Kórházas, szerelmi életbe belegabalyodó, segítségnyújtó.

Connor nem bír a kórházban maradni, friss lapra van szüksége. A helyére Crockett Marcel érkezik, aki gyorsan az érzelmek kereszttüzében találja magát. April lesz az, aki a kelleténél közelebb kerül a férfihoz, miközben együtt él Ethannel, és a gyerekvállaláson gondolkoznak. Ethan szembesülve a helyzettel, sokáig töpreng, hogyan tovább és végül fájdalmas megoldást választ. Natalie az emlékei elvesztése miatt azt hiszi, eljegyezte magát Phillippel. Will nagyon meg akarja menteni, de ezzel csak azt éri el, hogy még nagyobbra nő a szakadék közte és a nő között. Mire Natalie emlékei kezdenek visszatérni, már késő a kapcsolatukat is megmenteni. Natalie a munkájába menekül, Will pedig a függőkön igyekszik segíteni, és így kerül kapcsolatba a nőgyógyász Hannah-val. Közben pedig a betegek sorra érkeznek, küzdve az életükért és az egészségükért.

Kicsit lemaradtam a kórházas évaddal, de ezzel felhoztam magam. A tűzoltók és a rendőrök után nézzük meg, mi történt a Chicago Med életében!

Az egyik legnagyobb esemény az évadban, hogy az egyik fő karakter elköszönt és érkezett helyette egy új színész. A bemutatkozás eléggé szappanoperásra sikerült: a fess sebészen többek szeme megakadt, April szeme is. Máris a nyakunkba szakadt egy szerelmi háromszög. A Chicago azonban családbarát sorozatokat tartalmaz, így nem mentek el ebbe az irányba. Gyorsan szétszedték ezt a vonalat, csak a titkot hagytál meg (egy csókét), ami miatt April rosszul érezte magát, de Crockett vonala elkerült az övétől.

Már előre tippelek is, hogy a 6. évadban mi alakul majd közte és Natalie között, mert ahogy egyre kevesebbet volt April közelében, Natalie lett, akivel rendszeresen szerepeltették. Ugyan egyelőre inkább azt domborították ki, hogy mennyire másként gondolkodnak az egyészségügyről, de már Natalie felmérte, hogy mi mindenben gondolkodnak egyformán és rendszeresen azzal van vége a részeiknek, hogy együtt oldják meg az ügyet, vagy közös nevezőre jutnak.

Minden fő karakter megkapta a személyes drámáját is az évadban. Daniel újra rátalált az első feleségére, de fel kell dolgoznia azonnal a nő halálos betegségét is, és az egymásra találásukban benne van a végső búcsú is. Will szokás szerint jót akar, szabályt szeg, aztán fizet érte. Maggie pedig az életéért küzd, vagyis a rákkal néz szemközt.

Bár kórházas sorozat, és minden részben van 2-3 megoldandó eset is, azért a magánéleti szálak, amikről megjegyeztem az évadot. Keverik a drámákat és a boldog pillanatokat, miközben tartanak a műszakok. Műtétek, diagnosztizálás, vitás kérdések. Szerencsére úgy van felépítve a sorozat, hogy az esetek ugyanolyan fontosak, mint a magánéleti szálak. Mondjuk, azt nem nagyon díjazom, amikor valamiképpen igyekeznek összehozni a kettőt – pl. egy beteg olyasmit mond, amit aztán a doki a magánéletében tud alkalmazni, de szerencsére nincs ebből sok.

Külsőségeiben, a helyszínekben ugyanazt kínálja, amit a korábbi évadokban is. A színészek terén is ugyanez mondható el, az egyetlen kivétellel, amit feljebb már említettem. Azért hiányolom Colin Donnell karakterét, de már megbékéltem a cserével. Azt meg látni, hogy olyan régen vannak már a szerepben a színészek, hogy könnyeden mozognak benne.

Akadt átívelés is idén, de nem az a jellemző, hogy összevonják a sorozatokat.

Pörög már a 6. évad is, azzal talán majd nem csúszok el ennyire.

Chicago Med – 5/4,5 bár hiányzik Connor, korrekten pótolták. Még mindig jó szappan és kórház keverék.

Chicago Med | Season 5 Recap - YouTube

Cím: The Falcon and the Winter Soldier

Készítők: a rendező még nem ismerős, a stáblista annál inkább tartogat ismerősöket. Viszi tovább a szerepét Anthony Mackie, Sebastian Stan, Daniel Brühl és Emily VanCamp – mondjuk, ez utóbbi nélkül remekül meglettem volna.

Műfaj: akció

Cselekmény: miután megmentették a világot, és Amerika Kapitány letette a pajzsot, a Sólyom és a Tél katonája felveszi a harcot egy új fenyegetéssel, egy terrorista csoporttal.

Várható megjelenés: most éppen márciusi premierrel számolunk.

Miért várós?

• A Loki sorozatot jobban várom, de Wandát veri ez a felállás.
• A visszatérő szereplők közül 2-t kifejezetten bírtam a filmekben is: Stan és Brühl. A többieket meg majd elviselem mellettük.
• Még elég sok minden kiderülhet a cselekményről, mert most fogalmam sincs még, igazából milyen lesz a sorozat.
• Zemo karaktere: roppantul érdekel, hogy rosszfiú lesz, vagy most átáll.

Karácsonyt megmentő, kalandos, gyászt feldolgozó.

A Pierce családban mindig is imádták a karácsonyt. A család szíve az édesapa volt, aki mindkét gyerekének átadta az ünnep szellemét és örömét. Ám a tűzoltó Doug egy tűzben életét vesztette, és a család kezd szétesni. A 16 éves Teddy rossz társaságba keveredik, autólat lop és a húgát is folyton lerázza, durva az anyjukkal. Idén Kate követi a bátyját, és felveszi, ahogy autót lop. Hogy ne köpje be, szívességet kér: együtt vegyék videóra a Mikulást! A terv őrült módon sikerül, és a két gyerek még a Mikulás szánjába is bemászik. Az eredmény: az ajándékok elvesznek, a szán lezuhan, a rénszarvasok eltűnnek és a karácsony szelleme veszélybe kerül. A két gyereknek kell segítenie a Mikulásnak, aki szereti, ha csak Mikinek hívják, sportos és rühelli, hogy kövérként ábrázolják, és még zenélni is tud. A karácsony megmentése közben pedig a Pierce gyerekek újra felfedezik a családot és az ünnepet.

A Netflix is eláraszt minket az ünnepek idején karácsonyi filmekkel. Legyen választék, ne csak Kevin nyomorítsa meg a Vizes rablók mindennapjait. A Karácsonyi krónikák nem idei darab, de a folytatása most jött ki, úgyhogy pótlólag megnéztem, milyen Mikulás lett Kurt Russell. Azt kell mondanom, lett egy új kedvenc karácsonyi filmem.

A történet alapvetően családi komédia, de van benne egy fájdalmas pont is. (Úgy tűnik, idén kell nekem a tragédia, hogy jobban tudjam értékelni a boldog részeket.) Az édesapa halott, és az egész család szenved. A film nem megy bele részletesen, de azért jól látszanak a tünetek: a 16 éves fiú bűnözni kezd, az anya a munkába temetkezik, a 10 éves lány meg magányos. Lesz itt csalódottság, harag és fájdalom is.

Miki és a karácsony megmentése pedig azt tudja megmutatni, hogyan kell továbblépni. Hogy a szeretet lehet a megoldás, és nem az, hogy mindent eldobnak maguktól, ami korábban fontos volt. Mindkét gyerek fontos szereplő, de inkább a fiú, Teddy van a középpontban, akit meg kell menteni. A film végére határozottan az volt az érzésem, amit a Disney már ellőtt a Banks úr megmentésében. Ott úgy értelmezték a Mary Poppins-t, hogy a dada nem is a gyerekeket kellett, hogy megmentse, hanem általuk az apjukat. Itt pedig látszólag a karácsonyt kell megmenteni, de a végére már azt mondanám, ez Teddy megmentése is.

Egy nagy kaland az egész, amiben össze kell szedni az elveszett tárgyakat. A zsákot, a sapkát, a rénszarvasokat, miközben a rendőrség is keresi őket, meg jó pár kalandba belekeverednek a nagyvárosba. Pörgő, változatos a sztori, amiben jól megfér egymás mellett egy kis karácsonyi hangulatteremtés a börtönben, rénszarvason menekülés a rendőrök elől és a manó sereg hadba állítása. Abszolút jól működik gyerekeknek is, felnőtteknek is – talán azért kell a tragédia is, és a komolyabb téma. Amíg a gyerekek jót mosolyognak azon, hogy milyenek a manók, vagy hogyan cselezik ki a rendőröket, a felnőttek nézhetik a gyászfeldolgozást és a karakterfejlődést.

Humoros, és jól felépítettek egy menő Mikulást. Ugyan a szakáll megvan, de Kurt Russell nem lett pocakos, ért a gyerekek nyelvén és egy fiatalos Mikulás – de Mikulás! Ok, a Goldie Hawn poén nélkül meglettem volna a végén, de különben teljesen rendben volt. Szimpatikusak a gyerekek, a szüleik – a casting teljesen ok.

A CGI sincs túltolva, és egész szép. A rénszarvasok szemei ugyan nem sikerültek éppen jól, de a manók pl. egész aranyosak lettek és nincs eltúlozva a mese vonal a történetben.

Kifejezetten jól szórakoztam rajta, és nézem is tovább – holnap mesélek a 2. részről.

Karácsonyi krónikák - 5/4,5 kalandos és humoros, pozitív üzenettel, és kifejezetten jó szereposztással. A CGI is ok.

Családi, szerelmes, zenés, érzelmeket meghalló.

Zoey elhivatott programozó, aki éppen most kap kinevezést csoportvezetőnek a cégnél. Mégsem tud felhőtlenül boldog lenni: az apja súlyos beteg. Érzelmileg nehezen megközelíthető, másokat nehezen megértő nő különben is. Minden megváltozik, amikor pont akkor bolondul meg az áram, amikor Zoey az MRI gépben fekszik és az agyát vizsgálják. Ettől kezdve Zoey énekelni hallja a környezetében élőket: csak ő, mintha dalban mondanák el neki, mit éreznek. Van benne áldás: apja már beszélni nem tud, de így Zoey megérti őt. Van benne bosszúság is: így döbben rá, hogy a legjobb barátja és kollégája, Max rég szerelmes belé. Ám a lánynak egy új munkatárs tetszik meg, az apját gyászoló Simon. Miközben Zoey próbálja rendbe tenni a saját dolgait is, az új képességének hála a körötte levők problémáit is átérzi és igyekszik túlsegíteni őket rajta.

A zenés sorozatok könnyen bevonzanak, és akkor is képes vagyok végignézni őket, ha már többet bosszankodom rajtuk, mint szórakozom. A Glee-t is végignéztem, pedig a végére már nagyon nem találta helyét az a sorozat.

A Zoey viszont kellemes meglepetés volt, és már alig várom a második évadát is. (Be van rendelve, vagyis nagy valószínűséggel el is fog készülni.) Szerettem a történetét is, a zenéit is, és a karaktereit is megszerettem.

Az alap egyszerűnek tűnik – hősnőnk a balul sikerült vizsgálat után dalban hallja mások igaz, akár még maguk elől is titkolt érzéseit. Így tudja meg, hogy a nagyon menő, lazának tűnő Simon milyen komoly lelki kínokat él át. Így tudja meg, hogy a legjobb barátja inkább csókolná, mint barátkozna vele. Eleinte nagyon szabadulni akar a képességétől, de aztán ráérez és maga is megszereti. A trükk az, hogy miközben minden részben felmerül a családi vagy baráti körében egy konfliktus, amit a dal segítségével megért és segít megoldani, a saját életét is elkezdni rendbe tenni és szorosabbá válnak a kapcsolatai. Kicsit átívelő, kicsit egy történetet mesél el a sorozat.

Szerettem benne, hogy mer drámai és fájdalmas is lenni. Nem csak olyan vidám dolgok vannak benne, mint a munkahelyi kavarások és ármányok, hanem bizony végignézhetjük, ahogy Mitch, Zoey apja belehal a betegségébe. Pedig nem ezt érdemelné, a sorozat egy már bántóan kedves és szerethető embert mutat nekünk, akitől a betegség lassan mindent elvesz. És ez mégis komédia, noha szembesülünk olyan jelenetekkel, mint a koporsó és sírhely kiválasztása, amibe majdnem belepusztulnak a szereplők.

De a szeretetet, az egymás iránti elkötelezettség fontosságát mutatják végig. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amit a This is us hoz évek óta. Vannak tragédiák és fájdalmak, szenvednek is, de összekapaszkodnak, egymás átsegítik a dolgokon. Ahhoz, hogy a nagy boldogságot elérd, a nagy fájdalmat sem kerülheted ki.

Aztán, a zenék. Ismert slágerek sora, és nem tátognak, mint egy másik sorozatban. Itt bizony mindenki maga énekel, és voltak is meglepetések. Peter Gallagher kapcsán pl. eszembe nem jutott volna, hogy ilyen hangja van. Egyesek különben is énekes színészek, mint Max, vagyis Skylar Astin. Az ő produkcióik a legjobbak, de a nem éppen muzikálisak, mint Lauren Graham, is igyekeznek. A koreográfiák meg végig jól sikerültek.

Itt nincsenek negatív hősök sem, mindenkit meg lehet szeretni és drukkolni nekik az életük különböző területein. Szeretettel, örömökkel és bánattal teli, zenés sorozat. Bejött!

Zoey’s Extraordinary Playlist - 5/4,5 zenés sorozat hiányom volt, ez mellette még szívmelengető is, néha fájdalmas is.

Zoey's Extraordinary Playlist (NBC) Trailer HD - Jane Levy musical drama series - YouTube

Összetalálkozó, összemelegedő, útkereső.

Felix könyvesbolti eladó, aki arról álmodik, hogy egy napon sikerszerző lesz belőle. Egyelőre ott tart, hogy kiadója sincs, mindenki visszadobja a történeteit. Éppen egy újabb kudarcot emésztene meg, amikor a háziúr közli vele, hogy az egyik lakó, egy nő panaszkodott az éjjeli gépelésére, mondván, nem tud tőle aludni. Felix szét is néz, ki panaszkodott rá? Ki is szúrja a szemközt lakó Dorist, akit kifigyel és ő is beköp: a lány kuncsaftokat hoz fel a lakásra, és pénzért kínálja a bájait. Az eredmény: Dorist meg az éjjel utcára teszik, és a nő elvárja Felixtől, hogy mivel miatta nem tud hova menni, fogadja be egy éjjelre. A cserfes, nyughatatlan nő pillanatok alatt a férfi idegeire megy, ugyanakkor valami el is indul közöttük, ami egyre bonyolódik, mire reggel lesz.

Barbra Streisand miatt néztem meg, akinek az énekhangját is szeretem, és színészkedni is tud. Ennek ellenére mégsem hozzá kötődnek a filmről az első benyomásaim. Mert mire jönni rá nagyon hamar?

Az első, hogy ennek nagy valószínűséggel színpadi alapjai vannak. Két lakás a film helyszíne, alig van külső jelenet (ha ki lennének vágva, se tűnne fel), és minimális a szereplőgárda. Leginkább Felix és Doris vannak színen, akik iszonyatos mennyiségben beszélnek. Még azt is ki tudnám bökni, ha színpadon néztem volna, hol lenne a törés, vagyis a két felvonás közti szünet. (Amikor Felix is elveszti az albérletét, és mindketten utcára kerülnek.) Nem ellenőriztem le, jól gondoltam-e, de mire végigérek az oldalon, majd rákeresek.

A másik, hogy olyan érzés volt ezt a filmet nézni, mintha az Álom luxuskivitelben ronda mostohatestvére lenne. Az alapmotívum ugyanaz, csak ez nyersebb. Holly abban a filmben nem lett abszolút szajhának beállítva, míg itt konkrétan látjuk, hogy Doris pénzt fogad el szexért, pornóban szerepel és egy bárban táncol. Az események is sűrítve vannak, Felix egyetlen éjszaka után jut el odáig, hogy kell neki ez a nő. De miért?

Egyik szereplő sem volt szimpatikus. Még Doris a tűrhetőbb, részben Streisand miatt is. Ő kapja a poénokat, ő vállalja jobban magát, és élelmesebb. Felix viszont végtelenül sótlan és szürke alak, nem véletlenül utalnak rá a címben bagolyként. Mivel annyira más a két ember, látatlanban romantikus komédiát képzeltem el, de ez nem az. Nem is igazán romantikus, mert ezt szerelemnek nevezni? Nem fogom.

Még valami, amit majd megnézhetnék. Felix az egyik jelenetben elárulja a korát, én meg majdnem kiköptem a monitorra a teát. Hogy lenne 31 éves? Megnéztem, George Segal 36 volt, amikor játszotta. Nem tűnik soknak ez az 5 év, de látva az. Én még öregebbnek saccoltam volna, 41-42-nek. Ezek pedig zavarnak.

Komédia, de nem találtam viccesnek. Konkrétan egy jelenet volt, amin tudtam nevetni. Amikor George felveszi a csontváz ruhát, hogy a csukló nőre ráijesszen és ami abból kisül. Az tetszett, kár, hogy ebből nem kaptunk többet.

Elvileg üzenete is lenne, de nekem nem jött át.

A kritikusok nálam sokkal jobban szerették a filmet, volt ilyen-olyan jelölése, és Streisand a legjobb komika Globe-jára is esélyes volt érte. Nekem inkább művészfilm, mint szórakoztató alkotás, és bizony nem egyszer unatkoztam rajta, pedig nem is lett hosszú film.

Ha már ígértem, kicsit utána olvastam. Valóban színpadi darab volt az alapja.

Van ma még elvetemült Streisand rajongó? Nekik remek lesz, másnak talán nem annyira.

A bagoly és a cicababa - 5/2 Streisand szimpatikus színésznő, játszani is tud, de rajta és egy poénon túl unatkoztam.

 Owl and the Pussycat Trailer - YouTube

(Az új Isten, vagyis Jack filozófiája.)

Amikor az embereknek fel kell nőnie a feladathoz... Képesek rá. Ebben kell hinni. (Odaát)

Az ember halandó. Ez tény. Meg kell halnunk, így természetes, gyönyörű. Minden darabokra esik, majd újra összeáll. Majd újra szétesik és minden élő valami halott dologból születik. Az élet, amit hátra hagyunk, átveszi a helyünket. Az élet megújul. Újjá alakul újra és újra és újra. (The Haunting of Bly Manor)

Egy olyan világ, ahol mindenki ugyanolyan és ugyanazt játssza? Az nem harmónia! (Trollok a világ körül)

• Hülyének nézel?
• Egy kicsit, ha 20 évet ülsz ártatlanul, nem gondolod? (Ikergyilkosságok)

(Randall és egy kis tanács Maliknak, aki nagyon igyekszik és sok-sok áldozatot meghoz, hogy a kislányának a legjobb legyen.)

Most figyelj rám nagyon! Ne álmodj kisebbeket! Álmodj nagyobbakat! És ne a lányod ellenére, hanem érte. (This is us)

(George nagyon nincs oda a fia új autójáért.)

• Sikerült! Vettem egy kocsit!
• Tényleg?! A Mustangot?
• Úgy volt, de aztán máson akadt meg a szemem.
• Hülyeséget csináltál.
• Van rajta munka, de ha elkészül, csúcs lesz.
• Nem.
• Hogyhogy nem? Kevés kilométer van benne, tök jó a sztereója, és ezt nézd! Nézd, mennyi hely van!
• Baromira nem!
• Miért?
• Ez nem egy kocsi, ez egy guruló motelszoba!
• Ilyen rossz véleménnyel vagy rólam?!
• Igen. Talán rosszabbal. (Young Sheldon)

Egy hősnek szüksége van tragédiákra. (Alice in Borderland)

Világunkban mindent egy egyszerű mérleggel mérnek: mit nyerünk, és mit veszítünk. És e pillanatban azt hiszik, semmit sem veszíthetnek. És amikor ezt gondolja valaki, akkor felfuvalkodik. Nos, mi majd megmutatjuk nekik mennyit veszíthetnek. (Money Heist)

(Natalie eleinte ellenezte a műtétet, de mégis ő adja vissza Crockett hitét, amikor baj van.)

• A műtét okozta. Vége a történetnek!
• Ezt nem tudhatod.
• Tudod, ha nem csináltam volna meg azt a műtétet, valószínű, még mindig életben volna.
• Crockett! Néha a sürgősségin csőlátásunk van. Csak az előttünk lévő beteget látjuk. De Nick átláthatott ezen, a saját hasznán túl, és azt hiszem, te is. Tudod, egy új műtéttel, minél többet csinálod, annál jobb leszel, annál több életet menthetsz meg. És talán nem tudnád megmenteni Nickét, de talán egyszer megmented a fiáét. (Chicago Med)

(Az amerikai eléggé kiakad, amikor meghallja a fényképész segédjének történetét.)

• Láttam, ahogy kibelezi.
• A halottat?
• Igen, ő a hullákat gyalázta meg. Ifjat és vént, fiút és lányt. Amikor lehetőség adódott.
• Maguk írek rohadt sötétek! (Mozdulatlanul)

Állatos, szabadságért küzdő, barátos.

Ivan hosszú évek óta Mack áruházi mini cirkuszának a sztárja. Akad itt kis játékautót vezető fehér nyuszi, beszélő papagáj, pudli, labdázó fóka és egy elefánt is, de a legtöbben azért jönnek, hogy egy dühöngő gorillát lássanak. Ivan pedig tudja, hogy a shownak mennie kell, ha különben ő egy végtelenül jámbor állat is. A cirkusznak azonban egyre rosszabbul megy, valamit ki kell találni. Mack egy tönkrement cirkuszból vesz meg egy kis elefántot, és az aranyos Ruby hamar a gyerekek kedvence lesz. Lassan Ivan is megszereti a kis elefántot, noha az ellopta előle a rivaldafényt. Még ígéretet is tesz régi barátjának, a haldokló Stellának, hogy vigyáz a kicsire, ő nem ketrecben fogja leélni az egész életét. Ivan a többi állattal keresi a megoldást, még egy szökést is megpróbálnak, de nem ez vezet majd eredményre. Az egyik gondozó kislánya színes zsírkrétákat ad a gorillának, akiben feltámad egy régi ösztön. Amit nem ér el szökés és erőszak, a művészet képes lehet megvalósítani.

Christina Applegate ifjúsági szerző, nálunk talán ismertebb is volt a kamaszos, romantikus sorozatával, mint a gyerekkönyveivel. A Maxim azonban a munkássága ezt a részét közvetíti, és pár éve már ki is adták az Ivanról szóló regényét. Igaz történet az alapja, és olyan érzelmi plusz van benne, ami állatszeretettel kombinálva igazi karácsonyi történetté teszi.

A történet azonban most lehet felkapott, hiszen a Disney filmesítette. (Csodálom is, hogy nem jött a filmes borítós Ivan, bár ennek köszönhetjük, pont az idei karácsonyra a folytatása megjelent.) Kifejezetten az egeres cégnek val sztori, és szerencsére a történethez méltóan meg is valósították a filmet.

Nem egy bonyolult történet, sőt. Könnyen követhető, és még a legkisebbeknek is érthető lesz. Semmit nem hagynak elvontan, mindent megmutatnak, és nagyon erős érzelmi felütéseket tettek bele. Az egy dolog, hogy a Disney szereti ölni a szülőket – itt ezt duplán megjátsszák. Az ember szíve kétszer is megszakad: amikor Ivan elmeséli a gyerekkori emlékeit, és amikor Stella lelép a színről. Ennél szebben arra tanítani, hogy az állatok érző lények, és milyen szörnyek vagyunk azzal, ahogy bánunk velük, nem nagyon lehet.

Ennek ellenére ez nem tragédia, nagyon sok humor van benne és élet- és szabadságszeretet. A drámai történeten túl ott vannak a humoros állatok, a kis bajkeverő és a nagyon jó barátok. Rendben, a madár fóbiámmal a tyúk, mint szimpatikus állati hős, nekem kizárt, de a fehér nyúlért és a fókáért tudtam rajongani és jókat mosolyogni rajtuk.

Ha eredetiben nézzük, még sztárparádé is van. Az emberi főszerepet Bryan Cranston kapta, aki sorozatnézőknek nem kell bemutatnom. Egy olyan figurát teremt nekünk, akik meg lehet érteni és van saját tragédiája, ugyanakkor az állatok szempontjából negatív karakter is egy-egy ponton. Mindkét arca megvan a filmen.

Az állatok hangjai pedig erősen sztárfaktorosok. Ivan Sam Rockwell, Stella Angelina Jolie volt eredetiben. A szinkron se rossz, de ezzel nehéz versenyezni.

Ki kell emelni azt is, hogy milyen minőséget valósított meg a Disney. Az állatok CGI állatok, de nagyon kevés jelenet van csak, amikor ez látszik. Az oroszlánkirály se volt semmi, de ez talán még szebb lett. Van, amibe bele tudnék kötni, pl. Ruby egyes arckifejezéseibe, néha műanyagnak éreztem, de amit pl. Ivan arcával megcsináltak…

Vérzik a szívem, hogy nem Disney motor volt a Klaus mögött. Tudom, az agyatokra megyek, de mivel jön a karácsony, és az a kedvenc karácsonyi mesém, még a héten kattogok ezen.

Ivan, az egyetlen - 5/4,5 egyszerű, de hatásos és érzelmes történet szinte hibátlan kivitelezéssel. Családi kötelező.

The One and Only Ivan | Official Trailer | Disney+ - YouTube