Cím: The Son

Készítők: nagy bánatomra a szereposztásra még nem bukkantam rá, de az biztos, Jake Gyllenhaal a címbeli fiú és a rendezői székbe Denis Villeneuve ül.

Műfaj: thriller, bosszúfilm

Cselekmény: a fiú – az apja rendőr volt, a fiú büszke volt rá és már kamaszként kitűnt az éles eszével és sporttehetségével. Az apjáról mocskos dolgok derülnek ki, öngyilkos lesz. A fiú megtörik, és bevállaló ember lesz belőle. Ártatlanul börtönbe kerül, de amíg drogot kap, nem érdekli. Ha valami balhét el kell vinni, ő bevállalja. Ráadásul nem beszél, így a rabtársak rendszeresen neki gyónnak. Míg egy napon azt nem hallgatja végig, hogyan csalták tőrbe az apját és állították be öngyilkosságnak a megölését. A fiú, aki ekkora már férfi, leáll a drogról, dolgozik a szökésén és az évek alatt megtudott titkokkal bosszúhadjáratot indít.

Várható megjelenés: egyelőre nagy kérdőjel. Remélem, jövőre már nézhetjük.

Miért várós?

• Imádtam a regényt, ezért kezdtem Nesbót olvasni és már nagyon várom a feldolgozást.
• HBO projekt lesz, és ha olyan korrekten megcsinálják, mint a Perry Masont, szeretni fogom.
• Gyllenhaal az egyik kedvenc színészem.
• Roppantul érdekel, mit hoz ki a történetből Villeneuve.

Háborús bűnöket rejtő, romantikus, művészetben újat kereső.

Kurt már gyermekként ígéretes tehetség, amit a nagynénje fel is ismer, és igyekszik a gyereknek a modern művészeteket is megmutatni, amelyeket a náci Németország dekadensnek tart. A lány különben is szívvel éli az életét, engedve a hóbortoknak is. Ennek eredményeképpen a rendszer betegnek bélyegzi, és Seeband professzor által halálra ítéli. Évekkel később, a szocializmusban Kurt egy propaganda gyárban fest feliratokat, de a művezetője felfigyel a fiúra és beajánlja a művészeti akadémiára. Ott a szocreál művészetekre tanítják, amit nem szeret, de ebben a rendszerben nincs választás. Kitart, mert egy olyan lány szerelmét nyerte el, akinek az apja sikeres orvos, és aki nálánál jobb vejet képzel magának. Eljön azonban az a pont, amikor már nem lehet így élni tovább és a párnak lépnie kell. Kurt elindul az úton, hogy kifejezze magát, és olyan dolgokat mutasson meg az embereknek, melyeket csak a művészet lehet képes felfedni.

Mivel kellene kezdenem? Legszívesebben üresen lelkesednék, hogy az utóbbi időben ez a film tetszett nekem legjobban, és mennyire a hatása alatt vagyok. Pl. éjjel álltam neki, mert kis balgán nem néztem meg, milyen hosszú. Az eredmény az lett, hogy éjjel 2-ig filmet néztem, és észre sem vettem, hogy több, mint 3 óra volt a film. (Megjegyzem, a reggeli kelésig és készülődésig a munkába kevesebb időm maradt – de megérte!)

Ha pedig megpróbálnám részletesebben átadni, mi váltotta ki ezt a hatást, átcsúsznék spoiler jel alá. Olyan fordulatok és döbbenetek vannak ebben a filmben, hogy bűn lenne előre lelőnöm a csavarokat. Így kicsit ködös leszek és csak utalgatok most, már most kiírva azt, hogy ezt a filmet inkább nézni kell és felfedezni a rétegeit.

A cselekmény lineárisan halad előre, alapjában véve egy síkon, Kurt nyomában haladva. Viszont, ennek ellenére benne él a múlt is. Kurt szeretett nénje, Elisabeth a náci propaganda egyik áldozata. Ő ráadásul beteg sem volt, csak nem az a szürke egyéniség volt, akit a rendszer megtűrt volna. Egy más szempontból az apja is a náci múlt áldozata lett. Így Kurt viszonyait mindig meghatározza, mit vesztett el és hogyan. Ő elfogadja, megéli a múltat.

Egy másik karakter pont az ellentétét teszi. A folyamatos menekülés és tagadás jellemzi, az egész film alatt csak egyetlen pillanat van, amikor rászakad, miket tett és hányféleképp ártott. A film egyik csúcspontja az a jelenet, és duplán sokatmondó. A karakter történetében, és a művészet miatt is.

Egy festmény vált majd ki olyan hatást, hogy egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy a szereplő a szívéhez kap, rohamot kap és ott lesz vége. Lehet, azzal jobban ki is egyezett volna, mint ami látványosan rászakad akkor…

A művészet, leginkább a festészet is szerves része a filmnek. Kurt festő, és egyaránt láthatjuk a szocializmus művészetfelfogását és a modern irányzatokat nyugaton. Már az izgalmas, ahogy a kettő ellentétbe kerül, de ahogy azt sikerül megmutatni, hogy mit jelent a művészet és miért van létjogosultsága ma is… Azt külön élveztem, ahogy sorra kaptuk az alkotós jeleneteket. Ez az egyik gyengém, imádom az ilyen festős filmeket.

Tehát, van egy nagyon erős történelmi vonulata a filmnek. Van egy nagyon erős művészeti vonal. Ezen felül még van egy szerelmi történetünk is, egy kifejezetten szimpatikus párral. Kurt és Ellie is nagyon szerethető emberek, akik erős párrá is lesznek. Jutnak nekik komoly traumák, de együtt túlélik őket és olyan jó volt nézni, ahogy összetartoznak.

Tele van a film emlékezetes karakterekkel – mint van Verten professzor. Van benne humor, de nagy drámák is. Remek alakítások, a kor hangulata.

Később láttam csak, mennyire neves német rendező munkája. Nálam ez is mestermű.

Mű szerző nélkül - 5/5 van egy nagyon ütős története, tele traumákkal és érzelmekkel, művészettel. Megfogott.

https://www.youtube.com/watch?v=yNTMT8cwZWI

Túlélésért küzdő, elemekkel harcoló, családi drámás.

William életében nagy szó, amikor a szüleinek sikerül befizetnie a tandíjat, és iskolába mehet. Bár egy szegény afrikai, földművelésből élő faluban él, a szülei arra tanították, hogy nem szabad ennyivel beérnie. Okos fiú, tanulnia kell, akár egyetemre is bejuthatna. Ám abban az évben a bajok csoportosan jönnek: a falu eladja a fáit, az esők elmossák a talajt, majd érkezik a szárazság, amikor semmi nem terem meg. Amikor a kormány felé fordulnak segítségért a helyzetet ecsetelve, verés és elnyomás érkezik válaszul. Éhezés tör ki, a napi betevőre sem, nemhogy az iskolára nem telik. Annie, William nővére bejutott az egyetemre, de tandíjra nem jut neki sem – a helyi egyik tanár pedig udvarol a lánynak. Bár az anyja arra kéri, tartson ki, nem csak feleség és anya lesz belőle, a lánynak komoly döntést kell meghoznia. Közben az öccsének támad egy ötlete van, amivel megmenthetné a falut. A szél energiáját használná fel, de ki kell dolgoznia, hogyan, és erről meg kell győznie a közösséget is.

Igaz történet alapján, bár nem egy nálunk is közismert történet alapján készült el ez a film. Egyszer volt, hol nem volt, egy reménytelen helyzetben levő közösség és egy fiú, aki az eszének köszönhetően megmentette a falut és jövője is lett. Egy olyan pozitív történet, ami inspiráció kellene, hogy legyen. Hiszen arról szól, hogy akármilyen lentről fel lehet jutni, ha az ember hajlandó nagyon keményen dolgozni érte.

A filmet nézve nem, de így utólag belegondolva, nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha a kivételes egy történetét kapjuk, a mesét, ami a való életben is meg tudott valósulni. Mert William története egy kivételes eset, ami tele van pozitív üzenetekkel, de mi van a tucatnyi, vagy akár ezernyi másik történettel, aminek nem jutott happy end a végére? Vagy csak fáradt vagyok, korán sötétedik és rám tört a depresszió. Ami miatt hatásosabbnak éreznék egy olyan filmet, amiben nincs egy William, amiben a kormány ugyanígy tesz az emberekre, és a falu kihalna, mert mindenki éhen halna. Hagyjuk is, most túl sötéten látom a dolgokat.

Maradjunk annyiban, hogy a film pozitív üzenetekkel van tele, és nem csak azt ünnepli, hogy az emberi elme mire lehet képes, hanem a családról is inspiráló képet fest. Ahogy a mély szegénységben annyira közel vannak az emberek, annyira tudják egymást szeretni – egymásba kapaszkodnak, egymásért élnek. Van egy jelenet, amikor Agnes megpofozza a lányát – de még ott is érezni, hogy szeretetből teszi, jót akar neki, és hiába csattant el az a pofon, anya és lánya mélyen kötődik egymáshoz. Én el sem tudom képzelni, milyen lehet úgy élni, ahogy a filmben látottak szerint élnek rengetegen, és mégis boldognak lenni.

Nagyon korrekt a film építkezése. Nem csak annak a története, hogy William miképpen találta ki a szélmalmot és hogyan valósította meg, hanem ezt egy nagy keretbe helyezi el. Egy család, egy falu, de egy ország helyzete is ott van benne, átfogó képet tud adni.

Közben szórakoztató film is, amiben az ember akkor is szorít a fiúnak, ha az életből tudjuk – mert pl. Neten kicsit olvastunk a filmről, mielőtt belekezdtünk a Netflixen -, hogy végül minden jól alakul. Kisebb és nagyobb, közösségi és családi konfliktusok viszik előre a cselekményt, nem rohan, de változatos a film, aminek a malom létrehozása csak egy kis szelete, értelmesen kitöltötték a játékidőt a teljes film idejére.

Vizuálisan is kihozták belőle a lehető legtöbbet. A szegénységet, a mély reménytelenséget mutatják, de nem sokkolóan. Szinte azt mondanám, ízléssel. Látjuk, érzékeljük, mennyire rossz a helyzet – itt nem viccből eszik meg a dobon levő bőrt –, de nem undorítanak.

Chiwetel Ejiofor első rendezése volt, és az egyik főszerepet – az apát is ő játszotta el. Színészént nem először állapítom meg, hogy érti a dolgát, de rendezőként igen.

Le is igyekszem rázni a sötét hangulatom, ez tipikusan pozitív, erőt adó film. Kell ilyen!

A fiú, aki befogta a szelet - 5/4,5 példamese, de szépen elmesélve és bemutatva. Vannak, akiknek nagyobb bajaik vannak.

https://www.youtube.com/watch?v=nPkr9HmglG0

(Max pincérként hamar a volt szakácstársai agyára megy, amikor rendezgetni kezdi az ételeket.)

•  (Max magában.) Ennél rosszabb csak az a pincér lehet, aki korábban szakács volt.
• Nehogy hozzá merj érni az ételemhez, balfék!
• Hallod nagyfülű, mindenkit az őrületbe kergetsz!
• Az én hibám, hogy pancserek vagytok? Nekem fáj kivinni a tányérjaitokat.
• Foglalkozz a saját dolgoddal, érted?
• Ok. Akkor csináljátok újra. Rendelés van, étel nincs. (Bedönti az egészet a kukába.)
• Én ezt megölöm.
• Én meg kitalálok neked egy bombabiztos alibit. (Igen, séf)

Jobb érezni valamit, mint üresnek lenni. (The Pale Horse)

(Dagobert bácsi nagyon nem szereti a hotelt, ahol megszállnak, de vannak mellette érvei.)

• Tavaszi szünet? Fúj! A fiatalok elvesztegetik az ifjúságukat!
• Ugyan, Dagobert bácsi! Biztos vagyok benne, hogy ezek a tinik igen húzós tanév után lazítanak.
• Várjunk! Ha ennyire nem bírod a tiniket, miért egy olyan hotelben szálltunk meg, ami tele van velük?
• Mert ez van legközelebb a Fiatalság Forrásának vélt helyéhez.
• Ez a következő rejtély Isabella Finch naplójában.
• Ráadásul olcsó is. (DuckTales)

Az élet titka az, ami az üzleté. Ne kötődjön túlzottan, készüljön fel a veszteségre. (A babaház úrnője)

(A férfi lehet jó kihallgató, akkor sem esik le neki, hogy végre a kiszemelt nő kapható.)

• Az ügyész elment, és a Rose-ban iszunk egyet.
• Akkor oda indulunk, ugye?
• Azt rebesgették. De Jamie nem jön a papírmunka miatt, és Vanessa hazaviszi Kyle-t.
• Szóval maradok én, te és Hugo.
• Hugo nem tud jönni.
• Üdítőt azért ihat!
• Korán le akar feküdni. Reggel új munkába kezd. Azért még megéri?
• Mire célzol?
• Hány jelet kell adni neked? (Criminal: UK)

A világ egy nagy zsák undiság, és mindannyian az életnek csúfolt nyirkos, ragacsos hullámvasúton ülünk. (Jurassic Park: Krétakori tábor)

(A munkamániás főnököt a beosztottjai osztják ki, de csak szeretettel.)

• Két hét szabira megy.
• Ki mondja?
• 14 napig. Látni sem akarjuk. Tegyen hosszú sétákat! Etesse meg a halait, nézzen Chris Farley filmeket! A lényeg, hogy egy ideig ne foglalkozzon ezzel! Kapcsoljon ki, főnök!
• Ez jó ötlet. Már a szüleimnek képzelik magukat?
• Nem, uram. A gyermekeinek. (The Fugitive)

Jézus. Allah. Jahve. Buddha. Krisna. Gaia. A négy szelek. Isten, számtalan néven ismernek téged. De nem számít, hogy nevezünk téged. Az számít, hogyan élünk. (Odaát)

(Amundsen több tekintetben forradalmasítja a sarkköri kutatást. Az élelmiszerellátásra is van ötlete a szánhúzó kutyák többcélú felhasználásával.)

• Ilyen a természet. Kutyát enni nem rosszabb, mint disznót. Vagy te látsz különbséget?
• Azt hiszem, a legtöbben látnak. (Amundsen)

(Vitya séf visszaveszi Maxot, és megint talál okot az ivásra.)

Holnap gyere be dolgozni. Most pedig igyunk egyet! Vagyis nem, mert holnap munkanapod van. De, attól még ihatunk egyet. Én iszom, te meg majd nézed. (Igen, séf)

Felfedezős, családi viszályos, veszélyeket vállaló.

Roald és Leon még gyerekek, amikor az apjuk egy földgömbön elmagyarázza nekik, hogy az ember már szinte mindenhol járt ezen a bolygón. Olyan terület, amely még felfedezőre vár, csak kettő maradt. A két sark, a hó és a jég birodalma. Roald már gyerekként arra kezd el edzeni, hogy egy napon ő jut el ezekre a helyszínekre egyedül. Felnőttként sem adja fel az álmát, és míg bátyja, Leon az anyagi eszközöket teremti elő az útjaihoz, Roald egyre jobb nevű felfedező lesz. Amikor az angolok északon beelőzik, gondol egy nagyot, és megfordítja az induló küldetést. Észak helyett délre mennek, és Roald Amundsen lesz az első ember a Déli-sark szívében. Nevet szerez, híres ember lesz, de a megszegett ígéretek olyan küldetésekre vezetik, melyekben nincs benne a szíve. Összeveszik a testvérével is, aki nem bírja nézni, hogy tékozolja el mindenüket az öccse az álmait kergetve. A szerelmi élete is bonyolult: nem nősül meg, a házas asszonyok rajongója.

Amundsen neve olyan, amit mindenki ismer. Az már más kérdés, hogy hányan tudnák a keresztnevét is megmondani, vagy pontosan elmondani, mit fedezett fel és milyen elsőségeket tulajdonít neki a történelem. Ez a film egyszerre ad választ ezekre a kérdésekre, és igyekszik közel hozni az embert is hozzánk.

Ami rögtön egy merész vállaláshoz vezetett. Roald Amundsen nem hízelgő portrét kapott. Nagyon sok olyan döntése volt, amelyek erősen megkérdőjelezhetőek, önzőek és vitathatóak. A magánéletéből sem egy könnyen szerethető férfit mutatnak be. Mondanám, hogy a nagyságnak ára van, de itt a film ennél többet közvetít. Egy olyan ember portréját rajzolja meg, aki semmilyen kompromisszumra nem hajlandó. A bölcs tanácsokat sem fogadja meg, mindig azt kell tennie, amit eltervez, akkor is, ha tudja, hogy ezzel a szakadékba rohan. Nem veszi észre, nem értékeli, mások milyen áldozatokat hoztak, előtte mindig csak az én van, nagyon egomániás. Érdemes megnézni, hogy állít be magáról remek híreket, emberbaráti képet, miközben a kép elkészülte után mindent hátrahagy és folytatja énközpontú életét.

Annyira elmennek negatív irányba, hogy a film nagyjának elbeszélője a testvér lesz, aki haragszik rá, és így felmerül az is, hogy zordabb a kép, mint a valóság. Mondjuk, amilyen dolgokat csinál Amundsen karaktere már a jelenben, nem éppen azt támasztja alá, hogy túlzó volt a kép. Amikor a saját bátyjával nem hajlandó kezet fogni…

A magánéleti szálak nem is tudtak lekötni, inkább bosszankodtam miattuk. A végére, amire szinte valami kultusz volt Amundsen felé, kifejezetten irritált, ahogy a nők bálványának állították be. Abszolút nem értettem, hogy Bess mit látott benne, és miért lett volna képes elválni is egy ennyivel idősebb, sok tekintetben rozoga öregért.

A szakmai rész, amilyen újításokat hozott a sarkkutatásban, maguk az utak, ezek voltak, amelyeket nagyobb érdeklődéssel néztem. Amit ma természetesnek veszünk, pl. a szánhúzó kutyák használatát, akkor forradalmi újdonság volt, amit Amundsen honosított meg. Ok, azért azt nem szívesen hallgattam én sem, hogy milyen többfunkciós egy szánhúzó kutya. Nem csak elvisz az úton, de ha az élelmiszerkészletek vészesen megcsappannak…

Kivitelezésben felemás érzéseim voltak. A modern társadalmi környezet egy korrekt, kosztümös közeg, jól megfogva pl. a brit felfedezők egyesületét és annak minden sznobizmusát külsőségekben is. A sarki utak elbírtak volna több látványelemet, de azzal a hitelesség esett volna. Ha nem voltak látványos nagy kalandok, nem tették bele őket. Talán egyszer támadt Amundsenre egy medve, de azt is hamar elintézték. Ez nem Leo kalandja…

Amundsen maga nem volt szimpatikus, és ezt Hagen el is kapta. Waterston meg halovány.

Egyszer érdekes volt megnézni, de nem lesz egy újranézős darab.

Amundsen - 5/3 vannak érdekes elemei, de az izgalom kimaradt és meglepő módon ellenszenves a hőse.

https://www.youtube.com/watch?v=l1Kr2NJk6Bo

5: Libabőr - Stine kamaszoknak írt horror regényeket, és az egyik lelkes kis rajongó most ráakad egy kötetre tőle. Csak éppen azt nem tudja, hogy a szörnyek valódiak, és Stine a könyvekbe zárta őket. Elég kinyitni, és máris szörnyek sora készül arra, hogy a Halloween véres ünnep legyen.

4: The Body (Into the Dark) - Wilkes bérgyilkos, aki kihasználja, hogy Halloween van. Az ádozatot simán betekeri fóliába és a nyílt utcán cipeli - ki sejthetné, hogy igazi hulla és nem kellék? Ám behívják egy buliba, és páran rájönnek, kibe és mibe botlottak. Wilkes nem hagyhat elvarratlan szálakat, így indul a gyilkos játszma.

3: Lidérces mesék éjszakája - Halloween estéjén pár kamasz bemenekül egy kísértetházba. Ott akaratukon kívül életre keltenek egy lidérces entitást, aki aztán elkezd áldozatokat gyűjteni. Egy titokzatos mesekönyvbe új mesék jelennek meg, amelyek elkezdenek valóra válni. Hogy lehetne megállítani a horror meséket?

2: Halloween - egy egész sorozat épült rá, már nem is számolom, hány Halloween film készült. A lényeg, hogy adott egy terhelt kamasz, aki a féltestvérét akarta lemészárolni, de másoknak sem kegyelmezett, ha a pengéje elé kerültek. Elkapták, voltak túlélők is, elmegyógyintézetbe került. Az egyes folytatásokban azonban mindig megtalálta a kiutat. A legutóbbi verzióban a már nagymama húgát és családját szemelte ki, mert egy kotnyeles pszichiáter lehetőséget teremtett a szökésre.

1: Adsz vagy kapsz - Halloween napja, amikor több karakter életébe beleleshetünk, és mindben akad egy horrorba illő fordulat vagy valamilyen szörnyeteg. Van egy lány, aki félénknek tűnik és alig mer elindulni a buliba. Ám meglepődhetünk, ebben a Piroska és farkas történetben, ki a farkas. Van egy csapat szellem, akik egykor gyerekek voltak. Sérültek, valamilyen fogyatékosságban szenvedtek, speciális iskolába jártak. Történt velük valami, és ebben az évben megfizetnek érte. Az iskola igazgatójáról kiderülhet némi mocsok, ahogy nem jó ötlet nem cukrot adni a bekopogó gyerekeknek...

Kosztümös, családi titkokat őrző, rejtélyes.

Petronella, akit mindenki Nellának szólít, kényszerhelyzetben volt. A családja ugyan nemesi származású, de a földjeiknél a gátak közel vannak az átszakadáshoz, és nincs pénzük helyre hozatni a károkat. Csak adósságokat örökölt. Így az anyja kap az alkalmon, amikor a gazdag amszterdami kereskedő, Johannes Brandt náluk vendégeskedik. El is éri, hogy Johannes eljegyezze a lányát, és anyagilag kisegítse a családot. Nella a férje után Amszterdamba megy, ahol a családi házban a férfi rideg, parancsoláshoz szokott vénlány húgával szembesül. Mindenre szabályok vannak, a szobáját és az öltözködését is Marin határozza meg, aki a lány házi kedvencét, a papagáját is száműzi a házból. A ház sok titkot rejt, és Nella lassan kezdi megérteni, mibe házasodott bele. A férje, Marin is titkokat rejtegetnek, amit valaki más is ismer. A nászajándékba kapott babaházhoz ugyanis sorra érkeznek a bútorok, melyek a Brandt-ház titkaihoz viszik közelebb Nellát.

Hivatalosan ez is megy minisorozat. A BBC két részben adta le, más csatornák, például a magyarországi is, három részre osztották a történetet. Ugyanakkor annyira egy történet az egész, hogy egyedül a hossza, ami indokolja a sorozat megnevezést. Bár, még a film kategóriába is beleférne, vannak 3 órás filmek.

A történet az azonos című regényen alapul. Elég problémás besorolni, hogy mi a műfaja. Van benne szerelmi szál, sokak tetteit az érzelmi életük indokolja, de nem romantikus a film. A főszereplő, Nella az, akinek nem is jut semmilyen szenvedélyesebb érzelem. Ő ugyan az elején próbálkozik a házassága igazivá tételével, de nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Johannes csak egy kirakatfeleséget akar, akit meg sem csókol, nemhogy az ágyát megossza vele. Ez is egy a rejtélyek sorában, ami Nella előtt áll.

A környezet történelmi, de a cselekmény nem egy történelmi filmé. A kor hangulata és erkölcsi rendszere, aminek szerepe van az eseményekben és hátteret biztosít. De a történelmi Hollandiáról, vagy a kereskedőkről a korban nem tudunk meg különösebben semmit. Amit igazán adott a korszak a filmnek, az a látványvilága. A BBC szokásához híven nagyon mutatós környezetet teremtett. Ha nem is fedezhetjük fel a várost, nem is hiszem, hogy Amszterdamban forgattak, hiszen a jelenetek nagyja a házban játszódik, és amikor Nella az utcára merészkedik, ugyanazt az útvonalat járja be, a Brandt-ház látványos lett. A szereplők kosztümjei pedig visszahozzák a kor hangulatát. Meg is állapítottam, hogy a női divat szebb termékekkel állt elő, mint amit a férfiaknak kellett hordani. Azok a nadrágok… Igaz, örüljek annak, hogy nem olyan korszakot kaptunk, amikor azok a rémes gallérok voltak divatban…

A misztikus vonal szinte semmi, és még a mágikus realizmushoz sem elegendő, ami a cselekménybe belekerült. A miniaturista, vagyis a kis bútorok készítője, olyan titkokat épít bele a bútorokba és játék figurákba, ami miatt még Nella is azt hiszi, hogy a lánynak természetfeletti képességei és látása van. Pedig, mindössze egy jó megfigyelővel állunk szemben, aki észrevesz olyasmit is, ami felett sokan átsiklanak, és ráérez az okokra is. Pl. Marin leköti a melleit, kiengedi a szoknyáit. Senki nem gyanít semmit, csak az a lány és olyannak is készíti el Marin babafiguráját.

Sok minden keveredik ebben a filmben, de egyik sem lesz igazán. Történelem, rejtély, románc. Lekötött, jól vágták az eseményeket, de nem lett igazán karakteres vagy izgalmas.

Az erősségei közé lehet a szereposztást is sorolni, abban a BBC szokás szerint erős. A főszerepet Anya Taylor-Joy kapta, még az előtt, hogy igazán felkapták volna a színésznőt. Korrekten is játszik, szimpatikust karaktert. Romola Garai Marinja már kevésbé tetszett.

Nem lesz a kedvenc BBC adaptációm, a történet maga nem tetszett, de korrekt munka.

A babaház úrnője – 5/3,5 szép a külcsín, korrekt az adaptáció – maga a történet az, ami nem nyerte el a tetszésem.

https://www.youtube.com/watch?v=Qjirz044BTU

MOZI:

• Boszorkányok - amerikai fantasy,  családi Dahl története alapján

DVD:

Idén már könnyen lehet, hogy ide nem is írok semmit :(

Átokkal küzdő, rejtélyes halálesetes, titkot őrző.

Mark Easterbrook rajongva szerette fiatal feleségét, akit egy tragikus balesetben vesztett el. Nem maradt sokáig özvegyen, elvette az egyik családi barátot, Hermiát, de nem szereti az asszonyt. Szeretőt is tart, aki egy együtt töltött éjjelt követően halva hever mellette az ágyban. Elmenekül a helyszínről. A rendőrség hívatja, de nem lebukott. Egy listát mutatnak neki, rajta a saját nevével. A listáról már többen is halottak. Tud-e valamit? Mark nem, de nem hagyja nyugodni az eset és nyomozni kezd. Egy másik listán szereplő férfi mesél neki egy kisvárosi boszorkánykörről, akik némi pénzért elátkozzák és így halálba küldenek bárkit. Mark eleinte nem hisz neki, de a jelek sokasodnak és már azon kezd gondolkodni, ki rendelhette meg a halálát. Ellenlépéseket tesz, miközben Lejeune felügyelő az ő titkához kerül egyre közelebb.

A BBC Agatha Christie feldolgozásait a legtöbb esetben szerettem, nagy kedvenc is akad közöttük. Most azonban kifogtam egy olyan darabot, amivel nem jöttem ki jól.

Ugyan a Bűbájos gyilkosokat minisorozatként adták el, nem annak kezeltem. Két részre vágtak egy filmet. Sem a hossza, sem a történet nem indokolja, hogy sorozatként nézzem. Pláne, hogy egybe is néztem a két félt, megszakítás nélkül, annyira szorosan összetartoznak.

A BBC a külsőségekben erős sorozatokat hoz, és most is ez volt az, ami remekül sikerült. Elkaptak többszörösen is egy hangulatot. Egyrészt, egy már letűnt korszakot, egy más Angliát. A hatvanas évekbe visznek minket vissza, amit a ruhákkal, autókkal, az egész atmoszférával megteremtettek. Igazság szerint ahhoz már régen olvastam a regényt, hogy emlékezzek, mennyit variáltak az eredeti történeten, de maga a környezet az, ami nem teljesen az, amit az írónőtől megszoktam. Bár a felsőbb társadalmi osztályok között járunk, Mark is gazdag üzletember, valahogy nincs meg az úri sikk, ami másban ott szokott lenni.

De, vissza az atmoszférára. Az kifejezetten jól sikerült, ahogy a félelmet és a mágia egyre inkább elfogadását vizuálisan is beletették. A hangulatában benne volt annak a félelme, ahogy Mark elfogadja ezt az egész helyzetet, amit korábban blődségnek tartott volna. Ahogy megijed, rettegni és terveket szőni kezd. Különösen azt a jelenetet emelném ki, amikor a nejével lemennek a falusi ünnepségre, és a körmenet szembe jön velük. Lehetne sima falusi, természethez közeli őszi ünnepnek nézi, de itt a színekkel, zenével, a látvány érzelmi hatásával beletettek egy szinte horrorba is illő félelmetességet.

Magával a történettel már bajaim vannak. Egyrészt, lassan kezdett összeállni, mi is akar ez lenni. Amikor már Mark nagyon nyomozott, működött, de sokáig nem értettem, hova tartunk. Lassan állt össze a kép, a filmet is hosszúnak éreztem, lehetett volna húzni belőle, és pörgőbbé tenni.

Mivel már olvastam egyszer régen, tudtam, hogy nagyjából mi derül ki a végére. Ennek ellenére hatásos volt, ahogy megláttuk a mágia mögötti valóságot, ami nagyon is, reális krimi és bűntény. Elég elmebeteg egy bérgyilkosa van a filmnek, de legyen. Inkább ez, mint a boszorkányok, akik maguk is mondják, hogy mások, mint aminek hiszik őket. Csak éppen a pénz nagy úr, még nekik is.

A film legvégét azonban nem értettem, de visszanézni lusta voltam. Most akkor Mark kapott valami misztikus büntetést, vagy mi van?

Különben is, nem éreztem igazságosnak a történet végét. Ez nem az a történet, ahol azért drukkolok, hogy a bűnelkövető ússza meg és ne kapják el. Itt sokan ölették meg a rokonuk, akad egy gyilkos is a sorban, és nem fizetnek meg. Bezzeg a nyomozó… Ez nem tetszett.

A szereposztás is BBC minőségű, Sewell húzza is magával a filmet és a karakterét.

Érik egy újraolvasás, mert ez a sztori fura. Nem a szerzőt idézi. Változtattak, vagy ilyen volt?

The Pale Horse - 5/3,5 a kivitelezés a szokott BBC minőség, a végére a krimis szál is összeáll, de a film vége…

https://www.youtube.com/watch?v=8aKSIMB0PQU