Sorozatgyilkos után kutató, indítékokat megértő.

Bostonban az asszonyok nincsenek biztonságban. Egy gyilkos garázdálkodik, aki bejut a lakásokba, bántalmazza és megfújtja a védtelen nőket. A közvélemény és a sajtó egyre inkább követeli a gyilkos elfogását, míg a rendőrség egyre tehetetlenebbnek tűnik. Az esetet végül John S. Bottomly kapja, aki a jogászként megtanult alapossággal veti bele magát a munkába. Minden jelentősnek ítélt nyomot és bejelentést lekötnek, és sorra hallgatja ki a férfiakat, akik valamiért felkeltették a figyelmét. Szereti a prostituáltakat fujtogatni? A szomszédnak több, mint gyanús a viselkedése? Sorra kerülnek. Így jutnak el végül a családapa, lelkiismeretes munkás Alberthez, aki még maga sem tudja, mi munkál benne igazán. John válaszokat akar, és a pszichére kell hatnia, hogy megkapja azokat. A nyomok Albertre mutatnak, de kellene egy vallomás is, és a biztos tudat, hogy a gonoszt megfékezték.

Divatos zsáner az olyan krimi, amiben egy sorozatgyilkost igyekeznek elfogni. Újabban azok is nagyon szép köröket futottak, amelyeknek valódi bűntény adta a hátterét. Nekem egy sorozat a kedvencem valami hasonló témában, a Mindhunters. De lehetne sok-sok példát hozni. Ez most menő – a sorozatgyilkosok filmen azok lettek.

Az egyik olyan film, aminek ezt köszönhetik, mert letették az alapokat, ez volt. A bostoni fojtogató. Egy férfi története, aki rettegésben tartott egy várost és nagyon komoly rendőri munka kellett, hogy végül kézre kerítsék.

Ezt a folyamatot mutatja be a film a rendőri oldalról. John karaktere lett kiemelve, aki módszeresen összefogta a szálakat, és így végül elérte a kívánt eredményt. A filmet kicsit vontatottá is teszi, ahogy elkezdik szűkíteni a kört. Tulajdonképpen azt látjuk, hogy egyik gyanúsított után következik a másik. Az emberek nagyon hatékonyan mutogattak egymásra, és sok férfit kellett ártatlannak találni, ha valami miatt előtérbe is kerültek. Közben a háttérben ott voltak a gyilkosságok, de a korra jellemzően kifejezetten szemérmesen ábrázolva. Ma már máshogy nézne ki egy ilyen film.

Az már egy fokkal izgalmasabb, amikor megvan Albert és a miértekre keresik a választ. Nem véletlenül jutott eszembe a Mindhunters, de a sok évadot megélt Gyilkos elméket is felemlegethetném. A nyomozó tudni akarja, miért. Meg akarja érteni az elkövetőt, és egy érdekes pszichés helyzettel találja szembe magát. Albert egyfajta betegségben szenved, és nincs tudtában annak, miket tett. John dolga az lesz, hogy viszonylag kíméletesen erre ráébressze és megnyugtathassa a város lakóit, hogy vége. Nem lesz több gyilkosság.

Nem tudok elmenni amellett, mennyire hosszúnak éreztem ezt a filmet. Nagyon sok vakvágány, amíg eljutunk a valódi tetteshez. Ha kicsit változatosabban kerülnek elő és mások a kihallgatások, jobban lekötött volna, így viszont hamar beleuntam. Amikor már Albert megvan, akkor is nagyon lassan haladnak az események. Ettől kevésbé izgalmas lett, és egyre inkább érdektelenné váltam. Miért tette Albert? Színlel, vagy tényleg nincs tudtában annak, hogyan gyilkolt tucatnyi alkalommal? Hamar kezdtek nem érdekelni a válaszok.

A szereplők közül a gyanúsítottak és az elkövető kapott nagyobb és izgalmasabb körítést. A nyomozóról annyit tudtam meg, milyen szilárd elvei vannak és semmi többet. Talán nem is véletlen, hogy azt a karaktert kapta Henry Fonda. Számomra már magában a jelenlétében is van valami olyan szilárdság és pozitívum, hogy hiteles tőle a karaktere.

Nagyobb lehetőség volt Tony Curtis esete, aki a kéjgyilkost kapta. Egyszerre játszhatta el a gyilkos és a tudattalan én-t is, akinek fel kell fognia, hogy mit tett. Jó színész, megoldotta, és működött a párosa Fondával a közös jelenetekben. Ez nézette leginkább velem a filmet.

Kár, hogy nagyon éreztem rajta a korát – ma sokkal pörgőbb lenne egy hasonló történet.

A bostoni fojtogató - 5/3 alapos, pszichés kitérőkkel elkészített film, de ma hosszúnak és körülményesnek tűnt.

https://www.youtube.com/watch?v=l48RxxhjhqM

Menekülni vágyó, gyereket nevelő, rejtélyes.

Gemma és Tom fiatal pár, akik nagyon szeretnék elkezdeni a közös életüket, egy saját otthonban. Lakást azonban nagyon nehéz találni, nekik sem sok esélyük van. De felfigyelnek egy programra, ahol ki is mehetnek megnézni a felépített álomotthont, amibe szinte azonnal be is költözhetnek. Egyforma házikók egy unalmas utcában, sehol senki. Amikor az ügynök is eltűnik, Gemma és Tom is menekülőre fogná, de nem tudnak elmenni. Itt ragadtak. Hamarosan egy babát találnak a házban, mellette egy papír. Neveljék fel, és szabadulnak. A fiú az emberi gyerekeknél lényegesen gyorsabban nő és bámulatosan utánozza Tomot és Gemmát. Az igényeit kielégítik, de szeretni egyikük sem tudja. Tom a megszállottja lesz a menekülésnek, ásni kezd, míg Gemma a fiúval próbál szót érteni. Nem sejti, hogy a valóság sokkal rosszabb lehet, mint amit magukban gondolnak.

A film felénél járhattam, amikor elkezdtem töprengeni, miért maradt a magyarban is vivarium a cím. Ne tűnt angol kifejezésnek, így rákerestem. A vivarium tulajdonképpen egy terrárium, amiben hüllőt lehet nevelni. Olyan, mint egy nagy, üveg doboz, több hosszban és méretben gyártják. Így már passzolt is a film tartalmához, hiszen tulajdonképpen azt láttam, hogy egy mesterséges és elzárt környezetben Tom és Gemma gyereket nevelnek. (Aztán kiderül majd az is, hogy mi a gyerek igazából.)

Az elején még alaposabban figyeltem, és van egy korábbi jelenet, ami önmagában röviden elmondja, mit látunk. Gemma tanárnő és egy halott kismadarat kell elmagyaráznia, mi történt vele. Elmondja, hogyan élnek a kakukk madarak. Idegen fészekbe rejtik a tojásukat, és a kakukkfióka végez a madár igazi utódaival is akár, kilöki őket a fészekből, hogy nevelő szülei őt etessék és neveljék. Onnantól kezdve, hogy a fiú megérkezik, ez a film erről szólt. A pár a két énekesmadár, akik megkapták a kakukkfiókát, aki felemészti őket.

Az egésznek a metaforáját még akár díjazni is tudtam volna, ha láttam volna benne értelmet. Mi a célja annak, hogy a gyereknek így kell felnőnie? Amire felnevelik, nem ért meg ennyit. Csak reprodukció zajlik, ezzel nem lehet egyről a kettőre jutni.

Ok, nem feltétlenül a „kakukk” szemszögéből kell közelíteni. Ott van Gemma és Tom is, akik máshogy reagálják le a helyzetet. Tom időnként robban, drasztikus megoldást használna, de Gemma mindig visszafogja. Tomot meg tudtam érteni, a nőt nehezebben. Nem viselkedett úgy, mintha ő megszerette volna a gyereket. Sőt, helyenként kifejezetten erősen fejezte ki, mennyire idegesíti és gyűlöli. Akkor miért ment bele olykor az anya szerepbe? Nem értettem a nőt, és ez megint zavart.

Annyira vártam valami csavart, vagy értelmet, de nem kaptam. A szereplők részéről sem, a történetből sem. Így meg nincs, amit értékeljek benne.

Azon túl, hogy egy kakukk történetet látunk, miről akar mesélni nekünk ez a film? Annyira sci-fi körítése és titokzatossága van, hogy nem akarom elhinni, hogy nincs benne üzenet. Csak nekem nagyon nem sikerült megfejteni.

Külcsínre is olyan semmilyen. Minimál helyszínen forgott, az egyformaságával kifejezetten irritáló ál kisvárosi környezetben. A végére a szürreális jelenetek meg zavaróak lettek.

Nekem egy filmet a színészei is simán el tudnak adni, de itt ez sem történt meg. Nincs gondom Jesse Eisenberggel, nekem még a Lex Luthor karaktere is belefért. De itt olyan céltalan a figurája… Az, mondjuk még rosszabb, Imogen Poots milyen arcokat vág itt. Kész szenvedéstörténet csak azt megnézni.

A kritikusok nálam sokkal jobban szerették – talán azt kellene megnéznem, szerintük mi volt a film üzenete. Nekem az hibádzott, de nagyon.

Vivarium - 5/2 értelme nem sok volt, egy film eleji képet bontanak ki egy abszurd sci-fi mesében. Fájt.

https://www.youtube.com/watch?v=U3Xy2x9NDrw

Irvin Yalom egyszer azt mondta, az ember kétszer hal meg igazán. Először, mikor megszűnik lélegezni, aztán pedig másodszor, amikor valaki utoljára ejti ki a nevét. (The Boys)

(A férj indoka, miért ment titokban terápiára.)

Nem akarom, hogy úgy végezzük, mint Barbie és Ken. Te műanyagként, én meg töketlenül. (Nyílt titkok)

(A bunkerben felbukkanó házvezetőnői feladatokat ellátó nimfa felkavarja a kedélyeket.)

• Még ha az is, akinek mondja magát...
• Varázs robotporszívó?
• Mindegy. Szerinted jó ötlet, hogy ott legyen velünk?
• Hát, a folyosó végén már ott lakik a Sátán fia.
• Komolyan. Chuck világokat töröl el. Amara bujkál. Jack pedig...
• Szétesett.
• Igen.
• Rendben lesz. Én túléltem már rosszabbat is. És nézz rám, totál rendben vagyok!
• Az, hogy elnyomod a traumáid nem jelenti, hogy jól vagy.
• Dehogynem. (Odaát)

(A bosszúterv készül, mindenki bedobja, amit tud.)

• Tehát Anthony és én elhelyezhetjük a bombát, és simán visszavonulunk. Csak kell valaki, aki eltereli a mihaszna nagyi figyelmét. A legjobb elterelő kell. Mit szólsz hozzá, Sarika? Olyannak látszol, aki csomó üzletben a menedzserrel szeretne beszélni.
• Csak akkor, ha a kiszolgálás átlagon aluli.
• Az én menedzseremmel is beszélni akartál!
• Létezik hajháló, Grace.
• Oké, nem, ide igazi elterelés kell.
• Ha arra kerülne a sor, hajlandó lennék megmutatni a kazoomat.
• Meg... nem. Nem, ugyan már! Nem. És légyszi, sose mondd meg, mire utaltál!
• Hé, Mr. G.! Ez milyen lenne? Mondjuk, hogy esik az eső. Az ingem természetesen ki van gombolva. Odasétálok, és ezt csinálom: (Énekelve:) Talán a moziban láttalak, csajszi. Talán az autómosónál láttalak. Nem emlékszem, hol láttalak, csajszi. De emlékszem, hogy tetszettél, csajszi.
• Kanapé lefújva! Koporsó kell majd a ribancnak. (A.P. Bio)

(A vért felmosni soha nem egyszerű.)

Azon az éjszakán rájöttem valamire, amit a legtöbb embernek nem kell megtanulnia. A gyilkosság bűn. A gyilkosság kárhozatba taszít. De a gyilkosság munka is. (1922)

(A találékony árus soha nem adja fel.)

• A kos nem kell? Fiatal, szépséges és okos, mint az unokaöcsém.
• Úgy dicsérgeted, mintha el akarnád venni.
• Még ma el kell adnom. Kenőpénz helyett vittem az egyetemre Szoszik miatt, aztán ez a majom nem levizsgázott? (Igen, séf)

(Archer új inast kap, vajon meddig marad életben?)

• Üdv otthon, uram.
• Kösz, udvarias behatoló. Most lelőlek. (Archer)

Félresikerült rablós, menekülős, sunyi öreges.

Pár helybeli fiatal, kiegészülve egy idegen bűnözővel megelégeli, hogy az élet csak rossz lapokat oszt nekik. Terry anyja takarítónő egy környékbeli, nyugdíjas házaspárnál. Ő állítja, a pincében van egy nagy széf, tele pénzzel. A ház is tele értékekkel, a pár nem is kicsit tehetős. Elhatározzák, amikor a házaspár kiruccan, betörnek, és visznek, amit csak lehet. Be is mennek, de a széfet nem tudják kinyitni. Közben Gaz barátnője is telefonál, kellene neki az autó. Gaz becsalja Mary-t a házba, és ráveszi, hogy a születendő gyermekük jóléte érdekében hagyja, hogy a Huggins házaspárt is elkapják, és kiszedjék belőlük a széf nyitókódját. Az öregeket elkapják, megkötözik, de nem akarják megadni a kombinációt. A doktor a lelkükre tud beszélni, és szembeszállnak Nathannel, aki megkínozná az öregeket. Kiszabadítják őket, és a doktor segítséget ígér nekik. Ám mire észbe kapnak, kiderül, hogy talán rossz emberben bíztak, mert ez a ház olyan titkot rejt, amiért a két Huggins ölni is hajlandó.

Már a fülszövegnél túl sok áthallást véltem felfedezni egy pár évvel korábban bemutatott horrorral, ami akkoriban egész szép sikereket is ért el. Abban is fiatalok törnek be egy hátrányos helyzetű házába – ő nem annyira öreg, viszont vak volt. Csak aztán kiderül, hogy e vak előszeretettel vadássza le a behatolókat, és a háza is mocskos titkot rejt. Ez volt a Vaksötét 2016-ban, ami tulajdonképpen minden téren veri ezt a filmet.

Azt, gondolom, magyaráznom se kell, mennyire ugyanaz az alap van mindkettőben. Csak éppen a Vaksötét az első, így azé az érdem, míg ez a film csupán egy gyengébb utánérzet. Több mindennel lehetett volna játszani, hogy más legyen, ha már mindkettőben betörnek és a kijutásért keményen szenvednek. Ehhez képest még ahhoz sem vették a fáradtságot, hogy a nagy csavart kicseréljék, mit rejt a ház, illetve itt a széf. Annyira a Vaksötét járt végig az eszembe, hogy még csak meglepődni se tudtam, amikor végül nyílt az ajtó, és megláttuk, mi van odabent.

Mivel horror és thriller határán mozog a film, felmerülhet az is, mennyire ijesztő. Nem az. Nem vérengzős film, amikor valaki megsérül, az lövéstől történik, illetve van egy késelés, de azt se látjuk, csak a végeredményt. Kevés a vér, vagyis inkább az ijesztő elemek dominálnak, nem az undort keltőek. Csak éppen ijeszteni sem sikerül. Az öregeken szerintem az elejétől látni, hogy valami nagyon nem stimmel velük. Mivel idősek és rozogák, amikor ők lendülnek bele, olyan eszközökhöz nyúlnak, mint a méreg és a gyógyszerek, a megtévesztés. Nincs jump scream elem sem, simán attól kellene megijedni, hogy a rozzant öregekről kiderül, hogy gyilkos berögződéseik és rutinjaik vannak. (Mondanom se kell, mennyivel ijesztőbb volt a vak férfi, aki sokkal jobb kondiban volt a fiataloknál, a felszereléséről nem is beszélve.)

Gondot okozott az is, hogy nem sikerült egy olyan szereplőt felmutatni, akinek drukkolt volna az ember. A három fiú annyira vesztesnek és suttyónak tűnik, hogy semmi szimpátiát nem keltettek bennem. Ok, rossz körülmények közé születtek és szegények, de a válaszuk erre a bűnözés lett, és annyira tanulatlan, de más értelemben is buták voltak…

Maisie Williams Mary bőrében, aki kicsit több ennél. Még talán az ő túléléséért lehet leginkább szorítani, de ő is túl sok rossz döntést hozott. Gazzal kezdve – minek volt vele? Az sem mellékes, hogy ezt a színésznőt is sikerült külvárosi szerencsétlennek beállítani, ilyen téren működött a koncepció. Ha őt kevésbé is, mint a srácokat.

Tanulságokat nem nagyon akarok levonni – senkiben nem tudjuk, mi lakik igazán. Közhely, de ebből ennél többre nem futja. Úgysem nevelni, szórakoztatni akarnak.

Egyszer meg lehetett nézni, de nem tudott lekötni. Annak érdemesebb megnézni, aki még nem látta a Vaksötétet, akkor lesz benne meglepetés.

A tulajok - 5/3 talán jobban tetszett volna, ha nem láttam már volna nagyon hasonlót. Még a csavar is…

https://www.youtube.com/watch?v=ewp3ONMzI7A

5: A Wall Street pillangói - a leginkább baráti bűnszervezet a listán. Pár sztriptíztáncosnő rájön, hogyha az őket néző pasik hitelkártyáját leszívják, megúszhatják. Ki vallaná be szívesen, hol fogyott el annyi pénze? Inkább lenyelik. A hálózat nő, azzal együtt a kockázat is. Ahogy a gazdasági válság begyűrűzik, csökkennek a pénzek, a lányok egyre vakmerőbbek. Egyre biztosabb, hogy ebbe bele fognak bukni.

4: A bűn királynői - ha a bűnöző férjeket kivonják a forgalomból, és a család nem akar éhen halni, a feleségeknek kell beszállni a bizniszbe. A csajok aztán bele is jönnek, és amikor a férfiak visszavennék a hatalmat, nem akarják adni. Így aztán újfajta háború indulhat, arról nem is beszélve, hogy a lányok között is fellépnek ellentétek. Két dudás nem fér meg egy csárdában - ki marad a bűnszervezet élén?

3: Az ír - Frank nem bűnözőnek indult, de elég volt egy lépés, hogy a maffia embere legyen, és egyre feljebb lépkedjen a ranglétrán. A legnagyobb nevek mellett fordul meg, és ő maga is sokat változik. Elhagyja a családját, másikat alapít. Közben olyanok hóhéra lesz belőle, akiket egykor a barátjának nevezett. Meddig lehet így életben maradni ebben a világban?

2: A keresztapa - tudom, ezért kövezés jár, de én nem szeretem ezt a filmet. Klasszikus, még az is azt mondja, hogy ismeri és látta, ki pedig  nem is. Egyszer bírtam megnézni a trilógiát, nekem annyi elég is volt belőle. Az olasz maffia működése, Amerikában. Ahogy a keresztapa uralja a terepet, segít vagy halálos ítéleteket hoz. Az örökösödés szabályai és harcai. Olyan ikonikus, sokat idézett jelenetekkel, mint a lófej. Ami nekem megmaradt belőle, a zenéje. Nino Rota nagyot alkotott vele.

1: Peaky Blinders - Birmigham, az első világháborút követő időszak. A Shelby család egyre nagyobb szerepet tölt be a város alvilágában, és a családfő ennél is nagyobbat készül harapni. Tommy veterán, titokzatos, és nehezen megközelíthető. Van olyan rendőr, aki nagyon le akarja kapcsolni, és ehhez egy csalit vet be. Grace pincérnőnek álcázza magát, és Tommy közelébe férkőzik. De ez nem olyan világ, ahol az árulást megbocsátják, még ha a felek valóban is egymásba szerettek. Tommy nehéz döntések elé néz...

Szünidős, hippi szülőket elviselő, gyerekkori.

Jeff 14 éves kamasz, Ausztráliában. Az életét Spielberg és a Cápa változtatta meg, és adott neki hobbit. A filmezés lett a mindene, és kis kamerájával kisfilmeket forgat, rögzíti a családdal megeső dolgokat is, hogy egyszer majd összevágja és filmmé alakítsa. Az ő szülei két másik párral vannak szoros barátságban, így a gyerekeik is barátok. Az egyikük Jeff filmjeinek állandó sztárja, aki bármilyen életveszélyes ötletet megcsinál. Ezen a nyáron például megnyújtják Jeff anyjának menyasszonyi ruhájában. Egy másik a plátói szerelme, aki legszívesebben elmenekülne innen, és már töri is a fejét a szökésen. A szüleik magukkal vannak elfoglalva, így nem veszik észre, hogy Jeff nővére a tinik lotyója lett, vagy akár Jeffék életveszélyes filmjeit. Amikor azonban egy félresikerült swinger est miatt összevesznek, rájönnek, hogy elhanyagolták a gyerekeket. Ezen javítani akarnak, de abban sincs köszönet.

A humor attól szép, hogy sokféle. Ami az egyik embernek vicces, a másiknak lehet, hogy nagyon nem az. Azért, ha egy filmen ott van, hogy komédia, a fülszövegből és a címből lemérhető, milyen típusú poénokra lehet számítani.

Ilyen téren a ’75 nyara megvezetett. Valami hagyományosabb családi komédiát vártam – a Disney filmeknél erősebb, felnőttebb poénokkal, de semmiképpen sem egy ilyen dramedy, ironikus és kicsavart valamit. Már-már abszurd helyenként, és nem akarom elhinni, hogy ilyenek voltak Ausztráliában a 70-es évek. Ha meg tényleg ilyenek voltak, akkor csak örülök, hogy nem ott és akkor éltem.

Túl sok cselekményelem van benne, ami inkább felháborít, mint szórakoztat. Semmi vicceset nem tudok találni abban, hogy egy nyomorult bálna a partra veti magát, megdöglik és turistalátványosság lesz belőle. Amikor meg elkezd szaglani, képesek felrobbantani. (Legalább annyira sajnáltam, mint a The Boys bálnáját. Bár, azt jobban. Az még élt is, ezt már csak elpusztult állapotban mutatták.) De nem ez a legalja. Most komolyan, a tini lány ajtaja előtt kilométeres sor áll, mert bárkit orálisan kielégít? A szülők óvszert adnak a 14 éves fiúknak, és még szobára is küldik a szintén 14 éves kislánnyal? Az én humoromtól ezek nagyon távol állnak.

Rühelltem, hogy micsoda állatkínzások vannak ebben a filmben. A bálna legalább már nem élt, de van itt egy szerencsétlen teknős, akit kínoznak az egész filmben. Egy kutya, akit vagy 10 éve igyekeznek megölni. Tudom, nálam is van valami bekattanás, hogy az állatokat jobban sajnálom, mint az embereket, de ezeknek a szerencsétleneknek esélyük sincs megvédeni magukat. Amit azzal a kiskutyával csinálnak… Az állatvédők nem tiltakoztak e film ellen? Lehetett volna.

Ami tökéletesen lejött, hogy a család normális tagjai szökésen törik a fejüket, mert ez kibírhatatlan. A szülőktől kezdve a gyerekeikig majdnem mindenkinek van valami elmebaja. Állatkínzók, modern hippik, felelőtlenek. Tudom, hogy komédia, de engem egyre jobban felhúzott ez az egész. Nem is értettem, a narrátor miért pozitív hangon zárt. Annyira nem is volt szörnyű, mint amilyennek tűnt. Nekem az volt.

A másik, amit nem értek, a szereposztás. Jó, már senkit nem mondanék sztárnak, de azért vannak itt nevek. Guy Pearce és Radha Mitchell ennél igényesebben szoktak szerepet választani, és kétlem, hogy Kylie Minogue életéből hiányzott a swinger anyuka szerepe. Ha azt veszem, hogy mindenki mennyire kiábrándító, akkor bejött, mert az teljesen átjött nekem, hogy mennyire sajátosan elmebeteg szinte minden karakter.

Mélységesen csalódtam ebben a filmben, és még mindig nem értem, mire volt ez jó. Életkép? Remélem, nem. Komédia? Nekem nagyon nem.

'75 nyara - 5/1,5 ez komédia akart lenni? Ahhoz képest szenvedtem vele, és utáltam a poénjait. Nagyon.

https://www.youtube.com/watch?v=fTiuLJ9wa5I

MOZI:

• Bűvölet-Az örökség - amerikai horror
• Sarlatán - cseh/szlovák/ír/lengyel történelmi
• Történetek a végtelenségről - svéd/német/norvég/francia dráma
• Trollok a világ körül - amerikai animáció

DVD:

Idén talán már nem is lesz új.

Szellemes, szeretteiket visszahozó, mágikus.

Salma még kislány, amikor mostoha testvérei egy legendát mesélnek el neki. Egy mágusról, aki elrejtőzött a halál elől – végül elbukott, örökre börtönbe került, de az emberek kaptak a haláltól egy ajándékot. Egy homokórát, ami lehetővé teszi, hogy minden évben egy napon a szeretteik szelleme meglátogassa őket, ha oltárt emelnek nekik és rájuk gondolnak. Salma minden vágya, hogy megismerhesse a szüleit, ám a nagyanyja minden hasonlótól eltiltja. Már felnőtt nő, amikor egy nyom a város rejtélyes kastélyába vezeti, ahova tilos a belépés. A fiúkkal elvégzik a szertartást, és egy másik dimenzióban találják magukat. Salma kezében életre kel egy varázskönyv, a fiúktól elszakad, de egy rejtélyes idegenre bukkan a kastélyban, aki segítséget ajánl a lánynak. Ismerte a szüleit, akik híres mágusok voltak. A lány lassan rájön, miért kellett úgy felnőnie, ahogy és kezdi átlátni, hogy Morlette nem segíteni akar és nem igazságra vágyik: bosszúra, a halál ellen. Salma az egyetlen, aki kiállhat ellene.

Már láttam olyan mesét, ami nagyon szépen bemutatta a mexikói vallást és a másvilágot. A Coco, az a Pixar, amire nagyon nehezen szántam rá magam, de annyira tele volt szívvel és tartalommal, hogy most már szeretem azt a mesét. Arról nem is beszélve, hogy megértette velem, miért olyan nagy szám a halottak napja Mexikóban.

A Szörnyen boldog Halloween mintha ennek lenne egy nagyon gagyi verziója. Elég sok mindenben más, a történetben is, de túl sok a közös elem. Ahogy Jorge és Pedro találkoznak a felmenőikkel a túlvilágon, ahogy a holtak egy napon hazatérhetnek a családjukhoz, sok elem a látványvilágban. (Maga a másvilág, és a visszatérés is.)

Ez a mese nem vállalja fel, hogy mexikói, egyszer nem hangzik el az ország vagy a kultúra megnevezése. Viszont, csupa olyan elemet használ, ami ahhoz a kultúrához tartozik. Vegyük csak Salma arcfestését, amikor az ereje teljesen eluralkodik rajta, és nagy erőket mozgat mágikusan! Az arca pont olyan lesz, mint az Orgyilkos osztályban a mexikói lány harci arcfestése. De lesz itt mariachi-t idéző figura, és a két fiú egy verekedős jelenete a mexikói pankrátorokat idézte meg egy az egyben.

 Kicsit olyan, mintha a mexikói halottak napjának adna egy fantasy mesét eredettörténetként. Mese, nem kellene komplexebb történetet várnom, de így is sok minden zavart benne. Mintha hozzányúlna a mexikói gyökerekhez, és meg is tagadná őket ugyanakkor. A Coco felvállalta az egészet, szerethető és családcentrikus lett, itt meg használták a külsőségeit, az elemeit, de mégis fantasy gyökereket kapott varázslókkal meg megszemélyesített Halállal.

Grafikában is nagyon gyenge a mese. Helyenként töredezett a mozgás, de maguk a figurák is hagynak kivetnivalót maguk után. Nagyon babaszerűek, és a szépség nem jellemző rá. Tudom, fárasztó, hogy a Cocót emlegetem annyit, ami különben régebbi, és sokkal szebb, mint ez a mese.

De ha már belejöttem, mivel van problémám. A magyar címválasztás rémesen sikerült. Ebben a mesében nincsenek szörnyek. Szellemek vannak benne, és a másvilági halottakat csontváz alakokként jelenítik meg, de egyik sem ijesztő. Még a mese rosszfiúja, Morlette sem egy szörnyeteg, hanem egy szenvedő ember, aki nem tudta túltenni magát azon, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett. Ő sem menthetetlen, és a mese végére már nem is ő lesz a nagybetűs Rossz. Még a Szellemes Halloween is sokkal jobb lett volna.

Azt még nem döntöttem el, mennyire káros vagy sem, ha egy gyerek nézi ezt meg. Egy olyan képet ad át a túlvilágról, aminek nem lehet megfelelni. Hozzánk nem jönnek vissza szellemekként a rokonaink, bármilyen oltárt emelünk is nekik.

Van benne egy aranyos bogárféle, a testvérek is elmentek, csak ezért nem 1 csillagos.

Szörnyen boldog Halloween - 5/2 gyengébb grafika, gyengébb történet, és még a tanulsággal se vagyok kibékülve. Kár.

https://www.youtube.com/watch?v=EiLzEQ-pOO0