Diákszövetséges, misztikus, összeesküvős.

Rosa keményen megdolgozott mindenért, amit elért. Bekerült egy jó egyetemre, és nem áll szándékában a családi problémái miatt lemaradni. Az anyja súlyos beteg, állandó felügyeletet igényel, és a sokat dolgozó apa ebben a lányára is számít. Rosa azonban meghívást kap egy elit klubba, ami sokkal jobban csábítja. Kész a szüleit is cserbenhagyni, hogy teljes erejével azon dolgozzon, beilleszkedjen a szövetségbe, ahol a jövő nagy embereit képzik. Ahol olyan kapcsolatokat építhet, melyek a szakma és a hatalom csúcsára emelik. Valami azonban zajlik a színfalak mögött, valami ésszel nem felfogható. Rosa legjobb barátja, Jacob szinte megbolondul, és éjjelenként eszelősen ás, ki akarja innen utálni a lányt. A vezetőik sorra öngyilkosok lesznek. Bűnös cselekedeteik után pedig valami sötét masszát hánynak ki, amelyet fel kell ajánlaniuk. De kinek és miért? Mi folyik itt?

Párszor gondoltam már azt, hogy már nem tud egy sorozat vagy film olyan gyötrelmes lenni, hogy új szintre emelje a viszolygásom. Ilyenkor mindig belefutok valamibe, ami erre rácáfol. Netflix sorozat, ami ennyire… borzalmas, még nem találkoztam ilyennel. filmjük volt már különös, de ez a sorozat…

Holland, de ennek nem kellene jelentenie semmit. Adhatna neki plusz helyi ízt, amire volt is kísérlet az évad végén. Amikor már hozzá kötik a sorozatban látottakat a történelemhez, és ahhoz, Hollandia hogyan lehetett vezető kereskedelmi hatalom, fontos tényező Európa történelmében. Ezt akarják idézni a diákszövetség ünneplő ruhái is, és van pár képbevágás is a témában az utolsó részben.

Csak éppen minden kevés és későn is történik. A végét leszámítva teljesen mindegy lehetne, hol játszódik a film. Nem is értem, annyira különlegesek a holland városok, miért nem mutatnak meg belőle valamit? A héten láttam a Labirintus című családi filmet – még az is többet mutatott egy tipikus holland városból, mint ez a sorozat. Persze, el tudom képzelni, mi lehetett az ok. Biztos sokkal olcsóbb volt minimális helyszínen, főleg egy épület belsejében forgatni, mint lett volna több helyszínnel és utcai jelenetekkel. De hogy amszterdami vágóképek se legyenek…

Ezen kívül a történet is borzalmas. „A diák rájön valami borzalmasra” helyzet nekem bejön, az Anatómiát is szerettem. Vagy a Koponyákat. Itt viszont az sem lett teljesen tiszta, mit is titkol a szervezet, mi az a lény és egyáltalán: mi értelme volt ennek a sorozatnak? Részeket értek csak belőle, az egészet nem.

Sok kérdést és konfliktust felvetnek, amelyekkel aztán semmit sem kezdenek. Minden idősíkon csak a kérdések gyűlnek, és nem győztek meg arról sem, hogy egy esetleges második évadban képesek lennének megválaszolni a felmerült kérdéseket. Még kis szálakon is nyitva hagynak kérdéseket, vagy olyan jeleneteket halmoznak, melyeknek semmi értelmük. Ott volt a gruppen is – annak mi értelme volt? Nekem még csak az sem volt egyértelmű, hogy Rosa kikkel fekszik össze. Kb., mint egy rémálom jelenet, és nem vezet sehova, csak volt.

Nem lett látványos sem a film. A szörny/lény/massza – annyira nem értettem mi az, hogy még nagy halmazba se vagyok képes besorolni – rosszul néz ki, és az egész sorozat kapott egy nyomasztó, helyenként művészfilmes látványvilágot, sok sötétséggel, amivel képtelen voltam megbarátkozni. Zavaró volt nézni ezt a sorozatot.

Ismert színész nincs, de bevallom, bajban lennék, ha mondanom kellene ismert holland színészt. Belga menne… Igaz, ebbe kár is lenne tehetséges emberért. Eye candy agyatlanság.

Merő szenvedés volt az egész. Balszerencsémre ez az egy műsor volt nálam nyaralás alatt, így esténként egy-egy részt végigkínlódtam. Büntettem magam vele, annyira rossz.

Ares - 5/1 ezzel a sorozattal csak a bajom volt: a szereplők, a történet, a misztikum – nem tetszett!

https://www.youtube.com/watch?v=WhxAj6inPJ8

Egyes sztárok rejtik a nyilvánosság elől a gyerekeik, mások rivaldafényben nevelik őket, és gyakran maguk is színészkedni kezdenek. Ők vajon kik, és kik a szüleik:

1. Ikrek, a kislány már filmezett is.

2. Zenél is, de színésznőként is több filmben feltűnt.

3. Neki is van öccse, de a lány lépett a szülők nyomdokaiba.

Megoldás: Tovább!

Tárgyalás részleteit felfedő, igazságot kereső, bűnügyi.

Két férfi egy pincében, megkötözve tér magához. Nem ismerik egymást, sem az elrablójukat. Nem tudják, miért vannak itt és mit akarnak tőlük. Az elrablójuk egy fiatalember, aki kamerákat szerelt mindenfelé, és neten sugározza is a felvételt. Hogy bizonyítsa, bármire kész, élő adásban megöli a fiatalabb férfit. Az idősebb fogvatartott bíró volt, és az elrablója most az ő tárgyalását akarja megrendezni. Biztos benne, hogy Straight bíró aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a napokban kivégeztek egy hírhedt gyerekrablót és gyilkost. Ám a férfi szerint hibák voltak az eljárásban, és egy ártatlan embert végeztek ki. A nézőknek szavazni kell, hogy a bíró helyesen járt-e el, jó volt-e az eljárás, vagy neki van igaza, és nem a tettes lakolt halállal. Ez esetben ő fogja most, élő adásban kivégezni a bírót. A rendőrség egyszerre nyomoz a mostani emberrablás ügyében, és keresik a választ arra is, vajon igaza van-e a titokzatos férfinak, és komoly hibákat vétettek a nyomozás és tárgyalás során.

A regények kapcsán emlegettem a napokban, hogy nekem bejönnek azok a történetek, amikor két erős személyiség folytat párbajt – legyen az rendőr és bűnöző közti elme- vagy tényleges harc, vagy akár egy hajsza két ellenfél között.

Ezt a vonulatot tudtam értékelni ebben a filmben is. Adott két ember, akik egy kis térben összezárva, igyekeznek kiállni a maguk igazáért. A bíró a törvényt és annak módszertanát, azzal együtt magát is védené. A vádlója pedig az igazságot kéri számon tőle – mert ő pontosan tudja, hogy a rendszerrel baj van. A törvény nem jelenti az igazságot. Ezzel kell a film más szereplőinek is szembenézni, és feltenni maguknak a kérdést, hogy mit és miért szolgálnak. A rendőrök, akiknek eredményeket kell letenni az asztalra, és megnyugtatni a közvéleményt. Az újságíró, akinek a szenzáció kell. Az emberek, akik csak nyugodtan akarnak a biztonságos vackukban lenni, hogy helyreállt a rend. Fontos még valakinek az igazság, vagy meg kell elégedni a látszatokkal?

Mindkét fél érveket kap, és van abban igazság, amit mondanak. Így egy könnyed, thrilleres filmben olyan mondanivaló is belefért, ami mindenkinek elgondolkoztató lehet. A törvény és az igazság fogalmaival birkózni kell, és mindenki kialakíthatja a saját véleményét a témában. Mennyire akarunk és kell megalkudnunk? A társadalom nem is kis bírálatot kap innen. Nem csak az Államokban, szerintem mindenhol lehet gyötrődni azon, hogy a törvények mennyire igazságosak, és mennyire tud kiderülni az igazság bárhol is.

Igaz, a film extrém helyzetben mutatja be mindezt, de ezzel is célja van. Így válik hangsúlyosabbá a témája: egy szélsőséges helyzetben a visszásságok is jobban megjelennek.

Talán az volt kevés, ahogy mindenki szembesülni kezd a saját tetteinek súlyával. Egy rendőr volt, aki valóban felismerte, hogy a világ nem jó irányba halad, ő ezért is váltott karriert. Nem mondja ki nyíltan, de nála nagyon jól látható, hogy a látszatok, a szellemiség már fontosabb, mint a tények és a nyers igazság.

Igazság szerint a filmben látottak, a tényleges cselekmény annyira nem mozgalmas és izgalmas, hogy járjon érte a 4 pont. Van, akinek esélye sincs, az egész műsor nagyon jól meg van előre rendezve. Cole végig kézben tartja az eseményeket, és nem véletlenül akkor fedi fel az újabb és újabb titkokat, amikor. Így veszít a film az izgalmából, de ezt is be tudom annak tudni, hogy az üzenetet hangsúlyozzák.

Donald Sutherland szépen viszi előre a karakterét, ez leginkább az ő filmje. Bírom Vincent Kartheiser dolgait is, de itt eléggé settenkednie kell és árnyékban lennie a teljes filmben.

Lehet, hogy nekem azért is tetszett, mert ez az igazság és törvény téma leköt, de talán különben sem egy rossz film. A Fűrész poént külön is szerettem J

Amerikai hóhér - 5/4 jól kibontott cselekmény, Sutherland jól eltalált karakterével. A vége túlzás, de lekötött.

https://www.youtube.com/watch?v=WrpFKTvS1-I

Cím: Nincs idő meghalni

Készítők: a színészek közül térnek vissza a főszereplők, még Seydoux is, aki így másodszor is Bond lány lesz. A rendező személye izgalmasabb, Fukunaga még nem tett le olyasmit az asztalra, ami miatt Bond rendező lehetne szerintem. Volt egy háborús filmje eddig, meg a Fassbender főszereplésével készült Jane Eyre (amit meg is kellene néznem, csak nem akarom látni, hogy lesz M.F. nyomorék a végére).

Műfaj: kémfilm, akció

Cselekmény: Bond visszavonult, és már csak élvezi az életet. Míg egy barátja, aki nem mellesleg CIA ügynök, a segítségét kéri. Egy fontos tudóst elraboltak, és meg kell menteni, mielőtt a technikája miatt véget érne a világ.

Várható megjelenés: november végére van jelenleg datálva

Miért várós?

• Őszintén? Annyira nem várom. Nem vagyok egy James Bond fan. Nekem a Kingsman a kémfilm, amit szeretek.
• Viszont, Daniel Craig kezd történelmi Bond lenni. Tőle tudok olyan Bond filmet mondani, ami tetszett. Már nehezen lehetett rávenni erre a részre, reménykedjünk, hogy egy jó sztori is része volt annak, amiért visszatér.
• Biztosan látványos lesz.
• Az egzotikus helyszíneit szeretni szoktam a szériának.
• Van benne nem egy színész, akit bírok. Visszatér pl. Ralph Fiennes és Ben Whishaw. Jön Rami Malek, Christoph Waltz, Billy Magnussen…

Kódot kereső, játékból menekülős, barátot találó és mentő.

Frikke az anyjával és a húgával élő kamasz, akinek van egy jó barátja, aki éppen próbál összejönni álmai lányával. Éppen ezzel próbálkozik, amikor Frikke összeütközik egy alakkal, aki elhagyja a táskáját. Különös doboz van benne, melyet Frikke a számítógépre csatlakoztatva egy játékba tud belépni. A doboz fényképezőgép is egyben, amivel a tárgyakat átküldi a játék világába. Van ott egy lány, akit meg kell mentenie, átjuttatnia a labirintuson, miközben a kijáráshoz szükséges kódot is meg kell találniuk. A Csőrös karakter le akarja vadászni Nolát, aki csak Frikke csákó alakjában feltűnő karakterére számíthat. A játék komolyabbá válik, amikor kiderül, Nola valóban él, és kómába esetten hever a kórházban. A fiúnak rá kell jönnie, mibe is csöppent pontosan.

Tegnap német gyerek kaland, ma kicsit északabbra merészkedünk, és holland családi kalandfilmet nézünk. Labirintus – a címhez társulnak pozitív emlékeim. David Bowie is volt egyben koboldkirály, de akadt ezzel a címmel történelmi romantikus is – az kevésbé mély nyomokat hagyott bennem, hiába olvastam az alapjául szolgáló regényt is.

Ez a Labirintus sajnos a felejthetőbbek közé tartozik minden jó vonása ellenére is. A cselekmény, a látványvilág, az összkép is hagy kívánni valót maga után. De először talán a pozitívumokkal kellene foglalkozni.

Valóban gyerekek játsszák a gyerek szerepeket. Még csak nem is kamaszok, hanem felsősök. Kissé túlzásnak is éreztem, hogy Frikke barátja annyira barátnőt igyekszik szerezni, kicsinek néznek még ki ilyen témához. De a lényeg, nem volt olyan érzésem, hogy érett középiskolások játszanak általános iskolásokat. Az átlagnál talán egy fokkal szebbek a gyerekek is, de filmen ezért nem fogok kiakadni. Nem annyira szépek, hogy bántó legyen.

Bírom az olyan filmeket is, amelyekben valamilyen virtuális valóság jelenik meg. Ready Player One fan jelentkezik, ha nekem a regény milliószor jobban is tetszett, mint a film. Ez különben inkább az Erebosra emlékeztet, mert itt is a játék és a valóság színei keverednek és játszanak át egymásba. Vagyis, az alapötlettel ki vagyok békülve, de a konkrét cselekmény mögé nézve már kezdődnek a kérdőjelek.

1: ha a gonosz karakter nem kereste volna a kódot, mégis, mi lett volna a játék értelme? Nincs más küldetés. Keresd a kódot, hogy kiszabadulhass.

2: ha mindenki életben marad a játékvilágban, mi történt Frikke húgának macskájával? Még láttuk digitálisan mozogni, utána meg semmi. Kutyás vagyok, különben, de igazán kihozhatták volna a macskát is magukkal a labirintusból.

3: gyerekfilmhez képest durva a vége. Túl nagy büntetést kap a gonosz karakter. Nem is nagyon jut eszembe olyan, ahol ehhez hasonlóan végzetes megoldás születik a gonosz ellen.

De gyerekfilm, ezeken jobban át tudok lendülni. Nem az értelmet kell keresni benne, csak szórakozni a látottakon.

Ami azért nem működött igazán. Mert nem voltam elégedett a film látványvilágával. Nagyon érezni a virtuális valóságon, hogy kevés pénzből és nem is a jobb cégek készítették. Nem vártam a Spielberg-film szintjét, de azért ennél többet és szebbet akartam volna látni.

A karaktereket azonban kedveltem, és egy-egy mellékszereplő is jól sikerült. (Rudolfon még akkor is jókat mosolyogtam, ha szerintem nem volt következetes azzal, amit csinált. Egyszerre segített is, meg nem is. Mintha kód nélkül bárkinek lett volna esélye kimenni…)

Se ismert színész, se szép városi vágóképek. Egy kicsit ez is hiányérzet.

Nem fájt nézni, de igazán lekötni sem tudott. A végére komolyan ragadtak le a szemeim, de azt is aláírom, hogy nem normál módon voltam álmos. Hanem nagyon.

Labirintus - 5/3 a kivitelezése néha bántotta a szemem, a megoldás is túl gyors, de az ötlete rendben volt.

https://www.youtube.com/watch?v=-BaRb59S9rQ

Új iskolába kerülő, összefogó, mágikus rejtélyt megoldó.

Felix az utolsó esélyét kapja a környéken levő iskolában. Ha ide sem veszik fel, akkor már nem tud hova járni. Próbaidőre bocsájtják, de a fiú nem mer reménykedni. Az igazgatónő a szokottnál is keményebb, a fiúnak pedig nagyon hiányzik az anyja, aki fél évig az Államokban dolgozik. Az apja igyekszik helyette is megfelelni, de a rendetlenség és káosz veszi át az uralmat otthon. A menők csapata egy csínyre veszi rá a fiút, amin az igazgatónő rajtakapja. Ijedtében azt kívánja, bár menne össze a nő. Ez az iskola pedig egy hóbortos öreg feltaláló alkotása volt, akinek a szelleme nem távozott még el – így Felix kívánsága teljesül. Dr. Schmitt-Gössenwein ujjnyi méretűre zsugorodik, és Felix az egyetlen esélye, hogy normális lehet még egyszer. Kényszerű együttműködésük során nem csak megismerik és megkedvelik egymást, de az iskolát is megmentik és felfedezik annak rejtett titkait.

Ha beteg vagy fáradt vagyok, előszeretettel nézek gyerekműsorokat és meséket. A héten volt már ilyen, ma is családi filmről írok, és megsúgom, holnap is azt fogom tenni. Úgy tűnik, amikor ki vagyok merülve, menekülök a gyerekkoromba…

Ez a film is megidézett egy olyan filmet, amit anno nagyon szerettem. A Drágám, a kölykök összementek hasonló tematikával dolgozott, csak abban több kaland és tartalom is volt. De egy mosolygásra, könnyed filmezésre megtette ez a német film is.

A főszereplővel könnyű azonosulni – ki szeret új helyen kezdeni? Nem sokan. Felix ráadásul az anyját is hiányolja, amit titkolnia kell, hiszen ő is felfogja, mekkora lehetőség, hogy az anyja megkapta ezt az állást. Az is érthető, hogy próbál beilleszkedni. Még akkor is, ha a film egy percre sem titkolja, hogy az a csapat, akiknek az elfogadásáért küzd, nem éppen az a csoport, akiket példaként emlegetnének a tanárok. (Rosszak és csibészek.) A lány, aki próbál barátkozni, már kezdetkor is sokkal szimpatikusabb és kedvesebb, mint a három fiú bármikor.

De már Felix gondjainál is folyamatosan jelen van a humor. Az apja vezette háztartás nem is tudom, milyen jelzővel fejezhető ki leginkább. Nem is vezeti, inkább csak úgy esik minden, ahogy puffan. Csoda, hogy nem haltak még éhen, vagy van még tiszta ruha, amit fel tudnak venni a szereplők…

Attól kezdve, hogy az igazgatónő összemegy, pedig folyamatosan játszanak a szituációkkal és akad egy-egy jobb beszólás is. Mondjuk, nem minden poén olyan, amit tudtam díjazni. Minek egy családi, leginkább gyerekfilmbe olyan jelenetet beletenni, amikor a törpévé csökkent nő egy szobanövény cserepébe pisil, amit aztán az apa szépen magára is dönt? Szerencsére ilyen csak mutatóban akad benne, azt is sokalltam.

Az viszont helyes volt, ahogy Felix babát vesz, hogy legyen ruhája az igazgatónőnek. Jót mosolyogtam rajta, amikor kifogásolta a ruha küllemét…

Vannak próbák, meg kell fejteni az iskola mágikus titkát, és ezen felül még ott a tanfelügyelő is, aki drága magániskolává alakítaná a létesítményt. Ő kapott pár olyan jelenetet, amin szintén jókat tudtam mosolyogni. Még a szellemmel is igyekszik alkut kötni, hogy álmai iskolája legalább részben megnyílhasson… Mondjuk, a logikáját nem értettem. Tanfelügyelő volt, hogyan akart a magánintézet igazgatója lenni? De nem is ez a lényeg.

A film arról mesél, hogy senkit nem szabad megítélni addig, amíg nem jártunk a cipőjében. Hogy nem szabad feladni a bennünk levő gyermeket, és nem helyes, ha a gyerekekből mini felnőtteket akarunk csinálni. Teljesítményorientált világunkban ez nem is olyan egyszerű kitétel, mint amilyennek hangzik…

Talán látványra nem az igazi. Talán a poénjait sem fogjuk idézgetni. Az biztos, hogy összemenős filmből láttam jobbat is. De attól még kellemes kikapcsolódás volt.

Segítség, összement a tanárom! - 5/4 nem Disney minőség, de szórakoztató családi film, amely több korosztály felé nyit.

https://www.youtube.com/watch?v=wF1pLizjBwM

Önmagad keresése egy életen át tartó út. Ami közben történik, az az élet. (Warrior Nun)

Hiába kapaszkodsz bele valamibe. Mert, minél jobban szorítod, annál inkább menekülne. Annyit tehetsz, hogy szereted. És a tudtára adod azt, hogy te nem fogsz menekülni. (A csókfülke 2.)

Az emberek a terméket veszik, nem a címkét. (Gagyi tanárnéni)

(Daisy szembesül azzal, hogy ez az utolsó csata.)

• Folytatni a küldetést és végigvinni, az utolsó küldetésük lesz együtt.
• Ez... ez... ez nem lehetséges. Én... Enoch, ők a családom.
• Hát persze. De mégis ez a családok természete, nem igaz? Számtalanszor láttam, számtalan világban. Emberek érkeznek, ezért ünneplünk, és emberek távoznak, ezért gyászolunk. Megteszünk minden tőlünk telhetőt a köztes időben, de a körfogás mindig jelen van. Senki sem menekül előle. (Agents of SHIELD)

Ijesztő, hogy a bunkóság milyen hatással van az emberekre. (Killing Eve)

Egyszerűen az élet nem mindig megy a tervek szerint. Egyszerűen nem. És ez az a lecke, amit mindketten megtanultunk nagyon is jól. (Zoey’s extraordinary playlist)

Házat védő, háborús, természetfeletti.

Egy osztag katonának rutin feladatot kell végrehajtania. Át kell venniük egy kastély őrzését egy másik alakulattól a II. VH idején. Nem értik, az előző csapat miért akar olyan gyorsan elmenni onnan. Viszonylagos biztonság van, tető a fejük felett és még élelmük is akad. Az sem ijeszti őket, hogy a nácik az egész itt élő családot kivégezték – túl sok borzalmat láttak már és tettek maguk is a háború poklában. A házzal azonban valami valóban nem stimmel. Víziók kísértik őket, és egyre biztosabbak benne, hogy a ház lakói nem nyugodnak békében, a szellemük visszajár és kísért. Átkot szórva mindenkire, aki csak nézi és eltűri a borzalmakat. Miközben szeretnének rátalálni a testekre és eltemetni a családot, a nácik is egyre közelednek. Ők pedig viaskodnak: kitartsanak és harcoljanak, vagy dezertáljanak?

Szerencsére nem tudtam előre, minek állok neki. A címből sejtettem, hogy háborús film lesz (Ghosts of War), de eszembe nem jutott volna, hogy itt komolyan kell venni a szellemeket a címből. Lehet, hogy akkor nem nézem meg.

A történet két nagy csavart tartogat – az egyik a fülszövegek miatt nem is annyira fordulat. Minden ismertetőben annyit elárulnak, hogy ebben a filmben szellemek bukkannak fel, ráadásul a nácik által megöltek szellemei. Valahol furcsának is találom, hogy áll össze ez logikailag. Mert ok, hogy kísérteni akarják, akik bántották őket. De miért esnek neki olyan amerikai katonáknak, akik akkoriban a környéken sem jártak, csak éppen ezt a házat védik most? Plusz, a morbid énem már a szellemjárás közepette azon merengett, mennyivel érdekesebb lenne a film, ha nem a megölt civilek szellemei térnek vissza, hanem a náci katonáké. Igazán két tűz közé kerülés lett volna: az élő és holt nácik ellen is harcban.

Ok, nem viccelem el. A film második ötlete, amit a film végén fednek el, magyarázatot ad arra, miért és hogyan történnek úgy a házban, ahogy. Csak éppen nagyon nem vagyok ezzel a megoldással kibékülve. Hiába kapom meg a logikai íveket, amelyek nekem fontosak, de mintha újra zsánert és filmet váltanánk. Horror is, természetfeletti is, háborús film is, plusz még sci-fi is? Sok ez már a jóból.

A karaktereket nem tudtam megkedvelni. Igazán meg sem jegyeztem, melyikük melyik. Sokkal inkább a színészeket tudtam beazonosítani, mint a szerepüket. Merengtem is azon, hogy pont a kölyökképű Brenton Thwaites a csapatvezető, amikor ránézésre neki kellene a közlegénynek lennie a többiek mellett. (Színészként se tartom sokra a srácot, de ez már egy másik történet.) Theo Rossi feltűnik, és nem értettem, hol marad Luke Cage. Skylar Astin meg a stáblistán tűnt fel, most töröm is a fejem, melyik katonát játszotta ő. Úgy tűnik, ha nem fakad dalra, meg se ismerem? Lehet. Zoey különleges dallistáján biztos helye van! J Amit nem mondhatok el erről a filmről. Most komolyan vissza kell néznem, hogy megölték a karakterét vagy életben maradt? Nem akarom!

Látvány. Közepes. Alsó határon. Néha érzékeltem, hogy ijeszteni akarnak, de nem értek el kellő hatást. Annyira nem horror, hogy ijesztő legyen. A szellemeket meg sok film sokkal jobban mutatta már.

Igazság szerint arról lenne még kedvem írni, aminek a poénját nem akarom lelőni. Hogy miért történik mindez, és hogyan lesz egy háborús horror sci-fi is. A tanulság azonban mindkét vonalon ugyanaz: nem szabad tétlen szemlélődőnek lenni. Ahogy a klasszikus is mondja, vétkesek közt cinkos, aki néma. Itt is utoléri a katonákat a nem tett, ha nem is önszántukból, hanem parancsra cselekedtek, ahogy.

Nem fájt megnézni, de különösebben nem is tetszett. Az meg marad kérdés, hogy melyik srác volt a dalos pacsirta, aki most nem énekelt.

A háború szellemei - 5/3 az elején még tetszett is a zsánerkeveredés, bár fura a cselekmény. A vége viszont… jaj.

https://www.youtube.com/watch?v=HosMSr3L0M0