Hisztériás, vádló, kosztümös.

Salem, az 1600-as évek végén. A kisváros fiatal lányai az erdőbe járnak ki mulatni, táncolni. Amikor rajtakapják őket, két fiatalabb lány halálra rémül a szüleik várható reakciójától, ezért azt tettetik, hogy nem tudnak felébredni, alszanak. Az egyikük anyja mániásan félti egyetlen életben maradt gyermekét, és hamarosan már boszorkányságról suttog. A pletyka terjedni kezd, az emberek kezdenek megőrülni, és a lányok már nem tudják megállítani az elszabadult indulatokat. Magát védve Abigail bevallja az ördögi praktikákat, másokat is bevádolva. Ha bevallod, felmentenek. A fiatal nő felismeri, ez milyen hatalmat ad a kezébe. A bíróság nem kérdőjelezi meg a szavát, és a lányok sorra boszorkánysággal kezdik vádolni a haragosaikat, vagy akár anyagi haszonszerzésért is az apjuk kedvéért. Abigail, aki szerelmes korábbi munkaadójába, ezt használná arra, hogy John feleségét boszorkányságért kivégezzék. A férfi próbál szembeszállni az embereken elhatalmasodó őrületen…

A leghíresebb boszorkányperek ezek voltak. A Salemben történtek. Része lett a popkultúrának is, töméntelen film, sorozat, regény foglalkozik a témával. Vannak történelemkövetőek, meg elég elszállt feldolgozások is. Most pl. belebotlottam egy olyan sorozatba, ahol a salemi boszorkányok beintegrálódtak az amerikai hadseregbe és máig katonai egységként működnek a leszármazottak.

Ez a film nem friss alkotás – annyira nem, hogy alig akartam megismerni a férfi főszereplőt. Azért közel 3 évtized… látszik. De nem erre akartam kilyukadni. Hanem, hogy feldolgozás. Egy Arthur Miller színdarabot filmesítettek, erős szereposztással. A történelmet romantikusan dúsító, de nagyon emberi dráma lett, ami a miértre keresi a választ. Hogyan lehet, hogy normális, erkölcsös emberek ennyire kivetkőznek magukból? Hogyan lehet egy rendszer önmaga megcsúfolója és elárulója? Vagyis, azon túl, hogy kicsit benézünk Salem történetébe, egy egyetemes emberi drámát nézhetünk végig.

Két szinten vizsgálgattam a filmben történteket. Az egyének szintjén, akik tudják, hogy erkölcsileg rosszat tesznek, de az önös érdekeik mindent felülírnak. A lány, aki egykori szeretőjét akarja visszakapni, ezért ártatlanok sorát képes bitóra juttatni a hazugságaival. Puszta emberi féltékenység. A gazdálkodó, aki a szomszédja földjét akarta, és ezért a halálba küld egy embert, aki egész életében jámbor, jó lélek volt. A gonosz tettek alapja eleve gonosz volt, emberi önzés és hiúság, nyereségvágy és féltékenység.

Erre épül rá, hogy megfertőződik a közösség. Ahogy vérszemet kapnak, és minden frusztrációt egymás bántásában élik ki. Ahogy vesznek egy eszmét, kiforgatják, és egyesek még akkor is ragaszkodnak hozzá, amikor már mindenki kezdi belátni, hogy hibáztak. Ám vannak, akik soha nem lennének képesek kimondani, hogy bennük is hiba lehet – az emberi büszkeség, újabb személyes bűn, ami a társadalmi bűnt is gerjeszti.

Jó keretet adnak a salemi perek, alapból erős emberi dráma van benne, de igazából az tetszett ebben a filmben, hogy akár egy jövőbeli, más bolygó kolóniáján is működne így a történet, mert az igazi drámák, a társadalmi és emberi konfliktusok egyetemesek.

Ehhez jön hozzá, hogy korrekten is néz ki a film. Jó a hangulat, és a szinkronban helyenként még a nyelvvel is kísérletezgettek. Mondjuk, nekem nem lett volna hiányérzetem, ha néha nem váltanak át egy barokosabb szóhasználatba.

Winona Ryder jól hozza a gyerekes, sértett fiatal nőt, kellően utálható figura lett. Daniel Day-Lewis meg szokása szerint uralja a jeleneteit. Tőle még a nagyon színházi monológokat is jól fogadtam, hiteles azokban is.

A színházi alapok ellenére filmszerű, erőteljes zárással, jó színészekkel, ám hosszú is.

A salemi boszorkányok - 5/4 jó színészekkel, komoly emberi drámák egy extrém helyzetben, társadalomkritikával.

https://www.youtube.com/watch?v=iUIAxTxrnCc

Cím: Venom: Let there be Carnage

Készítők: Andy Serkis fogja rendezni, és neki aztán bőven van tapasztalata a CGI karakterek minél élethűbb ábrázolásában. A főszereplők is visszatérnek, Hardynak örülök, Williamsnek kevésbé. Az új főgonosz Woody Harrelson lesz.

Műfaj: akció, sci-fi, képregényfilm

Cselekmény: feltűnik egy ördögi sorozatgyilkos, akinek szimbiótája van, mint az újságíró Eddie-nek. Jöhet az összecsapás és Eddie - Venom kapcsolata is alakulhat.

Várható megjelenés: a vírus miatt ez is csúszik, most úgy tűnik, 2021 nyarára.

Miért várós? 

• Mert az első résznél is úgy éreztem, hogy ez nagyon jó lehetett volna. Talán majd most...
• Leginkább Tom Hardy.
• Bírom az antihősöket.
• Kérdés, mire képes egy Marvel karakter nem Marvel filmben. Én drukkolok.

Barátnős, mássággal szembenéző, kisvárosi.

Iris csendes lány, akit osztálytársai rég gúnyolnak a gyenge hólyagja miatt. Egykor gyönyörű és népszerű anyja soha nem elégedett vele, a szülei sokat veszekednek, és a fiút, aki kisegít náluk és tetszik neki, meg sem meri szólítani. Ám az élet megváltozik, amikor Maggie a családjával ide költözik. A lánynak remek meséi vannak a híres fotós apjáról, a sztárokról, és a saját életéről. Mindenki a tenyeréből eszik, neki mégis Iris lesz érdekes, aki egyedüliként átlát a meséin. A két lány titokban barátságot köt, és Maggie minden téren segít kinyílni a lánynak. A hajával, a ruháival, az idegeivel is segít neki, magabiztossá és bátrabbá teszi, a hazugságaival a közösségbe is segít neki beilleszkedni. Ám Maggie is őriz egy titkot, ami miatt ide kellett költözniük, és ami megint mindent elvehet tőle. Amikor a titokra fény derül, Iris lesz az egyetlen, aki kiáll a barátnője mellett.

Nem tudom, mennyire mehetek abba bele, mi Maggie titka. A film szempontjából egyszerre érzem fontosnak is, nem is. Az biztos, én előzetesen nem tudtam erről a szálról, és hagyományos tini filmként kezdtem el nézni.

Iris történetére ez illik is, egy majdnem tipikus Hamupipőke mese az övé. Tudjátok, amikor a csúnyának tűnő lány új ruhákat és frizurát kap, a szemüveget ledobja, és ha itt nem is ő lesz az iskola szépe, de a helyesek közé kerül. Abban van eltérés a romantikus tini filmektől, hogy nem egy fiú és egy bál miatt jön a változás, hanem egy új barátnő miatt, aki kedvesen tippeket ad, illetve kellően rugdos, ha magadtól nem lennél képes változni.

Amiben még más, a családi háttér. Itt is zűrös, de másképpen. Iris anyja, Francie elégedetlen az életével, és a lányán éli ki a frusztrációját. Sikerül neki egyszerre a földbe taposni az önbecsülését, miközben féltékenykedik is rá. Mert ő még fiatal, lehetőségei vannak, míg ő benne ragadt ebben az életmódban és a házasságában. Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor a film végére Iris teljesen megérti az anyját, és éppen azt a választ adja a megjegyzéseire, viselkedésére, ami egyszerre lefegyverző, előre visz, és senkinek se fáj.

Irisnek van egy kis szerelmi szála is, de ez szinte szóra sem méltó. Mondhatni, sima ügy. Jeff mindig tetszett neki, a fiúnak is szimpatikus volt a lány, csak a bátorságuk kellett összeszedni, hogy szóba merjenek elegyedni egymással. Ehhez adta meg a kezdőlökést Maggie.

Maggie, aki a komolyabb drámát kapja a filmben. A családja abszolút nem látja őt, betegnek tartják. Így reagál a közösség, amikor rájönnek, miért költözött a család ide igazából. Nem lenne bajom ezzel a szállal, ha jobban be lenne integrálva a cselekménybe. Annyira Iris gondjai vannak az előtérben, az ő családi drámája, hogy nagyon éles váltásnak éreztem, amikor hangsúlyosabbá válik, mit titkol Maggie.

Valahol értem, hogyan akarja a film Iris pozitív viselkedésével az elfogadást erősíteni és toleranciára, empátiára nevelni, de nem tetszett, ahogy kezelték azt a szálat.

Nem napjainkban játszódik, megvan a kisvárosi hangulat és egy letűnt kor árnya is. Valamikor a vietnami háború után. Innen már nem sok kell, hogy elfogadóbb legyen a társadalom, és Maggie története ne ehhez a véghez jusson ki.

A színészek kapcsán meg jár az agyam. A szülők között akadnak ismert színészek is, ha nem is sztárok. Talán itt vannak az érdekesebb karakterek, de a kevesebb játékidő is. A kamaszok között is akad ismerős, ha még agyalok is, honnan. Amíg rájöttem, hogy a srác a legutóbbi Gilbert az Anne-ből… (Ott is, itt is szimpatikus, különben.)

Érdekes, ahogy egyszerre dráma is, tini film is, meg egy más korszak rajza is.

Egyszer érdekes volt, de láttam már jobbat is a témában. Nagyon távolról a Ha tudnád, amivel akad némi közös pont és témabeli egyezés.

A csillagokig - 5/3,5 kamaszfilmnek sokáig jól működik, jó a vidéki hangulat, de a váltás a végén… furcsa.

https://www.youtube.com/watch?v=KzZFqQG4MXQ

Baráti társaságos, sorozatgyilkosos, párkapcsolatos.

Maddy új állást kap, felelősséggel és saját irodával. Meg egy helyes főnökkel, aki az első adandó alkalommal randira is hívja a nőt. Pillanatok alatt lesznek szeretők, és Shawn a baráti társaságába is beviszi a barátnőjét. Az egyik bulin elmesélik neki, hogy a barátságuk nem véletlenül ilyen tartós. Megalapították a Gyilkosok klubját: egy véletlen balhéból fegyveres rablás lett, majd egy újabb szerencsétlen eset a rablásból gyilkosságot csinált. Ettől kezdve mindenki ölt legalább egyszer, és egymásnak adnak alibit. Maddy komolyan veszi, és el is gondolkozik, Shawn mellett akar-e maradni. De amikor véresen tér magához, és rádöbben, hogy idegrohamában végzett egy nővel, már tag akar lenni és alibit szeretne. Ledöbbennek: ők csak vicceltek. Most mi legyen? Mire kitalálhatnák, egy sorozatgyilkos sorra elkezdi kivégezni őket.

Ha bajom lenne egy horror filmmel, csak eszembe kell juttatni ezt a borzalmat, és biztosan találok pár dolgot, amiért nézhető az a film. Mert ennyire rémes, idióta és semmire való filmet nagyon ritkán találok. Nincs is benne semmi, amit tudnék értékelni.

Háromszor aludtam el rajta, pedig nem szokásom filmeken aludni! Ezen összejött.

Hogy is tudnám visszaadni, mitől olyan szörnyű ez a film? Kezdjük azzal, hogy bár thriller/horror, legszívesebben azt írnám rá, hogy gyilok pornó, de nem úgy, mint a Fűrész folytatások.

Ebben a filmben két dolgot látunk: egy bénán gyilkoló sorozatgyilkost maszkban és kalapáccsal, vagy ami éppen a kezébe akad. Innen kellene horrornak lennie, de ez inkább röhejes, mint ijesztő. Vagy, félpucér embereket, akik szeretkeznek, vagy azt akarnak. Egyszer azt is hittem, hogy sikerült annyira megvezetnie a cselekmény rövid leírásának, hogy ez egy elcsúszott light pornó. A női szereplők ilyen-olyan okkal megszabadulnak a melltartóiktól, és a film jelentős része tele van fedetlen és cél nélküli mellekkel. 2002-es a film, és nem bírom nem megjegyezni, hogy a film alapján akkor már nagyban ment a szilikon biznisz. De, hogy a női nézők se érezzék hanyagolva maguk, a férfi szereplők is gyakran grasszálnak alsónadrágban, vagy azt is ledobják, és villannak a hátsó fertályok. Nem egy szereplőnek az a motivációja, hogy valamelyik másik szereplővel ágyba kerüljön, a párok meg nyuszi üzemmódba kapcsolnak nem egyszer. Ok, igazi pornó nem lesz, mert ténylegesen nem látjuk az aktust, és a meztelenkedés is kimerül a fenekekben és mellekben, de így is kiakasztó és förtelmes volt. Gyilok pornó, light.

Ha túltettem magam ezen a látványvilágon – ami nem történt meg – szidhatom a cselekményt is. Semmi értelme, öncélú, unalmas is. Befejezetlen, és random vannak egymásra dobva értelmetlen fordulatok. El lehet képzelni, milyen érdekes, ha ugyanannál a résznél rendszeresen elaludtam, pedig akkor már nagyban gyilkolt a maszkos.

A felvétel borzalmas, kb. mintha valaki egy kézikamerával vette volna fel. Az már komoly bajt jelez, ha az is feltűnik, milyen rosszak a beállítások, mert engem a sztori és a karakterek érdekelnek, nem ezt szoktam figyelni. De itt kiugróan rossz a technikai háttér is.

A karakterek ugyanolyan zavarosak, mint a történet volt. Bár, ennek tudom az okát. Itt az volt a lényeg, hogy félmeztelenkedjenek és haljanak. Nem is tehetséges színészek kellettek, hanem izmos srácok és szilikonmelles lányok, akiknek nem okoz gondot, ha le kell dobni kamera előtt a ruhájukat.

Hagytam ki valamit? Rémes a történet, a látvány, a színészek és a karakterek. De bármilyen szempont eszetekbe jut, ebben a filmben tuti botrányosan rossz. Nagyon igyekszem is kitörölni az emlékeim közül is, mert ez csak filmszemét.

Gyilkosok klubja - 5/0 gyalázatos, förtelmes, nézhetetlen és minősíthetetlen. Ilyen szemétbe is ritkán botlok.

https://www.youtube.com/watch?v=Rc7Eyi_4dj4

Nem gyűlölöd őket. Nem gyűlölhetsz senkit. Ha beengeded a gyűlöletet a szívedbe, az olyan lesz, mint egy éhes patkány. Felfal minden mást. Amíg nem marad benne szeretet senkinek és semminek. És akkor... elvesztél. (Penny Dreadful: City of Angels)

(Gordon bármire képes, hogy bejusson az esküvőre. A papot is leveri, hogy a helyére állhasson.)

• Atyám, vétkeztem. Meg kell gyónnom.
• Most nem alkalmas, fiam.
• De akkor is gyónnom kell.
• Rendben. Mi az, fiam?
• Pofán vertem egy papot. (Harley Quinn)

Ha keresed a bajt, meg is találod. (Huncut világ)

(Tim a szokott stílusában oktatja Lucyt, amit a riporter maguk között nem hagy szó nélkül.)

• Tudod, a média bármit megtesz azért, hogy alá tudják támasztani a főcíműket. És győződj meg róla, hogy visszaadja a dokumentumokat. És, állj készen az indulásra. Amint átöltöztem, megyünk járőrözni.
• Igen, uram.
• Nem kéne hagynod, hogy így beszéljen veled.
• Ő a kiképzőtisztem. Ilyen a stílusa.
• Hát, seggfejnek lenni nem éppen stílus... De azt meg kell hagyni, jól áll neki az öltöny. (The Rookie)

Publikum nélkül az ötleteink nem többek papírra vetett szavaknál. (Mary Shelley)

(Clay látja a megoldást a vészhelyzet elhárítására, de a felettese nem vevő rá.)

• Lenne rálátásom ugyanarról a magaslatról, amit azelőtt használtam.
• Kinyírják mielőtt fél útig elér.
• Rendben, akkor tüzeljünk rájuk és nyerjen nekem egy kis időt a futáshoz.
• Mindenki marad a kerítésen belül. Ez most nem a Rambózás ideje. (SEAL Team)

(Will nem tudja értékelni a rosszfiú monológját.)

• A pénz csupán az eszköz egy célhoz, ami a totális káosz a dogmatikus rend és hatalom felrúgása a jólét átruházásával. A Tröszt nem egyetlen támadást tervez, hanem tucatnyit. És annak, ugyebár, ára van. Az ösztönzés nem olcsó.
• Igen, a terrorizmus így is definiálható. (Mr. Whisky)

Nincs választásunk. A dolgok megtörténnek, csak reagálni lehet rájuk. (13 Reasons Why)

Állatos, kincskereső, erdőt mentő, barátos.

Latte tisztában van vele, hogy ő más, mint az erdő többi állata. Neki nincs családja – az apja elment, és soha nem tért vissza. Amikor a többiek együtt játszanak, őt nem hívják. Ha valami baj van, ő a bűnbak. Mert a sün olyan magának való és bajkeverő. Amikor miatta is elveszik az erdő állatainak víz tartaléka, egy mese alapján úgy dönt, megszerzi a varázskövet és azzal visszaadja a folyót az erdőnek. Veszélyes útra indul, és csak egy növendék mókus aggódik, hogy túléli-e az utat. A sün után szökik, és együtt indulnak át a farkasok földjén a medvékhez, akik elragadták a varázskövet. Az út alatt Latte kénytelen azzal is szembenézni, hogy nem akar egyedül lenni, magányos sün lenni, bár ez a faja jellemzője. Ahogy képes lesz felülemelkedni a saját rossz tulajdonságain, úgy ismeri fel a barátság lehetőségét is.

A mesét látva nehezen hiszem el, hogy ez kint akkora siker, hogy gyerekkönyvben már több Latte-történet is létezik. Próbálom elképzelni, hogy gyerekként hogyan reagáltam volna erre a mesére, de ez egyre nehezebb feladat.

Mert már nem azt látom, hogy milyen cuki a mókus, vagy a farkasok hiába vannak a mese egyik rosszfiújának beállítva, aranyosra és szépre vannak animálva, hanem azon húzom fel magam, mennyire az agyamra megy Latte személyisége.

Kezdjük talán ezzel!

Latte nem egy kedves állatka. Még azzal is mogorva, aki segíteni próbál neki és barátkozna vele. Valahol érthető, az, hogy eddig minden próbálkozására azt kapta vissza, hogy nem kell senkinek és csak a rosszat látták meg benne, nem teszi éppen állatbaráttá a sünt. Ugyanakkor ez nem csak a többi állat hibája, Latte megnehezíti magának és a többieknek az életet. Nagyon rühelltem, ahogy a mókussal bánt, aki egyedüliként foglalkozott vele. Egy makacs, érthetetlen sün Latte, akinek szinte szó szerint fejébe kell verni a tényeket, hogy képes legyen másként gondolni dolgokat. Idegesítő és fárasztó – egyszer sem a cuki állatkát láttam benne, hanem az idegesítő, makacs okostojást, akit csak fel kellett volna rúgni.

A maci és a mókus sokkal szimpatikusabbak voltak. A mókus képviseli, amit Latte menet közben tanul meg. Hogy a kedvességgel mennyi mindent el lehet érni. Lehet, hogy a mókus sem egy észlény, de nyitott és barátságos. Így könnyen barátkozik és talál szövetségeseket, még a medvék között is. Ezt a süninek meg kell tanulnia.

Nem véletlenül emlegetem az állatokat a fajuk szerint. A legtöbbnek olyan fura hangzású neve volt, hogy nem bírtam megjegyezni őket. Latte, az ital miatt megmaradt, de a mókus, aki különben az egyik kedvenc szereplőm lett a medve herceg mellett, hiába füleltem direkt arra, hogyan szólítsák, meg se értettem, mi a neve. Nem értelmes, nem angol szó, így marad nekem mókus. (Majd le kellene tesztelnem a keresztlányomon, ő kihallja-e, mi a mókus neve.)

A történet egyszerű, és sok minden kiszámítható benne. Nem véletlenül: ez egyértelműen kisebb gyerekeknek készült, akiknek azt az üzenetet igyekeznek megfogalmazni, hogy jobb barátokkal és a családdal, mint egyedül. Hogy merjenek hinni, és bátran megpróbálni olyasmiket is, amiket sokan csak álomnak hisznek. Mai fejjel túl egyszerű is ez, de egy kisgyereknek még kellemes kis kaland lehet.

A grafika – nem egy Pixar mese, azt hamar le kell szögezni. Nem néz ki annyira rosszul, hogy bántsa a szemem, de ez nem is egy szép mese. Az állatok szeme helyenként annyira semmilyen, hogy az egész állat fura lesz tőle, pl. a hiúz esetében. Másoknak vannak jól sikerült részei, mint a sünök tüskéi. Még akkor is, ha nem a valóságközeliség a cél, inkább egy cuki plüss állatka szintjén mozognak a szereplők.

Nem én vagyok a célközönség, de egyszer meg tudtam nézni én is. 5-6 év körül teljesen ok.

Latte és a titokzatos varázskő - 5/2,5 vannak aranyos részei, ha klisés is az üzenete és a sztori is. Látványra éppen elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=vxW1PBWcBzU

5: Irány a Pókverzum! – ahány Pókember, annyi stílus. Mindenkié más, kifejezi vele saját magát és vizuálisan is ötletes. A klasszikus Peter Parker megjelenés mellett az egyéb képregényes megoldások is a filmbe kerültek, így állati Pókember mellett a lányos verziót is láthattuk, vagy éppen az új generáció bűnüldözőjét.

4: Equilibrium – stílus azzal, hogy nincs is stílus. Hiszen ebben az univerzumban/disztópiában minden bűn, ami kicsit is egyedivé tenne, vagy érzelmeket váltana ki. De még így is sikerült a papoknak menő küllemet adni – sötét, köpenyszerű kiegészítővel, pisztolyokkal a kézben. Ahogy leírtam, beugrott a Mátrix is. Igen, arra hasonlít.

3: Shaft – a ruháiban is egyedi volt, a legutóbbi részben még azt is megjátszották, hogy három generációra adtak rá ugyanolyan vörös bőrdzsekit, és küldték ki őket vonulni az utcára. De Shaft esetében többről van szó, mint pusztán a ruhákról. Az önbíráskodástól sem megrettentő egykori rendőr a laza életvitelt, könnyed beszólásokat is profi szinten űzi.

2: Columbo – talán a nagy képet tekintve nem stílusos ma már kedvenc nyomozónk, aki mindig visszajön egy újabb kérdéssel. De, saját magát tekintve igenis stílusa van! A ballonkabátja, a kutyája, a mindig rossz autója nélkül talán Columbo már nem is lenne Columbo, ha divatikon soha nem is lesz belőle.

1: Hobbs & Shaw – magam is meglepem ezzel, de a film előtt elképzelni nem tudtam volna, hogy ezt így összerakják. Az egész filmből árad, hogy ez két szexi pasi – még akkor is, ha az ember lányának nem is ők a zsánerei. Mindketten egyedi stílust kapnak, ami üdítően más, így mindenki a magának megfelelőt választhatja. A menő kocsiktól kezdve a ruhákon át az egész viselkedésük egy stílust képvisel, ami árad a filmből. Ami megfogott akkor is, ha pl. a listán az Equilibrium a személyes kedvencem.

Kosztümös, romantikus, alkotó.

A 16 éves Mary az egyetlen gyermek apja első házasságából. A szülei híres gondolkodók voltak, ám az édesanyja elhunyt a szülést követően. Apja újranősült, és a lány nem találja a hangot mostohájával. Amikor az otthoni viszályok súlyosbodnak, a lányt skót rokonaihoz küldik gondolkodni. Az ottani társaságban ismerkedik meg a fiatal, jóképű és egyre sikeresebb nemesi származású költővel, Percy Shelleyvel. A fiatalok közt lángra kap a szerelem, de húga betegsége miatt a lánynak haza kell térnie Londonba. Percy követi, az apjánál vesz órákat. Mikor kiderül, hogy már házas, arra kéri a lányt, szökjön meg vele. A házassága rég már csak névleges – Mary a kitagadást is vállalva tart a férfival, és szembe kell néznie mindazzal a fájdalommal és kínnal, amit egy ilyen férfi szerelme okoz. Ez fog elvezetni addig, hogy Mary megírja Frankenstein történetét.

Érthető, miért készült el ez a film. A feminizmus címkéje alatt most minden ilyen témát és történelmi/irodalmi személyt újraértelmeznek. A Mary Shelley ugyanannak a hullámnak a részese, mint a Colette volt – csak a film negyed annyira sem sikerült jól.

Itt is egy olyan nő áll a középpontban, aki megalkotott egy jelentős irodalmi művet, de a közvélemény azt a párjának tulajdonította. Mary is másképp gondolkodik, mint a kor erkölcse diktálná. Egy olyan korban, amikor még tartják magukat a keresztény erkölcsök, Mary és Shelley szeretőkként élnek együtt, hirdetve a szabad szerelmet és tulajdonképpen a nyitott házasságot. Percy még azt sem ellenezné, amikor már együtt vannak, és az egyik ismerőse viszonyt kezdene a terhes Maryvel – azért a nő a romantikában hagyományosabb elveket követne, mint amit mond. Neki a megcsalás nem fér bele, akkor sem, ha nem házasok.

Papíron jól mutat, miért modern karakter Mary. Elismerteti a szerzőségét, a szeretője lesz egy botrányhősnek, majd a felesége is. Szembe megy azzal, amit a kor vár a tisztességes lányoktól. De a filmen mégsem egy forradalmárt látunk, hanem egy szenvedő kamaszt, akinek rossz nézni a vergődését. Minden téren, a családban és a szerelemben, de még az irodalomban is nyüglődik. Egyszer nem éreztem azt, hogy kiáll magáért és képvisel valamit, csak sodródik az eseményekkel és az érzéseivel. Ami Colette alakját erőssé tette, itt nem láttam.

Kisiklik az irodalmi téma is. Mary itt, mint a Frankenstein írója áll előttünk, de a film erre fordítja a legkevesebb figyelmet. A film utolsó negyedéig ez egy romantikus film, amiben a nagy mámort követi a fájó ébredés. Amit már írtam: Mary minden téren szenved. Ok, hogy ebből lesz a Frankenstein érzelmi háttere, de túl van dimenzionálva.

Maga az írás alig egy pár perces jelenet, a kiadatás talán két jelenet, a szerzőségért folytatott harc meg szinte nincs is, mert Percy egy estélyen nyilvánosságra hozza, hogy Mary a szerző, és a második kiadás már Mary neve alatt jöhet ki. (Ez a szerelmi konfliktust is pillanatok alatt megoldja, mert Mary ennyitől már a nyakába is veti magát a férfinak.)

Lehet romantikus, szólhat inkább Mary szenvedéseiről, de akkor ne azzal akarják eladni, hogy ez a Frankenstein születésének a filmje. Nem az. Ez a kamasz Mary története, aki rájön arra, milyen árat kell fizetni, ha nem tartod be a társadalom elvárta normákat.

A külcsín különben rendben van, a romantika korát ki lehet pipálni. A kosztümöket szívesen nézegettem, még inkább, mint a cselekményt.

A stáb is teljesen korrekt. Elle Fanning a szenvedő Marybe szinte el is veszett, Douglas Booth meg lazán hozza Rómeó problémásabb alakmását. A több GoT színészről, vagy mozifilmek felé kacsingató sztárocskáról nem is beszélve. Vannak itt nevek.

Mégsem működik. Legszívesebben elintézném annyival, hogy rosszul lett megírva ez a film, de ennél nagyobb a baj. Érdektelen és unalmas is lett. Kár érte.

Mary Shelley - 5/2 szimpatikus színészek, külcsínre is rendben van a film, de egyben tartalmatlan is.

https://www.youtube.com/watch?v=ViTtnQeh7IU

MOZI:

• Medvevilág Szicíliában - francia, olasz mese
• Remény - norvég/svéd romantikus dráma

DVD:

• Mad Max 5 filmes antológia