Állatos, válaszokat kereső, sárkányos, varázsos.

A gonosz varázsló egy most kikelt sárkányfiókát akar megszerezni. A keselyűjét küldi el a kicsiért, aki be is gyűjti az állatot. Ám egy egymást hajszoló légy és madár megzavarja a röptét, és a csomag elveszik. Egy törpe és pszichiáter barátja találnak rá, és segítenének neki hazajutni, csak nem tudják, az hol van. Azt találják ki, egy tündértől kérnek útbaigazítást. A tündér azonban csak egy emberlánynak tűnik, akinek van egy különös tekercse, meg három majma. Clara elvesztette az emlékeit, de már kitalálta, hol várnak rá a válaszok. Egy fánál, ahol mindenki választ kaphat a kérdéseire. Együtt indulnak útnak, miközben a gonosz mágus a szolgáit rájuk uszítja, miközben a majmok káoszt okoznak a lány kunyhójában. Leszakadó híd, árulók sem tántoríthatják el őket.

Az orosz filmgyártás egyre több olyan produkciót hoz, amelyek az amerikai blockbuster recepteket követik. A Clara is egy ilyen mese. Több szempontból is.

1: a cselekmény. A cuki állatnak segítség kell, összeáll egy csapat, akik elsőre nem illenek össze. De ahogy beindulnak az események, összebarátkoznak és jók lesznek együtt. Legyőzik a gonoszt, és a végére mindenki megkapja, amit keresett a kaland során. Egy váratlan elem sincsen benne. Legfeljebb annyi, hogy van egy utalás egy nagyobb gonoszra. Őt meg sem ismerjük, semmit róla – csak nem folytatásban gondolkodnak máris?

2: a grafika. Korábban még legalább volt némi törekvés orosz hatásokra. Mondjuk, a hercegnő orosz népviseletben nyomult. Most már amerikai a küllem is. Ennyire modern szabású szoknyába még mesebeli hercegnőt/tündért nem láttam, pedig a keresztlányom időnként kínoz Barbie mesékkel. Klasszikus törpe kinézet a morgós törpéé, az állatok meg úgy festenek, mintha egy Illumination meséből érkeztek volna. Tudjátok: amikor már olyan magas a cuki faktor, hogy az ember valósággal cukormérgezést kap. Édes pofi, hatalmas szemek – egyenesen mehetnek a vászonról a plüssboltba! Mondjuk, ezért nem fogok panaszkodni, az Illumination cukiságait is szeretem. Igaz, ott nem ötlik fel bennem, hogy az aktuális kis kedvenc, itt a bébi sárkány, olyan, mintha keresztezték volna a Netflix The Dragon Prince bébi sárkányát az Így neveld a sárkányodat Fogatlanjával. Ez a sárkány olyan lett. A tájakban pedig hatalmas a fejlődés. Itt a folyó tetszett legjobban – helyenként annyira életszerű volt… Igaz, gyengébb megoldás is akad a mesében. A majmok – azok gagyik.

3: a kicsiknek szánt ostoba szereplők. A majmok. Azok, amelyek rendszeresen az agyamra mennek. Igen, én vagyok az a gonosz, akinek az tetszett volna, ha benne égnek a házban, amit sikeresen felgyújtottak!

4: betétdal. Csak egyszer, de Clara dalra fakad. Még a dal stílusa is olyan, mint egy klasszikus, Disney mese világában. Jobb szinkronnal jobb lett volna, de egyszer meg lehetett hallgatni így is.

5: az üzenet. A barátág és az összetartás fontossága. Az álmokat nem szabad feladni. Mélyebb tartalom nincs benne, messze nem egy Pixar mese szintje, de kisebbeknek is készült.

Gondolkodtam rajta, mekkorának kellene lennem, hogy azt mondjam erre a mesére, hogy tetszett. Az biztos, hogy gyerekeknek készült. Nincs benne olyan szál, ami a felnőtteknek szólna. Viszont, unisex. Vannak elemei, melyek a kislányokat célozzák, mint a tündéres vonal, mások inkább fiúsak. A gyereket simán le lehet ültetni elé, de a szülő jobban teszi, ha nem csatlakozik hozzá.

Azt sajnáltam, hogy a humort a béna majmoknak kellett volna hozni. Nagyon gyerekes.

Vagyis, ez most egy elment. Amerikai mintát követő, korrekt grafikájú, egyszerű és követhető mese, csupa cuki szereplővel – még a gonosz állatok is helyesek.

Clara - 5/3 a legnagyobb előnye, hogy aranyosak a karakterek. Nagyon gyerekmese, kisebbeknek.

https://www.youtube.com/watch?v=jTc6EiptfR0

Kamaszos, szerelmes, titkos, legjobb barátot kijátszó.

Lee és Elle már születésükkor eldőlt, hogy legjobb barátok lesznek. Az anyáik is azok voltak, ráadásul egy napon született a két gyerek. 6-7 évesek, amikor megalkotják a szabályokat, melyek keretek között tartják a barátságukat. Olyan tételekkel, mint kötelező örülni a másik sikerének. Ám van egy sarkalatos pont: tilos a másik testvérével kavarni. Csak éppen Lee bátyja, Noah Elle plátói szerelme, mióta az eszét tudja. Szerencsére a srác csak az öccse legjobb barátját látja benne. Míg egy iskolai jótékonysági eseményen csókfülkét nem nyitnak, és Elle éppen akkor keveredik oda, amikor Noah. Egy csók elcsattan, és mindketten kénytelenek rádöbbenni, mit jelent neki igazán a másik. De hogy lehetnek együtt, hogy ne bántsák meg Lee-t? Megpróbálnak titkot tartani…

Regényből készült, és azért nem voltam oda. Így nem sok esélyt adtam ennek a filmnek, nem véletlenül csak most néztem meg, amikor már nézhető a második része is. Ez az egyik oka, hogy mégiscsak megkerestem a Netflixen.

A másik, hogy a Netflix újra életre keltette a romantikus tinifilmek zsánerét. Úgy voltam vele, hogy olvastam A fiúknak, akiket valaha szerettem könyvet, és utáltam. A Netflix filmet viszont kedvelem. Van olyan tini filmjük is, amit kifejezetten szeretek. Reméltem, hogy akkor egy olvashatóbb sztoriból is jó filmet hoznak össze.

Hamar rá is kattantam. Mondhatni, visszarepültem a kamaszkoromba. Mert itt nem éreztem, hogy nagyon mesét nézek. A szereplők hoznak rossz döntéseket, tudnak nagyon önzően viselkedni. Noah nem egy álompasi NO1, hiszen dühkezelési gondokkal küzd, és eleinte nagy nőfaló is. (Üdítő, hogy van hibája, és nem tökéletes.) Kamaszosan viselkednek, ami egy tini filmben nem hátrány!

Még azt is el tudta hitetni velem ez a film, hogy Elle és Noah tényleg egymásba szeretnek. Kifejezetten szórakoztató volt a kettejük közti dinamika – Elle sokkal merészebb Noah mellett, és felszabadultabb. A fiú viszont higgadtabb, jobb a lány mellett. Szerintem az fontos, hogy egy pár a legjobbat hozza ki egymásból, és itt ez megtörténik. Még akkor is, ha nagyon sokáig titkolóznak és elég nagy konfliktus lesz, amikor Lee szembesül a történtekkel.

Bírtam, hogy ebben a filmben van humor is, romantika is. A szereplők belekeverednek kínos helyzetekbe (azon nagyon kész, amikor Noah kitalálja, hogy a laborban szexeljenek, aztán a lány igyekszik ellopni valahogy a biztonsági kamera felvételét), néha viccelődnek is, és az egész kamaszos, fiatalos és felszabadult. Annyira nyári film, hogy kedvem lett volna azonnal nyaralásba fogni, miután megnéztem. Igaz, ebben az is szerepet játszhatott, hogy szép vágóképek vannak a filmen. Nagyon nyári a környezet, jó tájképekkel, és elég sokat vannak fürdőruhában, és vannak vizes programjaik. Nekem ezek a nyár mellé kapcsolódnak a fejemben – ha nem lett volna pár iskolai jelenet, abszolút nem mondanám meg róla, hogy iskolaidőben játszódik.

Bírtam a szereplőket is, külön-külön, együtt is, ami azért nálam nagy szó. Általában találok valamit, ami miatt kiakadhatok. Itt viszont megvan a kémia, a tartam, a humor és még a szenvedély is.

Jó, egyet mégis tudok. Mennyire volt észnél, aki párnak castingolta Joey Kinget és Jacob Elordit? Ok, az alapot értem. Mindketten dögösek, és jól mutatnak fürdőruhában. Az arcuk viszont nem olyan szép, hogy ne lehetne őket akár hétköznapi kamasznak is elképzelni. Csakhogy: a csaj egy törpe a srác mellett! Borzalmas, amikor egymás mellett állnak!

Igen, vagyok annyira felszínes, hogy ezért levontam egy fél pontot. Nagyon bírtam a filmet, csak a főszereplők nehogy egymás mellé álljanak, mert az röhejes, rossz értelemben.

A csókfülke - 5/4 nagyon feelgood, jó érzés volt nézni, nevettem is, csak a szereplők magassága. King törpe.

https://www.youtube.com/watch?v=7bfS6seiLhk

Az élet a komfortzónánk határán kezdődik. (Az éden foglyai)

Azt mondják, az ellenségeinktől többet tanulunk, mint a barátainktól. (The Politician)

Elég ijesztő, de ha őszinték vagyunk, csak a vakszerencsén múlik. Meg kell ragadnunk a lehetőséget, ha az élet az utunkba sodorja. (Love Wedding Repeat)

Mindig készülünk, de sosem állunk készen. (Warrior Nun)

(Egy pap véleménye, amikor az előítéletekről van szó.)

Sajnos az emberek nem tökéletesek. Hát, ha azok lennének, munkanélküli lennék. Megtesszük amit tudunk. (Zoey's exraordinary playlist)

(Az elrabolt Will megmentésére kicsit kockáztatni kell.)

• Hála az érintetlen álcádnak, Kenner még mindig azt gondolja, hogy Ethannek kell az új szíve. Ezt használjuk ki! Odaadjuk neked Willét.
• Oké, jó... Csak kíváncsiságból, neki már nem kell?
• Így eljutunk hozzá, talán még időben. (Mr. Whiskey)

Az önbíráskodás nem lezárás. (A képeslap gyilkosságok)

Családi titkos, veszteséggel küzdő, tudatot elvesztő.

Annie boldogan éli a mindennapjait. Szeret festeni, van két nagyon jó szülője. Meg egy féltestvére, akivel nagyon jóban vannak, talán túlzottan is. Éppen bulit tartanak, amikor az anyja, Heaven felhúzza magát a húga viselkedésén. Kocsiba parancsolja a családot, és miközben a férjével veszekszik, beleszaladnak egy szembejövő járműbe. Annie a kórházban tér magához, egy idegennel és Luke-kal, a bátyjával. Ők mesélik el, hogy Annie a baleset egyetlen túlélője, és ideiglenesen le is bénult. Tony, aki az anyja mostoha-nagyapja, felajánlja, hogy a gyógyulás ideje alatt nála lakhat, és biztosítja neki a legjobb ellátást. Annie ott viszont azzal szembesül, hogy valósággal börtönben tartják. Nem engedik telefonálni, Tony időnként az anyjának vagy a nagyanyjának nézi, és az ápolónője is valósággal kínozza. Egyre biztosabb benne, hogy meg kell innen szöknie, az anyja sem véletlenül ment el innen.

Hogy válik az egyik ember tragédiája a másik megváltásává? Nos, ez már annyira vérfertőzött, keveredett családi film, hogy itt most komolyan annak kell örülni, hogy a lány igazi apja az anyja nagybátyja volt. Azért fura, hogy ami miatt Troy és Heaven nem lehettek együtt, az boldoggá teszi majd a lányukat. Így csak még inkább azt éreztem, hogy felesleges volt különválniuk. Gyereket amúgy is csináltak már, és rajtuk kívül senki nem tudta volna, hogy van köztük rokonság…

Az még rosszabb, ez miért örömhír. Mert Annie a bátyjába szeretett bele, aki viszonozza is az érzelmeit, de mindketten tudják, hogy ez tabu. Ám ha nincs köztük vérrokonság… attól még ezt érzem durvább szerelmi szálnak a történetben. Heaven és Troy nem tudták, hogy vérrokonok. Annie és Luke úgy estek egymásba, hogy testvéreknek hitték magukat. És ezen nem változtat az sem, hogy igazából nem azok – utálom, amikor ezt a tabut kezdik el döntögetni a filmekben! Ok, sokkal elfogadóbb a korunk, és olyan kapcsolatok is legálisak lettek, amiért korábban börtön vagy még rosszabb járt. De azért ez annyira kemény tabu, amit nem kellene átlépni. A testvérek maradjanak csak testvérek, nem vagyunk Targaryen sárkánylovasok, hogy a mágiát akarjuk a vérben tartani…

A történet pedig továbbra is ugyanazokat a köröket futja. Ugyanazok a titkok kísértenek, és most Annie kényszerül menekülni Tony elől. Akit most először meg is sajnáltam: továbbra is egy perverz, beteg állat, de már az esze is kezdi elhagyni. Sajnáltam is, hogy nincs jobban kibontva, ahogy a saját elméje hagyja cserben és összeomlik. Az sokkal érdekesebb lett volna, mint Annie harca egy telefonért.

A történet másik konfliktusa, ahogy az ápolónő bánik a lánnyal. Nem is kicsit a Tortúra jutott róla eszembe, és Daphne Zuniga látványosan hozta a Kathy Bates hasonmást. Ok, talán annyira messze nem ment el, mint Stephen King teremtménye, de neki is megvoltak a maga gonosz kis ügyei, azzal a címszóval, hogy meg akarja tartani az állását. Az, hogy direkt úgy keni, dörzsöli a lány testét, hogy fájjon, semmi. Nekem az volt a csúcs, amikor megmérgezte az ételét, aztán hagyta, hogy összerondítsa magát és üvöltsön megaláztatásában. Komolyan azt hitte, hogy ezzel állásban tud maradni, mint ápolónő?

De értem, kellett addig is egy gonosz Annie ellen, amíg szembesül vele, mennyire megbomlott már Tony személyisége, és ő miféle veszélyt jelent rá.

Brutális, amit Jason Priestley öregítéséért tettek. Ha piros ruhát vett volna, és kitömik hasnál, simán játszhatna egy karácsonyi filmben télapót. Nem azt mondom, hogy nagyon hiteles lett a maszk, de első látásra egészen megütődtem rajta. Valóban nem a saját korát juttatta eszembe.

Örömteli az is, hogy Annalise Basso nincs. Lizzie Boys sokkal szimpatikusabb hősnő lett.

Még egy rész van vissza, de már kezdem unni, ahogy ugyanazt ragozzuk sokadszorra.

Az éden kapuja - 5/3 továbbra is nagyon mese, és nem is kicsit juttatta eszembe a Tortúra egy részét. Furcsa.

https://www.youtube.com/watch?v=Z0AK78L0DAU

5: Slow West – a naiv nemesi származású fiú a vadnyugatra is követi a lányt, akibe szerelmes. Azt képzeli, ő lesz a megmentője. A jól nevelt, naiv ifjú azonban kénytelen szembesülni ennek a világnak a durvaságával, és még segítőjében, Silas hűségében sem bízhat, neki is megvannak a maga indokai. A lány meg lehet, nem is szorul megmentőre…

4: Az Ezüst-tó kincse – Old Shatterhand és Winnetou mindig készek egy nemes ügyben segíteni. Az ifjú Fred apját meggyilkolták egy kincses térképért, melynek másik fele egy baráti családnál van. Meg kell őket is védeniük, majd a kincs nyomába erednek, hogy mindenki megtanulja a leckét: nem az arany a legnagyobb kincs.

3: Volt egyszer egy vadnyugat – több szálon vezetett, klasszikus western, amiben minden ott van, ami a zsánert jellemzi. A szótlan hős, aki halad előre a bosszúja felé. A könyörtelen üzletember, aki nem nézi, kit kell megölnie és tönkretennie a céljaiért. Az egykori prostituált, aki próbál új életet kezdeni. De amiért nekem emlékezetes: a zenéje. Az is klasszikus.

2: Testvérlövészek – a Sisters fivérek bérgyilkosok – nem éppen az eszükről híresek, de kitartóak és elvégzik a munkát. Most éppen egy tudós nyomába erednek, John Morrisszal versengve. Ám felismerik, hogy milyen lehetőséget rejt Warm találmánya, és elkezdenek összedolgozni. A kapzsiságnak azonban súlyos ára lesz…

1: Godless (sorozat) – a középpontban egy bosszú áll. Egy egykori bandita elárulta a vezérét, most menekül. Egy olyan kisvárosban köt ki, ahol egy bányaszerencsétlenség miatt szinte csak asszonyok maradtak. Egy kitaszított asszonynak segít be, akit egykor elraboltak az indiánok, ott ment férjhez, és annak halála után visszatért a félvér fiával. A banda közeleg, a városkának meg kell védenie magát, miközben többek életét és múltját megismerjük.

Nyomozós, bosszút álló, sorozatgyilkosos.

Jacob Kanon 30 éve nyomozó, jó is a szakmájában, de most élete legnehezebb feladatát kell megoldania. A nászúton levő lányát meggyilkolták Londonban, és a férfinak kell azonosítani a vejét és a lányát. Beállították, megcsonkították a testüket. A nyomozói ösztöne súgja, ez nem sima gyilkosság. Volt hasonló eset Madridban is, ez egy sorozatgyilkos műve. Valakié, aki a tett előtt képeslapot küldött egy újságírónak. Az angolok nem kérnek Kanon segítségéből, így a maga kezébe veszi a nyomozást. Újabb képeslap, újabb gyilkosság és már segítőkre is talál egy nyugdíj előtt álló nyomozó és egy újságírónő személyében. Kanon rájön, mi köti össze a gyilkosságokat, és egyre közelebb kerül a lánya gyilkosához. Ezzel együtt egy sötét történet is felszínre kerül, egy rossz apáról, aki miatt a gyilkos ilyen útra lépett, és életek sorát tette tönkre.

James Patterson egy jelenség a szórakoztató regények világában. Nincs zsáner, ami mellett ne lenne egy-két regénye legalább. Gyerekkönyv, ifjúsági, krimi és thriller, életrajz – széles a paletta, és nagyon tudja, kit válasszon írótársnak. Nem véletlen az sem, hogy nem egy története került mozivászonra is. Popkultúra alapanyag, ami kikerül a neve alá.

A képeslap gyilkosságok is ilyen, ami eredetileg az ő egyik regénye volt, és magyarul is olvasható különben. Vékony, izgalmas kis regény, akár a film előtt is érdemes lehet átfutni, de utána is jó szórakozás lehet.

A történet hamar beránt és egy gyomrossal indít. Egy összeomló apával, akinek a meggyilkolt lányát kell azonosítania. Az események gyorsan pörögnek: mivel Jacob rendőr, nem tudja elengedni az ügyet, és megtalálja a módot, hogy nyomozhasson. Már az érdekes volt, ahogy kiskapukat és szívességeket használva sokkal hatékonyabb tudott lenni, mint a nyomozócsoportok. Ő lesz az, aki eljut majd a megoldásig, nem véletlenül.

A film dinamikáját szolgálja, hogy két nézőpontból látjuk a történteket. Egyrészt, követhetjük Jacob nyomozását, aki részről részre rakja össze a képet. Az különösen tetszett, ahogy azt is igyekeztek érzékeltetni, hogy kapcsolódnak össze a részletek egy-egy elméletté a fejében. Adtak mellé egy fix nyomozótársat Dessie személyében, bár ő leginkább csak adatokat segített összeszedni a férfinak. A filmbeli szerepe inkább az, ami Watson dolga volt Sherlock mellett. Jacob neki mondja el az elméleteit, amelyeket aztán megbeszélve pontosítanak és még célzottabbá tudnak tenni. (Plusz, így lett a filmnek egy női főszereplője/kiemelt mellékszereplője is.)

Az ugyan zavart egy kicsit, hogy Jacob mellett az akciócsoportok mennyire hatástalannak és tehetetlennek tűnnek, de direkt van úgy írva a történet, hogy Jacob hozza el a megoldást.

A film másik felében pedig a gyilkos szemszögét kapjuk, bár némileg rafináltan bemutatva. Egy pontig nem lehet tudni, hogy kinek az útját követjük, ügyesen vezet a film tévútra, hogy aztán meglepjen, amikor tiszta lesz, a másik szálon ki-kicsoda. Utána már direkten a gyilkos nyomában is járunk.

Az indokok is… megrázóak. A végén van egy jelenet, amikor Jacob azon mereng, hogy egy személy döntései hogyan vezettek ehhez a tragédiához. Minden olyan könnyen elkerülhető lett volna. Ebben éreztem a film ábrázolta igazi tragédiát – milyen kevésen múlik, hogy valakinek hogyan alakul az élete. Az igazság, egy normálisabb apa – bár akkor nem lenne ez a film, mert nem is lett volna a tragédia, amiről szól.

A szereposztás is tetszett, bár azért azon tudtam mosolyogni, hogy érnek össze a szálak. Cush Jumbo és Jeffrey Dean Morgan is The Good Wife mellékszereplők voltak.

Korrekt kis krimi, esti filmnézésre ideális, és nálam az is pozitívum, hogy regényadaptáció.

A képeslap gyilkosságok - 5/4 a történet nagyon vitt magával – meglepett úgy is, hogy olvastam a regényt is. Tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=4I6TC1beVnY

MOZI:

• Quick - svéd thriller
• Pont az a dal - amerikai dramedy
• Pesti balhé - magyar akció komédia
• Jay és Néma Bob Reboot - vígjáték
• Állati jó kekszek - ázsiai/amerikai mese
• A hazugság színe - olasz/brit thriller

DVD:

Még nincs új.

Esküvős, ballépést helyrehozó, romantikus.

Jack éppen akkor nyaral Rómában, amikor húga amerikai barátnője, Dina is. A lány összehozza őket, és pár szép napot töltenek együtt. Amikor a búcsúnál elcsattanna az első csók, egy éppen megjelenő lökött barát miatt elúszik a pillanat. 3 évvel később, Hayley esküvőjén természetesen ott a bátyja is, és a barátnőjét is meghívta. Mindketten szinglik, nem régen szakítottak a párjukkal. Jack várja is, hátha lesz még egy esélye a nőnél. A helyzet azonban nem kedvez a románcnak: Hayley pár hete elkövetett egy ostobaságot, lefeküdt egy lökött ismerőssel, aki most azt hiszi, nekik együtt kell lenni, és tönkre akarja tenni az esküvőt. A lány a bátyját kéri meg, hogy állítsa le Marc-ot. Még altatót is ad neki. Az ültetési rendet azonban felborítják, így nem Marc issza meg az altatót, és megindulhat a hajsza, hogy a nőt is megszerezze, a húgát is megvédje.

Netflix romantikus komédia, de ebben még nem olyan rutinosak, mint a tini szerelmes filmekben. Meg lehet nézni, nem fáj, de nem is emlékezetes. Nézed, és elfelejted.

A történet nagyon egyszerű, tévedésekből és véletlenekből felépülő komédia, egyetlen csavarral. Van egy pont a filmen, amikor csavar egyet a véletlen. A gyerekek játékból cserélgetik el az ültetési kártyákat, és csak a véletlenen múlik, az asztaltársaságból ki issza meg az altatót. A film első körben a legrosszabb kimenetelt mutatja meg.

Az egyik mellékszereplő issza meg, aki sikeresen tönkreteszi a maga esélyeit. Elszúrja az életét az asztaltársaság minden tagja, és Marc is katasztrófát idéz elő. Fura, de ezt éreztem a viccesebbnek. Egy pontig hagyták a készítők elgurulni a gyógyszert, és rémes helyzetekbe sodorták bele a szereplőiket, amelyek között bőven akadtak viccesek is. Ahogy Bryan nagyon beállva megpróbált esküvői beszédet mondani, és nekiesett a tortának… Ugyanakkor van, amivel nagyon túlzásba estek. Nyomorult egyik mellékszereplő a skót szoknyájával, és az állandó panaszkodással, hogy a nemi szervét hogyan irritálja az anyag – kínos, nem vicces. Az meg, hogy nem is skót, minek vette fel, nem is derül ki.

A másik verzióban Jack torkán megy le a gyógyszer, és abból fakad a humor, ahogy most ő alszik be mindenen. Kezdve az ideálja történetén, aki az anyja haláláról mesél neki. Vagy, amikor a barátját kérte meg, hogy dugja le az ujját a torkán, hogy tudjon hányni. Itt is azt éreztem, hogy túl messze elmennek, ami már nem vicces.

De ez a boldog verzió, itt végül minden jól sül el, minden szereplőnek. Lehet, hogy jobban értékeltem volna, ha a két szélsőség helyett kapunk egy átmenetet, ami azért nem ennyire fekete-fehér. A vége főcím alatt mennek kis jelenetek, ha más issza meg a nyugtatót/altatót az asztalnál. Azokban viccesebb jelenet is akad, mint ami a filmbe jutott.

Vagyis, a történet maga nem az igazi, de az ötlet nekem bejött. Hányféleképp alakulhatnak az események, egyetlen véletlentől függve?

Kivitelezésre sima romantikus komédia. A nyitányt Rómában leszámítva egy helyszínen, az esküvőn. Nem kellett erre sokat költeni. Az esküvői éjjel és helyszín miatt a kosztümből is elég annyi, amiben a szereplők érkeznek. Szívesen nézegetem a filmekben a szereplők ruháit, és ebben volt egy igazán szép darab Hayley esküvői ruhájának a szoknyarésze nagyon tetszett. De pl. Dina zöldes ruhája nagyon nem jött be – nem is tűnik alkalmi ruhának, csak egy nyári szoknyának, és abban megy esküvőre?

A szereposztásban a Netflix a bevett módszerét alkalmazta. Eléggé ismertek a főbb szereplők, hogy bevonzza a nézőket. Sam Claflin, Olivia Munn, Eleanor Tomlinson a húzónevek. Nem olyan film, amiben nagyot lehet játszani, de nem is olyanok a karakterek. Ez csak komédia.

Egyszer elment, de ennyi elég is volt ebből a filmből. Különben a kritikusok nagyon lehúzták.

Love Wedding Repeat - 5/3 az alapötlet jópofa, de nem eléggé komédia. Jó színészekkel, némi ötlettel, kicsit unalmas.

https://www.youtube.com/watch?v=x6CyqhYsLqo