Állatos, kincskereső, erdőt mentő, barátos.

Latte tisztában van vele, hogy ő más, mint az erdő többi állata. Neki nincs családja – az apja elment, és soha nem tért vissza. Amikor a többiek együtt játszanak, őt nem hívják. Ha valami baj van, ő a bűnbak. Mert a sün olyan magának való és bajkeverő. Amikor miatta is elveszik az erdő állatainak víz tartaléka, egy mese alapján úgy dönt, megszerzi a varázskövet és azzal visszaadja a folyót az erdőnek. Veszélyes útra indul, és csak egy növendék mókus aggódik, hogy túléli-e az utat. A sün után szökik, és együtt indulnak át a farkasok földjén a medvékhez, akik elragadták a varázskövet. Az út alatt Latte kénytelen azzal is szembenézni, hogy nem akar egyedül lenni, magányos sün lenni, bár ez a faja jellemzője. Ahogy képes lesz felülemelkedni a saját rossz tulajdonságain, úgy ismeri fel a barátság lehetőségét is.

A mesét látva nehezen hiszem el, hogy ez kint akkora siker, hogy gyerekkönyvben már több Latte-történet is létezik. Próbálom elképzelni, hogy gyerekként hogyan reagáltam volna erre a mesére, de ez egyre nehezebb feladat.

Mert már nem azt látom, hogy milyen cuki a mókus, vagy a farkasok hiába vannak a mese egyik rosszfiújának beállítva, aranyosra és szépre vannak animálva, hanem azon húzom fel magam, mennyire az agyamra megy Latte személyisége.

Kezdjük talán ezzel!

Latte nem egy kedves állatka. Még azzal is mogorva, aki segíteni próbál neki és barátkozna vele. Valahol érthető, az, hogy eddig minden próbálkozására azt kapta vissza, hogy nem kell senkinek és csak a rosszat látták meg benne, nem teszi éppen állatbaráttá a sünt. Ugyanakkor ez nem csak a többi állat hibája, Latte megnehezíti magának és a többieknek az életet. Nagyon rühelltem, ahogy a mókussal bánt, aki egyedüliként foglalkozott vele. Egy makacs, érthetetlen sün Latte, akinek szinte szó szerint fejébe kell verni a tényeket, hogy képes legyen másként gondolni dolgokat. Idegesítő és fárasztó – egyszer sem a cuki állatkát láttam benne, hanem az idegesítő, makacs okostojást, akit csak fel kellett volna rúgni.

A maci és a mókus sokkal szimpatikusabbak voltak. A mókus képviseli, amit Latte menet közben tanul meg. Hogy a kedvességgel mennyi mindent el lehet érni. Lehet, hogy a mókus sem egy észlény, de nyitott és barátságos. Így könnyen barátkozik és talál szövetségeseket, még a medvék között is. Ezt a süninek meg kell tanulnia.

Nem véletlenül emlegetem az állatokat a fajuk szerint. A legtöbbnek olyan fura hangzású neve volt, hogy nem bírtam megjegyezni őket. Latte, az ital miatt megmaradt, de a mókus, aki különben az egyik kedvenc szereplőm lett a medve herceg mellett, hiába füleltem direkt arra, hogyan szólítsák, meg se értettem, mi a neve. Nem értelmes, nem angol szó, így marad nekem mókus. (Majd le kellene tesztelnem a keresztlányomon, ő kihallja-e, mi a mókus neve.)

A történet egyszerű, és sok minden kiszámítható benne. Nem véletlenül: ez egyértelműen kisebb gyerekeknek készült, akiknek azt az üzenetet igyekeznek megfogalmazni, hogy jobb barátokkal és a családdal, mint egyedül. Hogy merjenek hinni, és bátran megpróbálni olyasmiket is, amiket sokan csak álomnak hisznek. Mai fejjel túl egyszerű is ez, de egy kisgyereknek még kellemes kis kaland lehet.

A grafika – nem egy Pixar mese, azt hamar le kell szögezni. Nem néz ki annyira rosszul, hogy bántsa a szemem, de ez nem is egy szép mese. Az állatok szeme helyenként annyira semmilyen, hogy az egész állat fura lesz tőle, pl. a hiúz esetében. Másoknak vannak jól sikerült részei, mint a sünök tüskéi. Még akkor is, ha nem a valóságközeliség a cél, inkább egy cuki plüss állatka szintjén mozognak a szereplők.

Nem én vagyok a célközönség, de egyszer meg tudtam nézni én is. 5-6 év körül teljesen ok.

Latte és a titokzatos varázskő - 5/2,5 vannak aranyos részei, ha klisés is az üzenete és a sztori is. Látványra éppen elmegy.

https://www.youtube.com/watch?v=vxW1PBWcBzU

5: Irány a Pókverzum! – ahány Pókember, annyi stílus. Mindenkié más, kifejezi vele saját magát és vizuálisan is ötletes. A klasszikus Peter Parker megjelenés mellett az egyéb képregényes megoldások is a filmbe kerültek, így állati Pókember mellett a lányos verziót is láthattuk, vagy éppen az új generáció bűnüldözőjét.

4: Equilibrium – stílus azzal, hogy nincs is stílus. Hiszen ebben az univerzumban/disztópiában minden bűn, ami kicsit is egyedivé tenne, vagy érzelmeket váltana ki. De még így is sikerült a papoknak menő küllemet adni – sötét, köpenyszerű kiegészítővel, pisztolyokkal a kézben. Ahogy leírtam, beugrott a Mátrix is. Igen, arra hasonlít.

3: Shaft – a ruháiban is egyedi volt, a legutóbbi részben még azt is megjátszották, hogy három generációra adtak rá ugyanolyan vörös bőrdzsekit, és küldték ki őket vonulni az utcára. De Shaft esetében többről van szó, mint pusztán a ruhákról. Az önbíráskodástól sem megrettentő egykori rendőr a laza életvitelt, könnyed beszólásokat is profi szinten űzi.

2: Columbo – talán a nagy képet tekintve nem stílusos ma már kedvenc nyomozónk, aki mindig visszajön egy újabb kérdéssel. De, saját magát tekintve igenis stílusa van! A ballonkabátja, a kutyája, a mindig rossz autója nélkül talán Columbo már nem is lenne Columbo, ha divatikon soha nem is lesz belőle.

1: Hobbs & Shaw – magam is meglepem ezzel, de a film előtt elképzelni nem tudtam volna, hogy ezt így összerakják. Az egész filmből árad, hogy ez két szexi pasi – még akkor is, ha az ember lányának nem is ők a zsánerei. Mindketten egyedi stílust kapnak, ami üdítően más, így mindenki a magának megfelelőt választhatja. A menő kocsiktól kezdve a ruhákon át az egész viselkedésük egy stílust képvisel, ami árad a filmből. Ami megfogott akkor is, ha pl. a listán az Equilibrium a személyes kedvencem.

Kosztümös, romantikus, alkotó.

A 16 éves Mary az egyetlen gyermek apja első házasságából. A szülei híres gondolkodók voltak, ám az édesanyja elhunyt a szülést követően. Apja újranősült, és a lány nem találja a hangot mostohájával. Amikor az otthoni viszályok súlyosbodnak, a lányt skót rokonaihoz küldik gondolkodni. Az ottani társaságban ismerkedik meg a fiatal, jóképű és egyre sikeresebb nemesi származású költővel, Percy Shelleyvel. A fiatalok közt lángra kap a szerelem, de húga betegsége miatt a lánynak haza kell térnie Londonba. Percy követi, az apjánál vesz órákat. Mikor kiderül, hogy már házas, arra kéri a lányt, szökjön meg vele. A házassága rég már csak névleges – Mary a kitagadást is vállalva tart a férfival, és szembe kell néznie mindazzal a fájdalommal és kínnal, amit egy ilyen férfi szerelme okoz. Ez fog elvezetni addig, hogy Mary megírja Frankenstein történetét.

Érthető, miért készült el ez a film. A feminizmus címkéje alatt most minden ilyen témát és történelmi/irodalmi személyt újraértelmeznek. A Mary Shelley ugyanannak a hullámnak a részese, mint a Colette volt – csak a film negyed annyira sem sikerült jól.

Itt is egy olyan nő áll a középpontban, aki megalkotott egy jelentős irodalmi művet, de a közvélemény azt a párjának tulajdonította. Mary is másképp gondolkodik, mint a kor erkölcse diktálná. Egy olyan korban, amikor még tartják magukat a keresztény erkölcsök, Mary és Shelley szeretőkként élnek együtt, hirdetve a szabad szerelmet és tulajdonképpen a nyitott házasságot. Percy még azt sem ellenezné, amikor már együtt vannak, és az egyik ismerőse viszonyt kezdene a terhes Maryvel – azért a nő a romantikában hagyományosabb elveket követne, mint amit mond. Neki a megcsalás nem fér bele, akkor sem, ha nem házasok.

Papíron jól mutat, miért modern karakter Mary. Elismerteti a szerzőségét, a szeretője lesz egy botrányhősnek, majd a felesége is. Szembe megy azzal, amit a kor vár a tisztességes lányoktól. De a filmen mégsem egy forradalmárt látunk, hanem egy szenvedő kamaszt, akinek rossz nézni a vergődését. Minden téren, a családban és a szerelemben, de még az irodalomban is nyüglődik. Egyszer nem éreztem azt, hogy kiáll magáért és képvisel valamit, csak sodródik az eseményekkel és az érzéseivel. Ami Colette alakját erőssé tette, itt nem láttam.

Kisiklik az irodalmi téma is. Mary itt, mint a Frankenstein írója áll előttünk, de a film erre fordítja a legkevesebb figyelmet. A film utolsó negyedéig ez egy romantikus film, amiben a nagy mámort követi a fájó ébredés. Amit már írtam: Mary minden téren szenved. Ok, hogy ebből lesz a Frankenstein érzelmi háttere, de túl van dimenzionálva.

Maga az írás alig egy pár perces jelenet, a kiadatás talán két jelenet, a szerzőségért folytatott harc meg szinte nincs is, mert Percy egy estélyen nyilvánosságra hozza, hogy Mary a szerző, és a második kiadás már Mary neve alatt jöhet ki. (Ez a szerelmi konfliktust is pillanatok alatt megoldja, mert Mary ennyitől már a nyakába is veti magát a férfinak.)

Lehet romantikus, szólhat inkább Mary szenvedéseiről, de akkor ne azzal akarják eladni, hogy ez a Frankenstein születésének a filmje. Nem az. Ez a kamasz Mary története, aki rájön arra, milyen árat kell fizetni, ha nem tartod be a társadalom elvárta normákat.

A külcsín különben rendben van, a romantika korát ki lehet pipálni. A kosztümöket szívesen nézegettem, még inkább, mint a cselekményt.

A stáb is teljesen korrekt. Elle Fanning a szenvedő Marybe szinte el is veszett, Douglas Booth meg lazán hozza Rómeó problémásabb alakmását. A több GoT színészről, vagy mozifilmek felé kacsingató sztárocskáról nem is beszélve. Vannak itt nevek.

Mégsem működik. Legszívesebben elintézném annyival, hogy rosszul lett megírva ez a film, de ennél nagyobb a baj. Érdektelen és unalmas is lett. Kár érte.

Mary Shelley - 5/2 szimpatikus színészek, külcsínre is rendben van a film, de egyben tartalmatlan is.

https://www.youtube.com/watch?v=ViTtnQeh7IU

MOZI:

• Medvevilág Szicíliában - francia, olasz mese
• Remény - norvég/svéd romantikus dráma

DVD:

• Mad Max 5 filmes antológia

Világok közt utazó, egyensúlyt fenntartó, lázadó.

Frank a II. világháborúból tért haza, az anyjával örültek a viszontlátásnak és tervezték, hogyan tovább. Egy felelőtlen sofőrnek hála azonban balesetet szenvedtek, melyet az asszony nem élt túl. A rohamot kapott Franket pedig beszippantotta egy örvény. Egy másik dimenzióban tért magához, ahol firkák éltek. Jó 50 évvel később a börtönből szabadul egy rajzoló, akik a Firkák világáról készített füzetekkel lett híres. Álmai tárgya a rajzolt szexbomba, Holli Wood. Álmaiban be is lép a nő világába. Nem sejtheti, hogy Holli igazi, a firkák világában él, és minden vágya, hogy igazi emberré váljon átjusson az emberek világába. Ehhez Jack lenne a kulcs. Frank, aki az eltelt időszakban a világ őre lett, igyekszik megakadályozni, hogy a világok keveredjenek és a nő terve sikerrel járjon.

A Roger nyúl a pácban klasszikus, és lerakta az alapokat, hogyan lehet olyan filmet készíteni, amelyekben valódi szereplők és rajzoltak köré épül a cselekmény. Máig készülnek ilyenek, legfeljebb a rajzok helyét számítógépes animáció vette át. (Karácsonyra van tervben a következő, a Tom és Jerry.) Meg is lepődtem, hogy Brad Pitt is készített ilyen filmet, eddig még nem hallottam róla.

Most pótlólag megnéztem, és már értem az okokat. Jogosnak érzem, hogy annak idején hatalmas bukta lett, és nem lett se folytatás, se semmi belőle. Nehezemre is esett a végéig eljutni vele, annyira nem jött be ez az egész.

A történet alapjai még rendben is lennének. A kétvilág átjárható, de ez veszélyes. Könnyen összeomolhat mindkettő, ezért kell a rendőr, aki óvja a rendet. Az is ok, hogy van olyan, aki nem értékeli, ami neki jutott. Valahol Holli és Frank is ugyanabba a cipőben jár, csak más oldalról közelítve. Az emberek mélyebben éreznek, tapintanak és ízlelnek. Erre vágyik Holli. Frank viszont az emberi lét végességétől és fájdalmától szenved. A firkák gondtalanok és halhatatlanok. Frank látta a háborút és az anyja értelmetlen halálát. Neki az a könnyedség, következmények nélküliség kell, ami a firkáknak megvan.

A különbség annyi, hogy más az erkölcsi mércéjük. Holli mindent bevet, hogy elérje a célját. Frank pedig betartja a szabályokat, és abból igyekszik a legtöbbet kihozni, ami jutott neki. Ettől lesz az egyik a film rosszlánya, a másik a jófiú – mindketten azt is kapják a végére, amit érdemelnek egy mesevilágban.

A történet egyszerű, nem volt valóban izgalmas. Az elején kifejezetten zavaró is volt, ahogy Jack ugrált a két világ között, és próbálta felfogni, mi történik vele.

Mindezek mellett nagyon nem tetszett, ahogy a firkák világa és vele a film jelentős részének a külleme kinézett. Az egy dolog, hogy sötét, de ronda és torz is. Az alap egy horror képregény volt, de azon túl, hogy sötét, ijesztő sem lett.

A rajzolt karakterek is rondák. Holli alakja mégy elmegy, ott valóban törekedtek arra, hogy visszaadják Kim Basinger küllemét, a Szigorúan bizalmas érájából. Amikor azonban Pitt és Byrne kapott firka küllemet… mondjuk úgy, ha nem tudom, melyik színész volt a minta, nem jövök rá magamtól.

Ennél azonban jobban fájt, hogy amikor firkából lett ember, ott nem volt változás. Ugyanaz a jellem és törekvések. Fordítva, amikor az ember lett firka, mintha esett volna az IQ szintjük nem csak egy pár, de nagyon sok számot.

Tetszett egyáltalán ebben valami? Nem mondhatnám. A firka világ nekem rondának tűnt, a történetet untam és a karakterek sem fogtak meg. Alapból a zsánert kedvelem, nincs bajom a rajzok és a valóság keverésével, de ebben a formában jobb lett volna, ha inkább el sem készül.

A Space Jam vagy a Roger nyúl nézésével jobban szórakoztam volna.

Huncut világ - 5/2 nagyon nem tetszett a firka világ, az egész történet is furcsa. A szavazatom Roger nyúlé.

https://www.youtube.com/watch?v=_kJAVgY8DMk

Kapcsolatot rendező, Gothamért harcoló, csapatos.

Harley megcsinálta, leszámolt Jokerrel és Gotham szabad préda lett. Már csak a kezét kellene kinyújtania, hogy az egész várost az uralma alá hajtsa. Nem teszi, így mire észbe kap, a túlélő gonoszok felosztották egymást közt az egészet. Harley bele is kezd a velük való leszámolásba, miközben rádöbben, hogy Joker nem is halott. Csak ember lett, és nem emlékszik, ki volt korábban. A lányt nem ez, Ivy zavarja össze. Miközben Ivy és Papírsárkányember az esküvőjükre készülnek, egy szökés közben elcsattan egy csók. Harley nagyon meg akarja győzni magát, hogy nem jelentett semmit, és Ivy csak a barátja, ezért belemegy egy világhódító őrületbe Darkside oldalán, de az érzései elől nem futhat el. Rendbe kell tennie mindent maga körül, ehhez pedig kellene fog a csapos Joker, meg a mesekönyvbe zárt Igazság Ligája is – szerencsére Batman lassan felépül a sérüléseiből és hadba állítható.

Nem is igazán kellene a 26 részt külön évadként kezelni. Persze, megvan az alap, hol lettek szétválasztva. Gotham bukása – ahol változik a status quo és más lesz a sorozat fő konfliktusa is. De Harley szempontjából egy út az egész: Jokertől eljutni a következő érzelmi csúcspontig, amit a végére meg is kapott a hősnő.

Nagy előismeret nem kell ehhez az évadhoz, az első részekben gyorsan képbe lehet kerülni, hol tartunk most, és miről szól az évad. Harley egy ellenfelet kipipált, de a többieket sem hagyhatja szabadon, ha az a szupergonosz akar lenni, akinek megálmodta magát. Úgy is tűnik az elején, ez lesz a visszatérő elem a sorozatban: kerületenként megszerezni a várost, pár részenként más-más legendás DC gonosztevővel szembenézve. Mr. Fagy, Rébusz, Bane, Kétarc is a listán van. A belengetett Joker is ott van a sarokban…

 Csakhogy, Harley érzelmi fejlődése fontos a sorozatban, és ezzel az nem valósulna meg. A bohóclány antihős, de nem olyan elvetemült fajta, mint a felsorolás többi tagja. Ezt magának is be kell látnia, és rá kell lelnie a saját útjára, amiben Ivy a legnagyobb segítője. Ivy, aki behozza a sorozat fő konfliktusát. Bane börtönéből szöknek, amikor elcsattan egy csók és a sorozat új irányt vesz.

Innentől már arra megy ki a játék, bármilyen körítés is van éppen Jokerrel, Batmannel, Gordonnal és Darkside-dal, hogy Harley és Ivy között mi is van pontosan. Ez pedig olyan irány, ami engem gyorsan elidegenített és már kevésbé lelkesen vártam az új részeket. Ivy és Harley barátságát bírtam, a szerelmüket nem. Most sem értem, ezt miért kellett. Bár, simán az is szólhat belőlem, hogy én Chucknak, a Papírsárkányembernek drukkoltam. Harley meg a DC univerzumban nálam össze van kötve Jokerrel, és nekem az az irány tetszik, ami a Fehér Lovagban megvalósult. (Ott Harley és Joker visszataláltak egymáshoz.)

Ezt leszámítva, a kis részeleteiben még mindig nagyon jópofa ez a sorozat. Elvetemült humora van, eléggé fekete, ez tény, de antihős sorozat, ilyennek is kell lennie! Helyenként animációhoz képest meglepően véres és nagyokat meresztettem a szemeimet, amikor pl. a paradémonok belelendültek és szaggatták az embereket.

Rengeteg DC karaktert mozgatnak, és elég tág a mese világa, hogy mindenki kényelmesen el is férjen benne, és megkapja a maga részeit. Nem volt hiányérzetem egy karakter miatt sem – akit képernyőre tettek, annak biztosan volt valami releváns szerepe, nem csak azért parádézott, hogy megmutassák a sorozatban azt a karaktert is.

Együtt készült az első évaddal, így a grafikája teljesen passzol ahhoz. Lehet, hogy ezért úgy tűnik, nincs fejlődés és változás, de ez most nem tudott zavarni. Sokkal zavaróbb az, amikor egy élőszereplős sorozatban valakinek van egy ruhája, amit végig hord. Nem mos néha?

Bánni nem bánom, hogy láttam, ádáz kis szórakozás, de nem szerettem az irányát.

Harley Quinn - 5/3,5 az alapjai ugyanazok, de nem bírtam, amerre az Ivy – Harley szál tart. Kár érte.

https://www.youtube.com/watch?v=V-KKGg70QJA

- Mint egy főnök

Mia és Mel összevesznek azon, hogy Mel mennyire kiszolgálná Claire igényeit. Feloszlanak. Azon azonban felhúzzák magukat, amikor Claire lenyúlná a sikertermékük ötletét és átadná a másik csapatnak. Kibékülnek, a csapat megint összeáll.

Kitalálnak egy dupla sminkdobozt, barátnőknek. Bevonulnak Claire sajtótájékoztatójára, és be is mutatják. Majd közlik, új céget alapítottak, Claire kifizetheti a fele részben birtokolt céget, az övé lehet.

1 év múlva sikeres üzletasszonyok, akik kezdenek Európában is terjeszkedni.

- Swiss Army Man

Hank visszasétál a civilizációba, Manny Sarah házához vezette el. Ott derül ki, ez mindig is plátói érzelem volt. A nőnek családja van. Segítséget hívna a férfinak, aki bekattan, amikor Manny tetemét el akarják vinni. Neki az nem csak egy hulla. Elrohan vele, és az emberek meglátják, milyen otthona volt az utóbbi hónapokban. Látszik rajtuk, hogy fejben már a diliházat hívják.

Hank vízre teszi Mannyt, elköszönnek, és mindenki döbbenten nézi, ahogy Manny fingani kezd, azzal hajtva magát eltűnik az óceánon egy mosoly kíséretében.

- Polaroid

A gépről kiderül, hogy egy pedofil apáé volt, aki zaklatta a  lányát. Amikor lebukott, öngyilkos lett, a géppel a kezében. Úgy bánnak el vele, mint egy fotóval tennék. A melegbe nem tud utánuk menni, és lefotózzák. A képet égetik el, vele a szellemet is.

Harcos, örök élettel szembenéző, csapatos, orvosi kísérletes.

Négyen vannak, egy elit harcos csapat. Három férfi, és a vezetőjük, egy nő. Most új küldetésre indulnak, Ázsiába. Egy csapat gyereket ejtettek túszul, és közbe kell lépniük, mielőtt a terroristák felszívódnak. Ott azonban azzal szembesülnek, hogy csapdába sétáltak. Nincs itt senki, akit meg kellene menteni. Zsoldosok várnak rájuk, akik hidegvérrel lemészárolják őket. Majd felveszik, ahogy életre kelnek. Mert ez a négyes különleges, képtelenek meghalni. Halhatatlanok, akiknek a sebei begyógyulnak. Visszacsapnak, megszöknek, és tudják, lebuktak. Fel kell szívódniuk. De pont most álmot látnak: már nem négyen vannak, öten. Egy újabb halhatatlan született, és érte kell menniük, mielőtt a kormány kísérleti nyulat csinál belőle. Miközben egy orvosi konszern feje vadászik rájuk, hogy megfejtse a DNS-ük titkát, Andy kimenti az új tagjuk, és általa újra felfedezi, mi értelme a létüknek és kész visszacsapni a zsoldosoknak és a konszernnek.

Úgy tűnik, akciófilmet nézni is a Netflixen fogok ezek után. Ki jelenleg az a színésznő, akinek elhiszem, hogy egyszerre szépségkirálynő és keményen oda is csap? Charlize Theron. Az ő új akciófilmje landolt a héten a csatornán.

A történet nem mondható eredetinek. A halhatatlanság kérdésköre rég az emberiséggel van, és a regények, majd a filmek és sorozatok is megalkották a maguk halhatatlanjait. A Hegylakó óta azt is tudjuk, hogy csak egy maradhat, de a Harry Potter is dobott fel ilyen témát a Bölcsek kövével és még bőszen sorolhatnám a példákat.

Ez a film azért volt érdekes, mert ezek a halhatatlanok nem kaptak válaszokat. Miért mások, miért gyógyulnak meg a sebeik, mi az életük célja? Mintha sok-sok Rozsomák lenne, csak adamantium erősítés nélkül a csontjaikban. Vannak kérdéseik, de válaszaik nincsenek. És azért az kemény, amikor jön az új tag, kíváncsi, és nem tudnak mit mondani neki, maximum elméleteik vannak és semmi több.

A mitológiát, a film világát bírtam, a tényleges történet már annyira nem fogott meg. Egy gyógyszerészeti fejes kísérleti nyulaknak akarja őket, ők pedig szöknek, visszatámadnak, megerősítik a soraikat. Egy szimpla akciófilm, ami nem foglalkozik a komoly kérdésekkel.

Még a csavar sem olyan meglepő. Nekem már akkor kattogni kezdtek a kerekek, amikor Booker elmesélte, hogy a legkisebb fia rákban halt meg, és mennyire átkozta az apját, amiért az nem tudott segíteni neki. És mi volt a rosszfiú legnagyobb dobása a gyógyszerpiacon? A rák ellen sikeresen küzdő gyógyszer.

Végig volt egy olyan érzésem, hogy ez csak a felvezetés. Bemutatja a szereplőket, a harcuk és miközben szerveződnek, új taggal bővülnek, definiálják maguk a modern korban. A végén pont úgy néz ki, mintha most indulna a küldetés. A nagyobb. Nem lenne meglepő, ha innen akár egy sorozat is elindulna. Csak éppen kizártnak tartom, hogy ezek a színészek sorozatforgatásba kezdenek. Talán egy második rész? Alapoznak hozzá, a következő nagy konfliktust is behozzák, ha az éppenséggel nagyon mesés is.

Korrekt a látvány, nekem bejöttek az akciójelenetek, pláne, amikor kifogyott a lőszer és egyéb módokon vetették be magukat. Került elő kard, kés, és a testük is fegyverként használták. Amikor emberi pajzsként mozogtak Andy előtt, az egyik kedvenc részem volt akciók terén.

Nem Theron az egyetlen, aki nagyon ismerős lesz, mozifilmekből is, bár azért szerintem övé a legnagyobb név. De itt van még Ejiofor, és Matthias Schoenaerts is. Ha már a Harry Pottert emlegettem, azokból a filmekből is van benne egy színész. Kiszúrjátok ki? (Súgok: a rosszfiúk oldalán kell keresni, és a hősök életét is megkeseríti, mint korábban Harry Potterét.)

Nem mély vagy okos film, de szórakoztató és bírtam a szereposztását is.

A halhatatlan gárda - 5/4 bírtam a szereposztását, jó az ötlet, és nem zavart, amiben klisés vagy ismerős. Folytatás?

https://www.youtube.com/watch?v=aK-X2d0lJ_s

Városért küzdő, nyomozós, nácikkal versengő, démonos.

Tiago Vega az 1930-as évek elején az első mexikói származású fiatalember volt, akinek sikerült bekerülnie a Los Angeles-i rendőrség állományába. Egy idős, zsidó származású nyomozó, Lewis vállalta el, hogy a társa lesz. Az első ügyük már társadalmi zavargásokhoz vezet: egy fehér családot mészároltak le, mexikói szertartásra utalva. A páros meg van győződve róla, hogy nem a mexikói közösségben kell keresni a bűnösöket, de a vezetőség gyors és a sajtónak tálalható eredményt akar. Lewis biztosan tudja, hogy a nácik is szerveződnek az Államokban. Egy fiatal mérnököt akarnak megszerezni, aki forradalmasítaná a fegyverkezést. Miközben társaival őt védi, egyre jobban átlátja a ténykedésüket is. Tiago egyre szerelmesebb a médiasztár, keresztény énekesnő Mollyba, aki gyanúsított is, akinek az egyháza a nácik miatt is megfigyelés alatt van. Közben a családban is háború tör ki: a Vega gyerekek elkötelezik maguk a béke vagy a pusztulás útján, anyjuk óvó szavai süket fülekre találnak – nem hiszik el neki, hogy egy démon törekszik a pusztulás elhozására.

A Penny Dreadful gótikus horror sorozat volt pár éve, a gótikus horrorok szereplőinek életre keltésével, kicsit a Szövetséget idézve fel. Dracula, Frankenstein, farkasemberek, boszorkányok és démonok szerepeltek benne, filmsztárokkal. A végével ugyan nem vagyok kibékülve, de szerettem azt a sorozatot.

A City of Angels csak a nevét örökölte az anyasorozattól. Új karaktereket, új korszakot, új színészeket és új konfliktusokat mutat be nekünk. Két oka lehet a címnek – egyrészt, PR. Ingyen reklám, hogy ebben is ott a Penny Dreadful. Másrészt, ez is arra törekszik, hogy ponyvás horrort vigyen történelmi környezetbe, ha ez a történelem közelebb is van a modern korhoz, mint az előző széria.

Az összhatás korrekt. A történet változatos, izgalmas. Talán kicsit túl is van pörgetve, mert a végére komolyan fogtam a fejem, hogy ebből mégis mi akar kisülni. Vannak benne náci kémek és orgyilkosok, kisebbségi bűnbanda, rendőrök, egyfajta szektások, démonok. Mindenkinek van legalább 2-3 történetszála, amit a démon fog össze. Így néha nem is tudtam eldönteni, mit nézek. Kémfilmet? Szerelmi történetet? Horrort? (Azért ezzel finoman bánok, messze nem olyan véres vagy sötét ez a széria, mint a londoni részek voltak.)

Nekem fura, hogy a démon ilyen direkt módon beavatkozik az emberek ügyeibe. Mert az, hogy sugalmaz és kíséri őket, az még ok. De, hogy egyszerre több emberi testben is jelen van, élőnek tűnik, csábításra használja a testét – nekem túlzás volt. Pláne, hogy az ellenpárja, a halál angyala mennyire passzív hozzá képest. Elviszi a holtak szellemeit, aztán mindenki csináljon azt, amit akar.

Több zsánerből is sikerült kiragadva valami olyan jellegzetességet, hogy nézés közben abszolút lekötött, szórakoztatott és nem azon járt az eszem, hogy mennyire idiótaság, ahogy a náci orgyilkost politikai célból bevetik meleg szeretőnek is, vagy a démon egyszerre és egyidőben irányít 3-4 testet, miközben a saját alakjában is suttog a fülekbe. Sok mindent mixelnek össze, de működik. Csak nagyon nem szabad nézés után belegondolni…

A szereposztás korrekt, ha annyira nem is látványos, mint Londonban. Natalie Dormer lett a démon, aki tulajdonképpen 4 szerepet visz. Jól adja, karakteres és látványban is jól megkülönböztették a különböző énjeit. Csak maga a karakter motivációja semmilyen még…

Bírtam még Nathan Lane zsidó nyomozóját is. Ő az egyik legemberibb és legjobban felépített karaktere a sorozatnak. De mivel szeretek ismert arcokat felfedezni, jól szórakoztam azon, hogy milyen sorozatból/filmből kit ismerek fel. Van bőven ismertebb színész itt.

Vannak fenntartásaim, minimum különös a sorozat, de egyelőre még megfogott magának.

Penny Dreadful: City of Angels - 5/3,5 korrektül néz ki, jó a szereposztás, csak a történettel vannak problémáim. Néha fura.

https://www.youtube.com/watch?v=_WqFMwMiF3I