Romantikus, napot újraélő, karácsonyi.

Kate számára a karácsony nem egy boldog időszak. Még mindig gyászolja két éve elhunyt anyját, és meg sem akarja ismerni az apja új feleségét, mert már a léte is arra emlékezteti, hogy az anyja már nem lehet velük. A mostohája szervez neki egy randit az unokaöccsével, de Kate ezt a legkevésbé veszi komolyan. Még mindig abban reménykedik, hogy a volt barátja visszajön hozzá, és vele akar igazából összefutni. Azonban minden rosszul alakul: Jack készül megkérni az új barátnője kezét, a szüleit is megbántja, és még a vakrandi alanya, Miles is elijed, amikor szembesül a lány Jack iránti megszállottságával. Szerencséjére a nap újraindul, és mindent újrakezdhet. Az már kevésbé szerencsés, amikor a nap egyre csak ismétlődik. Miközben Kate egyre jobban megismeri a körötte levőket, tanul pár leckét, rájön arra is, hogyan tehetné a körötte levőket és magát is sokkal boldogabbá karácsonykor.

Elrontott a Boldog halálnapot. Az időhurkos zsánert a fejemben annyira összekötötte a fekete komédiákkal és a morbiddal, hogy ebben a filmben is azt kezdtem el várni, Kate mikor próbálkozik valami öngyilkos küldetéssel vagy akad ki annyira, hogy az egyik napja vérengzésbe megy át.

Pedig ez egy romantikus komédia, amiben uralkodik a kedvesség, a pozitív tartalmak, a szeretet és annak az érzete, hogy az élet lehet szép, ha egy kis energiát hajlandóak vagyunk ebbe belefektetni. Csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy vártam a halálos megoldásokat, aminek e filmben semmi helye sincs.

Nem is kellettek bele. Pont azt a karácsonyi életérzést nyújtja, ami az év egyéb szakaszaiban túl boldog és kellemes. Hiszen mire megy ki ebben a filmben a játék? Hogy Kate egy olyan napot zárjon, amelyben mindenki eléri a célját, szerelemre és boldogságra lel – vagyis egy tökéletes karácsonyi nap, ami mindenkinek új és jó ismertségeket, akár szerelmet is hoz.

Karácsony napja ugyan ismétlődik a cselekményben, de egyetlen egy olyan van, amin Kate kicsit kifordul magából. Ekkor sem nagy őrültségeket csinál, csak olyasmit, mint a haja befestése, tetoválás csináltatása és csajos buli.

Az összes többi napon kap egy leckét arról, hogy az emberek mennyivel többek és kedvesebbek, mint elsőre gondolta volna. Ha hajlandó odafigyelni rájuk, akkor neki is jut a jóságukból és még több barátja lehet. Mint a szomszéd idős hölgy, aki kedvességből süt az egész szomszédságnak, és remek beszélgetőtárs, jó tanácsokat ad, sokfelé járt a világban, csak már sokan meghaltak mellőle és magányos. Vagy a bárban szerencsétlenkedő srác, akit a partnere mindig felültet és csak vár türelmesen a lányra, aki nem jelenik meg.

Mindig egy-egy emberrel többet ismerünk meg Kate útvonalán, és visszatérő elem Miles. Minden randi más egy kicsit, és mindig mást tudunk meg róla. A romantikus filmek túl jó, hogy igazi legyen álompasija ő, akibe nem lehet belekötni. Nagyon kedves és jószívű, jó hallgatóság. Sikeres parképítő mérnök. Szabadidejében nevelőintézeti srácoknak ad hoki órákat. Mellette még korrekten is néz ki – jobban, mint Kate exe. Nem is meglepő, hogy mire Kate párszor újra eljut az első randira, el is felejti a volt barátját.

Talán túl boldog a film, főleg, ahogy a végén mindenki kap egy hatalmas happy endet. De mivel karácsonyi film, ez még bele is fért. Lélekmelengető az ünnepekre, ha nem akkor néztem meg.

Az egyik baja tehát a giccs, ami akkor is benne van, ha különben elnéztem a filmet és még tetszett is. A másik, hogy Amy Smart nem kezd idős lenni az ilyen szerepekhez? Mondjuk, ezt 35 évesen csinálta, legyen, belefér. De már hitelesebb, mint Stargirl anyja.

Talán ezzel befejeztem most kicsit a karácsonyi filmeket, de ki tudja! Ez nem volt rossz.

12 karácsonyi randi - 5/3,5 nem egy eredeti ötlet, nem is nagyon vicces, de egyszer kellemes kis kikapcsolódás.

https://www.youtube.com/watch?v=nAnliOCXgwA

(Chuck, a munkamegbeszélés és a Hamilton.)

• Ismered azt a "Hamiltonból"...
• Ismerem az egészet.
• "Csak elvesz és elvesz és elvesz." Alexander. De lehetne a mi kormányzónk is.
• Na ne! A pénz?
• Igen. Eddig az államügyész rendelkezett a kártérítési pénzekről, de a kormányzó most magának követeli.
• És mit tegyek, hívjam ki párbajra a Jersey folyó partján?
• Megtennéd?
• Ha tehetném. (Billions)

Csak egy dolog veszélyesebb annál, aki nem kapja meg, amit akar. Az, aki megkap mindent, amit akar! (A szoba)

Csak ennyit tehetünk szülőként, mármint megpróbáljuk a legjobbat adni magunkból, a gyerekeinknek abban a limitált időben, ami a rendelkezésünkre áll. (New Amsterdam)

(A barlangászás nem minden beosztottnak jön be, de a főnök nem enged mást.)

• Azt hiszem, pánikrohamom van.
• Dehogyis!
• De igen!
• Nem, nincsen! Nem hagyom jóvá a pánikrohamodat! (Hivatali eltávozás)

(Az elrabolt ügynök kiszökik, és szembesül az űrhajóval. Teljesen kiakad, Mack kezeli a helyzetet.)

• Mi a fene ez?
• Nyugalom. Csak... nyugodjon meg!
• Nem. Miféle komcsik vagytok ti?
• Meg tudom magyarázni. (Simán kiüti a férfit, aki ájultan terül el.) Csak nem akarom. (Agents of SHIELD)

(Pete köszönti megérkezett nemezisét, akinek nem mennek a visszaszólások.)

• Üdv White! Úgy tudtam, nyolcig tart a náci tábor. Vagy ellógtál a németóráról?
• És, ha igen? (Kidobós)

Titkos szobás, fenyegetett, magukból kifordulós.

Kate és Matt boldog pár, akik most vették meg álmaik otthonát. Ugyan eléggé távol esik mindentől, de hatalmas és tele van lehetőséggel. Még az sem ijeszti el őket, hogy pár éve brutális gyilkosság helyszíne volt az épület. A tettes, akinek a személyazonosságára máig nem jött rá senki, mai napig szanatóriumban ül. Belevetik magukat a felújításba, és Matt egy rejtett szobára bukkan. Egy véletlen felfedezésnek hála rádöbben, a szoba minden kérést teljesít. Pénz kell? Híres festmények? A legjobb ételek, ékszerek, ruhák? Csak kívánni kell. Kate-tel még a karrierjüket is félbehagyják, és csak kívánnak és kívánnak… Míg a férfiban fel nem merül, hogy próbálkozhatnának megint kisbabával. A nő két vetélés után már nem bízik a saját testében, ezért támad egy szörnyű ötlete. A szoba minden kérést teljesít, de vajon jó ötlet életet teremteni vele?

A címe nem fog eszembe jutni, de volt egy film. Egy tudós pár volt a főszereplője, akik egy életformát hoztak létre és nevelgettek. Kis egysejtűnek indult, aztán gyorsan fejlődni kezdett. A végén már emberi alakot is tudott ölteni. Nem egyszer eszembe jutott, amíg ezt a filmet néztem. Ebben is élet jön létre, ami fejlődik, az őt nevelő emberektől tanul, les el dolgokat, és a film vége is nagyon hasonló, de azt már nem fejtem ki.

A különbség leginkább az, hogy a Hibrid határozottan sci-fi és volt abban valami szépség is, ahogy az a lény fejlődni kezdett. A film végére elmegy horror irányába, de megmaradt végig sci-finek, és elvontabb is volt.

A szoba viszont szórakoztató filmnek készült, ami a minimális sci-fi vonala (a kívánságokat teljesítő szoba, ami megszegi a fizika szabályait és nem lehet megérteni a működését) mellett inkább a horror és a thriller felé halad. Rejtély, mi történt a korábban ott élőkkel, és Matt egy ponton szükségét érzi, hogy erre választ kapjon. Nem nyomoz valami sokat, és elég könnyű nézőként rájönni a megoldásra, de legalább adagolták a feszültséget.

A Kate kívánságából megjelenő baba és a belőle váló gyermek, kamasz viszont horror felé halad. Ahogy a házaspár szétesik és szinte megőrül, az simán csak fájdalmas és rossz volt nézni is. De a gyerek egészen más szinten jelent majd fenyegetést. Ahogy a Hibridben is, itt is fontos, hogy mit tanul el, és hogyan reagál arra, ahogy a szüleinek tekintett emberek bánnak vele. Igazán őt nem is tudom okolni azért, amit tesz. Máshogy kellett volna nevelni, vagy amikor szembesültek azzal, hogy milyen szabályok szerint élhet, milyen ő, akkor rövidre zárhatták volna a létezését – de akkor miről szólna a film?

Vannak benne jó ötletek és egy-egy hatás is jó. A háznak megvan a maga hangulata, és az pl. kifejezetten tetszett, amikor a gyerek először megy be a szobába, és ő oda teremti az álmát, ami sokkal nagyobb és kreatívabb, mint amit a két felnőtt együtt összesen meg tudott teremteni. Ott még látszik, mennyi lehetőség lett volna benne, csak hát Matt egy ponton úgy kifordult magából, és a gyereken vezette le, hogy ott végleg eltorzult a pozitív személyiség, aki lehetett volna a kölyök.

Nem gondolkoztatni akar a film, vagy ráébreszteni valamire. Simán csak kicsit ránk hozza a frászt azzal, ahogy a félelem és a paranoia elhatalmasodik. Nincsenek durva jelentek sem, amikor erőszak van – mindegy milyen ág – azt sem totálban látjuk, hanem vagy csak a következményeit, vagy olyan kameraállásból, hogy ténylegesen ne lássuk magát az erőszakot. Ez különben nem is baj, a képzeletre hagyja, hatásos.

A színészei leginkább eye candy faktorral bírnak. Olga Kurylenko nem a színészi képességei miatt kapja a szerepeit, ezt sem.

Egyszer érdekes volt, jobban tetszett is volna, ha nem ugrik be a Hibrid. De beugrott.

A szoba - 5/3,5 túl sokszor jutott eszembe, hogy ilyet már láttam. Jobban félhettünk volna, többször…

https://www.youtube.com/watch?v=uOn2-ZxiJgI

5: Jared Leto: aki karriert csinált rocksztárként és filmsztárként is. Bár mostanában a zenéjéről sok jót nem hallani - az unokatesóm, aki nagy rajongó volt, teljesen ki is ábrádult - egykor nem így volt ez. Színészként meg összejött neki az Oscar, és rá lett bízva Ledger után Joker. Az már más kérdés, hogy mennyire nem jött össze, és 2020-ban egy másik Joker vitte haza az Oscart. Vajon feltámad még hamvaiból színészként vagy zenészként?

4: Rami Malek: olyan fiatalemberként ismertük meg, aki egy testen osztozik apja kivetülésével és a nagyvállalatokat akarja térdre kényszeríteni. Elhitette velünk, hogy programozó zseni. Aztán jött egy érdekes sorsú film és Mercury. A Bohém rapszódiában ugyan keverték a hangját az eredetivel, de ő is végigénekelte a filmet. Letóhoz hasonlóan neki is összejött az Oscart, csak pont az énekes Bohém rapszódiáért.

3: Hugh Jackman: mindenki kedvenc Farkasa (Rozsomák, a háklisoknak) eredetileg musical színész volt. Jó ideig romantikus komédiákban szerződtették a pofija miatt, majd felfedezték benne az akciósztárt is. Ő maga pedig kiharcolta, hogy énekelni is hallhassuk. Vitatható, hogy mennyire lett jó film és mennyire popnyálas A legnagyobb showman - de az biztos, hogy szívét-lelkét beletette. Azt meg majd el is felejtettem, hogy a Nyomorultakat is végigtolta, mint Jean Valjean. Ott sem ő volt, aki bár ne dalolt volna...

2: Ewan McGregor: Az élet sójában már énekelt annyit, hogy megállapítsuk, van korrekt hang is a torkában. Majd jött a Moulin Rouge, és azóta is sóvárogva várom, hogy valaki énekeltesse még! Az egyik legnagyobb igazságtalanságnak tartom mai napig, hogy a Moulin nem vitt haza Oscarokat, majd következő évben a minden tekintetben gyengébb Chicago igen. Nem utolsó sorban Ewan hangja miatt - mondanom se kell, a Moulin Rouge CD rongyosra lett hallgatva.

1: Taron Egerton - bár Robin Hoodot jobb lett volna az erdőben hagyni, és nem moziba vinni, nagyot alakított, mint Eggsy, és az egyik kémfilmes alakom lett mai napig. Botcsinálta síugróként is a szívembe zártam. Majd jött egy mese, az Énekelj. Egerton volt a gorilla hangja, és leesett az áll, hogyan tud énekelni. Ő lett Elton John, a Rocketman. Mai napig érdekel, mi lett volna, ha fordított sorrendben mutatják be a Rocketmant és a Bohém rapszódiát. De ezt már nem tudjuk meg, Oscar a Queen filmet karolta fel. Ez azonban nem változtat azon, hogy Taron énekesként is megkereshetné a kenyérre valót, és az Énekelj folytatásában megint dalra fog fakadni.

Más életet élő, karácsonyi, családos.

Hanna megkapta a nagy esélyt az egyetem után. Ösztöndíjat, a városban, hogy kipróbálhassa magát, mint riporter. A barátjával közösen hozták meg a döntést: míg Ben megírja a regényét, Hanna kipróbálja magát, majd újra együtt lesznek. 10 évvel később Hanna menő riporter, sok díjjal és egy New York-i kinevezéssel. Karácsonykor azonban egy utcai Télapó mond valamit, ami elgondolkoztatja. Nem azt kell kívánni, amire szüksége van, hanem amit szeretne. Lefekvés előtt azon jár az esze, mi lett volna, ha. Másnap arra ébred, hogy a külvárosban él, Ben a férje, és ő egy kertvárosi főállású anya. Egy hatalmas kutya és két kislány teszi teljessé a családot. Hanna eleinte mindent csak vissza akar csinálni, de rá kell jönnie, miért van itt, és meg kell próbálnia beilleszkednie. Miközben a családanyát játssza, nagyon megszereti a lányokat, újra beleszeret Benbe is. Lehet, hogy ennek az életnek kellene lennie az igazinak?

Úgy tűnik, kezdek rákapni a karácsonyi filmekre? Még reménykedem, hogy találok egyet, amit akár többször is meg lehet nézni. Most nem jártam szerencsével, de legalább nem egy fájdalmasan rossz filmet találtam. Ez csak olyan átlagos, amiből 12 egy tucat.

A történet ismerős lehet, rendszeresen készítenek ilyen filmeket. A hősünk látszólag elégedett az életével, de valami nem stimmel vele. Majd jön egy kívánság, és megnézheti, mi lett volna, ha. Az egyik legnagyobb karácsonyi, amerikai klasszikus is erre épül. (Az élet csodaszép)

A konfliktus is a klasszikus: család vagy karrier? Hanna a karriert választotta. Azt az egyet sajnáltam különben, hogy nem tudjuk meg a miérteket és a kieső idő ködbe veszik. Azt látjuk, hogy nagyon szerelmes volt, majd 10 évvel később már teljesen más élete van. Miért nem ment vissza, vagy Ben miért nem jött utána? A jelen szempontjából talán nincs jelentősége, de a nő jelleméhez kellett volna ez a darabka.

Az is nagy mese, milyen könnyen beilleszkedik majd az alternatív életébe. Senkinek nem tűnik fel, hogy teljesen más jellem lett? Annak aranyosnak kellene lennie, hogy megszereti a családját, a lányokat és láthatóan Ben is visszakerül a szívébe. Csak éppen nekem olyanokon járt az agyam közben, hogy ez mennyire furcsa így. Annyira korhatáros a film, hogy még csókolózni se szokott ez a házaspár? A nemi életük is a film alapján annyi, hogy egymás kezét fogják alvás közben. Rendben, Hallmark romantikus szappan, nem kellene ezeken töprengeni, de furcsa. Testcserés komédiákban az egyik poénforrás szokott lenni, hogy védik ki, hogy a másik párjával ne kelljen lefeküdniük. Itt fel sem merül ilyesmi, ők kezet fognak csak.

Egy ponton tetszett igen a film, amikor úgy tűnt, hogy Hanna megtalálja a középutat. Amiben lehet családja és karrierje is. Mert szeretik egymást, és megoldják. Sajnos, visszakanyarodik a film oda, hogy ilyen nincs. Vagy – vagy. Amit még egy ilyen romantikus komédiában sem találok elfogadhatónak. Miért ne lehetne mindkettő? A modern társadalom a nők szempontjából megadta azt, hogy ne kelljen választani. Lehet valaki sikeres a munkában és a családban is. Ez a film viszont szembe megy ezzel. Vagy – vagy.

Azt viszont tudtam díjazni, hogy a végét nem csinálták meg teljesen rózsaszínre. Hanna nem választhat két élet között, mert csak egy van. A múltat nem lehet átírni, csak tanulni lehet a korábbi hibákból. Ez szimpatikus volt.

Külcsínre és színészekre pedig tipikus Hallmark film. Vicces, de szembe tudnám állítani a BBC filmekkel. Az egyik igényes, megnyernek jelentős színészeket és minden esetben hangulatosak. Ott van egy nívó, amit meg kell ütni és arra van is pénz. A Hallmark viszont ismeretlen színészekkel dolgozik, kis pénzből, minimál helyszínen. Ez is ilyen.

Egyszer ezt is meg lehetett nézni, de csak egy romantikus és feledhető limonádé.

Családot karácsonyra - 5/3 sok tekintetben tipikus romantikus, életcserés karácsonyi film, de a vége nem teljes szirup.

https://www.youtube.com/watch?v=u8foK7oBsxI

MOZI:

• Elváltak Klubja - francia komédia

(Online távmozi.)

DVD:

• A héten nincs. Lassan kifogyunk a filmekből, amiket bemutattak, újak meg nem voltak. Ha belegondolok, a moziban látottak közül már csak a Judy nincs DVD-n. A héten nem is lesz.

Testőrös, nyomozós, parfüm után rohanó.

Nick Larson az egyik legjobb testőr a szakmában. Jó barátja egy komoly ügyön dolgozik, egy titkos szervezetet akar lebuktatni. Nem tudja, hogy nem csak ő jár közel, a szervezet is az ő nyomában. Most Nicky sem lesz képes megmenteni, csak egy ígéretet kaphat, hogy Nicky vigyázni fog a húgára. Egy évvel később Nicky és Laura társak. Most éppen egy új ügyfél keresi meg őket, aki a találmányát akarja biztonságban tudni. A parfümje bárkiben képes szerelmet ébreszteni – tesztként magára fújja, és Nicky az alanya, aki megszállott nőfalóként elképzelni nem tudja, hogy vonzódna egy idős férfihoz. Mielőtt azonban az ellenszert megkaphatná, rájuk törnek, és elragadják a táskát, benne a parfümmel és az ellenszerrel. Egy kis kavarodásnak hála mindenki a táska nyomába ered, amit egy szerencsés megtaláló arra használna, hogy kedvenc pornósztárja belé szeressen.

A képregényfilmek most menő műfaj, már a franciáknak is volt próbálkozásuk, mondjuk Valerian nem indított el sikertörténetet és folytatásban is kár reménykedni. Anime is készül filmre – Death Note és Bleach is film volt, bár ezeket talán jobb lenne elfelejteni.

Pont azért emlegetem ezt a kettőt, mert a Nicky Larson egy francia készítésű anime feldolgozás. Ha jól tudom, Városi vadász címen futott nálunk is. (Egy részt sem láttam belőle, és utólag szembesültem azzal, hogy ilyen előzményei vannak.)

Mivel az eredetit nem ismerem, azt nem tudom megállapítani, hogy már abban is a kémfilmeket és magánnyomozós filmeket parodizálták, vagy az a film találmánya. Ami biztos, hogy az Ölni vagy kölni nagyon eszembe juttatott egy régi Terence Hill – Bud Spencer filmet. Nem cselekményben, mert a Nyomás, utána! egészen más történettel rendelkezett, de a hangulatában megvoltak a közös pontok.

Nicky Larson a saját szakmájában profi, bár ezt a filmen különösen adták vissza. Általában nem mutatták, amikor leszámol egy egész bandával, csak a végeredménnyel szembesültünk, hogy Nicky talpon, a többiek mind a földön. Vagy, a videójátékok állását vették kölcsön, amikor olyan, mintha Nicky szemei lennének a kamera, így azt látjuk, amit ő. (Ki nem állhatom ezt a formát, nekem mindig hányingerem lesz tőle.)

Ellenben a férfi természetének másik jellegzetességét, hogy mennyire imádja a nőket, maximálisan felpörgették. Miért tart otthon távcsöves mesterpuskát? Mert annak a távcsövével kukkol a szemközti edzőterembe. Kihallgatás – az egyetlen, ami leköti, hogy a rendőrnő mellét nézze. Ugyan elvitték abba az irányba, hogy a parfüm miatt szerelmes kezd lenni egy idős férfiba, de ez a film képi világán nem mutatkozott meg.

Annyira tele van szexualitással és félmeztelen nőkkel, hogy az már nagyon túlzás. Még a női főszereplő sem úszta meg, az egyik jelenetben a lift becsípte a ruháját, és tangában, melltartóban és harisnyatartóban kellett vonulnia. De a végső poén is az, hogy az egyik nő ruháját fújja a szél, ki van a feneke, amit Nicky nagyban bámul, Laura meg kiakad ezen. Lehet, hogy férfi szemmel nem kínos ez a sok női test és öncélú mutogatás, de a végére szabályosan csömöröm lett tőlük.

A szereposztásban nincs ismerős, ahogy az anime képeit láttam fent, ahhoz kerestek hasonló kinézetű színészeket. Mindent túl lehetett itt játszani, meg is tették. Díjat biztosan nem nyer ezzel senki sem.

Ha már szereposztás, itt engedtek meg maguknak egyetlen ismertebb nevet. A pornós, akit Skippy le akar nyűgözni, Pamela Anderson. Alig ismertem meg, annyira kivasaltatta már az arcát. Ok, nincsenek ráncai, de arcjátéka sincs.

Egyszer meg lehetett nézni, de inkább volt fárasztó számomra, mint vicces.

Nicky Larson – 5/3 anime az alapja, és ezt érezni is – furcsa volt élőszereplősen. Paródia, de nem elég vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=iN3qhDh2h9Q

Kórházat vezető, baráti társaságos, embereken segítő.

Max élete egyik legboldogabb napjának kellett volna lennie. Megszületett a kislánya, és a feleségét is sikerült visszahozni a halálból. A rákot is sikerült legyőznie. A kórházba menet azonban közúti baleset történt, és Georgia súlyosan megsérül. A műtőből már nem tért vissza a családjához. Max azonban még látja őt maguk mellett. Ahogy beszélgetnek, ahogy a kis Lunával van. A férfi kapaszkodik a nő árnyába, hiába tudja, hogy Georgia nincs többé. A kollégák is tudják, milyen teher van rajta és mindenki igyekszik segíteni. Max pedig lassan visszatér ahhoz, amihez a legjobban ért. Eredti ötletekkel azon dolgozik, és arra ösztönöz mindenkit, hogy a betegért dolgozzon. Bölcsőde a dolgozók gyerekeinek. Újra gondolni az adakozási rendszert. Szembeszállni a gyógyszergyártó cégekkel. Közben van, aki költözik, akiből nagyapa lesz, és aki szembenéz a saját démonaival, legyen az gyógyszer vagy az anya.

Nem tudom, hogy melyik volt nagyobb hatással. A sorozat nyitánya, vagy a zárása. Mindkettő emlékezetesre sikerült. Kezdjük talán a nyitánnyal!

Max elveszíti a feleségét, és abszolút át tudtam érezni a tragédiáját. Az valami nagyon szívszorító volt, ahogy maga mellé hallucinálja az asszonyt és kerüli a valósággal való szembesülést. Ahogy a sebészre sem bír ránézni, akinek az asztalán Georgia meghalt. Már a trailer miatt sejthető volt, hogy Georgia távozik, sajnos ez volt a legnagyobb tragédia, és ezt is írták meg.

A sorozat ezen évada lekövette, ahogy Max túllép a gyászon. Látjuk, amikor nagyon szenved. Ahogy kezd jobban lenni, majd az életébe lép egy másik nő, és kezd új kapcsolatokat, folytatja az életét. Jól rá lehetett húzni az évadot, rengeteg megható és fájdalmas percet kaptunk, értem is, miért így döntöttek az írók. Csak éppen a lehetséges meghaló női karakterek közül Georgiát bírtam a legjobban, így nem örültem, hogy pont neki kellett mennie. (Helentől búcsúztam volna, ha választhatok.)

Az évad vége – azt viszont nem az íróknak, az életnek sikerült érdekesre faragnia. A vírushelyzet miatt nem adtak le minden részt – hiába voltak készen. A New Amsterdam orvosai is egy vírussal néztek farkasszemet az évad végén, de azokat majd később mutatják csak be. Viszont, itt érkezik egy új orvos, akit a záró részben már aktívan mozgatnak. Így kivágták a le nem adott részekből az ő jeleneteit, és azokat lejátszották a záró rész előtt. De egyedi volt az is, ahogy a színészek, elsősorban Ryan Eggold (Max) webkamerán bejelentkezett, és a nézőkhöz beszélt.

De az évadnak nem csak eleje és vége volt, közben is volt tartalom.

Ahogy a kórháza sorozatokban, itt is keveredik az orvosok magánélete és a munkája. Ezt a sorozatot szívesen ellentétezem a The Resident alaphelyzetével. Ott azon van a hangsúly, hogy milyen visszaélések vannak a rendszerben, és a főszereplőkkel ezekkel is küzdenek. Itt viszont arra mennek rá, hogy idealistán megreformálják az egészségügyet. Vannak részenként orvosi esetek, amiket meg kell oldani. Műtenek, keresik a betegség okát, de gyakran egy esetből jutnak el általánosig, hogy a rendszerben mit lehet jobban csinálni. Nekem az adományozás volt ebben az évadban a legemlékezetesebb – hogy lehet segítséget kérni úgy, hogy a rászoruló ne azt érezze, hogy koldul az életéért.

Díjaztam azt is, hogy a magánéleti részekben nem csak a szerelem kerül elő, mint konfliktushelyzet. Gyógyszerfüggőség, a nagyapává válás, költözés. Nem is kezdték el még össze-vissza egymással járatni a szereplőket, ami nagyon szappanoperává tud tenni egy hosszabb ideje menő sorozatot.

Tényleg csak Georgia miatt fáj a szívem, különben ez egy korrekt, pozitív kórházas sorozat.

New Amsterdam - 5/4 bírom a karaktereket, az alternatív kórházvezetést, de még mindig sajnálom, ki halt meg.

https://www.youtube.com/watch?v=w_DSHVe9ymo

Jeremy először szakad el otthonról, egyetemre megy. A szüleitől kap egy új gitárt, hisznek benne, hogy sikerül megvalósítania az álmát, és zenész lesz. Jeremy kezdetektől ezen dolgozik: beoson egy koncertre is, amit Jean-Luc ad, aki szintén itt végzett és a példaképe. A fiatal énekesnek szimpatikus a fiú, feladatokat ad neki és segíti.

Amikor a koncerten felvisz egy gitárt a férfinak, a tömegben észrevesz egy szőke lányt. Szerelem első látásra – a koncert után rohan utána, és próbál egy randit kérni. Ám hamarosan kiderül, hogy Melissa Jean-Luc kedves barátja, akik most próbálnak rájönni, van-e több is a barátságukban. Így titokban mennek el ide-oda, Jeremy egyre szerelmesebb. Melissa mutatja meg neki a csillagokat, amelyek nagyon fontosak neki. Amikor Jean-Luc lehetőséget ad neki egy felvétel elkészítésére, Melissa is elmegy. Jeremy neki énekel, és amikor azt hiszik, kettesben vannak, meg is csókolja a lányt. Jean-Luc meglátja, kiakad. Melissa szakít Jeremyvel.

Jeremy hazamegy, de Jean-Luc telefonja miatt visszatér. Melissa súlyos beteg. Rákos, áttétekkel. Jeremy kitart a lány mellett, hiszi, hogy együtt legyőzhetik a kórt. Bár fiatalok, el is jegyzik egymást és Jeremy minden fellépésén kéri a tömeget, hogy imádkozzanak a szerelméért. Ám az nagy csapás, amikor Melissa méhét akarják kivenni az áttétek miatt. Jeremy ugyan azt mondja, majd fogadnak örökbe, de Melissa nehezen szánja rá magát a műtétre.

Ott derül ki, a rák eltűnt. Melissa élni fog, és lehetnek gyerekeik is. Fél évvel később házasodnak össze családi körben, majd repülnek nászútra. A tengernél azonban a lány rosszul lesz, repülniük kell vissza. A rák visszatért, agresszívabban és végzetesen. Már csak a fájdalmát tudják enyhíteni, meg nem menthetik. Jeremy most is mellette van, kitartanak a végsőkig. Melissa végül a kórházban alszik el örökre.

Jeremy összeomolva tér vissza a szülei házába. Teljesen megzuhan, nem tudnak segíteni sem neki. Egy alkalommal a gitárját is szétveri. Abban megtalálja Melissa naplóját, amit sosem engedett elolvasni neki. Levelet írt neki – hogy békében megy el, mert az életének célja volt. Megélhette a csodás felgyógyulást, a szerelmüket, és hullócsillagként távozott. Kéri a szerelmét, éljen tovább. Amikor képes lesz rá, zenéljen, mert neki ez a célja. Mesélje el a történetük, adjon hitet az embereknek. Majd legyen szerelmes, legyenek gyerekei is.

Jeremy az apja régi gitárját veszi elő, és írni kezd.

2 évvel később koncertet ad, ahol szokása szerint elmeséli Melissa történetét. A koncert után egy zenész lány lép oda hozzá, és elmondja, hogyan segített neki a hite válságán túllépni Melissa története. Az ő életét már megváltoztatták. Jeremy megkérdezi a nevét is, Adrienne. Ahogy megy el, Jeremy a kabátján csillagokat lát.

A végén a valódi Jeremy-t mutatják a családjával. Adrienne lett a második felesége, akitől három gyermeke született. Mindketten sikeres keresztény-pop zenészek.