MOZI:
DVD:
Képességet kapós, jobb életet élős, megjavulós, reményteli.
Alec két éve elvesztette az ikertestvérét, vele együtt a jobbik felét is. Most a vállalata haldoklik, komoly adósságai 
vannak, és felelőtlenül ugrik egyik ágyból a másikba. Soha nem látott nagybátyja kínál megoldást: minden adósságát kifizeti, ha hajlandó egy évre elköltözni az anyja szülővárosába, Kanadába. Mivel nincs mit veszítenie, belevág. Még be sem rendezkedett, amikor egy elírt hirdetés miatt a közösség nem szerelőnek, gyógyítónak hiszi. Itt meg vannak győződve arról, hogy Alec családjában egy-egy férfi valóban gyógyító, akinek a puszta jelenléte meggyógyítja a betegségeiket. Amikor a nagybátyja is megerősíti ezt, Alec kész visszautasítani a családi örökséget. Nem számít arra, hogy egy rákban haldokló kamasz és a helyi, csinos állatorvosnő megváltoztatja a véleményét mindenről.
Úgy tűnik, most jól esnek nekem ezek az életörömmel teli, pozitív gondolatokkal teli kellemes limonádék. Ahogy a Hölgyek feketében pár napja, most A gyógyító okozott kellemes képernyő előtti perceket számomra.
Pedig a történet egy nagy mese. A tablettákban a hitem, nem a kézrátétellel gyógyítókban. (Itt még az sem kell, elég Alec puszta jelenléte.) Így tudtam díjazni, ahogy a filmet zárták a készítők, kicsit elvették a meséjük élét. Mert azt nevezik meg a végén igaz gyógyítónak, aki a tetteivel enyhíti mások szenvedéseit, aki segít a közösségen. A példában Paul Newmant hozzák fel, aki táboroztatta a hátrányos helyzetű gyereket, és nem csodákat kivitelezett.
De vissza a filmre! Aminek a cselekménye tökéletesen kielégíti a kellemes limonádé fogalmát. Jóképű hősünk új helyre költözik, szerelmes lesz, jobb ember és már jöhet is a happy end. Nagyon tudnék gúnyolódni is rajta, de most nem fogok. Mert minden naivitása ellenére annyira helyes ez a film, hogy nem fájt a meséje.
Szerettem, hogy nem a szerelemre vagy a gyógyításokra tették a hangsúlyt. A film végig humoros is, nem egy kedvenc jelenetet ki tudnék belőle emelni. Amikor a pap szívrohamot kap, Alec próbálja elszállítani, a kamaszok meg azt hiszik, éppen legyilkolta és elásni készül a testet – gyorsan fel is jelentik az új szomszédot. Vagy, az első nap állatorvosi asszisztensként. Nem mesélem el, mit hoz össze, de a doktornő sem bírja ki nevetés nélkül.
Tetszett, hogy nem akarták teljesen rózsaszínre faragni a filmet. Vannak komoly tragédiák, amelyet fel kell dolgoznia a szereplőknek. Abigail halálos betegsége. Alec most kezd el szembenézni azzal, hogy mennyit vesztett a testvérével együtt. De ez is része az életnek – nekem az jött le a filmből, hogy nem lehet leélni fájdalmak nélkül, de nem is szabad. A szép dolgok attól lesznek igazán értékesek, hogy ismerjük a veszteséget is.
Tévéfilm, ami látszik a kivitelezésen és a szereplőkön is, de legalább korrekt. A kisváros hangulatos, a színészek jól néznek ki. Ki kell emelnem azt is, mennyire mesebeli az is, hogy minden karakter jó figura. Még a mogorva rendőrről is kiderül a végére, hogy jó ember és egyszerűen nincs itt olyan ember, akit ne lehetne kedvelni.
Pozitív a film üzenete is. A varázslatos gyógyító képességen túl az van benne, hogy az egymást segítő, kedves emberek közössége mennyire gyógyító önmagában is.
Jókat mosolyogtam rajta, és bár csak egy tévés mese, jól esett megnézni.
A gyógyító - 5/4 kellemes film, szerethető szereplőkkel és napsugaras tartalommal. Kikapcsolt.
Középiskolás, választási harcos, botrányos, gazdagok életét bemutató.
Payton Hobart kisgyerekkora óta tudja, mi akar lenni: politikus, az Egyesült Államok elnöke. Rég kész a terve, hogyan érje mindezt el. Diákelnök, felvétel a Harvard Egyetemre, házasság a középiskolai szerelmével, akinek szintén tökéletes a pedigréje. Milliárdos családja és hű követői készek bármire a kedvéért. Ám hamar megjelenik 
az első akadály: az iskolai választásokon komoly ellenfél lép fel ellene. Astrid népszerű és halott barátja helyét veszi át, és módszeresen teszi tönkre Payton esélyeit. Ő pedig kész a visszavágásra. Beszervez alelnöknek egy rákban haldokló lányt, a sajnálat szavazatokért megjátssza a barátnőjével a szakítást, kiiktatja a mostohatestvéreit az apja pénzéért folytatott küzdelemben, színjátszó körbe megy. De mindig jöhet egy váratlan fordulat…
Ryan Murphy neve ismerős lesz a sorozatnézőknek. Többek között neki köszönhetjük a Glee évadokat, az AHS horror és krimi szériáinak feje, a Feud készítője, de még sorolhatnám hosszan. Nemrég aláírt a Netflix szolgáltatóhoz, és már le is szállította nekik az első sorozatát. Ez lett a The Politician.
Milyen ez a sorozat? Aki ismeri a rendező munkásságát, nem fog meglepődni. Tulajdonképpen megvan benne minden, amit a többi munkájába is beletett. Harsány, egyedi – néha nem is tudtam eldönteni, hogy zseniális vagy botrányos, amit nézek.
Könnyen lehet nézni középiskolai komédiának, amiben diákok versengenek az elnökségért. Vannak benne szerelmi kavarások, mocskos húzások a szavazatokért, tanórák és diákok mindennapjai a családjukkal megtűzve: mivel ez egy elit iskola, ide a nagyon gazdagok járnak. Az is elég elképesztő, ők hogyan élnek. Egy kifacsart Gossip Girl is eszembe juthatna róla, de a fentebb emlegetett Glee is. Sarkítja, felnagyítja és eltúlozza a kamaszok mindennapjait és gondjait, szórakoztatóan. Ha már Glee – gondolom, senkit nem lep meg, hogy ebben is lesz színházi produkció és dalolás…
De lehet nézni politikai szatíraként is. Ugyan középiskolai környezetbe helyezték, de a kampányok minden rákfenéjét megmutatják. A szereplők abszolút nem kamaszokként viselkednek, nagyon komoly pl. Payton baráti köre, akik már 17-18 évesen úgy néznek ki, mint a vérprofi segítők egy-egy kampányban. Ami a politikában játszma, rossz és színjáték, itt megmutatják. A környezet vesz el az éléből, de ha hajlandóak vagyunk belegondolni abba, mit mutatnak meg nekünk így, bele lehet borzadni.
Murphy védjegye, hogy szexuálisan színes a karakterei palettája. Ez pipa itt is, bele se tudok menni, mennyiféle irányultságot láttam ebben a 8 részben. Tolerancia a végsőkig. De ezen túl is emlékezetes karaktereket talált ki, ezekre a szereplőkre emlékezni fogunk később is.
Murphy hozott magával színészeket is, amit nagyra tudtam értékelni. Jessica Lange karaktere abszolút rá van írva, ahogy Dylan McDermott is visszaidézhette, milyen volt AHS pszichopatát játszani. De a Netflix különben is erős szereplőválogatásban. Így kerülhet ide Gwyneth Paltrow, Bette Midler, Zoey Deutch vagy Lucy Boynton többek között.
Sokszínű, látványos sorozat lett ez, amit simán lehet nagyon utálni vagy nagyon szeretni. Nekem bejött, bízom is benne, hogy látjuk még Payton újabb kampányát is.
The Politician - 5/4,5 látványos, színes, szinte harsány. De erős szatíra is, jó szereposztással és mondandóval.
Samson kiderül, hogy egy házban lakik a titokzatos szépséggel. Nicola vele őszinte lehet: elmeséli, hogy tudja, a születésnapja estélyén fog meghalni, és érezte, hogy a bárban levő férfiak közül az egyik lesz a gyilkosa. Ő pedig ki
akarja élvezni: egy szerelmi bűntény áldozata akar lenni. Így a két lehetséges gyilkost a bűvkörébe vonja, és eléri, hogy végezni akarjanak vele.
Keith súlyos adósságokkal nyüglődik, és Nicola pénz ígér neki. Cserébe el kell hozzá csalnia gazdag ismerősét, aki szintén a bárban volt. Keith az, akivel a hazugságait folyton megerősítteti. Elhiteti a férfival, hogy viszonyt kezdene vele. A világbajnoki döntőre is vele megy el, de ott az ellenfelével flörtöl, direkt összezavarja. Keith nem csak veszít, de azt is kell viselnie, hogy Nicola gyámügyesnek öltözve a feleségét és a lányát ijeszti meg.
Guy előtt a szüzet játssza, aki emberbaráti szándékból egy ázsiai ismerősét akarja megmenteni. Pénzt kér tőle, amit igazából Keith kap meg tőle. Amikor megvan a pénz, le is fekszik a férfival. Arra kéri, vallja be a feleségének kettejüket. Guy így is tesz, a neje rettenetesen kiakad és kész elhagyni a férjét a gyerekükkel együtt. Ám neki is azt kell látnia, hogy Nicola másokat szédít. Keith most meséli el neki, hogy viszonyuk van, és a pénz is nála kötött ki.
Mindkét férfi kész Nicola életére törni.
Guy a halál estéjén a nőre vár. Keith is érkezik gyilkos szándékkal. Összeverekednek, Guy marad itt ölni. De 
Samson leállítja, hazaküldi. Ő marad itt, és ő lesz, aki a lány fejét szétveri az ablakon. Mert rájött, vele is csak játszott. Elszédítette, lefeküdt vele, ugyanúgy, ahogy korábban a híres írót, akinek a lakásában most él. A halott lányt felviszi a lakásba, öngyilkos lesz a mellén a regénye kéziratával.
A hazatérő Mark elveszi a kéziratot, a saját nevén kiadja és bestseller lesz belőle.
Szerelmes, őrültes, zaklatós, csajos.
Molly magabiztosan vezeti az életét. Egy blogot ír, ahol 20 perces receptekkel szórakoztatja a főzni akarókat. Egyre sikeresebb is, a kiadója már tervezi, hogy más platformon is megjelennek. Keresi a szerelmet is: mert a volt barátját nem akarja visszaengedni az életébe, túl sok csalódást okozott korábban. Már éppen feladná az elveit, és neten keresgélne, amikor szó szerint belebotlik a megnyerő Jackbe. Hamar kerülnek egy hullámhosszra: hasonló 
zenéket, filmeket, ételeket szeretnek, minden lényeges dologban egyezik a véleményük. Molly azonban nem tudja nem észrevenni, Jack egy idő után mennyire rátelepszik és abnormálisan viselkedik. Barátnői támogatásával szakít, de ezzel csak egyre ijesztőbb események veszik kezdetüket. Jack nem fogad el nemet, és remekül ért a számítógépekhez.
Az internetes visszaélések, a zaklatás különböző formái most több filmben és sorozatban is előkerülnek. Lassan indul a You második évada, erre készülve néztem meg egy újabb filmet, amiben a hősnő nem is sejti, milyen ragadozót enged be az életébe. Miért is nem feltűnő, hogy a férfi minden lépéséről tud, mintha a fejében olvasna? (Pedig csak az elektronikus eszközeiben, nem a gondolataiban olvas…)
Azonban ez a film nem hozta, amit vártam. Elvileg thriller, de nem éreztem a feszültséget és veszélyt, amit egy ilyen filmben generálni kellene. Nagyon érezni lehetett végig, hogy nem egy mozifilm, csak egy tévés alkotás, amit a késő esti műsorsávba be lehet nyomni, amikor már csak az inszomniában szenvedő nézők kapcsolgatják az adókat.
Ez már a cselekményben is meglátszik, amiben nem törekedtek a logikai megfelelőségre. Sok húzást ki nem állhattam: az még csak hagyján, hogy a lánynak nem lesz gyanús, hogy Jack abszolút képben van az élete minden darabkájával, és szó szerint követi mindenfelé féltékenyen. De, amit Molly szerelmi életével megcsináltak… konkrétan a volt barátja szála idegesített. Molly továbblép, újra szerelmes lesz. Amikor az a kapcsolat nem működik, szakítás után szinte percekkel visszaesik az exe karjaiba? Ami még durvább, amikor Jack belelendül a szemétkedésbe, és Molly életét is fenyegeti már – a lánynak felépülési idő sem kell, a 3 héttel későbbi jelenetekben már szinte esküvői harangok zengnek. De, ha a thriller vonalon maradunk, amikor már megy a zaklatás, annyira nyilvánvaló, hogy a számítógépébe törtek be! A nézőnek az is, mikor. Totálisan kiszámítható az egész.
A karaktereket sem szerettem meg. Molly tipikusan jó kislány, akiben hibát sem lehet találni. Szép színésznő játssza, a karaktere kedves és intelligens. Mesebeli. A többiek sem jártak jobban, mindenki csak 1-1 vonással jellemzett. Az egyik barátnője pl. kimerül annyiban, hogy rendőr. Azt jobban fájlaltam, hogy azt sem tudtuk meg, Jack mitől lett ilyen megszállott. Hiányoztak a pszichés mozgatórugók, mindenkinél.
A kivitelezés, a szereposztás is mutatja, hogy ez nem egy moziba szánt, sikerre törő film. Teljesen ismeretlen színészekkel van tele, akiknek csak jól kell kinézni. Nincs látványelem, a környezet is tucatszerű. Bárhol játszódhatna a film, nincs semmi, ami jellegzetes lenne a környezetben.
Egyszer meg lehetett nézni, nem fájt, de nem is tetszett különösebben. Ez csak elment.
Mindent tud rólad - 5/3 nincs meglepetés, kiszámítható. A vége meg különösen elcsépelt és rózsaszín. Tévés.
Hazatérős, démonos, baráti társaságos, küzdős.
Emma Larsimon fiatal és szép nő, ráadásul nagyon sikeres is. Még kamaszként kezdett egy regényt írni, amely hatalmas siker lett és a horror kötetek máig a bestseller listák élén tanyáznak. Emma azonban már új dolgokba akar kezdeni, így a legutóbbi megjelenésnél be is jelenti, hogy ennyi volt. Nem ír többet a Marianne nevű boszorkányról és a vele küzdő nőről. Vége! Szülővárosából látogatóba érkezik egykori barátnője, aki véres üzenetet hoz: az anyja Marianne, a boszorkány szellemének megszállása alatt él, és követeli, hogy Emma menjen haza és írjon tovább. Szavai nyomatékosításaként öngyilkos lesz. Emma a szüleit féltve hazamegy, és felszakadnak a régi sebek és titkok. Szembe kell néznie azzal, hogy Marianne talán nem csak a képzelete műve, és minden szerettét célba veszi, ha nem engedelmeskedik.
Még valami, amit szeretek a Netflixen. Nem csak amerikai sorozatokat adnak. Itt láttam nagyon jó német szériákat, van egy brazil kedvencem is. Törekednek a sokszínűségre, és mindenki megtalálhatja, ami felkelti a figyelmét.
A Marianne francia sorozat. Más is, mint az amerikai társai, amit most élvezettel néztem végig. A történet vezetése, a sorozat hangulata és látványvilága, eltért a megszokottól, ami már eleve piros pontot ér.
A történet is ígéretes. Már az alapfelállás megfogott: mi van, ha rémálmaid teremtménye nem csak a fejedben létezik, és elkezd követelőzni? De tovább is megy ennél a sorozat, sokkal mélyebb rétegei vannak Emma és Marianne kapcsolatának. Múltbeli titkok várnak felfedésre, és a részek alatt egy más történetet ismerünk meg, mint amit az első részből sejteni lehetett. Ami jó: mert alakul a cselekmény, vannak meglepetések és csavarok. Szerettem, ahogy a kis részletekből a végére kibontanak egy komplex, és más történetet. Jól vannak elhelyezve a flashback jelenetek, a múlt fokozatosan fedi fel magát és a történet gyökereit.
Horror sorozat, ez valóban az lett. Mivel éppen AHS évadot is nézek, nem tudom megállni, hogy ne szúrjam ide: a slasher AHS inkább nevetséges, mint ijesztő. A Marianne viszont sokkal kevesebb vérrel, visszafogottabb látványvilággal a frászt hozza az emberre. Az idős asszony, akit megszállt Marianne, amikor elmosolyodik, már az para. Itt lelkileg ráznak meg, és sokkal többre képesek, mint jump scream elemekkel hatásvadászat és mészárlások.
Tetszett, hogy Emma nem egy hibátlan hősnő. Sőt, nagyon is sok démona és rossz szokása is akad. Látjuk, hogyan lett ilyen, és a jelen helyzet mit alakít a jellemén. Fejlődik, miközben az is kiderül, hogy minden gyökerezik valamiben. A jelleméből fakad, ahogyan cselekedni képes. A többiek hozzá képest kevésbé kibontottak, de egy-egy jellemző vonást kaptak.
Hangulata lett ennek a sorozatnak, úgy, hogy nem egy látványsorozat. Átéreztem a sötétséget, félelmet és az átkot, ami magába szippantja a szereplőket. Elég volt hozzá a színvilág, a zeneválasztás. Nyugtalanító atmoszférát teremtettek, egy-egy ponton a démonűzés nyersebb és akciósabb zsánerével megtörve.
Még az is tetszett, hogy nincs benne ismert színész. Autentikus így, franciákkal francia környezetben és nem sztárokkal teletömve, bár azt szereti a Netflix.
Még nem láttam, hogy lenne második évad, de ezt az elsőt érdemes volt megnézni.
Marianne - 5/4 jó alapötlet, hatásos kivitelezés, hangulatos sorozat. Rémisztő, de szórakoztató is.
Milyen filmek várnak ránk a karácsonyi időszakban? Az alábbi reklámszövegekkel (a poszterről másolva) csábítanak már most - melyik filmé melyik?
1. Slay, girls (Öljétek meg, csajok)
2. The saga comes to an end (A történet a végéhez ér)
3. Save your date (Válaszd ki a napod)
Megoldás: Tovább!
Áruházi dolgozós, barátnős, szerelmes, további életről döntős, kosztümös.
1959, karácsony előtt. A Goode’s üzletház egy új gyakornokot vesz fel: Lisa könyvmoly, aki a vizsgái eredményére és az ösztöndíj kérelme elbírálására vár. Egyetemre szeretne menni, ha munkás apja el sem tudja képzelni, miért akar tanulni. Az áruházban, ahol az eladó kisasszonyok mind feketében járnak, hamar új barátokra talál. Magda szlovén származású asszony, aki Párizsban dolgozott korábban és szeretett bele a divatba. Ő karolja fel a lányt, és segít neki a kislányból fiatal nővé válni külsőben és magabiztosságban. Bemutatja európai barátainak, akik között egy korabeli, hasonló álmokat dédelgető fiú is akad. A csinos és a férfiakból kiábrándult Fay Lisa hatására kezd el olvasgatni, és Magda egy bálján találkozik a megnyerő Rudival, aki visszaadhatja a hitét a másik nemben. A barátságos, anyáskodó Patty házassága válsága is megoldódik, részben a lányok segítségének hála.
A kiszámítható, édeskés romantikus történetek nem tartoznak a kedvenceim közé, Ha ilyesmit kell olvasnom, mindig szenvedek is a történettel. Filmen valahogy jobban tolerálom a műfajt, pláne, ha akad valami plusz is a cselekményben, ami leköt.
A Hölgyek feketében két trükkel tudott lekötni: az egyik a kosztümös volta. Ugyan az 1950-es évek végén játszódik, de teljesen olyan hangulatot teremtettek meg a filmen, mintha évtizedekkel korábban járnánk. Egy boldog, békebeli és derűs időszakot mutat be, amely iránt elkapja az embert a nosztalgia, ha nem is élt akkoriban. Ugyanaz a miliő árad a filmből, amit a Downton Abbey is sugárzott, csak ez nem Angliában, hanem Ausztráliában játszódik. Ha már filmekhez akarom hasonlítani, akkor egy sorozatot is meg kell még említenem: a Hölgyek örömét. Az is kosztümös, abban is egy lány boldogulását követtük végig, egy párizsi nagyáruházban. A bolti részek erősen eszembe juttatták azt a sorozatot.
Tetszett, amit a film látványvilágával megvalósítottak. A kosztümökkel, a kevés helyszínnel elhitették velem, hogy egy más korszakban járunk. A női ruhák különösen tetszettek: már a címadó fekete egyenruhák is megfogtak, de civilben nagyon szép ruhákat kaptak a színésznők. Igaz, nem véletlenül játszódik a film egy áruház divat osztályán…
A kettes trükk, hogy több szereplő történetét követhetjük, így az önmagában egyszerű és kiszámítható történeteket a másik mindig feldobta. Ha csak 1-1 lányról szólt volna, unalmas lett volna, így azonban kikerekedett belőle egy teljes film, amit nem is éreztem sorozatjellegűnek, hiába váltogatták a kiemelt szereplőket.
Jó volt nézni, mert jó emberek történetei. Mindenkinek van egy nagy konfliktus az életében, amit a film alatt megoldanak. Ennek egy része mára is jól átváltható: a lány, aki igyekszik továbbtanulni, többnek lenni, bár a családja nem érti ezt a törekvését. A tehetséges, elhivatott nő, aki a saját üzlet és karrier építésébe fogna. Igen, a másik két szál szerelmes. Még azt is aláírom, hogy nem is kicsit naiv történetek. A szépség, akinek elege van abból, hogy csak a szép arcát és testét veszik észre, valami többről álmodik – meg is érkezik a romantikus lovag, aki koncertre viszi, figyelmes… De olyan bájosan tálalják, hogy elnéztem.
A casting jól sikerült, ha érdekes is. Vincent Perez, mint a magyar István…
Kellemes és nagyon bájos limonádé, amit jól esik nézni. Kedveltem.
Hölgyek feketében - 5/4 hangulatos, kedélyes film, amit a több főszereplő története eléggé mozgalmassá is tett.
Cím: The Art of Racing in the Rain
Készítők: Simon Curtis rendezett már olyan filmet, amit szerettem. A filmjei listáját látva érdekes lesz, hogy viszi bele a kosztümös-történelmi tapasztalatokat ebbe a filmbe. A casting is ígéretes: a kutya hangja Kevin Costner, ez már 
önmagában is izgalmas. A gazdi Milo Ventimiglia és Amanda Seyfried.
Műfaj: családi, kutyás, dramedy
Cselekmény: egy golden retriever és gazdija története. A kiskutya egy Denny nevű fiúé lett, akit Enzónak nevezett el. A legjobb barátja lett, aki végigkísérte az útját, ahogy forma1 pilóta akart lenni. Ahogy szerelmes lett, majd családot alapított. Ahogy szembe kellett néznie azzal, hogy szeretett feleségét elveszti a rák miatt, és az unokájukért a nő szülei pert indítanak. Ahogy küszködik, talpra áll, míg végül Enzo ideje is lejár a Földön.
Várható megjelenés: az Államokban már augusztus óta mozikban, mi lehet, hogy majd csak dvd-n nézhetjük meg.
Miért várós?
Gyilkosságra készülős, szerelmes, végzet asszonyát bemutató.
Samson amerikai, ismeretlen író, akinek adódik egy jó lehetősége. Lakást cserélhet pár hétre egy angol sikerszerzővel. Így a nyomorult otthonából egy londoni kényelmes, luxuslakásba költözhet. Ahol egy csodaszép szomszéddal is találkozhat: Nicola gyönyörű és végzetes. A lánynak meggyőződése, hogy a születésnapján meg fogják gyilkolni, és egy bárban találkozott a gyilkosával. Ahol ott volt Samson, aki a lányban és történetében 
megtalálja a nagy regény alapanyagát, és Nicola az engedélyt is megadja, hogy mindent megírjon. Ahol ott volt az adósságban úszó kocsmatöltelék, akinek egyetlen reménye és vágya, hogy darts bajnok lesz belőle. Ahol ott volt az előkelő, angol nemes. Nicola mindenkinek hazudik és játszik, szövi a halálos hálót, életeket tesz tönkre, hogy valaki végezzen vele a kijelölt határidőben.
Kicsit most még gondolkozom azon, mennyi volt a filmen a fantázia és mennyi a valódi cselekmény. Mégiscsak egy haldokló a narrátor, aki rengeteg gyógyszert szed. Volt végig egy olyan érzetem, hogy amiket ír, annak egy része csak a fejében játszódik le, vagy nagyon kiszínezi az eseményeket.
De ez nem is baj, adott a filmnek hangulatot. Szürreális színezetet kölcsönzött neki, miközben szépen építkezik noir elemekből is. Hiszen itt van minden kötelező szereplő, csak a korhoz és a történethez igazítva. A magányos farkas magánnyomozó helyett magányos farkas, sikertelen írónk van, aki egészen beteg módon kapcsolódik majd a női főszereplőhöz. A végzet asszonya felvállalja a szerepét, kiprovokálja magának a végzetét. Ő az, aki minden férfit megbolondít és kihasznál – hiába tudja, hogy ez okozza majd a végzetét. A férfiak, akik között akad gengszter, nemes is, egy a közös bennük: a nő vonzerejének képtelen ellenállni.
Kellően beteg a film alapötlete is. Nem az, hogy Nicola érzi a végzetét és a halált, hanem ahogy azt kiprovokálja. Egy fordított játszma az egész film. mennyire kell és hogyan tönkretenni egy férfit, hogy gyilkos legyen belőle. A film rejtélye az is, kit sikerül a nőnek annyira elvinnie a szakadék szélére, hogy valóban mindent hátrahagyjon és pusztuljon vele. Mert lehet tudni, aki megöli, az egyúttal magával is végez. (Ha nem is fizikailag, de az élete ott és akkor véget fog érni.)
Vizuálisan is ez a kettősség volt meg a filmben. Éreztem a noir elemeket, mégsem fekete-fehér. Játszik a színekkel és sok mindent kifejez velük. Nicola játékainak is a része: Keith előtt feketében, vörösben mutatkozik és kihívó darabokban, gyakran fehérneműben. Guy előtt angyali jelmezt ölt, szinte mindig tiszta fehérben és szűziesen. Mindez a vörös rúzsokkal egészül ki. De Samson sápadtságát is felírhatnám ide, ami szintén erős vizuális hatás volt számomra végig a filmen.
A filmet viszi előre a narráció is. Végzetes, néhol keserű, de egészen meseszerű, ahogy Samson elmeséli a történetüket. Helyenként nagyon érezni, hogy a film alapja egy regény volt, mert papírra kívánkoznak Samson mondatai és szövege.
A casting tele van nevekkel, akad ismertebb is. Mondjuk, Amber Heard most sem a színészi játékával hívja fel magára a figyelmet. Szépnek kell lennie, azt abszolválta.
Egyszer érdemes volt megnézni, a hangulata egészen megfogott.
Londoni pálya - 5/3,5 vizuálisan és színészileg tetszett is, a cselekménynek is hangulata van, de mégis…