Milyen filmek várnak ránk a karácsonyi időszakban? Az alábbi reklámszövegekkel (a poszterről másolva) csábítanak már most - melyik filmé melyik?
1. Slay, girls (Öljétek meg, csajok)
2. The saga comes to an end (A történet a végéhez ér)
3. Save your date (Válaszd ki a napod)
Megoldás: Tovább!
Áruházi dolgozós, barátnős, szerelmes, további életről döntős, kosztümös.
1959, karácsony előtt. A Goode’s üzletház egy új gyakornokot vesz fel: Lisa könyvmoly, aki a vizsgái eredményére és az ösztöndíj kérelme elbírálására vár. Egyetemre szeretne menni, ha munkás apja el sem tudja képzelni, miért akar tanulni. Az áruházban, ahol az eladó kisasszonyok mind feketében járnak, hamar új barátokra talál. Magda szlovén származású asszony, aki Párizsban dolgozott korábban és szeretett bele a divatba. Ő karolja fel a lányt, és segít neki a kislányból fiatal nővé válni külsőben és magabiztosságban. Bemutatja európai barátainak, akik között egy korabeli, hasonló álmokat dédelgető fiú is akad. A csinos és a férfiakból kiábrándult Fay Lisa hatására kezd el olvasgatni, és Magda egy bálján találkozik a megnyerő Rudival, aki visszaadhatja a hitét a másik nemben. A barátságos, anyáskodó Patty házassága válsága is megoldódik, részben a lányok segítségének hála.
A kiszámítható, édeskés romantikus történetek nem tartoznak a kedvenceim közé, Ha ilyesmit kell olvasnom, mindig szenvedek is a történettel. Filmen valahogy jobban tolerálom a műfajt, pláne, ha akad valami plusz is a cselekményben, ami leköt.
A Hölgyek feketében két trükkel tudott lekötni: az egyik a kosztümös volta. Ugyan az 1950-es évek végén játszódik, de teljesen olyan hangulatot teremtettek meg a filmen, mintha évtizedekkel korábban járnánk. Egy boldog, békebeli és derűs időszakot mutat be, amely iránt elkapja az embert a nosztalgia, ha nem is élt akkoriban. Ugyanaz a miliő árad a filmből, amit a Downton Abbey is sugárzott, csak ez nem Angliában, hanem Ausztráliában játszódik. Ha már filmekhez akarom hasonlítani, akkor egy sorozatot is meg kell még említenem: a Hölgyek örömét. Az is kosztümös, abban is egy lány boldogulását követtük végig, egy párizsi nagyáruházban. A bolti részek erősen eszembe juttatták azt a sorozatot.
Tetszett, amit a film látványvilágával megvalósítottak. A kosztümökkel, a kevés helyszínnel elhitették velem, hogy egy más korszakban járunk. A női ruhák különösen tetszettek: már a címadó fekete egyenruhák is megfogtak, de civilben nagyon szép ruhákat kaptak a színésznők. Igaz, nem véletlenül játszódik a film egy áruház divat osztályán…
A kettes trükk, hogy több szereplő történetét követhetjük, így az önmagában egyszerű és kiszámítható történeteket a másik mindig feldobta. Ha csak 1-1 lányról szólt volna, unalmas lett volna, így azonban kikerekedett belőle egy teljes film, amit nem is éreztem sorozatjellegűnek, hiába váltogatták a kiemelt szereplőket.
Jó volt nézni, mert jó emberek történetei. Mindenkinek van egy nagy konfliktus az életében, amit a film alatt megoldanak. Ennek egy része mára is jól átváltható: a lány, aki igyekszik továbbtanulni, többnek lenni, bár a családja nem érti ezt a törekvését. A tehetséges, elhivatott nő, aki a saját üzlet és karrier építésébe fogna. Igen, a másik két szál szerelmes. Még azt is aláírom, hogy nem is kicsit naiv történetek. A szépség, akinek elege van abból, hogy csak a szép arcát és testét veszik észre, valami többről álmodik – meg is érkezik a romantikus lovag, aki koncertre viszi, figyelmes… De olyan bájosan tálalják, hogy elnéztem.
A casting jól sikerült, ha érdekes is. Vincent Perez, mint a magyar István…
Kellemes és nagyon bájos limonádé, amit jól esik nézni. Kedveltem.
Hölgyek feketében - 5/4 hangulatos, kedélyes film, amit a több főszereplő története eléggé mozgalmassá is tett.
Cím: The Art of Racing in the Rain
Készítők: Simon Curtis rendezett már olyan filmet, amit szerettem. A filmjei listáját látva érdekes lesz, hogy viszi bele a kosztümös-történelmi tapasztalatokat ebbe a filmbe. A casting is ígéretes: a kutya hangja Kevin Costner, ez már 
önmagában is izgalmas. A gazdi Milo Ventimiglia és Amanda Seyfried.
Műfaj: családi, kutyás, dramedy
Cselekmény: egy golden retriever és gazdija története. A kiskutya egy Denny nevű fiúé lett, akit Enzónak nevezett el. A legjobb barátja lett, aki végigkísérte az útját, ahogy forma1 pilóta akart lenni. Ahogy szerelmes lett, majd családot alapított. Ahogy szembe kellett néznie azzal, hogy szeretett feleségét elveszti a rák miatt, és az unokájukért a nő szülei pert indítanak. Ahogy küszködik, talpra áll, míg végül Enzo ideje is lejár a Földön.
Várható megjelenés: az Államokban már augusztus óta mozikban, mi lehet, hogy majd csak dvd-n nézhetjük meg.
Miért várós?
Gyilkosságra készülős, szerelmes, végzet asszonyát bemutató.
Samson amerikai, ismeretlen író, akinek adódik egy jó lehetősége. Lakást cserélhet pár hétre egy angol sikerszerzővel. Így a nyomorult otthonából egy londoni kényelmes, luxuslakásba költözhet. Ahol egy csodaszép szomszéddal is találkozhat: Nicola gyönyörű és végzetes. A lánynak meggyőződése, hogy a születésnapján meg fogják gyilkolni, és egy bárban találkozott a gyilkosával. Ahol ott volt Samson, aki a lányban és történetében 
megtalálja a nagy regény alapanyagát, és Nicola az engedélyt is megadja, hogy mindent megírjon. Ahol ott volt az adósságban úszó kocsmatöltelék, akinek egyetlen reménye és vágya, hogy darts bajnok lesz belőle. Ahol ott volt az előkelő, angol nemes. Nicola mindenkinek hazudik és játszik, szövi a halálos hálót, életeket tesz tönkre, hogy valaki végezzen vele a kijelölt határidőben.
Kicsit most még gondolkozom azon, mennyi volt a filmen a fantázia és mennyi a valódi cselekmény. Mégiscsak egy haldokló a narrátor, aki rengeteg gyógyszert szed. Volt végig egy olyan érzetem, hogy amiket ír, annak egy része csak a fejében játszódik le, vagy nagyon kiszínezi az eseményeket.
De ez nem is baj, adott a filmnek hangulatot. Szürreális színezetet kölcsönzött neki, miközben szépen építkezik noir elemekből is. Hiszen itt van minden kötelező szereplő, csak a korhoz és a történethez igazítva. A magányos farkas magánnyomozó helyett magányos farkas, sikertelen írónk van, aki egészen beteg módon kapcsolódik majd a női főszereplőhöz. A végzet asszonya felvállalja a szerepét, kiprovokálja magának a végzetét. Ő az, aki minden férfit megbolondít és kihasznál – hiába tudja, hogy ez okozza majd a végzetét. A férfiak, akik között akad gengszter, nemes is, egy a közös bennük: a nő vonzerejének képtelen ellenállni.
Kellően beteg a film alapötlete is. Nem az, hogy Nicola érzi a végzetét és a halált, hanem ahogy azt kiprovokálja. Egy fordított játszma az egész film. mennyire kell és hogyan tönkretenni egy férfit, hogy gyilkos legyen belőle. A film rejtélye az is, kit sikerül a nőnek annyira elvinnie a szakadék szélére, hogy valóban mindent hátrahagyjon és pusztuljon vele. Mert lehet tudni, aki megöli, az egyúttal magával is végez. (Ha nem is fizikailag, de az élete ott és akkor véget fog érni.)
Vizuálisan is ez a kettősség volt meg a filmben. Éreztem a noir elemeket, mégsem fekete-fehér. Játszik a színekkel és sok mindent kifejez velük. Nicola játékainak is a része: Keith előtt feketében, vörösben mutatkozik és kihívó darabokban, gyakran fehérneműben. Guy előtt angyali jelmezt ölt, szinte mindig tiszta fehérben és szűziesen. Mindez a vörös rúzsokkal egészül ki. De Samson sápadtságát is felírhatnám ide, ami szintén erős vizuális hatás volt számomra végig a filmen.
A filmet viszi előre a narráció is. Végzetes, néhol keserű, de egészen meseszerű, ahogy Samson elmeséli a történetüket. Helyenként nagyon érezni, hogy a film alapja egy regény volt, mert papírra kívánkoznak Samson mondatai és szövege.
A casting tele van nevekkel, akad ismertebb is. Mondjuk, Amber Heard most sem a színészi játékával hívja fel magára a figyelmet. Szépnek kell lennie, azt abszolválta.
Egyszer érdemes volt megnézni, a hangulata egészen megfogott.
Londoni pálya - 5/3,5 vizuálisan és színészileg tetszett is, a cselekménynek is hangulata van, de mégis…
Ha már The Politician...
Egy részben musicalt vittek színre, onnan van ez a dal. Ben Platt valóban musical gyökerekkel érkezett - jól le is énekli szegény Zoey Deutch-ot...
A Netflixen éppen sorozatfüggök, és ennek a zenéje nagyon beragadt az agyamba.
Különben az intro is nagyon ötletes, most ez az egyik kedvencem.
The Politician! A dal különben a Chicago címet viseli, előadó: Sufjan Stevens.
Nyomozós, életválságot kezelős, kosztümös.
Agatha Christie élete több szempontból is válságban van: a regényei ugyan fogynak, de az olvasók hamar kitalálják, ki a gyilkos. Már az írónőhöz is visszajutottak az elégedetlen hangok, és keresi a megoldást. Hogy írjon 
jobb krimiket? Ennél komolyabb gond, hogy szeretett férje válni akar. Elhagyná, mert már egy más nő mellett találta meg a boldogságot – egy 24 éves csinibaba mellett. Ebben a helyzetben keresi fel egy egykori ápolónő, aki egy évekkel korábbi bűneset megoldását várja az írónőtől. Florence, aki egy önfeláldozó ápolónő volt a világháború idején, gyilkosság áldozata lett pár éve. Halálra verték egy utazása alatt a vonaton. A rendőrség szerint rosszul sikerült rablás volt, de Mabel szerint egy ismerős kellett, hogy legyen a tettes. Agatha végül rászánja magát a nyomozásra: álruhát ölt, a gyanúsítottakat egy trükkel egy helyre csalja, és miközben újabb haláleset is történik, lassan megfejti a jelen és a múlt bűnügyeit is, döntve a karrierjéről és a magánéletéről is.
Miss Marple, Hercule Poirot – a krimit kedvelőknek nem kell bemutatnom ezt a két embert. Lassan már a filmnézőknek sem, hiszen folyamatosan érkeznek a filmes feldolgozásai a történeteiknek. Azonban mennyit tudunk az asszonyról, aki megalkotta a karaktereiket? Agatha Christie, a nevét ismerjük. Mit tudunk még róla?
Ez a film nem arra vállalkozott, hogy erre a kérdésre informatív és színes választ tudjunk adni. A ma divatos módszerrel egy kitalált történetet írtak egy ismert figura köré, bővítve ezzel a legendáját. A magja viszont igazi: Agatha Christie valóban eltűnt pár napra a világ szeme elől, és soha nem fedte fel, merre járt és mi történt vele a közel 2 hét alatt, amíg keresték. Ahogy a filmen is utaltak rá, komoly erőkkel keresték, nemzeti felzúdulást keltett, de a válaszok nem érkeztek meg.
Ez egy szórakoztató film, olyan krimi helyzetet teremtve, amely egy Christie-regényben is játszódhatna. Egy rejtélyes gyilkosság, egy házba összeterelt gyanúsítottak, akikkel sorra elbeszélget a nyomozó. Történik újabb haláleset is, de nem a nyomok vagy a törvényszéki tudományok lesznek, melyek elvezetnek a megoldáshoz. Hanem a beszélgetések, az emberi motivációk.
Ismerős lesz a környezet és a társadalmi osztály is, melyet a film megidéz. Egy előkelő vidéki kúria, ahol a gazdagok és a felső középosztály karakterei tűnnek fel. Még, aki lejjebb van a társadalmi ranglétrán, ők is azzal az angol felsőbbrendűséggel vannak ábrázolva, hogy abszolút nem tűnnek közembernek. Talán nem véletlen, hogy a Downton Abbey nem egyszer eszembe jutott a film nézése közben: azt a világot idézi meg ez a film is.
Nem túl csavaros, de lekötött a cselekmény és a krimi szál is. Azt különösen bírtam, ahogy beleszőtték a regények cselekményvezetésének kérdéskörét és dinamikáját is. Jó volt valóban ráismerni a regények alapjaira benne.
Kellemes a film kinézete és jól hozza ezt a fenti kosztümös hangulatot. Igaz, némely megoldásán jókat mosolyogtam: az a nyakkendős, női öltöny, amibe Christie álcázza magát…
Nincs ismert színész benne, de nem is kellett. Ez egy kellemes tévéfilm, ami egy estére elszórakoztatja az Agatha Christie és Downton Abbey nézőket.
Agatha és a gyilkosság igazsága - 5/3,5 felidéz egy Christie-regényt, de annál lényegesen naivabb. De hangulatos, korrekt.
Börtönös, kapcsolatos, barátnős, életválságos.
Piper szabadult, és igyekszik visszailleszkedni a hétköznapokba több-kevesebb sikerrel. A pincérnői állás nem igazán jön be neki, ahogy a bátyjával és családjával együttélés sem. De nem bukhat el, megígérte Alexnek, hogy kitart, amíg a nő is szabadul. Azonban mindkettejüknek meg kell küzdenie a távkapcsolat nehézségeivel. Alex életét nem könnyíti meg az sem, hogy terítenie kell a börtönben – ha nem is drogot, telefontöltőket. Közben Cindy az öngyilkosságot tervezi: ártatlanul képtelen az életét itt leélni. A halálos adag drogért azonban kémkednie kell Daya számára, aki a börtön alvilágának fejévé vált. Az igazgatói székbe került Tamika valóban igyekszik javítani a börtönbeli életen, ennek keretében a magánzárkákat is becsukatja. A kikerülőknek le kell küzdeniük az ott szerzett pszichés sebeket, különösen Red van rosszul. Közben átjárnak főzni a bevándorlók börtönébe is, ahol újabb emberi tragédiákkal szembesülnek.
Hetedik, egyben utolsó évadjához érkezett az Orange is the new black. Nem ez volt a sorozat legütősebb évada, de értékeltem, hogy most is igyekeztek megújulni és valami újat mutatni azoknak, akik hét éve kísérik figyelemmel a börtönbeli eseményeket. (Különben bárki könnyen bekapcsolódhat, nincs szükség előismeretekre a korábbi történésekből.)
Újra elmerülhetünk abban a kérdésben, mennyire gazdasági kérdés lett a börtön is. A fenntartó nyerészkedni akar, és abszolút nem az a cél, hogy büntesse vagy éppen javulási lehetőséget kínáljon az elítélteknek. Ilyen a világ, a pénz diktál, de azért borzalmas ezzel újra és újra szembesülni. Az egész intézmény a célját veszti azzal, hogy egyetlen dolog számít: minél nagyobb hasznot termelni. Látunk itt nem egy példát arra, hogy minden szinten mennyire felháborító a rendszer.
Új elem, hogy a bevándorlásiak börtönébe is betekintést nyerhetünk. Ez egy sokkal kényesebb téma, és itt is az érzelmeinkre igyekeztek hatni. Olyan történeteket vázoltak, ahol sajnáljuk az embereket, akik a kiutasítás ellen küzdenek. Van, aki a családja egyben tartásáért küzd. Van olyan nő, akit iszlám családja megcsonkított, a nemi identitása miatt otthon simán megköveznék – mégsem kaphat menedékjogot? Miközben éreztem, hogyan akarja a sorozat az empátiám növelni feléjük, nem tudtam nem arra gondolni, hogy túl egyoldalú képet festettek. Mert vannak, akiket jogosan toloncolnak ki. Nem csak a könnyes és tragikus történetek léteznek, amiket itt mutatnak. (Egy van, amit még mindig emésztek. A gyerekek kitoloncolási bírósága – olyan tényleg létezik? Az nagyon brutális, szinte abszurd volt.)
Új elem, ahogy Piper kapcsán a társadalomba visszailleszkedés nehézségeit láthatjuk. Mivel már eléggé beleuntam ennek a karakternek az életébe, ez kevésbé tudott lekötni. (Pláne, hogy írtak egy szerelmi négyszöget köré. Ez nem érdekelt!)
Az állandó stáb már rutinosan hozza a karaktereit. Sajnos, a történeten érezni, hogy már a hetedik évadban járunk. Helyenként annyira szappanos, hogy az már szinte fájt. Miközben a nagyobb témában még van súly és dráma, emberi szinten esett a színvonal. Most komolyan, gyilkos tyúkra vadásztak a börtönudvaron?
Összességében szórakoztatott a sorozat, könnyen végignéztem, de már ideje volt lezárni.
Orange is the new black - 5/4 új témák, mertek változtatni az alapfelálláson. Ám a drámaisága, humora is kevesebb.
Csak én érzem úgy, vagy tényleg megőrült a világ? (Joker)
(Sheldon elment, csak egy rejtjelezett levelet hagyott hátra, aminek a megfejtése megizzasztja a nagyanyját és a szüleit.)
(A pszichiáter egy gagyi gyerekdalt énekel Lunának a teljes csapata előtt, majd rátérne a szakmai kérdésekre, de Max nem bírja ki egy kis szúrás nélkül.)
Azért jöttem, hogy kiirtsam a félelmet. Mert egyes eszméket fel kell perzselni még azelőtt, hogy megszülethetnének. (A Hold árnyékában)
Minden randi katasztrófa. Egy kapcsolat sem irányítható. De ha kibírod, jön valaki az életedbe, aki segíteni fog, mikor szükséged van rá, szeretni fog, mikor nem érzed magad szerethetőnek, veled lesz, akármi történjen. (The Good Doctor)
Rossz útra léptem a húszas éveimben. Aztán anyád terhes lett. És az, hogy felelősségteljes legyek, és hogy példát mutassak, megmentett engem. Ekkor jöttem rá, hogy a felelősség nem feltétlenül rossz szó. (This is us)
(Rendőri ugratás, avagy szólj be a társadnak, amikor a gyanúsítottat üldözi feszülten.)
Majdnem agyonlőtted a Mikulást, így mi lesz a karácsonnyal? (A Hold árnyékában)
(Mikor nem sikerül egyedül használni a mosogatógépet, egy egyszerű kérdés rávilágít egy házasság dinamikájára.)
Ha a memória eltűnik, már csak az érzelem marad. Amit tanultunk, már nem számít. Mit ebédeltünk, hova mentünk nyaralni, egyik sem számít. De hogy érzünk, kihez állunk közel... (The Good Doctor)
(Vajon kinek lesz igaza? A tüntetőknek, vagy a rajtuk jól szórakozó munkásnak?)
Beteg világos, megőrülős, drámai.
Arthur Fleck élete megszokott mederben zajlik. Lenézett hirdetési bohócként járja az utcákat, rendszeresen kinevetik és megverik. Pszichés beteg, a gyógyszereiért egy segélyklinikára jár el heti több alkalommal. Esténként az anyjához jár haza, aki már szinte megszállottan várja, hogy Thomas Wayne megmentse a fiát és őt. 
Mindeközben Arthur a komikusi sikerről és a szomszéd nőről ábrándozik. Eljön azonban a pont, amikor minden összeomlani látszik körötte. Nyilvánosan megalázzák, kirúgják, és a biztos családi háttérről is kiderül, hogy nem több mocskos hazugságnál. Amikor a metrón pár gazdag ficsúr beleköt, elszakad a cérna és Arthur szabadjára engedi a dühét. Ezzel rálép az útra, mellyel arcot ad az elnyomottak haragjának és őrületének, Arthur Jokerré kezd válni. Miért élne tragédiában, ha csinálhat belőle komédiát is?
E film előtt fel sem merült volna bennem, hogy Todd Phillips képes komoly és jó filmet készíteni. Mindig a Másnaposok jut róla eszembe, amiről valljuk be, se a társadalomkritika, se a releváns problémák, de még a józan ész sem ugrik be.
Igaz, a Joker is az őrülettel foglalkozik, de nem azzal, amivel a Másnaposok. Ezt a filmet egyszerre tudtam élvezni, és mélyen belém is vágott. Nem volt jó látni. Mert hiába a képzeletbeli Gotham a helyszín, úgy éreztem, bármelyik modern nagyvárosba is játszódhatna napjainkban. Ahol a kevés kiváltságos éli arany életét, míg a tömegek haragja és nyomora egyre nő. Annyira mai és élő ez a téma, hogy az borzongató.
Most kedvem lenne Joker mellett írni védőbeszédet, akit itt egyszerre láttam áldozatnak és a kora gyermekének. Arthur számára egyszerűen nem jutott egy jó lap sem az életben. Nem elég, hogy mentális beteg, szegény, még a családi háttere is olyan, amilyen. A társadalom kitaszítottja. Egyszer meg is fogalmazza: ha ő heverne vérezve az utcán, egyszerűen átlépnének a haldokló testén. Nincs esélye, Joker felé löki minden az életében.
A film elején van egy mondat, amit poszterre is rányomnék. Arról, hogy a világ megőrült. Ha a világ őrült, akkor nem az a normális, aki őrült? Reménytelenség, nyomor – Arthur egész lénye kiált a segítségért, de csak egyre lejjebb nyomják. Joker az egyetlen menekülés a számára. Akire figyelnek, aki visszaüt. Aki a rossz szabályokon átlép és elhozza az anarchiát. Mert ezt a világot robbantani kell, annyira beteg.
Morálisan megvetendő, amiket tesz? Törvényt szeg? Igen. De van más választása? Nem láttam ilyet. Azért volt zseniális és rettenetes ez a film egyszerre, mert én is azt éreztem, Jokernek meg kell születnie és szörnyűnek kell lennie, mint a világnak, ami életre hívta. Batman a kedvenc DC hősöm, de ennek a filmnek a végére képes lettem azt mondani, hogy Gotham nem a Sötét Lovagra, hanem a Bohócra várt. Ő kell nekik.
A film hangulatának megfelelő a látványvilága. Csak az előzetes után nagyon tartottam a maszkoktól, de a filmen maximálisan működik. Még Joker elsőre furcsának talált arcfestése is. Az a véres mosoly a végére…
Joaquin Phoenix nagyot játszik – azért durva lesz, ha Ledger után újabb Oscar Joker születik.
Velencéből már elhozta a fődíjat, érdeklődve várom, mire jut vele az Akadémia 2020-ban.
Joker - 5/5 ez már túlmutat képregény-filmen. Tömény társadalomkritika: borzalmas és gyönyörű.