Bosszúállós, maffia leszámolós, fekete humoros.

Kehoe egy kisváros, ahol semmi érdekes nem történik. Egy síparadicsom, ahol a turistáknak sokat elnéznek. Ahol az év embere Nels lesz, aki lelkiismeretesen takarítja a havas utakat, szerető férj és büszke apa. Ám a világa fordul egyet, amikor a fiát holtan és túladagolva találják. A felesége őt hibáztatja, és a kezdeti fagyos viselkedése után el is hagyja a férfit. Kyle reptéri kollégája súlyos sérülten vallja be Nelsnek az igazat: ő volt a drogcsempész és használó, aki lenyúlt a szállított drogból. Mindkét fiatalembert elkapták, noha Kyle semmiről sem tudott. Ő megszokott, Kyle-t megölték. Nels bosszút esküszik, és sorra vadássza le a helyi drogcsempészeket, egyre feljebb jutva a ranglétrán. A Viking rosszul is viseli a veszteségeket, bosszút akar, de a rivális indián bandát gyanúsítja. Miközben kirobban a bandaháború, Nels egyre folytatja a tisztítást, csak most nem a havas utakét.

Hollywood nem szeret kockáztatni. Ezért van az, hogy rengeteg a folytatás. Hogy sikerregényeket gyakran látunk mozgóképként is feltűnni. Hogy külföldi sikereket megvesznek, és amerikai formában újra kiadnak. Így járt A tetovált lány, folyamatban van a dán A bűnös remake verziója, és ez lett a sorsa Az eltűnés sorrendjében című filmnek is.

Az eredeti film megkapó fekete komédia, ami akár a Cohen testvérek agyában is megszülethetett volna. Nagyon kész van, ahogy tulajdonképpen azt nézzük, ahogy emberek legyilkolják egymást, ahogy egy családi tragédia mindennek az alapja, és mégis vicces a film. Morbid, fekete komédia.

Cselekményben a Dermesztő hajsza ugyanazt nyújtja, csak Amerikába helyezték a helyszínt. Ugyanolyan eszement a cselekmény, ugyanolyan fordulatokkal és pörgéssel. Nem lehet rá panaszkodni. Talán, jobban is tetszett volna, ha nem ismerem az eredeti filmet. De ismerem, így érzem a különbséget is.

Egyrészt, hiába ugyanaz a cselekmény, azt a fekete humort nem tudták beletenni, ami az eredetiben megvolt. Itt nagyon kevésszer jutott eszembe nevetni az abszurd halálokon, inkább akciófilm jellegű lett a film, mint fekete komédia. Ezzel pedig pont azt vesztette el a film, ami egyedivé és igazán jóvá, nézőssé tette az eredetit.

Másrészt, szeretem Liam Neeson filmjeit, szerintem neki áll egyedül tényleg jól, hogy most akciószerepeket is kap nyugdíjas korban. Mellette van drámai érzéke is, ő bele tud tenni valami pluszt a karaktereibe. Most mégis halványabbnak láttam őt ebben a filmben, mint Stellan Skarsgard Nilsét a norvég változatban. De ez az egész filmre igaz, az jobban össze lett rakva, mint az amerikai.

Aki viszont ebben a változatban durva, a Viking. Vagyis Tom Bateman. Ok, egy-egy ponton nekem is már inkább karikatúra volt ez az erőszakos, kegyetlen figura, de remekül ellenpontozta Neeson végig nyugodt, hideg karakterét.

Ami marad kérdőjel: Kim nyomozó, Emmy Rossum alakításában. Annak a szálnak semmi értelme nem volt, nem is értem, minek kellett erőltetni a filmen. Újabb rész, ami ebben a változatban nem működött.

Az eltűnés sorrendjében a jobb, de biztos vagyok benne, ezt nézik meg többen. Szomorú.

Dermesztő hajsza - 5/3,5 a történet és a fekete humor magvak jók, csak tudom, mennyivel jobb az eredeti.

https://www.youtube.com/watch?v=jeMtF_Gsd0Q

Állatmentős, családos, oroszlános.

Az Owen család 10 év után költözik vissza a család afrikai farmjára. Eddig Londonban éltek, de John apja halála után adtak még egy esélyt az oroszlánokkal foglalkozó farmnak. Az idősebb gyerek, Mick hamar beilleszkedik és minden helyi állat nagy barátja lesz. A húga, Mia azonban mindent gyűlöl itt. A farmon kisoroszlánok születnek, az egyik különleges: fehér a bundája. Mick foglalkozik vele, de Charlie valamiért Mia barátja akar lenni. A kölyök annyit jár a lány nyomában, hogy Mia végül játszani kezd vele, és nagy barátok lesznek. A farmnak is jól jön, hogy a ritka fehér oroszlánt sokan eljönnek megnézni. Ám Charlie megnő, felnőtt hím oroszlán, a szülők félteni kezdik a lányuk. Mia képtelen távol maradni a barátjától, mire az apja eladná Charlie-t. Mia megszökteti kedvencét, és együtt nekivágnak a vadonnak, hogy egy természetvédelmi területre mentse az oroszlánt.

Ok, nem ezzel kellene kezdenem, de ez volt az utolsó élményem a filmről, és még próbálom kiheverni. A vége alatt milyen zene megy? Az oroszlánkirályé! Hogy ez mennyire… fájt. Addig pozitív élmény volt a film, minek kellett ez a zene oda? Semmi köze a Disney mesének ehhez a filmhez!

De, hogy a negatív benyomásomat kiírtam magamból, nézzük, mi minden tetszett a filmben. Szerencsére sokkal több ilyen volt, mint amivel bajom volt.

A történet látszólag klisékből épül fel: ahogy a lány utál itt lenni, aztán megváltozik a hozzáállása. Ahogy Charlie és Mia nagy barátok lesznek, a család meg idilli napokat él meg, a farm is elkezd fellendülni. De aztán mindig van egy-egy csavar, ami kizökkent a már szinte Disney idill világából. Az, hogy a kicsi, cicaszerű oroszlán megnő, és mennyi veszélyt hordoz ez magában. Van a filmben egy jelenet, amikor – igaz, hogy csak játékból – de a kifejlett oroszlán a háttal álló kamaszlányra veti magát. Az ijesztő, még akkor is, ha tudjuk, hogy Charlie szereti Miát. Jobb volt, mint sok horror jump scream jelenete szellemmel.

De a komoly mondandó az lesz, mit művelnek az oroszlánokkal pénzért. Nekem már ezek a tenyésztő farmok se tetszettek igazán. Nagyon állatkertes, ahogy a sok oroszlán össze van zsúfolva egy kis helyen. Majd kiderül az is, mire megy ki a játék igazán, mert csak a farm a turistákkal nem képes fennmaradni. Nem akarom elmesélni, de nagyon nem állatbarát. Érdemes megnézni, lesokkolja az embert Miával együtt, aki véletlenül jön rá, miben van a pénz az afrikai farmok esetében.

A film második fele sokkal több drámát tartalmaz: az elején aranyos a kisoroszlán, jókat lehet vele játszani. Mick mindenféle állatot hazahord, melyek a frászt hozzák a házvezetőnőjükre. Az lazább, vígjátéki. A második felében nem csak családi dráma merül fel – durva az is, miért kell igazából orvoshoz járnia Micknek – de az afrikai vadvilág tragédiája is.

Szerencsére a családi és kalandfilmes jelleg megmarad, kisebbekkel is bátran nézhető film, de azért mozgatja az ember agyát. Nagyon szerettem benne, hogy aktívan környezet- és állatbarát film, amely felhívja a figyelmet arra, hogy pénzért mit művelnek, és miért van szüksége ezeknek a vadaknak is védelemre.

Jobb film volt a vártnál – egy újabb francia film, amit szerettem.

Mia és a fehér oroszlán - 5/4,5 szívhez szóló, tanulságos és kalandos film, ami családi filmként is tökéletesen nézhető.

https://www.youtube.com/watch?v=_RkaovCdP2Q

(Egy angyalnak is meg kell élni valamiből: ha kell, Hitlernek árul könyveket. Voltak igényei…)

• Elhozta a könyveket a Führernek?
• Igen. Próféciás könyvek. Otwell Binns, Robert Nixon, Shipton anya. Első kiadások, ahogy kérték.
• És a másik könyv, amit kértünk, hogy hozzon el? A Führer egyértelművé tette, hogy szüksége van rá. Az tartalmazza az igaz próféciákat. A megfelelő próféciás könyvvel ez szinte már egy nyertes háború lenne.
• Agnes Nutter boszorkány szép és pontos próféciái. Sajnos az nincs meg. Attól tartok, az a próféciás könyvek szent grálja.
• A Führer a Szent Grált is akarja. És a Végzet Lándzsáját, ha esetleg látná valahol. (Good Omens)

Az igazság nem ronthat el egy jó történetet. (Színház a világ)

(Sherlock és Watson visszaköltöznek a régi házukba, és a beszélgetés egy pontján Sherlock egy vödröt tol Watson elé.)

• Miért nem lakunk valahol máshol?
• Ez a ház 6 éven át nem csak az otthonunk volt. Ez volt a laborunk. A szentélyünk. Hol máshol oldjunk meg egy ilyen fontos ügyet?
• Nem is tudom, valahol, ahol működik a WC?
• Voilá. (Elementary)

(Isten, már ha tényleg ő az, humorral kezeli az interjú helyzeteit.)

• Lefotózhatom?
• Persze.
• Nem gond, ha rajta van egy fotón?
• Nos, én Isten vagyok, nem vérszívó. (Interjú Istennel)

(A helyi rendőrség mindent bevet, hogy elkapja a sorozatgyilkost. (Ezen az FBI ügynök még szinte derül is.)

• Az első három éjszakát ott töltöttük.
• A házban?
• Hátha visszatér.
• Eredmény?
• Semmi. Egy hónapra rá visszamentünk. Egy látnokkal.
• Előbb hívtátok Uri Gellert, mint az FBI-t? (Mindhunter)

(Alfred túlerővel szembenézve, fogságba esve sem veszti el a hidegvérét.)

• A könyörtelen vadászgyilkos. Élve égetjük meg az ilyen gazembereket, mint maga.
• Amolyan csapatépítés, ha jól sejtem? (Pennyworth)

(Jackie összefoglalja, milyen Boston.)

Ebben a városban bármit meg lehet úszni. Hazudhatsz, lophatsz, csalhatsz, hagyhatod, hogy egy nő megfulladjon, és még így is megválaszthatnak. (City on a Hill)

(Alita először látja a lebegő várost.)

• Mi tartja fenn? Varázslat?
• Nem. Valami erősebb: a mérnöki tudás. (Alita – a harc angyala)

Színészes, karrier felélesztős, közeledő veszélyes.

Rick Dalton egykor híres tévés színész volt, mára azonban csak akkor hívják filmekbe, ha rosszfiút kell játszani, hogy az ifjú titánok neve jobban csengjen. Kaszkadőre, egyben sofőrje és mindenese, az egykori katona Cliff is hasonló cipőben jár. Filmekbe már nem kell, inkább csak a főnökét furikázza. Rick új szomszédokat kap: Polanski és csinos neje, Sharon Tate költöznek a szomszéd villába. Sharon örömmel fedezi fel a várost és egyre jobban csengő nevét a színészvilágban. A város egy másik részében szintén zajlik az önfelfedezés: Charles Manson és követői is készülődnek a maguk módján megváltoztatni a világot. Cliff egy alkalommal összefut a szektával, és ez a találkozás végzetesnek bizonyul.

Ezt most emésztenem kell. Még csak azt se tudnám megmondani, tetszett nekem ez a film vagy sem. Az biztos, nekem a Kill Bill, a Becstelen brigantyk és az Aljas nyolcas jobban bejött. Ez… még csak azt sem tudom, mi volt ez.

Van benne drámai elem, a végére jut bele akció is, de különben életképek sora, amelyek lazán kapcsolódnak egymáshoz. Nem mondható drámának. Messze nem komédia. Nem krimi, és nem is akciófilm. Fogalmam sincs, mi ez. Van, ahol dramedy van megjelölve… hát, én annak se éreztem.

A cselekmény nagyja gyorsan összefoglalható. A gond az, hogy amiről érdemes lenne beszélni, a film vége, ami egyben csavar is, és mivel ez moziban megy, nem illik elmesélni előre. Így viszont szenvedek, miről írjak, mert a vége, ami leginkább megmozgatta a fantáziámat. Jó lett volna, ha ez nem csak film. Sokkal felemelőbb ezt nézni, mint mondjuk a Mindhunter verzióját ugyanerről a korszakról és emberekről. (A Mindhunter egy sorozatgyilkosok elfogására specializálódott egység az FBI-nál, a profilalkotás kezdeteiről szól, és ugyanebben az érában játszódik. Szombaton mesélek róla többet is.)

A végén ott van az a dinamika, humor és látvány, amit a Tarantino filmekben szeretek. Ahogy DiCaprio előkapja a lángszórót, vagy, ahogy Pitt beveti a kutyáját… ezek lesznek azok a pillanatok, amelyekre emlékezni fogok a filmből. Meg a végére. Mert így lett volna jó.

Közbe-közben azért akadt egy-egy jó jelenet. Bejött, amikor Dalton rosszfiút játszott egy filmben, és láthattuk, ahogy szétcsúszik, összekapja magát a szünetben, majd játszik egy nagyot. Kulisszák mögötti hangulata volt, és jó jelenetek DiCapriónak.

Bírtam a DiCaprio – Pitt párost is, akik nem egymás ellen játszottak. Jól mutatott, ahogy az egyik egy nagyon egyszerű, csendes figurát, míg a másik egy excentrikus figurát hozott. De, ahogy egy Tarantino filmben dukál, tele van a film ismert színészekkel és cameókkal, filmes utalásokkal. Bírtam, ahogy itt Pitt helyett DiCaprio gyújtja fel a nácikat. Damian Lewis, mint McQueen – brutális fejet csináltak neki a sminkesek. Al Pacino, Maya Hawke, Rumer Willis, Kurt Russell, és még hosszan sorolhatnám. Itt egy-egy mondatot is sztárok mondanak fel.

Megjegyezném azt is, ennyire hitelesen Robbie naiva még sosem volt. Szinte azt vártam, mikor száll fel a földről angyalszárnyakon, olyan könnyed és ártatlan az egész Tate alakja.

Részletgazdag, hangulatos is, de hosszú ez a film. Plusz, az a rengeteg vezetek és fújja a hajamat a szél jelenet az agyamra ment. Igen, ezt még emésztem magamban kicsit.

Volt egyszer egy Hollywood - 5/3 a színészek és a film utolsó fél órája mentik, különben nem értettem, mire volt ez jó.

https://www.youtube.com/watch?v=IHKhymQpDEs

5: Nap nap után – neki neve sincs, de ez még hagyján. Teste sincs: ő egy tudat, aki minden nap más kamasz testében ébred. Nem ideális, de elboldogul. Míg egy nap Rhiannon barátjának testében találja magát, és a lány miatt maradni akar. De létezhet ilyen szerelem, minden nap más testben? Van-e joga a test igazi gazdáját kilökni egyből, hogy ő lehessen az igazi Alexander helyett a bitorló?

4: Sráckor – ezzel a filmmel bajban leszek, mert nem tudom összefoglalni, miről szól. Igazából semmiről, átlagos életképek egy átlagos család mindennapjairól. Ami különlegessé teszi, a hogyan készült kérdésben rejlik. A filmet valós időben forgatták, vagyis tényleg éveket vártak, hogy a gyerekek felnőjenek. Vagyis, látjuk, ahogy Mason felnő. A döntéseit, testvérével és szüleivel való kapcsolatát.

3: A küzdők – Arnaud átlagos kamasz, komolyabb tervek nélkül, akinek az van szánva, hogy majd beszáll a családi vállalkozásba. Ám az egyik nyári munka alatt megismeri a fiús, csinos Madeleine-t, akinek az a mániája, hogy igazi túlélővé, kemény katonává váljon. Ki is néz magának egy ilyen képzést. Arnaud nem akarja elveszteni, így utána megy az iskolába. A lány eleinte kifejezetten ellenséges a fiúval, de a közös kalandok lassan közelebb hozzák őket.

2: Sing Street – Cosmo átlagos ír srác, aki megpillantja a tökéletes nőt. Raphina ugyan kicsit idősebb nála, de nem csak gyönyörű, hanem kedves is. Hogy bármi esélyes is legyen a lánynál, Cosmo bandát alapít az egykor szintén zenével kacérkodó bátyja, Brendan tanácsaira és zenéire hagyatkozva. A cél, legyen saját daluk és klipp, amiben Raphina lehetne az álomnő. Ahogy a terv működni kezd, rá kell jönniük, mi az igazi akadály: maga Írország.

1: Lady Bird – Christine kamasz, aki igyekszik minden ellen lázadni, amit az anyja képvisel. Még a nevét sem hajlandó használni, szerinte neki sokkal jobban passzol a Lady Bird. Az első szerelmet álomszerűnek szeretné megélni, de a tökéletesnek tűnő Danny súlyos titkot őriz. Az őt követő Kyle meg nem az a srác, akinek a lány képzelte. Az egyetemre elkerülve kénytelen szembenézni a választásaival, az igazi magával. Felnőni kicsit, megbocsátani és magára lelni.

Bandás, rock életstílusos, lényeget felismerős.

Frankie még kisgyerek, amikor az apja elhagyja a családját. A fiú az anyjával maradt, akinek mindig fontosabb volt az aktuális pasija, mint a fia. Frankie már kamasz, amikor megszabadul a nőtől, majd az apja nevétől is. Nikki Sixx lesz belőle, és zenélésből akar megélni. Éppen új bandát akar alapítani, amikor leül mellé a dobos Tommy Lee, összeállnak, már csak egy gitáros és énekes kell még. Egy gyerekkori barát és egy hirdetésre jelentkező cinikus idősebb rockerrel kész a csapat. Megalakul a Mötley Crüe. A siker pillanatok alatt a fiúkra talál, akik ezerrel élik a sztárok életét. A mindennapi részegség, drogok és könnyű lányok világában balhéznak, míg pár mélypont után elkezdik összekapni magukat és megmenteni, ami a barátságukból megmaradt még.

A Bohém rapszódia családbarát verzióban mutatott nekünk képet a Queen életéről. A Rocketman már sokkal több botránnyal és merészebb jelenetekkel mutatta meg, milyen rocksztár volt Elton John a féktelen éveiben. A Netflix egy sikeres regény filmesítési jogait vette meg, és mutatott egy durvább filmet. A Mötley Crüe tagok minden bizonnyal, de ebben a filmben is úgy mulattak, hogy arra nehéz szavakat találni.

Megvan, amikor Leonardo DiCaprio a legnagyobb bulikat tartja jó sok droggal a Wall Street farkasában? Ez a film kb. elejétől a végéig olyan. Számon se tudom venni, milyen eszement dolgokat csináltak ezek a srácok – és megtehették, mert sztárok voltak. Az csak alap, hogy a szállodai szobákat rendszeresen szétverték, vagy félig pucéran rohangásztak minden konzervatívabb vendéget kiborítva az elegáns luxushotelekben. Az egymás csajainak cserélésétől kezdve a teljesen beálltan esküvőzésen át a már nyakba nyomott heroinig van itt minden. Viszi is a filmet végig a lendület, ahogy egyre jobban szétcsúsznak és egyre nagyobb őrültségeket csinálnak.

Mozgalmas, színes, heves ez a film. Ami egy idő után próbál tartalmat is belevinni a bulik közepette. Elkezdi megmutatni, minek mi lesz az ára. A tönkrement kapcsolatok, a halálok, az egyéni kínok tömkelege. Még egy szinte családi filmes tanulságot is kihoznak az egészből: az embernek két családja van. Az egyiket kapja a születésekor, de a másikat magának építi fel és választja. Ami mellett ki kell tartani, amire lehet támaszkodni. A film végére eljutunk az egymás szeretetéig és az egymásba kapaszkodásig, ami azért nem semmi egy olyan filmtől, aminek a nyitányában totál plánban nyalnak, drogoznak és kefélnek.

Könnyen lehetett volna botrányfilm, de valahogy sikerül mindig azon a szinten tartani még, hogy ne legyen undorító vagy felháborító. Legfeljebb elkerekedik az ember szeme párszor, hogy mire nem képesek egyesek.

Nagyon jó a film narrációja, ahogy a srácok egymástól veszik át a stafétát, és felváltva mondják el a történetet. Mindenkinek megvan a maga stílusa, és az önreflexiókat is végig tudtam díjazni.

Mivel Netflix film, a szereposztás megint erős. A középpontban Douglas Booth karaktere van, aki végigpörgi a filmet. Iwan Rheon jó ellenpontja, különben neki jutottak a legjobb sorok.

Meglepett, de még tetszett is ez a film. De azért Mötley Crüe rajongó nem leszek.

The Dirt - 5/4 bevállalós, de még nem botrányosan durva film, jó szereposztással. Meglepő, de tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=-NOp5ROn1HE

MOZI:

• Az amerikai birodalom bukása - kanadai krimi komédia középpontban egy rakat pénzzel egy rablásból.
• Raoul Taburin - francia komédia egy bicikli árusról, aki nem tud biciklizni.
• Támadás a Fehér Ház ellen 3. - Mike visszatér, akit most egy elnök elleni merénylettel vádolnak, noha ő éppen megakadályozni próbál egyet.
• Újrakezdők - dán komédia két nyugdíjasról, akik élvezni szeretnék az életük.

DVD:

• Életrevalók (USA változat)

Kosztümös, hibákkal szembenézős, családi kapcsolatos.

William Shakespeare kénytelen végignézni, ahogy imádott színháza, a Globe leég. Már nincs ereje újrakezdeni, így egy teljesen más kötelességének és adósságának igyekszik eleget tenni. Végre hazamegy, visszatér a felesége és gyermekei mellé, akikre soha nem volt elég ideje a színdarabjai és London mellett. A felesége visszafogadja, de hűvös a viszonyuk még. Már alig ismerik egymást, és leginkább a gyerekeik kötik össze őket. Hamnet, az imádott fiú, akit túl korán vesztettek el, és akit az apja még mindig fájóan hiányol. Susanna, aki egy boldogtalan házasságban ragadt végtelenül puritán férjével. Judith, aki vénlányként otthon maradt, és magát vádolja az ikertestvére haláláért. Annyira meg akar felelni az apjának, hogy ezért kész változtatni az életén: férjet fogni, és fiúunokát szülni.

Egy film, amit Kenneth Branagh rendezett egy Ben Elton forgatókönyvből? Ha csak ennyit tudok, már ugrok is megnézni. Ha az is hozzájön, hogy a téma Shakespeare, már alig várom, hogy mozizhassak. Sajnos, most túl hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a film nem nekem lett kitalálva. Ennél majdnem minden téren jobbat vártam.

A történet regényben még talán jól működött is volna. Van benne dráma, és papíron még érdekes is. Az ember, aki a legnagyobb színdarabokat alkotta meg a világon, hazatér, és szembe kell néznie azzal, mi volt a művészete ára. Ott nem a nagy művész, nem sokak bálványa, csak egy férj és egy apa, aki elidegenedett a családjától, és még mindig a régen elvesztett fia után sóvárog.

Mindkét lánya megkapja a maga drámáját, mindkettő olyan, ami mai környezetben is működne. Mindketten attól szenvednek, hogy nőként abban a korban egy lehetőségük volt a kiteljesedésre: feleségnek lenni és anyának. Amihez ragaszkodni kell akkor is, ha a férje és a házassága szörnyű. Amiért fel kell adni egy karriert, amire abban a korban nőnek esélye sem lett volna. Judith hiába örökölte az apja tehetségét, esélye sem volt, hogy írjon. Még írni sem taníttatták, az a fiúk kiváltsága volt. Branagh nem erőlteti a nemek közti egyenlőség kérdéskörét, ebben a korban elfogadott, hogy ez a nők sorsa. Mai szemmel nézve azonban lehet látni mindkét Shakespeare lány életében a tragédiát.

Judit férje, Quiney szerelmi életében a kor álszent erkölcseire is találunk példát. Mondjuk, szerintem kettőn áll a vásár, és azt a lányt is pellengérre lehetett volna állítani, aki többeknek osztogatta a kegyeit, és nem tudhatta, ki ejtette teherbe. Ami különben senkit nem zavart, amíg nem halt bele a szülésbe a babával, és a férfi nevet adott a kicsinek, hogy a mennybe mehessen. Akkor, amikor felelősséget vállalt, és helyesen cselekedett, a közösség akkor vette a szájára és bélyegezte meg. Mi ez, ha nem álszentség?

A filmben tehát vannak jó cselekményszálak, sorsdrámák és a kor bemutatása. Mégis, az egész annyira unalmasan és túlnyújtva van bemutatva, hogy fárasztó végignézni.

Ezen nem segít az sem, látványban mennyire korrekt a film. A helyszínek, a jelmezek is jól néznek ki. Az külön kiemelendő, a maszkmesterek milyen jó munkát végeztek Branagh Shakespeare kinézetével. De hiába.

A téma, a készítők iránti kedvelésem miatt megnéztem, de ennyi elég is volt belőle.

Színház a világ - 5/2 jó színészekkel, de sajnos érdektelen történet. Kevésről szól, se rejtély se dráma. Kár érte.

https://www.youtube.com/watch?v=vt4K5-5_N1s

Világvégés, különös barátságos, angyalos és démonos.

Egyszer, régen két lény együtt nézte, ahogy az első emberpár elűzetik a Paradicsomból. Az egyik Crowley, a démon, aki kígyó alakjában az almák felé terelte Évát. A másik Azirafael angyal, aki még a lángoló kardját is Ádámnak adta, hogy megvédhesse magukat odakint. Ők ketten a Földön maradnak, és végzik a munkájuk. Rendszeresen összefutnak, és egyikük sem vallaná be, de összebarátkoznak, és közösen gyakran egyszerűsítik a feletteseik parancsait, összedolgoznak. Akkor is ezt teszik, amikor megszületik az Antikrisztus. Megegyeznek, mindketten részt vesznek a nevelésében, kiegyenlítik a jó és rossz hatásokat, hogy csak egy átlagos gyerek legyen. Ám balszerencséjükre a sátánista nővérek összecserélték a babákat, így csak a Négy Lovas érkezésekor döbbennek rá, hogy a Sátán igazi fia névtelenül felnőtt Angliában. Boszorkányvadász és boszorkány, angyal és démon, de még a Halál is a kiskamasz fiú nyomában jár, aki elhozhatja a világ végét.

A Hamis próféciák remek humorú regény, sokat mosolyogtam rajta. Örültem is, hogy sorozatot csinálnak belőle, bár nehezen képzeltem el, hogy fog kinézni. A sorozat kész, és azt kell mondanom, minden várakozásom sikerült felülmúlnia a készítőknek.

A történet megegyezik a regényével, bár a sorozatban több szálat is sokkal szívesebben követtem, mint a regényben tettem. Itt sokkal jobban ki tudtak domborodni a mellékszereplők kalandjai és karakterei is. A boszorkányvadászokon itt nagyon készen voltam, Shadwell minden jelentén szakadtam, míg a könyvben idegesített. Itt nevettem rajta.

De kiemelhetném Adam és kis barátai kalandjait is, vagy, ahogy az ősi ellenségek, az egymást megölő boszorkány és boszorkányvadász leszármazottai egymásra találnak. A négy lovast még nem is említettem, pedig ők is alkottak. Kalandos, és humoros az egész, nem is nagyon akarok kedvenc szálat kiemelni.

De tény, itt is Crowley és Azirafael kettőse volt a kedvencem. Amilyen arcokat tudtak vágni… amilyen helyzetekbe keverték magukat… ők az egész sorozat motorja, és a kedves kis szerencsétlenkedéseik végig szórakoztatóak. Nagy kedvencem volt az a rész, amikor végigkövettük a történelmet az ő szemszögükből. Ugyanazt a tanulságot vontam le e túrából, amit a Koontz regények üzenetének is érzek: a legnagyobb szörnyűségeket az emberek maguk találják ki és hajtják végre, nem kell hozzá semmilyen isteni/sátáni beavatkozás.

Érdekes volt megfigyelni azt is, az emberiség hogyan hat erre a két lényre, és miképpen változnak meg a történet alatt. Alapvetően mindketten megőrzik az oldaluk jellegzetességeit, de mindketten humanizálódnak mellette. Szeretik a világot, az emberiséget, és ők tudnak változni, míg az angyalok és démonok seregei nem. A változás pedig fontos: nem véletlen, hogy ketten túljárnak két légió eszén is: ők mernek szakítani a klisékkel.

Jól is néz ki a sorozat, jól néznek ki benne a maszkok és jelmezek. Talán a démonok kivételével – Crowley kígyószeme még hagyján, de a többiek undorítóak lettek. Mondjuk, ez lehetett a cél, de akkor is utáltam rájuk nézni.

A szereposztás erős, de Tennant, akit kiemelnék. Miért nem ismertebb, nagyon jól játszik!

Vicces, érdekes, jó színészekkel és történettel, aki teheti, nézze meg!

Good Omens - 5/4,5 remekül feldolgozza a regényt, jó színészekkel dolgoztak, egyedi a humora, látványos.

https://www.youtube.com/watch?v=hUJoR4vlIIs