Minden napra egy film

Minden napra egy film

Shaft

(2019)

2019. július 01. - BBerni86

Családi nyomozós, életre edződős, drogügyletes.

John Shaft hozott egy nehéz döntést. Elvált, kilépett a fia életéből is. JJ úgy nőtt fel, hogy az apja csak idióta és kínos születésnapi ajándékokat jelentett a számára. Felnőve azonban ő is a bűn üldözésében látja az útját. Az shaft.jpgMIT után az FBI adatelemzője lett, aki igyekszik segíteni ex-katona barátján, és bele van zúgva a gyerekkori barátnőjébe, Sashába. Amikor Karim drogtúladagolásban meghal, képtelen elhinni, hogy Karim ezt tette magával. Valaki megölte. Nyomozni kezd, de a szálak a város mélyére vezetnek, ahol egyedül nem boldogul. Ezért keresi fel apját, aki meglátja a lehetőséget, hogy nemezisét levadássza, miközben a fiához is közelebb kerül. A két nagyon más ember lassan közel kerül egymáshoz és a megoldáshoz, családi összefogással kerekedve felül minden nehézségen.

Kint Shaft kultikus figura, amiből mi csak egy kis szeletet érzékelhetünk. Nekem onnan ismerős a karakter, hogy Christian Bale is játszott olyan sorozatgyilkost, akit Shaft kapott el. A Netflix vette elő újra a karaktert és írta bele a modern korba.

Ennek iskolapéldája, hogy a legifjabb John Shaft már nem az öklével boldogul. Ő egy számítástechnika mérnök, aki fel van szerelve mini kamerákkal, könnyeden feltöri az adatbázisokat és nem is egy harcos alkot. Udvarias a nőkkel is, egy tipikus jófiú. Azért, amikor arra van szükség, megmutatja a férfiasabb oldalát is. Ő nem ököllel, capoira mozdulatokkal kerekedik felül a hústornyokon. Utálja a fegyvereket, de ha lőni kell, valóságos mesterlövész.

A film építi is arra a humorát, hogy mennyire más apa és fia. Amire rátesz még egy lapáttal, amikor a film végén a nagyapával egészül ki a csapat. Ő mondjuk olyan, mint a fia, csak idősebb kiszerelésben. Tanulnak egymástól, és minden poén ellenére ütőképes csapattá válnak.

A filmben a poénok és a stílus veri a krimit. Annyira tipikus az ügy megoldása, egy tucat filmben ez volt a megoldás. Pl. Harry Bosch ugyanilyen történetet nyomozott ki egy évad alatt, és a volt-katonák korrupttá válásával is tele a filmográfia. De amit ebből ki akartam hozni, a Shaft-stílus.

A lazaság, a beszólások, de még a kinézet is. Mind a karakter védjegye, és Samuel L. Jackson nagyon hozza is ezeket. Sokkal lazábbnak tűnik, mint a fiát játszó Jessie Usher – nem a popsztár. Azért egy-egy ponton ezzel túlzásba esnek. A film végén, amikor három generáció vonul ugyanolyan kabátban, annyira lazán, amennyire csak lehet, az már rossz értelemben fájt.

A történet pörög, folyamatosak a poénok, amiket rendszeresen egy-egy akció szakít meg. Szórakoztató, könnyed, egy igazi kis kikapcsolódás a nyári melegben. Még kikacsintásokat is beletettek, amiken jókat tudtam mosolyogni. A kedvencem, amikor Shaft kiakad azon, hogy összekeverik Laurence Fishburne-nel. Kérem, Samuel L. Jackson a SHIELD feje lett, míg Laurence volt Neo mentora. Nem ugyanaz a kettő!

Netflix, a látvány korrekt, a szereposztás erős. Jackson a legjobb fogás, de nem az egyedüli.

Intellektuálisan nem kihívás, de szórakoztató akciófilmnek működik.

 

Shaft (2019) - 5/3,5 stílusos, pörgős, ha a történet nem is az értelmesebbek között van, De szórakoztató.

https://www.youtube.com/watch?v=lD41XdWcmbY

Egy kutya hazatér

Kutyás, hazatérős, szívvel teli.

Lucas nagy állatbarát, aki nem hagyja az egyik szomszédnak, hogy leromboltassa a telkén álló házat, amíg annak pincéjében macskák élnek. Az egyik feltáró útján egy kiskutyára figyel fel. Megtetszenek egymásnak a kölyökkel, hazaviszi. Bella nagyon hamar lesz az ő és az anyja kedvence is. Még a fiú munkahelyére is otthonra talál, ahol a egy_kutya2.jpgveteránok terápiájának lesz a részese. Ám az ármánykodó szomszéd képes keresztbe tenni nekik: Bella ereiben láthatóan pitbull vér is folyik, amely állatokat itt tilos tartani, hiszen harci kutyának minősülnek. Lucas igyekszik menteni a barátját, de be kell látnia, csak úgy mentheti meg, ha vidékre küldi, amíg nem sikerül kiköltöznie a városból. Bella nem érti mindezt, ő csak haza akar menni. El is indul, és rengeteg kalandot él át, míg újra Lucas karjaiban vetheti magát.

Nem tudom megállni, ehhez kellett két posztert is csatolnom. Kutyás vagyok, sokkal jobban szeretem eme négylábúakat, mint a cicákat. Bella pedig cuki – kiskutyaként nagyon-nagyon, de azért megnőve se kell panaszkodnia. De láthatjátok ti is, nézzetek csak rá a két képre!

Annak ellenére, hogy ennyire kutyapárti vagyok, meg kell jegyeznem, hogy a történetben mégsem a kutya volt a kedvencem. Nagy Cica, aki abszolút a szívem csücske lett. És mi vagy ki nagy cica? A filmen már nem lepődtem meg, olvastam a regényt, de így is nagyon kész, ahogy a puma Bellának egy nagyra nőtt cica végig.

Azt már el is árultam, a trailerben is benne van, hogy ez is egy Cameron-regény feldolgozása. Lassan minden regénye filmre kerül, már előre várom a Karácsonyi kutyavásárt, de egyelőre maradjunk Bellánál, aki Lassie mai utóda.

Családi film, bár azért érdemes elgondolkodni azon, mi mindent lát ebben a filmben a gyerek. Van benne halál, harctéri trauma, van benne haldoklás, de azért valahogy mindig megőrzi a családi film jellegét. Talán, mert a drámák nem kapják meg azt a súlyt az ábrázolásban, amit felnőttként mögé gondolunk. Ebben a filmben simán belefért, hogy a gyerekek lekötik a halott csövesről a kutyát. Senki bele nem gondol annak a borzalmába, hogy kicsi gyerekek a hullát látják, sokkolódnak, mert a film annak örül, hogy Bella végre ihat.

A történet kellemes tempóban halad előre. Annyira nem gyors, hogy ne boldogulnának vele a kisebbek is, de nem is annyira lassú, hogy a felnőttek elunják. Vannak benne kifejezetten helyes ötletek és megoldások. Tudom, ismétlem magam, de a pumás részek nagy kedvenceim. Hogy a kutyáknál maradjak, nagyon eszembe juttatta a gyerekkori nagy kedvencem. Benji, aki szintén egy legyilkolt vadmacska kölykeit mentette és nevelgette a vadonban.

Jó, annyira nem vagyok elvakult, hogy ne láttam volna, mennyire gáz néha a CGI. A kutyán látszik, hogy igazi. egy_kutya1.jpgNagy Macskán meg, hogy gép animálta. De akkor is cuki lett.

Azt is észleltem, hogy a film direkt szentimentális, és érzelmileg túl van tolva. De mivel kutyás vagyok, így simán megettem így is.

Azt már nehezebben vettem be a gyomrom, ahogy egyes színészek kinéznek benne. Ashley Judd feje nagyon röviden ijesztő a filmben. Olyan, mintha lett volna egy-két nagyon elszúrt plasztikai műtétje, aminek már a mimikája is a kárát látja.

De minden ellenérzés ellenére élveztem a filmet, jól esett pihenni egyet alatta.

 

Egy kutya hazatér - 5/3,5 Nagy Cica rajongó lettem! A történet aranyos, modern Lassie. Családi filmnek korrekt.

https://www.youtube.com/watch?v=Fabe9YXXHE8

Chicago PD

6. évad

Rendőri munkás, egymást fedezős, politikai ármányos.

Olinsky halála az egész csapatot megviseli. Ám nincs idejük rendesen gyászolni sem, mert minden téren támadás alatt állnak. Az utcákon mocskos ügyek mennek, és nekik is mélyre kell menni, hogy a rendet fenn tudják tartani. Még olyan bevetésre is sor kerül, ahol a csapat bújik a rablók bőrébe, és kifosztják a drogterjesztőket. Nyomoznak olyan emberrablási ügyben, melyben kiderül, semmi sem az, aminek látszik. Még az áldozat sem. Voight kénytelen politikailag is állást foglalni, hiszen a polgármester választáson az egyik jelölt tönkretenné őt is, az osztagot is. Nem könnyíti meg a dolgát Antonio sem, akinek a drogproblémái miatt kényszerülnek hazugságra és tussolásra. Közben a magánéletük is rendezni próbálják, de ebben a szakmában a boldogság nem tartós állapot.chicagopd.jpg

Most úgy érzem, a Chicago PD évadról évadra karcosabb. Amikor már azt hiszem, ennél lejjebb nem tudnak menni, mindig rám cáfolnak.

A Marvel sikerek miatt, vagy korábban Batman miatt előkerült az önbíráskodás kérdése. Ha a jog csődöt mond, valakinek rendet kell tenni. De veszélyes, ha valaki egy személyben lesz az ellenőrző, bíráló és végrehajtó közeg is. A Chicago PD osztaga évadról évadra közelebb kerül ahhoz, hogy őket is önbíráskodónak lássam. Furcsa, de amit a Bosszúállóknak simán elnézek, itt, rendőrök esetében roppant zavar.

Mégis, mennyire gázos már a rendszer, ha a rendőr csak úgy tud dolgozni, hogy maga is elkezd törvényt szegni?

Idén ez kiemelten elő is került, és most az erkölcsi pont sincs az osztag mellett. Amit Antonio tett, az simán gyilkosság, ráadásul drogos befolyásoltság alatt. Erre mindenki kész fedezni? Olyan rendőr is a karrierjét, szabadságát teszi kockára érte, aki addig betartotta a szabályokat? Szerintem kellene húzni egy erkölcsi vonalat, amit már nem lehet átlépni. Ha nem is a törvény jelenti ezt a vonalat, a moralitásnak annak kellene lennie. Itt átlépik ezt, és utáltam ezt látni.

A sorozat ábrázolta politikai rendszerben is ez köszön vissza. A jó ember megy a felesége helyett a börtönbe, a nagy mocsok meg polgármesteri székbe? Elkeserítő állapotok vannak a sorozat Chicagójában, igazi kedvromboló.

A magánéleti szálak ugyanilyen tragikusan alakulnak. Mert Chicago sorozat, van szappan-faktor is, ha ebben a legkevesebb is a hármasból. Egyrészt, megint felmerült bennem, hogy már túlzás, ki kivel nem járt még és igen a csapaton belül. Durva, mennyire nem működnek ezek a kapcsolatok. Most megint akad erre példa, akik már az összeköltözésnél tartanak, amikor felötlik bennük, hogy mégsem a másik az igazi. Szegény Kim se jár jobban, akinek végre lesz egy rendes barátja és kapcsolata, erre mi lesz a sráccal…

Utálom azt is, hogy Antonio itt van, és amiket művel. Pedig idén ő az egyik kiemelt szereplő, szenvedtem is rendesen tőle. Azt viszont sajnálom, hogy Jay teljesen díszletté kezd válni. A Med-ben komolyabb szerepe van idén, mint a saját sorozatában. Ki érti ezt?

A stáb a szokott különben, de azért egy-egy mellékszereplés erejéig bukkannak fel ismertebb arcok is. Néha agyaltam is, ki honnan ismerős.

Számomra még mindig ez a legkevésbé érdekes Chicago sorozat, most ráadásul nyomasztó is.

 

Chicago PD - 5/3,5 még mindig ez a legkomorabb Chicago fejezet. Kriminek gyengébb, de pótolják mással.

https://www.youtube.com/watch?v=jzFBTqD-fI8

SpoilerZóna

- Meghívás egy gyilkos vacsorára

2_45.jpgMeg sem próbálom a film csavarjait sorra venni. A lényege, hogy ideérnek a híres nyomozók, de csak a vak inassal és egymással találkoznak. Egy jó játéknak tűnik az egész hétvége. A vacsora mellett bukkan fel a házigazda, aki közli, éjfélkor meg fog halni valaki azok közül, akik az asztalnál ülnek. Be vannak zárva, és az ő diadala az lesz, hogy egyik nyomozó sem tudja majd megoldani az ügyet - így leleplezi, milyen kóklerek igazából.

A csapat úgy dönt, együtt maradnak, akkor nem lesz áldozat és nincs ügy sem. Ám a ház úgy van megduplázva. hogy akaratlanul is mindig elszakadnak egymástól. Éjfélkor mind az étkezőben vannak, fogják egymás kezét, és nincs halott. Örülnek is maguknak, amikor kiderül, a házigazdát ölte meg valaki. Mindenki 3_44.jpgnyomozgat, kérdezgeti a többieket. A szakácsnőről kiderül, hogy csak egy bábú volt. A vak inast valaki megölte, de hol a ruhái, hol a levetkőztetett test tűnik fel, minden logika nélkül.

Az utolsó éjjel mindenki egy halálos csapdával is szembesül. Van. akiknek gyilkos kígyó van az ágyában. Van, akikre mérges gázt eresztenek.

A határidőn azonban sorra megjelennek, és sorra adják elő hihetetlenebbnél hihetetlenebb elméleteiket. Maszkok, eddig 1_35.jpgnem is említett rokonok, minden előkerül. A végén mind csalódnak: leveszi a maszkot a férfi, akiről kiderül, hogy ő a házigazda. Az egészet csak megrendezte, és senkinek eszébe nem jutott, hogy ez csak játék. Senki nem nyer, megalázottan elkullognak.

Végül látjuk, hogy a házigazda arca is csak maszk, a szakácsnő rejtőzik alatta.

- Életszonáta

Ahogy a csapat együtt él a fogságban, elkezdenek komoly barátságok és kapcsolatok kiépülni. Az egyik terroristának szép hangja van, őt Roxane kezdi énekelni tanítani. Roxane és az érte rajongó Hosokawa szerelmesek, az egyik fogvatartójuk szervez nekik randit éjjelre, amikor együtt lehetnek. Hosokawa mindenese, aki itt tolmácsként is jelen van, ezt a lányt tanítja angolul, írni és olvasni. A titkos tanórákon ők is egymásba szeretnek.4_37.jpg

Nekik világos lesz az is, ez egy politikai jellegű tüntetés. A terroristák igazából nem rossz emberek. A vezetőjük pl. egy tanár, aki úgy látja, a történelem mindig ismétli magát, és ha nem lépnek fel erővel a romlott kormányuk ellen, soha nem változik semmi. Ő csak annyit akar, hogy a politikai foglyokat engedje az állam szabadon.

Messner, európai túsztárgyaló, a nyaralását szakítja félbe, hogy segítsen a helyieknek. Látja, hogy odabent már nincsenek igazán túszok és túszejtők. Már szinte családként működnek. Igyekszik rávenni őket, hogy menjenek ki, hagyják ezt az egészet. Nem hallgatnak rá, ás Messner nem tudja tovább visszafogni a katonákat.

Bevonulnak, módszeresen lövik agyon a túszejtőket, akiket a túszaik igyekeznek védeni. Az angolul tanuló lány, az énekes fiatalember - van, aki visszalőhetne, menekülhetne, de leteszi a fegyvert. Őt is agyonlövik. Végül, Hosokawa Roxane felé siet. Látja, ahogy az egyik túszejtő lányt agyon akarják lőni. Megpróbálja elrántani, 5_34.jpgmindketten halálos lövést kapnak. Roxane összeomlik a holttestek mellett.

Odakint ünnepel a tömeg, örülnek, hogy a túszok kiszabadultak. Csak a túszokat elszállító buszon van néma csend, sírás és tömény fájdalom. Ők gyászolják, akiket elvesztettek.

1 évvel később Roxane visszatérő koncertje van. Hosokawa titkára most az ő mindenese. Ahogy Roxane énekelni kezd, mindketten maguk mellett érzik a halott szerelmük, akit egy éve agyonlőttek a katonák.

Mowgli

Legend of the Jungle

Állatos, emberrel együtt élős, útkereső.

A dzsungelnek megvannak a saját szabályai. Az állatok tudják, hogy az embertől távol kell tartaniuk magukat. A szarvasmarhák sem prédák, mert a nyakukra hozná az embereket, akik ellen nem lenne esélyük. Sir Kán, a tigris azonban tesz a szabályokra. Ő embert is öl. Egyszer azonban marad egy túlélő: egy kisbaba. Kán akarja az ő mowgli_legend_of_the_jungle.jpgvérét is, de a farkasok falkája megvédi a kicsit, a párduc és a medve is pártfogásába veszi a kicsit. Érzik, hogy változik a világ, és egyszer életmentő lehet, ha egy embert maguk közé engednek. A kis Mowgli azonban soha nem válhat igazi farkassá, ettől szenved is. Amikor Kán visszatért érte, a megmenekülése érdekében a faluba kellene mennie, de ő nem akar. A túléléshez, a dzsungel megmentéséhez rá kell döbbennie, hogy ő nem ember, nem is farkas, mindkettő és egyik sem.

A dzsungel könyve – Kipling biztos nem sejtette, mennyire eladja majd a Disney gyerekeknek. Amiben részemről van egy kis ellenszenv is, mert mesében nagyon utáltam ezt a történetet. Majd olvastam a Kipling elbeszéléseket, és le is döbbentem, az mennyivel jobb. Már különben a Disney is szépített, az élőszereplős, CGI állatos menete szerethető lett.

A Netflix is megpróbálkozott a maga történetével. A cselekmény adott, így azon nagyon nincs mit magyarázni. A kisfiú felnő az állatok között, keresi a helyét, miközben megküzd a tigrissel. Az érdekes az, ahogy arra rájön, hol a helye. Két világ között létezik, egyszerre részese és kívülálló mindkettőben. Ez egy nagyon izgalmas hely, és a filmben vannak is jó részek, amikor ezzel foglalkoznak. Persze, érzelmileg nem könnyű. Mert sehol nincs igazán otthon. Ám lehetősége van kétféle szemmel is nézni, mindkét rendszerből kiemelni az értékeset, és így mindkettőt jobbá tenni. Itt pedig nem csak azt értem, hogy legyőzni a tigrist.

Ami miatt viszont végig rosszallóan csóváltam a fejem: a CGI egyszerűen borzalmas. Ha a Disney változatát melléteszem, még rosszabb az eredmény, de csak magában nézve is siralmas, ahogy itt az állatok kinéznek. Van benne pl. egy olyan farkas, akiről nem tudtam eldönteni, hogy kutya, macska, vagy mi akar lenni. De az is rémes volt, amikor az elején a baba köré rendezték az animált állatokat. A Netflix ennél sokkal igényesebb munkákat szokott kiadni – olyan gyönyörű, animált sorozatokat csináltak, miért lett ez ilyen?

De ha már szereplők. Nem lettek erősek a jellemek. Gyakran teljes változások állnak be egyik percről a másikra, és nincs megindokolva, miért. Ok, Mowgli, amikor meglátja az egyetlen barátja kipreparált fejét, hihető, hogy a vadász ellen fordul. Sir Kán következetesen egy vadászó fenevad végig. De mi üt a farkasokba, amikor a teljes visszautasítás után mégiscsak hajlandóak megszegni a dzsungel törvényét? Mindegy, nem is akarom érteni.

Van éppen egyéb, ami idegesít benne. Az megvolt, ahogy az elefánt visszaillesztette a lelőtt agyarát? Jaj, de fájt látnom.

Eredetiben nézve a szinkronhangok sora azonban több mint impozáns. Cumberbatch már sárkány is volt, most tigrisként veti be az orgánumát. Christian Bale a bölcs Bagira hangja, Cate Blanchett a kígyó, és még sorolhatnám. Amit a látványba nem tett bele most a Netflix, a hangokkal igyekeztek pótolni.

Ha ezt a történetet akarjátok filmen nézni, inkább a Disney élőszereplős, ez tényleg ronda.

 

Mowgli – 5/2 a történet a klasszikus, jó eredeti szinkronnal, de a grafika bántotta a szemem.

https://www.youtube.com/watch?v=OVBjPpUlQrE

Egynyári kaland

4. évad

Nyári, szerelmes, kavarós.egynyari_kaland.jpg

Eljött a nyár, a fiatalok a Balaton körül gyülekeznek. Luca már nagyon várja Ákost, akivel nem csak zenélni szeretne együtt, hanem végre párként is megpróbálkozna a fiúval. Ákos is vonzódik a lányhoz, de inkább alkalmi kapcsolatokban éli ki magát. Mire rászánná magát, hogy komolyodik Luca kedvéért, a lány már Bencét akarja rávenni, hogy vegye el a szüzességét, vagy akár egy random pasit is, csak legyen már túl rajta. Levente és Enikő még együtt vannak, de mindkettejüknek megvan a maga gondja. Nyitott kapcsolatot tartanak fenn, amit igazán egyikük sem akar. Amikor a balatoni pihenés helyett Enikő inkább bedolgozná magát a galériában, minden konfliktusuk felszínre tör. Zsófi Pestre költözött, és új barátja is van. Kornél pszichológus, akit a lány halálra un. Bence reménykedni kezd egy újrakezdésben, míg a lány a helyes vízi mentővel szemezget.

Egyszer, volt egy kellemes ifjúsági sorozat, amiben pár fiatal lement a Balatonra dolgozni vagy nyaralni. Barátságok és szerelmek szövődtek. Egy nézhető, kedves kis limonádé komédia volt.

Eltelt pár évad, és hol tartunk most? Az eredeti szereplők közül csak a bénák maradtak meg – nem véletlenül, a többiekre lecsaptak jobb helyekről. Az érkezettek meg inkább idegesítenek, mint kedvelhetőek lennének.

Kezdjük akkor a karakterekkel? Luca számomra még mindig rettenetesen idegesítő. Él bele a semmibe, én nem is értem, miből él. Eltartja az apja? Mert belekezd valamibe, félbehagyja, csinál valami mást. Amúgy is különc és idegtépő dolgai vannak. Az, ahogy most Ákossal kerülgetik egymást – kész rémálom. Arról nem is beszélve, mennyire hihető, hogy egész évben nem tudtak egy beszélgetést sem megejteni, hogy tetszenek egymással, inkább vártak egy évet, hogy nyár legyen megint. Persze.

Ákos karakterét azzal akarják mélyíteni, hogy a családja megismerésével látjuk, miért olyan a nőkkel való kapcsolata, amilyen. Az csak egy dolog, hogy ez mennyire nem érdekelt. Az már sokkal fájdalmasabb, hogy mennyire lazán kezeli a film a váltását. Az egyik percben viszonya van a barátja barátnőjével, a következőben azt tervezi, hogy veszi le Lucát a lábáról. Aztán csodálkozik, hogy Levente nincs oda az ötletért, hogy a húgával járjon. Azt is rühelltem, hogy mire belejönne az állásába, otthagyja és ő is ugyanolyan semmibe élő lesz, mint Luca. De most komolyan, kinek és milyen példát mutat ez? Az ilyen semmibe létezés engem kiborít.

Levi és Enikő, Bence és Zsófi meg ugyanazokat a köröket futják. Tulajdonképpen kapnak pár konfliktust, hogy visszajussanak a kezdőpontra.

Az ifjúsági jellegnek is annyi, ez már fiatal felnőtteknek szól, párkapcsolati és munkahelyi konfliktusokkal. Csak annyira unalmas a tálalás, hogy nekik se fog tetszeni.

Komédia, csak éppen nem vicces. Nem tudom, a teljes évad alatt volt-e egyetlen olyan jelenet, ami vicces lett. Pedig ötlet volt, Luca katasztrófa Budapest programja lehetett volna vicces is, de nem lett az.

Ha már Luca – még mindig fáj, ahogy énekel!

Megszokásból még megnéztem, de minden résznél megállapítottam, hogy ez ritka rossz.

 

Egynyári kaland - 5/1,5 már története is alig van, a legtöbb szereplőt utálom, nem is értem, minek néztem meg.

https://www.youtube.com/watch?v=qPGEI64ENtE

Életszonáta

Terroristás, összetartós, szemléletmódot váltós.

Dél-Amerika, illusztris vendégek gyűlnek össze, hogy meggyőzzék az ázsiai befektetőket, hogy érdemes náluk gyárat építeni. A cég igazgatója, Hosokawa nagy rajongója az amerikai szopránnak, Roxane Cossnak. Őt kérik fel, hogy adjon műsort a fogadáson. Az este kellemesen telik, Roxane éppen megkezdené a műsorát, amikor terroristák lepik el az épületet. Az állam elnökét akarják, aki az utolsó pillanatban mondta le a megjelenést. Így mindenki mást ejtenek túszul, és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelik. A nyaraló Messner kezdi meg eletszonata.jpga tárgyalásokat, és éri el, hogy engedjék el a nőket, öregeket és gyerekeket. A kivétel Roxane lesz, aki a nemzetközi hírneve miatt fontos túsz. Ahogy folynak a tárgyalások, telik az idő, az összezárt emberek elkezdik megismerni egymást, egymás között és a túszejtőkkel is szoros kapcsolatot építenek ki. De a kormány egy ponton elunja az eredménytelen tárgyalásokat, és drasztikusabb eszközökhöz nyúl.

Regény az alapja, ami kint sikeresnek számít. Nálunk egyelőre nem kapható, így összehasonlítani nem tudom a kettőt, de a film tetszett. Úgy, hogy a végére komolyan fogtam a fejem a meséjén, de szeretem annyira az operát, hogy túllendültem a gyerekességén.

Mennyire merjem elmesélni, mit tartottam a végében mesének? Próbálom részletek nélkül. Mindenkinek megvan a Stockholm-szindróma? Amikor a túszul ejtett beleszeret az elrablójába, részben érzelmi átvitel miatt, részben önvédelemből. Itt ennek látjuk egy egészen durva verzióját.

De akár úgy is közelíthetünk felé, hogy vannak az embernél nagyobb ügyek. Mindenki képes lehet arra, hogy ezeket átérezze, ha van rá elég ideje és késztetése. A túszok itt össze vannak zárva a terroristákkal, és a hosszú hetek alatt természetesen elmondják, kik ők, miért küzdenek és a túszuknak is van ideje ezt átgondolni, és a korábbi nézeteiket felülvizsgálni. Csak sajnos inkább éreztem a filmben a Stockholm-szindrómát, mint ez a nézetváltást. Az embereket kedvelik és szeretik meg, nem az ügyüket.

Tetszett a filmben a zene hatalma. Amikor mindenki, egy emberként elveszik a zenében és könnybe lábad a szeme. Amikor politikai érdekeket tudnak háttérbe szorítani a művészet miatt – ha nem is örökké, de egyszer igen. Coss többször is dalra fakad, és szép a hangja a nőnek, aki Juliette Moore helyett énekelt. Igaz, kell szeretni hozzá az operát, akinek nem jön be a műfaj, a film zenéje sem fog tetszeni. Pedig még humort is csempésztek a zenei részbe: az egyik túszejtő is énekelni kezd a nő hatására.

Romantikus film is, de ez a vonala tetszett kevésbé. Coss és Hosokawa még belefért, megvolt a közös érdeklődés, egy korosztály, és róluk el lehetett hinni, hogy működnének együtt. De a film másik párja… azt inkább nem minősíteném. Stockholm- szindróma, de nagyon. Mindkét pár fogságban összefekvős randevúja – az meg már tényleg mese habbal.

Moore jó színésznő, itt is ő a legemlékezetesebb. Watanabe szépen ellenpontozza, tetszett, ahogy az egyik heves és szenvedélyes, a másik a végletekig kimért és udvarias.

Lehet benne bőven találni különféle problémákat, de ehhez most nincs semmi kedvem. Nekem most jól esett nézni, attól függetlenül, hogy vannak ennél jobb filmek is.

 

Életszonáta - 5/3,5 a történet érdekes, sok jó karakter akad benne, de hiába igaz sztori, a vége hihetetlen.

https://www.youtube.com/watch?v=96gHOt8cpbA

süti beállítások módosítása
Mobil