Versengős, meggazdagodós, szerelmes, leckét megtanuló.

Péter sorsa nem volt könnyű. Szénégető fiaként arra volt rendelve, hogy segítsen az apjának, majd vegye át tőle a munkáját. Ám folyamatosan azzal kell szembesülnie, mennyivel nehezebb az ő élete a többiekénél. Kortársai kinevetik és bántják. Keményen dolgozik, mégis szegény. Beleszerethet az üvegfúvó szépséges lányába, de a lány apja határozottan eltiltja Böskétől, akinek sokkal gazdagabb kérőt akar. Amikor Péter rábukkan az erdő szellemeire, három kívánsággal valóra válthatja az álmait. Ám elég egyetlen ballépés, hogy a gonosz Holland Mihály karmai közé kerüljön, aki vagyont ígér, de annak a szíve lesz az ára. De lehet boldog az ember a szíve nélkül? Lehet bocsánatot nyerni a szörnyűségekért, melyeket a pénzért megtett?

A németek sok mesefilmet csinálnak, vagy pontosabb úgy, hogy a magyar tévé elég sok német mesefilmet megvesz és lead. A Grimm mesés sorozatot kifejezetten szeretem is, és néha a tévéfilmek között is ráakadok egy-egy jobbra.

A kőszív viszont csak az átlag szintet üti meg. A történetet filmmé duzzasztották, de ezzel sikerült elérni, hogy sokszor érdektelenségbe fulladt a történet. Túl hosszú a felvezetés, amíg Péter nyomorát mutatják. Nem gyerekkel néztem, de ez mesefilm. Vagyis, a gyerekek a célcsoportban vannak. Nem is akarom elképzelni, milyen kérdések jöttek volna sorba, ha mellettem is ül egy. Most megverték Pétert? Miért gyújtották fel Péter kunyhóját? Most tényleg megölték Péter apját? Miért nevette mindenki ki Pétert? Egy kérdés van, amit én is szívesen feltettem volna. Ha mindenki kigúnyolja Pétert, mert a széntől mocskos, miért nem fürdik meg? De mese, ugorjunk ezeken túl.

Sajnos, a film többi részére is igaz, hogy túl van nyújtva. Feleslegesen sokáig látjuk azt is, amikor a kívánságok után jobban megy a sorsa. Amikor már szív nélkül, gazdagon hazajön, és mindent elveszít, ami igazából fontos lenne. Túl sok az olyan jelenet, amiben azt fejtegetik, amit már tudunk vagy láttunk korábban. Bezzeg, a végkifejlet, az úgymond happy end, az kifejezetten rövidre lett vágva. Ez nem volt szimpatikus.

A karakterei jellemek egy mesébe illenek, ezzel nincs is baj. Könnyű rájönni, ki a filmen a jó és a rossz, és nincsenek nagy átmenetek. Péter megjavul, amint megkapja a szívét. Böske végig a film jó szelleme. A gonosz fakereskedő egyformán álnok elejétől végéig a filmnek. Sebestyén az egyetlen, aki érdekesebb. Aki néha gonosznak tűnik, mert meg akar felelni az apjának. De látjuk, ő igazából nem ilyen. A többiek mind egydimenziósak.

A film külleme túlzottan tévéfilmes. Az elején a szénportól koszos Péter nem simán nyomorultan, röhejesen néz ki. A szellemeket minősíteni se próbálom, nekem az ő jelmezünk volt a mélypont. Plusz, azt valaki értette, minek van a nők arca tetoválva?

Az sem segített sokat, hogy nem volt szimpatikus a Pétert játszó színész. Olyan világfájdalommal kombinált érdektelenség volt helyenként az arcán, hogy rossz volt nézni.

A mondanivaló azonban nem rossz, ha a mai világgal ellentétes is. A gazdagság nem boldogít – mondja, akinek van pénze. A természetvédelmi vonala viszont tetszett.

Egyszer meg lehetett nézni, de a németek ennél sokkal jobb meséket is csináltak már.

A kőszív - 5/3 a kivitelezés nagyon tévés, a mese is túlírt. De legalább vannak jó pillanatai.

https://www.youtube.com/watch?v=vcVJaq_ET2g

Kamaszos, rejtélyes, oroszok ellen küzdős, szörnyekkel szembenézős.

Hawkins látszólag normális amerikai kisváros. A középkorú háziasszonyok a strandra járnak, ahol lelkesen figyelik a szexis úszómestert. A kamasz Ell és Mike az első szerelem fellegén lebeg, amivel lassan megőrjítik a lány nevelőapját, Hopper rendőrfőnököt. Steve egy fagyizóban dolgozik és igyekszik barátnőt találni magának. Jonathan és Nancy egy lapnál helyezkedtek el gyakornokként. De a nyugodt felszín alatt valami rettenetes közeledik: emberek kezdenek el furcsán viselkedni. Will érzi a másvilági lény jelenlétét, a csapat egyik fele ennek a nyomába ered. Steve és Dustin egy orosz összeesküvés nyomaira bukkan a plázában. Nancy és Jonathan a vegyszert zabáló és megőrülő patkányok rejtélyébe veti bele magát, míg Joyce Hopper segítségével keresi a különös mágneses jelenségek okát.

Vannak sikersorozatok, amelyeket ha nem is néz mindenki, de tudják, mi az. Ilyen volt a Trónok harca, és ilyen a Netflix nagy dobása is, a Stranger Things. Ami a 3. évadánál tart, és ami jó lett. (Hála égnek, így erről máris tudok írni, nem kell még mindig törnöm a fejem, mint a GoT esetében, hogy írjak a mély csalódottságomról.)

A történet úgy indul, hogy akár most is bele lehessen kapcsolódni az eseményekbe. Annak könnyebb, aki nézte az előző évadokat is, de szerintem felépítettek annyira mindent, hogy senki ne érezze úgy, hogy nem tudja érteni a most látottakat.

Több szálon haladunk, és eleinte még a néző is csak kapizsgálja, a különféle események miképpen függenek majd össze. Ha jól számolom, akkor 4 nyomozás között váltogat az évad. Ell és a fiúk a szörny és Billy nyomában, Dustin és Steve az oroszok után, Joyce és Hopper a mágneses jelenségek, Nancy és Jonathan a patkányok szálán. Most, hogy így leírtam, és már végigértem a sorozaton, nagyon szépen összeilleszkedik minden, és megvan a logikája, melyik szál miképpen kötődik a többihez. Nézve, az első részekben, azért nem éreztem ezt a koherenciát, de ott még nem is kell. Az a jó, ahogy a végére minden összeér.

Jó azért a 4 szál, mert lehet köztük váltogatni. Izgalmat generál, ahogy valamilyen veszélyes helyzet mindig van valamelyiken. Ha pl. Hopper és Joyce éppen lelki dolgokról beszélgetnek, a másik szálon valaki biztosan veszélybe kerül vagy tapasztal valami durvát. Így lehet egyszerre izgalmas, horror a sorozat, miközben emberi szálakat is tesznek bele.

Mert az is jó, hogy felvállalják, a szereplők idősebbek, más dolgok kezdik el foglalkoztatni őket. Ez már nem az a gyerekbanda, akik biciklire pattantak és együtt balhéztak. Bejönnek a képbe a barátnők – egyszer ki is mondják, felnőnek, változnak, nem marad semmi úgy, mint eddig. Kellett is ez, már csak azért is, mert nem néznek úgy ki, hogy kisgyereket játsszanak tovább. Hitelesebb így. Látjuk, hogyan mennek a bánatukkal az anyjukhoz. Látjuk, hogyan keresik a saját identitásuk és próbálkoznak az első barát-barátnő kapcsolattal. Látjuk, a szülői féltés mire nem képes.

Vannak hősies kiállások, nagy pillanatok. Továbbra is megvan a sorozat humora. Lehet félni, de nevetni is a részeken. Stranger Things hangulat, ahogy megszerettük.

Jó a CGI. Simán jobban néz ki, mint sok film. Pedig a nyolcvanas évek divatja… fájdalmas.

Élveztem végig, érdeklődve várom, mit tartogatnak a 4. évadra!

Stranger Things - 5/4,5 horror és családi film elegyek vegyítve. Tetszett, ahogy összeérnek a szálak. Jó volt!

https://www.youtube.com/watch?v=XcnHOQ-cHa0

Az oroszlánkirály miatt felötlött bennem, hogy mennyi sláger született a Disney mesékkel, és legtöbbször milyen sztárokkal dolgoznak együtt. Az alábbi énekesek melyik mese betétdalát szolgáltatták?

1: Lin-Manuel Miranda (musical sztár, a Hamiltonnal mindent besöpörtek)

2: Christina Aguilera

3: Phil Collins

4: Idina Menzel (musical sztár is, a Wicked miatt nyert, amit csak lehetett)

5: Csajkovszkij, Andrea Bocelli

Megoldás: Tovább!

Bentlakásos iskolás, visszaéléses, szörnyes.

Don kénytelen új iskolába menni. Az anyja hajthatatlan, és az a mániája, hogy az általa kiszemelt bentlakásos iskola majd hozzájárul, hogy a fia majd egyszer fényes karriert csináljon, és fontos barátságokat kössön. Donnak azonban már az iskola neve is furcsa – milyen intézmény lehet, ha Mészárszéknek hívják? Az első benyomások sem kedvezőek. Az iskola egyik menő diákja, aki állítólag náci háborús bűnösök leszármazottja, kiszemeli, mint áldozatot. A lány, aki tetszik neki, mindenki szerint messze az ő szintje felett van. A szobatársa is furcsa, ráadásul egy olyan fiúhelyét veszi át, aki itt lett öngyilkos. Mindezeken túl az iskola vezetősége is gyanús: a profitért olyan projektbe egyeznek bele, ami egy halom szörnyet szabadít rá az iskolára.

Nagyon remélem, hogy ezt a filmet paródiának szánták. Ha nem, akkor nagyon nagy a baj. Még így se jó a helyzet, hogy paródiaként néztem. Egyszerűen nem lehet komolyan venni, a látvány és a humora is többször minősíthetetlenül rossz.

Pedig az alapötlet mondhatni, klasszikus. Új diák jön az iskolába, és nagyon hamar rádöbben, hogy itt több minden is nagyon nem stimmel. A cselekmény haladásával egyre durvább titkokra derül fény: a menő diákok zaklatják a kevésbé sikereket? Tipikus. Ha valaki nem tud levizsgázni az iskola történetéből, szó szerint tollba forgatják. Már durvább. A pénzéhes igazgató belemegy egy veszélyes gázkitermelő folyamatba, ami gyilkos szörnyetegeket szabadít az iskolára – már fennakad az ember szeme.

Ahogy egyre abszurdabb a film cselekménye, úgy lesz egyre fárasztóbb a film humora is. A végére már valósággal szenvedtem. Azt azért lehet érezni, a készítők szerint hol kellene nevetni, de ha az ember nem annyira fáradt, hogy az IQ szintje 20-30 pontot essen, akkor bizony inkább az ostobaságot érezzük és szenvedhetünk.

Nem lett értelmesen elmondva, miért olyan az iskola, amilyen. Nincs oka, a kiemelt tanárok miért olyan kretének. Sokat elmond, hogy az igazgató azért kapja a Denevér gúnynevet, mert van egy köpenye, amit sosem vesz le. Minden mozdulatával lebegteti, mint egy olcsó Dracula. Aki szerint ez vicces, neki való ez a film!

Nincsenek kibontva a diákok sem. Vannak a főszereplő barátai, ők lesznek a jók. Akik kegyetlenkednek vele, ők meg a rosszak. Ilyen fekete-fehér ez a világ. Nem véletlenül nem kellett bele ismert színész – nyomorult Asa Butterfield a kivétel, nem is értem, hogy keveredhetett bele ebbe a filmbe.

Tegyük túl magunkat azon, hogy bénák a film karakterei! Még azt is el tudom felejteni, Don mennyire emlékeztet a Deadly Class főszereplőjére – pedig nem az a színész játssza. Bocsássuk meg, hogy a film humora olyan, amilyen. Nem nekem való. De ez horror is! Ugye, legalább horrorként rendben van?

Nem, sajnos nem. Olyan béna CGI szörnyeket csináltak, hogy inkább nevetségesek, mint ijesztőek. Minta mutáns, ronda patkányok lennének. Az sem segít a megítélésükben, hogy van olyan jelenet, amikor a suli jó csaja kézzel agyonver egyet. Akkor mennyire veszélyesek?

Az alap sztorira vevő lennék, de nagyon nem ebben a formában.

Slaughterhouse Rulez - 5/2,5 ötlet volt benne, de a kivitelezés és a poénok helyenként minősíthetetlenül rosszak.

https://www.youtube.com/watch?v=t_Dvh7OfMaM

Cím: Vadászat

Készítők: a színészek közt akad olyan, aki ismerős innen-onnan. Justin Hartley egykor Zöld Íjász volt, most a This is us Kevinjeként ismerős többeknek. Hilary Swank, Emma Robert, Betty Gilpin neve csenghet még ismerősen.

Műfaj: akció, horror

Cselekmény: 12 idegen, egy ismeretlen helyen tér magához. Hogy kerültek ide? Nem tudják. Ki hozta ide őket? Nem tudják. Miért vannak itt? Nem tudják, de hamar kiderül. Valaki rájuk akar vadászni.

Várható megjelenés: ősszel, várhatóan 2019 szeptemberének végén.

Miért várós?

• This is us kedvenc – már csak drukkolni kell, hogy Hartley ne vadász és ne meggyilkolt menekülő legyen.
• Talán ciki, de én még Emma Roberts filmjeit is elnézem, Pizza románc ide vagy oda.
• A cselekményben benne van az esély egy jó kis akcióra horror betétekkel. Persze, nagy csalódás is lehet. Érdekel, melyik lesz.
• Blumhouse film, a legtöbb munkájuk bírom.
• Ötletes lett a trailer. Egy kis fordított pszichológia?

Baráti társaságos, bandás, koncertre tartós.

Egy finn vidéki városka különcének számít Turo a barátaival. A közösség tagjai már azt sem bírják megemészteni, hogy férfi létükre derékig ér a hajuk, hát még a metál zenét, amiért rajonganak, és amit játszanak… Állandó céltáblák mindenkinek, csak egy-egy ember akad, aki tolerálja a négy fiút. Ám egy napon híres producer érkezik az egyikük apjának rénszarvas farmjára, aki egy norvég fesztivál szervezője. A fiúk odaadják neki a demójukat, és pillanatok alatt terjed a pletyka: játszani fognak a fesztiválon! Hirtelen büszkék lesznek rájuk, és a szekálódás helyett figyelmet kapnak. Turo is összekapja magát, lop egy rozsomáktól és randevúra hívja a lányt, aki rég tetszik neki. Még, ha nehézség is jön, ők már megállíthatatlanok, vadásszon rájuk akár a terrorelhárító norvég határőrség!

Nem is tagadom, az első gondolatom az volt, hogy ezeket a szereplőket, és főleg a neveiket képtelen leszek megszokni. Turo még csak hagyján, nagyon olyan, mint a jó magyar túró, ha ő nem is tejtermék. De Jynkky vagy Lotvonen, esetleg Xytrax? Kicsiben újraéltem a Battle Royale olvasási élményem, amikor egy papíron jegyzeteltem, melyik gyerek melyik, mert a japán nevekkel képtelen voltam dűlőre jutni. (Aztán rákaptam az anime sorozatokra, és ez a gondom megoldódott.)

Ám most nagyon hamar ráhangolódtam a filmre, és már abszolút nem tudott érdekelni, hogy nem John vagy Dan van benne, hanem Jouni meg Oula. Minek köszönhető ez? Alapvetően két okot tudnék mondani.

1: ez egy ötletes, korrekt történetű film! A mindig lenézett, lúzernek tartott karakterek sikerének története nem új a filmek világában, sok sztori épül erre. De amiben ezek a karakterek mások, hogy ők nem csúnyából megszépülő emberek, vagy kockák, akikről kiderül, hogy menők is tudnak lenni. Ők metalrajongók és zenészek! Tudtok mást, amiben a metálosokról derül ki, milyen jó arcok? Eléggé musical és klasszikus zene fan vagyok, szóval a Nyomorultak és Amadeus rajongásommal nekem teljesen új volt ez a zenei stílus és életérzés. De tudjátok mit? Átjött és élveztem! A végére komolyan kedvem lett nekem is hörögni a srácokkal, csak nekem nem bírja a torkom. Mindig van ebben a filmben valami plusz, ami a nagyon ismerős zsánert feldobja. Kalandos, folyamatosan történik benne valami, miközben a karaktereket is megismerteti. Jól meg van írva, röviden.

2: bejött a humora. Elmondani nem tudom, mennyit nevettem ezen a filmen. Annyira ráhangolódtam, hogy az olyan poénokon, amit különben nagyon fárasztónak találnék – a norvég határőrnő tipikusan ilyen – most jókat vigyorogtam. Mernek merészebb poénokat is bevetni – pl. a koporsó kalandjai – de egyszer nem éreztem úgy, hogy átlépnék az ízlés határát. Ez egy szórakoztató film, szituációs poénokkal, jó beszólásokkal.

A színészek is finnek, így ismerőst esélytelen volt benne találnom. Most kerestem róluk képeket, és döbbenet, mennyire máshogy festenek civilként, mint metal zenészként… de jók voltak, nem cserélnék le senkit. Jók a karakterek, és érezni, mennyire jól érezték benne magukat a színészek is.

Egy más, de humoros film, amit nem csak metalrajongók szerethetnek!

Heavy túra - 5/4 ötletes! Bemutat egy életérzést/zenei világot, miközben bárkinek fogyasztható és vicces.

https://www.youtube.com/watch?v=UF50nziIzcw

Játékvilágot megmentős, igaz értékekre ráébredés, testvéres.

A világuk szép volt és boldog. Amíg új lények nem érkeztek. Látszólag cukik, lányosak, nagyon rózsaszínek. De igazi gyilkosok, akik eltűntetik a világ lakóit. Már a világ is megváltozik, apokaliptikussá válik, ahol csak Emmet őrzi az egykori szeretetet és reményt. Most minden eddiginél nagyobb csapást mérnek rájuk, és sokakat el is ragadnak az idegenek. Miközben Lucy agyát ki akarják mosni, Batman pedig vőlegény szerepkörre kényszerül, Emmet a többiek megmentésén dolgozik. Váratlan segítséget kap a menő Rex személyében. Ám végül szembe kell néznie azzal, hogy az igazi ellenség talán nem is az, akit eddig annak hittek és milyen erősség lehet Emmet szerető szíve.

Emlékszem, mennyire nem vártam a mese első részét. Mekkora meglepetés volt, hogy milyen ötletes és kreatívan legós lett. A mellékszereplők köré épített egyéb történetek, új Lego világok már nem sikerültek annyira. Szomorú, de tény, hogy az alapmese folytatása sem volt képes megismételni az eredetit.

A történet több vonalon is gyengébb. Egyrészt, már semmi meglepetés nincs abban, ahogy a figurák és a valóság világa között megvan az átjátszás. Már eleve le van leplezve a nézőnek, hogy a gondok abból adódnak, hogy a húg is bebocsátást nyer a pincébe és a játékokhoz. Így, ami Emmet és Lucy számára nagy rejtély, a nézőnek eleve megadott ismeret. Így abban sincs semmi meglepő, hogy odakint melyik gyerek mit és miért tesz.

Nincs meg az építés azon humora és nagyszerűsége, ami az egynek a szívét adta. Itt is készül ez meg az, de már nem éreztem azt, hogy mennyire nagyszerű játék a legó. A testvéres szál, az együtt-játék öröme meg nem tudta kipótolni ezt az űrt.

Nekem az sem tetszett, ahogy a világ felhígult ezekkel a lányos, nagyon gyerekes darabokkal. Ettől a sok rózsaszíntől káprázni kezdett a szemem, majdnem, mint az első Barbie mese esetén, amit balszerencsémre láttam. Az elvileg poén lenne, hogy ezek a cukinak tűnő, nagyon kislányos holmik vérszomjasak és robbannak, de nem találták el a humorom.

A poénokat is gyengébbnek találtam. Lényegesen kevesebb volt az utalás nagy sikerekre, ha azért pár akadt is. A Mátrixot és a Vissza a jövőbe filmek idézését, meg Bruce Willist tudtam értékelni, de hiányzott nekem az a színes kavalkád, amit korábban kaptunk. Batman figuráján is éreztem, hogy erőlködnek azzal, hogy megint cinikusan humoros legyen. Csak éppen az erőlködés túlzottan feltűnő.

A látványvilágban nem tűnt fel, hogy a CGI bármit is fejlődött volna az előző filmekhez képest. Ok, a Mad Max világát megidéző világ tetszett, de nagyon hamar magunk mögött hagytuk, mielőtt kiélvezhettem volna.

A dalok… újabban ez fájó pontom mindenben. Az Aladdin, Az oroszlánkirály, most ez a mese is feliratkozik a listámra. Minek kellett? A minden szipi szuper több verzióban is felcsendül, és dallamtapadás helyett komoly fejfájás elindítója lett a fejemben. Nem mintha a többi nóta jobb lenne. Sokat énekelnek ebben a mesében, túl sokat…

Az biztos, hogy ennél lényegesen többet vártam. Történetben, szívben, mondanivalóban és humorban. Egyszer nézhető, de ez már nem lesz klasszikus.

A Lego – kaland 2. - 5/3 korrekt, de az első rész szíve nincs benne. Se nem olyan vicces, kreatív vagy megható.

https://www.youtube.com/watch?v=GURZKeeUQgo