MOZI:
DVD:
Augusztus, uborkaszezon, pótolhatjuk, ami év közben elmaradt...
Kamaszos, szerelmes, megjátszós kapcsolatból igazivá válós.
Lara Jean jó tanuló, helyes 16 éves kamaszlány, aki inkább az álomvilágában él, mint a valóságában. Álmodik a nagy szerelemről, és titokban leveleket ír a fiúknak, akik megérintették a szívét. Ezeket gondosan eldugja. Ám amikor nővére egyetemre megy, a rendrakás közben elkeverednek, és fel lesznek adva a levelek. A legutolsót a 
nővére barátjának írta, aki az ő legjobb barátja volt. Hogy Josh ne higgye, még mindig szereti, megcsókolja előtte az iskola legnépszerűbb fiúját, Petert, aki éppen arról a levélről kérdezi, amit 12 éves koruk körül írt neki Lara Jean. Mivel Peterrel épp szakított a barátnője, akit vissza akar szerezni, meg is egyeznek, hogy eljátsszák, hogy járnak. A lány éppen csak azzal nem számol, hogy a megjátszott érzelmei egyre igazabbá válnak. Lehet igazi esélye is?
Komoly ellenérzésekkel ültem le a film elé, hiába tudtam, mekkora siker volt. A Netflix nagy nyári dobása, ami annyira megy, hogy már a folytatás is készül hozzá. (Mivel eredetileg regény, aminek három része volt, további siker esetén könnyen lehet belőle trilógia.) A gondom annyi volt, hogy olvastam a Jenny Han regényt, amiből készült, és azt nagyon nem szerettem. De annyit hallottam már itt-ott emlegetni ezt a filmet, most rászántam magam.
Nem bántam meg, mert egyike azon történeteknek, amelyek jobban sikerültek filmen, mint amennyire az irodalmi alapanyagot szerettem.
A történet sok tekintetben tipikus, a megjátszott szerelem lesz igazi a végére. Mégis, ahogy tálalják, amilyenek a szereplők, az egésznek a hangulata eladja. Romantikus, de messze nem nyálas és szó sincs benne első látásra egymásba szeretésről. Lara Jean és Peter először csak barátok lesznek, és látjuk azokat a lépcsőfokokat, ahogy mélyülnek köztük a dolgok. Ki nem állhatom, amikor felnőtt vagy kamasz, mindegy melyik zsánerben, az a szerelem alapja, hogy fizikailag tetszenek egymásnak a karakterek. Peter ugyan itt is az iskola legnépszerűbb fiatalembere, de nem az kapja a hangsúlyt, hogy milyen jó sportoló vagy mennyire helyes. Azért kerülnek közel egymáshoz, mert komoly dolgokról is tudnak beszélgetni. Mert megnevettetik egymást. Mert beilleszkednek egymás világába.
Az egész annyira aranyos! Jó hangulata van a filmnek. Eltalálták azt a pontot a romantika és a komédia között, ami éppen egy kellemes határmezsgye. Nem lett túlzottan érzelmes a film, de vannak benne érzések, fájdalmak, remények, szerelem. Jó a hangulata, mosolygós, de nem akarnak viccet csinálni semmiből, csak használják az életben is meglevő humoros helyzeteket. Nekem nagyon bejött az egésznek az érzelmi és hangulati világa.
Pont jár azért is, mert nem pakolták tele a filmet lehetetlenül szép emberekkel. Az átlagnál helyesebbek – Lana Condor sokkal szebb tud lenni, mint ahogy a filmben kinéz – de még az a szint, ami jó sminkkel és ruhával a nézőknek sem elérhetetlen. Tudtam díjazni, hogy a kamaszfilmbe olyan szereplőket állítanak a néző kamaszok elé, akik nem állítanak eléjük elérhetetlen modelleket.
Sorozatokból bőven akadnak ismerős arcok benne, stílusosan kamaszsorozatokból. Csak kettőt említek: Pretty little liars, Deadly Class.
Ez kellemes meglepetés volt, még az is lehet, hogy a könyvnek is adok még egy esélyt.
A fiúknak, akiket valaha szerettem - 5/4 kellemes kamaszfilm, értelmes történettel és poénokkal, szerethető karakterekkel.
Háborús, életért küzdős, trónjátszmás, családos.
Deres alatt összegyűlnek a Hét Királyság seregei, hogy szembenézzenek a Holtakkal, akik minden életet eltörölnének a világból. Mindenkire szükség van, kevés remény akad az emberiségnek. Mégis, a vezetők között nagy a feszültség. Az északot vezető Sansa Stark kezdettől ellenségesen néz Daenerysre, akiért Jon lemondott a királyságukról. A pár szerelmesnek és boldognak tűnik ugyan, de Jon származása olyan titok, amelyet ki kell mondani, és túl nagy éket fog verni közéjük. Cersei árulása előrevetíti, hogy ha túl is élik a csatát, a háború nem ér véget. Daeny a Vastrónt akarja, Jon mellette áll, bár a tanácsadókban egyre jobban felmerül, kinek kellene uralkodni. Mindenkinek oldalt kell választania, és a tetteik eldöntik Westeros további sorsát.
Nem az HBO-n múlt. Hatalmas büdzsét kaptak a készítők, és időt is. Plusz egy évet forgathattak, a zárásra látszólag minden rendelkezésre állt. És akkor ezt kapjuk? Csodálom, hogy amikor az HBO fejesek meglátták, hogy ér véget a legismertebb sorozatuk, nem rendeltek el utóforgatást vagy csináltak valamit.
Tegyük a szívünkre a kezünket! Nem az fáj senkinek, hogy melyik karakternek milyen vég jutott. Ez a Trónok harca, ki várt itt happy endet? Amikor néztem az Így neveld a sárkányodat 3. végét, felötlött bennem, hogy a lelkem mélyén ilyen véget szerettem volna Westeroson is. A mesét, amiben a bundával szegélyezett köpenyes király feleségül veszi a szőke szerelmét a havas tájon. De már akkor kinevettem magam – ami a Hibbant-szigeten megtörténhet, a Hét Királyságban kizárt. Tudtam, itt arat a halál, ezt vártam. A Holtak győzelme is belefért volna.
Akkor miért a csalódás? Mert kaptunk 6 részt, aminek monumentálisnak kellett volna lennie, de minden egyes téren összecsapták a sorozatot. A cselekményt, a karakterek fejlődését, még a csatákat is! Semmi nincs, ami tetszett volna úgy, ahogy elkészült. De bocs, egyet szerettem úgy, ahogy volt. A sorozat zenéje. Djawadi egyedüliként remek munkát végzett, gyönyörű dallamok mentek végig, amiben ott voltak a GoT főtémák, mégis újak, érzelmesek, feszültek, röviden csodásak voltak. De azért gáz, hogy ezzel az eggyel vagyok teljesen elégedett.
A cselekményben utáltam, hogy ilyen könnyen elintézik a Holtakat. Azt hittem, ez lesz Westeros nagy háborúja. De nem, egyetlen éjjel. Esküszöm, a Fattyak csatájában több feszültség volt, mint ebben. Könnyű győzelemnek éreztem, valami nagyobbat vártam. Cersei legyőzése még ennél is rosszabb volt. Egyetlen sárkány, és senkinek és semminek semmi esélye. Elég lett volna csak Daeny sárkányháton, minek is vitt sereget? Röhej.
Igen, gyakran drámainak szánt pillanatokon volt kedvem vihogni. Ennyire elcsúsztak.
A karakterek sorsa, összecsapták, főleg Daeny. Amit évekig építettek, most pillanatok alatt variálták. A sárkánykirálynő olyan, mintha a semmiből őrült volna meg. Az volt az előkészítése, hogy a tanácsadók aggódtak. Most komolyan, ennyit érdemelt csak? Jonra nem is veszteget szót, szerintem ő kezdettől el van átkozva. Jót akar, de soha nem lesz az.
A karakterek többségével nem tudtak mit kezdeni. Ennél annyival többet érdemeltek! Csak egy-egy jó pillanatra futotta, pl. Tyrion és Jaime búcsúja, vagy Arya és Gendry kettőse.
Nagyon remélem, regényben jobbat és többet kapunk, mert ez CSALÓDÁS. Jó nagy.
Trónok harca - 5/2,5 csalódás, sokaknak. Az én legnagyobb bajom, hogy minden téren összecsapott lett.
A németek azt találják ki, hogy a támadó oroszok ellen kiképzik a Hitlerjugend diákjait. Az orosz foglyokat akarják kényszeríti, hogy üljenek tankba, és játsszák el az ellenfelet. Csak éppen kapitányt nem találni a tankra. A nevüket sem megmondó oroszok aktái között Jager észreveszi Kolját, aki annak idején a teljes Tigris csapatával végzett. Róla tudja, hogy tankparancsnok tiszt. Mivel semmit nem árul el magáról, kivégeznék. Leállítja, bemegy hozzá a fogdára egy fiatal fogollyal, Ányával, akinek tolmácsolnia kell. Közli, ő lesz a tanuló program orosz vezetője. Kolja elutasítja, de Jager nem vele végezne érte. Ányát lövi agyon, ha nem működik együtt. Kolja belemegy, most árulja el a nevét és a rangját is.
Ő választhatja ki a foglyok közül az osztagát is. Itt van az egykori tankvezetője, és még olyan embereket tesz 
mellé, akik nem törtek még meg a fogságban. A frontról hozattak nekik egy tankot, az első feladat annak a kitakarítása, mert a személyzet még benne rohad. Így eshet meg, hogy a 
németek a bűz miatt nem mentek a tank közelébe, és éles lőszer maradhatott benne a holtak között megbújva. Engedélyt kérnek az oroszok eltemetésére, és a testekkel kicsempészik a lőszert. Szökni akarnak. Kolja megcsinálja a tervet, Ánya - akivel tetszenek egymásnak - kicsempészi a térképeket Jager irodájából, ha cserébe magukkal viszik.
A gyakorlaton ott a tiszti kar, jól le is döbbennek, amikor az oroszok az első német tankot kilövik. Igaziból. Majd egy löveggel a tisztek tornyára céloznak, és kimenekülnek a bázisról. A réten felveszik Ányát, és a határ felé tartanak. Jager üldözi őket. A menekülés közben Kolja és Ánya összejönnek.
A német túlerő nagy, csapdát kell nekik állítani. A nőt biztonságba helyezik, ők mennek harcolni. Végül Jager és 
Kolja néznek farkasszemet, az orosz győz. A német tankja a híd peremén mindjárt lezuhan. Kolja a kezét nyújtja, felhúzná a németet. Jager meg is ragadja, de csak megszorítja tisztelettel, majd elengedi és meghal a tankjával együtt.
Pár képen látjuk, ahogy a tank legénysége a háború után folytatja az életét. Hazamentek a családjukhoz, gazdálkodnak. Kolja már a gyerekükkel terhes Ányával tér haza az anyjához, aki halottnak hitte a fiát.
Családalapítós, változós, életes.
Nicolas és Barbara helyes pár, akik egy kölcsönzőben találkoztak, és ráleltek egymásban az igazira. Ketten voltak, boldogok és szerelmesek. A nő a doktoriját írta, a férfi elhelyezkedett egy cégnél, boldog házasok voltak, amikor Nicolas felvetette a családalapítás témáját. Belevágtak, és hamarosan Barbara elújságolhatta a jó hírt: babát vár. 
Ám a terhesség, majd a megszülető kislány nem várt kihívások elé állítja a szüleit. Ahogy Barbara egyre közelebb érzi magához a babát, a férjét egyre távolibbnak. A nő folyton otthon van, mint egy börtönben, a férfi robotol, most ő tartja el az egész családot. Lassan mindketten felőrlődnek, hiába szeretik nagyon a kicsit. Van még vissza út egymáshoz és a boldogsághoz?
Nem direkt alakult így, de most úgy tűnik, sorra francia filmeket néztem. Ez is az, és leginkább dramedynek tudnám nevezni. Vannak benne vígjátéki elemek, egy kis romantika is, de dráma is.
Ami jó. Az amerikai Életrevalókban pont azt hiányoltam, hogy nincs meg benne az, hogy az élet egyszerre lehet tragikus, borzalmas és mégis csodaszép, csodálatos. A franciában ez benne volt. Ezt éreztem ebben a filmben is, csak most nem az életre, hanem a családra és az anyaságra kivetítve. Semmi sem fekete-fehér, minden sok részből áll össze, és ezt most kifejtik nekünk egy kislány születése kapcsán.
Harmonikusan sikerült a forgatókönyvbe beletenni a mindennapi csodákat és nehézségeket is. Egyszer azt látjuk, mennyire teljes és boldog az élet, majd azt, ami nagyon fáj, és megoldhatatlannak tűnő szakadék. Sikerül úgy, hogy a kettő között nincs éles vágás. Elhiteti mindkettőről, hogy ugyanúgy a mindennapok része, melyet fel kell dolgozni, megoldani. Nem titkolja el a szereplők fáradtságát, dühét, frusztráltságát. Ahogy fuldokolnak, és keresik a kiutat.
Izgalmas a főszereplő páros közti kapocs alakulása is. Hol nagyon közel vannak, máskor távolodnak. Egyszer háborúznak, majd egymást keresik, mert összetartoznak. Ugyan a film nem egy romantikus komédiában kötelező nagy happy end véget kap, elég nyitott benne több minden, valahogy sikerült az éreztetni, hogy együtt majd megoldják. Lesznek gondok, néha majd meg akarják ölni egymást, de egymásba fognak tudni kapaszkodni és a szeretet erősebb lesz, mint minden más, ami nehezítené az életet.
Vannak a filmben komikus elemek is, de valamiért a dramedy filmekben a dráma jobban érződik nekem. Most is az vitte el a figyelmem, nem az egyéb részek. Pedig voltak benne aranyos dolgok: ahogy a tékában a címekkel üzenni kezdtek egymásnak, az nagyon mosolygós jelenetsor volt. Romantikusan cuki.
A karaktereket könnyű megkedvelni, és kitartani velük jóban-rosszban. Louise Bourgoin szerepében volt nagyobb kihívás, ahogy megfogta az anyaság miatti változásokat, velem átéreztette a színésznő a karakterét és annak döntéseit, konfliktusait. Pio Marmai is sokkal inkább karakterénél volt itt, mint a Csak a baj van veled szerencsétlenjeként.
Összességében átjött a filmből, hogy bizony a legszebb dolgok az életben sem csak szépek. Nehézségek vannak, kihívások, de az élet arról szól, hogy ezekkel megbirkózzunk.
A legszebb dolog - 5/4 kicsit drámai, kicsit romantikus, kicsit komédia. Igyekszik reális képet festeni a témáról.
Bele se akarok gondolni, hány éve láttam először az Armageddon című filmet.
Tudjátok, ebben menti meg Bruce Willis egy Texas méretű meteortól a Földet.
Van belőle regény is, ha nosztalgiázni vágytok...
Archer elvált feleségével ketten vezeti az űrhajójukat, és igyekeznek boldogulni a nem éppen normális csapatukkal. Miközben ők ketten folyamatosan egymást marják, Krieger a titkos laborjában egyre őrültebb találmányokon dolgozik. Létrehozza saját robot mását, de több fegyvert is tesztel. Pam egy undorító mocsárszörny, beteges humorral. Cheryl remek űrpilóta, aki annyira jó a területén, hogy már halálra unja magát benne, és hajszolná a halál közeli élményeket. Többek közt viszonyba kezd egy emberi formájú bombával is, aki 
már csak egyet akar: felrobbanni. Malory félig digitális kivetülésként is az alkohol nagy barátja, aki előszeretettel ugráltatja a legénységet. Cyril és Ray gyakran le vannak becsülve, de egy-egy helyzetet mégis ők mentenek meg. Helyzet meg akad bőven: ragadnak idegen bolygón, megeszi őket egy szörny, de Barry is a nyomukban jár.
A 10. évad is egy alternatív Archer történet, ami még nem kapcsolódik szervesen a történet fő szálához. Még mindig Archer kómás álmaiban járunk, ahol most éppen a sci-fi sorozatok áthangszerelése zajlik. Kicsit olyan volt ez az évad, mintha egy kilencvenes évekbeli sci-fi sorozatot néztem volna.
Ami nem negatív kritika, eléggé élveztem, ahogy lazán kapcsolódó részekben kiforgatják az ilyen filmek és sorozatok jellegzetes elemeit és részeit. Közel léptek egy paródia szintjéhez, de igazából nem azt csinálták. Archer stílusban csináltak egy sci-fi sorozatot, amelyben az őrület és debilség keveréke már elvárás is. Több film, sorozat jellegzetes elemei felbukkannak, de mind ehhez az univerzumhoz finomítva. Obszcénabb, karcosabb, ahogy ettől a sorozattól már megszokhattuk.
Most is igaz, hogy a karakterek más előtörténetet kaptak, de a személyiségük és a küllemük – azért itt nem mindenkinek – változatlan. Most Pam az, akiből egy űrlényt faragtak, de ebben az esetben azt lehet mondani, hogy a karakter személyiségéhez illeszkedő külsőt kapott. Ahhoz képest, hogy felnőtt rajzfilmsorozat szereplő, egyesek meglepő mélységeket produkálnak benne. Mert ők nem hősök, közelebb állnak az anti-hősök világához. A mocskos szájuk a legkevesebb, sok olyasmit tesznek, ami morálisan erősen megkérdőjelezhető.
Érdekes a sorozatban az is, a szereplők egymással milyen kapcsolatokat alakítottak ki. Ez nem egy szokványos baráti társaságos sorozat, ahol jó hangulata van a barátok összetartozásának. Itt nem úgy szeretik egymást, mint egy klasszikus komédiában. Itt része az is a rendszernek, hogy folyamatosan piszkálják egymást. Mégis, megvan a kohézió. Csak éppen ez nem az a fajta, amit ki lehet rakni a kirakatba példának.
A grafikai motor tette a dolgát. Az emberi szereplők továbbra is képregényesek, de ez része már a sorozat külső, megszokott elemeinek. Igencsak fura lenne, ha rajtuk kezdenének el variálni. A hátterek, űrhajók, akciók szépen kidolgozottak. Azért nem olyan, mint a Castlevania, de nem is kell. Ennek a sorozatnak már megvan a saját stílusa, amit tartanak.
Ebben az évadban érdekes volt az is, hogyan kapcsolnak vissza az eredetekhez. Tetszett, ahogy az űr részek is zártak, de egyben váróssá tették a folytatást a kómán túl.
Nem ez a kedvenc animációs sorozatom, de ezen az évadon jókat nevettem.
Archer - 5/4 mintha egy régi sci-fi sorozat paródiáját nézné az ember. De jófélét. Sokat vigyorogtam.
https://www.youtube.com/watch?v=ILmMhNN0hZc
Űrkalandos, baráti társaságos, akciós.
Melyik a kakukktojás filmes szerelmespár?
Megoldás: Tovább!
Családot otthontartós, esküvős, családi, trükközős.
Marie és Claude betartotta az ígéretét, végiglátogatták a vejeik szüleit az otthonukban. Afrikától Marokkón át Kínáig elutaztak mindenhova, most meg is fogadják, többet sehova. Nincs szebb, mint az otthonuk, Franciaország! Így nem is kicsi sokként éri őket, amikor a lányaik sorra bejelentik, hogy családjaikkal együtt külföldre költöznek. Egyik munka miatt, más a helyi viszonyokba fáradt bele. Marie nagyon nem akarja olyan távol tudni őket, és ráveszi a nyugdíjba vonult férjét, hogy az anyagiakat nem kímélve trükközzenek, tartsák itthon a családot! Míg ők ezen dolgoznak, Andre és Madeleine azzal kell, hogy szembenézzenek, lányuk vőlegénye igazából Nicole, nem Nicolas. Andre pedig van olyan előítéletes, mint Claude volt egykor. Vajon felül tud kerekedni önmagán?
Azt se gondoltam volna, hogy a francia lagzik kap folytatást. Egyszer meg lehetett nézni, de csak ennyi. Plusz, minden lány férjhez ment már, mégis, hogy lennének lagzik, amit a cím ígér? De úgy tűnik, a franciáknak jobban bejött ez a komédia, mint nekem, mert elkészült a második rész is.
Ami a legfájdalmasabb benne, hogy erőltettek bele még egy esküvőt. A legkisebb lány férjének volt egy húga. Most az ő lagzija, ami indokolja a címet. Csak éppen ez a cselekménynek a legkisebb része, a lagzi alig 2 perc a film végén, addig sem nagyon foglalkoznak vele. Érezni, hogy a cím miatt kellett bele egy esküvő, erre jutottak. Plusz, ezzel még egy sztereotípia típust képbe tudtak hozni. A bevándorló poénokkal volt tele az előző epizód, most érkezett mellé a leszbikus szál. Igaz, ennek nem mertek annyira nekimenni. Minimális poén épül rá, és messze kerülik az annyira szemellenzős nézeteket, mint amit a más nemzetiségűek vagy vallások miatt megengednek maguknak. Jóérzés, gyávaság? Nem is tudom. Az biztos, én örültem, hogy nem kellett leszbi poénokkal teli filmet nézni.
A főszál, cselekményben és humorban is, hogy minden vő úgy gondolja, boldogabb élete lenne Franciaországon kívül. Kína, India, Izrael és Irán kerül a lehetséges új otthon szerepébe. Amit a nyugdíjas házaspár meg akar akadályozni, és minden vőnek kitalálnak egy tervet, amivel itthon lehetne tartani. Színészeket is bérelnek, nagyon sok mindenkit lefizetnek. Mondjuk, a Loire-völgyi jelenetekért örök hála, imádtam pl. újra látni Chenonceau kastélyát és mellette a kertet. Volt abban valami aranyos, ahogy igyekeznek, és amilyen alternatívákat kínálnak a helyi életre a szülők. Ha nem is klasszikusan vicces, ha néha erőltetett is, volt benne szerethetőség.
Minden színész visszatért, és az egész filmen érezni, hogy jól elvannak egymással. Főleg a vők között érezni a kémiát – durva, hogy jobban, mint a feleségekkel közös jeleneteknél. Christian Clavier a legnagyobb név, a főszereplő a filmen. Tulajdonképpen jól játszik, mert idegesített, ahogy Claude is idegesítő egy ember.
Igazából nem fáj a film, családilag is meg lehet nézni akár. Csak igazán jó sem tud lenni. Pár aranyos poén kontra erőltetett poénok. (A menekült… azt legszívesebben elfelejteném.) Családi melegség kontra nehezen elviselhető, már szinte fóbiás karakterek.
Aki az elsőt látta, annak ez is bele fog férni.
Bazi nagy francia lagzik 2. - 5/2,5 kevesebb ötlet, továbbra is hasonló poénok sora. Valahogy nem lett vicces, Clavier sok.
Cím: Top Gun – Maverick
Készítők: Kosinski rendezi, akitől a Tron folytatást láttam. Hát, nem győzött meg. Mondjuk, a Top Gun is inkább 
látványfilm, mint dráma. Majd kiderül. Tom Cruise természetesen jön vissza, fura is lenne nélküle a Top Gun. Az újonc Miles Teller lesz a pártfogoltja. Jennifer Connelly a szerelmi szála – vagyis Maverick mégsem lett boldog házas… Jön vissza Val Kilmer, szerepel még Jon Hamm, Ed Harris is többek között.
Műfaj: akció
Cselekmény: Maverick már a Top Gun oktatója. Kiemelt figyelemmel követi egykori társa, Goose fiát. Bradley hamarosan végez az iskolában, és az apja örökébe lép.
Várható megjelenés: jövő nyáron
Miért várós?