Vidéki, visszamaradott, közösséges.

Pajkaszeg még mindig a régi. Stoki igyekszik fenntartani a rendet, bár inkább a polgármester extrém kéréseit teljesíti. Így rendszeresen feltartja az ide látogató püspököt, akinek már attól rossz a kedve, ha a rend eme őrét megpillantja, és körmenet helyett vizsgálaton kell részt vennie. Akkor sem lesz jobb a közérzete, amikor a híres és szeretett ereklyéjét itt tudatlanságukban összeragasztották és így tönkretették. Teca még mindig Janit akarja, aki meg a templomot. De most először Laci nem Teca után fut, hanem Erika unokatestvérét szedné fel, aki a szakítása után itt húzza meg magát. Érkeznek új lakók, tartanak tűzoltósági vizsgálatot – noha tűzoltóság nincs is – és még az is kiderül, mi Erika és Gyuri közös dala.

A sorozat népszerűsége kis hazánkban töretlen, amit mutat az is, hogy az RTL- Klub az eddigi leghosszabb évadot hozta ki, tartva menet közben egy kis szünetet is. Nekik biztos jó ez, de nekünk nézőknek is?

Talán még nem meséltem, hogy kihúztam a tévémet, már jó rég és el is ajándékoztam. Akkor látok csak tévéműsort, ha anyáméknál megy és belenézek, mégis mit néznek. Rendszeresen szörnyülködöm is, hogy pl. milyen az általam nézett sorozatok szinkronja. Vagy, milyen sok a reklám. De arról is hosszan lehetne beszélgetni, milyen pocsék a műsor.

Sokat elmond, hogy nálunk ez a legnézettebb sorozat a tévében. Amit már lassan azért kell követni, mert mindenki ezt nézi, és ferde szemmel néznek rád, ha nem tudod, mi volt a heti részben. Pedig annyira fárasztó ez a sorozat!

Egy ideális nézésmódot tudok neki. Hullafáradtan, amikor az IQ-m esett vagy 30 pontot. Amikor már beszélnem is nehezemre esik, akkor szórakoztató ez a széria. Mert abszolút nem igényli az agyam és a figyelmem, olcsó poénokkal és a végletekig sarkított szereplőkkel van tele. Minőségét és tartalmát tekintve. Már majdnem annyira rossz, hogy az már jó.

A cselekménye nem is fontos, mert mindig ugyanaz a poén tárgya. E vidékiek pletykásak, iszákosak, teljes egészében megtestesítik a vidéki tahó sztereotípiákat. A karakterek nem fejlődnek semmit, és rendszeresen ugyanazokon a dolgokon problémáznak. A közmunkások nem akarnak dolgozni, ellenben mindent meginnának, amiben van alkohol. Azért az nem volt semmi, amikor a saját alkohol készítésével foglalkoztak, és házi koktélokat gyártottak még a nem iható alkoholokból is. A női lakosság szabad fele a papra mereszti a szemét. Erika férjhez menne, Gyuri továbbra sem akarna nősülni. Bár, az autóját inkább vezetné oltár elé, mint az élettársát. A polgármester mindig ügyeskedik és csal, ahol csak tud. Folytathatnám, mert minden egyes szereplő ilyen.

Ezért is durva, mennyire erős a stáblista. Még mellékszereplőknek is ismert színészeket hoznak be. Van, akin látni, hogy tiszta kikapcsolódás és poén neki ennyire lemenni zokniba, de van, akin látni, hogy csak a pénz miatt hajlandó erre.

Mivel ennyire megy a sorozat, nem kell spórolni a külsőségeken sem. Nagyon korrekt ilyen téren a sorozat, már egészen belakjék a forgatási helyszínt, sok külső helyszínen is forgatnak. Igaz, a jelmezen is lehet néha spórolni. Gyuri pl. mindig ugyanabban a melegítőben nyomja.

Józanul vagy éberen roppant fárasztó – ehhez le kell menni a pince mélyére agyilag.

A mi kis falunk - 5/2 remek színészek játsszák a hülyét, a nép bukik rá – én meg csak hullafáradtan bírom ki.

https://www.youtube.com/watch?v=DpYcpJ_i8Vc

Melyik filmek plakátjainak szövegét ismeritek fel?

1: Az univerzum tágul (de ők nem tágítanak)

2. Egy főnix felemelkedik. Az X-Men elbukik.

3: Éljen a király

4. Pokolba a gonosszal

Megoldás: Tovább!

Kapcsolatjavítós, együttzenélős.

Anna és Ben összeszokott páros, akiknek a látszólag békés együttélése alatt komoly konfliktusokat kellene megbeszélni. Ben anyja már nagyon unokát szeretne, a pár nem mer beszélni arról, még maguk között sem, hogy Anna terhes volt, de elvesztette a kicsit. Vannak szokásaik, amelyekkel a másik agyára mennek. Még terapeutához is járnak, de nem mondhatni, hogy haladnának. Veszekednek, de a lényeget képtelen kimondani és tényleg megbeszélni. Egy alkalommal zenébe fojtják a kínjaik, és rájönnek, ez az a módszer, amit eddig hiába kerestek. A gondjaikat dalba szedik, lejátsszák és ettől ők is jobban vannak, valamit alkotnak is. A szomszéddal kiegészülve bandát alkotnak, és egy bár szabad estjein elkezdenek fellépni is. Ám felszínre jönnek olyan problémák, amelyek nem oldódnak meg attól, hogy énekelnek róluk. Van még jövőjük párként?

Komédiát vártam, vagy legalább jó zenéket. Egyiket sem kaptam meg, így most jelentős mértékben csalódott vagyok és szinte a filmet is utálom. Nem volt jó nézni. Sőt, fárasztó volt végigszenvedni. Néha gondolkoztam is rajta, hogy vajon ki szenved jobban: a karakterek a filmen, vagy én, amíg nézem őket?

Nem művészfilm, de olyan eszközöket is bevet, mintha az lenne. Érezni az egészen, hogy egy olyan logika mentén halad, ami nekem nem tetszik. Megvan! Nem művészfilm, inkább szerzői film. Hiszen Zoe Lister-Jones mindenbe belefolyt a film kapcsán. Meg is rendezte, el is játszotta az egyik főszerepet. Nekem pedig nem jön be a stílusa.

Ez igaz a rendezésre, a film cselekményére és a színészi játékára is. Nehéz lenne sorba venni, mi irritált jobban, így sorrend nélkül kiemelek párat.

1: nem értettem, mi az alapvető probléma a kapcsolatban. Mit akar ez a két ember egymástól? Amikor minden jónak tűnik, akkor mi a baj? Sose volt átlátható, hogy mi a baj és mi lenne a megoldás. Bár lehet, hogy csak annyi, hogy szeretik egymást, de nem jönnek ki egymással. Együtt akarnak lenni, de amikor csinálják – mármint az együttélést, bár akadnak szexuális téren is gondjaik, de azt tuti nem elemzem le – mégis boldogtalanok.

2: nincs értelme annak, ahogy a zene segít és mégsem. Mi az, amit annyira felszabadít bennük a zenélés? Nem látom, nem érzem, és azt sem látom hosszú távon, hogy hasznos lenne bármelyiküknek is.

3: ha már zene. Pocsék. A két színész hangjától kezdve a dallamvilágon át. A szövegeiket sem humorosnak éreztem, hanem fárasztónak.

4: nem szeretem a karaktereket. Anna és Ben kifejezetten nem szimpatikusak, a furcsa szomszédjukról már nem is beszélve. Egyáltalán, mit gondoltak, kivel fog azonosulni a néző? Anna és Ben sima, gyarló emberek, minden jellegzetesség nélkül. A szomszéd legalább az átlagnál különösebb, így őt meg lehet jegyezni.

5: a vége ugyanolyan értelmetlen, mint a cselekmény többi része. Semmi logika, érzelmi alapú döntés, amit szerintem a meghozása pillanatában meg is bántak.

Egyelőre ennyi, és ismételten hangot adok annak, mennyire rosszul éreztem magam, amíg néztem ezt a filmet. Se humor, se jó zene, csak egy szenvedésre ítélt kapcsolat és néző.

Anna és Ben - 5/1 utáltam az egészet. A szereplőket, a konfliktusaikat és a zenéjüket is. Nem az én filmem.

https://www.youtube.com/watch?v=tfkaRCjY7q4

Cím: The New Mutants

Készítők: az a Josh Boone rendezi, akinek az eddigi legnagyobb sikere a Csillagainkban a hiba volt. Vagyis, ifjúsági témában otthonos, az jól jöhet. A mutánsok szerepeiben olyan feltörekvő sztárokat találunk, mint Anya Taylor-Joy, Maisie Williams és Charlie Heaton.

Műfaj: szuperhősfilm, horror elemekkel, ifjúsági vonásokkal

Cselekmény: van egy intézmény, ahol problémás fiatalokat kezelnek. Mi történik, ha rádöbbennek, hogy nem velük van a baj? Hogy nem őrültek és betegek, hanem mutánsok?

Várható megjelenés: most úgy látszik, jövő tavasszal. Folyton tolják...

Miért várós?

- A régi éra utolsó X-Men filmje, mielőtt beleolvadnak a Marvelbe.

- Annyi ideje be van reklámozva, már érdekel milyen.

- Bírnám, ha tényleg elmozdulnának kicsit horror irányba.

- Az első trailer tetszett.

Apa – lányos, vadonban élős, társadalommal szembenézős.

Tom már csak az apja történeteiből ismeri az időket, amikor többen voltak. Mielőtt az anyja meghalt. Most csak az apja és ő vannak. Elrejtőzve a világ elől, egy erdőben élnek. Will a lánya tanára is, aki az iskolai anyag mellett a túlélésre és a rejtőzködésre neveli a gyereket. Ám egy alkalommal a szociális rendszer a nyomukra akad, és igyekeznek visszahelyezni őket a civilizációba. Elhelyezik őket egy farmon, a lány elkezdhet iskolába járni, barátokat szerezni. Will pszichológiai tesztek sorát tölti ki, melyek felszínre hozzák, miért él így a lányával. A háborús traumák máig nem eresztik. Most sem képes szembenézni mindezzel, menekülnie kell. Tom vele tart, de már tudja, hogy van más élet is. Már tudja, hogy az apja olyan betegségben szenved, ami neki nincs. Ő nem akar magányos erdőlakó lenni többé.

Egy kritikus kedvenc film, és ha eltekintek attól, hogy egy filmen alapvetően szórakozni szeretek, akkor értem is, miért. Nem közönségfilm, ez egy dráma. Annak is az a fajtája, amikor nem rágják a szánkba a tanulságokat, hanem maguknak kell átgondolni és átérezni a film témáit.

Amik közül kettőre voltam most fogékony: az apa – lánya kapcsolatra és a mentális betegségekre a háborút követően, vagyis a PTSD-re. A könnyebben megfogható szál a szülő és a gyermek kapcsolata. Amiben megvan az ösztönös bizalom: a gyerek számára a szülő egyfajta isten, akinek minden szava és döntése megkérdőjelezhetetlen. Tom is ennyire hisz az apjában, minden szava parancsolat a lány számára. Soha, semmit nem kérdőjelez meg, azt sem, ami a nézőnek evidens lenne. Miért kell rejtőzve élniük? Mi az a veszély, ami erre kényszeríti őket? De a szülők sorsa az, hogy elbukjanak a gyerek szemében, akinek ez a felnőtté válásának a része. Tom esetében a külvilág megismerése, egy más életforma hozza el a változást. A filmnek sikerül finoman megmutatnia, ahogy a lány először csak magában, majd nyíltan is kezd ellenszegülni és a saját döntéseit hozni. Amikor elengedik az apjával egymást, az nem a szeretetük végét jelenti, inkább egy új kapcsolat kezdetét. Amiben egyenrangú felek már, és Tom nem gyerek többé.

A PTSD kapcsán két dolog merült fel bennem: hogy mennyire kegyetlen betegség ez, hiszen kívülről nem látszik. A szellemet teszi tönkre, és természeténél fogva a benne szenvedő nem hagyja, hogy segítsenek neki. Pokoli annak is, aki szenved benne, de a szeretteinek is. Will ráébred a film alatt, hogy beteg, de ő sem kér a segítségből. Menekül. Ami elvezet a másik gondolatomhoz: még ha az állam jobban mellé is állna, és gyógyítani akarna, hogyan tegye, ha a betegek nem hajlandóak együttműködni? Elsőnek azt kellene elérni, hogy el tudja fogadni a segítségnyújtást. Bár, egyszer olvastam olyat is, és milyen igaz, hogy az emberiségnek a kezelés helyett a megelőzést kellene megtanulnia…

Mivel dráma, és olyan emberekről szól, akik szabadon élnek a vadonban, nagy látványra vagy díszletre nem kell számítani. Inkább leharcolt és vidéki mindenki, nem egy látványfilm. A fontos dolgok a kapcsolatokban és a lélekben zajlanak.

Így még nagyobb a színészek szerepe. Ben Foster komoly karakterszínésszé érett, itt is látni.

Nem szórakoztam jól, de az agyam mozgatta. Tartalmas, de hangulat kell hozzá.

Ne hagyj nyomot - 5/3 a film jobb (4), de nem volt kedvem drámához. Mély konfliktusokkal, jó színészi játékkal.

https://www.youtube.com/watch?v=6AN7MIbP4lY

Alvilági, kosztümös, jó útra térős.

Vidocq közismert figura a napóleoni Párizsban. Egy rablókirály, aki merész és ötletes szökéseiről lett ismert. Még egy gálya rabpadjáról is sikeresen meglógott. Most álnéven próbál boldogulni, új életet kezdeni, de a múltja elől nem menekülhet. Amikor egy gyilkosságot rá akarnak bizonyítani, noha ártatlan, alkut köt a kitüntetésre vágyó tisztségviselővel: szállítja neki a legelvetemültebb bűnözőket, amnesztiáért cserébe. Csapatot épít maga köré, akik között megtalálható a rangját visszakapni akaró egykori arisztokrata és fia, és egy utcalány is. Hatékonyak lesznek, ami újabb veszélyekhez vezet. Nem csak az alvilág jelenlegi ura és lekötelezettjei, de az újabb trónkövetelők is végezni akarnak velük. Vidocq azonban nem hagyja magát, és a megtorlás megállíthatatlan lesz.

A klasszikusok még mindig mennyire jól szólnak… ahogy ezt írtam, megnéztem a trailert. És mi ütötte meg a fülem? A Requiem, Mozart örök darabja. Pont tegnap elmélkedtem az Amadeuson, és lám, Mozart örök!

De térjünk a filmre, mert arról akarok most mesélni. Amiben különben nem hallottam az említett gyászmisét, de annyi legyen a baj. Van benne más, ami lekötött. Mert szerencsére tetszett a film.

Vidocq leggyakrabban már a nyomozó zseniként van ábrázolva, idősebb korában. Ebben a filmben azonban arra koncentráltak, hogy jutott el odáig. Ki volt, miért kellett megváltoznia, és milyen árat fizetett érte. Tele van a történet drámai csúcspontokkal, ahogy a veszteségek és diadalok kialakítják a jellemét, az alvilág rémét.

Nem is kriminek nevezném, mert bűnözőket kap el, de nem nyomoznak utánuk. Eleve a kapcsolataik és tudásuk alapján az információk megvannak, csak be kell gyűjteniük a rosszfiúkat. Harcolni velük, majd az urakkal, akik ezt nem nézik türelmesen. Politikailag, fizikailag is a csapatra törnek. Jobban idézi a cselekmény egy maffiafilm fordulatait, egy bűnfilmet, mint krimit.

Kosztümös, és a korszaknak megfelelő akciók vannak benne. Ilyen szempontból bennem fel is idézte a New York bandáit, csak itt annál kisebb a volumen. (A sztárparádé se akkora, de találtam hasonlóságokat.)

Tetszett, hogy íve van a szereplők történetének. Igaz, több a filmen a tragédia, mint amit elsőre bevett a gyomrom. Sokan meghalnak, mindkét oldalon. Bár ez nem rossz, kevésbé mesei tőle a film, hiszen senki nincs biztonságban. Egy ponton éreztem azt, hogy kliséhez nyúltak: van egy szereplő, aki a jövőbeli terveiről beszél. Vidéki életről, gyerekekről. Lehet sejteni, ki lesz a bűnkirály következő áldozata, amivel bántani akarja a főszereplőt. Észrevettétek, ha valaki nagyon kedveseket mond a főszereplőknek, vagy a jövőbeli álmait meséli, nagy valószínűséggel ő a következő áldozat? Az Odaát idei évadában ugyanezt csinálták meg Mary karakterével is.

Vincent Cassel jól mutatott a főszerepben. A Szépség és a Szörnyeteg hercegének kiöregedettnek találtam, de Vidocq jól állt neki. Folytatásban is elnézném.

Korrektül néz ki, van benne akció, összerakták a sztorit és a karaktereket. Nekem bejött.

Párizs császára - 5/4 más szemszögből közelít a karakterhez, Cassel jól is játssza. Gengszterfilm kosztümösen.

https://www.youtube.com/watch?v=keX7_NpEok0

(A pap győzködi Poirot-t, hogy gyónjon meg.)

• (…) a gyóntatófülke néhány lépésnyire van. Jöjjön velem! Már kimondta hangosan a kétségeit. Mondja ki ott is, hogy feloldozhassam, és magához vehesse a szentségeket! Isten mindent megbocsát.
• De én nem. (The ABC Murders)

(Stillman próbál rájönni, hol rontotta el a kapcsolatát, Evan barátja mindenhez épületes megállapításokat tud hozzáfűzni.)

• Á, piros pöttyök. Most már haladunk.
• Ezek mind a szar pillanataim az elmúlt évből.
• Ú, akkor az én évem lehetne egybefüggő piros csík. (Szerelmünk napjai)

(Vidocq igyekszik meggyőzni egy bírót, hogy alkalmazza a múltja ellenére.)

• Nem vagyok haragtartó, de az a hóbortom, hogy nem felejtek.
• Jó. Engem próbáljon elfelejteni, menjen! (Párizs császára)

(Dóri tévés szereplése miatt Károly fel van pörögve, Erika megjegyzései se dobják fel.)

• Meg van sértődve a tévésekre, mert most nem rá kíváncsiak.
• Csak nem szeretem, ha felügyelet nélkül lődörögnek. És ha az lesz a tévében, hogy itt mindenki alkoholista és nyomorban él?
• Nem dokumentumfilmet csinálnak. (A mi kis falunk)

(Bence állást kap egy menzán, ahol fogyatékosok dolgoznak. Míg ő a könyvelést csinálja, a többiek találgatják, neki mi lehet a baja.)

• Lehet, hogy pszichotikus? Rángatózik néha a szeme alatt, ti nem vettétek észre?
• Szerintetek meddig bírja?
• Egy napot adok neki. (Egynyári kaland)

(Kata folyton kiakadt, amiért mindig melegszendvics a vacsora. Az anyja kreatív próbál lenni.)

• Kata, enned kell valamit. Nem bujkálhatsz egész este. Ez most nem melegszendvics.
• Akkor milyen?
• Hideg. (X – A rendszerből törölve)

(Az elrabolt tudós könyörög, hogy engedjék haza. Érdekes, mi hiányzik neki.)

Kérlek, eressz el! Hiányzik a nejem, a gyerekek és a penészspóráim! (Kis tini hős)

Betegséggel küzdős, szerelembe esős, kórházas.

Stella cisztás fibrózisban szenved, de van esély, hogy hamarosan új tüdőt fog kapni. Már csak le kell küzdenie a megfázását, és kibírnia pár napot a kórházban. Blogot ír, sorra húzza ki a listáján a teljesítendő tételeket – irányításmániával kezeli élete minden területét. A kórházba új beteg érkezik, Will, aki a lány totális ellentéte. Nem foglalkozik a kezeléssel, nagyon laza, és egy baktériumfertőzés miatt esélye sincs új tüdőre. Egymás közelében sem szabadna lenniük, de a lányt kifejezetten irritálja Will viselkedése és a betegséggel nem küzdése. Mivel a fiúnak tetszik a lány, belemegy, hogy együtt küzdenek a kór ellen. Lassan egyre többet éreznek egymás iránt, de szembe kell nézniük azzal, hogy mindig lesz 1,5 méter távolság közöttük, amit semmiképpen nem hidalhatnak át.

A regényt olvastam előbb, és el is vette a kedvem, hogy várjam a filmet. De már megvolt a jegyem és a tervem – mivel Stellához hasonlóan én is imádom kihúzni a listám teljesített pontjait, maradtam e film mellett, és Elton Johnnak várnia kell jövő hétig rám. De jó hír: jobb lett a film, mint amit előzetesen gondoltam róla!

Bár lényegében nem változtattak a regényen, jobban elmeséltnek hat. Pont olyan pontokon tettek bele egy kis pluszt, amit az írott verzióból hiányoltam. A filmes változatban elhinni, hogy a kezdeti vonzalom szerelemmé alakul a fiatalok között. Még az is érdekes volt, hogy tudják ezt megélni annak ellenére, hogy nem lehetnek egymás mellett sem. Mire nem jó a modern technika?

Van a filmben egy csomó cuki jelenet, ami miatt kamaszok randi filmjének is ideális lehet. A kedvencem az volt, amikor Stella egy videót forgat, és abban mutatja meg Willnek, hogy bár hagyományos kapcsolat nem lehet köztük, pár szabály betartásával tudnak párként és együtt létezni. Az már más lapra tartozik, hogy ennek ellenére egyes mesés elemeket nehezen vette be a gyomrom. Stella, aki teljesen kiakad, amikor a gyászában őt vigasztalni akaró Will a vállához ér, a film végére kesztyűben kézen fogva sétál vele. Na, persze.

A regényben hiányoltam a drámát, a filmen megkaptam azt is. Egyrészt, plasztikusan érzékeltetik, milyen szörnyű ez a kór. Ahogy fel kell nekik köhögni a tüdejükre lerakódott, jobb szó híján taknyos váladékot, ahogy levegőért kapkodnak – leírva nem olyan durva, mint végignézni a filmen. Plusz, ott van Poe története is. A regényben is az ő sorsa, amit könnyesre tervezhettek, de nem sikerült szíven ütnie. A filmen se múlta felül pl. a Csillagainkban a hiba tragédiáját, de megvolt az a halál, ami súlyt ad e fiatalok küzdelmének és szenvedéseinek.

A vége – az jobb a regényben. A filmé se rossz, de az egyetlen lényeges rész, ami jobban tetszett a regényben, a vége. Ott jobban megvan az áldozat nagysága és a szerelem ereje. Kicsit rámutat arra is, mi lesz a fiatalokkal később.

Kevés helyszínen forgatták, látványelem se kell bele, így a színészek maradnak még vissza. Cole Sprouse kb. ugyanazt hozza, mint a Riverdale részeiben, legfeljebb itt karikásabb a szeme. Haley Lu Richardson szimpatikusabb, és jól állt neki, amikor a beteg, de életvidám és aktív Stella jeleneteket játszotta.

Ritkán mondok ilyet, de kár a könyvet elolvasnotok! Inkább a filmre üljetek be!

Két lépés távolság - 5/4 jobban tetszett, mint a könyv! Szerethetőek a szereplők, van dráma, nem is túl nyálas.

https://www.youtube.com/watch?v=Qf8cUborAyk