A filmek szeretik megszépíteni a történelmet, de a karaktereit mindenképpen. Nem hiszitek? Akkor rendezzétek párba a színészeket az eredetiekkel!
Történelmi személyiségek:
Színészek:
Megoldás: Tovább!
A filmek szeretik megszépíteni a történelmet, de a karaktereit mindenképpen. Nem hiszitek? Akkor rendezzétek párba a színészeket az eredetiekkel!
Történelmi személyiségek:
Színészek:
Megoldás: Tovább!
Nyugdíjas, új életbe kezdős, kapcsolatos.
Sandra már pontosan eltervezte, hogyan tölti az időskorát. Végre a férje, Ted is elment nyugdíjba, így a terveinek már nincs semmi akadálya. Ám a férje tiszteletére rendezett ünnepségen rányit egy barátnőjére és a férjére. Kiderül, évek óta viszonyuk van, és most, hogy lelepleződtek, Ted inkább a másik nővel maradna. A feldúlt Sandra a rég nem látott nővéréhez költözik, és a kezdeti súrlódások után a nő rádöbben, mennyi mindenről lemondott és mennyi mindenben változott a férjéért. De most lehetősége van új embereket megismerni, felfedezni a saját rejtett értékeit, újra közel kerülni a testvéréhez és szerelmesnek lenni. Belép egy táncklubba is, és a férje lassan már bánni kezdi, hogy elengedte az asszonyt. De Sandra vissza akar egyáltalán még menni hozzá?
Olyan filmet nézni, amiben idős emberek szerepelnek, nekem még furcsa. Annyira távol van tőlem a nyugdíj, az élet utolsó évei, hogy nagyon életidegennek érzem, zsánertől függetlenül. De a Táncterápiának adtam egy esélyt, és így utólag azt mondom, nem bántam meg.
Az a furcsaság, ami a szereplők korából adódik, azért most is megvolt. Sokkal többet és közelebbről foglalkoznak olyan kérdésekkel, mint a betegségek, a halál közelsége, vagy bármiféle új dologba kezdésnek a nehézsége. Egy egészen más korosztály, más problémákkal, amiknek egy részével nagyon nem akarok még szembenézni. Bár, a halállal kapcsolatban volt egy nagyon jó megállapítás benne, és úgy kezelték, ahogy egészséges lenne nekünk is. Évezredekig jól elvoltunk a születésünk előtt, mitől lenne más a halálunk után? Ez a gondolat azért tetszett, ha biztos is vagyok benne, hogy fejben erre átállni nem olyan egyszerű.
De ne ragadjunk le ennyire a komor témáknál! Mert ez egy komédia, ha nem is a harsányan nevetős fajta. A nagyon komoly, már szinte lélektelen feleség kerül ki a nagyvilágba, és sodródik mindenféle helyzetekbe. Még a humorában is benne van az érettség, ami az idősebbek sajátja kellene, hogy legyen.
Sokkal megfoghatóbb az a derűs életszemlélet, hangulat, ami a filmben megvan. Nekem az jött le belőle, hogy bármi történjen is, ha az ember pozitívan áll hozzá, sok mindent ki lehet hozni a rossz helyzetekből is. Fejben dől el, hogy érzed magad, a körülményeid csak a keret. Legyen az egy betegség, egy válás, valakinek az elvesztése. Feelgood az egész film.
Méghozzá úgy, hogy a címben is rejlő tánc és csoport meglepően kicsi mellékszál lett csak. Talán kétszer látjuk a szereplőket a klubban, kétszer táncolnak, egyszer vagy kétszer gyakorolnak. Nem erről van itt szó, ez nem egy táncos film. Majdnem a táncos része volt a filmnek a leggyengébb pontja.
A karakterek könnyen megszerethetőek, és odafigyeltek arra, hogy valami érdekesség mindenkiben legyen. Bif esetében látszott ez legjobban: aki elsőre egy semmit nem megbánó, nagyon élő, nagyon életvidám teremtés, aztán kiderül, hogy minden mögött milyen tragédia és milyen megbánás rejlik.
A szerelmi szálat inkább nem minősítem – ok, az öregek is lehetnek szerelmesek, de akkor is fura volt nekem szinte béna kamaszként lassúzva nézni őket.
Határozottan a nézhetőbb filmek között van, ez egy életvidám dramedy.
Táncterápia - 5/4 hangulatos, érettebb komédia, ami a cselekményből adódóan komolyabb témákat is érint.
Már több évada élvezhetjük Titus Welliver remek megformálásában Bosch nyomozó eseteit.
A Könyvmolyképzőnek hála már regényként is sorra vehetjük és olvashatjuk az alapul szolgáló Michael Connelly regényeket. A kettes résznél tartanak, amiben megismerhetjük a Fekete jég nevű drogot, egy nem is annyira öngyilkos rendőr esetét és mélyebbre megyünk Harry komor világában is.
Cím: Rocketman
Készítők: a szkript annak a Lee Hallnak a munkája, akit egy életre megszerettem a Billy Elliotért. Ez már egy jó alap. A casting is ütősnek tűnik: Taron Egerton, Jamie Bell - az egykori Billy Elliot -, Richard Madden miatt is simán érdekel.
Műfaj: musical, életrajzi
Tartalom: egyszer volt, hol nem volt egy fiatalember, nagy hanggal a torkában, és elindul a siker útján. Ma már mindenki ismeri a nevét: Elton John.
Várható megjelenés: 2019 tavasza
Miért várós?
- Már olvastam én is a lesújtó kritikákat a Robin Hood filmről, de akkor is, Egerton így is marad a kedvenceim között. (Amilyen elvetemült vagyok, lehet, hogy én minden bajával együtt is szeretni fogom Robin újabb kalandjait.) Itt ő Elton John, és pontosan tudom, hogy Egerton jól énekel tőle. Szerintem ide is azért kerülhetett be, mert hallották az Énekelj!-ben Elton dalt énekelni,
- Richard Madden, újabb színész, akinek elvakultan nézem a filmjeit, de ő legalább tényleg jó dolgokban szerepel. Idén megvolt a Bodyguard? Akinek nem, gyorsan pótolja! 2018 egyik legjobb újonca.
- Szeretem a musicalt.
- Érdekel, a Bohémélet után milyen lett a Rocketman, és lesz-e még híres énekes életét feldolgozó film. Ki tudja, lehet, indul egy újabb divathullám...
- Alig tudok valamit Elton Johnról. Most majd pótolhatom.
Bűnözős, egymást átverős, lövöldözős.
Egy eldugott raktárban illegális üzletre gyűlnek össze a felek. Az írek fegyvert akarnak venni, és az egyik szervező, Frank kissé szerencsétlen rokonát szervezi be a fegyverek elszállítására. A fegyverkereskedő Vernon a saját csapatával érkezik, akik között szépfiú testőr, de izomember is akad. Az első akadályt, nem a rendelt fegyvereket hozták, leküzdik, de aztán elszabadulnak az indulatok, amikor a szállítók egymásra ismernek: tegnap éjjel egy lány miatt egymásnak esnek. A békülésre esély sincs, és amikor egy fegyver is elsül, mindenki előrántja a saját pisztolyát, puskáját, és az üzletnek már befellegzett. Vadul egymásnak esnek, néha egymás ellen is fordulva, miközben egy harmadik fél is beszáll a játszmába. Kinek a fegyver, másnak a pénz kell, de akad olyan is, aki csak túl akarja élni a patthelyzetet.
Még vadászom jó romantikus komédiára, de lassan belátom, kicsit más zsánerek felé kell kirándulnom, ha valóban szórakoztató filmet akarok látni. Most éppen egy fekete komédiára sikerült ráakadnom, ami ugyan 2016-os film, de eddig még nem láttam, és jókat tudtam mosolyogni rajta.
Az Összetűz sokban emlékeztetett a Tarantino klasszikus, a Kutyaszorítóban helyzetére, de nem annak a filmnek az újrajátszásáról van szó. Egy helyszín, változatos szereplők, konfliktusok és sok fegyver. Kihasználják minden előnyét annak, amit az egyhelyszínes filmek nyújtani tudnak. Van feszültség, dráma, izgalmak. És jófajta fekete humor is.
A cselekményt nagyon nem tudom mesélgetni, össze tudnám foglalni annyiban, hogy az emberek menet közben is csoportokat alkotva egymás ellen küzdenek. A lövöldözésből indulunk, de a fegyverek is kifogynak egyszer a lőszerből, és megindul a kreatív egymásnak esés, miközben sokan már járni se tudnak. Western idéző fedezékek gyártása és használata, de a fegyverek terén is jutnak eszement ötletek az eszükbe. Nekem a kedvencem talán az volt, amikor a film végére Chris megpróbál elsántikálni a helyszínről, és egy esernyő vázat fog be sétapálca gyanánt, szerintem el tudjátok képzelni, mekkora sikerrel.
Nem is kell az értelmet keresni a filmben. Lőnek, küzdenek, néha egészen vicces módon, és csak úgy röpködnek a verbális beszólások és humorbombák. Hamisítatlanul fekete humora van a filmnek, ami nekem nagyon tetszett, de akinek nem jön be, szerintem nem fogja érteni a filmet se, és inkább bosszankodna rajta, mint szórakozna. Különben hamar el lehet dönteni, az ember agya beveszi-e a filmet – akinek az első 20 perc nem tetszett, nem érdemes erőltetni. Itt nincs csavar és stílusváltás, egységesen ilyen a film 80 perce.
Vonzó lehet a szereposztás. Nekem elsőre az volt a becsalogató, igaz, utána felfedeztem magamnak a film humorát. A legnagyobb nevei között olyan színészekre lelünk, mint: Brie Larson, Cillian Murphy, Armie Hammer, Sharlto Copley és Jack Reynor. A karakterek nincsenek mélyen ábrázolva, de a színészek tudnak adni bele annyi pluszt, hogy mégis emlékezetesek legyenek. Hammer, Murphy és Copley jeleskedtek e téren igazán.
Üzenetet, mélységet nyomokba se lehet találni, ez kifejezetten egy guilty pleasure szórakoztató alkotás, jó beszólásokkal, fekete humorral és nem kevés kellék kreativitással.
Az én tetszésem elnyerte, szerintem fogom ezt még nézni a jövőben is!
Össztűz - 5/4 fekete komédia, agymenés, ami egyszerre akciós és vicces is, erős szereposztással.
Miután volt egy kis Queen bulink, nem maradhatunk ma sem instrumentális filmzene nélkül. John Murphy kissé komor, ugyanakkor felemelő témája az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban csendül fel. Remélem, nektek is tetszik annyira, mint nekem!
Zeneileg idén ez volt az egyik legerősebb film. A Bohém rapszódia talán megosztó film, de ez valahol jó is. Köztudatba van, nézzük és beszélünk róla, arról nem is beszélve, hogy egy új generációt ismertet meg a Queen zenéjével.
Azért a Killer Queen lett a kiemelt dal ma, mert eddig ezt nem ismertem, a film hallgattatta meg velem, és most szeretem ezt dúdolgatni. Azért a The show must go on marad a kedvencem, de most élvezzük a Gyilkos Királynő dallamát! :)
Csajos, kimozdulós, élettel tisztába jövős.
Emily kissé bele van már fáradva a hétköznapokba. A kislánya egy tünemény, de csecsemő fia sok gondoskodást igényel, és a férje újabban mintha észre se venné. Folyton fáradt, hárítja a felesége minden közeledési kísérletét. Így lecsap a lehetőségre, amikor Jamie és Melanie, a lánya osztálytársainak két anyja csajos estére invitálja. Ő Kate-et szervezi be, jó barátnőjét, aminek a másik két nő nem igazán örül. Kate mindig megközelíthetetlen volt a számukra. Míg az apák próbálnak boldogulni a gyerekekkel, a négy nő elkezdi tényleg jól érezni magát, amiben résztvevő lesz némi fű, egy kis karaoke, egy helyes bártulajdonos. Az este végére azonban mindenki levonja a következtetést, mi a fontos neki, és miért érdemes küzdenie a hétköznapokban.
Tartottam ettől a filmtől, mert bevallom, a koncepciója a Rossz anyákat juttatta eszembe, ami nincs éppen a kedvenc filmjeim listáján. De aztán egész jól elvoltam vele, ha azért nem is éppen az a komédia, ami nekem a legjobban fekszik.
A kezdés kegyetlen. Pont olyan komédiának tűnik, amit nem is értem, minek kell készíteni. Nekem az nem vicces, amikor a kisbaba mindent összeken a pelenkája tartalmával, beleértve egy nagy adag kakit az anyja arcába dobásával is. Hozzá az a trágár beszéd, ami bántja a fülem, és csak indokolt esetben bírom elhallgatni. De egy anyákról szóló, női vígjáték nem éppen az a terep, ahol olyan jogosnak érezném nyelvünk nem éppen virágot idéző kifejezéseinek túlzott használatát.
De aztán a film javulni kezd, ahogy megindul a buli, ami elvezet a nők élet konfliktusainak kitárgyalásához és a megoldáskeresésre. Van, aki magányos, és a válása utáni újrakezdésen gondolkozik. Van, aki csak a férjével akarja észrevetetni újra magát. Kicsit személyiségzavaros is, ahogy az egyik percben önfeledt karaoke van, a következőben meg terápiás ülésnek is beillő vallomás áradat. De valamiért működik, kicsit komoly, kicsit könnyed, de fogyasztható összességében.
Igazán viccesnek sose éreztem a filmet, de az érzelmi oldala volt különben is, ami végül megtetszett benne. Furcsa, de nekem nem is az anyák voltak érdekesek benne, hanem a két apa, akik otthon maradtak a gyerekekkel. Az valami nagyon aranyos volt, ahogy az egyik megmutatta a másiknak a hinta trükköt. Meg a fejlődés is Tom karakterén a legjobban megfigyelhető a filmen, az anyák tulajdonképpen annyit tanulnak meg az egész estés kalandból, hogy összetarthatnak és lehetnek barátnők.
A karakterek sok tekintetben tipikusak, de valahol ez is volt a cél. Ezekről a nőkről és anyákról sokkal könnyebben elhiszem, hogy mindennapi feleségek és anyák; nem, mint a Rossz anyák esetében. Az nagyon Hollywood szagú, és senki ne akarja nekem beadni, hogy Mila Kunis egy percre is úgy nézett ki benne, mint egy átlag anyuka!
A színészválasztás is a sokkal hétköznapibb, emberibb kinézetű színészeket preferálta, ami még tetszett is. Adam Scott nekem szimpatikus, és Toni Collette is jó szokott lenni, itt is az volt. Adam Levine szerintem inkább énekeljen, de nem is főszerepet kapott, így elment.
Az első benyomásaimnál messze jobb, de azért még nem az igazi a film. Szerintem.
Anyák elszabadulva - 5/3 erőszakosan indul, aztán átfordul tipikusba, amit a színészek jobban élveznek nálunk.
(Egy szervadományozási lánc egy ponton megszakad. Bevonnának egy új alanyt, aki így segíthetne a lányának tüdőhöz jutni.)
(Amy és Sheldon a tanulmányuk jegyzékéhez szeretnének segítőt találni.)
(Joe kémkedni indul a barátnője után, féltve magukat az áskálódó barátnőtől.)
Nem bízom Peachben, Beck, és neked sem kellene. Ez a hely egy kastély, benne a gonosz boszorkával és az ártatlan leányzóval. Ez által én leszek a lovag. Aki érted jön, Beck, bizony. Nem terveztem, hogy betörök, de ha már nyitva hagytátok a hátsó ajtót… (You)
(A gonosz hódító az ország elfoglalásához oszt parancsokat, de még ő sincs teljesen tisztában a saját erejével sem.)
(A hotelszobában a rejtélyes orosz és levelezőtársa próbálnak ismerkedni.)
Varázslós, múltbeli rejtélyes, összeesküvős.
Az amerikai börtönből Európába akarják átszállítani az utóbbi évek legnagyobb mágus gonosztevőjét. Ám Grindelwald egy hű segítőjének hála megszökik, és Párizs felé veszi az irányt. Credence kell neki, egy ördögi tervhez és egy ősi jóslathoz. Eközben Göthe azért küzd a minisztériummal, hogy engedjék külföldre utazni. Egy feltétellel mondanának igent: ha vállalná, hogy a bátyja, Theseus dolgozója lesz, és segít nekik Credence nyomára akadni. Megtagadja, pedig Dumbledore is felkeresi, és szintén igyekszik bevonni a terveibe. Queenie és Jacob érkezése rázza fel a varázslót, aki megtudja, hogy Tina azt hiszi, ő Leta vőlegénye, pedig az Theseus. A nő Párizsba van, és Göthe hozzá indul át. Ám szokásához híven belekeveredik mindenbe, első kézből tapasztalhatja, mekkora cselszövő Grindelwald.
Most minden filmstúdió filmes univerzumot akar építeni. A Harry Potter világ kiváló terep ehhez, még Harry előtt is bőven. Bele is vágtak Göthe Salmander történetébe, aminek a Grindelwald bűntettei a második része. És sajnos, azt kell mondanom, pont az univerzumépítés lesz az, ami a filmnek a nagy gyengesége.
Ahogy néztem, azt vettem észre, még csak nem is törekednek arra, hogy egy önmagában megálló, egész filmet és szórakozást kapjunk. A Legendás állatok és megfigyelésük azért működhetett, mert abban odafigyeltek arra, hogy a történetet elkezdjék, bonyolítsák és lezárják. Itt viszont már franchise építés zajlik, és feldobnak egy csomó labdát, amit a későbbi részekben akarnak lecsapni. Ez a film önállóan nem lesz elég, kevés, a szálai a folytatásokhoz vannak kötve nagyon szorosan. Nem véletlenül hirdetik annyira, hogy Göthe 5 filmen át fog szerepelni – még 3 rész vissza van, és ezt nagyon érezni is.
Elveszett a mese és a varázslat. Végig úgy éreztem, hogy a végére tett csavarért történik meg az egész film, különben teljesen érdektelen, ki, mit és miért csinál. Rengeteg szál van, de egyik sem fontos, és láthatóan szenvednek azzal, hogy egyes szereplőket mozgassanak. Queenie és Jacob, akik szerethetőek voltak korábban, most elvesznek és nincs semmi értelme a jelenlétüknek. De még Göthe is csak mellékszereplő, akinek semmi befolyása a történtekre. Olyan béna indokkal megy Párizsba, hogy az komolyan fájt.
A hangsúly átmegy Dumbledore és Grindelwald felé, akik ennek ellenére szintén alig szerepelnek. Ez az ő játszmájuk és harcuk, amelyben mindenki más mellékszereplő. Mintha csak időhúzás lenne minden, amíg ők ketten szembe nem kerülnek egymással.
De hogy a rajongók legyen miért megnézzék, telegyömöszölték későbbi utalásokkal, melyek nagyon lógnak a levegőbe. Például Nagini, aki Voldemort kígyója lesz, itt még lány. És nagyon keveset tudunk meg róla, eddig szó se volt arról, hogy ő nem eredendően kígyó.
Történetnek nem jó a film. Össze-visszautalások, olyan kalandok, melyek a történet egészét nézve érdektelenek, és nem mesélős. Bájos, néhol fájdalmas, máshol hősies volt ez a világ, most meg a végének két csavarja köré épült minden, és ennyi.
De látványra korrekt, nagyon szép a kivitelezés megint.
A casting is nagyon ütős. Üdv Jude Law, jól állt a szerep, várunk vissza!
Szeretem e mesevilágot, de ez csalódás volt. Hiába Párizs a helyszín, a varázs hopponált.
Legendás állatok 2. - 5/3,5 látványos, hozza a megszeretett szereplőket, de a mese elveszett. Egy csavarra épült.