Gyerekszínészek voltak, vannak és lesznek is. Az alábbi képen van múlt idézés, és itt a jelen. Össze tudjátok párosítani őket, esetleg a nevük is megy?
Azért egy kis segítséget adok. Aki gyerekként szellemeket látott, legutóbb az X-aktákban láttam fejtörést okozni Muldernek. A Jurassic Park alapítójának unokája idén királynői bandát alapított. A csokigyárba kiránduló Charlie pedig az édességipar helyett a kórházban keresi a fizetését.
Megoldás - Tovább!
Kamaszos, hercegnőt megvédős, hőssé válós, kalandos.
Jack magányos kamasz, aki egy verekedős játékban mesteri szinten van, Fekete Lovag karakterével minden hercegnőt megment és gonosszal leszámol, de a valóságban ő az, akit a nagyobb srácok megvernek vagy menekülésre késztetnek. Minden megváltozni látszik, amikor egy barátja különös, kínai dobozt ajándékoz neki. 
Éjjel a doboz szétrobban, és egy kínai hercegnő száll ki belőle a testőrével. A hercegnő halálos veszélyben forog, és amíg testőre a biztonságán dolgozik otthon, Jack lesz a lány védelmezője. A kezdeti nehézségeket leküzdve Su Lin beilleszkedik a fiú világába, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De a lányt elrabolják, hogy saját korában egy barbár hódító feleségül vehesse. Jack utána siet, és a lány testőrének segítségével magában is felfedezi a hercegnő mentő Fekete Lovagot.
Hú, de nagy bukás volt ez a film… bocs, tudom, nem ezzel kellene kezdenem, de rápillantottam a bevételi adataira, és ritkán látok ennyire nagy buktát. 48 millióból forgott és alig keresett többet 3 milliónál. Azért ez durva! Nekem se tetszett a film, de nem gondoltam, hogy ennyire érdektelen lett volna másoknak is.
Igazság szerint nem vállal sokat, azt talán még korrektül teljesíti is. Megvan a fejlődési út, a bátortalan és lúzer srác a film végére megszerzi a lányt, harcossá lesz és megfizet azoknak is, akik addig piszkálták. Ha fordítva lennének a nemek, Jack lenne a lány, még a disztópia ifjúsági zsánerbe is illeszkedhetne.
A látványvilága is olyan, amit tévében mernék leadni, ha azért moziba nem is illik szerintem. Színes, harsány, a középkori világ erősen túlzott és túlszínezett. De fél szemmel nézve még látványos is így, túlzóan.
Nem vagyok nagyon otthon az akciófilmekbe, de azt még én is láttam most, mennyire beállítottak és kiszámítottak a verekedős jelenetek. Komolyan olyan érzésem volt néha, mintha a gonoszok megmerevednének, és várnák, hogy kiosszák nekik a pofonokat és rúgásokat, melyektől aztán elterülhetnek.
Az se tetszett, hogy a korhatár besorolás mennyire rányomta a bélyegét. Ebben a filmben ölnek, karddal szúrnak le embereket. Szerintetek vérzik bárki is? Nem vérzik. Konkrétan van egy olyan jelenet, amikor premier plánban leszúr Jack egy barbárt, kihúzza belőle a kardját, ami szinte ragyog a fényben, és a katona cseppnyi vérzés nélkül holtan eldől. Gyerekfilmnek ok, de az én igényeimnek ez már inkább bután vicces, mint szórakoztató.
A karakterek minimális árnyalást kapnak, de mindenkinek adnak egy területet, amiben fejlődhet a film végére. Jack bízni kezd magában és küzdősport zseni lesz. Ja, egyetlen beállásból és kéztartásból eljut a fekete övig a semmiből… A kínaiak meg lazulni tanulnak a fiútól, hogy nem kell maguk olyan komolyan venni. Inkább nem is minősítek. Maradjunk annyiban, hogy én a barbár vezéren mosolyogtam jókat, aki szegényem még azt se tudja, hány serege van, és olyan neve van, hogy az állandó jelzőit rövidíteni kell.
Sokban emlékeztet a film egy számítógépes játékra, az elején konkrétan azt is látunk. Egy pontig vártam is, hogy Jack felébred, és kiderül, csak álmodta a játékot.
Nem ez a film menti meg a fantasy kalandfilmek zsánerét, de sikítani se kell tőle.
Kalandorok kapuja - 5/2,5 közepes a látvány, a történet is nagyon mesés, tanulság tipikus. Egyszer meg lehet nézni.
Cím: Szerelmünk napjai
Készítők: a két főszereplő neve lesz ismerős, akik Asa Butterfield és Sophie Turner. Butterfield gyerekként nagy reménységnek számított, több főszerepet is kapott, most kicsit kezd belesüllyedni a tini zsánerbe. Turner viszont szépen építgeti a GoT utáni életét, ez éppen egy kis könnyedség az új X-Men filmjét követően.
Műfaj: sci-fi beütéssel romantikus komédia
Cselekmény: adott egy fizika szakos srác, akivel szakít a barátnője. Más ember ilyenkor búslakodna, vagy a lány visszaszerzésén ügyködne. Stillman viszont időgépet épít, és egy haverral visszautazik az időben, hogy ott mentse meg a szerelmi életét.
Várható megjelenés: 2019 februárja
Miért várós?
- Annyira keveset tudni róla, hogy már kíváncsi vagyok, mi is ez.
- Annyira szeretnék már egy jó romantikus komédiát látni! Vajon ez lesz az?
- Turner itt tényleg szőke? Jaj.
Összetartós, háborús, menekülős.
A II. világháború előtt pár német megpróbálta figyelmeztetni a világot, és harcolni a Hitler rezsim ellen. Közéjük tartozott Hans is, de a csoportja lebukott, menekülniük kellett. Sokukat megölték, a férfinak a kisfiával viszont sikerült átszöknie Franciaországba. Ott magukat belgának vallva letelepedtek egy kis faluban. De mikor rájöttek a 
német származásukra, a férfit börtönbe csukják. Max maradhatott, és a fiatal tanárnő vette pártfogásába. Amikor ideér a háború, a kormányrendeletnek engedelmeskedve a falusiak mindenük felpakolják, és elindulnak a gyűjtőpontra. A bombázásban szabaduló Hans a fiáért indul, de későn érkezik, csak a nyomait követheti. Egy csapatát vesztette skót tiszttel indul neki a vidéknek. Míg apa és fia lassan közeledik egymás felé, a vidéken tombol a pusztulás előszele.
Háborús film, de új megközelítés. Már nem azok a filmek mennek, ahol a hősiesen harcoló szövetségeseknek drukkolunk a nácik ellen. Itt valami újat mutatnak – a hátország ábrázolása egyre gyakrabban előkerül, de az nem rémlik, hogy konkrétan erről a múltbeli darabkáról láttam volna filmet már. Ahogy felpakolnak, és egy egész falu menekül. Az Életvonat játszik el valami hasonló témával, de ott komédia és a végén az a drámai csavar teljesen más.
Itt sikerül elérni azt, hogy a borzalmak ellenére is az élet szépségéről szóljon a film. Sokkal erősebb a remény és a mindennapi csodák hatása, mint a borzalmaké. Pedig azokból is látunk nem is keveset. Ahogy a gyerekek lelkét kímélve elmennek egy mészárszék mellett. Vagy, ahogy a náci tiszt propaganda filmet forgat – brutális, ahogy eljátssza velük a háborút, csak a haláluk lesz igazi.
De, ahogy mondtam, a pozitív elemek vannak többségben. Ahogy apa és fia nem hajlandó lemondani egymásról, ahogy végig hisznek és el is nyerik a csodájuk. Ahogy a francia, a német és az angol elindulnak együtt a vidéken, hogy biztonságba és a helyükre kerüljenek.
Igen, történnek benne tragédiák. De a végkicsengése, a hangulata miatt mégsem rossz nézni, reményt adó. Hogy a háború szörnyűségei közepette is akadnak igaz emberek, túlélők, esélyek. Hogy nem lesz mindenkiből szörny, az emberiségnek még van esélye.
Több szerethető karaktert is felvonultat a film. Hans egyfajta rendes németként szinte szuperhőssé növekszik a filmben. Tűzön-vízen átkel a fiáért, és az elvek embere. Azon egészen el voltam ámulva, hány nyelven beszél. Bárkivel is fut össze, ő fog tudni beszélni vele folyékonyan. Helyesen cselekszik, és még csak az sem látszik rajta, hogy megtörnék az igazságtalanságok. Hitler ellen küzdött, erre faji alapon bebörtönzik a franciák. Ezen totál ki is készülhetne, de ő elenged mindent, csak a fiát akarja.
A fia, Max aranyos kölyök, és már itt látszik, hogy veszi át az apja elveit és tulajdonságait. A skót tiszt, Percy a menekülés helyett a harcot választja, és ő lesz az, aki a náci propaganda tiszt nótáját eljátssza, szó szerint és átvitt értelembe is.
Ha már Percy, őt játssza az egyetlen ismertebb színész, Matthew Rhys. Szerintem ez a karakter neki már rutinból megy, de ez nem is baj.
Az a franciás báj és könnyedség, amit annyit emlegetek és szeretek a francia filmek kapcsán, ebben is megvan. Azért ez nem semmi egy háborús dráma esetében.
Aminek jönnie kell - 5/4 erősen érzelmekre hat, de jó az eltérő szemlélete, a karakterei, életigenlő dráma.
Mivel zenés/táncos filmes hiányom van, felelevenítem azt, ami tetszett és ebbe a műfajba tartozik. A High Strung végén van egy verseny, és a videón a főszereplők versenydarabja látható. A film jó lenne nálunk is, de sajnos, mondanom se kell, kis hazánkban nem jelent meg. Így jó szórakozást a videóhoz, amit azért megnézhetünk belőle!
Jogvédős, hibázós, elves.
Roman J. Israel jogdoktor, aki egy bíróságon szereplő ügyvéd mellett látja el a háttérmunkát. Amikor a társa kórházba kerül, kénytelen maga elmenni a bíróságra, és átvenni az ügyeket. De a család nem akarja így tovább vinni a céget, az eseteket átadják George Pierce-nek, egy nagy iroda egyik vezető ügyvédjének. Pierce ugyan állást ajánl a férfinak, de ő hű az elveihez, nemet mond, jobban szeretne a jog megreformálásán dolgozni, mint a pénz után futni. De anyagilag komoly bajba kerül, kénytelen elhelyezkedni George cégében. A kezdeti sikertelenség odáig vezeti, hogy visszaél egy ügyféltől kapott információval. Sok pénzt kap, hirtelen mindent 
megengedhet magának, és átcsábul a jog sötét oldalára. De jön pár eset, ami ráébreszti, mit tett, mit adott fel magából. Meg kell próbálnia mindent helyrehozni, ezzel megmentve, ami a lelkéből maradt.
Az akciópapák között van egy, aki nagyon hiteles még 60-on túl is. Olyannyira, hogy egyszerűen nehéz elhinni, hogy már ennyi idős. És nem Liam Neeson, akire most gondolok. Denzel Washington, akit túlzás is akciópapának hívnom, mert még mindig nagyon változatosan választ és kap szerepeket, nem húzhatok rá egy skatulyát.
De az tény, hogy nem látszik rajta a kora. A jogdoktor tavalyi filmje, és esküszöm, a nála jóval fiatalabb Colin Farrell sokkal jobban mutatja a korát ebben a filmben.
Ami különben nagyon nem akciófilm, ez Denzel Washington komolyabb filmjei közé sorakozik fel. Jogi kérdésekkel és az emberi lelkiismerettel foglalkozik, a végére egy kis thriller elemet is hozzáadva.
Mivel az alaphang karakterdráma, nem egy mozgalmas filmre kell gondolni. Történnek benne dolgok, de nem sok, és mindig megkapja a hangsúlyt, ez hogyan hat a főszereplő jellemére. Annak rajzolják meg az útját, hogy az igaz ember is hogy csábulhat el, hogyan hagyja hátra az elveit, ha az élete nem több a folyamatos vereségnél és veszteségeknél. És megvan a pokoljárás minden stációja: hiteles, hihető útját látjuk annak, hogy romlik meg Roman.
És ez a film érdekes része, ami lekötött. Amikor újra lelket növeszt, elkezdené rendbe tenni a dolgait, rászáll, akinek a helyzetével visszaélt. Fenyegetik, Roman menekülőre is fogná. Ez viszont már abszolút nem tudott lekötni. Nem lett igazán izgalmas, olyan kis semmilyen.
Plusz, ez a jellemrajz hihetetlenebb része, a mese. Az, hogy a jó hogyan romlik meg a nyomás hatására, el tudom hinni. De ahogy visszavált… ha ilyen könnyen menne, jobb világban élnénk. Még azt is túlzásnak érzem, ahogy a pénzhajhász új főnöke, George elkezd lelkiismeretet növeszteni Roman hatására. Bár azt egy fokkal könnyebben elhiszem, mert ott fokozatos a váltás, nem olyan szélsőséges, mint Roman esetében.
Itt megjegyzem, hogy Colin Farrell nincs a kedvenceim között, én még mindig nem tettem túl magam a Nagy Sándoron, de itt egész korrekten játszik. Bár Denzel Washington viszi a prímet, aki igazi lelki drámát hoz össze, ha nem is ez karrierje legjelentősebb alakítása.
Bár jogi film, mégsem éreztem igazán annak. Csak használ elemeket a zsánerből, ahogy a végén a thrillerből. Nekem ez egy lelki dráma volt, az elvek feladásáról és ennek az áráról.
Egyszer mindenképpen érdemes volt megnézni, de nem kerül a kedvencek közé.
A jogdoktor - 5/3,5 a történet mélye érdekes, a cselekmény kevésbé, hiába az ígéretes szereposztás.
Nem is olyan régen, a regények között meséltem Az utolsó királyság sorozat legújabb kötetéről. Mintha minden mindennel összefüggésben lenne, itt a sorozat új évada is. Bocs, de angolul áll rá a szám (vagy jelen esetben a gépelő ujjaim) a Last Kingdom 3. évada egyben érkezett meg, és a Vikings folytatása előtt már visszatérhetünk Alfrédhoz és a vikingek elleni háborúhoz. Bírom, ahogy a két sorozat kezd összeérni... Majd mesélek, milyen lett az évad - csak bírjátok kivárni :)
(Ha Jane boldog, nem halad a könyvével. Ami a kiadónak nem tetszik, közbe kell lépni!)
(Ha a mesebeli hercegnők akarnak gonoszkodni egymással, megindul az egyedi szópárbaj.)
(Belmont és Alucard a változatosság kedvéért nem egymást, hanem a varázslólányt szívatják.)
(Leo gyötrődik, hogy tartsa meg Nikkit, mire a haverja filmes tippeket próbál adni.)
(A házba szorult civilek az életük kell, hogy védjék az éjszaka. Az addig szelídnek tűnő lány magához ragadja az irányítást, és kiderül, mi mindent tanult korábbi pasijától, a bandavezértől.)
(Az ifjú Sheldon a nagyanyjával elkezd videójátékozni…)
A következő pár napban futva mentem mimóhoz, hogy megmentsük a nyolcbites hercegnőt. Ha nem lenne világos, mennyire fontos volt ez, megismétlem: futva mentem. (Young Sheldon)
(Donald egy olyan virágfesztiválra viszi a fiúkat, amelyről még Webby sem hallott. Van, aki rutinosan már titkot sejt az este mögött.)
Szerelmes, családi viszályos, sütős.
Az Angioli és a Campoli család a legnagyobb barátságban élt együtt – az apák együtt vezették a menő pizzériájukat, ahol a szüleik is besegítettek, ahol a gyerekeik is felnőttek. Nikki és Leo legjobb barátok voltak, és ahogy kamaszodni kezdtek, a lány bele is esett a barátjába. De most a két család viszálykodik, külön pizzériát visznek, mindkettő a csőd szélén. Nikki egészen Londonig menekült, ahol egy menő séf diákja lett. Mikor lehetősége nyílik álmai állására, haza kell térnie papírmunka miatt. 5 év után először jön haza, és találkozik újra Leóval. Aki a családi étteremben maradt, és a környék minden lányának álma. Miközben apáik továbbra is egymást gyilkolják, a két fiatal újraéli a barátságuk, és egyre jobban egymásba szeretnek. A családi viszály azonban mindent tönkretehet, hacsak nem kezdenek el lépni ellene…
Annyira szerettem volna, ha születik egy olyan romantikus komédia, amit sokszor meg lehet nézni, ami vicces és romantikus, amiben szeretni lehet a szereplőket! Vadászgatok ilyesmire, de csak nem sikerül ráakadnom az igazira. Most sem jött össze, bánatomra.
Ez a film annyira tipikus, hogy teljesen elveszik a hasonlók tengerében.
Sokat ismétlem a romantikus komédiák alapszerkezetét, vegyük át megint! 1: feltámadó vonzalom, még az esetleges ellentétek ellenére is. 2: összejönnek és boldogok. 3: valami semmiség miatt összevesznek, mindenki nyomorúságosan érzi magát. 4: egy nagy gesztus. 5: kibékülés, és még nagyobb happy end. Ezzel el is meséltem a filmet anélkül, hogy bármilyen konkrét cselekményszálat elmondtam volna. Komolyan, legalább egy ponton miért nem voltak képesek meglepni? Kezdem visszasírni a Not another happy ending történetét.
A film egy pontján eljutottam addig, hogy már nem is érdekelt a két főszereplő. Nem sok minden történt köröttük, ami mégis, teljesen kiszámítható volt. Igazából csak az volt kérdés, hogy mikor kezdik el bevallani maguknak, hogy ez nem barátság, hanem szerelem és kezdenek el a sportpálya helyett az ágyban gólokat rúgni – tudom, bocs, de a film is poénkodik ezen, megengedtem magamnak én is.
A mellékszereplők között akadtak érdekesebbek. Nagyon jópofa volt, ahogy a két feleség továbbra is jó barátnő, titkon összejárnak és beszélgetnek, míg a férjeiknek megjátsszák ők is a részvételt a nagy családi háborúban. Még a nagyszülők szerelmi története is több fordulatot rejtett, mint Leo és Nikki története.
Sajnos, a férfiak terén sokkal unalmasabb figurák szerepeltek. Mindkét apa csak egy sztereotípia, ha nem más játszaná őket, meg se lehetne különböztetni őket. És sajnos, Nikki és Leo sem jártak jobban. Tudjátok, mennyit tudunk meg róluk a teljes film alatt? Nikki gyerekkora óta bele van esve Leóba. Leo meg nagyon jól néz ki, akit mindenki le akar tapizni a rendőrnőtől kezdve a meleg barátig bezárólag, és amíg nem volt itt Nikki, nagykanállal fogyasztotta a nőket. És mást nem is tudok róluk… ez kevés!
Így hiába van jónak mondható szereplőgárda, ebből nem lehet finom pizzát sütni.
A film hangulata, humora is nagyon semmilyen. Az a Little Italy hangulat, amit a cím üzen, nagyon csak nyomokban lelhető fel, pár jó ötletet leszámítva semmilyen.
Nekem csalódás, csak egy szürke is romantikus komédia a zsáner tengerébe elveszve.
Little Italy - 5/3 egyszer nézhető, többre érdemes színészekkel, de totális és végtelenül tipikus az egész.
+1: Robin Hood (2018) Már nagyon várom a jövő héten kezdő új Robin Hood filmet, így összedobtam ezt a listát, és remélem, hogy jövő héten elmondhatom, hogy az új változat is helyet érdemel itt.
5: Robin Hood (Disney mese) - a klasszikus, aranyos, állatmese változat. Robin és Marion rókák, a királyi család 
oroszlánokból áll, és valami rettentően cuki az egész. Dalolnak is benne, de a kalandokon és a humoron van a hangsúly. Ma már talán réginek hat, de lehet értékelni azt a klasszikus, kézzel rajzolt világot, amit mára a CGI és az animációk feledésbe vittek.
4: Robin Hood, a fuszeklik fejedelme - A tolvajok fejedelme akkora siker volt, hogy paródiája is 
készült, abban a korban, amikor még értelmes paródiákat forgattak. Kifigurázzák a nagy hollywoodi film szereplőit, helyzeteit, de nem túlzásokkal, ötletekkel és humorral. Nekem külön tetszett, hogy Robin az a Carry Elves, aki a szívemhez nőtt A herceg menyasszonya főszereplőjeként.
3: Robin Hood - próbálkoztak vele a Costner film után is, ezúttal Russel Crowe bújt Robin 
bőrébe. Csak éppen ez egy öregebb, megfáradt verzió. Egy nevenincs lovag, aki az igazi és elesett nemes helyét veszi át, hogy meneküljön a birtok. Ő ellenne békében, de amikor János király szemétkedik, íjat ragad és jogvédő harcba kezd. A koncepció még érdekes is volt, de túl realista megközelítés a mítoszhoz képest. És nagyon nem tett jót neki, hogy Crowe fizikailag mennyire nem volt formában.
2: Robin Hood, a tolvajok fejedelme - talán ez a legismertebb feldolgozás, amiben minden 
nagyon látványos és szórakoztató, egy klasszikus kalandfilm. A Szentföldről hazatérő lovag, Robin azzal szembesül, hogy az apját eretnekségért kivégezték, a birtokait elkobozták. A nép éhezik, szenved, sokan az erdőbe menekültek. Robin az élükre áll, és szembeszállnak a Richárd nevében garázdálkodókkal. Természetesen van egy nemes hölgy, egy gyerekkori barát, aki már több lehetne barátnál, és Marion a neve, akit a bíró is kiszemel, csak őt jobban érdekli az, hogy a lányban királyi vér folyik, mint maga a lány. Rickman, a banya, a fák közti függőhidak, amikor az emberevő kelták jönnek az ostromra, Vörös Will vallomása a film végére - nagy kasszasiker volt, nem véletlenül.
1: A tüzes íjász - tudom, ez valahol ciki, hogy gyerekkorom óta ez az olasz film a 
kedvenc Robin Hood történetem, de így van, ez már nem fog változni. Szeretem a történetét, a humorát - egyike azon filmeknek, amelyeket már annyiszor láttam, hogy mondom a szöveget a szereplőkkel, de még mindig nevetek és szórakoztat. Még izgulni is tudok rajta, pedig tudom nagyon jól, mi lesz a vége. Kalandos, izgalmas, van benne szerelmi szál, és szégyen, nem szégyen, annak ellenére, hogy nagyon látszik az is, hogy olasz színészekkel olasz tájon forgott, szeretem így is. E történet szerint sir Henry of Nottingham, a király lovagja kapja a megbízást, hogy a fogságba esett Richárd nevében Angliába menjen, és hozza el a német császárnak a váltságdíjat. A bátyja helyett uralkodó János azonban nem akar fizetni, Henry is menekülni kényszerül. Régi barátjával találkozva, megismerve az erdőbe menekült szászokat, tervet sző. A gazdagoktól elveszik a pénzt, összegyűjtik a váltságdíjat. Senki nem tudja, ki ő, csak Alan, akit hallgatásra kötelez. A szegény íjász és népvezér, Robin Hood álcájában találkozik a menyasszonyával, Marionnal, akit a Nottingham-i bíró akar feleségül venni. Henry/Robin még neki se mondja el, ki ő és mi köti össze őket, hiszen azt szeretné, ha a lány magáért szeretné, nem mert gyerekként egymásnak ígérték őket.