Börtönt túlélős, fegyverkereskedős, családot mentős.
Jacob Harlon sikeres és boldog ember volt: kényelmes élete volt befektetési bankárként, otthon szerető feleség és helyes kisfiú várta. Egy vacsora azonban szörnyű véget ér: Jacob vezet hazafelé, egy pillanatra nem figyel, áthajt a piroson és karamboloznak. A hátsó ülésen ülő barátja meghal, a másik autó sofőrje komolyan megsérül. Hiába volt baleset, a bíró nem ismer kegyelmet, 7 év börtön vár a férfira. A felesége kész kitartani mellette. Jacob azonban már első este szembesül a benti viszonyokkal: a szomszéd ágyon fekvő srácot tömegesen erőszakolják meg. Nem akar a sorsára jutni, beleköt egy keményfiúba, amiért fel is figyel rá az egyik banda. Beveszik, megvédik, de cserébe neki is be kell mocskolnia magát. Egyre mélyebbre süllyed, és már csak az motiválja, hogy a családja biztonságba legyen, vele bármi is történjen.
Érdekes, ahogy gyakran párosan kapunk filmeket, amelyek hasonló témát dolgoznak fel. Coster-Waldau góréja nem is kicsit emlékeztet Vince Vaughn hasonló filmjére. És mivel a Trónok harca színészét bírom jobban, meglep engem is, hogy mégis a Vaughn film tűnik ütősebbnek a börtönös sorstörténetek közül.
Ennek oka főleg a cselekményben kereshető. Van egy alapmaszk, amelyben Jacob belekerül egy ördögi körbe, és csak süllyed. Az állomások, a testi átalakulás is, a börtönbeli viszonyok mind elfogadhatónak tűnnek. Talán még a hiteles se lenne nagyon elvetemült jelző. Nem egy körömrágóan izgalmas darab, de mindig történik annyi esemény, hogy azért a bealvástól se kelljen tartani.
Csak, van valami, ami nagyon nincs a helyén benne. A főszereplő karaktere, aki mellé kellene állnunk a történetben. Van egy jelenet, amelyben a felügyelőtiszt azon töpreng, hogy miért olyan Jacob, amilyen. Jó emberből lett söpredék, de miért? Én legalább annyira tanácstalan vagyok, mint az a tiszt.
Mert az eleje OK. Kell a védelem, hogy ne legyen a börtönbeli élete olyan, mint az emberkereskedelem eladott áldozatainak. Még azt is elfogadom, hogy bevállal érte olyanokat, mint a drog csempészése. De aztán jobban mélyül a kör, és azt már nem értem. Elviszi a gyilkossági balhét. Átalakul kitetovált bűnözővé – hatalmas a váltás a között, aki bement, és aki kijön a börtönből. És nem értem, miért!
Könnyű lenne ráfogni, hogy a családját védi. De ezzel mégis, hogyan? Nekem nem logikus, és nem értettem a főszereplőt, ami pluszban zavart.
Nem tetszett a film látványvilága sem. Nem lettek igazán brutálisak, még a nagy vérfolyós jelenet is olyan, hogy nem lehet komolyan venni. Szörphatású. De nem is lazán kezelt a film, komolyan vették, csak éppen nem mentek le naturálisba. Egyedül talán a tetoválásokba, az volt több is, mint amennyit elviselnék.
Most még a színészeket sincs kedvem dicsérgetni, pedig egyeseket még bírok is más szerepeik okán. Nikolaj Coster-Waldau a kettesszámú kedvenc Lannister karakterem a Trónok harcában, Jon Bernthal meg épp nézős nálam a Punisher sorozattal. De itt…
Nem rosszak, a film se annyira, de nekem nagyon nem tetszett.
A góré - 5/3 színészileg korrekt, látványra komor és durva, de a történet egyes hézagai zavarnak.
Angliából egy asszony hazaköltözik az Államokba négy gyermekével. Két nagyfia, egy nagylánya és egy kisfia van, akik mind abban reménykednek, hogy szerény körülményeik ellenére új, boldog életet kezdhetnek itt, és nem kell tovább menekülniük. Hamar új barátra is találnak egy helyi lány személyében. Ám anyjuk váratlan és kényszerből eltitkolt halála, majd egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. Jack 21. születésnapjáig elrejtőznek, már csak pár hét van addig. Egyedül Jack jár ki, aki Allie-nek udvarolgat. De a gondok egyre jönnek: kellene az iratokra az anyja aláírása, és az ügyvéd megsejti, hogy valami nincs rendben. A legkisebb, Sam szellem jelenlétét érzékeli a házban, és mindegyikük idegei túlfeszülnek, érzik, hogy valami nagyon nem stimmel. Veszélyben vannak.
elrabolja váltságdíjért. Arra azonban nem számítanak, hogy a baba meglép előlük, és míg ő mindent játszva túlél, a banda tagjai a végére már könyörögnek, hogy visszaadhassák a szüleinek a kicsit. Ismert színészek, kellemes családi humor, a baba meg aranyos.
legújabb nevelő szüleinél, az asszony meghal, és Ricky a vadonba szökik a gyámügy elől. Kelletlen nevelőapja utána indul, de baleset éri, így az erdőben ragadnak, egymást kiakasztva, míg a gyámügy vadászni kezd rájuk. Elsőre a szereplők külleme megijesztett, de isteni humora és szíve van a filmnek, nekem bejött.
mindenki rémálma lesz, aki folyton bajt kever és a legjobb barátja egy sorozatgyilkos. Új nevelőapja azonban ragaszkodik hozzá, így együtt átvészelnek egy széteső házasságot és az újrakezdést is. Családi film ez is, szituációs poénokkal, jó beszólásokkal.
Walter Matthau ikonikus alakításával. Nehéz eldönteni, mi a jobb benne: ahogy Dennis merő szeretetből megkeseríti Wilson bácsi életét, vagy amikor a házat kirabló csöves idegeire megy, de nagyon.
amikor kitudódik, felköltöznek Milánóba. Megindul a költekezés, és miközben az úri körök közé akarnak beilleszkedni, elvesztik önmaguk és egymást – szerencsére a család esze, a kiskamasz Kevi észnél van, és még időben közbelép.
egyezséget kötöttek, hogy ezen az estén mindhárman elvesztik a szüzességük. Ugyan Hunter igyekszik csitítani a szülőtársakat, de Lisa és Mitchell annyira bepörögnek, hogy máris a szabotázst tervezik. A hármas elindul a kölykök után a buliba, és az este őrületei között kénytelenek elgondolkozni azon, hogy a gyerekeik kirepülnek, felnőttek.
utánozva újra kellett forgatni a botrányba belekeveredett Ed Westwick jeleneteit Christian Cook szereplésével – aki különben korrekt választás, elsősorban színpadi színész, de a külleme és a tehetsége is megvan a széles vászonhoz.
A BBC-től megszokhattuk, hogy a külsőségekre is nagyon odafigyelnek. Ez ugyan tévére készült, de annyira igényes kosztümös film, hogy simán el tudnám képzelni széles vásznon is. A kor hangulata, a kosztümök, frizurák, minden nagyon a helyén van benne. Egy van csak, ami bökte a csőröm, de az már inkább casting kérdés.