Mit is lehet erről mesélni? Pont olyan, mint a film, az Amelie. Álmodozó, szerelmes, lágy. Az elkövető: Yann Tiersen. Hallgassuk!
Mit is lehet erről mesélni? Pont olyan, mint a film, az Amelie. Álmodozó, szerelmes, lágy. Az elkövető: Yann Tiersen. Hallgassuk!
Kémkedős, szabaduló terves, hidegháborús.
Dominika számára a tánc volt az élet. A Bolsoj prímájaként különleges volt, amíg egy féltékeny vetélytársa komoly balesetet nem okozott a lánynak. Dominika a tánccal együtt nem csak az identitását, a megélhetését is elvesztette. Lakását, az anyja gyógykezelését is a Bolsoj állta eddig. Nagybátyja, a belbiztonsági fejes Ivan ígér segítséget egy szívességért: csábítson el egy vezetőt és lopjon adatokat! Lopás helyett gyilkosságba keverik a lányt, aki már nem tud kiszállni. Kénytelen a verébképzőbe menni, ahol a szexualitását fegyverként használó kémnőnek képzik ki. Első megbízása egy amerikai tartótiszt, Nate Nash, akinek a belső kapcsolatát kellene lelepleznie. Ám Dominika gyűlöli a rendszert, kiutat keres, és valóban kezd beleszeretni az amerikaiba.
Nem véletlenül halogattam eddig ezt a filmnézést, noha Jennifer Lawrence filmjeit hamar meg szoktam nézni, még a Serenát is láttam a megjelenésekor. De ettől tartottam, és most azt mondom, jogosan.
Hiába tudom, hogy ne a regény alapján nézzem a feldolgozásokat, de nem bírok elvonatkoztatni. A Dominika sorozatból magyarul eddig kettő jött ki, a zárás ősszel érkezik. És ez a Dominika nagyon nem az a nő volt, akiről a regényekben olvastam. Nem szedek ki minden különbséget, de a legfontosabbakat azért megjegyzem:
Ha az előismeretemből fakadó ellenérzéseim kikapcsolom, akkor is csak egy korrekt, de nem jó filmnek tudom látni.
Egyrészt, a durva húzások nélkül a cselekmény csak tipikus kémes átverő játék. Arról nem is beszélve, hogy ennél bénább szerelmi szálat ritkán látok. Aki nem olvasta a könyvet, annak lejön egyáltalán, hogyan szeretnek ezek ketten egymásba? Szerintem nem.
Akció nem sok van, amit erősebb karakterdráma indokolt volna, de abba se nagyon mentek bele. Felületesen kapunk ezt-azt, de mélyen egy téma se kerül elő.
A színészek – Lawrence kellene, hogy vigye a hátán, de pont az, amivel finomítottak a lányon, megöli a karaktert és ezt látom a színésznőn is. Dominika tudatosan, szégyen nélkül használta a testét, Lawrence meg érezhetően feszeng. Az meg a személyes kínom, hogy a regénybeli helyes és idealista huszonéves Nate-et nem látom Edgertonban.
Igazából fővárosunk tetszett legjobban, ami egyszerre volt Moszkva és önmaga.
Egyszer majd megkérdezek egy regényt nem olvasót, neki hogy tetszett. Jobban, mint nekem?
Vörös veréb - 5/3,5 sok tekintetben tipikus, a regény durvaságait szűrték, bár Budapestet jól használták.
A BBC őszi dráma dobása lehet a Bodyguard, melyben megvan a két fontos összetevő:
De ettől nem félek, a BBC minőséget szokott letenni az asztalra: történet, látvány és szereplők is rendben. Majd évad végén mesélek!
A fegyverek egy teherhajón vannak, épp a hárommérföldes határon kívül, é holnap érkeznek meg Jersey-be. Lecsaphatnánk a görögökre és a fegyverekre, amíg beértek a kikötőbe. (Észleli, hogy a társa nem figyel rá.) Vagy akár meg is skalpolhatnánk őket. Bedobhatnánk őket a cápák közé. Kinyírhatnánk mindet. Mit szólsz? (The Punisher)
Akciós, kémes, világot mentős.
Ethan Hunt újabb küldetést kap. Három atombomba magot kell visszaszereznie, oldalán két társával, Benjivel és Lutherrel. A számításba azonban hiba csúszik, és a férfinak választania kell a magok megszerzése és a barátja/társa megmentése között. Mivel Luthert választja a magok helyett, újabb akció szükséges, hogy visszaszerezze a magokat. A CIA azonban nem akarja engedni, hogy maga dolgozzon. Biztosítékot akarnak, így az igazgatóasszony a saját bizalmas emberét, a legjobb bérgyilkosát beteszi Ethan csapatába. Walkerrel mennek Párizsba, ahol azzal szembesülnek, az Apostolok nem pénzt akarnak az urániumért – vezetőjüket akarják visszakapni, a terroristát, akit még Ethan fogott el. A hajsza egyre vadabb, amibe beszáll Elsa is, és Julia is célkeresztbe kerül. Ki ver át kit?
Egy újabb filmsorozat, aminek talán vége se szakad soha. Ahogy James Bond is mindig akcióba indul, és a galaxis másik felében is mindig feltámad az erő, VD halálos iramban száguld a családért, úgy tűnik, Ethan Hunt is állandóan titkos szervezetek elől védi a világot.
A legújabb szervezet éppen az Apostoloké, akik kiugrott titkos szolgálatos profik, akiknek elegük lett a politikai ármányokból. Mivel pont most olvastam Az elnök eltűnt című regényt, ami pont ilyen játszmákról szól többek között, valahol meg is tudom érteni őket. De a filmre visszakanyarodva, most éppen az Apostolokkal harcol Ethan. És nem tudom eldönteni, hogy ez röhejes vagy sem.
Mert már megint van egy titkos szervezet. Már megint van egy nagyokos fejes, akiben felmerül, hogy Ethan átállhatott a sötét oldalra. Komolyan mondom, már csodálkozom, hogy Ethan még mindig nekik dolgozik. Többször szúrják hátba a sorozat alatt, mint amennyit Julius Caesar kapott március 15-én.
Az előző két részt szórakoztatónak találtam, de most annyira nem tetszett nekem a film története! Tulajdonképpen ismétlődik az egész, és nincsenek meglepő húzások. Kezeket fel, ki nem számított arra a fordulatra, ami akkor van, amikor Walker egyedül marad a terroristával? Annyira ezt diktálta a M:I világ, hogy újnak kell lenni, hogy meglepődjünk.
A karakterek se nyűgöztek le. Annyira egysíkúak, hogy az már fájdalmas. Nincs benne egy sem, aki legalább a szürke árnyalatok között mozogna a fekete-fehér helyett. Világosan elkülöníthetően vannak a jók meg a rosszak és ennyi.
Aminek viszont nagyon megy a mozi, és ebben a tekintetben 100% a teljesítménye, az akciók. A film egy akcióorgia, ami tényleg nézhető úgy is, hogy az egyik nagyon kitalált és látványos akciósorból megyünk a másikba. Minden részben kitalálnak valami nagyon durvát – ebben van tetőfutás, repülőből kiugrás, hatalmas autós üldözések, nagy párbajok fegyverrel vagy kézzel és még sorolhatnám. Ha ki tudtam volna kapcsolni az agyam, és nem valami okosabb történetre szomjazom, akkor a látvány simán el tudja vinni.
De, mivel most nem tudtam lekapcsolni az agyam, bennem most maradt hiányérzet. Igen, akciófilmnek zseniális, de kémfilmnek nagyon nem.
Végül, azt leszögezem, a stáblista szokás szerint ütős. És én utáltam a Cavill bajszot!
Ha egy akcióorgiára vágysz, nagyon be fog jönni. Cruise nagyon odatette magát ilyen téren.
Mission: Impossible 6. - 5/3,5 látvány mozinak tökéletes. Pörög, akció követ még nagyobbat, csak a sztori semmilyen.
5: Fák jú, Tanár úr trilógia - adott egy fiatal német, török származással, akinek soha nem jött össze a nagy meló. Rabolgatott. A börtön előtt pont egy iskolai építkezésen rejtette el a pénzt, így a szabadulása után kénytelen tanárként beépülni a problémás kamaszok mellé. Annyira belejön, hogy visszatér egy osztálykirándulásra, majd az érettségire is. Humoros, az elsőnek mellette még szíve is van és egy olyan jópofa Rómeó és Júlia feldolgozás benne, amit öröm volt nézni. Az érettségis rész még csak most jön hozzánk, én majd sort kerítek rá.
4: Vezet a ritmus - Antonio Banderas egy problémás fiatalokkal teli középiskolába megy el versenytáncokat tanítani a felesége halála után. Senki nem jósol neki nagy jövőt, de képes lesz változást hozni, és a végére még az igazgatónő is hinni kezd benne. Csak a poén kedvéért, ebben is akad egy Rómeó és Júlia szál, itt
bandaháborús színezettel.
3: Holt költők társasága - a klasszikus, ami megkerülhetetlen a középiskola és tanár hívószavaknál. Az elit bentlakásos magániskola új angoltanára, a csodás Robin Williams alakításban, nem csak az angolra tanítja meg a diákjait. Küzdeni az álmaikért, embernek lenni, saját fejükkel és szívükkel élni. Dráma is, de szép is, és tele van olyan színészekkel, akiket érdemes kamaszként is felfedezni. Egyet megsúgok: itt kezdett dr. House Wilson doktora.
2: Rocksuli - adott egy lecsúszott rocker, akit már örök barátja is készül kitenni a lakásukból. Sürgősen pénz és állás kell. Mivel a lakótársa helyettes tanár, hősünk elmegy helyette egy elit magániskolába helyettesíteni. Lógja a napokat, míg egyszer meg nem hallja a srácokat zeneórán. Pont bandát keres, és itt megcsillan a szeme: a srácokból csinál rockbandát, órákon tanítva nekik a rocktörténetet és életérzést, aztán irány a Bandák csatája! Vicces, ez az a Jack Black, akit kamaszként bírtam. Mai napig könnyesre nevetem magam rajta. Csicsagatya... kész.
1: Kóristák - ez a francia gyöngyszem a kedvencem a műfajban. Egy egyházi nevelőotthonba új zenetanár érkezik, aki most mondott le zeneszerzői álmairól. A gyerekeknek rossz híre van, erőszakosak és nevelhetetlenek. De ő hisz bennük, közösséget formál és maga is csodára lel. A gyerekek ihletet adnak neki, és egy tanítványának olyan kincs rejtőzik a torkában, aminek ragyognia kellene. Ő harcol értük, míg az igazgató mindenki életét nehezíti és nem egyszer veszélyes helyzetbe sodorja őket. Szép a zene, tartalmas a film, hol nevetek, hol sírok rajta. Ahogy említettem, a kedvencem ez.
Családi, konfliktusos, nevelős, összeomlós.
Troy szemetesként keresi a kenyerét, minden pénteken pontosan adja le a fizetését a felségének, aki 18 éve az igazi számára. Látszólag remekül élnek: saját házban, egy felnövő fiúval, akinek sportösztöndíjra van kilátása. De a felszín alatt egyre gyűlnek a problémák: Troy helytáll, de egyre gyűlik benne a keserűség, a veszteségek miatti fájdalom. 16 évesen a saját lábára kellett állnia, családja lett, és a lopások miatt börtönbe került. Kikerülve megismerte Rose-t, szerelmes lett, új családja és felfedezte a sportot. Nagy sporttehetség volt, de a bőrszíne miatt esélye sem volt boldogulni vele. Most a fiát igyekszik visszafogni, tisztes szakmája legyen, ne a sportba bízzon! Saját ifjúságát egy új nő mellett keresi, bár ezzel veszélybe sodorja mindazt, amit 18 év alatt felépített.
Bár a regényeknél igyekszem jobban külön választani a szubjektív érzéseim a szakmai véleményemtől, most e film kapcsán is szívesen tenném ezt. Mert nagyon úgy érzem, hogy hatalmas a szakadék a kettő között. Az agyammal, mint filmet, tudtam értékelni a Kerítéseket, még kifejezetten jónak és erősnek is tudom nevezni. De ha arra kell válaszolnom, hogy tetszett-e, határozottan nem lesz a válaszom. Tudom, hogy jó. Értékelem is. De nem tetszett.
Ami jó benne: színdarab film változata, de nem lett színpad utánérzet a film. Ha nem tudom, hogy egy színdarab átdolgozása, nem is gyanakszom rá. Mert filmszerű, kitölti a kereteket, külsőségeiben és cselekményben is. Pedig, alaposan nézve azért nyomon követhetőek a színpad hatásai: a rengeteg párbeszéd, a kevés helyszín, a karakterek mélységében.
A jó pontok közé tartozik a két főszereplő is. Viola Davis és Denzel Washington is nagyot játszanak. Nekem Denzel a nagyobb meglepetés, mert őt megszoktam a hős szerepben, ennyire emberinek nem is tudom, mikor láttam utoljára. Olyan tökéletesen hozza a megkeseredett, elvei szerint élő férfit, mint a rendíthetetlen rendőrt szokta. Mert pocakos lenni, ősz, borotválatlan, és a külsőségeken túl belülről is hozza Troy alakját. Mellette Viola Davis, aki begyűjtötte az Oscart az alakításáért. Megérdemelten, egy sorstragédiát varázsolt a vászonra nagyon kevésből, gesztusokból és arcjátékból, egy-egy nagyobb monológgal. Egyszerre erős és sebezhető, egyszerre van a figurájában valami nagy bölcsesség és naiv ostobaság is. Működik a páros között a kémia, szépen építik egymás játékát is.
De, akkor a fekete leves. Nem tudtam mit kezdeni a fekete világfájdalommal. Nekem ez üres panaszkodásnak tűnt, ha tudom is, hogy van alapja. Tény, hogy bőrszín miatt eleve rosszabb helyzetből indult. Tény, hogy sok mindent azért nem tehetett meg, mert feketének született. De ahogy ebbe belekeseredik, azzal mit kellene kezdenem? Sajnálnom kellene? De annyira aljasul le Troy karaktere a szememben, hogy nem tudtam sajnálni. Nem lehetett belőle hivatásos sportoló, akkor a fiának se engedi, akinek már lenne lehetősége? Otthon sok a gond, erre összeszed egy szeretőt, aztán a feleségének benyög annyit, hogy lesz egy másik gyerekem, már bánom? És mindenre az a kifogás, hogy nehéz az élet. Másnak is az. Másnak meg másért nehéz. Szerintem ez nem szabadna indok lenni arra, hogy pokollá teszi a körötte levők életét.
Egyszer a színészek miatt érdemes megnézni, de útravaló aranyrögöket nem találtam benne.
Kerítések - 5/3 átlagolva, mert filmnek jó. Erős színészek kiváló alakításai, precíz dráma, de nem tetszett.
Ami a héten moziba indul:
- A jelenés - thrillerszerű, csoda után nyomozós, nem is kicsit vallási téma
- Bűbájosok - francia komédia három lányról, akik nem tudják, hogy féltestvérek, de apjuk halála után közösen örökölnek egy lakást és kénytelenek összeköltözni
- Haláli bábjáték - az új Melissa McCarthy krimis komédia, ami elég abszurdnak tűnik az élő bábokkal
- Könyvesbolt a tengerparton - röviden: Csokoládé angol kosztümös környezetben és csoki helyett könyvekkel, a héten nekem ez a legérdekesebbnek tűnő film
- The Little Stranger - meglepődtem, mivel pont mostanában olvastam a regényt, ami alapján készült. A kis idegen, írtam is róla a napokban. Thriller, kicsi kísértetház feelinggel, bővebben a regénynél.
- Virágvölgy - magyar, nem is tudom, dramedy? Dráma?
DVD-n pedig:
- Egy szent szarvas meggyilkolása
- A partiállat
- Maja a méhecske: A mézcsata
Barátnős, személyiségbeli gondos, bosszúállós.
Lily és Amanda kisgyerekként jó barátnők voltak, de az élet elsodorta őket egymás mellől. Most viszont megint együtt vannak: Amanda korrepetálásra szorul, és Lily lesz a tanára. Mindkét lánnyal sorsfordító események történtek: Lily anyja a férje halála után újra szerelmes lett, férjhez ment, és most együtt élnek a gazdag, de bunkó Markkal, aki mostohalánya és felesége minden tettét kontrollálja. Amanda már beismerten szociopata, aki botrányt kavart azzal, amit a haldokló lovával művelt. Véresen végzett vele, és még képeket is készített. Ahogy a lányok összejárnak, Amanda felveti, ha ennyire gáz Mark, miért nem végeznek vele? A lányok tervezni kezdenek, és egy környékbeli drogdílert próbálnak bevonni. A végére kiderül, nem feltétlenül a szociopatának vannak a durvább ötletei.
Ez meg mi volt? Az a furcsa helyzet állt elő, hogy lekötött a film, néztem, de miután végigértem rajta, a legnagyobb hatása az értetlenségem volt. Egyszerűen nem tiszta, mit láttam és hogyan kellene éreznem magam.
Nem segít az utána olvasás sem. Annyit leszűrtem, a Heathers a mintapélda. Ismerős nem? Akinek tetszett a Heathers, ajánljuk ezt is! De könyörgöm, az a film és a sorozat is elég erősen fekete humorral operál. Ott nem érzem úgy, hogy komolyan kellene vennem őket, bár megvan a szatíra hangnem is.
A Telivérek talán azért ennyire megosztó, mert ez viszont halálosan komolyan veszi magát, ami nekem nehezemre esik. A fekete humora is sokkal visszafogottabb, és gyakran annyira nem is a humor, ami eszembe jut róla. Nekem ez inkább dráma volt. Dráma light.
Adott a két lány, és a köztük levő különös kapcsolat. Első ránézésre Lily a szolid jó kislány, aki nemcsak jól tanul, de csinos is, aki ráadásul nagyon gazdag is. Amanda az, akinek szintén megvan a külsőből és a vagyonból álló előnye, de most éppen botrányhősnő azzal, ahogy a lovát megölte. Ő a rossz. De aztán elkezdi kibontani őket a film, és átalakul az értékítélet. Amanda végig őszinte, és nem rosszat akar, csak nincsenek érzelmei. Egész máshogy közelít a dolgokhoz, mint a többiek. Tulajdonképpen a lovát is azért ölte meg, hogy a súlyos betegségéből szabaduljon. Az, hogy a leggyorsabb módszer egyben brutális is volt nyaktöréssel és vagdalással – az neki nem jelentett érzelmi megterhelést. Amanda nem akar másnak látszani, mint ami. Lily az, aki tele van elfojtott indulatokkal, és nagyon ügyel a látszatokra. Pedig, ahogy megismerjük, rájöhetünk, hogy ő a kegyetlen, az egomán, a hideg.
Mennyire is lehet barátság, ami közöttük kibontakozik? Majd bekerül a képbe Tim is, aki csak a lányok játéka tud lenni. Nem is kap nagy szerepet mellettük.
Nagyon karakterközpontú a film, cselekmény nincs is benne sok. Leginkább ülnek a lányok Lily otthonában, és tanulnak, beszélgetnek, ötletelnek. Aki az eseménydúsabb történeteket szereti, nem ez az ő filmje.
Vannak cserébe jópofa vizuális és filmezési ötletek. Végig téma, Amanda mit tett a lovával. Amikor megmutatja a képeket Lilynek, mi nem látjuk a fotókat. Csak Lily arcát. Ütős.
A két lány két nagyon feltörekvő tehetség, Anya Taylor-Joy és Olivia Cooke hozza jól.
Egyszer érdekes volt, de jobb volt nézés közben, mint utána.
Telivérek - 5/3 korrekt színészek és játékok, érdekesnek tűnő történet, egyedi hangulat, túlzottan is.
Akciós, összeesküvés leleplezős, kapcsolatos.
Frank a világ szemében halott, nagyon kevesen tudják, hogy még életben van. Az emlékei elől nem menekülhet, így feles energiát egy építkezésen vezeti le. Míg rá nem talál Micro, az egykori elemző, aki megpróbálta nyilvánosságra hozni, milyen törvénytelenségek folytak felsőbb utasításra Afganisztánban. Nem csak Franket akarták érte megölni, David, vagyis Micro is halállistára került. Ő is megrendezte a halálát, hogy Frank esetét kivédve ő életben tarthassa a nejét és a gyerekeiket. De haza akar térni, és ehhez segítségre van szüksége. Frank lesz a mentsvára. Míg ők a nyomokat követik, ezt teszi a különleges ügynök Dinah is, akinek egyik emberét azokban az afganisztáni ügyekben ölték meg. Nem is sejti, hogy az életébe lépő Billy, Frank egykori katonatársa és jó barátja, szintén a játék résztvevője.
Nem gondoltam volna, hogy egy mellékág érdekesebbnek tud bizonyulni, mint a fősodor. Pedig a Netflix Marvel világában most ez a helyzet állt elő. A Daredevil 2. évadában sikeres lett Frank Castle, a Megtorló alakja, hamar kapott is egy saját sorozatot. És az a helyzet, hogy nálam be is ugrott a Top3-ba. Azért a Daredevil és a Jessica Jones jobban tetszik, de simán veri az Iron Fist és a Luke Cage történetszálakat.
Talán ezért, mert írtak neki egy jó sztorit, amiben benne van Frank eredettörténete, de önállóan is izgalmas és fordulatos. A történetvezetés egyre több szálat tud értelmesen, követhetően és izgalmasan befogni. Frank, Dinah, aztán folyamatos bővüléssel Russo, Micro is megkapja a maga fontos részeit. Egyre jobban átlátjuk az összeesküvést, ami most is gabalyodik, és kapunk egy képet a függöny mögötti játszmák hideg logaritmusáról is, miközben Frank terminátorként menetel előre a célja felé halálos küldetések során.
Tetszett, hogy az erős akciók, a jól felépített összeesküvés történet mellett karaktertörténet is tudott lenni. Ahogy nem csak Micro bontakozott ki a részek alatt, de emberivé tették a családtagjait, akiket annyira igyekezett megmenteni. Ahogy Billy Russo nem csak egy pénzért bármire kész áruló lett, hanem kapott egy mély karaktertörést és drámát, amitől máris több lett a karaktere. Itt nem csak a kiemelt szereplő érdekes, hanem a mellékszereplők is.
Nekem még az is tetszett, hogy ezen nincs rajta az a szuper képesség plusz, ami amúgy a többi sorozatban megvan. Matt a denevérhallásával, Jessica ereje, Luke sebezhetetlen bőre, és az a világító ököl, ami már szinte röhejes Danny esetében. Frank egy szenvedő, emberi alak, akit az akarata lök folyamatosan előre. Ő sebezhető, és néha annyi ütést bekap, hogy az a csoda, még mindig él és képes előre haladni. Emberi képességei vannak, és talán a legjobb a szakmájában, de ezt emberien érte el, képességmentesen.
Itt is megvan a kapcsolódás az anyasorozathoz, Frank a Daredevil egyik állandó karakterével, Karennel tartja a kapcsolatot. Bár nekem az a figura ott nem tetszik, itt jobban elviseltem.
A casting megint jó, Jon Bernthal nem véletlenül kapta meg a saját műsort, jól hozza a kommandós és a megtört ember arcait is. Mellette Ben Barnes nyúlt még bele a mézes bödönbe alaposan, a Westworld mellett lett egy újabb erős karaktere és sorozata.
Végül, de nem utolsó sorban, nem csak nekem jött be Frank saját története. Már be van rendelve a 2. évad, és már lestem – jó színészek érkeznek pluszba.
The Punisher - 5/4 az akciójelenetek kemények, a történet jól felépített, a karakterek és színészek is rendben.