Jogvédős, hibázós, elves.

Roman J. Israel jogdoktor, aki egy bíróságon szereplő ügyvéd mellett látja el a háttérmunkát. Amikor a társa kórházba kerül, kénytelen maga elmenni a bíróságra, és átvenni az ügyeket. De a család nem akarja így tovább vinni a céget, az eseteket átadják George Pierce-nek, egy nagy iroda egyik vezető ügyvédjének. Pierce ugyan állást ajánl a férfinak, de ő hű az elveihez, nemet mond, jobban szeretne a jog megreformálásán dolgozni, mint a pénz után futni. De anyagilag komoly bajba kerül, kénytelen elhelyezkedni George cégében. A kezdeti sikertelenség odáig vezeti, hogy visszaél egy ügyféltől kapott információval. Sok pénzt kap, hirtelen mindent megengedhet magának, és átcsábul a jog sötét oldalára. De jön pár eset, ami ráébreszti, mit tett, mit adott fel magából. Meg kell próbálnia mindent helyrehozni, ezzel megmentve, ami a lelkéből maradt.

Az akciópapák között van egy, aki nagyon hiteles még 60-on túl is. Olyannyira, hogy egyszerűen nehéz elhinni, hogy már ennyi idős. És nem Liam Neeson, akire most gondolok. Denzel Washington, akit túlzás is akciópapának hívnom, mert még mindig nagyon változatosan választ és kap szerepeket, nem húzhatok rá egy skatulyát.

De az tény, hogy nem látszik rajta a kora. A jogdoktor tavalyi filmje, és esküszöm, a nála jóval fiatalabb Colin Farrell sokkal jobban mutatja a korát ebben a filmben.

Ami különben nagyon nem akciófilm, ez Denzel Washington komolyabb filmjei közé sorakozik fel. Jogi kérdésekkel és az emberi lelkiismerettel foglalkozik, a végére egy kis thriller elemet is hozzáadva.

Mivel az alaphang karakterdráma, nem egy mozgalmas filmre kell gondolni. Történnek benne dolgok, de nem sok, és mindig megkapja a hangsúlyt, ez hogyan hat a főszereplő jellemére. Annak rajzolják meg az útját, hogy az igaz ember is hogy csábulhat el, hogyan hagyja hátra az elveit, ha az élete nem több a folyamatos vereségnél és veszteségeknél. És megvan a pokoljárás minden stációja: hiteles, hihető útját látjuk annak, hogy romlik meg Roman.

És ez a film érdekes része, ami lekötött. Amikor újra lelket növeszt, elkezdené rendbe tenni a dolgait, rászáll, akinek a helyzetével visszaélt. Fenyegetik, Roman menekülőre is fogná. Ez viszont már abszolút nem tudott lekötni. Nem lett igazán izgalmas, olyan kis semmilyen.

Plusz, ez a jellemrajz hihetetlenebb része, a mese. Az, hogy a jó hogyan romlik meg a nyomás hatására, el tudom hinni. De ahogy visszavált… ha ilyen könnyen menne, jobb világban élnénk. Még azt is túlzásnak érzem, ahogy a pénzhajhász új főnöke, George elkezd lelkiismeretet növeszteni Roman hatására. Bár azt egy fokkal könnyebben elhiszem, mert ott fokozatos a váltás, nem olyan szélsőséges, mint Roman esetében.

Itt megjegyzem, hogy Colin Farrell nincs a kedvenceim között, én még mindig nem tettem túl magam a Nagy Sándoron, de itt egész korrekten játszik. Bár Denzel Washington viszi a prímet, aki igazi lelki drámát hoz össze, ha nem is ez karrierje legjelentősebb alakítása.

Bár jogi film, mégsem éreztem igazán annak. Csak használ elemeket a zsánerből, ahogy a végén a thrillerből. Nekem ez egy lelki dráma volt, az elvek feladásáról és ennek az áráról.

Egyszer mindenképpen érdemes volt megnézni, de nem kerül a kedvencek közé.

A jogdoktor - 5/3,5 a történet mélye érdekes, a cselekmény kevésbé, hiába az ígéretes szereposztás.

https://www.youtube.com/watch?v=0QhA4UkmGLw

Nem is olyan régen, a regények között meséltem Az utolsó királyság sorozat legújabb kötetéről. Mintha minden mindennel összefüggésben lenne, itt a sorozat új évada is. Bocs, de angolul áll rá a szám (vagy jelen esetben a gépelő ujjaim) a Last Kingdom 3. évada egyben érkezett  meg, és a Vikings folytatása előtt már visszatérhetünk Alfrédhoz és a vikingek elleni háborúhoz. Bírom, ahogy a két sorozat kezd összeérni... Majd mesélek, milyen lett az évad - csak bírjátok kivárni :)

(Ha Jane boldog, nem halad a könyvével. Ami a kiadónak nem tetszik, közbe kell lépni!)

• Oké, van egy ötletem. Megölhetnénk a kutyáját.
• Nem is tudtam, hogy van kutyája.
• Mert nincs neki. Vehetnénk neki egyet, aztán öljük meg. (Not another happy ending)

(Ha a mesebeli hercegnők akarnak gonoszkodni egymással, megindul az egyedi szópárbaj.)

• Az én menyegzőm nem ehet punnyadt, legfeljebb csak én.
• Az én jegyesem herceg.
• Ja, biztos vagyok benne, hogy hercig a pasi, vagy ilyesmi, de az én szerelmem ő tényleg egy herceg.
• Csicseregj más madárkáknak.
• Nem haladhatnánk? Az én esküvőm itt van a sarkamban.
• Mennyire?
• Ó, vigyázat, ha sokat ráncolod a homlokod, boszi szemed lesz!
• A tükröd meg beszól érte, a ráncos szemedbe mondja! (Bűbáj herceg)

(Belmont és Alucard a változatosság kedvéért nem egymást, hanem a varázslólányt szívatják.)

• Nem mozdíthatjuk el. Sypha tönkretette.
• Nem igaz!
• De így van.
• Nem teszek tönkre dolgokat!
• Akkor egyetértünk, hogy tönkretette?
• Igen. (Castlevania)

(Leo gyötrődik, hogy tartsa meg Nikkit, mire a haverja filmes tippeket próbál adni.)

• Barátom, te és Nikki, olyanok vagytok, mint Rómeó és Júlia.
• Rómeó és Júlia meghaltak.
• Rossz példa. Ti… olyanok vagytok, mint Rocky és Adrian.
• Én nem vagyok Rocky.
• Nem! De lehetnél! (Pizza-románc)

(A házba szorult civilek az életük kell, hogy védjék az éjszaka. Az addig szelídnek tűnő lány magához ragadja az irányítást, és kiderül, mi mindent tanult korábbi pasijától, a bandavezértől.)

• Bejönnek majd az ajtón. Testpáncél lesz rajtuk, a lábukra fogok lőni. Isaiah, te meg kivégzed őket a késsel.
• Vágom.
• A nyakuknál a páncél fölött.
• Ezt meg melyik pasidtól tanultad? (A megtisztulás éjszakája: A sziget)

(Az ifjú Sheldon a nagyanyjával elkezd videójátékozni…)

A következő pár napban futva mentem mimóhoz, hogy megmentsük a nyolcbites hercegnőt. Ha nem lenne világos, mennyire fontos volt ez, megismétlem: futva mentem. (Young Sheldon)

(Donald egy olyan virágfesztiválra viszi a fiúkat, amelyről még Webby sem hallott. Van, aki rutinosan már titkot sejt az este mögött.)

• Kérlek, nem minden egy sötét családi titok! – inti le egyik tesó a másikat, mire Donald:
• Gyerekek, van egy sötét családi titkom. (DuckTales)

Szerelmes, családi viszályos, sütős.

Az Angioli és a Campoli család a legnagyobb barátságban élt együtt – az apák együtt vezették a menő pizzériájukat, ahol a szüleik is besegítettek, ahol a gyerekeik is felnőttek. Nikki és Leo legjobb barátok voltak, és ahogy kamaszodni kezdtek, a lány bele is esett a barátjába. De most a két család viszálykodik, külön pizzériát visznek, mindkettő a csőd szélén. Nikki egészen Londonig menekült, ahol egy menő séf diákja lett. Mikor lehetősége nyílik álmai állására, haza kell térnie papírmunka miatt. 5 év után először jön haza, és találkozik újra Leóval. Aki a családi étteremben maradt, és a környék minden lányának álma. Miközben apáik továbbra is egymást gyilkolják, a két fiatal újraéli a barátságuk, és egyre jobban egymásba szeretnek. A családi viszály azonban mindent tönkretehet, hacsak nem kezdenek el lépni ellene…

Annyira szerettem volna, ha születik egy olyan romantikus komédia, amit sokszor meg lehet nézni, ami vicces és romantikus, amiben szeretni lehet a szereplőket! Vadászgatok ilyesmire, de csak nem sikerül ráakadnom az igazira. Most sem jött össze, bánatomra.

Ez a film annyira tipikus, hogy teljesen elveszik a hasonlók tengerében.

Sokat ismétlem a romantikus komédiák alapszerkezetét, vegyük át megint! 1: feltámadó vonzalom, még az esetleges ellentétek ellenére is. 2: összejönnek és boldogok. 3: valami semmiség miatt összevesznek, mindenki nyomorúságosan érzi magát. 4: egy nagy gesztus. 5: kibékülés, és még nagyobb happy end. Ezzel el is meséltem a filmet anélkül, hogy bármilyen konkrét cselekményszálat elmondtam volna. Komolyan, legalább egy ponton miért nem voltak képesek meglepni? Kezdem visszasírni a Not another happy ending történetét.

A film egy pontján eljutottam addig, hogy már nem is érdekelt a két főszereplő. Nem sok minden történt köröttük, ami mégis, teljesen kiszámítható volt. Igazából csak az volt kérdés, hogy mikor kezdik el bevallani maguknak, hogy ez nem barátság, hanem szerelem és kezdenek el a sportpálya helyett az ágyban gólokat rúgni – tudom, bocs, de a film is poénkodik ezen, megengedtem magamnak én is.

A mellékszereplők között akadtak érdekesebbek. Nagyon jópofa volt, ahogy a két feleség továbbra is jó barátnő, titkon összejárnak és beszélgetnek, míg a férjeiknek megjátsszák ők is a részvételt a nagy családi háborúban. Még a nagyszülők szerelmi története is több fordulatot rejtett, mint Leo és Nikki története.

Sajnos, a férfiak terén sokkal unalmasabb figurák szerepeltek. Mindkét apa csak egy sztereotípia, ha nem más játszaná őket, meg se lehetne különböztetni őket. És sajnos, Nikki és Leo sem jártak jobban. Tudjátok, mennyit tudunk meg róluk a teljes film alatt? Nikki gyerekkora óta bele van esve Leóba. Leo meg nagyon jól néz ki, akit mindenki le akar tapizni a rendőrnőtől kezdve a meleg barátig bezárólag, és amíg nem volt itt Nikki, nagykanállal fogyasztotta a nőket. És mást nem is tudok róluk… ez kevés!

Így hiába van jónak mondható szereplőgárda, ebből nem lehet finom pizzát sütni.

A film hangulata, humora is nagyon semmilyen. Az a Little Italy hangulat, amit a cím üzen, nagyon csak nyomokban lelhető fel, pár jó ötletet leszámítva semmilyen.

Nekem csalódás, csak egy szürke is romantikus komédia a zsáner tengerébe elveszve.

Little Italy - 5/3 egyszer nézhető, többre érdemes színészekkel, de totális és végtelenül tipikus az egész.

https://www.youtube.com/watch?v=AiHYEOCfg7Y

+1: Robin Hood (2018) Már nagyon várom a jövő héten kezdő új Robin Hood filmet, így összedobtam ezt a listát, és remélem, hogy jövő héten elmondhatom, hogy az új változat is helyet érdemel itt.

5: Robin Hood (Disney mese) - a klasszikus, aranyos, állatmese változat. Robin és Marion rókák, a királyi család oroszlánokból áll, és valami rettentően cuki az egész. Dalolnak is benne, de a kalandokon és a humoron van a hangsúly. Ma már talán réginek hat, de lehet értékelni azt a klasszikus, kézzel rajzolt világot, amit mára a CGI és az animációk feledésbe vittek.

4: Robin Hood, a fuszeklik fejedelme - A tolvajok fejedelme akkora siker volt, hogy paródiája is készült, abban a korban, amikor még értelmes paródiákat forgattak. Kifigurázzák a nagy hollywoodi film szereplőit, helyzeteit, de nem túlzásokkal, ötletekkel és humorral. Nekem külön tetszett, hogy Robin az a Carry Elves, aki a szívemhez nőtt A herceg menyasszonya főszereplőjeként.

3: Robin Hood - próbálkoztak vele a Costner film után is, ezúttal Russel Crowe bújt Robin bőrébe. Csak éppen ez egy öregebb, megfáradt verzió. Egy nevenincs lovag, aki az igazi és elesett nemes helyét veszi át, hogy meneküljön a birtok. Ő ellenne békében, de amikor János király szemétkedik, íjat ragad és jogvédő harcba kezd. A koncepció még érdekes is volt, de túl realista megközelítés a mítoszhoz képest. És nagyon nem tett jót neki, hogy Crowe fizikailag mennyire nem volt formában.

2: Robin Hood, a tolvajok fejedelme - talán ez a legismertebb feldolgozás, amiben minden nagyon látványos és szórakoztató, egy klasszikus kalandfilm. A Szentföldről hazatérő lovag, Robin azzal szembesül, hogy az apját eretnekségért kivégezték, a birtokait elkobozták. A nép éhezik, szenved, sokan az erdőbe menekültek. Robin az élükre áll, és szembeszállnak a Richárd nevében garázdálkodókkal. Természetesen van egy nemes hölgy, egy gyerekkori barát, aki már több lehetne barátnál, és Marion a neve, akit a bíró is kiszemel, csak őt jobban érdekli az, hogy a lányban királyi vér folyik, mint maga a lány. Rickman, a banya, a fák közti függőhidak, amikor az emberevő kelták jönnek az ostromra, Vörös Will vallomása a film végére - nagy kasszasiker volt, nem véletlenül.

1: A tüzes íjász - tudom, ez valahol ciki, hogy gyerekkorom óta ez az olasz film a kedvenc Robin Hood történetem, de így van, ez már nem fog változni. Szeretem a történetét, a humorát - egyike azon filmeknek, amelyeket már annyiszor láttam, hogy mondom a szöveget a szereplőkkel, de még mindig nevetek és szórakoztat. Még izgulni is tudok rajta, pedig tudom nagyon jól, mi lesz a vége. Kalandos, izgalmas, van benne szerelmi szál, és szégyen, nem szégyen, annak ellenére, hogy nagyon látszik az is, hogy olasz színészekkel olasz tájon forgott, szeretem így is. E történet szerint sir Henry of Nottingham, a király lovagja kapja a megbízást, hogy a fogságba esett Richárd nevében Angliába menjen, és hozza el a német császárnak a váltságdíjat. A bátyja helyett uralkodó János azonban nem akar fizetni, Henry is menekülni kényszerül. Régi barátjával találkozva, megismerve az erdőbe menekült szászokat, tervet sző. A gazdagoktól elveszik a pénzt, összegyűjtik a váltságdíjat. Senki nem tudja, ki ő, csak Alan, akit hallgatásra kötelez. A szegény íjász és népvezér, Robin Hood álcájában találkozik a menyasszonyával, Marionnal, akit a Nottingham-i bíró akar feleségül venni. Henry/Robin még neki se mondja el, ki ő és mi köti össze őket, hiszen azt szeretné, ha a lány magáért szeretné, nem mert gyerekként egymásnak ígérték őket.

Családos, életes, családos.

Valentine 5 lánytestvér közül az egyik, aki a felnőttkort is megéli. Már 17 évesen jegybe jár, de időbe telik, mire a szerelme meg tudja győzni a lány apját, hogy képes lesz biztonságot nyújtani a lánynak. Összeházasodnak, sorra érkeznek a gyerekek. A fiúk után a nagyon várt kislány, vetélés után egy újabb csemete, aki begyógyítja a sebeket. Férje halála után Valentine a gyerekeinek él, osztozva az örömeikben és majd belehalva a tragédiákba: ikrei elesnek a fronton, lánya súlyosan betegen hal meg a karjai között. Henri fia gyerekkori ideálját, Mathilde-ot veszi feleségül, és nagycsaládot alapítanak. Vetélések, gyermekhalálok mellett egyre bővül a család, végig szoros barátságban maradva Mathilde unokatestvérével, aki elrendezett házasságot kötött egy fiatal mérnökkel, de egymásba szerettek és közösen építette egy szép életet. Élnek, szeretnek, szenvednek, boldogok, halnak, gyermekeik folytatva a sort.

Különös film az Örökké, nem egy könnyed szórakozás. Már a művészfilmhez közelít, de azért annál könnyebben befogadhatóbb. Akinek van ideje két órára elmerülni benne, és nem csak a Marvel újabb és újabb sikerei kötik le, érdemes tenni vele egy próbát. Egyre kevesebb az ilyesmi próbálkozás, pedig van benne ötlet és mélység.

Ha a cselekményt nézem, nem tűnik soknak, és nem is érthető, hogy telik el ezzel közel 2 óra. A szerelmesek összeházasodnak, érkeznek a gyerekek. Van, aki felnő és szerelmes lesz, saját családot alapít, mások meghalnak. De mindig megy tovább az élet, a következők élnek és szeretnek, majd halnak. És, mégis, megtöltik a filmet.

A címet most kell idehoznom: Örökké. Az élet örök körforgása. Fel fogjuk ismerni a mintákat, ahogy hasonlóan szerelembe esnek a karakterek, gyászolják a betegségben elvesztett gyerekeket, a tragikusan vagy hirtelen odaveszett házastársakat. Az egész egy nagy körforgás, egy örökké mozgásban levő folyamat, amelyben az ember ugyanazt teszi, amit az elődei, és mégis mindegyik élet egy önálló csoda, ha ugyanazt is látjuk, amit már korábban, mert a felmenők is ezt az utat járják be. És ez vár az utódokra is.

Nagyon erős a film zenéje is, amely mindezt körbeöleli, szinte beburkolja. Mintha egy szimfónia lenne az emberiség élete, amely zeneként sodródik egyre előre. Eszembe jutott nem egyszer a Disney Fantáziája. Ott a zenék alatt láttunk rá komponált meséket, itt is hasonlót éreztem. Csak az élet szimfóniája alatt látjuk az emberek életét. Szimfóniát emlegetek, ebből sejthetitek, hogy klasszikus zenei az OST. Nekem nagyon tetszett, voltak benne nagyon szép dallamok, és nagyon jól kifejezte azt az ismétlődő, megújuló ciklust, amit az emberi életről mesél el a film.

Ad a filmnek a kosztümös környezete is egy pluszt. Szinte beleringat egy elmúlt kor csendes szépségeibe, miközben megvan a történet mába átnyúlása is. Mintha az idő nem is számítana, a motívumok mindig ugyanazok. Ettől függetlenül élveztem a szép ruhákat, lakásokat.

A casting is figyelemre méltó. Audrey Tautou líraian kezd, amit Melanie Laurent vesz át a film második felére. Berenice Bejo is nagyon szépen hozza a maga karakterét. Női film.

Bár nem egy könnyed szórakoztató film, szép alkotás, egy mára egyre kevesebbszer átélhető filmélmény, amit érdemes megengedni magunknak.

Örökké - 5/4 szinte zenemű, egy szimfónia az élet körforgásáról. Érdekes, neves színészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=WuoX3Pop_94

Mozi:

- A diótörő és a négy birodalom: az új élőszereplős Disney, ami végre hozzánk is elér. Nagyon látványos, a zenéjét már ajánlgattam a múlt héten is. Én kíváncsi vagyok rá.

- Hamis szelek: német dráma, thrilleres hanggal és menekült problémákkal.

- Nyughatatlan özvegyek: jön regénybe is, énn azt megvárom a filmmel, de már Oscar esélyesként is suttognak róla. Négy gengszterözvegy összefog, hogy befejezzék a férjeik munkáját. Erős szereposztás, a szkript Gillian Flynn munkája, a rendező meg az Oscar-díjas Steve McQueen, szóval tuti nem csak akciófilm lesz. Több.

- Paranormal Drive: orosz horror, hullával és autózással. Elmebeteg Kéjutazás?

DVD:

- Mamma mia 2.

- Escobar

Szerelmes, udvarlós, hazugságos, kerekesszékes.

Jocelyn sikeres, jóképű közel 50-es férfi, aki egy nem közismert, de kifejezetten sikeres sportcipő üzlet igazgatója. Készül a maratonra, és csábítási ügyekben kihívásokra vadászik. Saját énjeként túl könnyen szed fel bárkit, így mindig valami hátrányt hazudik magának. Az anyja temetésére megy haza, a házat rendezi, amikor poénból beleül anyja kerekesszékébe. A helyes szomszéd lány pont ekkor toppan be, és mozgássérültnek hiszi a férfit. Jocelyn el is határozza, így szerzi meg a nőt. Aki meg is hívja magukhoz ebédre. A férfi ott szembesül vele, hogy a szintén székes nővérével, Florence-szel akarja összehozni. Jocelyn menekülőre fogná, de Florence meglátogatja, és ahogy a férfi megismeri a nőt, beleszeret. Élettel teli, varázsos személyiség – de hogy mondja el neki magáról az igazat, anélkül, hogy elvesztené?

Melyik a legnagyobb francia filmsiker? Az Amelie biztosan a listán lenne, és nagy téteket tennék az Életrevalók dobogójára is. Így miért is lep meg, hogy igyekeznek a PR szakemberek ezeknek a filmeknek a sikerét kihasználva reklámozni? A Szerelembe gurulva poszterén is ott van az a felirat, ami idegesít. Ők is életrevalók. Komolyan? Ennél jobbat nem tudtak kitalálni?

Ok, értem, mi a hasonlóság alapja. Mindkettőben van egy mozgássérült, aki ennek ellenére teljes életet tud élni. De ennél sokkal több a különbség. Ez egy romantikus komédia, nagyon korrekten meg is csinálták, szerethető, miért kellett a szájízem elrontani a PR-ral?

Mert a filmben ott az a francia báj, amiért szeretem ezeket a filmeket. Könnyed, bájos, napfényes, miközben komolyabb témákat is tud érinteni, és szórakoztató. Az alaphelyzet nem tűnik túl ígéretesnek, de amit kihoznak belőle, annál jobb lesz.

Van jól megírt cselekménye, amiben jó érzékkel vegyítik a komédiát. a romantikát és a drámát. Nagyon tetszett, ahogy Jocelyn a romantikus vacsorát tervezte. Bírtam, ahogy a véletlen találkozásokkor idiótaságokat kitalált az egészsége leplezésére. A felültette magát az asztalra részen percekig vihogtam. Ugyanakkor megvannak a megható, komoly pillanatai is. Nagyon együtt tudtam érezni a férfival, amikor gyötrődött, hogy bevallja az igazat, de úgy, hogy Florence meg tudjon bocsátani neki. Nagyon tetszett a prágai operaelőadás, ahogy Jocelyn arcán lehetett lemérni, hogy hatott rá a zene.

A fentiekből is látszik, nekem eltalálták a humorom. Vicces ez a film, és nem is próbálja magát altesti poénokkal eladni. Talán két poénja van, ami minimálisan efelé tendál, de azok se igazán ilyenek. Vagyis, egész családbarát alkotás, lehet vele több korosztálynak próbálkozni.

A karakterek eltaláltak. Jocelyn nagyon nem egy tökéletes figura. Hiú, elsőre kifejezetten sekélyes, még egomán is. De érkezik Florence, aki bárkinek példakép lehetne. A filmmel együtt fogalmazva nagyon intenzíven él. Pörög, kedélyes, érzékeny, humoros. A filmben ő az, aki szinte ragyog a vászonról, és Alexandra Lamy nagyon jól is játssza. Szerintem senkiben fel sem merül, miért szeret bele a férfi.

Jó az ember közérzetének ez a film. Mert benne van, hogy érhetnek tragédiák, megsérülhetsz, de azt te döntöd el, hogy éled meg. Lehetsz boldog és teljes, rajtad áll!

A rossz PR-t feledve ezt a filmet érdemes megnézni, nekem tetszett.

Szerelembe gurulva - 5/4 ha az Életrevalók szintjén nem is éri el, pozitív, humoros, franciás. Jobb a vártnál.

https://www.youtube.com/watch?v=RzINHAuZLaI

Háborús, hajós, különleges osztagos.

Nagy ünnepséget rendeznek, az Államok megadja a módját, hogy megemlékezzenek mindarról, amit a Nathan James és legénysége elért. Az Egyesült Dél-Amerika ezt a pillanatot választja, hogy lecsapjon. Tavo bombázói Pearl Harbor poklát utánozva minden előzmény nélkül megsemmisítik a flottát, katonák tucatjait ölik meg, és egy hackertámadással az ország védelmét is megbénítják. A Nathan James azonban pont nem volt a kikötőben, egy csapat kommandós beépített munkán Dél-Amerikában maradt és képesek visszavágni, Tom pedig a kezébe veszi az irányítást és megkezdi a manőverezést. Miközben a harcmezőn is helyt kell állniuk a technikájuk elvesztése ellenére, a kém nyomára akadnak, még nem érintett országokkal tárgyalnak és készülnek a visszavágásra.

Félreértés ne essen, az elmúlt 5 évben egyszer sem éreztem úgy, hogy a legjobb sorozat, amit láttam, The last ship lett volna. De voltak olyan évadai, amelyek kifejezetten jó szórakozásnak bizonyultak és emlékezetes pillanatokat hoztak. Volt abban valami érdekes, ahogy a tengeri ütközeteket és a hajót be tudták mutatni.

Pont ez volt az, amit idén nagyon meg akartak ismételni, de ezért nagyon erőszakolni kellett a történetet. Tulajdonképpen már kezdett minden visszaállni, a világ a gyógyulás útjára lépett másodszor is. Hogy legyen ebből megint technikai hátrány és egyetlen hajó? A válasz komédiába illő. Egy dél-amerikai diktátor egyszerre két halálos csapást is mér: a számítógépes rendszert és a japánok után szabadon az amerikai flottát is megsemmisítik. És mégis, az évad első felében, hiába az erőszakolt indítás, működött a feszültség és az akciók. Tétje volt minden lépésnek.

De túl sokat akartak mesélni és fogni. Erre az évadra már más a világ, egy egész háborút kellett volna megmutatniuk. De egyetlen hajóval? Annyira nagy tétekben játszottak, de ezt nem tudták megmutatni nekünk. Az szinte komédiába illett, amikor több hajó összecsapását mindössze egy radar képen mutatták. Országok között szövetkeztek, akcióztak, de ez is túl nagy, hogy ilyen kicsiben lássuk.

Amikor időugrás jön, és már az amerikaiak támadnak vissza, még rosszabb lett a helyzet. Valahogy nem akar összeállni a történet, nem hiteles. És egy ponton már nem féltünk senkit, mert azt pontosan lehetett érezni, hogy a finálé előtt egy fontos karaktertől sem búcsúzunk.

Idén volt egy rész, aminek a koncepciója érdekes volt. Amelyben megmutatták, hogy a flottán túl, otthon mennyire szerencsétlenek ezek az emberek, akikre a világ nagyja hősként tekint. Legmarkánsabban Tom családjában látni ezt, de más példát is könnyű találni. De annyira furán volt megírva a rész, és furcsán is volt forgatva, hogy a végeredmény csak zavaró.

Igyekeztek magánéleti szálakat is behozni, de ezek is elvesztek a nagy háborúban, nincsenek is rendesen lezárva, ettől pláne hiányérzetem volt. Kara és Danny között most akkor mi van? A végére kibékültek, újra család lesznek, vagy mi? És mi lesz Tom sorsa? Hajóznak Sashával? Egyszerűen semmit nem zártak le, és komolyan ez az egésznek a vége?

Vegyem poénra? A Nathan James elsüllyedt, kit érdekel, a tengerészek sorsa? Engem!

Néha megvillant valami, miért szerettem anno. De sokkal jobbat vártam ennél.

The last ship – 5/3 felemás évad. A hajós akciók még érdekesek, de túl sokat akarnak fogni mindenből.

https://www.youtube.com/watch?v=vSu2rkUBdQc