A héten két film volt, aminek van kedvem lelőni a poénját.

1: A hitehagyott – Toller tiszteletes már látja, hogy a férfi, aki olyan nagylelkűen adományoz a templomnak, a cégével környezetszennyez és nem egy jó ember. De mivel adományozó, nem tud mit tenni ellene és eléggé kiábrándul a kétszínű emberek tucatjaiból. Michael elkobzott alkatrészeit szedi elő, és netes videók segítségével összerak egy öngyilkos mellényt. Azt tervezi, hogy felrobbantja magával a gyülekezetet és azokat a kétszínű embereket. De nem számít arra, hogy Michael özvegye is eljön a szertartásra. A nőt nem akarja bántani, így visszarohan a sekrestyébe, és leveszi a mellényt. Helyette szögesdrótot teker magára, rengeteg sebet okozva. Az özvegy utána jött, összenéznek, és vadul csókolózni kezdenek. És itt vége a filmnek.

Én pedig még mindig nem fogtam fel. Mi van?

2: Egy kis szívesség – Emily visszajött, és mindent a férjére akar fogni, akire mérges, mert képes volt viszonyt kezdeni Stephanie-val. Megsebzi magát, és a rendőrségen azt vallja, Sean erőszakkal kényszerítette eltűnésre, és a biztosítási pénzért megölte az ikertestvérét, akinek ugyanolyan tetoválása és DNS-e is volt, mint a feleségének. A rendőrség hisz neki, a férfit letartóztatják. Stephanie úgy tesz, mintha hinne neki. Ám, mikor kettesben maradnak, számon kéri a barátnőjét, mit tett és miért. Így kettesben elég sok mindent bevall neki, főleg amikor Sean is érkezik, és ő is számon kéri a nejét. Emily annak idején végzett az apjával, most a testvérével. Előkerül egy fegyver is, Stephanie meglövi a fenyegetőző férfit. Emily meg gratulál nekik a jó előadáshoz. Átnézte a lakást már korábban, kiiktatta a lehallgatókat és a kamerákat, tudja azt is, csak vaktöltény és festékpatron volt itt. Amikor hozzá kerül a fegyver, ő már valóban meglövi a férjét. A rendőrség kijön, de már érte. Stephanie közli vele, volt még egy kamera. A ruhája egyik gombjába, így élőben bevallott mindent a neten közvetítve. Pár hónappal később Stephanie egy kisebb vagyonért adta el a blogot, magánnyomozóként is ténykedik, és elkezdett randizgatni is. Sean a fiával elköltözött és egy jó egyetemen lett tanár, miközben írt egy újabb bestseller regényt a vele történtek alapján. Emily börtönbe került, de utalnak rá, hogy jól elvan ott is, és már kialakított magának egy kis udvartartást.

Amiért ezt ki akartam emelni, mert meg kell jegyeznem újfent, mennyire más így, mint a regényben volt. Ott Emily győz, Stephanie megalkuszik, és játssza a jó barátnőjét, míg Sean ki lesz utasítva az országból, vissza kell mennie Angliába. A rendőrség azonban talál egy nyomot, ami hozzá vezetne vissza, így már csomagol, és azt tervezi, követi a gyerekükkel a férjét Angliába, hogy megint eljátszadozzon vele kicsit. A film sokkal csajosabb, szórakoztatóbb, míg a regény inkább a Holtodiglan vonalán halad és sokkal rosszabb emberekről szól.

Ez most kicsit regényes spoiler, de a filmhez is köthető, így nem bánom: a regényben az van, hogy Stephanie kamaszként komoly viszonyt kezd a féltestvérével, aminek sose volt képes véget vetni. 17 éves kora óta rendszeresen lefeküdt vele, ha néha próbáltak is szünetet tartani, mindig visszataláltak egymáshoz. Egy szünet alatt ismerkedett meg a leendő férjével Stephanie, de a házassága mellett is megmaradt a viszonya a bátyjával. A regényben konkrétan kimondják, hogy a fia vér szerinti apja is Chris, a féltestvére. A férje az évek alatt gyanakodni kezdett, és mielőtt arra a végzetes autókázásra elindult, hagyott egy üzenetet, hogy így nem képes már tovább élni. Direkt karambolozott a sógorával az anyósülésen, halálra ítélve magát is, meg a neje szeretőjét, akiről sejtette, hogy ő Miles igazi apja is. A filmben ellenben egyetlen botlásról van szó, az apjuk temetése utáni közös gyászban. Se a viszony, se az apaság kérdése, se a férj öngyilkossága nem téma. Elég nehéz lenne szimpatikussá tenni egy ilyen vérfertőző viszonyba létező nőt… nem is próbálták meg.

A hétre ennyi volt, én meg nagy töprengésbe vagyok, keddre mit nézzek meg moziba. Venom? Csillag születik? Vagy azt a Puskin feldolgozást? Ezt majd még kitalálom.

Visszaemlékezős, traumával szembenézős, bántalmazós, pszichés.

Jennifer élete sikeres: menő dokumentumfilmes, aki egyetemen tanít, és szenvedélyes kapcsolata van a vőlegényével. Ám egyszer telefonál az anyja, aki megtalálta a régi naplóit, és most feldúltan kérdi, miért nem mondta el, mi történt vele gyerekként. Jennifer nem is érti: ok, egy idősebb fiú volt az első szerelme és szexuális tapasztalata 15 évesen. Mi ebben olyan tragikus? Aztán kénytelen rájönni az anyja mutatta naplóból, hogy csak 13 volt, még egy gyerek, akit a 40-es edző megrontott. Jennifer nyomozni kezd, a saját leveleiből, naplóiból, az akkor ismert emberekkel beszélget, hogy megfejtse, mi történt valóban, mit ferdített el az emlékezete, amikor Mrs. G. egy nyáron lovagolni tanította, és az életébe lépett Bill. Most kell rájönnie, mivel csapta be magát, hogy túlélje.

Nem jó nézni ezt a filmet, pedig érdemes. Nagyon profin meg van csinálva, aktuális, és jól egyensúlyoz egy komoly dráma és egy szórakoztató film határmezsgyéjén. De akinek bejönnek a femi-thrillerek, nekik is érdemes leülni elé. Sok mindent át fognak tudni értékelni az olyan típusú történetek kapcsán is.

Ha jól számolom, én 2 módon dolgoztam fel és figyeltem a történetet.

1: femi-thriller. Ami egy nyomozás története, az igazság rekonstruálása. Mi történet a gyerek Jenniferrel? A felnőtt nőnek le kell bontania a hamis emlékei falát, ami nem egyszerű feladat. Filmesen pedig remekül kitalálták, hogy mutassák ezt meg. Folyamatos flashback elemek vannak, ahogy Jennifer visszaemlékezik a történtekre. És ezek az emlékek módosulnak, ahogy valami eszébe jut, ahogy valamit megtalál és rádöbben az igazságra. A legkifejezőbben azt emelném ki példának, ahogy a történet kezdetén egy nőiesedő, nagykamasz 15 évesként látja magát, majd szembesül az akkor készült fotókon azzal, hogy olyan 13 éves volt, aki kisebbnek nézett ki. Minden tekintetben gyerek volt. És a múltbeli emlékben hirtelen a gyereket látjuk. Krimisen bomlik ki, kik és mit tettek vele. Ami brutális.

2: pszichológia. Tökéletesen bemutatja, hogyan csapta be magát Jennifer gyerekként, majd nőtt ez rá az egész életére. Elnyomta a traumát, kicserélte egy más emlékkel. Az önvédelmi mechanizmusai nyersek, húsba vágóak, kemény nézni. Ahogy mindezt valami szépnek akarja látni, holott undorító. (Melyik hangzik jobban? Hogy az első szerelme egy idősebb fiú volt, vagy: 13 évesen megrontotta egy 40-es pedofil?) Maga a folyamat, ahogy elkezdi felfogni, igazán érteni, mi történt vele. És kitör mindaz, amit elnyomott. Ahogy saját magával is küzd, ahogy az elfojtások most is jönnek, és nem akar szembenézni az eseményekkel. Ezt is megmutatják vizuálisan is: nagyon kész, ahogy a gyerekkori énje vitázik a felnőttel. Ahogy tulajdonképpen az elfojtás küzd a józan, felnőtt ésszel.

A film nem véletlenül lett ennyire húsbavágó: a filmben látott Jennifer a saját történetét megíró és leforgató Jennifer Fox. Így a film annak is a krónikája, hogy küzd meg mindezzel Jennifer Fox. Egy film, ami egyben vizuális terápia is.

A szereposztás is nagyon eltalált. Laura Dern nekem unszimpatikus, de itt nagyon erőteljes az alakítása. Debicki lett jellegtelen, míg Ritter remekül hozta a nyálasan nyájas szörnyeteget.

Pozitív csalódás, de nem egy könnyed filmélmény. Ez elé le kell ülni és feldolgozni.

A történet - 5/4,5 kemény film, Dern nagyot játszik benne. Lesokkolja az ember agyát ez a megközelítés.

https://www.youtube.com/watch?v=jXfgbNGm_9g

Kezdetét vette egy új horror antológia, amely a Black mirror felépítéséhez lesz hasonló. Minden rész egy más horror történet, más színészekkel. Belekezdek, aztán majd elmesélem, tetszett, vagy kaszálom.

Nyomozós, rendőrségnek segítős, barátos.

Sherlock agyrázkódást szenvedett a korábban történtek során, és a hatásokat még mindig érzi. Nincs rendben az egészsége, gyakran a gondolkodás is nehezére esik. Joan igyekszik segíteni és vigyázni rá, de Sherlock a munkával nem hajlandó felhagyni. Az Anonim gyűléseken ismeri meg a szimpatikus Michaelt, aki hasznos tippekkel látja el. De a férfi körül van valami különös aura is: ő igazából egy sorozatgyilkos, aki Sherlockot választotta ki magának nemezisnek. Kettejük játszmája közben olyan ügyeket oldanak meg, mint a már halott gyászhír író jóslatainak beteljesülése, vagy a zoológusé, aki tudását ipari játszmákba is áruba bocsátotta, vagy a mérnökét, aki után a szexbaba maradt szemtanúként.

Végignéztem, és most van egy nagy kérdőjel a fejem felett. Én nem hiszem, hogy a végére a két ember, akik szeretik egymást, az ő esetükben szerelmet jelentene. Ők jó barátok. Nekem nem is ez a kérdőjel, hanem a zárás. Az évadé vagy a teljes sorozaté? Igazság szerint, akár sorozatzárásnak is jó lett volna, ahogy elbúcsúztunk a szereplőktől.

De addig el kellett jutni, idén pedig vegyíteni próbáltak átívelést és heti ügyeket. Nincs is ezzel semmi baj, nekem az arányok voltak furcsák. Az első részekben erőteljesen építették a Michael szálat, már komolyan azt hittem, kapunk egy olyan ellenfelet, akivel akár egész évadban fogócskázhatnak. Ez tetszett is – erre mindig volt egy 5-10 perc, különben ment a heti ügy. Majd Michael elment, visszatértek teljesen a napi ügyekhez. Hogy az utolsó két részbe visszahozzák, és méltatlanul egyszerűen és szerintem bután is leépítsék, amit az évad elején elkezdtek. Vagy-vagy. Lett volna végig heti ügy, vagy építettek volna átívelést, de ez a vegyítés nekem nem jött be ebbe a formába.

Az ügyek között idén akadt egészen érdekes is, ha már nem is hozakodnak elő olyan kreatív esetekkel, melyekkel nyitották a sorozatot. A BBC sorozattal meg hasonlítani se merem, nagyon elfogult vagyok az angolok verziójával, amelyet még a gyengébb részeiben is sokkal ötletesebbnek és kreatívabbnak érzek, mint amit az amerikai sorozat produkál. De heti egy rész kellemesen szórakoztató, és még mindig messze jobb krimi, mint pl. a Take two képviselte csajos nyomozgatás, amiről majd később mesélek.

Idén szerettem a sorozat humorát is. Szinte minden részben volt egy olyan beszólás, vagy szituáció, amin nagyon jót tudtam mosolyogni. Van abban valami kedvesen mókás, ahogy Sherlock és Watson még mindig tudnak szurkálódni, elsősorban egymással.

Bár sokat változtattak Sherlock karakterén, még mindig van a hangulatból, ami ennek a világnak a sajátja. A különc zseni, aki egy jól funkcionáló szociopata. Igaz, Johnny Lee Miller karaktere már kilépett ebből a körből. Korábban is sokat érzékenyítettek a figurán, most pedig elértek a csúcspontra azzal, hogy kapcsolatokat igyekszik fenntartani, és elhangzik a szeretik egymást kijelentés is.

Tudom, nem ez a mérvadó, de nekem szempont az is, hogy sokkal jobb Lucy Liu stylistja is. Az elején nagyon ronda ruhákat kapott, de már van egy nőies, de komoly stílusa, amit szerintem nagyon eltaláltak. Én pl. nézegettem a ruhatárát is az évad során.

Ha vége, akkor sincs gond, de akár szívesen nézném is tovább. Ez a jobb krimik között van.

Elementary - 5/4 jó az átívelés, ha a vége összecsapott is. És még mindig megvan a sorozat stílusa, bejött.

https://www.youtube.com/watch?v=HPypBiQz_OM

Mivel nehéz, csak 3 feladatot adok. Három filmcím, írjatok róla olyan szavakkal, értelmes mondatokkal, hogy csak e magánhangzó szerepeljen!

1: Mátrix

2: Mentőexpedíció

3: Az

Természetesen nem csak egy jó megoldás van, de a kreálmányaim megnézhetitek a Tovább után.

Szektás, gyilkosos, megtörtént esetet feldolgozós.

1969 nyara volt. Pár jó barát az egyikük villájában ejtőzött. Volt, aki a szülés előtt töltött egy kis időt a barátaival. Voltak, akik azt próbálták kitalálni, hogyan folytassák az életük: tartsanak ki az álmaik és a hírnév hajszolása mellett, vagy kezdjenek valami egészen másba. Az egyik este idegenek tartanak feléjük. Nem kérdeznek semmit, nem akarnak rabolni semmit, egyetlen céljuk van: megölni mindenkit, aki az útjukba kerül. Az első áldozatok után próbálnak elmenekülni a gyilkosok elől, van, aki a harcot is felveszi velük, de senkinek nem lesz menekvés.

Szeretnék valami pozitívat írni erről a filmről, de bevallom, nehezemre esik. Nagyon másra és jóval jobbra számítottam, így most leginkább értetlen vagyok, hogy siklott ez a film ennyire ki?

A történethez hozzátartozik, hogy igaz történetet elevenít fel. Aki a fentiekből nem találta ki, melyik hírhedt gyilkosság története ez, annak elárulom. Ez volt Charles Manson bandájának a leghírhedtebb ügye, ennek köszönhető, hogy Manson közelebbi barátságot – vagy inkább csak kapcsolatot – kötött a villamosszékkel.

A film az áldozatok szempontjából megy végig az események, és sajnos azt kell mondanom, ez az unalmasabb nézőpont. A film első fele a karakterek bemutatásáról szól, meg kis problémákat kapnak, hogy elkezdjünk azonosulni velük. Ami nekem nem jött össze, a történelem ismerete miatt sajnáltam őket, de a filmben, mint személyek, nem fogtak meg.

Annyira nem jött össze a megszemélyesítés a filmbe, hogy Sharon és Abigail karakterét csak arról tudtam megkülönböztetni, hogy Sharon terhes volt. Rajtuk kívül, ha a férfiakról kellene valamit mesélnem, nem menne. Nem is tudom, mi kellett volna. Talán pár flashback, hogy történeteket és karaktert kapjanak.

Mert ez a film akkor tudott volna működni, ha megszeretem, és nagyon sajnálom majd őket. De ez itt nem történt meg! Nekem konkrétan az járt a film alatt a fejembe, hogy igazából Polanskit sajnálom, aki így vesztette el a szerelmét és a gyerekét is. Neki durva lehetett – erről is inkább néztem volna a filmet, mint amit itt kaptam.

A gyilkosságok már szinte sterilek. Horror a műfaj, és nem értem, miért. A gyilkosok jönnek, és pillanatok alatt végeznek mindenkivel. Gyorsan, nem sok vérrel, célirányosan. Ez is lehetne félelmetes, ha az áldozatok rettegését átéreztem volna, de ennek a filmnek még ez se jött össze. Tudjátok melyik volt a film legparásabb jelenete? Amikor az egyik valódi elkövetőt mutatták, az egyik nőt, aki arról nyilatkozott, hogy nem érzett a gyilkosságok közbe semmit. Ez volt a feladata, és ő célirányosan végrehajtotta.

Tuti, sokkal érdekesebb lett volna ez az egész a Manson banda szemszögéből!

Külsőségeiben is kisfilm, egy helyszín, minimál díszlet, még a korszellemet se éreztem ki.

A két meggyilkolt nőt játszó színésznőt sorozatból ismerem, de mindkettejüket jobban bírom a sorozatukban. (Henstridge SHIELD ügynök, Cassidy az Arrowverse egy állandó karaktere.)

Az eredeti történethez viszonyuló tiszteletét, a film törekvését az események visszaadására tudtam értékelni, de magát a filmet nem. Nekem nagyon nem tetszett.

Farkasok az ajtónál - 5/2 unalmas, nem teszi megjegyezhetővé a szereplőit, az egésznek a tragédiája hiányzik.

https://www.youtube.com/watch?v=OumVB2qBBMA

A héten kicsit kevesebb sorozat indul, illetve folytatódik.

Íme, az a kettő, amelyek beköszöntek az új évadukkal:

- Gyilkos elmék - 14. évad

- Seal Team - 2. évad

https://www.youtube.com/watch?v=QWbMckU3AOQ

Cím: Dark Phoenix

Készítők: Simon Kinberg gyermeke lesz, aki benne van a forgatókönyvtől kezdve a produceri teendőkön át egészen a rendezésig mindenben. Ami azonban izgalmasabb, a stáblista. Az újított X generációból mindenkit vissza tudtak csábítani, még Jennifer Lawrence is belebújik a karaktere kék bőrébe, holott legutóbb még azt nyilatkozta, soha többet. De jön mellettük McAvoy, Fassbender, Hoult, Sheridan, Shipp, Smit-McPhee, Peters. A főszerep Sophie Turneré, meglátjuk, mire jut Stark farkasbunda nélkül… és Jessica Chastain is csatlakozik a stábhoz. Ütős egy lista.

Műfaj: sci-fi, akció, képregényfilm

Tartalom: az X csapat merész küldetéseket vállal, és az egyik során Jean Grey bekap egy nagy adag kozmikus sugárzást. A lány elkezdi elveszteni a kontrollt a képességei felett, és egy idegen, zseniális identitás sugalmazására lassan szárnyra kel a Sötét Főnix. Új szupergonosz születik, vagy a csapat visszahúzza Grey jobbik felét? Legalábbis a Wiki szerint. A trailer alapján simán elég az is, amit Charles eltitkolt előle, és az egyre nagyobb ereje, hogy más utakat kezdjen el keresni.

Megjelenés: 2019 júniusa, előreláthatólag

Miért várós:

• a stáblista önmagáért beszél. Nekem McAvoy, Fassbender és Chastain a bevonzó nevek, de itt tényleg mindenki tett már le valamit az asztalra.
• egyszerre tartok tőle, de reménykedem is benne, hogy Sophie Turner felnő a feladathoz. Elárulom, ő az a Stark, akinek a teljes családból legkevésbé fájna az elvesztése. De most adok neki egy esélyt, a trailer alapján itt jobb lesz, mint GoT berkekben. De majd kiderül!
• az X filmek látványosak. Szerintem ez is az lesz.
• Bután hangzik, de tetszett a zenéje is.

Kísérletezős, problémás, kapcsolatos.

RD Laing meg volt róla győződve, hogy rosszul kezelik a mentális betegeket. Pszichiáterként ő valami egészen mással próbálkozott: nem gyógyszerezte a betegeit, mindössze menedéket nyújtott nekik, sokat beszélgettek és drogokat is felhasznált, hogy egyes gátlásokat és gátakat ledöntsön. Ragaszkodtak hozzá a betegei, és az elméletei híressé és hírhedtté tették. Rendszeresen szerepelt műsorokban és próbált más viszonyokért kiállni. Angie Wood doktorálás előtt állt, és őt férfiként érdekelte Laing. A szeretője lett, vele élt a klinikáján, de állandó harcot vívott a férfi kötelességtudata ellen. Még gyereket is vállalt, igazi családot próbált alapítani vele, de a betegekkel nem vehette fel a versenyt.

Ha pszichológia könyvben olvasok erről a doktorról, még érdekesnek is találtam volna a témát. Lehet a pszichiátriai kezelésekről érdekes filmet csinálni, nem egy jó thriller van a témában, de születtek már komoly és jó életrajzi filmek is. Sajna, rosszabbak mellett.

Nekem ez a film egyértelműen a rosszabb kategóriába esik. Talán egy dolgot leszámítva nekem nem tetszett benne semmi.

Kezdjük a történettel! Ami nagyon nem történetszerűen van elbeszélve. Alig érzékelni az idő múlását, és nem éreztem folyamatokat sem. Pedig adná magát, hogy Laing és Angie kapcsolata, vagy a betegek állapotának változása ívet kapjon. Ehhez képest össze-vissza, egymásra van ömlesztve minden, mintha csak kiragadott pillanatokat néznék egy hosszabb folyamatból. Nekem nagyon nem jött be ebbe a formába.

Talán, ha nagyon képbe lettem volna előzetesen Laing munkásságával, és a betegei történetével, ennyire nem zavart volna az ugrálás, és egyszer-egyszer a logika teljes mellőzése is, de innen gyűjtöttem be az adatokat, így nem voltam oda érte, hogy jelenetek között akár éves ugrás is volt. Én meg kapkodtam a fejem, hogy mi történt és miért.

A pszichológia sincs úgy tálalva, hogy lekössön. Nem jött vissza Laing módszerének a lényege, leszámítva a káoszt, amit a többi doktor annyira rossz szemmel nézett. Emberbaráti oldalról értem, mit akart elérni, de a filmen nem mutatták meg, pontosan hogyan és miket ért el vele.

A szerelmi szál ugyanolyan töredékes, és ezért zavaros, mint a betegek kezelése. Itt talán észrevehetőbbek a mérföldkövek, de azért elég durva, hogy az egyik jelenetben azon megy a veszekedés, hogy Angie szüljön-e gyereket, pár perccel később meg a szülést kamerázzák.

Külsőségeiben sem az én világom. A retró érzet megvan, de nem olyan stílusosan, jól megcsinálva, mint amit mostanában a sorozatok tudnak. Lefordítva, azt érezni, hogy ez a történet nem napjainkban játszódik, de nincs semmi olyan, ami ennél pontosabban belőné a dátumot, pedig lehetett volna jobban atmoszférát teremteni. Másoknak megy.

Amit viszont jóé megcsináltak, a főszereplő teljesítménye. David Tennant egyelőre messze van a sztárságtól, pedig játszani nagyon tud. A Jessica Jones gonosza mellé téve ezt, mintha két teljesen más embert látnék. Ahogy gesztusok szintjéig levette a doktort, kész. Elisabeth Moss most divatos tévészínésznőnek számít. Byrne nyújt még emlékezeteset.

Egyszer megnéztem, de nehezen. Nekem nem jött be, Tennant ide vagy oda.

Pszichiáter a világ ellen - 5/2 alig van története, a legtöbb szereplőt utáltam, még ha jól is játszották őket.

https://www.youtube.com/watch?v=DXeQUdFbGQo