Egy újabb ikonikus zene, aminek elég felcsendülnie, hogy máris peregjen a szemünk előtt, ahogy ez a kis maszkos begördül, indítja a játékot és vele a borzalmakat.
A Fűrész dallama.
Az elkövető: Charles Clouser.
Egy újabb ikonikus zene, aminek elég felcsendülnie, hogy máris peregjen a szemünk előtt, ahogy ez a kis maszkos begördül, indítja a játékot és vele a borzalmakat.
A Fűrész dallama.
Az elkövető: Charles Clouser.
Testvéres, titkos, kísértetjárta házas.
Angliából egy asszony hazaköltözik az Államokba négy gyermekével. Két nagyfia, egy nagylánya és egy kisfia van, akik mind abban reménykednek, hogy szerény körülményeik ellenére új, boldog életet kezdhetnek itt, és nem kell tovább menekülniük. Hamar új barátra is találnak egy helyi lány személyében. Ám anyjuk váratlan és kényszerből eltitkolt halála, majd egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. Jack 21. születésnapjáig elrejtőznek, már csak pár hét van addig. Egyedül Jack jár ki, aki Allie-nek udvarolgat. De a gondok egyre jönnek: kellene az iratokra az anyja aláírása, és az ügyvéd megsejti, hogy valami nincs rendben. A legkisebb, Sam szellem jelenlétét érzékeli a házban, és mindegyikük idegei túlfeszülnek, érzik, hogy valami nagyon nem stimmel. Veszélyben vannak.
Végre egy okos horror! Rendben, nem vegytisztán horror, de ettől csak jobban tetszett nekem. Mert thrillernek is kitűnően megfelelne, ami ügyesen használ néhány horroros zsánert, mint a kísértetházat. Hogy aztán okos filmként folyamatosan meglepjen, mennyire más is minden, mint aminek gondoltuk. És máris zsánert váltottunk…
Vagyis, horror is, thriller is, remek kosztümös kiszerelésbe. Nekem kifejezetten jól esett, ha már a Meg nem lett ijesztő – ennek akadnak parás jelenetei.
És okosan ijesztenek. A félelem elemibb, sejtelmekből fakad, és csak nagyon ritkán a jump scream nyújtotta pillanatnyi ijedtségre játszanak. Itt sokkal hangsúlyosabb az a zsigeri félelem, ami szinte csak egy bajsejtelem. A filmben egyre jobban érzed, hogy közeledik feléd valami borzalom, de nem tudod mi az és mikor jön, de közeledik. Ahogy várjuk, hogy lecsapjon a pokol, sokkal erőteljesebb és hatásosabb, mint amikor már átmentünk a hentelős részbe – de ezt nem mesélem el jobban. Mert vannak csavarok, okosak és meglepőek.
Mert ez különben okos film, nagyon jól felépítve. Szinte csendes a kezdés, elég eseménytelen, de mégsem unalmas. Mert a hangulat már ott van, és jók az alapok. Hogy aztán egyre nőjön a feszültség és egy erőteljes összecsapásban csúcsosodjon ki.
Jól bánik a karaktereivel. Bár horror és thriller határán mozog, a kritikusok inkább horrornak veszik, odafigyel a szereplőkre. Messze nem csak zsánerek, mint amit a horrorban szeretnek – pl. a sportoló meg a csinos. Itt mélysége, drámái, titkai vannak a szereplőknek. Megtalálták a színészeket is a szerepekre – ígéretes fiatalokat, akik közül lesz ismerős a Stranger Things évadaiból, de a lassan igazi horror királynő Anya Taylor-Joy is fontos szerepet kap.
A külsőségeiben is nagyon jó a film. A hangulatok a környezetből is fakadnak. A ház karakteres lett, és nagyon jól megjelenítik az érzelmi váltásokat is. A házban sötét van, szürkeség, komorság – a kinti jelenetek napfényesek, boldogak. Korhű a környezet, a ruhák, simán megvan a hatvanas évek vidéki hangulata.
A kritika különben vegyes. A casting nem csak nekem tetszett, de sokaknak nem tetszik, ahogy zsánerek és horror motívumok között ugrál a film. Nekem meg pont ez volt benne a nyerő – hogy azt húzzák, amit a zsánerben várok, csak éppen nem pont abban a zsánerben, amiben éppen hiszem, hogy vagyunk. Tudom, így zavaros, de megnézve érthető lesz.
Nekem tehát tetszett, ezt most nem éreztem időpazarlásnak.
Menedék - 5/4 okosan felépített, korrekt külsőségekkel, jó szereposztással és végig hangulatosan.
Cápára vadászós, akciós, vízi.
Wilson, a különc milliárdos Kína partjai mellett egy a tengerfenék mélyét kutató labort építetett fel. Az elméletük szerint egy hideg által elzárt szakasz alatt meleg víz van a fenéken, ahol az ember által soha nem látott halak élhetnek. Az első merüléskor valami baj lesz: a búvárhajónak támad valami. Az utolsó üzenet annyi, hogy Jonasnak igaza volt. Jonas Taylor egykor sikeres kommandós és búvár, akit a legutóbbi mentés után kiközösítettek. Állította, hogy 11000 méter mélyen valami megtámadta az atomhajót, és ha nem robbant, ezzel halálra ítélve két társát, mindannyian odavesznek. Most az ő segítségét kérik – nemet mond, amíg meg nem hallja, hogy a volt neje ragadt odalent. A tudós Suyin mellett ő is merül segíteni, és odalent szembesülnek a megalodonnal, a valaha élt legnagyobb cápával. A mentés sikerül, de nem várt vendéget hoznak magukkal a felszínre.
Hamar ki is mondom, még mindig a Cápa a legijesztőbb cápás film, Spielberg klasszikusa maradt: NO.1. Azért valahol durva, hogy évtizedek óta nem képesek egy rendes cápás ijesztést összehozni, noha már ott tart a CGI, hogy simán érezhetnénk úgy, hogy valóban egy cápa úszik mögöttünk és készül lecsapni.
A Meg ugyan cápás film, de nem is volt cél, hogy a frászt hozzák a nézőre. Ez egy blockbuster, ami szórakoztatni akar, és bár használ talán 2-3 jump scream jelenetet a hirtelen feltűnő és harapó hallal, nem ez a jellemző. Látványos akciók vannak, minimális dráma, annál több szórakoztatás és vicces beszólás.
Azt sem lehet nem észrevenni, hogy mennyire számoltak az ázsiai piaccal is. Alapból Kína mellől indulunk, a cápa által betámadott strand is Ázsia mellett van, és nem az Államoknál, és a stáb jelentős része is ázsiai. Kína egyre nagyobb tényező a filmgyártásban is, itt egy újabb bizonyíték. Erről jut eszembe – volt olyan cápás film, amelyben európaiak voltak veszélyben? Nekem nem ugrik be. Általában amerikaiak húsára éhezik a nagy fehér.
Az sem véletlen, hogy Jason Statham játssza a főszerepet, a cápa legnagyobb ellenfelét. Ez is azt mutatja, hogy akciófilmben kell gondolkodni, nem horrorban, vagy thrillerben.
Ennek megfelelően a látványvilág uralkodó eleme a cápa elleni harc lesz, a különféle eszközök és maga a vadászat. A CGI cápa, ha nem is a valaha volt legjobb cápa, nekem a mozgása néha kifejezetten fura volt, de látványos. Azért némelyik Statham vs. Meg elem nélkül nagyobb élmény lett volna – nagyon hiteltelen egy-némelyik. Leússza, persze.
Bár nem ezt szántam fő mondanivalónak, és igyekszik is rövidre zárni, de nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, mennyire szabadon kezelték Alten regényét. Az alaphelyzeten is kicsit variáltak, és a nevek átvételén túl nem sok mindent hagytak meg az eredetiből. Talán, mert abban erősebb a drámaibb vonal, itt meg szórakoztattak. Olyanokat emelnék ki, mint a cápa kijutásának módja és a táplálkozása, a vadászat maga, Jonas egész karaktere, a japán tudósok kínaivá válása, JD a hősies japán pilótából nagyszájú fekete lett, Laurie teljesen más figurája, Suyin lánya, aki az eredetiben nincs benne – és ez csak kis lista. Ennél sokkal több hiányzik vagy nagyon más.
Regényből még van 5, szóval, ha siker lesz, Statham még vadászhat a vizeken.
Meg - 5/3,5 nyári blockbuster, szórakoztató, látványos, de továbbra sincs meg az új cápás siker.
5: Szabadnapos baba – Bink baba édes, mosolygós, helyes kölyök. Csak éppen a szülei milliárdosok, így egy banda elrabolja váltságdíjért. Arra azonban nem számítanak, hogy a baba meglép előlük, és míg ő mindent játszva túlél, a banda tagjai a végére már könyörögnek, hogy visszaadhassák a szüleinek a kicsit. Ismert színészek, kellemes családi humor, a baba meg aranyos.
4: Vademberek hajszája – Ricky árva, aki senkinek nem kell. Mire otthon kezdené érezni magát a legújabb nevelő szüleinél, az asszony meghal, és Ricky a vadonba szökik a gyámügy elől. Kelletlen nevelőapja utána indul, de baleset éri, így az erdőben ragadnak, egymást kiakasztva, míg a gyámügy vadászni kezd rájuk. Elsőre a szereplők külleme megijesztett, de isteni humora és szíve van a filmnek, nekem bejött.
3: Talpig zűrben 1-2 – Junior babaként kerül be az apácák vezette nevelőotthonba. A kis ördögfióka hamarosan mindenki rémálma lesz, aki folyton bajt kever és a legjobb barátja egy sorozatgyilkos. Új nevelőapja azonban ragaszkodik hozzá, így együtt átvészelnek egy széteső házasságot és az újrakezdést is. Családi film ez is, szituációs poénokkal, jó beszólásokkal.
2: Dennis, a komisz – az első rész már klasszikus családi film. Cuki, de égetnivaló kölyökkel és Walter Matthau ikonikus alakításával. Nehéz eldönteni, mi a jobb benne: ahogy Dennis merő szeretetből megkeseríti Wilson bácsi életét, vagy amikor a házat kirabló csöves idegeire megy, de nagyon.
1: Reszkessetek, betörők sorozat – a karácsonyi időszak örök klasszikusa, amit milliószor láttam is már, de még nem unom. (Jó, a karácsonyi programba én is unom már.) Kevin otthon ragad, és védeni kezdi a házat a betörőktől. Majd rossz gépre száll, és újabb akciótervre lesz szüksége a börtönből meglépett két rosszfiú ellen. Születtek folytatásai is, a 3. nálam még elment egy újabb házvédő kölyökkel, de a 4-5 teljesen botrányos és feledhető.
Lottót nyerő, megváltozós, családi.
A Tucci család tisztes szegénységben tengeti életét egy isten háta mögötti olasz falucskában. Az apa a sajtgyárban dolgozik, a nagylány bolti eladó, a nagyi megszállott sorozatrajongó, a sógor meg egy kertészmérnök, aki munka helyett hibrid növényekkel kísérletezget otthon. Mégis, szeretik egymást, összetartanak, és megvan a maguk boldogsága. Mindent a feje tetejére állít, amikor 100 millió eurót nyernek a lottón. Eleinte titkolnák a hírt, de amikor kitudódik, felköltöznek Milánóba. Megindul a költekezés, és miközben az úri körök közé akarnak beilleszkedni, elvesztik önmaguk és egymást – szerencsére a család esze, a kiskamasz Kevi észnél van, és még időben közbelép.
Ha európai komédiát akarok ajánlani, nagy valószínűséggel egy francia filmet fogok megnevezni, de van esély egy-két német filmre is. Néha azonban lehet más filmre is bukkanni, ami egy-egy este kellemes mosolyognivalót nyújthat. Ilyen az olasz Szegény gazdagok is, mely nem ér fel a fentebb említett, nekem jobban fekvő filmekkel, de egy péntek estére pont megtette.
Amit először ki fogok emelni, mert az volt az első, ami miatt tényleg figyelni kezdtem a filmre, Milánó. Olaszországból elsősorban Rómát szoktuk filmen látni, de Velence és Firenze is fel szokott tűnni. Olyanra nem is emlékszem, amiben ezt a várost ismerhettem meg volna kicsit jobban. Ott viszont Milánó a film nagyjának helyszíne, és megkapjuk a képeslap montázst a város nevezetességeiről, melyet nagyon élveztem. Aki szereti Olaszországot, és még nem járt arrafelé, mint én is, már ennyiért is megérte volna megnézni.
De szerencsére ennél több mindent fel tudok sorolni a film jó pontjai közé. Az egésznek egy nagyon kellemes, olaszos életérzése van. Vidám, színes, szórakoztató, könnyed, és még talán az önmagunkon való nevetés képességét is ide írhatom. Feelgood film, ami kivételesen alkalmassá teszi plusz napfényt csempészni a nyári napokba.
A film humora fogyasztható, és valóban a gazdagok kifigurázására mennek rá. Duplán is: megkapják a magukét az újgazdagok, de az előkelőségek is. Nem az a harsányan nevettetős film, de jó ötletek vannak benne – a klisék mellett. Mert a férfi beleszeret a lányba, akinek a gazdagok nem jönnek be, ezért mosogatónak áll álcában – történetszál ismerős lehet máshonnan is. Nekem most éppen az Amerikába jöttem ugrott be, ha ott nem is pont ezért játszotta a herceg a szegény alkalmazottat.
Igazából még a szereposztással se volt bajom, ha azon néztem is egy nagyot, hogy a pénz után mennyire átalakult a nők külseje. Mert jó pasi nincs ebben a filmben, mindkét Tucci férfi messze áll a szépségideáltól. Még a kissrác a leghelyesebb, de ő még gyerek, nem ez a kategória. A nők viszont minőségi feljavuláson mennek át egyik percről a másikra. De ami enné is fontosabb, kedvesen klisések, akiket meg lehet kedvelni a butaságaikkal is. Ha belegondolok, a Tucci család egyetlen okos tagja a kiskamasz srác.
Viszont, pár dolog irritált. Leginkább az, hogy a dögös huszonéves lány összejön egy majdnem ötvenes pasival, akit szegénynek hisz. Dübörög az apakomplexus?
Mese kicsit, a tanulság is a szánkba rágva, de elmosolyogtat azon, hogy a pénz nem boldogít.
Szegény gazdagok - 5/3,5 egyensúlyoz a fárasztó és a vicces határán, a vége meg túl szép, hogy igaz legyen.
Moziba kezd:
- Alfa - ősemberes kalandfilm, egyelőre erősen kérdőjeles számomra, milyen lesz.
- Fák jú, tanár úr! 3. - a német komédia sorozat egy különc tanárról, aki most érettségiztetni fog. Az elsőt szerettem, a másodikat annyira nem, és nem is kis késéssel most megnézhetem a folytatást is.
- Kaliforniai rémálom - erős szereposztású krimi.
- Slender Man - horror, egy rémmel, aki gyerekeket rabol. A trailer alapján érdekes.
DVD kínálat a héten:
- Nyúl Péter
- Ragadozó
- Telivérek
- Gringo
- A partiállat
Kamaszos, érettségi bankettes, szülők mesterkedéseis.
Kayla, Julie és Sam együtt kezdték az iskolát, és egészen a középiskola végéig legjobb barátnők is maradtak. A gyerekeiket túlféltő szülők is barátok lettek, akik próbálnak megbirkózni azzal, hogy a lányok kirepülnek. Főleg Lisa van oda, akinek csak Julie van. Így amikor egy nyitva maradt laptop betekintést enged a lányok levelezésébe, hamar ki is készülnek. Éppen elengedték a lányaikat a barátaikkal a bankettre, és máris azt olvassák, hogy egyezséget kötöttek, hogy ezen az estén mindhárman elvesztik a szüzességük. Ugyan Hunter igyekszik csitítani a szülőtársakat, de Lisa és Mitchell annyira bepörögnek, hogy máris a szabotázst tervezik. A hármas elindul a kölykök után a buliba, és az este őrületei között kénytelenek elgondolkozni azon, hogy a gyerekeik kirepülnek, felnőttek.
Az ifjúsági filmek között gyakran előkerül a szüzesség elvesztésének kérdésköre. Az már más tészta, melyik mennyire komolyan, viccesen, vagy éppen undorítóan nyúl a témához – még egy olyan is van, amiben a filmes lánya egy élő pornó showban akar túlesni az eseményen a barátjával. A Szűzőrség is ezzel a témával játszik el.
Annyi a csavar, hogy nem tini film – ez egy komédia. És nem a szüzességüket veszteni akaró tinik a főszereplők, hanem a szüleik. Ezzel még akár új dimenziót is adhattak volna a zsánernek, de nem lesz klasszikus e filmből. Egyszer meg lehetett nézni, de szerintem többször éreztem kínosnak, mint viccesnek.
Mert a poénok jó fele, talán több is, altesti és szexuális poénokra épül. Nem is tudom, melyik volt a legrosszabb. Bocs, mégis tudom. A sör a végbélen keresztül, majd annak kispriccelése feszült helyzetekben. De díjnyertes lenne a nimfomán páros is, akik egészen szabadosan értelmezik a fogócskát, amibe a főszereplő szülők is belekeverednek, nem éppen örömükre.
Néha azonban akad egy jó pillanata. Nekem a Halálos iramban poénok ültek legjobban, de ki-ki találhat benne valamit, amin ha nem is tud felhőtlenül nevetni, azért mosolyogni lehet rajta.
A kötelező mondandót is kipipálja, ha erőltetetten is. A szülő – gyerek kapcsolat erősödik, büszkék egymásra, és mindenki kész megtenni a következő lépést. A kölykök mennek egyetemre, és a szüleik képesek elengedni őket. (Aki mégsem, az mehet a partiállatba, de arról a filmről majd később mesélek. Itt megvalósul az elengedés.)
Külsőségeiben az a színes, könnyed komédia, amit pár helyszínen, középosztálybeli miliőben gyorsan összeraktak. Azért a külsőség rovatba belenyomom azt is, hogy itt is jól látni, mennyire beindult az álomgyárba a girl power üzenete. Itt is kapunk egy nagy monológot a témában, ami különben tök jó, fontos is, de a vígjátéki közegben azért furán hat. Plusz, a vegyes párok dömpingje is nagyon erős. A 3 filmbeli szerelmespárból 2 is vegyes etnikumú.
A színészek – láttak már szebb napokat is. Nem is értem, minek vállalnak be egy ilyen filmet. Főleg John Cena, aki tényleg olyan rendőr alkat, mint amit itt a kamaszok a fejéhez vágnak – az a poén se volt rossz. De Leslie Mann is ott van a főszereplők között, és ő is volt már sokkal jobb. Itt olyan ripacskodónak kellett lenni mindenkinek, ami nem tetszett. Plusz, Austin, Julie barátja az a Graham Phillips, aki nekem már mindig Zach marad, The Good Wife sorozatból.
Egyszer belefért, de ez nem az én komédiám. Érik, hogy óriás cápára induljak…
Szűzőrség - 5/3 felemás. Van benne pár jó ötlet, de sokszor inkább fárasztó, és nem szórakoztató.
Kosztümös, családi titkos, gyilkost keresős.
Jack Argyll is egyike volt az árváknak, akiket a gazdag örökösnő és férje befogadtak. Problémás fiatalemberré nőtt fel, aki aztán az anyja gyilkosa is lett. A tárgyalásra már nem jutott el: a börtönben agyonverték. Közel 2 évvel később egy fiatalember érkezik az Argyll házba, ahol az özvegy készül feleségül venni jóval fiatalabb titkárnőjét. Arthur állítja, nem lehetett Jack a gyilkos, hiszen a tett elkövetésekor vele volt, messze a családi háztól. Bár eleinte nem akarnak hinni neki, lassan mindenki kénytelen beismerni, nem Jack tette, akkor pedig a gyilkos közöttük van! Kiderül, Rachel nem könnyű ember volt, aki minden gyereke életét sikeresen tönkretette: elvett gyermekek, összezúzott szerelmek, állandó gonosz megjegyzések forrása volt. De ki gyűlölte annyira, hogy ölni is képes volt?
A BBC jó szokását tartsa meg az ég, hogy az utóbbi pár karácsonyra mindig kaptunk egy nagyon korrekt, mini sorozatban feldolgozott Agatha Christie sztorit. Íme, a legutóbbi! Még akkor is, ha a bemutató a nyárig csúszott, köszönhetően az egyre bonyolódó zaklatási ügyeknek. Itt is az volt a késlekedés oka, hogy a Világ összes pénzét utánozva újra kellett forgatni a botrányba belekeveredett Ed Westwick jeleneteit Christian Cook szereplésével – aki különben korrekt választás, elsősorban színpadi színész, de a külleme és a tehetsége is megvan a széles vászonhoz.
A feldolgozás remekül sikerült. Nekem ugyan a Tíz kicsi néger a kedvenc továbbra is az újrázott történetekből, de ez szorosan ott van a nyomában. Tele van feszültséggel, hű az eredetihez, miközben eredetien alakítottak is rajta. Például, ebben egész más a gyilkos, mint a regényben volt, és sok karaktert is elvittek más irányba. Sötétebb, keményebb, de izgalmasabb és pszichésebb is, mint az eredeti.
Három részben ment le, de annyira tele van feszültséggel, kérdésekkel, drámákkal, hogy egy filmként érdemes egyszerre nézni a részeket. Sikerült megvalósítani, hogy egyszerre legyen meg benne egy pörgős krimi dús cselekménye, és egy pszicho thriller feszültsége és fenyegetettsége.
Nagyon tetszett, ahogy egyre mélyebbre ástak a részekkel, és jöttek a nagyon mocskos titkok felszínre. Én a végére már csak azt csodáltam, hogy nem végzett valaki előbb az asszonnyal.
A BBC-től megszokhattuk, hogy a külsőségekre is nagyon odafigyelnek. Ez ugyan tévére készült, de annyira igényes kosztümös film, hogy simán el tudnám képzelni széles vásznon is. A kor hangulata, a kosztümök, frizurák, minden nagyon a helyén van benne. Egy van csak, ami bökte a csőröm, de az már inkább casting kérdés.
Ki nem állhatom, amikor önkényesen sokat variálnak az eredeti és a filmbeli szereplőn! Mivel törekedni kell a több etnikum szerepeltetésére, Christie hófehér történetébe bekerült egy színes örökbefogadott lány is. Annyira nem illik Leo és Rachel többi árvája közé, hogy az már fáj. És nagyon érezni, hogy ő bizony itt csak a kötelező szín.
De ezt leszámítva a casting is erős. Bill Nighy és Matthew Goode is nagyot játszik, de nagyon korrektek a sorozatokból ismerős brit színészek is. Kifejezetten élveztem a játékuk.
Megérte rá várni, erős alkotás lett, Agatha rajongóknak, de jó krimit szeretőknek is kötelező!
Ordeal by Innocence - 5/4,5 okosan adoptált, remek színészekkel, feszültséggel teli, jól elmesélt történet. Tetszett.
Ahogy ígértem, akkor nézzük, miért tűnt el Sidney Hall!
A film elején megismerünk egy középkorú férfit, aki meg akarja fejteni a Sidney Hall rejtélyt. Nyugaton vándorol, autóval követi Sidney nyomait, akivel mindig van egy kutya, csövesnek néz ki, és időnként egy-egy könyvtárba összeszed pár könyvet, amiket felgyújt a kukába. A kutató szerint a saját két regénye példányait égeti el.
A nyomokat követve eljut egy faragóhoz, aki hamis iratokat is készít. Sidney tőle vett egy új személyit és jogosítványt, végre megtudja az új nevét.
Amikor a rendőrségi híreket hallgatja, hallja, hogy letartóztattak egy ilyen nevű férfit. Sidney az, valóban csövesként kinézve. Kihozza, a kutyáját is elhozta a menhelyről, és meghívja a fiatalembert ebédre. Nem érti, akinek ilyen tehetsége van, miért él így, miért nem ír. Más évekig keresi, és nem találja, ami benne megvolt. Elmondja, regényt akar írni róla. Sidney csak mosolyog rajta, és egy másik írót ajánl a figyelmébe, aki szerinte koruk nagy írója. Francis Bishop, aki az utolsó aktív évében elnyerte előle a Pulitzer díjat. Ahogy a férfi hárítana, Sidney elmosolyodik, leesett neki: ez az utána kutató férfi maga Bishop. Engedi hazavinni magát, de válaszokat nem ad neki.
Bishop egy utolsó történetet elmond neki búcsúzóul, mert nem hiszi, hogy Sidney keresi még: pár éve meghalt a felesége. Őt is megviselte, a kamasz fiát még jobban. Magába fordult, nem beszélt, már bajtól kellett tartani. De akkor a srác elolvasta Sidney regényét, és elkezdett beszélni. Most jól megvannak, Sidney könyve megmentette a fiút. Sidney elmosolyodik, megköszöni és elsétál. Bent látjuk az üres házat, amit csak a kutyájával oszt meg - akinek a neve Homer (jegyezd meg, később fontos lesz!).
Nem sokkal később Bishop a kórházból kap hívást. Sidney nagyon rosszul van, és ő az egyetlen, akivel beszélni akar. A férfi bemegy, és most megkapja a válaszokat.
A filmben korábban felvillanás szerűen két másik idősík keveredett, de az érthetőség miatt ezeket én most ide külön teszem:
A kórházban minden történet végét elmondja Sidney: a fejsérülés, ami most, 30 évesen kórházba juttatta, az a sérülés, amit még az anyja okozott. Brett haláláért magát okolja máig. Mikor megjöttek a vidámparkból, Sidney anyja a fia naplóit bújta, látta a kazettát is. A fiának esett, a kazettát a tűzbe dobta. Tönkrement. Sidney kénytelen volt elmondani Brettnek, aki ezt követően lett öngyilkos.
Miután az étteremből elszaladtak, a liftbe ugrott a neje után, a bocsánatáért könyörögve. De elakadtak. Melody asztmás volt, nem volt nála az inhaláló. Hiába hívott Sidney segítséget, idő, amíg ki tudták szedni őket onnan. Közben Sidney karjai között Melody megfulladt, a halálba magával vitte a gyerekük is.
Meséli, máig arról álmodik, az a legnagyobb álma, hogy ezt a jelenetet újraírja. Hogy időben kiszedik őket a liftből. Hogy Melody és a baba jól vannak. De nem lehet. Kábán hazament, ránézett a naptárra, melyen már be volt jelölve, mire várják a babát. Majd bezárta a lakást és elment, csak a ruhában, ami rajta volt. Nyugaton vándorolt, ahogy Melodyval kamaszként kitalálták. Egyetlen társa egy kutya lett, akinek a Homer nevet adta. És 30 évesen elment a házába, ahol ott kellett volna lennie a feleségének is.
Az eltelt évek alatt folyamatosan írt. Ezeket Francis kezébe adja minden joggal együtt. Szeretné, ha megírná a történetét. Majd kiüresedik a tekintete, meghal.
Záró képként a szomorú, papírokkal elhajtó Francist látjuk.
Kegyetlen, igaz? Szerintem nagyon az.
Én egy percre sem Sidney hibájának láttam az eseményeket. Levezettem fejbe, mindent az anyja rontott el. Ha nem dobja a tűzbe a kazettát – minden másképp alakul. Vagy, ha Brett megmentése nélkül, csak Sidney történetét nézem, ha nem löki az asztalnak és sebesíti meg a fiát, nem lesznek sikeres íróként gondjai a valósággal. Nem távolodik el Melody, nem jön össze a kiadós lányával, és nem lenne olyan helyzet, hogy a liftbe ragadjanak. Úgyhogy, én Sidney anyját tudtam utálni.
Annyira sajnáltam az egész bandát! Brettet is, és a végére Sidney miatt is sírni tudtam volna. Olyan igazságtalan, amikor az ártatlanok szenvednek!
Amíg nem láttam a végét, azt vártam, a 30. születésnapon ott lesz Melody és a pár éves gyerek. És még lehet happy end. De ez… az lett volna a csoda, ha Sidney valamiképpen nem kattan meg.
Íróként is sajnáltam. A zseni a gyengém, és íróként ő az volt. Remekül mutatja a film, milyen utat jár be a regény, és hogyan lesz kultikus, Sidney rejtélyével együtt.
És most úgy tűnik, hogy depresszív ez a film, de nem. Roppant tragikus, de dramedy. Nagyon aranyos, ahogy a kamasz Melody és Sidney összejönnek. Thrilleres, ahogy próbálják Brett apját megbuktatni. Azon meg kifejezetten jót vigyorogtam, amikor Sidney és Francis egy asztalhoz kerülnek, beszélgetnek, és kiderül, kicsoda Francis.
De a szívem párszor összetörte. Ahogy Melody megfullad, míg Sidney énekel neki és ringatja… olyan értelmetlen halál. Olyan tragikus.