Kalandos, kincskeresős, összetartós.
Tad Jones békésen éli az építőmunkások életét, csak egy dolgot szeretne megváltoztatni. Sara annyira elfoglalt az ásatásokkal, hogy nem jut idejük találkozni. Tad többet szeretne, ha járnának, és Sara a barátnője lenne. Már vett is neki egy nyakláncot, és készül a kérdés feltételére. Ideálisnak tűnik az idő is: Sara megszerezte a Midasz 
tekercset, és a bemutatóra meghívta a férfit is. Ám mire kibökhetné a kérdést, betörnek a rendezvényre, és magukkal viszik a lányt. Meg akarják szerezni Midas kincsét. Nem sejtik, hogy a kulcs Tad kezében maradt: Sara naplója. Szerencsére az unatkozó múmia beszéli az ősi nyelvet is, így egy régészhallgatóval kiegészülve a kincs nyomába erednek, hogy ezzel Sara is meglegyen.
Be kell vallanom, nem sokra emlékszem a Tad Jones első részéből. Az megmaradt a fejemben, hogy kellemes csalódás volt, de bajban lennék, ha el kellene mesélnem részletesen a cselekményét. Szerencsére nincs is szükség arra, hogy ennél többre emlékezzek, mert annyira önálló ez a rész, hogy nincs is szükség a megértéséhez az elsőre.
És igen, megint pozitív csalódásban lehetett részem.
Először is, a történet egész normális. Láttam már olyan kalandfilmet, amit ennél kevesebb cselekménnyel és ötlettel raktak össze. Mozgalmas, szerethető végig, és pont annyi benne a kaland, hogy a gyerek is fel tudja dolgozni, és a szülője se akarjon kiugrani előle az ablakon. Használja a kincskeresős, kalandfilmes zsáner ismert elemeit, és ugyan mesésebbé teszi őket, de kreatívan.
Szerethető a mese üzenete, a hangulata. Családias, kedves, és ki vagyok békülve azzal az üzenettel, hogy a szeretteinkért késznek kell lennünk áldozatot is hozni. Mert a szeretet több kell, hogy legyen egy szónál, tettekkel is tudni kell kimutatni.
Furcsa, de egészen bejött a film humora is. Nem minden, hiszen a célközönség a nálam jóval fiatalabb gyerekeket jelenti, de volt bőven olyasmi is, ami nekem tetszett benne. A nagy kedvencem a madár, aki mindig egy csípős megjegyzéssel teli táblát mutat fel a legjobb időben. Még a múmia dolgai között is akadt vicces, ha abból már bőven ki is nőttem, hogy a nőnek beöltözését viccesnek találjam. (Nekem az Elvis jelmez sokkal jobban átjött.) De akármelyiket is nézem, végig kedves, családbarát, hangulatos a humora is.
Egy bekezdést megérdemel a mese grafikája is. Amitől különben legjobban féltem előzetesen. Mert a Disney, a Pixar, a DreamWorks, de a Blue Sky is olyan meséket hoz ki sorra, amelyek mellett a kisebb stúdiók meséi jó esetben furának, rosszabb esetben rondának tűnnek. A Vaiana szinte élt a vásznon. A Bébi úr történetét ugyan nagyon utáltam, de a grafikája igényes volt. Abba már nem is megyek bele, milyen elvárásaim vannak jövőre Hablaty és Fogatlan felé. A lényeg, nehéz ezzel versenyezni. De itt megoldották jól. Nem olyan minőség, mint a fent említetteké, de még bőven nézhető és vannak benne kifejezetten jól sikerült részek is. Nekem például nagyon bejött a karakterek mozgása. Meg az Alhambra. Tényleg felismertem részeket Granadából…
Úgyhogy, ha nincs éppen újabb Disney a dvd lejátszóba, a Tad Jones egy olyan mese, amivel le lehet kötni a gyereket. És a felnőttek se akarnak öngyilkosok lenni tőle.
Tad - Az utolsó felfedező - 5/3,5 korrekt grafika, szerethető történet, bájos humor és Indiana Jones light feeling. Tetszett.
