Fájdalmasan komikus, rendszert váltós, ármánykodós.
Koncert van, Mozartot játszanak. Sztálin kiüzen, hogy kéri a felvételt saját használatra. Mivel a koncertet nem vették fel, a zenekar kénytelen újra játszani, és a közönség is újra végighallgatni, hogy a felvétel elkészülhessen a vezérnek. Az egyik zenész, Maria egy üzenetet tesz a lemez mellé, melyben leírja, mennyire megveti Sztálint. Ő meg is találja, jót nevetne rajta, amikor szélütés éri. A pártvezetés fel is bolydul: ki legyen az örökös? Még életben van a vezér, amikor már megindulnak a játszmák. Ki kit támogasson, merjenek- e bármit is változtatni, vagy minden maradjon a régiben? Közben temetést kell tartani, és egységfrontot kell mutatni a világ felé, ha éppen egymás hátba szúrását is tervezik.
Azért érdekesnek találnám, ha ezt a filmet nem a saját fejemmel és nemzettudatommal látnám. Vajon milyennek élheti meg ezt a filmet egy angol, egy amerikai, vagy akár valaki dél-amerikai? Azt tudom, hogy az oroszok nagyon kiakadtak, és be is tiltották. Nekem ilyen heves érzelmeim nincsenek, de nekem se tetszett és bántónak éreztem.
Abszolút komédiát forgattak – jó, pontosítok. A szatíra is elfogadható megnevezés lenne. És ez a hangnem, ezek a poénok nem kellenének ilyen történet mellé. Szerintem át sem érezték, hogy olyasmiket parodizálnak, ami másnak történelmi trauma. Én komolyan úgy éreztem, ez körülbelül olyan volt, mint egy olyan holocaust film lenne, amiben a fegyőr nácik életét látnánk komédiaként. Egy dilettáns bandát, akik szerencsétlenkednek, ugratják egymást, miközben a háttérben a zsidók mennek a krematóriumba. Nem véletlen, hogy nincs ilyen film. Ennek sem lett volna szabad ilyennek lennie.
Mert valahol azzal nincs bajom, ahogy a politikai vezetést kifigurázták. Komolyan, ezek a képregényes belépők… ahogy Zsukov a köpenyét lobogtatva, lassítással a történetbe lépett, minimum egy Superman jelenik meg így. Az egymás közti játszmáik is, ahogy például mindenki figyeli a másikat, a háttérben ügyködnek, és minden szavazásnak egyvéleményűnek kell lennie, és nagyban lesik egymást. Ahogy még egy mondatot is kicsavarnak kétféle értelemre a többiektől függően… valamit éreztet a rendszer abszurditásaiból. De azt nem veszi be a gyomrom, amikor a szörnyűségekből lesz a poén. A GULAG, a kivégzések, az emberek eltűntetése – ez nem vicces! Azon ne nevessünk, soha! Most komolyan, abból hogy lehet viccet csinálni, hogy a rendőrök beijedtek a temetésre induló parasztoktól – félelem oka: sokan voltak, és a vicc – és kb. 1500 embert agyonlőttek?
Hiába látok egy-egy jó megoldást, ezek folyamatosan marták az agyam. Próbáltam nagyon objektív lenni, de most nagyon nehezen ment. A szovjet elnyomás nálunk történelmi trauma, és így ez nem vicces nekem. Ebből úgy lehet csak komédiát csinálni, ahogy Bacsó Péter tette. Abban (A tanú) benne volt a történelmi helyzet traumája, de az abszurditása is. Ott pont abból lett poén, amiből lehetett és nem kellett úgy éreznem, hogy ízléstelenség, amit csinálnak.
A szereposztás különben nem rossz. Steve Buscemi, Jason Isaacs, Michael Palin karakteresek. De Olga Kurylenko nem több mint egy biodíszlet. (Az egész szála tiszta felesleges a történetben – vagy ez is poén akart lenni? Mert akkor nem esett le.)
Nekem nagyon nem esett jól ez a film, noha a politikai részen értem, miért ilyen lett.
Sztálin halála - 5/3 jó szereposztás, érdekes feldolgozás – de magyarként, ex-szovjet érából nagyon nem fun.
