Sportversenyes, ellenfeles, csapatépítő.
Pete nagyszívű, de üzletileg tehetségtelen férfi, aki egy kis fitnesz stúdiót üzemeltet. Nála az a fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat a bőrükben. Inkább a barátja, mint az edzője a hozzá járóknak. White viszont a tökéletes küllemben hisz, gépesít és megfélemlíti a hozzá járókat. A két férfi nem bírja egymást, és White az, aki sikeres céget vezet. Amikor Pete fejére nőnek az adósságok, White a nagyját megveszi a banktól. Ha rövid időn belül nem tud 50000 dollárt törleszteni, White megszerzi a Kispályát. A hűséges tagokkal Pete próbál pénzt szerezni, még abba is belemegy, hogy benevezzenek a kidobós országos versenyre. White semmi esélyt sem akar adni neki, de ezzel juttatja őket jobb helyzetbe: Kate, akit miatta bocsátanak el a bankból, bosszúból beáll Pete csapatába és nagyon jó dobó. A szemétkedő White műsorát látva az egykori kidobós bajnok, Patches pedig elvállalja a csapat edzését. A módszerei egyediek, de a csapatban fejlődésnek indul. Hiszen, ha a csavarkulcs elől el tudsz ugrani, akkor menni fog egy labda elől is…
Nem egyszer hallottam már, hogy olyan filmeket nem szabad visszanézni, amelyet egy nagyon más életszakaszunkban láttunk, és kellemes emlékeink vannak róla. Nem mondhatni, hogy betartom ezt a szabályt, de az is igaz, hogy olyan filmeket nézek meg többször, amelyek nagyon tetszettek. Pl. a Gyűrűk ura biztosan tetszeni fog 10 és 20 év múlva is.
Vannak azonban olyan filmek, melyeken jókat mosolyogtam, azt mondanám, hogy bírtam őket, de nem alakítottak ki bennem olyan mély nyomokat. Most egy ilyet néztem vissza – itt működött a tipp. Régen szerettem, most fogtam a fejem, hogy miért láttam én ezt anno többször is, mert most egyszer is bőven elég volt végignézni.
Az a komédia, amelyben a kiemelt poénok altesti poénok, egyszerűen nem nekem való. Miért kell az emésztés különböző formáin nevetni? Nem értem. De ennek a filmnek sikerült ennél undorítóbbal is előállni. Mondjuk, arra emlékszem, hogy anno 15 éve is rühelltem pl. Justin hajrá csapatba kerüléséhez a felvételit a kövér lányos poénos. Az nem vicces, csak simán undorító, amit utáltam látni. Akkor is, most is.
Viszont, azt is felfedeztem, mi az, amit ma is ötletesnek találok benne. A bajnokságon a különféle csapatok, amilyen ruháik és stílusaik vannak. Különösen a túlzott, beszédes csapatok jópofák, mint a kamikaze japánok, vagy akár a nyugdíjas öreg vezette klub, akik szadomazó mezben indulnának, csak összecserélik a mezeket és a Kispályának kell kivonulni bennük. Ennek amúgy ma azért lehet egy plusz poén tartama, mert már túl vagyunk a Grey borzalmon, és ez a szubkultúra már szinte trendi lett. Azt meg könnyen beleképzeltem, hogy Daddy egy öreg Christian Grey, aki a csapattal lemegy egyet kidobóst játszani…
Maga a verseny is tetszett, de még jobban a csapat edzője. Patches a film legjobb karaktere, az edzésmódszereit nagyon bírtam. A csavarkulcs örök klasszikus, de az sem volt semmi, amikor az autópálya használatot értelmezte át. Amilyen szövege is volt…
Tetszett az is, ahogy a cameó szereplőket használták. Chuck Norris a zsűriben, David Hasselhoff, mint a német csapat edzője, aki németül osztja az észt. Végül, Lance Armstrong, akit egész más szemmel néz most az ember, hogy túl vagyunk a bukásán és a csalásainak a kiderülésén, az eredményeitől való megfosztáson. Ma már nem annak a hősnek látja az ember, aki a film készítésekor volt.
Van az egészben egy nagyon erős retró, és nem csak azért, mert már 16 éves a film. A sztárok miatt is, akiket akkor poén volt saját magukként behozni. Kinek jutna ma egy agyament Baywatch filmen kívül visszahozni Hasselhoffot?
Egy-egy részét még bírom, jó a szereposztása is, de már nem olyan vicces, mint egykor.
Kidobós - 5/2,5 rég szerettem, most már nem nagyon értem, miért. Ez nagyrészt az a humor, ami taszít.