Láttunk már ilyet, csak mindig kicsit másképpen csavarják. Amikor az idegesítő, problémás új ismerősöket legszívesebben elüldöznéd, a végére meg kiderül, hogy nem kevés rejtett értékük van. Szeretik pl. a konzervatív szülőt nagyon szabados jövőbeli vővel sokkolni.

Itt egy hagyományos, mondhatni gazdag pár találkozik a nyaralásukon életművész másik párossal. Már ott ők sem értik, de különben én sem, miből telik nekik olyan életre. A férfi parkőr, a nő ápolónő segéd, és ők laknak az elnöki lakosztályban, luxushajót bérelnek, míg a milliomos vállalkozó Marcus ugyanezeket nem engedheti meg magának. Hogyan is van ez?

De, amiről a film szól: a mexikói nyaraláson Ron és Kyla eláztatják Marcus és Emily lakosztályát, ezért meghívják őket magukhoz. Eltöltenek együtt egy bulis hetet, majd elköszönnek. Az esküvőjük előtt azonban Ron és Kyla beállítanak, és nem tudják lerázni őket. Az őrület folytatódik, és egyik kellemetlen meglepetés jön a másik után.

Komédia, csak éppen túl vannak tolva a karakterek. Mindenki. Amennyire Marcus idegeskedik és begyöpösödött, Ron annyira úszik az árral. Az apósjelölt, Harold annyira kemény Marcusszal, mintha komolyan utálná a férfit. A fia, Gabe, meg annyit tesz hozzá az egész fimhez, hogy még mindig sérelmezi, hogy egy vita során Marcus kiütötte, és most mindenfelé személyi edzővel jár, meg bizonygatja, hogy most ő tudná földre küldeni leendő sógorát. Gazdagék még az itallal is óvatosan bánnak, életművészek meg kedveskedésnek gondolják, ha meglepetésként bedrogozzák az italukat.

Azon még töprengek is, hogy milyenek a párosok. Mert elsőre Ron és Kyla nagyon ostobának tűnnek, de mégsem azok. Nem az a tipikus white trash személyiség egyik sem. Teljes szívvel barátkoznak, meglepően sok mindenhez értenek – Ron pl. korábbi tengerészgyalogos, jó golfjátékos és az erdőben jobban kiismeri magát, mint egy mintacserkész. Harsányak, nagyon szeretnek élni, de nem idióták és nincs bennük egy cseppnyi rosszindulat sem. Sokkal nyíltabbak, emberileg szerethetőbbek, mint a gazdagék. Igaz, Marcus és Emily már azzal leírták maguk, ahogy lekoptatták őket a nyaralás végén, bár a hétköznapokban ők a ’normálisak’. Azt próbálja a film összehozni, hogy a végére mindenkit tudjunk kedvelni, és meglássuk az értékeiket. Ez nálam nem feltétlenül jött össze.

Látványra, amit lehetett, igyekeztek a filmbe benyomni. Még egy drogos trippet is végignézhettünk benne, de lőnek, sportolnak, szép helyeken járnak.

Tulajdonképpen a szereposztás se rossz. John Cena elsőre talán fura választás, de a Peacemaker óta látom benne a komikust is, nem csak az izomembert. A fura talán az, hogy Andrew Bachelor mennyire ütnivaló lett benne. Végig várta az ember, hogy valaki üsse már le.

Egyszer elment, voltak jól sikerült részek benne, de az év vígjátéka címtől messze van.