Minden napra egy film

Minden napra egy film

Narcos: Mexico

3. évad

2021. november 13. - BBerni86

Kartelles, rendőri akciós, nyomozós, bűnvilágos.narcos_2.jpg

Gallardo börtönbe került, megint átrendeződik a mexikói alvilág. A kartellek külön válnak, és keresik az erőegyensúlyt. Amado látja meg a lehetőséget, hogy Escobar és Gallardo bukásával egy más szállítási rendszert dolgozzanak ki a kolumbiaiakkal és ő legyen a drogcsempészet királya. Így még rá is segít kicsit a többiek közti viszályra, amelyből csak ő jöhet ki nyertesként. Walt Breslin ügynök pillanatnyilag nyert nyugalmat. Már belefáradt abba, hogy majd beleszakad a munkába, de a korrupció miatt soha semmit nem érhet el. Kész átkérni magát a chicagói irodába és költözni a barátnőjével. Pont ekkor robban ki a reptéren egy bandák közti lövöldözés, amelybe a püspök is belehal. A mexikói nép változást követel, és egy olyan egység jön létre, melynek valóban lehet esélye változtatni a dolgokon. Breslin jelentkezik, és miközben egy újságírónő a politika oldaláról közelít, egy rendőr egy sorozatgyilkos nyomára bukkan, megint kísérletet tesz a lehetetlenre.

10 újabb rész, ami újfent bizonyítja, hogy az emberiség pusztulásra érdemes. Elnézem, még szórakoztat is, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyire mérgezett világban élünk. Korrupció, gyilkosság, lehetetlen helyesen cselekedni – ha mégis, abba bele kell pusztulni, de szó szerint.

De mielőtt elmesélem, miért, más kérdés. Ki volt ennek az évadnak a főhőse? Eddig lehetett azt nézni, hogy ki a főszereplő DEA ügynök és kit akar rács mögé juttatni. Az ügynököt még be lehet azonosítani, Walt, akihez mindig visszatérünk. Csak éppen Walt céltáblája közepén Amado áll, de nem ő az, aki ellen lépéseket tehet. A szervezetek egymásnak mennek, és Walt próbál belekapni a dolgokba. Amado valóban kiemelt szereplő, de ugyanolyan fontosnak érzem a többi oldal főnökét is. Nincs olyan élesen főszereplő, mint eddig.

Ehhez jön hozzá, hogy két új fő narratíva is megjelenik. Andrea újságíró és ő felülről megy neki a kartellek kérdésének. A politikust vadássza, aki a kartellek mögött is ott áll. A másik egy mezei rendőr, Tapia, aki felfigyel arra, hogy tömegével tűnnek el fiatal lányok és holtan kerülnek elő.

Andrea szála szépen illik a történetbe, ad neki egy pluszt. Még akkor is, ha ugyanolyan vigasztalan vége lesz, mint minden törekvésnek ebben a sorozatban. Kis siker, nem is túl látványos, a megtorlás pedig lehengerlő, míg az igazi felelős minden alól kibújik. Elkeserítő.

Tapia viszont egy újabb nagy falatba harap, a végén le is döbbentem, hova vezet el az ő szála. Jelentős, súlyos gond, másban is láttam már feldolgozva – a végéig mégsem esett le, hogy mire lyukadunk is. De annyira nem illik ebbe a drogvilágba a lányokkal végző gyilkosok szála! Egy más sorozatba elnézném, itt elveszik az egyéb szálak mellett. Befejezetlen is, és ugyanaz a vigasztalan vége lesz ennek is.

Akkor tovább nem halogatom. Nincs happy end. Escobar le lett lőve, a Cali kartell vezetőit lecsukták, ahogy Gallardo is ment a börtönbe. De jön más a helyükre. Itt is, mindig jön más. A drog és a vér folyik tovább. A korrupció megbuktathatatlan. Aki meg tűzzel megy a tűznek, megpróbálja Walt is, az elveszti az emberi értékeit és a másik oldal úgy is erősebb. Több pénz, kevesebb erkölcs, több eszköz és ember.

Látványra most is megkapjuk, amit ez a sorozat kínál. A mocskos utcák, a reális vérengzés, a fejesek luxus élete, a karcos színek.

Ezzel ez a trilógia is befejeződött – boldogok nem lettem, de komor maga a téma is.

 

Narcos: Mexico – 5/4 a fő szál még mindig érdekes és jó a kettős nézőpont, de egyes részei már szétcsúsznak.

Narcos: Mexico | Season 3 Trailer | Netflix - YouTube

Csipkerózsika

Klasszikus mesék

Felfedezős, mátkát kereső, átkot törő.

A királyi pár nagy bánatára nem sikerül a királynénak teherbe esnie, és már régóta várnak egy örökösre. Egy újabb sikertelen hónap után a síró királynénak egy béka jósolja meg, hogy egy év sem telik el és leánya fog születni. A kis Róza a szülei szeme fénye lesz kezdetektől, ám a keresztelő kapcsán felmerül egy probléma. A keresztszülő a 13 bölcs asszony lenne, de csak 12 arany teríték van a kastélyban. Így azt találják ki, hogy az utolsónak érkezőt nem engedik majd be az ünnepségre. A legtávolabbról érkező asszony, aki a mágiában jártas, csipkerozsika.jpgrosszul is viseli, hogy nem engednék be a keresztelőre. Mágiával jut be, és átkot szór a kislányra. A 15. születésnapján megszúrja egy rokka, és belehal. Az átkoz sikerül 100 év álomra enyhíteni, de a szülők így is bármire készek, hogy megmentsék a lányukat. 115 évvel később pedig egy természettudománnyal kísérletező herceg a fotóin felfedez egy alvó kastélyt és leányt…

A klasszikus mesék millió meg egy feldolgozást kaptak már. Ha belegondolunk, a közismert verzió is már egy feldolgozás. Az eredeti mesék sokkal sötétebbek voltak, mint ahogy mi ismerhetjük őket. Vegyük a mostani mesét, a Csipkerózsikát!

Hercegnőnk álomba merül és vár a kastély a szabadítóra. A herceg meg is jelenik, de az eredeti verzióban nem jön az ébresztő csók. Lesz viszont alvó lánnyal pásztoróra – igen, hercegünk némi nekrofil hajlamról tesz tanúbizonyságot, és a mai jog szerint még nemi erőszakkal is vádolható – majd távozik. Hősnőnk akkor ébred fel, miután megszületnek a herceg gyermekei és az ikrek szopják ki a mérget az anyjukból. Ehhez képest meg lehet nézni, mit ismerünk és milyen tündérport fújt az egészre a Disney…

Ez a verzió sem az eredeti sötétségét hozza vissza, hanem egy más irányba haladnak el. A hercegnő is tudományos érdeklődéssel bír, Leonardo da Vinci után kísérletezget, és a herceg 100 évvel később szintén a természettudományok szerelmese. Nem hősi harcot kell vívni, hanem tudományos felfedezéssel jut be az alvó kastélyba, amit védenek az indák. (Ugyan kétlem, hogy így valóban lehetne légballont építeni és gázzal feltölteni, de ezzel nem is foglalkozom. Itt így oldották meg.)

Nem kalandos, nem izgalmas a mesefilm – leginkább humoros akar lenni, de már kinőttem abból, hogy ezt viccesnek lássam. Olyan kis semmilyen az egész…

Ehhez jön hozzá, hogy nem szerettette meg a szereplőit sem. Mit tudunk meg tulajdonképpen a szereplőkről? Fiatalok, szépnek mondják őket és kísérletezgetnek. Most ráadásul olyan a hangulatom is, hogy a hibáikat előbb szúrom ki, mint az erényeiket. Egyikről sem hinném el, hogy át tudná venni a trónt a szülőjétől. Két nagy gyerek. Még csak eye candy faktor sincs, mert elég átlagos színészek vannak a stábban. Egyet láttam csak furának: Róza szülei, a királyi pár kapcsán. Feltűnően kis termetű mindkettő. A nő kapcsán még az is megfordult a fejemben, hogy szinte törpe.

A külcsín is csak tévés, az a fajta, amit most nem is viseltem jól. Ezt szoktam, és itt is áll, hogy olyan, mintha egy meseoperett jelmezeit hozták volna ki a raktárból és porolták kicsit volna le. Szokás szerint a természet és a kastélyok javítanak valamennyit a képen, de lassan már unni kezdem, hogy mennyire hasonló séma az összes ilyen mese külsőre is. Ha nincs is szép kosztüm, bár megmaradt vár és vágókép róluk ellensúlyoz, ahogy tud.

Kisebbeknek egyszer meg lehet nézni. Nem fáj, olyan kis semmilyen kedves mesefilm, de felnőtt fejjel ennél több kellene a szórakoztatáshoz.

 

Csipkerózsika – 5/2 nem kedveltette meg a szereplőit, nem lett látványos sem, nagyon higított mese lett.

Mit várunk?

Cím: The Way of the Wind

Készítők: Terrence Malick írja és rendezi, vagyis ne számítson senki semmi könnyedre. Ezen a filmen valószínűleg agyalni kell majd és nagybetűkkel befogadni. A szereplőgárda viszont nekem eladja: Mark Rylance, mint Sátán?mit_5.jpeg Nagyon nem tudom elképzelni, de érdekel. Röhrig Géza Jézus lesz, ez se semmi. Az apostolok között olyan színészek jönnek, mint Matthias Schoenaerts vagy Douglas Booth.

Műfaj: bibliai dráma (Tudom, szerintem is durván hangzik, de készült már Jézusról pár klasszikus.)

Cselekmény: még odébb van a megjelenés is, nem sok mindent tudni róla. Jézus életéből látunk majd jeleneteket. Érdekel is, mi lesz kiemelve és mennyire lesz látomásos a film.

Várható megjelenés: utófázisban van, majd meglátjuk, jövőre jön-e vagy csak utána

A hűséges

Szerelmes, bűn árnyékában élő, egymás mellett kitartó.

Bibi és Gigi találkozása sorsszerűnek tűnt: a lány autóversenyző, a férfi autók kereskedésével foglalkozik. A kezdeti vonzalom hamar szenvedélyes viszonnyá alakul, és a fiatalok már együtt tervezik a jövőt. Haladnak az esküvő és a családalapítás felé, noha Bibi érzi, hogy a szerelme nem mond el mindent. Miért nem látta még soha a lakását? Miért olyan titokzatosak az üzleti az útjai? Egy ponton már sejti, hogy Gigi hazudott neki a szakmájáról.a_huseges.jpg A baráti köre, a férfi egész másban utazik, nem autókkal foglalkoznak. Bibi így is kitartana a férfi mellett, aki a lányért szakítana a régi életével, tisztességes ember lenne. Csak egy utolsó melót vállal még el, hogy a barátait se hagyja cserben. Ám éppen az a rablás lesz az, ahol minden félresikerül és a pár egy új helyzetben találja magát, a börtön árnyékában.

Egy olyan film, amit a közönség nem éppen szeretett, mégis egy csomó fesztiválon meg versenyen ott volt. Indították Velencében, és ez volt a belgák nevezése az Oscarra 2017-ben. Az már egy más történet, hogy díjakat nem igazán tudott gyűjteni.

Mert milyen is ez a film? Rá lehet sütni, hogy dráma, hogy romantikus film, de egy ponton még bűnfilmnek is tudnám mondani. Sajnos, ezek közül a dráma a hangsúlyos, és nyomasztó hangulatot kapunk végig egy különben jó 2 órás filmben, hogy az embernek eret lenne kedve vágni magán – még a vége előtt, pedig arra aztán kapunk a nyakunkba még egy adag nyomorúságot az addigiak mellé.

Drámának sok tekintetben működik: egyrészt, a történet tele van drámai elemmel. Látunk itt börtönbéli viszonyokat, súlyos betegséget, és annyiféle emberi szerencsétlenséget, hogy kilistázni sem lehet. Zsarolnak, szenvednek, rosszul döntenek… Nem simán a körülmények rosszak, maguk a szereplők is egyre mélyebbre zuhannak és vagy a rossz döntéseik vagy a körülményeik játszanak össze ellenük. Annyira sötét és reménytelen minden, hogy már akkor van egy elkeserítő hangulat a filmen, amikor a pár még az úgymond mézesheteit éli.

Romantikus filmként vegyesek az érzelmeim. Túl hamar jutunk a fellobbanó vágyból oda, hogy egymás nélkül élni sem tudnak és szerelmesek nagy betűvel. Egyszer találkozás, első randi, ami a nő lakásán ér véget vízszintesben. Két szót alig beszéltek – utálom, amikor ezt kezdik szerelemnek hívni, amikor az még csak viszony. Ahogy mennek előre a dolgok, mire jegyesek, arra már megismerik egymást, és el tudom hinni, hogy nem csak testiség van köztük, de a kezdet keményen az volt, ha a filmen nem is annak mondják. Amilyen áldozatokat hoznak egymásért, ahogy egymásba kapaszkodnak az egyre rosszabb körülmények között, az a maga szomorú módján romantikus és tragikus is egyben.

Bűnfilmnek pedig satnya. Talán 2-3 rablást látunk gyorsítva, majd amilyen akció lesz később (pl. szöktetés a börtönből) az nem is igazán akció. Mert mindig inkább az érzelmi vetület a lényeg, hogy élik meg a dolgokat.

Nem is látványfilm, de ez jön abból is, hogy leginkább dráma. Az emberek a lényeg, a színészek viszik a műsort és nem mondjuk az autós jelentek, legyen az verseny vagy éppen rablás helyszínéről a menekülés.

Annak ellenére, hogy Matthias Schoenaerts számomra szimpatikus színész, ezt most ő sem tudta eladni nekem. Kedvesen mosolyog, a karaktere szerencsétlenségében is szerethető, de nekem túl depresszív ez a film. Meg hosszú is.

Egyszer is sok volt megnézni, kávé javasolt mellé!

 

A hűséges – 5/2,5 nyomorult a vég, messze nem egy szórakoztató sztori. Bár a színészek odatették maguk.

Racer and the Jailbird Trailer #1 (2018) | Movieclips Indie - YouTube

Archer

12. évad

Kémkedő, házassági gondokat görgető, baráti körös.

Archer visszatért és mindenki visszatért régi, rosszabb önmagához – a vállalat is annyira rosszul megy, hogy vészmegoldásra van szükség. Lana férje elég gazdag ahhoz, hogy megvegye őket, és igyekezzen megint népszerűvé és eladhatóvá tenni őket. Még PR csapatot is tesz melléjük. A házasság azonban megsínyli, hogy archer_1.jpgmagán- és munkaélet keveredni kezd. A féltékenykedés, házi háború gerjesztésében Archer is nyakig benne van, aki még mindig nem emésztette meg, hogy Lana hozzáment egy ennyivel idősebb férfihoz. A cégnél is megvannak a nehézségek: amikor állatvédőket kísérnek, fegyver nélkül, de a rájuk támadó bandának nincs ilyen aggálya. Vagy, amikor Barry tűnik fel újra, akinek robot agyában két személyiség harcol: a jó Barry, Archer barátja és a gonosz énje, aki le akar számolni az ügynökkel, akit nagyon sok mindenért hibáztat.

Már a 12. évad Archer érkezett meg ezzel a 8 résszel. Bár lelkesedni tudnék a kapcsán, de inkább arról számolok be, hogy egyre komolyabban gondolkozom azon, hogy elég volt már nekem ebből a sorozatból.

Azzal, hogy Archer már nincs kómában, visszatértünk egy szimpla akció sorozathoz. Elvileg kémek, de nem mondhatnám, hogy kémkednek. Sokkal inkább zsoldosokra emlékeztetnek, akik elvállalnak nagyon sokféle feladatot. Lehet az tényleg kémkedés és adatlopás, de testőrködnek is. Tényleg, annyi csak a lényeg, hogy fegyvereket kaphassanak és lövöldözhessenek, nem ragaszkodnak a kémes zsánerhez.

A szereplők közti kapcsolatokban is mindig ugyanazokat a köröket futjuk. Archer és az anyja felemás kapcsolata, ahogy Lana és Archer valósággal gyűlölködnek egymás irányába, de mögötte ott van a szikra is. Még Barry is bekerül ebbe a körbe, amit most egy személyen belül is megdupláznak: a barát és a legnagyobb ellenfél kettőse. A többiek még csak új történeteket sem kapnak, bár mondjuk pl. Krieger 12 évada nem több egy őrült tudósnál.

Ezzel eljutok oda, hogy a szereplők sem fejlődnek. Ha azt hinném, hogy valami történt, előre tudnak lépni, jön valami és már megint ugyanott vagyunk, mint korábban. Archer elvileg a kómában ráébredt pár dologra, de ugyanaz az italozó, másokat idegesítő, narcisztikus szépfiú maradt, aki korábban is volt. Egyedül ott volt különbség, amikor egy epizódban megmutatták Archer pályájának a kezdetét. Ott még egy más karakter volt, de amiket akkor magára szedett, azok megállíthatatlanul kísérik azóta.

Nem lettek emlékezetesek a részek sem. Az utolsó pár rész, ami megmaradt a fejemben, de egy hét múlva már gondban lennék, ha el kellene mesélnem, mi volt ebben az évadban. Ezek már nem áítvelős részek, mindig egy más kalandban kell helyt állnia az ügynököknek. Ami esetleg átívelés, Lana házasságának a krónikája. De más nem.

Egy nagy változás jön az évaddal, de ezt a valóság hozta. Jessica Walter, vagyis Malory Archer elhalálozott. RIP – így a karakterét is kiírták, bár örök nyaralásra küldték és nem megölték a karaktert. Sajnos, kétlem, hogy lényegi változást ez tudna generálni. Már hoztak is be egy új főnök karaktert, akit mindenki szidhat és utálhat.

A látványvilág is ugyanolyan, mint korábban. Archer és a csapat külseje nem változott, nagyon rajzolt. A hátterek dinamikusabbak, látványosabbak, az akció jelenetek még mindig látványosabbak. De ez eddig is így volt.

Vagyis, nem rosszabb a sorozat, mint egykor, csak már unom ebben a formában.

 

Archer – 5/3 nincs fejlődés a látványvilágban és a történetben sem. Ugyanazok a körök, újra és újra.

Archer Season 12 Trailer (HD) - YouTube

Idézzünk!

Amint úgy érzed, hogy nincs valami rendben, elhúzod onnan a csíkot, megértetted? Nincs az a pénz vagy drog, amiért megérné meghalni. (Chicago PD)

 

  • Szerinted miért szeretik az emberek annyira az ijesztő sztorikat?
  • Hát, mindig is így volt. A kamu szörnyek segítenek megfeledkezni a valódiakról. (American Horror Stories)

 

Más nincs, ha fordul a pálya, még jobban beledőlsz. És más nincs, ha benzined elfogy, vársz, míg lesz, mit beletölts. És más nincs, ne bánd, ha az A terv dől, kell rögtön egy B. És más nincs, csak menj, bármi lökjön a földre, kelj fel! Kelj fel és tartsd a célt! (Az életteli Vivo)

 

  • Jól jegyezd meg, hogy sose bízz a puha kezű férfiakban, kincsem, mert másokkal végeztetik el a piszkos munkát.
  • Ez a kapitalizmus. (Moszkva Noir)

 

Ez a macsó dolog túl van lihegve. A kakasnál működik, de túl van lihegve. Csak próbálják bizonyítani a férfiak, hogy elég tökösek. De végül már csak ez marad nekik. Aztán ott ülsz, és látod, hogy a bika épp megtapos, a vadló meg feldob három méter magasra. Mekkora baromság! Csak egy hülye választana magának ilyen munkát. Ez olyan, mint az élet. Azt hiszed, mindenre tudod a választ, aztán öregkorodra rájössz, hogy semmit sem tudsz. És amire végre megtudnád, már késő. (Cry Macho)

 

(Házassági fogadalom Peralta megjegyzésével, aki most jött rá, a kapitány nem jegyezte meg Mac nevét.)

  • Amikor összeházasodtunk, azt elsősorban jogi szerződésnek tekintettem, ezért tanultam meg kívülről a teljes 301.7701-18-as szövetségi adótörvényt a házassággal kapcsolatos definíciókról.
  • Mac nevére bezzeg nem emlékszik.
  • De végre megtanultam, mit jelent valójában a házasság. Nem egy memoriter, vagy egy egyenlet, amit megold az ember. Hanem az, amit a partnerünk szemébe nézve érzünk. És egyedül ez az érzés számít. Épp ezért most kitörlöm a 301.7701-18-as adótörvényt a fejemből, hogy ezt a pillanatot örökre megőrizhessem az emlékezetemben. Kész.
  • Ó, Raymond! (Brooklyn Nine-Nine)

 

Néha furcsa helyzetben támadnak ötleteink. Amikor már nincs veszítenivalónk. (Narcos: Mexico)

 

(Bradley kifogásai ezúttal nem hatnak.)

És ne hidd, hogy csak egyféleképpen lehet elbaszni a gyerekeidet! De már nem vagy gyerek. Azoknak van mentségük. Az elbaszott felnőttek terápiára járnak. Az elbaszott felnőttek megváltoztatják a körülményeiket. (The Morning Show)

 

Testünk sejtjei egyenként elbomlanak, de az agy továbbra is küldi a neuronokat. A kis villámokat, mintha tűzijáték lenne, azt gondoltam, félni fogok, de semmi ilyesmit nem érzek. Semmit. Mert jár az agyam. Nagyon is jár. Elöntenek az emlékek. Hát persze. Testem minden atomja egy csillag része volt. Ez az anyag, ez a test lényegében üres tér, és némi szilárd anyag? Lassan vibráló energia lesz, és megszűnik az én. Talán nem is volt. A testem elektronjai táncot járnak és keverednek az alattam lévő föld és levegő elektronjaival, és már nem lélegzem. És már emlékszem, hogy ahol mindez véget ér, ott kezdődik az én. Emlékszem, energia vagyok. Nem egy emlék. Nem én magam. A nevem, a személyiségem, a döntéseim mind később születtek. Előtte is léteztem, és utána is fogok, minden más csak emlékkép, ami útközben felvillan. Kis álomcseppek, amelyek a haldokló agyam sejtjeibe beleivódtak. Én vagyok a villám, ami cikázik köztük, én vagyok a neuronokat tápláló energia, és így térek vissza. Az emlékezés erejével térek vissza. Akár egy csepp víz, ami visszahull az óceánba, amelynek része volt. Minden... a része volt. Mindannyian a részei voltunk. Te, én, a kislányom, édesanyám és édesapám is. Mindenki, aki valaha volt, a növények, az állatok, minden kis atom, minden egyes csillag, és minden galaxis. Mind. Több galaxis van az univerzumban, mint ahány homokszem a parton. És erről beszélünk, ha „Istenről” van szó. Az örökkévalóról. A kozmosz és a végtelen álmok világa. Mi vagyunk a kozmosz, amely önmagáról álmodik. Az életem egyszerű álom, mindig is az volt. De elfelejtem. Mindig elfelejtem. Mert nem emlékszem az álmaimra. De ebben a tizedmásodpercben, ebben a pillanatban felidézem, felidézem és azonnal megértek mindent. Nincs idő. Nincs halál. Az élet egy álom. Egy kívánság. Amit újra és újra elrebegünk az örökkévalóságnak. Én vagyok a mindenség. Minden vagyok, a teljes egész. Vagyok, ami vagyok. (Midnight Mass)

 

  • Három évtizedig naponta néztem szembe a halállal, a családom és a barátaim is szenvedtek.
  • Ashley... Nagyon sajnálom, hogy ez történt önnel, de legalább már nem kell úgy élnie, hogy számolja a napokat. A jövője bármi lehet, amit akar. (Chicago Med)

Agatha és Ishtar átka

Nyomozós, szerelmet kereső, kosztümös.

Agatha Christie már elvált asszony, de nem akar az maradni. Szeretne megint szerelmes lenni és boldog lenni. Ez már az írásaiban is látszik: a sikerkrimi helyett egy romantikus regényt kezdett el írni, ami nagyon nem tetszett a kiadójának. Egy alkalmi ismerős javasolja, hogy látogasson el hozzájuk Irakba, ami egy nagyon romantikus helyszín és biztosan rátalál a szerelem. Amikor a regénye elkészültére 2 hónapot kap, el is utazik a helyszínre.agatha.jpg Kapásból egy sérült fiatalemberre bukkan, akit ő visz el orvoshoz. Max 25 éves régész, aki egy barát halála miatt érkezett a helyszínre. Be akarja bizonyítani, hogy nem baleset, gyilkosság történt. Ráadásként a házigazdák is bűneset miatt vannak kikészülve: az asszony kedves állatát, egy majmot akasztottak fel az otthonukban. Agatha, összefogva Maxszel, a rejtély nyomába ered.

Tévéfilmként ez már a második menet, amelyben Agatha Christie lett a főhős. Már írtam a válását és eltűnését feldolgozó filmről, azzal még úgy, ahogy elvoltam. Most viszont itt a következő film, a második házasságának kezdetéről és az iraki régészvilágról, ami borzolja az idegeimet, nem is kicsit.

Agatha Christie 40 volt, amikor másodszor férjhez ment. A férje valóban fiatalabb volt nála, de nem annyira, mint amit a film el akar hitetni velünk. Max Mallowan 4 évvel volt fiatalabb a feleségénél, nem 15-tel. Már amikor mondták, hogy a karakter neve Max, megrázkódtam. Amikor elkezdtek összejönni a filmben, már állt égnek a hajam. Miért nem egy olyan férfit szerződtettek a szerepre, aki stimmel a valósággal? És még bele is írják a történetbe, hogy Max 25 és tele van utalással arra, hogy a párok között hány év van és kinek a javára. Tudom, nem ez a lényeg, de az ilyen kis részletek mennek úgy az agyamra, hogy nem is tudok mást észrevenni a filmen, ezeken pörög az agyam.

Mellette pedig ez egy krimi is, ha úgy tetszik, dupla. Az a kérdés is ott van, hogy ki bántotta a majmot és miért. Mellette természetesen az is, hogy ki mérgezte meg és miért Max régész barátját. Sajnálatosan ez nem idézi, kicsit sem azt a krimi minőséget, amit Agatha Christie nevéhez kapcsolunk. A nyomozás és az egésznek a kivitelezése is unalmas.

Agatha rutinos nyomozóként követi le a nyomokat, és úgy kombinál, mint Hercule Poirot. Gyakran a semmiből is rájön a dolgokra, és nem is egyszer nincs megmagyarázva, hogy miből jött rá valamire. Egy esetben rájön, hogy ki volt a szerető, aki miatt a férj megkérte, hogy beszélgessen el a csalfa feleségével. Mi a válasz, hogy találta ki a szerető személyét? Kizárásos alapon – kösz a nagy semmit!

Az izgalmas fordulatokat is untam, és volt, hogy egyenesen röhejesnek találtam. Pl. Max és Agatha éppen légyotton vannak egy raktárban. A nő észrevesz egy dinamitot, ami lassan végig fog égni és robban. Mi a reakciója? Jobban belekapaszkodik a rajta ügyködő férfiba. Szinte sajnáltam is, hogy nem robbantak fel, mert besült a dinamit.

Nem tudtam eldönteni, hogy a film humora ennyire rossz, vagy nem is szánták humornak a különféle szexuális poénokat – mint pl. a folyók mitológiai eredettörténete. Egyik verzió rosszabb, mint a másik. Ha rossz humor, az se jó, de ha komolyan ilyen bénán csevegnek, az valahol még rosszabb.

Kosztümös, Irakban játszódik, akár jól is nézhetett volna ki a film. Nem lett az. Láthatóan nem Irak a helyszín és legfeljebb a ruhák jelölik a kort.

Hála égnek több Agatha-film nincs, de ezt jobb lett volna nem is látni.

 

Agatha és Ishtar átka – 5/2 kriminek is gyenge, és olyan szinten nem passzol össze az eredeti életrajzzal, hogy zavar.

Agatha and the Curse of Ishtar Trailer - YouTube

süti beállítások módosítása
Mobil