Bár a kutyás filmek a nagy kedvenceim, tegnap belém hasított, hogy szeretem én a cuki medvéket is. A Vivót azért is nem veszem be a listára, mert tegnap írtam róla. De! Láttam már más cuki macit is filmen…

Az egyik kedvencem Paddington, aki kismedveként megárvul és két olyan medve neveli fel, akiket egyszer meghívtak Londonba. Az öreg medvék már nem mennek el, de Paddington elindul majd a brit fővárosba. Ott a Brown család nyújt neki menedéket, és válik macink némi kaland után családtaggá. Folytatása is van, és míg Hugh Grant rosszfiút játszott, megnézhettük azt is, milyen pékség nyílhat egy börtönben.

A Disney sok cuki állatmesét készített, a Mackótestvér az egyik. Ebben egy indián fiú veszti el a testvérét és a medvéken akar bosszút állni érte. Egy varázs miatt azonban medveként kell boldogulnia magának is – megismer más állatokat, gyámolítani kezd egy megárvult kicsi medvét és alapos leckét kap szeretetről és családról.

Ha már Disney, van más klasszikus medvéjük: Balu kapitány. A dzsungel könyvét nem szeretem, bár az élő verzióval jobban ki vagyok békülve. Az a Balu, aki nekem emlékezetes, repülőt vezetett és egy fuvarozási cégnek repült. Egy kis árvát istápolt, küzdött a légkalózokkal és hadakozott a főnöknővel, aki komolyabb munkát várt volna tőle.

Bár filmen is létezik már Maci Laci, én jobban szeretem az eredeti, rajzolt verziót. Annak is voltak egész estés verziói, mint a Maci Laci első karácsonya. Medvénk ebben is veszélyes volt a piknik kosarakra, és meg kellett akadályoznia egy rosszcsont karácsonyromboló tevékenységét, de a végére minden kisimul és a parkban hatalmas ünneplés veheti kezdetét.

Vannak olyan medvék is, amelyek cukinak tűnnek, de azért nem ölelnivaló plüssök. Nem is kell DiCaprio medvéjére gondolni, aki különben csak medveként viselkedik és nem ő a film gonosza. De! Toy Story 3. Hőseink egy óvodában találják magukat, ahonnan haza akarnak menni és elkezdik megváltoztatni a helyi hierarchiát. Ezt mackónk nehezen viseli, és bizony nagyban megy az ármány részéről...

Mi legyen a végszó? Aranyosak a medvék, de veszélyesek is. Azért nem lesz népszerűbb háziállat, mint a kutya... de filmen szívesen nézzük őket!

Utolsó dalt átadó, elköszönő, kalandos, új családot találó.

Egy kis dél-amerikai állat Kubába keveredik, ahol egy idős utcai zenész nyújt neki menedéket. Tőle kapja a Vivo nevet és tanítja zenélni, hogy Havanna utcáin együtt lépjenek fel nagy sikerrel. Vivo szereti az öreget és ezt az életet. Meg is ijeszti, amikor Andres élete nagy szerelmétől kap levelet, aki az államokban lett sztár. A búcsú fellépésén szeretne megint együtt zenélni. Andres így kap egy második esélyt, hogy megvallja az érzéseit és átadja a nőnek írt dalt. Vivo féltékeny, és mire belátja a hibáját, már nem tud mit tenni. Andres örökre elaludt. Vivo így célul tűzi ki, hogy eljuttatja a koncertre azt a dalt. Ha ehhez be is kell szöknie Andres egy Amerikában élő rokonának a holmija közé, és meg kell győznie a kislányt, hogy segítsen neki. Indulhat a kaland, flamingókkal és Everglades túrával, természetvédő cserkészekkel és csend kedvelő kígyókkal.

Nem tudom, van-e olyan zenés projekt, amire ésszerű keretek között Lin-Manuel Miranda most ne kapna pénzt. A Hamiltonnal színháztörténelmet írt, és bedolgozta magát a Disneyhez.

Igaz, a Vivo még nem a Disney projektje. A Netflix hozta forgalomba, és Miranda a zenéjéért volt felelős. Különben, simán elmenne Disney mesének is, talán csak a grafikája gyengébb, de nem annyira, amekkora különbség szokott lenni a Disney és Netflix mesék között. (Igen, mai napig állítom, ha a Disney rajzoltatja a Klaust, akkor az egy karácsonyi klasszikus lenne és az Oscart is hazaviszi.) De vissza a Vivo világába!

A történetben van gyász és halál, az apa karakter hal meg az elején. (Tipikus Disney, a szülő karakterek veszte.) Vivo pedig elindul a nagy kalandra, aminek a számára is jó vége lesz: újra talál egy családot. Mert az a mese üzenete, hogy az embernek/háziállatnak erre van szüksége. Szeretetre és családra. Ami pedig velünk marad, mert a mesét idézve, csak az élet telik és az emberek halnak, a szeretet és az érzelmek örökre velünk maradnak. Tudom, szerintem is tiszta giccs, de most jól esett a lelkemnek.

Pláne, hogy állatos mese volt. Már nem először veszem észre, hogy ezeket a tartalmakat sokkal jobban elfogadom és szeretem a mesékben, ha állatokkal tálalják. Jelen esetben a kis mézmedve hűségében és önzetlen szeretetében inkább tudok hinni, mintha pl. Andres kis gyámoltja vagy unokaöccse indulna el a kottával.

Igen, ezzel eljutottunk oda, amit kár volt megnéznem, mert így azért zavar kicsit. Vivo ránézésre nekem simán egy helyes kis majom volt. De rákeretem, erre kiderül, hogy a mézmedvék közé tartozik ez a dél-amerikai faj. Nem is nagyon hasonít az igazi állat az eredetire, maximum a színeiben és a foltjában idézi Vivo az igazit.

De nem is ez a lényeg. Az nagyon szerethető, ahogy átkalandozza magát a csapat a városon és a mocsáron is. Gabi eleinte az agyamra ment, de a végére még ezt a pörgős kislányt is meg tudtam szeretni. Jól hozta a humort, ahogy kész volt szembemenni mindennel és mindenkivel, vagy ahogy menekült a cserkészlányok elől.

Humoros, kedves kis mese ez, ami elég jól is nézett ki. Színes, kedves, aranyos. Nem egy figura olyan, hogy simán lehetne plüssként is árusítani.

A zene meg… mondjuk úgy, hogy rá lehet ismerni arra, ahogy Manuel használja a különféle stílusokat. Az már egészen a védjegye lesz, ahogy beletesz rap betéteket. Van itt szép lassú, pörgős rap, és végig a kubai ritmusok is dübörögnek.

Határozottan kellemes élmény volt, és a szinkront is szerettem. Ricsi, a ricsajpatkány… vigyor.

Az életteli Vivo – 5/4 helyes mese, Disney kompatibilis üzenettel. Kedves állatok, kis humor, kellemes dalok.

Vivo | Official Trailer | Netflix - YouTube

• Túl jó srác a pasim - olasz romantikus komédia
• A boldogság íze - dán/svéd romantikus dráma
• Spencer - német/chilei/brit/amerikai életrajzi dráma
• The Devil's Light - amerikai horror

Egyértelműen a Spencer érdekel legjobban - a The Crown után kíváncsian várom, hogy fogták meg ebben Lady D tragédiáját és életét.

Kártérítést megállapító, tragédiákat feldolgozó, érdekérvényesítős.

Kenneth a számok és tények embere volt. A jogon tanított és az irodájával olyan ügyekben működtek közre, ahol emberek életének értékét kellett meghatározniuk a kártérítések kifizetéséhez. 9.11 után egy alapot hoznak létre, hogy a szeretteiket elvesztett emberek kártérítést, segítséget kaphassanak. Ahhoz, hogy működőképes legyen, a kárvallottak minimum 80%-ának részt kell vennie az alapban és nem perelnie. Kenneth önként vállalja a feladatot, és a cégével fel is állítanak egy képletet, kinek mennyi jár. Az emberek azonban nem bíznak benne, miközben a gazdagokat képviselő Lee Quinn azért kampányol, hogy töröljék el a kártérítés felső határát, hogy a gazdagok szerettei még több pénzt kaphassanak kézhez. Kenneth kénytelen átgondolni a teljes stratégiáját, hogy azoknak segíthessen, akiknek valóban szükségük van erre.

Jó messze kerültem eddig a 9.11 filmeket. Lehetett romantikus, vagy dokumentum jellegű, esetleg akció, valahogy túl fájdalmas annyi szenvedés ilyen távlatból is, hogy látni akarjak valami ilyesmit.

A Mennyit ér egy élet? máshogy nyúl ehhez a témához, és még mindig meg is vagyok tőle viselve. Jogi filmet vártam, de ez dráma és ebben is benne van az a sok fájdalom és veszteség, amiért nem akartam ilyen filmeket megnézni.

Mert nem arról szól, hogyan dolgozzák ki azt a képletet, hogy megy át a javaslat a kongresszuson, vagy bármi ilyesmi. Nem. Itt azt nézhetjük végig, hogy a számok és tények embere rájön, hogy ebben az esetben nincs általánosító képlet, itt nem lehet minden embert egyformán kezelni. Egyéni döntések sora kell, meg kell ismerni a történeteiket és jó mélyen belemerülni ebbe a sok tragédiába.

A pár film pár esetet emel ki, és mutatja be velük, hogy miért nem lehet egyetlen képlettel mindenkit leírni. A férfi, aki elvesztette a párját, de mivel homoszexuális pár voltak, az állam nem ismerte el a kapcsolatukat, és a homofób szülők, akik mondhatni megtagadták a fiukat, kapnak mindent. A feleség, aki özvegyen maradt 3 gyerekkel, de jelentkezik egy másik nő, hogy neki viszonya volt a halottal és van tőle két gyereke. Fájdalmas belegondolni, és ez csak a jéghegy csúcsa. Nem véletlen, hogy nem lehetett a képlet mellett kitartani.

Ami még pluszban borzalmas, és nem ragozzák túl, de benne van, hogy mennyire másként kezelték a gazdagok és az átlagemberek a gyászuk. Az egyik tisztességes eljárást akart, a másiknak az volt a lényeg, hogy minél több pénzt kapjanak. És akinek eleve több volt, neki nem volt mindegy, hogy mennyit kap. Pedig mutatnak konkrét számokat – aki kap 200ezret, megköszöni. Akinek 14 millió jár, ki van akadva, miért csak annyi. Nem erre mennek rá. de Quinn karakterével folyamatosan emlékeztetnek rá.

Mivel dráma, nem a látvány adja el. Végig tárgyalótermekben vagyunk, vagy családoknál, és beszélgetnek. Ezt az embereknek kell eladni, és lelkiismeretesen neki is feküdtek a szerepeiknek. Michael Keaton amit csak lehetett, beletett a szerepébe. Nekem a csendes jelenetei tetszettek legjobban, amikor gesztusok nélkül, szinte csak egy-egy testtartással fejezte ki, mekkora súly van a vállán és mennyire bele lehet roppanni. Mint amikor csak ül, nézi a kutyáját és érezzük a súlyt a vállán.

Megrázó tudott lenni ez a film, és rámutat arra, mennyi vetülete van egy tragédiának. Mert nem csak 9.11 volt pokol, de utána azt feldolgozni és a hátrahagyottak szenvedése is.

Agyas, érzékeny film, igyekezve nagyon emberien nyúlni a nehéz témához.

Mennyit ér egy élet? – 5/4 nehéz téma és mélyen emberi dráma. Másként, de benne van 9.11 minden borzalma.

WORTH | Official Trailer | Netflix - YouTube

Kisvárosi, démoni erős, véres.

Riley Flynn megcsinálta: okos srác volt, akinek sikerült elkerülni a szigetről, ahol született. Karrierje lett, sok pénze, de egy részeg estén minden összedőlt. Elaludt a volánnál, és arra ébredt, ütközött és a másik autót vezető kamasz halott. Börtönbe kerül, 3 évvel később térhet haza. Már csak a szigetre, a halászok közé, ahonnan egész életében menekült. Nem találja a helyét, és az sem segít, hogy a nagyon vallásos anyja ragaszkodik hozzá, hogy velük menjen a templomba. Ott egy fiatal papot találnak, aki addig helyettesít itt, amíg az idős John atya felépül – az egyház is észrevette a jeruzsálemi út alatt, hogy súlyos gondok vannak az egészségével. Az érkezésével csodák és borzalmak egyszerre érkeznek meg a szigetre: a part tele van döglött macskák tetemével, míg a pár éve egy eltévedt golyó miatt lebénult lány újra járni kezd. Egyesek hinni akarnak, mások kételkednek, és közeleg a végzetes mise.

Mindent összevetve ez egy kifejezetten korrekt horror volt. Persze, bele lehet kötni – mibe nem? – de ami egy ilyen sorozatba kell, ebben megvolt.

Kezdjük talán azzal, hogy a rendező rutinos horror készítő. Talán az sem lep meg senkit, hogy Flanagan már a Netflix részére adoptált King történetet is. Ez is olyan, mintha a horror mesterének a keze közül került volna ki. Ahogy a kisvárosban terjedni kezd a sötétség, először csak alattomosan, érezni, hogy a felszín alatt valami sötét mozgolódik. A végére pedig jön is a vérfürdő és a rettenet, de addig az emberek személyes drámái is horrorba fordulnak. De ennél direktebb is lehet utalni Kingre: kisváros, vámpírok, elszabaduló rettenet – ugye, nem csak nekem jutott eszembe a Borzalmak városa?

Ennél fontosabbnak érzem azonban kiemelni, hogy mennyire jól van ez a sorozta felépítve. A nagy egész, ahogy kapjuk az intő jeleket, amit a közösség nem vesz észre vagy félreértelmez. Ahogy mindenki személyesen is küzd és legalább akkora harcokat vívnak magukban, mint amit majd a vámpírral kell. Családi drámák, a saját lelkiismerettel való küzdelmek és azok az emberek a közösségben, akiket szívből lehet gyűlölni, és ők mégis a talpukra esnek. Bev alakja is olyan, hogy King is megirigyelhetné. Látszólag jóravaló, vallásos asszony, aki a legsötétebb lélek az egész közösségben, és jól elrejtve borzalmas dolgokat művel. (Az a szegény kutya… ok, külön megvetem a szereplőket, akik állatokat bántanak, de ahogy Bev művelte. Ördögi.)

Működne simán kisváros drámának is, de a misztikum rátesz még egy lapáttal. Bár, arra rá kell állítani az agyunkat, hogy más a kulturális háttér itt, mint nálunk. Én már a macskáknál vámpírt sikítoznék, itt meg kb. úgy vannak vele, mint a The Walking Dead-ben a zombikkal. Ahogy mi ismerjük ezeket a lényeket, ők annyira nem. Mintha új lenne.

Izgalmas, hogy a vallással mit tud kezdeni ez a sorozat. Ahogy a keresztényi értékeket ki tudják itt forgatni, ahogy egyszerre képesek megmutatni, hogy mit jelenthet pozitív értelemben, de milyen pusztító is lehet a vak hit. Mellé rakva egy hithű muzulmánt, aki egészen más szemszögből tud nézni arra, ami a szigeten elindul.

Jól néz ki, hangulatos a sorozat és visszatérő képeket is profin használ. Mint a vízen lebegő csónak. A tűz. Megvan a nyomorúságos kisváros minden nyomott hangulata és színe. A végére pedig valóságos infernót égetnek belőle.

A casting is teljesen rendben. Ismerős színészek, de nem túl nagy sztárok, átéléssel szerepben.

Talán zárszónak azt hagynám, milyen ütős lett a zárás. Emlékezetbe ég.

Midnight Mass – 5/4,5 szépen felépített, hatásos és különösebb vérengzés nélkül tudott horror is lenne. Sötét.

Midnight Mass | Official Trailer | Netflix - YouTube

Cry Macho

Mike és Rafael elindulnak a határ felé, de duplán vadásznak rájuk. A rendőrség is keresi a fiút, és az anyja is utána küldte az embereit.

Egy kisvárosban lelnek menedékre, ahol egy özvegy fogadja be őket, aki egyedül neveli a három unokáját. Mike és az asszony egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és Rafael is úgy érzi, itt végre otthona van. Mike gyógyítja a helyiek állatait, a fiú segít neki.

De Howard, Rafael apja telefonon sürgetné őket, hogy menjenek a határhoz. Mike most jön rá, hogy a férfit nem csak az apai szeretet motiválja. A gyerek lenne az eszköz, amivel ráveszi az anyját, hogy a közös üzletből átadja a férfinak az őt megillető részt.

A kettős útra kel, és Mike mindent elmond a fiúnak. Még ezzel együtt is, az apja az esélye egy jobb életre, ragadja meg. A találka előtt a fiú egyik mostohája beéri őket – Macho, a kakas támad neki és ezzel megmenti őket.

A határnál a fiú átmegy az apjához. Macho marad Mike-nál, aki visszatér az özvegyhez.

A csókfülke 3.

Elle egész nyáron halogatta a döntést: a Berkeley és a Harvard is felvette, de a fiúknak azt mondta, várólistára került csak. Amikor Noah felveti, hogy Bostonban összeköltözhetnének, a lány őt választja. Viszont, hogy Lee se omoljon össze, a gyerekkori nyári tervük minden pontját ki akarja a nyáron pipálni. Az eredmény: mindenkit megbánt. Túl sok helyen kellene lennie egyszerre, és mindig megsértődik, akit hanyagol.

Noah egy ponton szakít is vele, hogy Elle mehessen Lee-vel a Berkeley-re. A lány ekkor teszi fel a fiúk anyjának segítségével magának a kérdést: ő mit akar? Mert a Harvard Noah álma, a Berkeley Lee-é. Elle kitalálja, hogy ő meg játéktervezést tanul majd egy harmadik egyetemen.

Még el tudnak köszönni, és mindenki megy a maga útjára.

Évekkel később újra találkoznak. Mindenki sikeres a maga területén és boldog. Lee és Rachel újra összejöttek, már az esküvőre készülnek. Elle és Noah is kap egy szép közös pillanatot, és zárásul még látjuk őket egymást kerülgetve motorozni az országúton.

Lány kollégiumos, kísértetes, nyomozós, új diákos.

Egy patinás lányiskolában megvannak a helyi legendák. Az egyik egy diáklányé, aki itt lett öngyilkos, és a helyi legenda szerint visszajár ijeszteni és ölni a lányokat – már, aki meg meri idézni. Pár barátnő így tesz, hogy ráijesszenek az egyik társnőjükre. Döbbenetükre azonban másnapra a lány halott. Hivatalosan baleset volt, kiesett az ablakon – senki nem meri kimondani, hogy a szellem ijesztette ennyire meg. A helyére a várólistáról kerül be egy lány, Camille. A lány gyorsan felméri a terepet, és megörökli a halott lány szobáját is, ahol különös események zajlanak. Villog a lámpa, ha egyáltalán van áram és mintha valaki figyelné, amikor alszik. A halott lány barátnőivel már az első nap összetűzésbe kerül, és közös büntetést kap. Megint szellemet idéznének, most Camille bevonásával. A körülmények nekik is gyanúsak, és tragikus balesetekben a lányok halni kezdenek. A nyomok Camille felé vezetnek, aki ki akarja deríteni, mi folyik az iskola falai között.

Regényben, de ahogy belegondolok, filmen is szeretem, amikor a készítők eljátszanak azzal, hogy a történetben valóban természetfeletti esemény történik-e, vagy nagyon is emberi ügyködés áll a háttérben. Ez az, amit szerettem a Szeánszban is.

A cselekményben, de az egész hangulatában végig ott a kérdés, hogy mit akarunk hinni. Bosszúálló szellem intézi el sorra a lányokat, vagy egy emberi sorozatgyilkos szedi az áldozatokat? Az ötlet teljesen rendben volt, amit aláhúztak az idézésekkel, a felvillanó lámpákkal meg magával az épülettel, aminek olyan angol, vidéki kastély hangulata van, amihez szinte alaptartozékként járnak a kísértetek.

Azért jump scream szintre nem megy le – vagy lehet, hogy próbálkoztak vele, csak annyira gyengék lettek az ilyen jelenetek, hogy nem is vettem őket számításba? Mert volt olyan, hogy a semmiből egyszer csak megjelent egy arc a látómezőben. Mindegy is, én nem vettem ijesztési kísérletnek.

De, ha már emlegetem ezeket a felugró arcokat. Nekem ezek rontották el a filmet. Én szerettem volna a film végéig találgatni, hogy mi is történik a kollégiumban igazából. Csakhogy, amint Camille éjszaka maga fölött meglátja azt az arcot, már rájöttem, hogy szellem vagy ember van a háttérben. Hatalmas csehovi puska, mert bizony azt az arcot már mutatták korábban és beszéltek is róla… Onnantól már könnyen rá lehetett jönni, hogy mi is folyik itt.

Ha figyelünk, a nagy leleplezés előtt több csavart is meg lehetett fejteni. Pl. azt, hogy hány ember/szellem van a háttérben. Egész egyszerűen így jön ki a matek és a már emlegetett arcok is. Sajnáltam is kicsit, hogy nem volt meg a nagy meglepődés, mert sok minden le lett lőve előre.

Az meg, hogy ki az elkövető és miért… Az annyira klisé és erőltetett, hogy nagyon nem tetszett. Buta a magyarázat, és a film végére a történet is lemegy gagyiba. Mintha egy kis költségvetésű iskolai slasher lenne. Van benne egy könyvespolccal (!) lefejezés – annak a bénaságáról nem is mondok többet. Paródiába vele, nem komolyabb filmbe!

A történet, a film külcsíne is ilyen: jól indul, hangulatos és tetszett, hogy a végére átmenjen olcsó gagyiba az egész.

A színészek meg simán eye candy faktor miatt kerültek be. Többek nem is igazán színészek.

Többet vártam a kezdés után, ebben a formában nekem csalódás lett a végére.

Szeánsz – 5/2,5 nem indult rosszul, volt hangulata is – de elszáll. Klisé, olcsó kivitel, buta megoldás.

SEANCE Trailer (2021) Thriller Movie - YouTube

Banki ügyletes, maffiás, kiutat kereső.

Tom törekvő bankár Moszkvában, aki évekkel korábban költözött az orosz fővárosba Svédországból. Egykor nagyon sikeres is volt, most azonban a kirúgás szélén áll. Nagyon kell egy jól sikerült üzlet neki. Ekkor keresi fel legjobb barátjának felesége, Olga. Tom tartotta a távolságot a nőtől, aki iránt neki is érzései vannak, de Olga most a segítségét kéri. Anyagilag nagyon megszorultak és a férje túl büszke, hogy Tom segítségét kérje. Elhozta a férje részvényeit, hátha akad köztük valami, aminek az eladásával rendbe jönnének. Látszólag semmi értékes nincs benne, Tom azonban felfigyel egy kis, csődbe ment cég 2 százalékára. Azzal meg lehet szerezni a cégben a többséget, és nagy olajipari beruházás lehetne. Megkezdi az üzletelést, de rá kell jönnie, sokkal nagyobbak játszmájába keveredett: aki tárgyalóasztalhoz ül vele, azzal végeznek, és a saját élete is veszélybe kerül.

Eléggé zárt a történet ahhoz, hogy ezt limitált sorozatnak nevezzem. Vagyis, egy kerek történetet mond el, és nem lesz folytatása sem. Ezt húzza alá, hogy egy regényből készült, ami szintén nem kapott folytatást.

A cím különben is találó, a lényeget meg lehet belőle tudni. A helyszín Moszkva lesz, és noir történet. Vagyis, számíthatunk egy végzet asszonyára, magányos hősre folttal a múltjában és egy kegyetlen világra, ami eltapossa a benne élőket. Ezt meg is kapjuk.

A főszereplő bankát és a történet is banki események körül forog. A sorozat annyit foglalkozik ezekkel, amennyit muszáj neki. Az alapokat adja meg, hogy értsük, min megy a hajsza. Két cég egyesítése a cél, amivel az orosz nagyvállalat nemzetközileg vállalható, tiszta renomét kapna. Azért kellenek annyira a részvények, hogy meglegyen a többségi tulajdon. Ezért annyira fontosak az átruházások, és visszatérő jelenet lesz a filmben, hogy a részvényeket átírják egymásra. Egyszerűsített, butított verzió ez, de nem véletlenül. Ha jobban bele akarnának menni, amire néha van célzás, máris nehezen megfogható és túlságosan elméleti lesz, amit ezért kerülnek is.

A noir elem fontosabb, hogy vannak mögötte állami és magán érdekek, egyesek ezen nyerészkednek és védik is a befektetésüket, gyilkossággal is. Egyértelműen ezek a nagyon gazdagok és hatalmasok a rosszak a sorozatban, de a pénzük és a kíméletlenségük védi őket. Nagyon durva például, ahogy a becsületes ügyészt – itt ők egyben nyomozók is, elsőre furcsa is volt, hogy miért végez rendőri munkát egy ügyész – a korrupt főnöke simán utasítja, hogy vádolja meg a bűnesettel a saját beépített emberüket, noha mindketten tudják, hogy ártatlan. Csak éppen kell egy bűnbak…

Ezek nézettek a sorozatot és szállították a fordulatokat. A piszkos játszmák, amely ellen a főszereplők megpróbálják felvenni a harcot.

Mellette építették a magánéleti drámát, ami már kevésbé tudott megfogni. Tom egy tipikus, szenvedő noir hős. A szakterületén kiváló, de van egy múltbéli, fájdalmas titka. A nők szeretnék, de neki pont az kell, aki másé és csak bajba sodorja. (A felállás menet közben majd változik, utáltam is azt a szálat. Nem vette be a gyomrom, hogy a férjét gyászoló friss özvegy 2-3 nap gyász után fejest ugrik Tom ágyába és hirtelen ő a nagy szerelem?) Jobb sorsra érdemes, és mégis, a végére nem illett, hogy mondhatni, összejön a happy end neki.

A sötét színek, a vigasztalan környezet is megvan. Ez nem egy boldog sorozat, kinézetre sem.

Kell neki egy kis időt hagyni, de beindul és nézhető. Elment, de meg nem szerettem.

Moszkva Noir – 5/3 az alaptörténet kellően sötét és rejtélyes, a rátett emberi drámák és a szerelmi szál nem.

MOSCOW NOIR TRAILER - YouTube

Hat színész, akiket összeköt egy projekt.

Melyik is?

Megoldás: Tovább!

Kamaszos, nyári, elköszönő, saját álmot találó.

Elle igencsak kellemetlen helyzetben találta magát: meglepetésére minden egyetemre felvették, ahova jelentkezett. Várja a Harvard, és Noah már meg is kérte, hogy költözzenek össze. Ugyanakkor a Berkeley is felvette, ahol viszont a legjobb barátjával maradhatna együtt, és ez volt a közös terv gyerekkoruk óta Lee-vel. Elle halogatja a döntést, de végül Noah és Boston nyer. Cserébe a gyerekkori nyári álomkalandokat készül megvalósítani Lee oldalán, hogy kimutassa, attól, hogy nem egy városban tanulnak tovább, még legjobb barátok maradnak. A tandíj miatt dolgoznia is kell, és azt is megígérte, hogy besegít a nyári ház rendbe tételébe – segítenie kell az apjának az öccsével. Lee és Noah is igényt tart az idejére. Elle túlvállalja magát, és ahogy minden összeomlani látszik körötte, fel kell tennie magának egy nagy kérdést: mi az, amit maga szeretne magának?

Ezzel a Netflix egy újabb tinifilm sikerének mond búcsút a Fiúknak trilógia után. Meglepően korrekt zárást adtak neki, ha azért az utolsó jelenet nélkül meglettem volna. De nem is ez a lényeg.

Ebben a filmben is igyekeznek azt a hangulatot tartani, ami korábban is jellemezte a filmeket. Fiatalos, mozgalmas, humoros és szerelmes. Könnyed, gyorsan nézhető és emészthető, tele hangulatos elemekkel.

A könnyedséget kipipálták. Lee és Elle nyári feladatlistája működött. Van nem egy ifjúsági, ahol szintén listát pipálnak ki, fogadásból vagy egyéb okból. Nagyon soknál zavar, hogy vagy túlzottan extrém vagy éppen túl egyszerű a feladatsor. Itt megvan az egyensúly. Vannak valóban könnyed, egyszerű tételek, mint pl. a piteevő versenyen részt venni. Mások komoly szervezést és sok ember bevonását igénylik, mint egy menő étteremben táncos eseményt lebonyolítani. Jól néztek ezek ki, főleg a táncos az étteremben, nem véletlenül ezt emlegettem. Vidám, könnyed, jól nézett ki és nagyon fun.

A romantika már kevesebb, de ezzel nem volt bajom. Itt már látszik, hogy zárunk és itt nem azt választották, hogy úszunk a szereplőkkel a rózsaszín nyáltengerben. Itt bizony jönnek sorra a konfliktusok, és szerettem, hogy itt mernek reálisan dönteni a szereplők. Elköszönnek, amikor annak jön el az ideje. Fáj, szenvednek, de itt nem azt akarják nekünk eladni, hogy 18 évesen a szerelem jelent mindent és bármit feláldoznak érte. Érettebb az üzenet, a történet és még így sem válik szomorúvá.

(Ezért nem szeretem a zárást, mert ott bizony a romantikus lelkületűek kapnak egy kis teret, hogy beleképzeljenek pár dolgot a helyzetbe. Az elköszönés nálam jobban működött, mint a motorozás, ha értem is, hogy a kamasz célközönség miatt miért írták meg így.)

Nem egy hagyományos értelemben vett látványfilm, de az ifjúsági kategórián belül szépen kipipálnak mindent, ami látványelem lehet. Eleve a színészek, akik hozzák az eye candy faktort. Most sokat vannak fürdőruhában is, mondanom sem kell, hogy ilyenkor nem az intellektusuk kerül előtérbe. (De visszatért minden szereplő, ez is piros pontos.) Szépek a helyszínek, legyen az a tengerpart, vagy a lakások. Jó összeállításokat kapnak a színészek, volt benne nem egy olyan ruha, amin megakadt a szemem. Színes, vidám, hangulatos.

Mivel az alapregényt még nem olvastam, azt nem tudom, az eredetivel mennyire passzol össze, de filmként határozottan kedveltem ezt a sorozatot, és ezt a harmadik részt is önmagában. Viszlát Elle és Flynn fiúk!

A csókfülke 3. – 5/4 még hangulatos, a szereplők eye candy faktora is pipa és a mondanivaló is rendben.

The Kissing Booth 3 | Official Trailer | Netflix - YouTube