Családegyesítő, várost védő, bosszútervet szövő.

Kate a kriptonit megsemmisítésére szeretett volna engedélyt Karától, de az útja tragédiába torkollik. A gép eltűnik – reménykednek és keresik a túlélőket. Ám Gotham nem vár békében, amíg Batwoman visszatér. Feltűnik egy új drog, és új vezetőség kezd kiemelkedni, miközben a Varjak egyre kevésbé tudnak rendet tartani és korrumpálódnak. Ryan Wilder ártatlanul került börtönbe, és Alice esküdt ellensége, aki közvetve felelős a nő nevelőanyjának haláláért. Jókor van jó helyen, és felöltheti Batwoman jelmezét, beülhet a megkerült Batmobil volánja mögé. Luke és Mary segítenek neki, és hármasban igyekeznek átvenni Kate örökségét, amíg ő vissza nem tud térni. Alice pedig szembesül a múltja egy újabb szeletével, az emberekkel, akik azzá tették, ami – ha emlékszik rá, ha nem.

Idén nem sokat láttam a DC szuperhősös sorozataiból. A legendákat követtem, a többivel annyira lemaradtam, bele se akarok gondolni, mennyire… Mivel a Batwoman pótlásával kezdtem, folytattam az új évaddal is. Nem indult könnyen, az biztos…

Váratlan volt, hogy Ruby Rose visszaadta a szerepet – mehetett a kukába minden szál, amit az évad végén nyitva hagytak. A semmiből kellett valamit beleerőszakolni és behozni egy teljesen új hősnőt. Meg is látszott a sorozat elején, hogy valami nagyon nem stimmel. Erőltetett, görcsös, bugyuta erőlködés.

Hihetetlen is, ahogy pár rész alatt Ryan családtaggá vált. Már akkor teljesen beilleszkedett, amikor még Kate visszatérését nagyban várták. Ő is kapott egy se veled, se nélküled palacsinta szerelmi szálat – csak az ő párja bűnöző elem lett. Alibi állása lett – nem is értem, miből él meg, mert Batwoman szerepéért fizetést nem kap. Mivel próbaidőn van, elvileg ellenőrzik is, de persze senki nem vesz észre semmit.

Az átívelő történetek viszik a sorozatot, már nincsenek napi ügyek. Ha belegondolok, nem is hasonlít a végeredmény egy Batman filmre vagy sorozatra sem. Kate nyomában vannak, felveszik a kesztyűt a Fekete Maszkkal, kergetőznek Alice-szal. Semmi olyasmi, ami nyomozás vagy krimi lenne, még csak Batwoman őrjáratok sincsenek.

Az évad második felére jobban összeállnak a szálak, de nem is Ryan története kötött le. Beth/Alice nagyon előrejött, ő kapott szerelmi szálat, testvér megmentőakciót, bosszút, előle is elrejtett múltat… Ha egymás mellé tesszük Ryan és Alice karakterét, simán az antihős nyeri a főszerepet, noha a sorozat címe Batwoman.

Azt viszont díjaztam, hogy már nem LMBTQ reklámsorozatnak használják a szériát. Igaz, Ryan is leszbikus, de már nem igaz, hogy minden behozott új karakter normától eltérő szexuális beállítottsággal rendelkezik. Azt a kártyát az elején azért kijátszották, hogy Ryan fekete és rasszt vált a hősnő… Micsoda műsort csapnak egy parókán is. Értem, mi a szándék mögötte, de attól még röhejes.

Van még egy, ami pozitív hatás helyett borzalmas lett. A külcsín és a trükkök. A Batmobil katasztrófa, Ryan nem meggyőző harcos – nem véletlenül támaszkodik annyira a ruhára. A végén volt egy motoros – autós hajsza, bár felejthetném. Unalmas, semmilyen. De Batwing megjelenése és jelmeze is – egyszerűen rémes. Giccses, olcsó, ronda – de fokozhatnám. Majd fogom is, ha a Legendák évada is véget ért.

Nem Javicia Leslie volt az egyetlen új karakter. Warren Christie korrekt Batman casting, meg is állapítottam, őt szívesebben néztem volna, mint Batwoman kalandjait. Wallis Day személyében jött egy szebb Kate, és Alice múltját töltötték fel új színészekkel. Scott kikopott.

A harmadik évad már be van rendelve, és ennek a vége alapján Batman gonoszok béna újrázásait várhatjuk. Méregcsók növénye nyílik, vajon Poison Ivy is jön?

Batwoman – 5/3 a kezdeti nehézségek után magára talál, de azért ez messze nem Batman-film szinten van.

https://www.youtube.com/watch?v=qqa35opsdFU

Boszorkányos, kamaszos, életért futó.

Shadyside kisváros, ahol rendszeresen tragédiák történnek. Most éppen a plázában bolondult meg az egyik kamasz és kezdett mészárlásba, látszólag minden ok nélkül. A megemlékezésre elmegy Deena is, hogy láthassa a szerelmét, aki szakított vele. Sam nem csak elköltözött, de egy fiúra cserélte a barátnőjét és egészen más embernek tűnik, mint korábban volt. Deena próbál beszélni vele, de közben a két város kamaszai egymásnak esnek. A hazafelé tartó buszt üldözőbe is veszi pár fiatal, köztük Sam és a barátja. Deena mérgében egy italos hordót dob rájuk, az autó kisiklik. Megsérülnek és Sam különös látomást kap. A boszorkányt látja, akit itt öltek meg a városi legenda szerint a XVIII. században. Mivel Deena lakása körül valaki settenkedik, a barátaival a kórházba megy, mert azt hiszi, Peter akart ráijeszteni. Ám valami sokkal rémisztőbbet találnak ott: egy gyilkost, majd többet is, akik rájuk vadásznak. Josh-nak pedig van egy elmélete a boszorkány átkáról…

Volt egy időszak, amikor kifejezetten divatosak voltak a tini horrorfilmek. A Tudom, mit tettél tavaly nyáron filmek, a Rémségek könyve sorozat, de ebbe a sorba illik a Sikoly is a maga szabályaival. Most inkább a paranormális horror a menő, Démonok között és társaik. Talán ezért is éreztem frissnek, hogy a Netflix most visszatért nosztalgiára egy más zsánerbe.

Sorra ki lehet pipálni a jellemzőket, amelyeket egy ilyen filmbe bele szoktak tenni. Egyrészt, jelentős részét adja a cselekménynek a tini szerelmi dráma. Sam és Deena története, amiben azért annyi modern vonást is beletettek, hogy nem egy fiú-lány szerelmi történet, hanem egy meleg pár szenvedéstörténete ez. Így azt is tudták feszegetni, hogy mennyivel nehezebb dolga volt egy melegnek és miért vállalta inkább valaki azt, hogy másnak tetteti magát, mint aki.

Közben egy baráti kör története is, akik tulajdonképpen végigrohanják a cselekményt szó szerint a gyilkos elől menekülve. Több helyszín, többek között olyanok, mint a kórház és a nyomukban járó gyilkosok. Az pedig feldobja és érdekesebbé teszi, hogy Josh téma iránti megszállottságának hála nem csak a passzív menekülő szerepe jut nekik. Lesznek ötletek, hogy visszatámadjanak, megvédjék magukat. Még kicsit nyomoznak, kalkulálnak is, hogy mi történt korábban, milyen mélyre vezetnek vissza a szálak. Nem krimis, de annyira rejtélyes, hogy plusz színt adjanak a sorozatnak.

A végében is megvan az ismerős íz. Ki éli túl, és hogyan írja át a szabályokat a gonosz erő. Hiszen jól tudjuk, egy ilyen filmben a gyilkos soha nem lehet teljesen halott, hogy egy folytatásra még vissza lehessen hozni…

Azért az most sem tetszik, hogy milyen könnyen továbblépnek a halottakon. Deena tulajdonképpen az egész baráti körét elveszti, mégis olyan romantikus estét csapnak majd, mintha minden szép és kerek lenne. Fura, hogy mennyire nem gyászolnak. Ahogy az sem fair, hogy egy emberért mennyien áldozzák fel magukat. Legalábbis vagyok annyira elvetemült, hogy még mindig elfogadhatóbbnak éreztem volna azt a véget, amit vetnek fel, amikor rájönnek, mit üldöznek a visszahozott gyilkosok. Így matematikailag rosszabbul jártak és Sam nem egy olyan pozitív karakter, akinek annyira életben kellett volna maradnia.

Látványra is hozza az ilyen mészáros filmek kötelezőit. Talán 2-3 jelenet akadt benne, amikor még véresre is gusztustalanra is sikerült forgatni. A szeletelőgép meg a felrobbantott hulla összeállása eléggé gyomorforgatóan nézett ki.

A főszerepekben ismert színész sincs, de nem is baj. Összeáll így a film, előkészítve 1978-at.

A félelem utcája: 1994 – 5/4 érdekes a koncepció, a film meg szépen hozza a tini horrortól elvárt fordulatokat, látványt.

FEAR STREET PART 1: 1994 | Official Trailer | Netflix - YouTube

Kórházas, átalakuló, betegekért küzdő, családos és baráti körös.

A Chastain túlélte a vírust, de a fenntartó már nem látja gazdaságosnak a kórház működését. El akarják adni, és parkoló lenne a helyén. Mivel sikerül közkórházzá alakulni, maradhatnak, és próbálhat mindenki visszatérni a mindennapokhoz. Nic és Conrad már házasok, és az első baba is érkezik. Nem várt bonyodalmak nehezítik a terhességet, közben a kórházért dolgoznak mindketten. Devon az apja halálát igyekszik feldolgozni, és segít egy új rezidensnek. Azon is elmereng, hogy ideje lenne megállapodni és kész hagyományos indiai módszereket is bevetni. Kitt igazgatóként bizonyíthat, míg a műtétjéből lassan felépülő Cain a képességeiért küzd. Mina és AJ kapcsolata nagy próba elé néz, miközben a férfinak az anyjáért is küzdenie kell. Műtétek, nehéz esetek, segítségre szoruló emberek – és az orvosok, akik segítenének.

Egy újabb sorozat, ami az idei évadra csökkentett epizódszámmal került adásba. Ahogy a kórházi sorozatok többsége, a The Resident sem tett úgy, mintha nem lett volna járvány. Igaz, itt is azt a megoldást választották, hogy hamar lepörgették a COVID időszakot, és visszatértek a normálishoz. Ahogy belegondolok, egyedül a New Amsterdam foglalkozik a COVID után helyzetekkel is…

De a lényeg. Kevesebb rész, és egy epizód alatt villámtempóban lepörgették, kivel mi történt a vírus tombolása alatt. Kicsit olyan volt, mintha egy hosszabb sorozatból vágtak volna ki kulcsjeleneteket, amiből megértjük gyorstalpalón az eseménysort. Nem volt az igazi, de nem is az kapta a súlyt az évadban.

Eddig mindig rá tudtam bökni egy problémára, hogy mi működik rosszul az egészségügyi rendszerben, és azt hogyan vesézi ki a sorozat egy-egy évada. Most először nem tudok ilyen központi témát megnevezni. Ha közben fel is merül egy-egy összetettebb probléma, itt csak feldobják és haladnak tovább.

Legfeljebb Mina kapcsán a bevándorlás és vízum kérdés merülhetne fel, de ez vajon mennyire evidens egészségügyi probléma? Fordítva inkább érezném annak, hogy a képzett munkaerő elmegy a jobb állás után, akár külföldre is.

Ragozhatom még egy ideig, de ki fogok lyukadni oda, hogy a The Resident is megindult a szappanopera felé. Annyit azért a javára írok, hogy a Chicago Meddel ellentétben itt nem érzem úgy, hogy mindenki járt már mindenkivel. A párok kitartanak egymás mellett, és talán egy karakter van (Devon), aki minden évadban más mellett kötött ki – a partnereit meg rendszeresen kiírták (költözés, szakítás, máshoz ment hozzá). Szívesebben néztem így.

Már megvan az a családias érzés, hogy ismerősként üdvözlöm a karaktereket. Lényeges változás nincs a jellemükben – Cain azért idén mutatott be egy látványos jobbá válást, bár csak részben – és a színészeket sem cserélgetik. Majdnem mindenki megvan még, akik az első évadban képernyőre kerültek.

Idén nem az orvosi esetek ragadtak be, bár ha erőltetem, azért lesznek emlékeim. A sarlósejtes kutatás biztosan megmaradt – itt azért ott volt mellette az a téma is, hogy a kis start-up hogyan produkál eredményt, amiből a nagy cég elérhetetlenül drága kezelést farag. Mégiscsak találok mellékszálon olyasmit, amivel ez a sorozat ki tudott tűnni az átlagból…

Talán az, hogy Conrad és Nic ebben az évadban a babát várták, más útra terelte kissé Conrad karakterét. Korábban mindig ő volt a nagy lázadó, betegekért mindent megtevő orvos, de most a kórház helyett a magánélet került előtérbe nála is.

De izgalmas, szórakoztató továbbra is, szeretem ezt a sorozatot.

A következő évad már be van rendelve, és minimális nyitott kérdéssel vágunk majd bele. Cain maradása vagy távozása különben érdekesebb nálam, mint Devon magánélete.

5/4,5 a COVID időszakot ugyan gyorsan és furcsán tekerték le, de kórházi szappannak ok.

https://www.youtube.com/watch?v=ifG1md28UDs

Egy-egy sorozatban egy-egy baráti társaság mindennapi életét követjük nyomon. Beugranak a barátok nevéről a sorozatok?

1: Sheldon Leonard, Rajesh, Howard - majd az évadok során jönnek melléjük a lányok is: Penny, Bernadette, Amy

2: Rachel, Monica, Phoebe, Ross, Chandler, Joey

3: Santana, Rachel, Finn, Kurt, Artie, Mercedes, Quinn, Mike, Noah

4: Barney, Robin, Ted, Lily, Marshall

5: Carrie, Samantha, Charlotte, Miranda

Megoldás: Tovább!

Túszejtős, tévés, figyelmet felhívó.

A lengyel televízióban az év utolsó vetélkedőjét forgatják, majd jön az elnöki beszéd és a tűzijáték szilveszterkor. A rutint egy betörő fiatalember zavarja meg, akinél pisztoly van és túszul ejti a biztonsági őrt és a kvízshow háziasszonyát, Lenát. Sebastian egy beszéddel készült, de amint belekezd, a csatorna megszakítja a közvetítést. Ő kiborul, és vissza akar kerülni az élő műsorba. Közben odakint már kész a riadókészültség: érkezik a rendőrség és egy túsztárgyaló. Miközben az időt húzzák, Sebastian próbálja kitalálni, mi legyen a következő lépése. Még a két túsz is próbál segíteni neki, ahogy felmérik, hogy kintről nem várhatnak segítséget és eszük ágában sincs élőben adásba engedni a fiút. Csak akkor gyorsulnak be az események, amikor Lena felhívja a konkurenciát és kész eladni a fiú műsorát, amennyiben interjú lesz, nem monológ.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy filmfesztiválos film. Ugyan a rövid tartalom alapján érdekes thrillernek tűnt, a végeredmény valami egészen más. Dráma, némi kiszólással a korunknak, de amit egy történetben szeretnék, az egyszerűen nincs benne.

Sebastian bejön, elfoglalja a stúdiót. Végig azt vártam, hogy kiderüljön, mi az, amit igazán akar. Van egy beszéde, ott van papíron, szorongatja. Mennyit hallunk belőle? Az első mondatot, még a legelején, amikor betört és mielőtt rájött, hogy már el is vették tőle a műsoridőt. Annyira vártam végig a poént, hogy mi ilyen fontos neki…

Abban is lehetett volna feszültség, hogy miképpen igyekeznek a kintiek megoldani a helyzetet. Csak éppen mindenki annyira hasznavehetetlennek érződött, hogy egy elnyújtott szerencsétlenkedés lett az egész. A tárgyaló annyira csak az időt húzta, hogy elegem is lett belőle. Sebastian, akinek meg volt kurázsija kitalálni, hogy jusson be és legyen túsza is, átment teljesen naiv figurába. Mindet elhitt, amit csak mondtak neki. A túszokon sokkal jobban látszott, hogy ők értik, mi és mi nem történik kint.

Nem is lett értelme az egésznek, csak szenvednek egy semmitmondó befejezésig. Nem tudjuk meg az indokokat, és simán vége is az egésznek. Egy poén volt benne, amin azért gúnyosan elmosolyodtam. Nyomorult Sebastian, aki csak el akart mondani valamit, nem kerülhetett adásba. Amint rákerült a bilincs, valósággal a képébe másztak a kamerával és közvetíteni akartak. Kifejezetten irritáló volt.

Külsőségeiben is semmilyen, szinte színházi darabnak is elmenne. A helyszín a stúdió, ás végig ott követjük az eseményeket megosztva a túszok és a túsztárgyaló helyiségei között a játékidőt. Olcsó lehetett, és díszlet igény sem volt, simán bemehettek egy stúdióba.

Mivel nem tudjuk meg, Sebastian miért csinálta ezt az egészet, a karaktereket is üresnek éreztem. Lena volt az egyetlen, aki valami színt kapott. A profi színésznő, aki nem esik ki a rutinból és megőrzi a hidegvérét. A többiek meg simán szerencsétlennek látszottak és nem olyan volt a cselekmény, hogy bármit is megtudjunk róluk.

Nem is igazán volt feszültség, mert Sebastian ugyan sokat lóbált a pisztolyt, de ő maga sokkal ijedtebbnek tűnt, mint bárki, akire ráfogta. Én nem hittem el, hogy képes lenne bárkinek is ártani. Az apjával közös jelent is olyan… felesleges és semmilyen.

 Egyszerűen nem találtam semmit a filmben, ami tetszett volna. Irritál, hogy nem tudom, mit akart Sebastian. Nem voltak szimpatikusak a szereplők, és izgalom se volt a filmben – legfeljebb némi mű feszültség. Ezt csak végigszenvedtem.

Főműsoridőben 5/1,5 egyetlen utalást bírtam benne, különben semmi értelme az egész filmnek. Hol a poén, vagy valami?

Főműsoridőben (Prime Time) | új film | szinkronos előzetes - YouTube

 Cím: Hawkeye

Készítők: a mozifilmekből jön Jeremy Renner, és olyan színészeket kap maga mellé, mint Hailee Steinfeld vagy Vera Farmiga.

Műfaj: akció

Cselekmény: Clint elkezdi kinevelni az utódját, Kate személyében. Gondolom, majd szembe kell néznie az 5 év alatt tettekkel is.

Várható megjelenés: elvileg még idén levetítik

Miért várós?

• Annyira rákaptam a Marvel sorozatokra, hogy már számolgatom, mi lesz a következő a Loki zárása után.
• Natasha kapott saját filmet, Hawkeye legalább egy sorozatban nagyobb szerephez juthat.
• Tetszik a casting: Steinfeld, Farmiga.
• Ha minden igaz, felbukkannak olyan karakterek is, mint az új Fekete Özvegy.

Baráti körös, vetélkedő, régi sérelmeket feldolgozó.

Egy baráti társaság tagjai képtelenek és nem is akarnak felnőni. Minden évben megrendezik a maguk viadalját, ahol játékos kihívásokban ugratják egymást, miközben egy trófeáért küzdenek. Shelly évek óta veretlen, és ezt nem is győzi a többiek orra alá dörgölni. Bender, aki legtöbbet kap tőle. Az eredmény: egy paintball pisztollyal leadott lövés a meztelenkedő férfira, akit herén talál a lövés és orvosi következmények is lesznek. 5 évvel később a játékszervező Bob békén él csinos barátnőjével, az anyja pedig már sürgeti, hogy unokákat is akar. Shelly anyja keresi meg a férfit, hogy rendezzen újra viadalt. Shelly az eset óta nem önmaga, a neje elhagyta, ő is magát, már öngyilkos akart lenni. Bob összegyűjti a csapatot, csak Bender kellene, hogy távol legyen tartva, de persze ő is játszani akar. Indulhat egy minden eddiginél extrémebb megmérettetés.

Nem tudott nem eszembe jutni, hogy láttam én már olyat filmen, hogy felnőtt férfiak játszanak megvadulva egy gyerekjátékot. Fogócskáztak – ennél sokkal jobb szereposztásban. A Spanviadal viszont vadabb – nekem ettől nem lesz vonzóbb, főleg, hogy ugyanazt a tanulságot vonják le ebben is: attól öregszel, ha felhagysz a játékaiddal.

Nézzük talán ezt először. Nem pozitív, ahogy visszatalálnak a játékhoz és egymáshoz, mert vissza is fejlődnek vele. Bob a fél filmben szenved, mert hiányzik neki Tiffany és egy 5 éves, működő kapcsolatról van szó. Erre a végén képes azt mondani, hogy neki jobban kell a régi haverokkal a marhulás és a kamaszos őrültség, mint a nő? Túl éles a váltás a kanbuli és a nő után síró férfi között. Meg különben is: évente egy hétvége többet ér, mint különben az egész év? Nagyon nem tudtam azonosulni azzal, amit Bob csinál. (Meg is fordult a fejemben, hogy Duhamel, aki rendező és írói kreditje is van a filmmel, éppen akkor készítette, amikor vált. Csak nem Fergie-nek szólt ki vele?)

Ehhez jön hozzá, hogy egyik szereplő defektesebb, mint a másik. Egyedül Bob volt rendben – milliomos, szép barátnővel – a többiek mind küszködtek. Nem elég, hogy az életükben bőven akad gond, a viadal alatt aztán mindenki az eszelős oldalát mutatja meg. Egyszer felvetik, hogy az már Jackass szint, amit művelnek a kihívásokkal. Az talán azért nem, de egyes részei közel vannak hozzá.

Egyes feladatokban még humor is akad – a gyíkkal szembenézés -, mások csak simán undorító szinten vannak. (Pl. a hashajtó lehajtása után csajoznak, és egymást húzzák, hogy a beleik adják fel.) Igaz, soha nem díjaztam az altesti és ürülék poénokat, ebben meg van bőven.

Komédia, de annyira távol áll összességében a humoromtól, hogy én gyakrabban szenvedtem a jelenetek közben, mint tudtam mosolyogni.

A film színvonalához képest meglepő, milyen stáblistája van. Duhamel annyira benne van minden téren, a produceri munkától kezdve a rendezésen át az írásig, hogy az nem meglepő, hogy játszott is benne egy főszerepet. Meg, nem is sikerült neki A listában maradni. Olivia Munn esetében érthetetlen, miért játszotta el a szerepet. Nem több mint biodíszlet. Azt minősíteni se akarom, amikor az egyik jelenetben Bob utasítgatja, hogyan álljon, miközben süt – nem a kaja a lényeg, talán mondanom se kell. A nő alakját nézegeti. Kevin Dillon, Dax Shepard nagyjából stimmelnek, őket ilyen filmben el tudom képzelni.

Kell még róla valamit mondanom? A történet szinte nincs is, erőltetett. A végjáték, a szereplők további sorsa siralmas és rühellem az üzenetet, amit közvetítenek. A humorát meg nagyobbrészt zavarónak találtam.

Nagyon agyalok annak a fogócskás filmnek a címén. Tag, de a magyar nem fog beugrani. A lényeg: azt érdemesebb megnézni, mint ezt.

Spanviadal – 5/1,5 a cselekmény semmilyen, a tanulság ellenszenves, a humora meg leginkább irritáló volt.

BUDDY GAMES (2020) Trailer | Comedy Movie - YouTube

Nyomozós, bandaügyekbe keveredő, igazságot kereső, válságos.

Harry és Maddie Bosch élete kialakult rend szerint zajlik. Maddie egyetemista, mellette gyakornok Honey Chandler mellett, aki egyre jobban számít a lányra. Ugyan Maddie a jog után majd ügyész akar lenni, de sokat tanulhat a nőtől. A mostani ügy sötétebbé válik a vártnál: az ügyfelük egy olyan ember piszkos üzelmeit készül leleplezni, aki mindenkire kész orgyilkost küldeni, aki hallott róla. Harry pedig védi a lányát, minden áron. Közben egy tűzesetet is vizsgál: a lakókat ki kellett lakoltatni, megfélemlíteni. Amikor a tűz kiütött, a tetőre vezető kijárat le volt zárva. Egy 10 éves kislány, egy terhes nő is az áldozatok között van, és Harry minden felelőst el akar fogni. Akkor is, ha az egyik kartell figura az FBI beépített embere és el akarják engedni. Közben Edgar meg kell birkózzon a tettei következményeivel, a lelkében és a törvény előtt is.

Az utóbbi években a Bosch volt az a sorozat, amivel kísérletezgettem. Nézzem hetiben, vagy egyszerre az egész évadot, darálva, mintha csak egy film lenne? A végére már azt támogatom, hogy ezt érdemes akkor nézni, amikor 1-2 nap alatt az összes részen végig tud érni az ember.

Hiszen ebben az évadban is összefüggenek az események. Ugyan több ügyön dolgoznak, de azokon folyamatosan és nincsenek más, részenkénti esetek. Maddie védelmében is Bosch keresi a bérgyilkost, és aki felbérelte. Ez az egyszerűbb, és inkább érzelmi oldalról jelentős a sorozatban, nem a krimiért.

A másik, a leégett ház és a bent haltak esete. Ez már egy összetettebb történet, ami azért igényli a darálást, mert sok kiágazó szála van, melyek jobban feledésbe merülnek, ha nem egymás után haladunk a részekkel, és mást is nézünk közben. Vegyük csak Irving rendőrfőnök szálát, aki továbbra is rendőrfőnök akar maradni. Ehhez politikai játszmák kellenek, és látjuk is, hogyan igyekszik szövetségeseket keresni és megtartani, hogyan ápolja ellenfelekkel és szövetségesekkel a kapcsolatait. Ebbe a történetbe is bele fog illeszkedni a ház története, mert az FBI is érintett, és Irving fel tudná őket használni… de erről ennyit.

A sorozat most is hozza azt a szikár, sötét hangulatot, ami a sajátja. Harry Bosch az igazság harcosa, és most is azzal szembesülünk, hogy mennyi baj van a rendszerben. Korrupció, szívességek, félrenézések… Érdekes is, hogy még azt is eljátssza a sorozat, hogy másként mérjünk fel hasonló helyzeteket. Mert mi lenne az igazság Edgar ügyében? Nem az, ami végül döntésként megszületik. (Nem véletlenül készül ki a nyomozó.)

Látszólag lassan halad a sorozat, mindenre bőven hagynak időt, de a sok kis mellékszállal már mozgalmas és tömény. Még egy indok a dara mellett.

Karakterfejlődés. Harry esetében nincs ilyesmi, neki pont az a varázsa, vagy inkább jellegzetessége, hogy mennyire a lelkén viseli az elesettek sorsát, és igazságot akar azoknak, akiket bántottak. Vissza lehet vezetni az anyjáig, de ezt már megmutatták. Legfeljebb egyedülálló apaként mutat új színeket, de nem ez a jellemző. Jerry Edgar szenved, Irving manipulál. Ezek sem újak. Maddie keresi a helyét – még mindig Madison Lintz a gyenge láncszem, az esetlen kamasz jobban megy neki, mint az útjára lépő fiatal nő.

Látszik a sorozaton, hogy költöttek rá és szépen akarták elbúcsúztatni a nyomozót. Hangulatos, és vizuálisan is megmutatják a város sötétebb felét. Élveztem is az olyan játékokat benne, mint Harry vagyonokat érő panorámájának ellentétét a városi képekkel.

Bele lehetne kötni egyes kurta szálakba – Harry és a bírónő kapcsolata – de nem érdemes. A fő üzenet és Harry váltása a végén látványosan alá van húzva és indokolva.

Bár az Amazon elköszön a sorozattól, Welliver nem. Már tudni, hogy lesz egy spin-off, ha egyelőre erről nincs is több információ.

Bosch – 5/4,5 a hangulata sötét, szinte noir. Korrekt krimi, jellegzetes alakok – de érdemes darálni.

https://www.youtube.com/watch?v=nkA7xFnndfg

(Alma rájön, hogy a férje sorozatgyilkos. Ő a botrányt elkerülendő alternatívát keres, de Alma közben már máson töri a fejét.)

• Bertram, ez egy búcsúlevél?
• A gyógyszer ebben a fiolában a halálomat fogja okozni. Szívrohamnak fog tűnni. Megszabadulhatsz a bizonyítéktól, majd mondd, hogy mellkasi fájdalmakra panaszkodtam. Senkinek sem kell tudnia, hogy öngyilkos lettem. Vagy annak az okát.
• Te tényleg a legönzőbb ember vagy.
• Én csak rád gondoltam, Alma. Próbáltalak megkímélni a fájdalomtól.
• Úgy, hogy megölöd magad? Magamra hagysz a férjem nélkül, akit szeretek?
• Nem hittem, hogy még mindig szeretsz.
• Hát persze, hogy még mindig szeretlek. Lehet, hogy te egy elmebeteg őrült vagy, de attól még az én Bertie-m vagy.
• (Kicsit később, hasonló stílusban pörög a beszéd.)
• Azt mondtad Dee-nek, hogy megcsaltalak?
• Mondtam neki, hogy mérges vagyok rád. Feltételezte, hogy ez volt az oka.
• És te hagytad, hogy ezt elhiggye?
• Mit kellett volna mondanom? "Ne aggódj, drágám. Az apád soha nem érintene meg egy másik nőt kivéve megölni"!
• Hát, nekem csak az fáj, hogy Dee most házasságtörőnek tekint.
• Bertram. Emberek tucatjait gyilkoltad meg. Nem duzzoghatsz! (Why woman kill)

Ha kicsit jobban belegondol, honnan is származunk, kik is vagyunk valójában, elég elképesztően hangzik. A lét egy merő káosz. Értelmetlen katyvasz, ezért megpróbálunk értelmet adni neki. (Loki)

• Megjegyezném, kapitány, hogy ez a terv hülyeség. Én azt mondom, menjünk oda, és beszéljünk vele! Igen, így van, jó útra tértem. Talán nem előbb lövök, aztán kérdezek csaj vagyok.
• Ez remek, Spooner. Dolgozol magadon. Le vagyok nyűgözve.
• Igen. Miért lőjük szét őket, amikor kideríthetjük a legmélyebb félelmeiket, és kiaknázhatnánk azokat? (Legends of Tomorrow)

Mert ha nem ülünk le az ellenséggel, és nem hallgatjuk meg őket, ha nem látjuk meg bennük az embert, mi lesz belőlünk? (Oslo)

(Iggy a gyerekének magyarázva érti meg, neki is miért kell visszamennie dolgozni.)

• Otthon minden könnyebb.
• Igen. Én is szeretem.
• Miért kell visszamenni?
• Hát azért, mert semmi nem könnyű. A tanártól újra és újra segítséget kérni, kitartóvá tesz. A baráti kapcsolatok, ha fájdalmasak is néha, önbizalmat ébresztenek. Az élet újraindul. Nem maradhatunk itt, ahol könnyű. Érted, kölyök? (New Amsterdam)

(A pozitív szemlélet ereje: hőseink börtönbe vetik az angolok, de van, aki ebben is felfedezi az ünnepelni valót.)

• Megmondtam én, hogy tömlöc kell a hajóra, nem pedig mentőcsónak.
• Hé, legalább a hajón vagyunk, igaz? Azaz teljesítettük a küldetést. Hohó, egy újabb diadal! (Amerika)

• Apám mindig azt mondta, hogy ha azt hiszed, hogy meg tudsz oldani egy problémát, akkor át sem látod.
• Bölcs ember. (For Life)

Az életben néha kockáztatni kell, különben nem jutunk sehová. (Balthazar)

(A gyilkossági helyszínen a nyomozók nem kímélik egymást sem.)

• Úgy tűnik, jó bulinak ígérkezett. De csúnyán végződött.
• Örülj, hogy nem voltál meghívva. (Bosch)

(Amikor félholtan, a végső csata után valaki próbálja oldani a feszültséget.)

• Azt mondtad, hogy dögöljön meg?
• Igen.
• Ez bejött. Miért nem mondtad korábban? (A holnap háborúja)

(Sidney aggódik, hogy mióta hazatértek a frontról, felügyelő barátjával túl sokat isznak. Egy kocsmában hozza fel a témát, amikor a felügyelő újabb korsó sörért indul.)

• Még egyet?
• Szerinted alkoholproblémáink vannak?
• Határozottan. Mind elfogyott. (Grantchester bűnei)

• Mégis hogy csináljam ezt a munkát, hogyha közel kerülök a betegekhez, vagy ha távolságot tartok, mindkettő rossz érzéssel tölt el?
• Magamtól is mindig ezt kérdezem. De nincs rá jó válasz.
• Ez nem sok segítség.
• Oké. Milyen orvos akarsz lenni?
• Az orvosi óta a célom az volt, hogy túléljek, hogy minimalizáljam a hátrányomat, és hogy ne rúgjanak ki a klubból. Őszintén, ebből sok az apámtól jött.
• Irányítás... amit gondoltál, irányítani kellett.
• Igen. De kezdek rájönni, hogy az érzelemmentes robotlét nem az én természetem. Hogy nem tesz jobb orvossá.
• Ez vicces, én is ugyanerre lyukadok ki mindig. (The Resident)

(Az igazság kiderül, a megerőszakolt lány kínzója elnyeri a büntetést. De így sem könnyű visszatérni a mindennapokba.)

• Sinead felajánlotta, hogy visszavesz. Előléptetéssel, igazából.
• Az remek!
• Hogy folytassam az életem a történtek után?
• Ami veled történt, nem egyenlő veled, Maya. Az csak egy lapja egy nagyon-nagyon hosszú könyvnek. Ideje új fejezetbe kezdeni! (The Equalizer)