Jeremy először szakad el otthonról, egyetemre megy. A szüleitől kap egy új gitárt, hisznek benne, hogy sikerül megvalósítania az álmát, és zenész lesz. Jeremy kezdetektől ezen dolgozik: beoson egy koncertre is, amit Jean-Luc ad, aki szintén itt végzett és a példaképe. A fiatal énekesnek szimpatikus a fiú, feladatokat ad neki és segíti.

Amikor a koncerten felvisz egy gitárt a férfinak, a tömegben észrevesz egy szőke lányt. Szerelem első látásra – a koncert után rohan utána, és próbál egy randit kérni. Ám hamarosan kiderül, hogy Melissa Jean-Luc kedves barátja, akik most próbálnak rájönni, van-e több is a barátságukban. Így titokban mennek el ide-oda, Jeremy egyre szerelmesebb. Melissa mutatja meg neki a csillagokat, amelyek nagyon fontosak neki. Amikor Jean-Luc lehetőséget ad neki egy felvétel elkészítésére, Melissa is elmegy. Jeremy neki énekel, és amikor azt hiszik, kettesben vannak, meg is csókolja a lányt. Jean-Luc meglátja, kiakad. Melissa szakít Jeremyvel.

Jeremy hazamegy, de Jean-Luc telefonja miatt visszatér. Melissa súlyos beteg. Rákos, áttétekkel. Jeremy kitart a lány mellett, hiszi, hogy együtt legyőzhetik a kórt. Bár fiatalok, el is jegyzik egymást és Jeremy minden fellépésén kéri a tömeget, hogy imádkozzanak a szerelméért. Ám az nagy csapás, amikor Melissa méhét akarják kivenni az áttétek miatt. Jeremy ugyan azt mondja, majd fogadnak örökbe, de Melissa nehezen szánja rá magát a műtétre.

Ott derül ki, a rák eltűnt. Melissa élni fog, és lehetnek gyerekeik is. Fél évvel később házasodnak össze családi körben, majd repülnek nászútra. A tengernél azonban a lány rosszul lesz, repülniük kell vissza. A rák visszatért, agresszívabban és végzetesen. Már csak a fájdalmát tudják enyhíteni, meg nem menthetik. Jeremy most is mellette van, kitartanak a végsőkig. Melissa végül a kórházban alszik el örökre.

Jeremy összeomolva tér vissza a szülei házába. Teljesen megzuhan, nem tudnak segíteni sem neki. Egy alkalommal a gitárját is szétveri. Abban megtalálja Melissa naplóját, amit sosem engedett elolvasni neki. Levelet írt neki – hogy békében megy el, mert az életének célja volt. Megélhette a csodás felgyógyulást, a szerelmüket, és hullócsillagként távozott. Kéri a szerelmét, éljen tovább. Amikor képes lesz rá, zenéljen, mert neki ez a célja. Mesélje el a történetük, adjon hitet az embereknek. Majd legyen szerelmes, legyenek gyerekei is.

Jeremy az apja régi gitárját veszi elő, és írni kezd.

2 évvel később koncertet ad, ahol szokása szerint elmeséli Melissa történetét. A koncert után egy zenész lány lép oda hozzá, és elmondja, hogyan segített neki a hite válságán túllépni Melissa története. Az ő életét már megváltoztatták. Jeremy megkérdezi a nevét is, Adrienne. Ahogy megy el, Jeremy a kabátján csillagokat lát.

A végén a valódi Jeremy-t mutatják a családjával. Adrienne lett a második felesége, akitől három gyermeke született. Mindketten sikeres keresztény-pop zenészek.

Romantikus, zeneszerző, karácsonyi, karrierdöntést hozó.

Adelaide a nagy áttörés küszöbén áll. Miután az első albuma megbukott, egy menedzser felfigyelt rá, és összehoztak együtt egy slágert. Csak éppen a népszerűsítés miatt a lánynak azt kell játszania, hogy country sztár barátnője. Nem örül, de beletörődik, mert így lehet belőle sztár. A karácsonyi fellépésére tart, amikor egy kisvárosban megállnak pihenni. Adelaide bóklászik, és lemarad a buszról. Egy hóvihar miatt nem tudnak érte menni, itt ragad. Egy kedves kamasz, Hailey hívja meg a karácsonyfa farmjukra, nem is sejtve, hogy egy feltörekvő country sztár a vendége. Egyedül a család fia, a szintén zenével foglalkozó Dylan ismeri fel a lányt, de ő is belemegy, hogy ő itt csak Addie legyen, ne Adelaide. Addie a körükben újra felfedezi, miért érdemes küzdeni, hogyan akarja a karrierjét irányítani. Miközben egyre közelebb kerül Dylan szívéhez is, írnak együtt egy karácsonyi slágert, és a családi farm megmentésére is összefognak.

Karácsonyi filmnézésre remek lenne, de nyáron annyira nem tudott elkapni a karácsonyi hangulat. Arról nem is beszélve, hogy üvölt erről a filmről, hogy tévéfilmes délutáni szórakoztatásnak szánták.

A cselekmény 2-3 konfliktus köré van építve. Adelaide, aki kezdi elveszteni az igazi önmagát a siker hajszolásában. De hogy tudna ellent mondani a menedzserének? Dylan, aki zenélésről álmodik, de a családja bajban van, így otthon marad és nem ered az álmai nyomába. Nem is a családdal van konfliktusban, mert ők támogatnák, ha el is menne, hanem saját magával. Nem mer belekezdni a nagy álomba, mert mi van, ha elrontja és elbukik? Hailey, akinek van egy terve, hogyan mentse meg a farmot, de nem akarnak hallgatni rá. Egyik sem olyan probléma, amin le kellene rágnunk a körmünk izgalmunkba. Csak le kell ülni, átbeszélni a dolgokat, és mindennek meg is van a megoldása. Csendes, kissé romantikus, nagyon szeretettel teli történet, amiben mindenki szeret mindenkit, és a konfliktus rendezés után mindenki barátja mindenkinek és csupa jót akarnak.

Nekem túl sok is volt benne ez a jóság faktor. A kisvárosban még csak hagyján, de ami a menedzserrel történik… az egyszerűen hihetetlen, hogy a férfi, aki egészen addig percre pontosan kiszámolt mindent, és építette a sztárságot, mosolyogva belemenjen abba, hogy Adelaide a nagy koncert helyett egy kis farmon énekeljen. Itt még gratulál is.

A karakterek túl jók, hogy igazak legyenek. Karácsonykor jobban rá vagyok hangolva az emberekben megbújó jóságra, de most simán csak zavar, hogy mindenki kedves, szerethető és aranyos. Szélesen mosolyog. Felkavaróan mű. Hiába érzem, mi akar benne aranyos lenni, és a karácsonyi varázs egy-egy jelenetre el is tudott ragadni, de utána visszamaradt az érzés, hogy ilyen csak a filmekben van.

A szerelmi szál kiszámítható, és olyan kis… béna. Ahogy az anya terelgeti össze a lányt és a fiát… Amilyen nagy szemeket mereszt, meg kacsingat, amikor egymás közelében vannak. Ez nem aranyos, simán csak túlírt és már ciki.

A zene – nem az én világom. A country még csak hagyján, de az irritált, hogy Adelaide a próbákon milyen kis cincogva énekelt, és mennyire profi lett a fellépésen. Mintha nem is ugyanaz a hang lenne. Dylan hangja nem a zsánerem, de a lányé mellett jól szólt, róla el tudom képzelni, hogy country énekes. Adelaide inkább pop dalos hang.

A film kinézete is filmes. A kisváros tere és a farm a helyszínek, ez még hagyján. Azonban a karácsonyi park első kinézete megcsapott, nem jó értelemben. Annyi el voltak ájulva tőle, én meg nem értettem, mire fel. A fákra pár dísz, lett egy stand, meg egy rénszarvasos valami.

Valahol jól esett a felhőtlen világa, a sok pozitív érzés benne, de ez karácsonyi néznivaló.

Karácsonyi dal - 5/2,5 annyira édes és kedves, ráadásul karácsonyi is. Most nem voltam teljesen vevő rá.

https://www.youtube.com/watch?v=0kwU01ZROsk

Utazós, életről döntő, régi kapcsolatot felelevenítő, menekülős.

Ruby és Billy az egyetemen kötött egymással egy egyezséget. Ha valamelyikük ír a másiknak egy SMS-t, amiben csak annyi szerepel, hogy Futás (Run), a másik pedig visszaír, akkor mindketten felpattannak a vonatra és New Yorkba mennek, ahol az állomáson találkoznak. Felülnek egy vonatra, egy héten át utaznak az ország másik felébe, és az út végén eldöntik, hogy együtt maradnak vagy soha többé nem látják egymást. Ruby most unatkozó háziasszony, amikor megérkezik az SMS. Visszaír, és a vonaton találkoznak is Billyvel, aki híresség lett. Életvezető tanácsadóként épített karriert és lett sikeres. Hamar visszarázódnak a flörtölős régi hangulatba, miközben egyikük sem akar arra gondolni, ami elől menekül. Ám a múltat nem lehet ilyen könnyen félresöpörni: a nőt keresi a családja, Billy nyomában ott az asszisztense. Lassan egymásnak is el kell mesélniük az igazat, hogy esélyük legyen abban is dönteni, együtt vagy külön folytassák.

Most divat kezd lenni, hogy filmsztárok is készítenek sorozatot, legfeljebb egy-egy rövidebb évaddal, hogy az egyéb teendőikkel összeegyeztethető legyen a forgatás. Az HBO Domhnall Gleeson-t nyerte meg a Run forgatására, de sajnos, ez a vonat kisiklott, de ez inkább a történet, nem a színészek hibája volt.

Az alaphelyzet ígéretes: itt van két ember, egykori szerelmes pár, akik több, mint egy évtizede nem találkoztak, nem is követték egymás életútját. Mindketten titkokat rejtegetnek, amelyek akaratlanul is egyre közelebb kerülnek a felszínhez. Ezek között akad teljes élethazugság: Ruby nem vallja be, hogy gyerekei vannak és hazudott magának egy karriert. Kicsit, mintha az álmát akarná megélni ezen az úton. Hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy egykor ezt nem akarta: szimpla családanyának lenni, hiszen építészként akart valamit letenni az asztalra. Ehhez képest kibukott az egyetemről, férjhez ment, szült, és hiába szereti a gyerekeit, most csapdában érzi magát. Billy az alapdolgokat bevallja, csak mindig kicsit eltolja a dolgokat. Szépít a valóságon, hogy neki se kelljen szembenézni a teljes igazsággal és az önző döntéseivel.

De lehet bármi igazi egy ilyen találkozásban? Ők dolgoznak ezen, és feldolgozzák, ami a másikról folyamatosan kiderül. Eleinte ez tartotta a sorozat dinamikáját: ahogy a titkot rejtegették, ami fel-felbukkant ilyen-olyan formában. Majd krimis vonalra tértek át, felbukkant Fiona, és lett itt üldözés, halálos baleset eltussolása. Nem működött – a játékosság kiveszett a sorozatból, és a flört sem ugyanaz egy hullával a hátuk mögött. Nem volt izgalmas, inkább szánalmas, amit a végén műveltek.

Alapból az is gond, hogy nagyon irritált a női karakter. Most komolyan, képes így hátrahagyni a gyerekeit? Ő nem vészhelyzetben volt, csak unatkozott a mindennapjaiban. Nem lehet követendő példa a menekülés. Annyi minden mást is tehetett volna! Billy helyzete sem tökéletes morálisan, de ott nincs ilyen súlyos bűn. Ő senkit nem hagy el, vagy csap be.

Nálam nem működött a színészek közti kémia sem. Egyszerűen nem hittem el, hogy Billy bármilyen formában akarhatja Ruby-t. Bár lehet, hogy ez azért is volt így, mert nekem nagyon nem jött be a nő stílusa. Vicces, laza karakter akart lenni, én erőltetettnek éreztem.

A sorozat külsőségei rendben voltak, meglepően jól működött a vonat, mint helyszín. Sokkal inkább, mint a Fargo világát megidéző kisváros és történetszál. Ami jól áll abban a sorozatban, ebbe nagyon nem kellett volna.

A sorozat végéről nem is beszélve. Olyan, mintha még lenne egy rész, ami nincs. Komolyan meglepődtem, hogy az a zárlat, ami.

Nem szerettem meg: Ruby ellenszenves is, és a történet is kisiklott. Jó kezdet, rossz vég.

Run - 5/3 lehetőség volt benne, de a végére teljesen elszállt. Maga a vége pedig… borzalmas.

https://www.youtube.com/watch?v=L9TjitrfeMo

Ahogy ígértem, jöjjenek a gonosz katonák!

Mivel a legkönnyebb a nácikat démonizálni, az összes film II. VH-s és olyan színészek jönnek, akik nácikat játszottak. Még magát Hitlert is megidézzük egy alakítás erejéig.

A színész nevét elárulom, lesz kép segítségül, már csak a film címe kellene!

1: Robert Shaw

2: Ralph Fiennes

3: Taika Waititi

4: Jason Clarke

Megoldás: Tovább!

Sportversenyes, ellenfeles, csapatépítő.

Pete nagyszívű, de üzletileg tehetségtelen férfi, aki egy kis fitnesz stúdiót üzemeltet. Nála az a fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat a bőrükben. Inkább a barátja, mint az edzője a hozzá járóknak. White viszont a tökéletes küllemben hisz, gépesít és megfélemlíti a hozzá járókat. A két férfi nem bírja egymást, és White az, aki sikeres céget vezet. Amikor Pete fejére nőnek az adósságok, White a nagyját megveszi a banktól. Ha rövid időn belül nem tud 50000 dollárt törleszteni, White megszerzi a Kispályát. A hűséges tagokkal Pete próbál pénzt szerezni, még abba is belemegy, hogy benevezzenek a kidobós országos versenyre. White semmi esélyt sem akar adni neki, de ezzel juttatja őket jobb helyzetbe: Kate, akit miatta bocsátanak el a bankból, bosszúból beáll Pete csapatába és nagyon jó dobó. A szemétkedő White műsorát látva az egykori kidobós bajnok, Patches pedig elvállalja a csapat edzését. A módszerei egyediek, de a csapatban fejlődésnek indul. Hiszen, ha a csavarkulcs elől el tudsz ugrani, akkor menni fog egy labda elől is…

Nem egyszer hallottam már, hogy olyan filmeket nem szabad visszanézni, amelyet egy nagyon más életszakaszunkban láttunk, és kellemes emlékeink vannak róla. Nem mondhatni, hogy betartom ezt a szabályt, de az is igaz, hogy olyan filmeket nézek meg többször, amelyek nagyon tetszettek. Pl. a Gyűrűk ura biztosan tetszeni fog 10 és 20 év múlva is.

Vannak azonban olyan filmek, melyeken jókat mosolyogtam, azt mondanám, hogy bírtam őket, de nem alakítottak ki bennem olyan mély nyomokat. Most egy ilyet néztem vissza – itt működött a tipp. Régen szerettem, most fogtam a fejem, hogy miért láttam én ezt anno többször is, mert most egyszer is bőven elég volt végignézni.

Az a komédia, amelyben a kiemelt poénok altesti poénok, egyszerűen nem nekem való. Miért kell az emésztés különböző formáin nevetni? Nem értem. De ennek a filmnek sikerült ennél undorítóbbal is előállni. Mondjuk, arra emlékszem, hogy anno 15 éve is rühelltem pl. Justin hajrá csapatba kerüléséhez a felvételit a kövér lányos poénos. Az nem vicces, csak simán undorító, amit utáltam látni. Akkor is, most is.

Viszont, azt is felfedeztem, mi az, amit ma is ötletesnek találok benne. A bajnokságon a különféle csapatok, amilyen ruháik és stílusaik vannak. Különösen a túlzott, beszédes csapatok jópofák, mint a kamikaze japánok, vagy akár a nyugdíjas öreg vezette klub, akik szadomazó mezben indulnának, csak összecserélik a mezeket és a Kispályának kell kivonulni bennük. Ennek amúgy ma azért lehet egy plusz poén tartama, mert már túl vagyunk a Grey borzalmon, és ez a szubkultúra már szinte trendi lett. Azt meg könnyen beleképzeltem, hogy Daddy egy öreg Christian Grey, aki a csapattal lemegy egyet kidobóst játszani…

Maga a verseny is tetszett, de még jobban a csapat edzője. Patches a film legjobb karaktere, az edzésmódszereit nagyon bírtam. A csavarkulcs örök klasszikus, de az sem volt semmi, amikor az autópálya használatot értelmezte át. Amilyen szövege is volt…

Tetszett az is, ahogy a cameó szereplőket használták. Chuck Norris a zsűriben, David Hasselhoff, mint a német csapat edzője, aki németül osztja az észt. Végül, Lance Armstrong, akit egész más szemmel néz most az ember, hogy túl vagyunk a bukásán és a csalásainak a kiderülésén, az eredményeitől való megfosztáson. Ma már nem annak a hősnek látja az ember, aki a film készítésekor volt.

Van az egészben egy nagyon erős retró, és nem csak azért, mert már 16 éves a film. A sztárok miatt is, akiket akkor poén volt saját magukként behozni. Kinek jutna ma egy agyament Baywatch filmen kívül visszahozni Hasselhoffot?

Egy-egy részét még bírom, jó a szereposztása is, de már nem olyan vicces, mint egykor.

Kidobós - 5/2,5 rég szerettem, most már nem nagyon értem, miért. Ez nagyrészt az a humor, ami taszít.

https://www.youtube.com/watch?v=W-XbDZUnUmw

Cím: Tom & Jerry

Készítők: a sztárok az animált állatok lesznek, az emberi főszerepet Chloe Grace Moretz kapta. A stáblistán még Michael Pena és Ken Jeong neve ismerős, de hogy kit fognak játszani? (Nem szinkronszínészek lesznek, azt megoldják archív anyagokkal, hogy a figurák kitalálói legyenek a hangjaik.)

Műfaj: családi, komédia, mesefilm

Cselekmény: semmit nem tudni még

Várható megjelenés: az idei karácsonyi film az előzetes tervek szerint

Miért várós?

• Gyerekkori nagy kedvencem volt ez a két figura.
• Érdekel, milyen cselekményt fog kapni.
• Azért félek is cseppet: leanimálni Tomot és Jerryt? Nehogy bénán nézzenek ki…
• Jó az időzítés. Inkább ez karácsonykor, mint tavaly a Macskák.

Menekülő, életért küzdő, testvéres, II. világháborús.

Joseph gyermekkora idillikusan indul. Egy párizsi borbély negyedik fiaként, a kényeztetett legkisebb gyermekként a szülei és a bátyjai is vigyáznak rá. Mélyen szeretik egymást, ám a történelem elől nem menekülhetnek el. A család zsidó származású, és ahogy a németek megindulnak, reálisan felmérik, milyen esélyeik maradnak. Szét kell válniuk, és menekülniük. A nagyobb fiúk és a szülők külön próbálkoznak, míg a két kisebb fiú egyedül vág neki az útnak. Joseph és Maurice több kalandba is belekeverednek – tanúi lesznek az ellenállók üldöztetésének, elfogják őket és vizsgáztatják, valóban katolikusok-e vagy menekülő zsidók. Egyesek meglepően sokat segítenek nekik, mások csak a saját érdekeiket nézik és ellenségként bánnak velük. A két fiú mindig egymásba kapaszkodik, és túlélnek, amíg nem térhetnek újra haza.

A történet alapja valóban megtörtént. Annak van is mindig valami súlya, valami plusz tartalma, amikor ezzel szembesítenek is minket a film végén. Itt sem hagyták ki ezt az érzelmi nyomásgyakorlást: egy videón láthatjuk a testvérpárt, az együtt és szeretetben megöregedett igazi Maurice és Joseph alakját.

Ebben a filmben ugyanis két kulcsszó van: a testvérek és a túlélés. A fiúk a szüleik nélkül, csak magukra támaszkodhatnak. Az apjuk a fejükbe verte. mondhatni szó szerint, hogyan kell kint viselkedniük és titkolni a származásukat. De sokkal nagyobb a veszély, minthogy elszólják-e magukat. Nem mintha a németeknek dolgozó ellenőrök nem próbálkoznának minden eszközzel vallomást szerezni: ha kell, pofonokat osztanak, ha kell, megjátsszák a szövetségest, akik maguk is zsidók, csak ezt titkolniuk kell. Gyakran csak annyin múlik élet és halál kérdése, hogy egy jólelkű pap hajlandó-e kiadni egy igazolást, vagy mikor fázik meg a gyerek, szállítható-e vonaton. (Mondjuk, abban szerintem semmi logika nincs, hogy egy megfázás miatt nem tennék fel a transzportra. Ha úgy is el akarják gázosítani, nem mindegy nekik, hogy a gyerekek mind elkapják-e az influenzát?)

Bármi jön is, a családnak össze kell tartania. Szépen megmutatták, ahogy a nagyobb testvér vigyáz a kisebbre. Ahogy szinte ki is egészítik egymást – a nagyobb gyanakvóbb, őt nyomja a teker, hogy életben kell tartania magukat. A kicsi jobban mer bízni az emberekben, barátságosabb és nem keseredik bele abba, ami a zsidókkal történik. A film egyik nagy érzelmi csúcspontjának számták, amikor megmenti egy kollaboráns életét a végén egy hazugsággal – ha ő nincs, ott lincselés lett volna.

A történet nem rossz, és eljátszanak azzal, mikor milyen nehézséget kell a fiúknak leküzdeni. Több helyszínen megfordulnak, sokféle embert megismernek. A téma is súlyos. Mindig nyomasztóbb a terror, ha a gyermekek szenvednek tőle. (Nem véletlenül gyerekeknek kellett az Éhezők viadalán is részt venni.)

Kinézetre is korrekt a film. Nem látványfilm, de a kor külsőségeit és hangulatot megmutatták.

Akkor miért nem tetszett mégsem?

Számomra az érzelem volt kevés. Meg kellett volna érintenie a testvérek szenvedésének és kitartásának. A végén éreznem kellett volna a tragédia súlyát, amikor az újra egyesüléskor szembesül vele a korábban hattagú család, hogy már kevesebben vannak. Értelmileg pontosan felfogtam, melyik jelentkor mit kellene éreznem. Mikor lehet mosolyogni, mikor lehet érezni a katarzist, hogy az ember mégsem reménytelen lény. Mikor van helye a könnyeknek, mikor a nevetésnek. Csak éppen ezek érzelmileg nem voltak meg. Néztem, tudtam, milyen hatásának kellene lennie, de nem volt. A színészek miatt? Vagy a történet elbeszélése szenvtelen? Passz.

Egyszer meg tudtam nézni, de az a bizonyos érzelmi töltet nagyon hiányzott nekem.

Egy marék játékgolyó - 5/3,5 a történetben értem, mi a meghatónak szánt rész, de nem tudott lekötni. Szinte untam.

https://www.youtube.com/watch?v=4nzSC-kPO1I

Személyi asszisztenses, karriert építő, szerelmes.

Laurel tehetséges divattervező, diplomával a zsebében, de bárhova jelentkezik, elutasítják. Az anyagi szükség ráveszi, hogy más területen keressen pénzt. Új lakótársa személyi asszisztens, és a lányt is be tudja ajánlani. A football sztár Danny az egyik meccsen kificamodik, és az orvos pár hét pihenőt ír elő neki. Mivel a személyi asszisztensét kirúgta, hamar kell újat találni neki. Az iroda csak Laurelt tudja küldeni – Danny elsőre azonnal elküldené. Mindig férfiakat alkalmaz, és a lánynak fogalma sincs a fociról. De Laurel próbaidőt javasol, hogy bizonyíthassa, megállja a helyét. Eleinte ellenszenvesek egymásnak, de nagyon hamar rájönnek, hogy minden különbség dacára jól kijönnek és hatékonyak együtt. Egyre gyengédebb érzelmek kezdik összekötni őket, de Danny-nek barátnője van, és egy félreértés miatt Danny abban a hitben van, hogy az egyik csapattársa Laurel barátja.

Magamat is utálom érte, de nekem most tetszett ez a film. Pedig tipikusan olyan, amiről oldalakat tudnék írni, miért nem szeretem őket. Most valahogy mégis lekötött. Nem mentség, hogy éjjel néztem fáradtan!

A történet egy az egyben tipikus. A kedves és helyes lány, meg a gazdag és jóképű sztár, akinek sokkal több van a szívében és a fejében is, mint amit a lány eleinte gondol róla. Kis ellenségeskedés – itt még azt is cukin csinálják. De most komolyan: az a nagy csíny, hogy a lánynak egyedül kell becipelnie a kutyaeledelt a házba, mert Danny csak mankóval tud menni és nem emelgethet? (Hozzáteszem, 30 kilós gazdaságos kiszerelésről van szó.) Vagy, kutyasétáltatás – amiben az lenne a poén, hogy a kutyus egy dán dog, és szinte nagyobb a lánynál. De nem is ez a lényeg, hanem a tipikus vonások. A feltámadó érzelmekkel, a félreértés miatt távolodással és a nagy gesztus után a béke és szerelem, szíves lufik repülnek az égben, meg a hasonlók. Semmi újdonság. Kiszámítható. Amikor Ron felvezette, hogy járhat-e egy lánnyal, nekem leesett, kivel akar kapcsolatot. Danny csak akkor jön rá, amikor kiböki a szemét az igazság.

Még csak viccesnek se tudom mondani, mert bár romantikus komédia, nem az a nevetősen vicces. Inkább kellemes, mosolygós, ami pont azt mutatja, amire számít az ember. Minden visszafogott és bájos benne, még a humora is. De ez most valahogy nem irritált, hanem tudott szórakoztatni.

Talán, mert a főbb szereplőket is aranyosnak találtam? Tény, van benne valami, amitől ez egy modern mese lesz. A végére megvan a szerelem, karrier és minden csudajó. Danny egy modern herceg, sportsztár. Mellette jótékonyságból gyerekkönyvet ír, remek a kapcsolata a családjával. Az a legrosszabb tulajdonsága, hogy túlzottan maximalista. Nálam még ez is jó pont inkább. Laurel meg kedves, tehetséges, talpraesett. Az egyetlen dolog, amibe bele lehetne kötni, hogy a színésznő milyen picinek hat helyenként a filmben, de ennek semmi köze Laurel jelleméhez. Ő is meseszerűen tökéletes, mint Danny. Együtt meg pláne azok.

A színészek Hallmark színészek, szerintem nem láttam őket még semmiben. Ami szintén lehet jó pont, egy fokkal hétköznapibbak, mint az átlagos filmsztárok. Könnyebb őket hétköznapi embernek elképzelni, mint pl. egy Lawrence – Pratt összeállítást.

De az is lehet, hogy azzal tudott megfogni minden tévés vonatkozása és klisészerűsége ellenére, hogy nem lett túlírva a románc. Ez a film nem lett se szirupos, se nyálas. Nincs olyan szentimentalitás vagy szenvedély benne, ami ellökne a filmtől. Nekem bejött a mesés történet, mert mellette visszafogott tudott lenni.

Az sem egy utolsó szempont, hogy könnyen lehet Hallmark filmeket nézni, tele van velük a YouTube is. Se agymunka, se keresgélés, csak egy kis könnyed kikapcsolódás.

Szerelem az oldalvonalon - 5/4 tipikus és nyálas romantikus film, amiben a szereplők is maximum aranyosak. De cuki!

https://www.youtube.com/watch?v=4YBnOSZPSLY