Mi a közös az alábbi színészekben?

Megoldás: Tovább!

Szerzős, barátnős, rátelepülős, kihasználós.

Delphine az anyja betegsége és öngyilkossága hatására írt egy regényt, ami hatalmas siker lett. Már 2 év eltelt, új történetbe kellene kezdenie, de még mindig ennek a regénynek az utóhatásait éli meg. Egy dedikáláson kedves, magával ragadó nővel ismerkedik meg. Elle szellemíró, hírességek nevében interjúk alapján ír életrajzokat. Delphine barátkozni kezd vele, és Elle egyre több mindenbe beleszól, igyekszik segíteni. Válaszol a rajongói levelekre és megkeresésekre, egyszer még egy dedikálást is bevállal Delphine helyett. Azonban Elle egyre erőszakosabb is lesz: állítja, Delphine arról írjon, mit tett vele a könyve sikere, az utóbbi két évet. Szervezi az életét, elvágja a barátaitól és munkatársaktól. Delphine is egyre inkább érzi, hogy bajba sodorja magát mellette, de Elle élettörténete annyira kalandos, magával sodró, hogy abból akar írni, titokban jegyzi a történeteket, hogy regénnyé dolgozza őket. Nem sejti, Elle milyen messze képes elmenni, amikor Delphine megsérül, és ápolónőt játszhat mellette.

Delphine de Vigan francia sikerszerző, aki különös regényt írt. Lebegtetős, mintha a valóság lenne az alapja. Mintha maga lenne a főszereplő, aki mellett felbukkan egy másik nő. Egy alteregó, megszállott rajongó? Nem egy könnyű könyv, ahhoz túl erős az atmoszférája, ami eluralkodik a cselekmény felett is.

Roman Polanski sikerrendező, aki Vigan regényét filmre dolgozta át. A forgatókönyv íróknak is jár a dicséret mellette, hogy abból az alapanyagból egy ilyen filmet sikerült összerakni. Feszült, sötét, vonzó – nincs benne az a kortárs, elidegenítő hatás, amit a regényben éreztem. Ez egy sodró thriller, ami inkább a Tortúrát juttatta eszembe egy ponton túl.

Egyensúly van a karakterek és a cselekmény között. Fontos, hogy ki ez a két nő, hogyan élik meg a dolgokat, miket éreznek. Az érzéseik döntő hatással vannak nem csak a cselekményre, de a film kifejezőeszközeire is. Pl. amikor Delphine annyira rosszul van, hogy már szinte haldoklik, mi is csak olyan töredékeket látunk a körötte levő szobából, időből, mint a beteg Delphine. Az ő belső zaklatottsága ott van a vágások tempójában, a színvilágban.

De nem csak a lelkükkel foglalkozunk, történnek is dolgok velük. Ezeket kigyűjtve talán nem tűnik a film izgalmasnak, de a történetbe helyezve azok ezek a kis részek. Hogy jön rá Delphine, hogy mennyire manipulálja őt az új barátja, és miket csinál titokban? Elég egy-egy séta, belefutni egy-egy ismerősbe, és minden más súlyt kap. Látszólag kedélyes csevegés vacsora mellett, közben már vonzás és megszállottság násztáncát járjuk a szereplőkkel.

Helyszínekben is van változatosság. Visszatérő pont Delphine lakása, de van több utcakép, látjuk a másik nő életterét is, rendezvényeket, a vidéki házat. Érdemes is megnézni, milyen Elle és milyen Delphine otthona. Az egyik egészen steril, a másik káoszos. De persze, ez nem kosztümös film, nem is látványfilm, hogy a külsőség legyenek a súlyosak. Ez két nő drámája, így a két karakter és a két színésznő, akik a fontos elemei a kirakósnak.

Két izgalmas szerep van, két más jellegű nő. Delphine minden siker ellenére küszködik, és életkor válság is éppen most van. A párja sokat van távol, a gyerekek kirepültek, nehéz megint írni kezdeni. De egy nyugodt, megbízható, stabil nő. Elle pezsgő, vonzó, magával sodró karakter. Eva Green remekül hozza a szerep kettősségét: ahogy megbabonáz, majd halálra rémiszt. Egy gyönyörű bestia. Nevetni is lett volna kedvem, amikor szerepcserét játszanak. Seigner és a karaktere is idősebb, lefáradt, messze nincs olyan kisugárzása, mint Greennek. Nem véletlenül volt Green a Sin City femme fatale-ja, Seigner esélytelen mellette.

A film 2. fele, a fenyegetettséggel és a Tortúra hangulattal, remek tetőzése a korábbiaknak. Minden feszültség, minden rejtély újult erővel pezseg, veszély van és rejtély egyszerre.

Nem könnyed kikapcsolódásra való film, de női, intelligens thrillernek nézős.

Igaz történet alapján - 5/4 jó thriller: érdekesen és magával sodródóan dolgoz fel egy lassabb regényt, plusz Green.

https://www.youtube.com/watch?v=_3GarHV7hNg

Cím: Mulan

Készítők: Disney film, de nem tűnik biztos játéknak. Egy ismeretlenebb új-zélandi rendezőnő készíti, és a főszereplők sem ázsiai sztárszínészek. Liu Yifei kisebb filmekben feltűnt már, és Ázsiában popsztár. Yoson An abszolút ismeretlen. Mellékszerepekre tartogatták a neveket, mint Jet Li, aki Kína császára lesz. El se tudom képzelni a meséből ismerős szakállal…

Műfaj: akció, családi, kaland

Cselekmény: Kína háborúban áll, a hunok betörtek, meg kell őket állítani. Minden családból be kell vonulni egy férfinak a seregbe. A Hua neves katonacsalád volt, de most csak lányok születtek, így az idős, beteg apának kellene megint harcba vonulnia. A legnagyobb lány, aki kisebb botrányt kavart a házasságszerzőnél tett kudarcával, fiúnak öltözik és elmegy az apja helyett. A seregben aztán nem csak azt bizonyíthatja mennyit ér, de még szerelemre is bukkan.

Várható megjelenés: 2020 tavasz, március vége

Miért várós?

• Bár tavaly nem voltam oda az élőszereplős Disney filmekért, még várom őket.
• A Mulan az egyik olyan mese, amit kamaszként sokat láttam. Bírom a történetet, és a mese még vicces is volt.
• A trailer alapján a látvány remek lesz: megidézik a történelmi Kínát, és nem amerikai sablon lesz a helyszín, ruhák, smink, stb.
• Roppant kíváncsi leszek, mit kezdenek Mushu karakterével. Lesz Mulannak kis házisárkánya, vagy ezt a szálat kiveszik?
• Ami ehhez a kérdéshez is vezet: a történelmi gyökerekre koncentrálnak inkább, vagy a meséből csinálnak filmet? Ki fog derülni.
• A PR erős - nagyon jó poszterek készültek hozzá.

Házasságos, álmokért küzdős, vállalkozós.

Bertha Ringer fuldoklott az életben, amit a szülei szántak neki. Az apja jómódú üzletember volt, és gazdag vőt talált magának, aki boldogan el is vette volna a lányt. Bertha azonban többre vágyott, mint beülni a vagyonba és a férje ékszere lenni. Egy bálon megismerkedik a szegény, de nagy dolgokról álmodó műszerésszel, Carllal. Az apa eleinte tiltakozik, de a szerelmesek győznek: Bertha hamarosan Benz asszonnyá válik. Egy nővé, aki osztozik férje álmában, aki olyan kocsit akar építeni, mely lovak nélkül szállítaná az embereket. A család egyre bővül, és Carl folyamatosan küzd a megélhetésért. Nehéz befektetőket találni, és a gép létrehozásában minden zsákutca, tévedés kétszeresen fáj. Bertha azonban soha nem adja fel az álmaikat, és kitartásra ösztönzi a férjét is. Az asszony lesz az, aki egy merész autókázással bizonyítja a férjének és a világnak, hogy ők valóban megváltoztatják a világot.

Szeretem az olyan filmeket, amelyben azt követhetjük végig, hogy egy találmány hogyan születik meg, lesz sikeres és váltja meg, ha nem is az egész világ, de több ember életét. E film elvileg azzal a kérdéssel birkózik, hogy sikeres lehet-e a motorhajtású autó. Benz lehet-e az, aki célba ér a technika fejlesztésében?

Mindezzel csak az a gond, hogy senkinek nem fog gondot okozni előre tudni, mi lesz a történet vége. Az autókat el sem tudjuk már képzelni úgy, hogy állattal hajtassuk magunkat. A Benz név pedig önmagáért beszél. Mondjuk úgy, kétlem, hogy Bertha és Carl egy leszármazottja is anyagi gondokkal küszködne.

A film azt igyekszik megmutatni, milyen utat járt be a család, amíg az automobil elkészült, majd mennyire nehezen tudták eladhatóvá tenni. Nem a feltalálást látjuk, Carl már a film elején is ezzel az álommal birkózik, és amint befektetőt szerez, el is kezdi a motor, majd az autó építését. Nem a küszködést, a különböző terveket látjuk, hanem az erre való reakciókat. Az embereket, akik nem hittek benne. A kereslet hiányát. A filléres gondokat: ott a motor, ott a terv, és mégsem tudnak haladni, mert nincs tőke.

De nem gazdasági filmet kapunk, ha fontos szál is az autóé. Ez egyben szerelmes film is, amiben két ember egy életen át egymásba kapaszkodik. Bertha Ganz nem volt egy átlagos dáma, és nem csak azért lett Carl Benz felesége, mert a szerelem annyira elvette az eszét. A férfi mellett a víziót is szerette, hogy jelentős életük lehet, hogy valami olyat tehetnek együtt, amivel változni fog a világ. Ezért is inkább Carl, mint a gazdag udvarló, aki nem hisz senkiben és semmiben, csak biztonságban fialtatja a pénzét.

Érdekes volt az is, amikor már a Benz gyerekek nagyobbak voltak. Mennyire másként álltak hozzá az apjuk munkájához, mint kisgyerekként. Talán ezért is tetszett annyira, amikor a végén a nő felpakolta a fiait, és együtt vágtak bele a kalandba. Azzal hitet tettek amellett, hogy bármit is mondanak rájuk, kiállnak az apjuk mellett.

Egyértelműen az a kocsikázás a film csúcspontja. De akad mellette bőven kellemes jelenet, hol humorosabb, hol drámai, hol romantikus színezettel. Igazán egyik zsánerben sem merül el, de kellemesen és elég szórakoztatóan elmesél egy történetet történelmi környezetben.

A színészek között egy ismerős akadt, Felicitas Woll. A színésznő nálunk is vetített sorozat főszereplője volt, de több filmje is befutott hozzánk is. Amin meglepődtem elsőre, milyen fiatalnak tűnt. Aztán rájöttem, hogy ez a film lassan 10 éves lesz. Ettől még korrekt Bertha Benz lett Woll, csak már annyira nem meglepő, hogy nem látványosan öregedett.

Pozitív az üzenete is, az álmokért ki kell tartani, de nem csak őrizni kell őket, hanem tenni is azért, hogy megvalósuljanak.

Nem egy jelentős film, tévés kosztümös feltalálós, de annak nézhető.

Carl és Bertha - 5/3,5 egyszerű, kissé mesének tűnik, de helyes film, ami azért a mese mellett valós alapú is.

https://www.youtube.com/watch?v=gS9_XyEwyI4

Színjátékos, múlt után nyomozós, feldolgozós, második esélyes.

Dylan élete 10 éve csodálatos volt: végzős középiskolásként a focicsapat egyik sztárja, remek jegyei voltak, és vele járt a nagy szerelme, Natalie is. Vele akartak továbbtanulni jövőre. Ám elég volt egyetlen éjjel, hogy Dylan számára minden véget érjen. Szakított a lánnyal, nem tanult tovább, eltemette magát egy ravatal kisegítőjeként. Főnöke szívesen segítene neki, de Dylan neki sem nyílik meg. Egy egykori osztálytársa temetését pont ők szervezik, és Dylan újra találkozik Natalie-val, aki ápolónő lett, és egy másik volt osztálytársukkal jár. A főnöke tréfaként megrendezi Dylan temetését is, amire ketten mennek el: Natalie, aki rengeteg mindent felkavar Dylan világában. A zavarodott, beteg Charlie, aki viszont azokat a válaszokat adhatja meg, melyeket a férfi 10 éve keres, és melyek ismeretében talán képes lesz végre valóban élni, és folytatni, amiket 18 évesen félbehagyott.

El sem tudom dönteni, mi volt a film legzavaróbb eleme. Van választék bőven, mondhatna, megfujt a bőség zavara. Csak listaként: történet, látványvilág és ésszerűség.

A történet alapból még érdekes is lehetne, van egy titok, ami mindent tönkretett. De még az alapokat is sokáig rejtegetik a készítők, közel a film fele lemegy, mire kiderül, egyáltalán mit és kit vesztett el Dylan 10 éve, ami miatt ilyen élőhalott életmódra váltott. A teljes igazság ráadásul nem is krimis, nincs benne semmi olyan elem, ami melodrámánál többé tehetné a történetet. A jelenben a szerelmi szállal, a Charlie körüli dolgokkal akarják jobban eladni a cselekményt, de nagyon zavarosan van visszaadva a sztori. Mintha direkt össze-vissza rendeznének jeleneteket, hogy mindenkit összezavarjanak. Ám ettől nem rejtélyesebb lesz a film, csak idegesítő.

A szerelmi szál is fárasztó: már ott elszakadt nálam a cérna, hogy Natalie miért nem küzdött magukért. Nagyon hamar rájönni, hogy neki mindig is Dylan volt az igazi, a jelenlegi pasija negyed annyit sem jelent neki. Akkor miért lenne kész hozzámenni? Miért nem képes küzdeni azért, amit akar? Inkább beletörődik a rosszabb verzióba, amikor Dylan számára is ő a Nagy Ő? Annyira felesleges ennyit húzni, hogy szeretik egymást, mire mondják ki is.

Logika nem került a történetbe, ez is a mesterséges rejtélyeskedésnek köszönhető. Eleve, hogyan tudnák elhitetni, hogy Dylan halott – és élőholtként jár még a Földön – amikor pontosan látjuk, hogy élve és heccből fekszik a koporsóba. Részletesen meg is beszélik a főnökkel, hogy ez egy kissé gonosz tréfa és teszt, nem a valóság. A film végére tett csavar meg következik abból, hogy tudjuk, Dylan él. Akkor is, ha Charlie monológjai össze is akarnak zavarni, és elhitetni, hogy ő valamiféle szellem.

A legkönnyebben feltűnő gond a film látványvilága. Szó szerint rossz nézni. A szellemes, misztikus témát akarhatták aláhúzni ezzel a sok köddel, homállyal, de ez is el lett túlozva, és átcsúszott idegesítőbe. Annak értelmét se láttam, a színeket miért iktatták ki a filmből ennyire. Majdnem fekete-fehérnek látszik, helyenként szinte égette a retinámat.

A karakterek sem tudták megszerettetni magukat. Dylan az egyetlen, akiről több mindent megtudunk, a többiek alig pár vonással jellemzettek. Charlie szétcsúszott és rejtélyes. Natalie meg ugyanaz az álomlány, aki kamaszként. De ennél több nem derül ki róluk.

A színészek is erősen másod, bár inkább harmadvonalasok. Mindenkire lehet emlékezni valamiből – Terminátor, Sin City, Bűbájos boszorkák, Grindhouse, Smart esetében rengeteg komédia, mint az Úttalan út – de igazán átütőt nem alkottak. Nem is lettek sztárok, és ez a film sem fog ezen változtatni.

Egy-egy részletet lehet benne találni, amiben valami ötlet akad, de összességében inkább idegesített, mint tetszett ez a film.

Halálos éberség - 5/2 zavaró a képi világa, feleslegesen ennyire steril és fekete-fehér. Igaz, a történet is zavaros.

https://www.youtube.com/watch?v=FKh_n8CQIO8

• Tartsuk közel az ellenségeinket.
• Inkább hantoljuk el mind. (Harlots)

(Benedeket egy bíborosa, a későbbi Ferenc pápa a saját nézeteiről győzködi, kevés sikerrel.)

• Semmi sem állandó a természetben vagy az univerzumban. Még Isten sem.
• Isten nem változik.
• De, változik, a mi irányunkba mozdul.
• Én vagyok az igazság s az élet – hogy találjuk meg, ha mozog?
• Út közben. (A két pápa)

(Lionel eljut a nagy felismerésig, amit természetesen a riválisa nem ért meg.)

• Természetesen közénk akar tartozni! Mi nagy emberek vagyunk. Mi formáljuk a világot!
• Ez különös… sokáig magam is így gondoltam. De most… már úgy hiszem, a világ formál minket. (A hiányzó láncszem)

(A rendőrfőnök már egy pillanatra azt hitte, munka van.)

• Hé, főnök!
• Mi történt, Doris?
• Egy 314-es van folyamatban odaát a Pleasentvalley-i utcában.
• Nemi erőszak zajlik?
• Nem nyert. A csendháborítás mi?
• Az a 315.
• Á, akkor az zajlik. (Pompon klub)

(Egy törzsvendég halott, Kevin máris magát okolja. Veronica azonban helyreteszi.)

• Billy önálló, felnőtt ember volt. Ő választotta a piálást.
• De mi segítettük hozzá az alkoholhoz.
• Ez sokszor megesik egy kocsmában, Kev. (Shameless)

(Feltűnik egy új vírus, a gyerek fél a vámpírszerű fertőzöttektől. Az apjának nincsenek jó válaszai.)

• De sokat olvastam a vámpírokról. Jó, főleg képregényekben, de minden országnak megvan a saját vámpír sztorija.
• Ezek csak mítoszok.
• Minden mítosz elkezdődik valahogy. (V-Wars)

(Elkészültek az új kűr ruhák, Justin nincs oda értük.)

• Istenem! Úgy néztek ki, mint az angyalok.
• Hűha! Mintha az Éhezők viadala felvonulására mennénk. (Spinning Out)

• Az igazság egy sokszínű fenevad. Az idomításához nem elég a tények birtoklása.
• Mi kéne hozzá?
• Több megértés. (Harlots)

(Ma már a besúgók is érdekes fizetséget kérnek, mint az alábbi alvilági kapcsolatokkal is bíró büfés.)

• Köszi, Took, tartozom eggyel.
• Ne megköszönd! Nézz meg Instagramon! Kellenek a lájkok. (Stumptown)

Nyomozós, családi titkos, angol hangulatú.

Harlan Thrombey a semmiből épített milliós vagyont, és lett a világ egyik legsikeresebb krimi szerzője. A 85. születésnapja másnapján azonban holtan találják – átvágott torokkal. A rendőrség öngyilkosságnak nyilvánítaná az esetet, de jelentkezik egy híres detektív, Benoit Blanc, aki még elbeszélgetne a családtagokkal. A rendőrség megszervezi, újabb kihallgatást tartanak, külön beszélgetnek a családtagokkal, amibe a magánnyomozó is bekapcsolódik. Hamar leleplez több hazugságot is, és kiderül, szinte mindenkinek lett volna indoka meggyilkolni a férfit. Van, akinek elvette volna a havi apanázsát, másnak leleplezte volna a viszonyát a házastársa előtt. Újabb fordulat következik, amikor a végrendeletet is felolvassák – a teljes család ledöbben az örökös nevének hallatán. Blanc a gyilkos nyomában jár, míg végül minden rejtélyre fény nem derül.

Nem Agatha Christie írta az alapját, de akár el is lehetne hinni, hogy a krimi királynője volt az ötletgazda. Sok-sok részletben követi az angolszász krimi hagyományait a film, miközben vannak trükkjei is, amivel mégis friss és szórakoztató tud lenni.

Látszólag egy zárt szoba rejtéllyel indulunk, és érkezik a külföldi mesterdetektív is, aki nekilát az ügy megoldásának. A helyszín egy vidéki, nemesi kúria. A családnak is megvan az elit, sznob külleme – Agatha sem a mindennapi polgárokról mesélt. Eddig ez szépen illeszkedik az angolszász krimik közé.

De! Van egy nagy csavar benne. Viszonylag a film elején megtudjuk, mi történt igazából azon az éjjelen, és egyszerre láthatjuk a nyomozás és a nyomok eltűntetését. Nyíltak lesznek a játszmák, de e történet mögött is van egy másik. Fordít egyet a megszokott klisén, hogy aztán a végére visszatérjenek az ilyen krimik tipikus végéhez. A nagy leleplezés – meg itt is egy trükk, amit már szinte vártunk is.

Látványra sem lehet semmi panasz. Annak ellenére, hogy egészen kortársnak tűnik, hangulatában hozza egy kosztümös krimi színeit és ízeit. Szép a ház, jók a kosztümök, és napjainkban járunk. De annyira a történet a lényeg, hogy ugyanígy működne ez a történet évtizedekkel később vagy akár korábban is, mert az ember itt a lényeg, nem a technika.

Nem mondanám kifejezetten humorosnak, de azért a fekete komédiák hangulatából is van benne egy kevés. Drámának egy percre se érződött, szórakoztató és kellemes hangulata van a gyilkos téma ellenére. Végre akadt egy film is, amiben nem undorítóan használták a hányást és tényleg funkciót adtak neki.

Kihagyhatatlan a szereplőgárda méltatása is. Itt még az alig 2-3 mondatot kapó kis mellékszereplők is olyan színészek, akik ismerősek lesznek legalább egy sikerfilmből vagy sorozatból. Sztárparádé, ami azért krimiben nem olyan gyakori. Meg is hálálják a színészek a bizalmat, nem is tudom, kit kellene kiemelnem. Daniel Craig nagyon stílusos, Ana de Armas talán nem is volt még ilyen szerethető. Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis, Toni Collette, de választhatnék másokat is. Jól megírt karaktereket kaptak, amiből mindenki ki is hozta, ami benne volt. Talán annak nem örültem, hogy pont az a gyilkos, aki, de féltem tőle, hogy ő lesz.

Ha valamit hiányolhatok belőle, az a tanulság. Belemagyarázni lehetne valamit, de semmi kedvem hozzá. Ez egy intelligens, szórakoztató film, aminek nem is célja, hogy bármilyen tanulságot levonjak belőle. Kereshetjük a nyomokat és a csavart, biztos van, amire rá is lehet jönni, de tartogatnak a készítők meglepetést a végéig. Különben imádtam, hogy minden kis gesztusnak meg van a jelentősége, csak ki kell várni, hogy kiderüljön, mi az.

Kellemes krimi volt ez a film, amiben egyszerre volt meg a hagyományok tisztelete és mégis próbálkozott valami újjal is, és érdekes maradt a végéig.

Tőrbe ejtve - 5/4,5 klasszikus hagyományokat követő krimi, csavarral, remek szereposztással. Christie-fun!

https://www.youtube.com/watch?v=S_oHhgLKuEU

A filmek is jók, de most elsősorban a szememmel gondolkodtam. Avagy olyan filmek jönnek, amelyekben a cselekményen túl a kosztümök is lekötötték a figyelmem.

5: Colette – vidéki lányból ikon. Colette hozzáment a családi baráthoz, akivel meglepően modern házasságban éltek a 20. század hajnalán. Az író férj nem tud miről írni, a felesége besegít, és hatalmas sikert aratnak. Szerelmi téren, szakmailag is egyre távolabb kerülnek egymástól, és a nő harcba indul a szabadságáért. Közben érdemes azt is figyelni, hogy fejezi ki magát az asszony a ruháival. Vidéki naivából modern nő, ruhák terén is.

4: My fair lady – Eliza virágárus lányka a londoni utcasarkról. Az arca talán helyes, de a modora és a viselkedése minősíthetetlen. A nyelvtanár Higgins professzor fogadást köt, és e lányból kellene hercegnői sikket kihoznia. Az etikett és beszéd mellé ruhákat is kap, amiket Audrey Hepburn nagyon tudott hordani is. Kinek melyik a kedvenc darabja? Az biztos, hogy az a fehér dressz a kis fekete csíkokkal és a nagy kalappal örök kedvenc – nem véletlenül vitte haza a film a legjobb kosztüm Oscar-díját is.

3: Marie Antoinette – a francia trónörökösnek feleség kell, és egy osztrák királylányt kap. Marie Antoinette nem lett boldog házas: a férje mulya is, jellegtelen is, kicsit sem vonzó ember. Azonban megörökli a trónt, és Marie Antoinette francia királyné lesz mellette, aki rákap a luxusra. Jut neki jóképű és szenvedélyes szerető, gasztronómiai remekek csemegének, elképesztő ékszerek, bámulatos cipők és ruhák. A film cselekménye talán nem fogott meg, de a kosztümöket imádtam. Ezek a ruhák…

2: Háború és béke – a napóleoni háborúk kora Oroszországban. Az egyik percben még báli szezon van, és az a legnagyobb dilemma, ki nyeri el a bájos Natasa kezét. Talán a komor, de jóképű és nagyon gazdag Andrej herceg? Egy jóképű szélhámos? A következő pillanatban pedig már menekülni kell a franciák elől, és az életben maradásért küzdeni. A BBC nem szokott a kosztümökön spórolni, most sem tették. Lily James és James Norton micsoda szép pár voltak a képen is látható báli fehérben…

1: Gigi – nem azért, de még keret is lett Colette személyének hála. Ugyanis a Gigi annak az írónőnek a kisregényéből készült, akiről készült filmmel kezdtem a sort. A történet romantikus, de azért van benne társadalmi görbe tükör is. Gigi a nagyanyja védőszárnyai alatt nő fel, sokat bolondozva a család gazdag fiatalember barátjával, Gastonnal. A lány szépséggé érik, nénikéje bele is lendül, hogy kiképezze úri dámává. Lesznek is mókás pillanatok! A fiatalok között fellángolnak az érzelmek, de Gaston úgy közelít hozzá is, mint a korábbi, társasági ismerőseihez, és szeretői státuszt ajánl. Mi sül ki ebből? Az biztos, hogy Gigi fehér ruhája a film végéről káprázatos, és a párizsi sikk az egész filmen végigvonul.