Bosszúállós, halálba kergetős, egyetemi.

Laura élete egészen tökéletes: az életvidám, kedves lány népszerű az egyetemen, szoros a kapcsolata az anyjával, álmai szakmáját tanulja, és egyre komolyabb a kapcsolata egy helyes orvostanhallgatóval. Amikor a pszichológia óra különce, a magányos és szótlan Marina ismerősnek jelöli a Face-en, visszaigazolja, és igyekszik kedves lenni a lányhoz. Ám amikor Marina állandóan figyeli, zaklatja, letiltja a lányt. Legközelebb már annak a híre jön, hogy Marina öngyilkos lett. Ezzel együtt megbolondul Laura számítógépe. Olyan videókat és megjegyzéseket posztol, amelyeket addig még nem is látott. A barátai is rejtélyes esetek halálos áldozatai lesznek. Egyre biztosabb benne, hogy Marina áll bosszút a síron túlról. Ahogy a még élő barátokkal egyre többet megtud a fekete tükrök mágiájáról, ahogy egyre nagyobb veszélyben vannak mindannyian, úgy válik egyre őrültebbé mindenki.

Úgy tűnik, a horror filmek közül nekem inkább azok tetszenek, amelyekért a kritikusok nem voltak oda. Nem mindig, de megint egy olyan filmet találtam, amin jól szórakoztam, mások meg jól lehúzták. Van ez így…

A Halál a neten ismerős témát dolgoz fel: mennyi veszély les ránk a modern technika miatt. Tudjuk, Samara imádott a tévén keresztül lecsapni, Stephen King is mesélt a halálos mobilokról. Itt sem vezet semmi jóra a közösségi média és a mobilok, számítógépek használata. Nem teljesen szellemes a film, ennél jobb az ötlete.

Az okkult tudományokban a fekete tükrök sajátos mágiára voltak képesek. Általuk át lehetett tekinteni a másvilágra, és szélsőséges módszerrel ennél jóval többre is képesek voltak. A film azt az ötletet veti fel, hogy az eszközeink képernyői is ilyen fekete tükrök. Ez volt az ötlet, ami miatt nekem tetszett ez a film. Hiszen valóban: ha nem fut semmi rajta, még a mobil képernyője is fekete tükör, elég csak belenézni és látni magunkat rajta.

Tetszettek a kis rajzos betétek is, a videók, amelyekkel Marina az oldalát feltöltötte. Sötétek, horror közeliek, de volt bennük művészi is. Ahogy aztán azok a képek visszaköszöntek a valóságba, külön is elnyerték a tetszésem.

Ok, ha abszolút horrorként nézem ezt a filmet, akkor ijesztőnek nagyon nem lehet nevezni. Laura barátainak megölése egyáltalán nem ijesztő. Nincs se jump scream, se durva jelenet. Ha belegondolok, az a legvéresebb jelenet, amikor az egyik srác a fejét a lift falába csapkodja.  Marina szellem alakja is semmilyen. A poszterre ijesztőbb képet tettek ki, mint amit a filmben fel lehet fedezni.

Ez azonban nem zavart, mert tetszett az alaptörténet. Bírtam a monitorok a fekete tükrök azonosítást, és amit ebből ki tudtak hozni. Nem utolsó sorban Laura karaktere is szimpatikus volt. Talán tipikus jó kislány, de ez kifejezetten jól állt Alycia Debnam-Careynek, aki végre nem zombik elől menekült, vagy posztapokaliptikus világban vezette a túlélők egy csoportját.

William Moseley már kevésbé jó karaktert kapott, ő kimerült egy eye candy barát szerepkörben, de mivel nincs új The Royals évad, be kell érnem ezzel.

Összefoglalva bőven akad a filmben hiba is, nem egy ijesztő horror. Vannak viszont ötletei és olyan színészei, akiket ilyen-olyan sorozatban megkedveltem, itt is bírtam őket.

Halál a neten - 5/4 bírtam az alapötletet, ha a film végét nem is. Színészek, grafika is rendben volt.

https://www.youtube.com/watch?v=nDNgs0dgjj4

MOZI:

• Tőrbe ejtve - amerikai krimi
• Az átok háza - amerikai horror
• Különleges életek - francia komédia
• Lola és a fiúk - francia dramedy

DVD:

• Férfiak, nők és gyerekek

Nyaralós, családegyesítős, összebékülős.

Philip és Carol mindketten túl vannak már rossz kapcsolatokon, de egymásban megtalálni vélik a társat, aki mellett ki akarnak tartani. Carol tini gyerekei azonban még barátkoznak a gondolattal, hogy anyjuk egy idősebb férfival éljen együtt. Julien miatt különben is sokat aggódik a nő, félő, hogy nem fog sikerülni az érettségije. Philip ad egy ötletet, amit a fiainál is használt: ha megvan a vizsga, a gyerek választhatja ki, mi legyen az idei nyaralás helyszíne. Julien abszolválja az érettségit, így a család Ibiza felé veszi az irányt. Philip eleinte visszakozna, de aztán ő is velük tart. Hamarosan az is kiderül, hogy Julien nem a bulizás miatt akart ide jönni, hanem egy lányt keres. Miközben Philip és Carol pár bulis helyzetet is túlélnek, a családi összetartás is alakul, és Julien is rátalál valaki fontosra.

A patchwork családok egyre több filmben tűnnek fel. Hol komédiázva, hol több drámával beszélnek arról, hogy fogadják el a gyerekek az új családtagokat, és válnak együtt erősebbé, mint külön-külön.

A Családi vakáció a komédiák közé sorolható, és egy nyári limonádénak el is megy.

A történet roppant egyszerű: a családi vakáció alatt Carol gyerekei is megbarátkoznak az anyjuk új párjával, miközben mókás helyzetek sorába keverednek. Julien és a középiskolai álomlány kutatása kevesebb szerepet kap, nem is megy át a film romantikusba, szerencsére.

A poénok alapvetően abból indulnak ki, hogy Philip mennyivel idősebb, és mennyire más életstílust követne, mint ők. Nekik bejön, hogy napi kétszer is medencés buli van a hotelben, és a szobájukban is hallani mindent, tombolhatnak az erkélyen, míg Philip inkább szundikálna. Ők élvezik a tömeget, a bulikat, a véget nem érő pörgést, míg Philip szívesebben nézné meg a sziget kulturális élményt kínáló épületeit, pl. a templomokat. Nekik nincs bajuk a drogokkal, az önmaguk kifejező extrém emberekkel, Philip viszont hitetlenkedve néz szét maga körül. Ok, azért a kórházból mindenki kimenekülne a sok fura szerzet láttán, az már nem csak a férfinak volt sok.

De minden ilyen helyzeten túl, mégis csak az lesz a lényeg, hogy Philip ott van nekik. Amikor kell, önzetlenül segít, és még jó tanácsokat is tud adni. Szeretné őket, megbízható – és ez többet ér, mint némi kellemetlenség amiatt, hogy más fordulatszámon működnek. A végére ráadásul Philip is fiatalodik mellettük, és sokkal lazábban viselkedik, mint eleinte.

Hangulata van a filmnek, a szép tengerpart adja magát a nyári hangulathoz. A zenék, a pörgés visszaadja, milyen is lehet egy buli sziget. Ami hibádzik, hogy valóban vicces legyen. Kellemes, elnézem, de igazán nevetni nem tudtam rajta. Pláne, hogy a poénok nagyja egy kaptafára készült. Ami nem, pl. a család, akik részesülnek saját öntözőrendszerük locsolójából, inkább undorító, mint vicces. Az sem poén sokadszorra, hogy mindig Philip, akinek az utcai árusok drogot kínálnak, ő meg egyre változatosabban utal a rendőrségre.

Christian Clavier szimpatikusan alakítja Philip karakterét, hamar meg lehetett kedvelni. Mathilde Seigner jó partner mellette. Ők sokkal emlékezetesebbek, mint a két kamasz mellettük. El Clavier adja, de ez nem is meglepő.

Egy esti mosolygásra megfelel, de nem lesz visszajáró vendég a tévémen.

Családi vakáció – Irány Ibiza! - 5/3 hangulatos, de kissé buta film. A helyszín és a két főszereplő azért el tudja adni.

https://www.youtube.com/watch?v=vWykh-piSA4

Fejvadászos, csillagközi, védelmezős, kalandos.

Mandalorian volt, az egyik legjobb fejvadász a céhben. Most különleges feladatot vállalt el, amiért kisebb vagyont fizetnek: egy 50 éves menekültet kell begyűjtenie és leadnia, lehetőleg élve. Ám Mando döbbenetére egy különös, még gyermek lényt talál, aki az életét is megmenti. Leadja, de a lelkiismerete megszólal, képtelen magára hagyni a kicsit. Visszamegy érte, és menekültté válnak, akikre fejvadászok sokasága és egykori birodalmi katonák is vadásznak. Míg a helyüket keresik, megmentenek egy farmer közösséget, szöktetnek meg foglyot és állnak bosszút az átverésért, míg lehetőségük nem nyílik megállítani a gyerek nyomában járó sötét erőket.

Star Wars – ha minden jól ment volna, akkor az utolsó mozi lenne most a téma, amit sokan szeretnének. De nem így alakultak az események, a mozi csalódás. Így decemberben Star Wars háztájon a sorozatuk, The Mandalorian, ami pozitív visszhangot tudott kelteni.

Először is, érdemes pontosan belőni, mikor is játszódik a sorozat. A Birodalom már elbukott, vagyis Darth Vader itt már nem játszik. Még bujkálnak birodalmiak, a köztársaság igyekszik rendet teremteni. Kylo Ren még nincs, a mozik története még a sorozat jövője. Félmondatokból össze lehet rakni, mikor is járunk, de arra nem fektettek külön hangsúlyt, hogy a mozikhoz képest besorolják az időrendbe. Gondolom, arra számítottak, aki belevág ebbe a szériába, a félmondatokból is pontosan tudni fogja, mikor és hol járnak.

A történet annyira külön szálon fut, annyira semmi köze a Skywalker családhoz, hogy akár előismeretek nélkül is élvezhető. Kicsit olyan, mint egy western, csak itt a világűr a vadnyugat, amiben Mando a magányos pisztolyhős, aki járja a vidéket.

Tetszett a sorozat felépítése: egyszerre van átívelés, összefüggenek a részek, mégis, szinte mindegyik egy külön történet, egyben kaland is. A Gyermek megmentése és védelmezése, ami az egész történeten átível. Még rengeteg kérdés is maradt, akár egy következő évadra való. Azért azon kattog az agyam, hogy mennyire lehetett sikeres ez a vállalkozás, ha a Gyermeknek nyoma sincs a Kylo Ren korszakban – bár, ha 50 év alatt ennyire keveset nőtt, akkor még szinte bébi, amikor az újabb galaxisközi vészhelyzet előállt.

Minden részben akad egy munka, vagy egy segítségnyújtás, amit le is zárnak, és a csapat halad tovább a csillagokban. A 4 résztől egészen rákaptam, megáll a sorozat a saját lábán.

Talán a grafikája nem olyan erős, mint a mozifilmeké, de így is elég látványos. Nem volt hiányérzetem, és még jól is állt a sorozatnak, hogy nem olyan világfordító események vannak benne, mint a mozifilmekben. Ez egy gyermek megmentése, egy hitvallás betartása. Emberközeli történet, amiben nagyon meg lehetett kedvelni a szereplőket.

Érdekesnek találtam a Mandalorian hitet, ahogy titkon fennmaradtak. Egyszerre nemes elvek bajnokai, közben a leghalálosabb gyilkosok közé tartoznak az univerzumban. A szektájuk, de Mando története is fokozatosan mesélődik el, tetszett is így.

A gyermek, akit direkt nem hívok bébi Yodának, meg nagyon cuki. Tuti, érte is sokan nézték.

Jó a szereposztása, elég látványos, jó a története és az évadzárót Taika Waititi tette emlékezetessé. Simán jobb lett, mint a Skywalker kora.

The Mandalorian - 5/4,5 humoros, korrekt a története, jó a casting. Annyiban marad alul a mozitól, hogy olcsóbb.

https://www.youtube.com/watch?v=rIamCAaPGrE

Julie: az anyja is megtudja, hogy felvették a lányt az egyetemre. Hallani sem akar arról, hogy itthon maradna őt ápolni. Mire átmegy az étterembe a bulira, a menedzsere által elcipelt Stuart is visszatér. Kibökik, mennyire tetszenek egymásnak, és már tervbe van, mikor és hogyan találkoznak New Yorkban.

Addie: miután összeveszett Dorrie-val, kimenekül a hóviharba, és megint összetalálkozik a celofános nővel. Amiket ő mond neki, elgondolkoztatja. Valóban önző volt? Dorrie is az elevenére tapintott, mindig olyan srácok után fut, akik csak kihasználják és igazából nem akarnak vele lenni. Megveszi a malacot, amit Dorrie kinézett, majd a buliba visszatérve kibékülnek a lánnyal. A malac meglép, Addie nagyon keresi. Egy srácnál (JP) találja meg, akivel láthatóan megvan közöttük a kémia.

Dorrie: miután beolvasott a barátnőjének, a pompomlány is megkapja a magáét. Azt hitte, van köztük valami, de most úgy viselkedik vele, mintha nem is ismernék egymást. Neki ez nem kell. A lány bevallja, ő még nem vállalta fel, hogy leszbikus. De Dorrie annyira bejön neki, hogy most, itt, miatta megteszi. Kibékülnek és mindenki előtt csókolóznak. A barátnők lazán fogadják az egészet.

Kion: bár a menedzser nem jött el, örül annak, hogy jól sikerült a buli. Kárpótolja, hogy Stuart itt van.

Tobin és Angie: Tobin féltékeny, így magára hagyja Angie-t és JP-t, amíg az autójában szerelőre vár. A lány próbálna beszélni vele, de Tobin most nem vevő erre sem. A buliban a tetőre megy fel, Angie utánamegy. Elmondja, megijedt. Attól, hogy a legjobb barátja a nagy Ő. Pedig ő az. Barátokból pár lesznek.

Színházi darabot felépítős, karriert építős, szerelmes.

Barlow híres balerina lánya, aki maga is táncos lett. Tehetséges, az anyja segíteni is tudna, de a lány a saját útját akarja járni, nem az anyjáét. Nagyon küzd, hogy bejusson egy új produkció, a Free Dance stábjába. Charlie futárként tartja fenn magát, de a zongora a szenvedélye. A Free Dance számára is egy álom. Zander, a fiatal és elhivatott koreográfus és rendező mindkettejükben meglátja a lehetőséget, és ad nekik egy esélyt a darabban. Ahogy a közös próbák zajlanak, Charlie egyre szerelmesebb a lányba, aki meg is ihleti, és egyre több saját ötletet visz be a zenébe. Ám Zander is felfigyel a lány kedvességére és szépségére. Barlow nem csak a két férfi között őrlődik, de küzdenie kell a szerepéért is, hiszen a pénzemberek egy sztárt akarnak a főszerepben látni, akinek a neve maga is reklám.

Annyira utálom, amikor egy filmnek semmi köze egy másikhoz, de beleerőltetnek egyetlen közös, minimális részletet, és így máris eladják folytatásnak. Így kapott több részt a Honey, és ezt megcsinálták a High Strung filmmel is. Itt nem is értem, miért. Az a film nem lett nagy siker, nincs benne semmi, ami miatt eladhatóvá tenne egy másik filmet. Nekem mondjuk tetszett, de ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki látta.

De vissza a Free Dance világához. Tudjátok, mi a közös pont? Annyi, hogy a High Strung iskolájában az egyik tanár lánya Barlow. Még csak az iskola sem tér vissza! Egy nagyon mellékszereplő, abban fel sem tűnő gyereke és máris folytatás? Borzalom.

Ok, még egyet tudok, de az már szinte belemagyarázás. Mindkét filmnek ugyanaz a komponista szerezte a zenéjét és mindkettőben van színpadi előadás. Szerintem is erőltetett, és sajnálom, hogy belenyomták a film címébe a High Strung előtagot.

A film cselekménye egyrészt kiszámítható, másrészt hiányokkal teli. Pontosan lehet tudni, hogy a kezdőként belépő Barlow és Charlie lesz a darab szíve és lelke, bizonyítanak. Az is megjósolható, hogy szerelmi háromszögbe keverednek. Nem lep meg, de aki az ilyesmit szereti, annak ez nem is gond. Én is elnéztem volna, ha rendesen megírják a szálakat. Ehhez képest ennyire béna románcot nem is láttam… nagyon régóta. Most akkor mi van a film végén? Mert igazából semmit nem tisztáznak, mondanak ki, még csak nagyon nem is sejtetik. A darab sorsa és a szereplők további karrierje is homályban marad. Már menet közben is komoly gondjaim voltak a történetszálak logikátlan alakulásával, de a vége a legrosszabb.

A karakterek minimális kidolgozottságot kaptak. Mindenki egy klisé: a híres anya árnyékából kilépni akaró lány, az álmodozó zongorista és a munkamániás rendező. Csak Barlow kap minimális előtörténetet, a többiek lógnak a semmibe. Charlie mégis hol tanult meg így zongorázni? Még Mozart is tanár mellett, ő meg feltűnik a semmiből? Zander szemtelenül fiatal, hogy kapott máris ennyi felelősséget és bizalmat, miért olyan híres már most?

Mivel ilyenek a karakterek, a színészek is pályakezdők, vagy még nagyon ismeretlenek. Thomas Doherty már Disney filmekben feltűnt, de ez az első komolyabb szerepe. A másik két színészt másban még nem láttam.

A zene és a táncok viszont tetszettek, ez sok mindenért kárpótolt.

A High Strung jobb, a Free Dance annak ok, akinek elég a zene és a tánc ütős sztori híján.

High Strung Free Dance - 5/3 a zene és a koreográfia eladta akkor is, ha a történet gyalázatos. Bár a szereplők szépek…

https://www.youtube.com/watch?v=X7uSVcslSHg

Középiskolás, testvérharcos, sportos, románcos.

Lucas Scott remek kosaras, aki nem csak tehetséges, de imádja is a játékot. Az iskolai csapatba eddig mégsem próbálkozott, noha az apja volt az egykori sztárjátékos, ahogy most az öccse az. Az edző beszéli rá, hogy tegyen egy próbát. A fiú belemegy, de ezzel egy háborúban találja magát: Dan Scott annak idején elhagyta a terhes, középiskolás szerelmét, a fia nevelésében semmilyen formában nem vett részt. Majd pár hónappal később teherbe ejtette és elvette az egyetemi barátnőjét, így születet meg Nathan. Nathan, aki eltökélte, hogy elüldözi a féltestvérét. Ráadásként Lucasnak pont az a lány tetszik meg, aki Nathan barátnője. Dan mindkét fiát kínozza, ami lassan összehozza a srácokat, akik riválisok helyett lassan barátok lesznek. Ebben Haley is nagy segítség, aki Lucas legjobb gyerekkori barátja, és egyben Nathan egyre nagyobb szerelme, miközben Lucas Peyton és Brooke között őrlődik.

A középiskolás sorozatok mindig is mentek, népszerűek voltak, és azok ma is. Emlékszem, amikor feltűnt a Tuti gimi – borzalmas egy magyar cím, mehetne ez is a Top legrosszabb magyar címek listára – akkor kezdett a Gilmore Girls is magyarul. Mire azon végigértem, érkezett a Gossip Girl. Így nekem ez a sorozat eddig kimaradt, talán pár percet láttam belőle, a fenti kettős jobban érdekelt.

Most nosztalgiaként utólag nézem ezt a sorozatot, és tény, gyengébb, mint a Szívek szállodája vagy A pletykafészek. A pletykafészek sokkal bulvárosabb, látványosabb – szebb színészekkel, nagyobb fordulatokkal, sokkal nagyobb luxussal. Az inkább guilty pleasure élmény, mint a Tuti gimi. A Szívek szállodájának meg ezerszer nagyobb a szíve. Ott hitelesebbek a drámai fordulatok, az egész sokkal reálisabb és mégis értékesebb, mint ennek a sorozatnak a tartalma.

De ha nem a legjobbat keressük, akkor Tree Hill is szórakoztató. Egyszerre van benne emberi mélység és szappanos szórakoztatás – nem lehet hitelesnek mondani, de ahogy írtam is, szórakoztatásra kiváló.

A cselekmény pörög, és rendszeresek a nagy fordulatok. Ugyan egyes visszatérő motívumoktól a hajam tudnám tépni: pl. Peyton és Luc végre közel kerül, erre tuti jön egy katasztrófa, ami megint szétválasztja őket. Dan szemét mindenkivel, amikor végre lenne egy emberi gesztusa, valamin megsértődik, és kegyetlenebb, mint korábban. A cselekményben sok a szappan, de ha nem akarjuk komolyan venni, ez nem gond. Talán tipikus is: mennyire zsáner, hogy Nathan Luc bosszantására próbál Haley közelébe férkőzni, aztán annyira beleszeret, hogy még megváltozni is képes érte?

De azért mindig van min meghökkenni, szomorkodni, drukkolni.

Erős az eye candy faktor is. Szép emberekkel van tele ez a sorozat, valószerűtlenül remekül néz ki mindenki. A többség más sorozatokban is feltűnik, így pl. azon is lehet derülni, hogy pl. a Chicago PD nyomozónője hogy nézett ki barnán és kb. 15 évvel fiatalabbként.

Szerettem, hogy fejlődnek a karakterek a sorozatban. Az átlagtól eltérően nekem Nathan volt a szimpatikusabb testvér, de többek története is lekötött.

Még van belőle pár évad, könnyen lehet, hogy szép lassan majd pótlom azokat is.

Tuti gimi - 5/3,5 a történet egyes elemei bántóan szappanosak, de eye candy sorozat és nosztalgikus is.

https://www.youtube.com/watch?v=RaXR4Vj4OP0

Felismered a Télapókat? Melyik filmben nyomultak így?

Megoldás: Tovább!

Keresztényi megváltós, futóversenyes, apa – lánya kapcsolatos.

John történelem tanár, egyben a középiskola kosárlabda csapatának az edzője is. Állami második lesz a csapata, de jövő évre minden készen áll, hogy bajnokok legyenek: az edzésterv, a játékosok, az ő évük lesz. Ám a várost eltartó gyár elköltözik, és a játékos szülei, velük a fiúk is költöznek. A kosárcsapatnak annyi. Az igazgatónő a futócsapat vezetését bízza a férfira, aki szerint a futás nem is sport, ráadásul egy versenyzője van, egy új, másodikos és asztmás lány, Hannah. A felesége és egy új ismerőse, a kórházban életéért küzdő, megvakult, egykori futó tereli vissza a helyes ösvényre. A keresztény értékek újrafelfedezése mellett arra is rájön, hogy Thomas Hannah apja, akiről a lány nagyanyja azt hazudta, hogy halott. Miközben Thomas segítségével Hannah egyre eredményesebb a versenyeken, apa és lánya is elkezdik rendezni kapcsolatuk a keresztény értékeket szem előtt tartva.

Nálunk nincs divatban, de az Államokban nagyon mennek a keresztény témájú filmek. Zenés, romantikus, most még egy keresztény sportfilmre is akadtam. Igaz, előre nem tudtam, hogy ez is a film témája lesz, de így volt.

Az alap egy ifjúsági sportfilm tipikus. Az edzőnek váltani kell, és egy reménytelennek tűnő sportolót és sportot kell megszeretnie. Ahogy lenni szokott, közelebb kerül a versenyzőjéhez és a sporthoz is, majd jönni kezdenek az eredmények is. A sport a terepfutás, de nem sokat tudtam meg belőle a filmből. Hannah fut, edzeni nem is igen mutatták, egy versenyről kaptunk normális kivonatot, az állami döntőről. Azért tiltakozik is az agyam, hogy a semmiből olyan eredményt ér el a lány, amilyet. Valamennyire látszik a fokozatos javulás, de az utolsó versenyen annyival jobban teljesít, mint korábban, hogy csodálom, nem vitték a bírók azonnal dopping tesztre a befutás után.

Ennyivel nem lenne jó sportfilm, de korrekt lehetne.

Magánéleti szinten Hannah és Thomas problémája tölti ki a filmet. Elég komoly dráma lehetne abból, hogy Thomas hogyan hagyta el a csecsemő lányát, de itt könnyen jön a bocsánat és a családegyesítés. Vagyis, drámának rosszabb a film, mint sportfilmek.

Ahogy pedig mér fentebb írtam, ez keresztény propagandafilm is. Hannah imádkozik egyet, olvas pár oldalt a Bibliából, és máris fejlődik a jelleme és a sporteredményei is. Alapvetően nem lenne bajom a keresztény eszmék filmbe tételével, de itt már röhejes, ahogy erőltetik a témát. Ha feleseznénk, ahányszor ebben a filmben imádkoznak… Mindenki! A film végére John is annyira a vallás embere lesz, hogy azt már rossz volt látni.

Pozitív értékeket hangsúlyoznak, mint a megbocsátás és az Istennek tetsző élet, de az egész téma annyira uralni kezdi a filmet, hogy elveszti az egyéb jóságait. Se a sport, se az apa – lánya békülés, se John családi élete, semmi nem olyan fontos, mint az Úrnak megköszönni mindent, és csoportosan imádkozni. Sok, ez a baj.

Bevételi adatokat nem láttam, de nem lep meg, hogy eddig nem is hallottam erről a filmről. A keresztény tematika túlnyomásával filmként kevésbé élvezhetővé teszik. A jellemfejlődések mesebeliek, és még ismert színész sem akad benne.

Egyszer, pláne így karácsony körül nézhető, de nem lesz újranézős.

Nincs akadály - 5/3 kevés sport, kevés dráma, cserébe rengeteg keresztény térítés. Nagyon szájbarágós.

https://www.youtube.com/watch?v=BGyieGVn4P4

Karácsonyi ünnepes, félelmet legyőzős, baráti társaságos, családos.

Hablaty és a családja az ünnepekre készülődik – ilyenkor a már törzsfővé és családapává felnőtt viking a szokásosnál is jobban hiányolja Fogatlant. Ráadásul azzal is szembe kell néznie, hogy a lánya a sárkányokat szörnyetegeknek hiszi, akiktől félni kell, és akiket le kell vadászni. Astriddal egy régi hagyományt készülnek feleleveníteni a kedvéért: egy színdarabban nem a sárkányok veszélyességét, hanem azt mutatnák meg, hogyan lettek barátok. Bélhangos bele is veti magát a munkába, hogy Pléhpofa emlékét is felelevenítse, sokkal nagyobb szerepet adva neki, mint igazából történt. Közben Fogatlan kölykei Berk felé veszik az irányt, hogy lássák, milyen ember lehet az, akit úgy hiányol az apjuk.

Az Így neveld a sárkányod harmadik mozifilmjének nem véletlenül lett olyan vége, amilyen. Zárás akart lenni, hogy Hablaty és Fogatlan ne induljon újabb közös kalandra, még a kasszasiker reményében sem.

Így nem is kicsit lepett meg, amikor most karácsonykor feltűnt egy újabb rész a sárkányos – vikinges univerzumból. Ok, ez nem egész estés mozifilm, és nem is a továbbiakat meséli el, de akkor is ennek a világnak a meséje. Pontosabban, a közvetlen előzménye annak, ahogy a 3. mozifilm zárult.

Mivel ünnepekre hozták ki, természetesen egy kis karácsonyszerű hangulat is került bele – azért nem karácsonyi, mert vikingekről beszélünk. Thor és társaik az isteneik, nem Isten és Jézus, akinek ünnepelhetnék a születését…

Ami azonnal lekötött, hogy sokkal többet kapunk a következő generációból. Fogatlan kölykei ugyan egyformábbak: helyes kicsi sárkányok, akiket csak a fehér foltjaik különböztetnek meg egymástól, karakterben még nem tudnám megkülönböztetni őket. Hablaty és Astrid gyerekei már más helyzet: Zefír tökéletes keveréke a szüleinek. Olyan harcias és ügyes, mint az anyja, de örökölte Hablaty mérnöki eszét is. Ő az, aki sárkánygyilkosnak is elmenne, aki miatt a szülei kitalálják a színdarabot.

A kisfiú még gyermekien ártatlan és esetlen, ő csodálkozik rá úgy a világra, ahogy Hablaty az első részben. Csak a nevével vagyok bajban. Nuffink. Úgy tűnik, ebben a sorozatban a lányoknak jutnak a normális nevek, a srácoknak ilyesmikkel kell beérni.

De az a hangulat benne van, amiért szeretem ezt a mesevilágot. Vannak nehézségek, de azokat barátsággal, ésszel, némi erővel le lehet küzdeni. Hangulatos, kellemes az egész, néhány poénnal kiegészítve.

Ha valamit zokon veszek, az Bélhangos színdarabja lesz. Ok, a végére meg lehet érteni, miért csavarta úgy ki a történelmet, ahogy, de akkor is! Pléhpofa tett éppen elég nagyszerű dolgot, hősi halált halt a fia védelmében többek között, egy új érába vezette át a vikingeket a fiával, miért kell még Hablaty érdemeit is neki adni a darabban? Tudom, nem ez a lényeg. Akkor is bosszant.

A grafika a szokott minőségű, szép ez a mese a maga módján. Jól néznek ki a szereplők, és a sárkányok nagyon édesek. Nem lehet valahol Fogatlan plüsst szerezni?

Jó volt visszatérni Hibbant-szigetre (Berk), ha csak egy gyenge fél órára is.

Így neveld a sárkányodat – Homecoming - 5/4 a grafika a szokott minőségben, a gyerekek és sárkányok cukik, karácsonyra elment.

https://www.youtube.com/watch?v=DK2PmbC2PkE