Világmentős, szörnyeteges, családos.

A Russell család boldog volt, egykor. A szülők tudósok, akik nagy szeretetben neveltek két gyermeket. Ám amikor Godzilla feltűnt és pusztítani kezdett, a fiukat elvesztették. Már soha nem lehettek a régi önmaguk. Miközben Mark távoli vidékeken fotózott állatokat, Emma az óriás teremtmények megszállottja lett, és a lányával együtt dolgozott tovább a korábbi munkáján. Azt vizsgálták, hangokkal hogyan lehet irányítani a szörnyeket. Mert még vannak, egyelőre álomba merülve, de fel fognak ébredni, és akkor az emberiségnek esélye sem marad a túlélésre. Egy ökoterrorista szervezet éppen erre játszik, és szükségük van Emma gépére. Elrabolják a nőt a lányával és a géppel, a szörnyek egyre nagyobb számban ébrednek. Mark kénytelen visszatérni, és megmenteni, ami megmaradt a családjából. Még akkor is, ha ehhez Godzilla megmentése is szükséges.

Godzilla rég része a popkultúrának. Készítettek vele mese sorozatot, sok-sok filmet, még Hollywood is több filmnél jár. Mivel most az univerzumok építése a divat, ez a film beilleszkedik egy pár éve indított filmsorba. Már találkoztunk Godzilla alakjával is, és King Kong is kapott saját filmet. Most elkezdik a szörnyek csapatát összehozni.

Azért, ha már univerzumépítés, érdekesnek találom, hogy nem használnak közös szereplőket. Minden eddigi részhez világsztárokat nyertek meg főszereplőnek, de senki nem tért vissza. Megismertünk embereket, családokat, de csak egy-egy részben láthattuk őket. Így nehezebb egységként kezelni a filmeket, jobban elkülönülnek egymástól.

A történet is olyan, ha valaki nem látott egyetlen korábbi filmet sem, akkor is érteni fog mindent. Minimális utalás van a Godzilla első részében történtekre, de ebben is mindent annyira a szánkba rágnak a múltról, hogy semmi hiányérzetet nem okoz, ha valaki nem látta.

Az egyik gondom az volt a filmmel, hogy nagyon egyszerű a története. Abban sok fantázia van, hogy melyik lényhez milyen mitológia kapcsolódik, mire képesek. De a nyomozós, mitológiás rész éppen csak meg van mutatva, nagyon nem ez volt a film profilja. Szörnyek ébrednek, harcolnak, az emberek meg próbálnak beavatkozni. Ez a film fő profilja.

Mellette egy családi drámát is bontogatnak, de elég gyengén sikerült, hiába interpretálják kiváló színészek. Még az sem derül ki pontosan, hogyan vesztették el a fiukat. Arra is minimális az utalás, hogy szakadt szét a család. Nem tiszta, milyen viszonyok vannak egymás között. Így ez csak motiváció a főszereplőnek: hazajön, hogy megmentse a családját.

A látványvilágra nincs panasz, és a lények terén is jó ötletek vannak. A sárkányszerű főgonosz kifejezetten tetszett, tényleg sikerült félelmetesre megcsinálni. A vulkánból kikelő madárféleség is tetszett. A többi lényt is szívesen megnéztem volna alaposabban, de most Godzilla és a sárkányszerű Zero voltak a középpontban.

A szereposztás erős. Kyle Chandler és Vera Farmiga régi motorosok, rutinból hoznak ilyen karaktereket. Millie Bobby Brown a fiatalabbak kedvéért érkezett, a Stranger Things után megint hajjal a fején. Hasonló is a szerepe, mint Eleven – csak szupererő nélkül.

Már nyereséges a film, könnyen lehet, hogy érkezik még ilyen szörnyes film. Még nem döntöttem el, ennek örüljek-e vagy sem. Akkor fogok, ha végre elkezdik összekötni őket.

Godzilla 2. - 5/3,5 látványos, tele ismert színészekkel, de valahogy nincs igazán története. Popcorn mozi.

https://www.youtube.com/watch?v=qC1hIcP6Cgk

5: Bérgyilkosék - Jen megtalálta az álompasit, aki jóképű és jómódú, veszélytelen állással. Csak éppen mindez álca: Spencer igazából profi CIA orgyilkos és kém, csak ezt a neje elől is titkolni kényszerül. Egészen addig, míg rá nem jön, hogy hatalmas vérdíj van a fején, és a környezetükben bárki az életükre törhet.

4: Leon, a profi - Leon bérgyilkos. Profi, aki nem hibázik és a munkájának él. Ám az életébe sétál a kiskamasz Matilda, és Leon kész megvédeni a lányt. Az egyetlent, aki túlélte a mészárlást az otthonában. Miközben együtt küzdenek az életükért, Leon most először megtapasztalja, milyen lenne apának lenni.

3: Bérgyilkost fogadtam - William úgy érzi, az életének semmi értelme. Egy dolog élteti már csak: meg akar halni. Hogy biztos és gyors legyen, még bérgyilkost is fogad. Ám ekkor kiadnák a könyvét, és a kiadónál dolgozó csinos szerkesztőnő a szerelmi éltére lehetne a megoldás. Így már nem olyan sürgős meghalnia, de mit lehet tenni, ha a bérgyilkosának kell még egy gyilkosság a havi kvótához?

2: Wanted - Wesley éli unalmas, szürke életét, amiben a barátnője a legjobb barátjával csalja, és időnként furcsa rohamok kapják el. Ám egy nap besétál az életébe egy dögös nő, aki állítja, nem beteg. A gyógyszerek egy öröklött képességet nyomnak el, mely Wesley-t a bérgyilkosok legjobbjává tehetnék. Mivel veszélyben az élete, a nővel tart és belép a szervezetébe. Ekkor még nem sejti, milyen titkok és összeesküvéseken kell átküzdenie magát.

1: John Wick trilógia - John Wick volt a Rémkirály, a bérgyilkosok királya. Ám szerelmes lett, visszavonult. Az imádott nő halála után is megmaradt békés civilnek, aki az emlékeiben élt és óvta a neje hagyatékát. Ám a menő kocsija miatt betörnek hozzá, ellopják a kocsiját, végeznek a feleségétől utoljára kapott kutyával. John így visszatér a pályára, és az egész maffiával kész leszámolni, míg bosszút áll. Ám ezzel a régi élete visszarántja: régi adósságokat kell törlesztenie, és menekülnie, amikor mindenki az ő fejére pályázik.

Nyomozós, más lényekkel együttműködős, összeesküvős.

A világ pár éve megváltozott. Ember és Pokemon viszonya folyamatosan alakul – korábban az emberek mesterek voltak, akik nevelgették ezeket a lényeket. Ryme City alapítója nagy Pokemon barát, és egy olyan társadalmat akar megvalósítani, ahol ember és Pokemon egyenrangú társa egymásnak. Tim gyerekként rajongott e lényekért, mára szinte utálja őket. Most mégis kénytelen Ryme Citybe utazni, ahol az apja nyomozó volt, és most életét vesztette. A férfi Pokemon társa, Pikachu szerint azonban a férfi még élhet. Valami csoda folytán Tim érti Pikachu beszédét, így egy rámenős riporterlánnyal kiegészülve ők erednek a rejtély nyomába: miért van emlékezetkiesése Pikachunak? Mi történt Tim apjával? Ki és miben sántikál, amely veszélyezteti a világ rendjét?

Nem is értem, hogy talált rám ez a film. Gyerekként annyira nem éreztem cikinek a Pokemon mesét, volt ötlet a lényekben, ha a mese különben nagyon gagyi is. Pár éve a mobilon Pokemon gyűjtés újabb őrületet indított be világszerte, nem is értem, miért lep meg, hogy filmet is készítettek. A Pokemon most nem ciki, ha valahol mélyen én annak is érzem.

Pedig, az alapanyaghoz képest egész normális filmet készítettek belőle. A története követhető, ha nem is körömrágóan izgalmas, de vannak benne fordulatok és nem gagyi. Jó, a végére kiderülő gonosz terv eléggé az, de sokkal rosszabb is lehetett volna. A Dragon Ball sokkal vészesebb volt, mint most a Pokemon.

Viszonylag logikusan követik egymást az események. Zsánerben is kevergetnek: ahogy Tim csetlik-botlik Lucy körül, az szinte tini filmes. Pikachu szövegei már felnőttebbek, de a gonosz és a terve megint a mese felé közelítenek. A krimi esetlegesebb, se Tim, se Pikachu nem kifejezetten nyomozózseni. A kis trió, Lucyval kiegészülve a Scooby-Doo és Rejtély Rt. szintjén van, bár nekik kidolgozottabb volt a nyomozási metodikájuk, mint ennek a triónak.

A humor – kettős volt az is. Mintha arra törekedtek volna, hogy az is élvezni tudja ezt a filmet, aki gyerekként gyűjtötte a Pokemon kártyákat, már felnőttként komolyabb filmeket néz. Ugyanakkor a gyerekek is megtalálják benne a maguk örömét. Kár, hogy a Pixar receptje nem volt kéznél, mert nem simult szépen össze ez a két rész. Voltak gyerekes részei, felnőttebbek, egy filmben, de nem éreztem egységesnek.

Látvány: rosszabbra számítottam. Utálom, hogy le kell írnom, de átéreztem, miért tartják a filmben aranyosnak a Pokemon lényeket. Tényleg azok. Pikachu nagyon, főleg, amikor az eredeti hangját halljuk, nem azt, aminek Tim hallja. A lények neveit nem tudom, de tele volt cukiságokkal a film. A kis sárkányszerű, vagy amelyik koponyát használ kalapnak. Még ami éppen gonosznak volt beállítva, azokban is volt cuki faktor. Korrekt a CGI – láttam már szebbet filmen, de nem tűnt zavarónak ember és Pokemon egymás mellett.

Az emberi színészek terén megosztottabb a véleményem. A főszerepet játszó fiatalok nem voltak szimpatikusak, de eleve a karakterek nem tetszettek, nem a színészekkel volt bajom. Azt még emésztenem kell, Ryan Reynolds hogyan nézett ki ebben a filmben. Szinte, mintha a saját apját játszotta volna.

Egész jó kritikákat is kapott a film, nyereséges is, még a végén visszatérnek a moziba is.

Pikachu a detektív – 5/3,5 küzdök a saját ellenérzéseimmel. Látványra korrekt, a történet elmegy, a humora jó.

https://www.youtube.com/watch?v=ZkQAePKsabo

Mozi:

• A tűzön át - francia dráma egy tűzoltóról, aki komolyan megsérül.
• Az - második fejezet - Mit várunk LINK.

DVD:

• Bosszúállók: Végjáték
• Sarkvidék

Fantáziát ünneplő, gyászt feldolgozó, barátokkal összefogós.

June élénk képzeletű kislány, akinek édesanyja több egy szerető anyánál, lánya képzeletbeli világának is aktív tagja és építője. Együtt találnak ki egy csodás álomvilágot, a Csodaparkot, ahol a lány plüss állatairól mintázott, beszélni is tudó állatok szórakoztatják a vendégeket. June és édesanyja újabb és újabb játékokat találnak ki, amelyeket le is modelleznek. Ám az asszony megbetegszik, otthon sem maradhat. June már a közös játékban sem lel élvezetet, állandó rosszkedvvel és gyásszal küszködik, elpakolja a parkot. Mikor egy táborból haza akar szökni, egy más dimenzióban találja magát. A megvalósult Csodaparkban, ahol a Sötétség és a megvadult zombi majmok mindent el akarnak pusztítani. Összefog az állatokkal, hogy újraindítsák a parkot – a közös kalandok közben a saját sötétségét is megtanulja legyőzni.

Nincsenek könnyű helyzetben a mesekészítők. A Disney, a Pixar és a DreamWorks annyira uralja a piacot, annyival mások előtt járnak, hogyha a többiek nem találnak ki maguknak valami egyedit, észre sem vesszük őket a nagyok és meséik mellett. Az Illumination lassan a cukiság stúdiója lesz, a Laika más technikával készít igényes meséket. A többiek?

Tőlük kapjuk az olyan meséket, amelyeket egyszer ki lehet bírni, de folyton az jut az eszébe a nagyobb nézőnek, miért nem inkább a fenti stúdiók egyik meséjét nézi. Azok jobbak látványban, történetben.

Abszolút így éreztem a Csodapark kapcsán is. A története annyira példázatszerű, hogy sikítani lett volna kedvem. Ahogy a park leképezi June szenvedését, éppen csak a szánkba nem rágják, hogy a Sötétség az ő dühe és félelme, ami a boldog személyiségét elfelhősítette. Mogyoró annyira June megfelelője, hogy még a szemük is teljesen egyforma. Még a legkisebbeknek is nyilvánvaló lesz, hogy mi minek felel meg és a vidámpark megmentése jelképes. Ez a mese arról szól, hogy a személyes fájdalmon és haragon felül kell emelkedni, nem szabad hagyni, hogy tönkretegyék a személyiségünk.

Racionálisan ebbe is bele lehet kötni – az anya betegsége nem tűnik el attól, hogy June ráébred, azzal senkinek nem lesz jobb, neki sem, ha folyton morog, szenved, mindent felad, ami az anyját juttatja eszébe. De ha már az ilyen hibáknál tartunk: milyen bénán lett megoldva az anya betegsége. Miért nem lehet kimondani, hogy kórházba kell mennie kezelésre? Miért nem látogathatja meg June? Ez az elment, beteg vonal így teljesen értelmetlen.

A parkbeli állatok mozognak a cuki és a végtelenül idegesítő között. Érezni, hogy inkább kisgyerekeknek van szánva a film, akiknek a mese logikája sem fontos, hanem a kis kalandok és a cuki állatok. Mogyoró még csak-csak elment nekem is, de pl. Greta malac minden megjelenése húzta az agyam, és nem jó értelemben. Harsányak, giccsesek, és semmi értelme, hogy ezek az állatok a vidámparkosok. Nem mintha a fantáziavilág működésében lenne bármilyen logika, nem is értem, minek szeretném még mindig megtalálni. Nincs benne.

A grafika elmegy – nem a nagy cégek minősége, de nem is bántja a szemet. Színes, harsány, a kicsiket biztosan le tudja kötni. A cselekmény is mozgalmas, történnek benne dolgok, csak éppen értelme nincs benne semminek.

Kisgyerekeknek be lehet tenni, de abszolút nem szülőbarát. Ez gyerekmese.

Csodapark - 5/2,5 korrekt látványú, színes és pörgős mese. A mondandó és a humora is nagyon gyerekes.

https://www.youtube.com/watch?v=n2GMAQ0sbvo

Nyomozós, barátos, szálakat elvarrós.

Holmes és Watson berendezkedtek Londonban, itt is a rendőrség munkáját segítik. Holmes boldog is ezzel az élettel: azt csinálja, amit szeret, az otthonában, azzal az emberrel, aki a legközelebb áll hozzá. Kitty azonban látja, hogy Watson igazából boldogtalan itt. Így, amikor Gregson kapitány merénylet áldozata lesz, repülnek haza – Holmes titokban, hiszen gyilkosságért körözik. Az ügy alatt a férfi látja, hogy a társa itt valóban jobban érzi magát, így dolgozni kezd azon is, hogy ő is New Yorkban maradhasson és továbbra is együtt dolgozhassanak. Olyan esetek várnak rájuk, mint a disznójával közösen meggyilkolt férfi esete vagy a vámmentes raktári gyilkosság. Közben a milliárdos Reichenbach igyekszik meggyőzni őket a szervezetébe való csatlakozásra: az informatika segítségével megfigyelik az embereket, és a leendő gyilkosokat likvidálják. Ám a párosnak mindez nagyon nem tetszik.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az Elementary korrekt krimi volt, örülhetnék, hogy még 13 részre visszatértek. Csak éppen, én elégedett voltam az előző évad végével is, számomra ott is véget érhetett volna a történetet. Jó, egész tűrhetően nyitották újra a szálakat és mehet a folytatás, de az akkor is gagyi volt, ahogy Sherlock lemossa magáról a gyilkossági vádat.

Ebben az évadban vegyítették a heti nyomozásokat az egész évadon átívelő nagy esetet. Az elején a heti részek voltak túlsúlyban, én ezeken szórakoztam jobban. Volt, amikor Doyle történetet is hoztak, a helyzethez modernizálva. Voltak érdekes esetek, és Sherlock gunyoros megjegyzésein még mindig jól szórakozom.

De az évad haladásával egyre nagyobb súlyt kapott Reichenbach esete. Mondanom se kell, aki az eredeti Sherlock Holmes történeteket ismeri, már ez a név riasztócsengőként funkcionál. Anno a Reichenbach vízesésnél csapott össze Moriarty és Holmes, eredetileg itt ért véget a Sherlock Holmes Doyle tolmácsolásában, csak aztán rajongói nyomásra változtatni kellett az eredeti végen és húzni egy Bobby Ewing-ot.

Mondanom se kell, hogy az eredeti sztorit ismerőknek, amibe most direkt nem megyek bele jobban, nem lesz semmi meglepetés az évad végén. Modernizálták, amit Doyle kitalált és felettébb szappanopera hangulatú zárlatot adtak a sorozatnak. Még mindig azt mondom, nekem jobban tetszett, ahogy a 6. évaddal zártak. Ez egyszerre túl parodisztikus és túl boldog egy Elementary véghez.

A karakterek már nem mutatnak újat. Sherlock, Watson, az állandó mellékszereplők éppen olyanok, mint korábban is. Az elején elvileg Watson válságban van, de ez nem látszik máson, csak a megváltozott hajszínén. Valahogy a válságokat egyik főszereplő sem éli meg a sorozatban. Meghal valaki, aki nagyon közel áll Holmeshoz, látszik valami rajta? Az első sokk talán igen, de utána ugyanolyan hidegen nyomja végig, mint korábban mindent. Mondjuk ő Sherlock, ő ilyen. De Watson? Elvileg ő a szív Holmes agya mellett, de itt már annyira hasonul a férfihoz – még hajszínben is, hogy nekem néha érzéketlen robotnak tűnik már mindkettő karakter.

Reichenbach érdekes is lehetne – csak éppen a Person of Interest e szálat jobban hozta évekig.

Minden bajom ellenére szórakoztató, könnyen nézhető krimi, hamar le is daráltam.

Elementary - 5/3,5 a kerettörténet érdekes, de összecsapottnak éreztem a végét, és elnyomta a heti ügyet.

https://www.youtube.com/watch?v=WXM1aAd5mnE

- Mia és a fehér oroszlán

Ahogy Charlie nő, a család szeretné, ha Mia nem kezelné háziállatként. Kint akarják tartani ketrecben, ahova az ember nem mehet be. Mia mégis rendszeresen bejár hozzá, egyszer a testvérét is beviszi. Ahogy az anya megijed, az oroszlánra átragad a félelem, és meglöki Micket, aki elesik és beveri a fejét. Újabb ígéretet kell tenni, hogy Charlie csak a kerítés túlsó feléről szemlélhető.

Ám a szülők rájönnek, hogy Mia most sem tartja be az ígéretét. Az apjának elege lesz ebből, félti a lányát, így meghirdeti eladásra az oroszlánt Hamar akad vevő is, egy környékbeli vállalkozó személyében. Amikor a farmon jár, és elvisz egy oroszlánt, Mia elbújik a szállító kocsin. Látja, hogy a vállalkozó vadászatra vesz meg oroszlánokat. Ezek szelídek, emberek mellett nőttek fel - könnyű célpont a gazdag, csak hobbiból állatot lelövő gazdagoknak. Ez a sors várna Charlie-ra is.

Mia így az éjjel megszökik, és viszi magával a fehér oroszlánt is. Egy természetvédelmi parkba akar eljutni vele. Mindenki a nyomában van: a rendőrség, a család, a vállalkozó az ügyféllel, aki Charlie trófeáját akarja a falára. Mick súg telefonon a húgának, merre menjen.

Már a természetvédelmi terület előtt célkeresztbe kerülnek. Mia apja most áll a lánya mellé, és a saját testével fedezi Charlie-t, amíg bejut a védett területre. Az anyjuk most meséli el, a nagyapjuk is abból élt, hogy vadászatra nevelt oroszlánokat. Mick pár éves volt, amikor az üzletről mit sem tudó anyja kivitte a gyereket. Látták, ahogy legyilkolják az oroszlánokat. Ekkor költöztek Londonba, és ez az a trauma, amitől Mick azóta is szenved, csak nem emlékezett eddig.

Hónapokkal később látjuk, ahogy a család a park mellett piknikezik. Távcsövön nézik Charlie-t, aki beilleszkedett, és már párja, kölykei is vannak.

- Anyacsata

Sharon lelöki a lépcsőb Jillt, betörőnek álcázva magát. Majd marad ápolni a lábra nem állható asszonyt, de igazából csak kínozni akarja. Jill hiába akarja elküldeni, nem megy el.

Mikor egy barát átjön segíteni, Sharon elzavarja és bezárja Jillt. Ő most ébred rá, Sharon bántotta kezdettől fogva. Amikor számon kéri, Sharon nem is tagadja, és közli, most hogy rájött, kénytelen megölni. Jill látogatóba érkező munkatársát is megöli. Kapkodni kezd, amit Jill kihasznál, sikerül elbújnia.

A gyerekek arra jönnek haza az üzleti útról, hogy anyáik majdnem megölték egymást. Jill felépül, Sharon börtönbe kerül. Jill látogatja meg: Amber többé látni sem akarja az anyját, de küldött egy képet az esküvőjéről. Luke-kal megszöktek Vegasba, ahol egy Elvis adta őket össze.

Papsággal harcolós, hatalmi kérdéses, ókori.

Ramszesz már alig várja, hogy hatalomra kerüljön, és ő legyen a fáraó. Gyűlöli látni, hogy apja mindenben a papok rendjére hallgat. Észrevette, hogy miközben a papok kincseskamrája egyre telik, a fáraó szegényedik, a nép szenved, és ahelyett, hogy háborúban bizonyítanák a dominanciájuk, Egyiptom megalázó békeszerződéseket köt sorra. Ramszesz a kívánt katonai kinevezést sem kapja meg, és szeretője személye sem tetszik az udvarban. Sára szép, de egyben nagyon szegény zsidó szolgáló. A hercegben forró indulatokat a papság igyekezne elfojtani, míg a föníciai kereskedők kihasználnák, és háborút szítanak. Apja halála után Ramszesz a maga feje után megy, és minden jó szándéka ellenére is halálos útra lép.

A Szinuhe után kissé szkeptikusan álltam neki egy újabb ókori Egyiptomot bemutató, régebbi filmnek, de ezzel egészen jól megvoltam. Azért nem cserélném le a Gladiátort erre – tudom, az Róma, de ókor –, de azért ezt normálisan végig tudtam nézni.

A cselekmény magva érdekes. Van egy halódó birodalom és egy fiatalember, aki úgy érzi, ő rendeltetett a nagyság visszaállítására. De kinek van igaza, mivel járna legjobban Egyiptom? Tetszett a filmben, hogy nem lehet eldönteni, melyik oldalé a jó megoldás. Teljesen elfogadható, ha valaki Ramszesz ötleteit látja jobbnak, de a papság is jól érvel a maga igaza mellett. Magamon észre is vettem, hogy meggyőzhető vagyok. Eleinte abszolút Ramszesz pártán álltam, de ahogy egyre többet megismertem az ország állapotából és a papok érveiből, látni kezdtem, ők miért úgy csinálják a dolgokat, ahogy. A film végére kompromisszum párti lettem, mindkét félnek voltak jó megoldásai.

Valahol azt is éreztem Ramszesz, de az egész helyzet tragédiájának, hogy egyik fél sem hajlott arra, hogy kicsit is engedjen a másiknak. A papság, Ramszesz, de még Fönícia is mindent akart, vagy teljesen elbukik inkább. Nem hinném, hogy a végére volt bárki is, aki győztesnek mondhatta magát.

A történet egy más gondja, hogy túl nagy akart lenni. Politika, történelem, magánéleti szálak sokaságát keverték, aminek az lett a vége, hogy a végére bele lehetett keveredni, melyik nő melyik és milyen a viszonya a többi szereplővel. Ott teljesen elvesztettem a fonalat, amikor a föníciai szeretőt akart kémként a fáraó mellé szervezni. Most akkor melyik nő is volt az ő beépített embere?

Arra igyekeztek odafigyelni, hogy el tudjuk hinni, egyiptomi filmet látunk. A jelmezek és a díszletek magukért beszélnek, a fáraó ékszerei és környezete ruhái, ékszerei még tetszettek is. A parókákról nem tudom ugyanezt elmondani, némelyikről kalácsok és kuglófok jutottak eszembe. Az sem volt éppen a szívem csücske, ahogy barnítóval igyekeztek a lengyel színészeket színesebb bőrűvé varázsolni. Volt, akin nagyon látszott, hogy egy kiló festék van a bőrén. De ez még mindig szimpatikusabb megoldás, mint ahol inkább jut Róma, mint Egyiptom az eszembe a szereplők látványáról.

Ha már a színészeket emlegetem, igyekeztek. A kedvencem az egyik pap volt, de leginkább azért, mert nagyon emlékeztetett Ben Kingsley küllemére és az általa játszott karakterekre.

Nem lesz a kedvenc filmjeim között, de egyszer simán meg lehetett nézni.

A fáraó - 5/3,5 korrekt film, igyekeztek látványban és történetben is, de a történet túl monumentális.

https://www.youtube.com/watch?v=Rj0VyfFiC8Q