Catherine Weldon férje meghalt, a nő úgy érzi, vége a rabságnak. Fogja is a férje portréját, jelképesen a folyóba veti, és a saját életét kezdi el végre élni.

Korábban sikeres portréfestő volt, így ehhez akar visszatérni. Dakotába ír, hogy a legendás indián törzsfő, Ülő Bika portréját festené meg, akiről még nem készült kép. A katonaság rossz ötletnek tartja, még el sem kezdődött a festés, de már ellenzik. Catherine levelét az indiánoknak nem is továbbítják.

A nő erről mit sem tud, lelkesen indul útnak. A vonaton egy katonatiszt el is beszélget vele, de amikor meghallja a nő terveit, Grove is el akarja ijeszteni innen. Semmi szükség rá, hogy az indiánokat bármi módon hergelje vagy emlékeztesse a múltra. Éppen egy új rendeletet akarnak érvényre juttatni, nem hiányzik nekik Ülő Bika alakjának újbóli erősödése.

A kitett nő a semmi közepén ragad a bőröndjeivel. Egy arra járó indián látszólag segítene neki, de csak a csomagjait lopja el. A kitikkadt, megviselt nő a városba érkezik. Grove visszaszerzi ugyan a csomagjait, de már a férfi és a helyi vezető is azonnal hazaküldené. Fel is rakatnák egy vonatra, csak azzal nem számolnak, hogy a szállítására kijelölt indián származású katona éppen Ülő Bika rokona.

Aki elviszi a nőt az indiánok közé. Ülő Bika beszél is vele, de semmi kedve portréhoz modellt ülni. Catherine

pénzt, egy kisebb vagyont ígér, így egyezik bele a festésbe. Ahogy elkezdenek dolgozni, sokat beszélgetnek és őszintén összebarátkoznak. A férfin keresztül Catherine az indiánok ügye mellé is áll. A portréért kapott pénzen ő vesz a közeli üzletben élelmet nekik, amiért majd a fehér közösség csúnyán helyben is hagyja. Az indiánoknál így érdemel ki egy saját nevet. Ő lesz a Nő, aki előttünk jár.

A kormány közben dolgozik a földtörvényen. A kiéheztetés Ülő Bika és Catherine akciója miatt nem sikeres, Grove indián vezetőket talál, akik az új szabályozás mellett érvelnének a szavazás előtt. Ülő Bika és

Catherine is elmennek – Ülő Bika beszéde után a fizetett szónokok sem szólnak a fehérek mellett, megszavazzák, nem adják a földet. Grove meg is jegyzi a nőnek, fogalma sincs, mit tett ezzel. Ha nem tudtak így nyerni, az állam erőszakkal fogja elérni az akaratát. Ülő Bikának indián nyelven, amit Catherine nem ért, mondja el, hogy ha fontos neki a nő, elküldi. Mert most vérfürdő lesz.

Végül Grove lesz az, aki az indiánok elleni támadás előtt kihozza a táborból a

nőt. Catherine rohan vissza, de elkésik. Ülő Bikát arra már orvul agyonlőtték. Ki is tör a lázadás – de az indiánoknak esélyük sincs. Több százan halnak meg, a földjük elveszik.

Catherine az indián ügy propagandistája lesz, az Ülő Bikáról készült portréja múzeumba kerül.

Sportversenyes, szerelmes, múltat jóvá tevős, versenyes.

Donald Foley szenvedélyesen szerette választott sportját, ami a curling. Edző volt, és egyszer volt egy csapata, ami elnyerhette volna a neves díjat, az Arany seprűt. Ám a csapatkapitány, Chris hirtelen elment, nem csak a csapatot, de Foley lányát is magára hagyva az oltárnál. A végrendeletében, az utolsó kívánságában arra kéri egykori tanítványait, nyerjék meg neki az Arany seprűt! A hamvait is egy korongba öntette, amivel játszhatnak. A férfiak, akiknek mind megvan a maga baja, összeállnak. Egyikük papucsférj; a másik szélcsap, aki az aktuális szeretője nevét se bírja megjegyezni; a harmadik az első gyermekét szeretné összehozni. Chris pedig szenved, de most kap még egy esélyt. A csapattól is, a szerelemtől is – ha nem is pont azzal a testvérrel, akivel egykor járt.

Nem is kicsit nosztalgia ez a film. Egyrészt, nem mai csirke. Már 17 éves, és bizony van benne olyan színész is, aki az eltelt időszakban távozott az élők sorából. A még életben levők is megöregedtek. Arról nem is beszélve, hogy a zsáner is jelentős változásokon esett át.

A film egy romantikus sportkomédia, ami három zsánert kever. Minden szereplőnek van egy szerelmi története. Mindannyian curling játékosok, vagy drukkerek. Mindenkivel történnek komikus vagy éppen tragikomikus események. De hiába merít ebből is, abból is, karaktere nem lesz a filmnek. Egyik típusba se illik annyira, hogy abban erős tudjon lenni.

A szerelmi történetek nagyon egyszerűsítettek, és gagyik is. Képesek arra felhúzni az egyik szereplő magánéletét, hogy mivel a feleségével gyereket akarnak, folyton szexelnek. Még edzés előtt is, szinte a csapattársak előtt nyilvánosan. De még rosszabb a kiemelt szereplő, Chris sorsa. Aki hirtelen rádöbben, hogy nem az egykori menyasszonya, hanem annak elvált, jóindulatú testvére az igazi? Rosszul voltam, ahogy egyszer csak ránéz a lányra és vált. Egyik este még az egyikkel fekszik össze, másnap halálosan szerelmes a másikba?

Sport, elvileg megvannak a zsáner darabkái. Van edzés, van verseny, és ennyi. Az amerikai football szabályait se ismerem, és a baseball se az a játék, amit nálunk nagyon játszanának. De ezekről készült filmeken tudok izgulni, értem a játékot is. A curling se népszerű itthon, de most a film se nyújtott hozzá pluszt. A szabályok se lettek tiszták, izgulni se tudtam. Annyi jutott róla eszembe, hogy hasonlít a golyózásra. Azt érti valaki, mire jó a seprűzés?

Komédia, csak éppen egyszerűek és unalmasak a poénok is. Nem találják el, mivel lehetne nevettetni. A curling szerencsétlenkedések egy részét fel sem fogtam, mert a játékot sem értem igazán. A szerelmi életük poénjai a mai szinthez képest visszafogottak, de ezen túl is unalmasak.

Talán nem is lep meg senkit, hogy sztárszínész sem bukkan fel benne. Leslie Nielsen még a legismertebb, de rá sem innen fogunk emlékezni. Érezni rajta, hogy vígan elszerepelt ebben a filmben, aztán forgatás után el is felejtette.

Ki hibáztatná érte? A karakterek éppen olyan egyszerűek benne, mint a cselekmény és a konfliktusok. Kiszámíthatóak, egyszínűek, néha még szánalmasak is. Elmondani nem tudom, Amy mennyire az agyamra ment benne. (Szerencsétlen naiva.)

Nevetni akartam, nem tudtam. Csalódott vagyok!

 

Négy pasi meg egy seprű - 5/2 sok zsánerből merít, de egyikbe sem tartozik igazán. Kellemes limonádé, de unalmas.

https://www.youtube.com/watch?v=HFt-5-630Zg

Középiskolás, sportos, szerelmes, titkokat felfedős.

Spencer James tele van lehetőséggel: jól tanul, és nagyon tehetséges sportoló is, aki a focival kitörhetne a környezetéből. Mert nem jó helyre született. A város legszegényebb, bűnnel teli részébe. Az anyja nagyon ki akarja innen juttatni, így egy régi barátot kér meg, hogy karolja fel a fiút. Billy Beverly Hills egyik elit középiskolájának az edzője, és kijárja az ösztöndíjat Spencernek. Még a családjába is befogadja, hogy az iskola ne köthessen bele a lakcímébe. Spencer igyekszik a környékének is fia maradni, segíteni a bűn elleni harcban, miközben a csapatával a bajnokságban küzd. Szembe kell néznie annak a nehézségével, hogy az iskola legünnepeltebb lányába szeret bele, akinek barátja is van. Szembe kell néznie a szülei múltjával is, ami az ő kapcsolatait is megmérgezheti.

Középiskola, diákok közti konfliktusok, sport – football – volt már olyan sorozat, amely ezekkel a jellemzőkkel nagy kedvencem lett. Friday night lights. Máig nem találtam meg az utódját, ha egy-egy filmre rá is bukkanok, ami hasonló és tetszik.

Leírás alapján megvolt az esély, hogy az All American képes lesz a Péntek esti fények után maradt űr betöltésére. De már az első részek után látszott, hogy ezt csak szeretném, meg nem fog valósulni.

Iszonyatosan sok, és erőltetett konfliktust zúdítottak a nyakunkba. Aminek jó része annyira szappanos, hogy már az első részben belefájdult a fejem. Hősünknek melyik lány tetszik meg? Naná, hogy a leggazdagabb és legelérhetetlenebb, akinek ráadásul Spencer csapattársa a barátja. Mi van a szülőkkel? Már az elején tele van utalgatással, hogy több volt köztük barátságnál. Azt is feszegetni kezdik, hogy talán Spencer az edző fia. De azt is ide írhatnám, hogy Leila és Olivia azért kerülnek konfliktusba, mert Olivia drogos állapotban összefeküdt a legjobb barátnője barátjával. Ide írhatnám, hogy Asher már csak megjátssza, hogy gazdag, mert az apja mindent elvesztett, még a feleségét is. Ide írhatnám, hogy Coop kénytelen Spencer családjához bevackolni magát, mert az apja kidobja, amint szembesül lánya homoszexualitásával.

És még bele se lendültem, szerintem az első két részen se értem végig. Ennél csak rosszabb lesz. Komolytalanul, dráma nélkül pakolnak egymásra igazából komoly problémákat, de itt minden súlyukat elvesztik. A Friday Night Lights működött drámának, amiben volt sport is. Ez szappan, amiben van sport is.

Nem tetszett a szereplők többsége. A legnagyobb gond, hogy pont Spencer alakítója a leggyengébb láncszem. Daniel Ezra nagyon hiteltelen, nem hiszem el neki a mondott érzelmeket. A legrosszabb akkor, amikor azt próbálja játszani, hogy aggódik és meg akar menteni másokat. Mint akinek szorulása van…

De elmondható a sorozatról, hogy a fiatal színészeket kinézet alapján választották, nem a színészi tehetség volt a mérvadó, sajnos.

Sportos sorozatnak is gyenge, nincsenek izgalmas meccsek, vagy kemény edzések. Közben emlegetik a focit, de csak alibinek a sok magánéleti és szerelmi dráma mellé.

Csalódás volt. Sokkal többet vártam, amit nem kaptam meg.

 

All American - 5/2 sokat akar markolni, de nem sikerül jól. Halmozza a történeteket, a főszereplő átlagos.

https://www.youtube.com/watch?v=lYgN-_RDec8

Az alábbi 5 divatkellék/kiegészítő közül hányat tudtok filmhez is kötni?

Megoldás: Tovább!

Táncos, családegyesítős, szerelembe esős, edzős.

Lucie keményen dolgozik a barátjával, hogy sikeres táncosok lehessenek. Egy olyan számon dolgoznak, melyben a falon táncolnak, szinte repülnek. Egy kiszakadó kampó miatt azonban a lány kórházba kerül – ahogy megához tér, mintha egy idegen férfit látott volna. Nem hagyja nyugodni a dolog, és rádöbben, az apja látogatta meg, aki nagyon rég elhagyta a családját. Fel akarja kutatni, a nyomait követve eljut a külvárosba. Itt figyel fel egy srác

döbbenetes mozgására: Vincent a lány apjának moteljében dolgozik. Azzal az indokkal, hogy a meghallgatásra készül, ráveszi a férfit, hogy legyen Jules és az ő edzője. Jules hamar feladja, de Lucie kitart. Egyre jobb a táncban, egyre közelebb kerül Vincenthez és az apjához is. De a boldogság eléréséhez mindenkinek le kell győznie a saját démonait.

Miért nem találok már végre egy ütős, szerethető francia filmet? Nagyon próbálkozom, de sorra csak a csalódások és kudarcok érnek. A Break ugyan jobb, mint az utóbbi pár megnézett alkotás – soha többet nem akarom látni a Papás babás vagy a Szoba gyerekkel kiadó című retteneteket – de még ez sem az, amit tudnék szeretni, és esetleg lenne kedvem többször is megnézni. Egyszer is éppen elég volt belőle.

Kezdve azzal, hogy a történetnek egy eredeti eleme sincs. A lány készül a meghallgatásra, kell valami eredeti, hogy felfigyeljenek rá. Bele is botlik a srácba, aki nagyon tud, de egy korábbi tragédia miatt nem akar többet táncolni. Vajon mi lesz vele? Már, amikor először végigmérik egymást, ki nem sejti, hogy Jules megy a kukába, és a végére nem csak a színpadon forrósodik fel a hangulat Vincent és Lucie között? Vagy, Lucie és az apja. Volt, aki más véget várt, mint amit láttunk? Abszolút úgy alakulnak az események, hogy mindenki előre láthassa a konfliktusokat és a kimenetelüket is.

Az egész filmben egy eredeti, némileg meglepő húzás akadt. Miért került Malik tolószékbe? Erre más tippem lett volna – de ennyi. Különben egy kliséhalmaz a film.

A karakterek nem különben. Bár, így megspórolták, hogy nagyon be kellene mutatni őket. Lucie a jó kislány, aki rendes is, helyes is, tehetséges is, csak még magabiztosabbnak kell lennie. Vincent sebzett, de különben egy álompasi a filmen. Talán egyszer produkál egy dühkitörést, és ennyi. Azt is hamar jóváteszi. Túl szép, hogy igaz legyen. A mellékszereplők meg annyira kevés súlyt kapnak mellettük, hogy erősen felejtősek is lettek.

Milyen a tánc? A film legjobb eleme. Amikor a fiúk nyomják, vagy a klubban a táncpárbaj, azok teszik nézhetővé az alkotást. Zeneileg nem az én világom, de a film e szegmensét így is tudtam értékelni.

Ismert színész nincs a filmben, ezzel nem is lenne baj. (Mi több, jobban értékelném is, ha inkább táncosok, mint színészek adnák elő a táncokat.) A kivétel a női főszereplő, Sabrina Ouazani, akit láttam már más filmben is, bár sem a Taxi 5, sem a Bűbájosok nem az a film, amire szerintem büszke lehetne. A Break ezeknél jobb, de fájdalmasan látszik a színésznő alkalmatlansága is. A többiek mellett nagyon látszik, hogy ő bizony nem táncosnő. A film utolsó tánca, abban elmegy ő is, de különben a film gyengepontja Ouazani.

Nem egy Step up, de egyszer nézhető. Lányos, táncos, klisés női mese.

 

Break - 5/3,5 egy-egy tánc tetszett, de a körítés nagy kliséhalmaz. Plusz, a főszereplő nem táncosnő.

https://www.youtube.com/watch?v=U1mkUyZUSi4

Cím: Az – második fejezet

Készítők: az első sikerét folytatja a stáb, csak gyerekek helyett felnőttek küzdenek a gonosszal. Nem bízták a véletlenre, a stáblista olyan erős, amilyennel horror talán még soha nem büszkélkedhetett. James McAvoy, Jessica Chastain, Bill Hader is küzd majd a Bill Skarsgard formálta bohóccal.

Műfaj: horror

Cselekmény: 27 telt el, és a csapat tagjai emlékeznek az esküjükre. Ha Az visszatér, ők is eljönnek, hogy leszámoljanak vele. Ezúttal végleg. Az valóban eljön, gonoszabb és kegyetlenebb, mint valaha. De ki fog végezni a másikkal?

Várható megjelenés: 2019. szeptember eleje

Miért várós?

• Az első rész nagyon jó volt, reménykedem a folytatás minőségében is.
• Van esély egy jó horrorra, ami nem a Démonok között istálló terméke – már annyira unom az apácát, meg az ijesztő babát, más kell!
• Láttátok a szereposztását? James McAvoy önmagában bevonzana, de más kedvencek is leszerződtek a filmbe.
• Nagyon durva, amit Skarsgard ki tud hozni egy horrorból – lassan King specialista a srác. Hol vannak már azok az idők, amikor szépfiúkat játszott…

Történelmi, kosztümös, indiános, emberi jogos.

Catherine Weldon megözvegyült, és első dolga, hogy leszaggassa magáról az apja és a férje által ráerőszakolt láncokat. Művész volt, portréfestő, és valami jelentőset akart festeni, hogy megmutassa, nőként is meg tud állni a saját lábán, sikeres lehet. Kitalálja, hogy az utolsó nagy indián törzsfőnök, Ülő Bika portréját festi meg. Leveleket ír, majd maga is útra kel. Dakotában azzal szembesül, hogy senki sem támogatja a tervét, haza akarják küldeni. Pénzzel veszi rá Ülő Bikát, hogy maradhasson és dolgozhasson. Személyesen tapasztalja meg, hogy tették tönkre a fehérek az indiánokat, és továbbra is pusztítják az életformájuk. A saját bőrén tapasztalja, milyen gyűlöletre képesek a fehérek. Amikor egy új földtörvény az indiánok érdekeit sérti, ő is kiáll mellettük és tanúja lesz az eseményeknek.

Az Államok az európai országokhoz képest fiatal országnak számít. Ezért is alakult úgy, hogy a western lett az ő történelmi filmjük. A klasszikus érában nagyon sok ilyen film készült, és dicsőítette a bátor seriffeket, a hősies pisztolyhősöket, akik megvédték a telepeseket. Az indiánok e filmek többségében a gonosz szerepére kárhoztattak, némelyikük lehetett csak jó barát, mint Winnetou. Arról hallgattak a filmek, hogy mit tettek a fehérek az indiánokkal – tudtátok, hogy a skalpolás sem indián szokás volt? Az európaiaktól tanulták el.

A mai western újul abban az irányban, hogy többet és igazabbat akar mutatni nekünk. Nem makulátlan hősöket és nemes telepeseket. DiCaprio már félvér fia haláláért is állt bosszút, túlélve a hegyet, medvét és a sírt. Ez a film pedig arra világít rá, milyen bűnöket követtek el az indiánok ellen államilag is.

A film ugyan egy személyes történetbe csomagolja, de az üzenet a lényeg. Minden téren megsemmisítettek egy civilizációt és életformát, mely más volt, mint az ő érdekük. Ok, az valahol érthető, hogy kemények voltak azokkal, akikkel pár éve háborúztak is. De a bűnök mindkét oldalon felsorakoznak: a fehérek voltak, akik szívbaj nélkül mészároltak le indián nőket és gyerekeket a csatát követően. Az indiánok szabadságuk vesztve, tengődtek azon, amit hagytak nekik. A filmben ezt a maradékot is igyekeznek elvenni tőlük. Látszólag jogi úton, törvényesen, de gond nélkül véresebb eszközökhöz nyúlnak – övék a túlerő, a technikai fölény is.

A más kultúra elfogadása, az indiánokat sújtó előítéletek özönében, Catherine történetén keresztül válik személyessé. A nő nyitott, és hajlandó igazán látni, és megérteni az indiánokat. Még segít is nekik a maga eszközeivel. Az övé lenne az emberi, a követendő hozzáállás, de a történelmet nem a jó emberek írják. Ez tragikussá teszi a harcát és az alakját: eleve bukásra van ítélve, a néző tudhatja a film elejétől kezdve.

Nem látványfilm, de korrekt történelmi hangulatot sikerült kelteni. A kosztümökre, helyszínekre is odafigyeltek.

Erőssége a filmnek a szereposztása is. Jessica Chastain szokás szerint jó, és Sam Rockwell simán hozza megint a karaktert, amiért Ebbing határában Oscart is kapott.

Talán lehetne eseménydúsabb, pörgőbb is, de a célját így jobban eléri. Mutat egy másik nézőpontot a történelemre, és emberségre nevelget.

 

A nő, aki előttünk jár - 5/4 lassabb film, de tele jó színésszel, korhű környezettel és kellően erős, hatásos üzenettel.

https://www.youtube.com/watch?v=kFFwknK6iUI

Nyomozós, összebarátkozós, rendőrös.

Sebastian Bouchard egész életét párizsi kerületében töltötte, és neki ez így meg is felel. Élni, rendőrként dolgozni, mint belleville-i őslakos akar. A barátnője, aki összeköltözne vele, sérelmezi is, hogy a férfi se a kerülettől, se az anyjától nem képes elszakadni. Mikor egy gyerekkori barátja hazalátogat, egy Miami felől érkező drogügylet nyomában járva, Bouchard is az események sűrűjébe kerül. Ő van a férfival, amikor merénylet áldozata lesz. Ő ígéri meg az özvegynek, hogy előkeríti a tetteseket. Mivel a halott rendőr apósa hatalommal bíró attasé, Bouchard egy repülőn találja magát az anyjával, és Miami felé veszik az irányt. Egy helyi rendőr, Garcia lesz a társa, és együtt állnak neki a droghálózat felderítésének.

Mindenkinek megvannak a maga kedvencei, és születnek is jó rajongói filmek. Amelyek valóban megidézik egy-egy szeretett film stílusát, cselekményét, és közben önmaguk is tudnak lenni. Nos, ez a film nem ilyen.

Francia komédia, az utóbbi évek egyik legtöbbet látott francia színészével a főszerepben – Omar Sy most rendőrként igyekszik bizonyítani, miközben az amerikai életérzést nyomatnák a filmben ezerrel.

Hiszen az amerikai buddy rendőrfilmek voltak a minta. Bouchard nagy rajongója is ezeknek, keményebb akciófilmekkel együtt. Még a filmet is telenyomták Halálos fegyver vagy Piszkos Harry idézetekkel. De ettől nem lesz olyan, mint azok voltak!

Egyrészt, maga az ügy, amit fel kellene deríteni, egyszerű. Tulajdonképpen már a nyomozás elején tudja, kit kell elkapnia, csak a diplomáciai mentesség miatt trükkösen kell bizonyítékot szerezni. Ezzel el is meséltem a nyomozást. Amiben nem a krimi dominál, hanem a mókás helyzetek halmozása. Nem azon van a hangsúly, hogy Bouchard hogyan szerzi meg az információkat, hogyan rakja össze a részleteket, hanem hogyan megy az anyja az agyára. Milyen ruhát vegyen fel, hogy nyomhassa Miami Vice stílusban. Hiányzik is nagyon a krimi belőle, mert hiába alapvetően komédia, mégiscsak rendőrös komédia…

Gond az is, hogy annyira a komédia a hangsúly, hogy aminek drámának kellene lenni, az nem lett az. Meghal szegény jó barát, látjuk a temetését a síró özvegyével és megtört gyerekeivel, a következő pillanatban meg önfeledten megy a buli a napfényes Miamiban? Minek kellett motivációnak egy halál, egy tragédia, ha aztán semmi súlya sem volt?

A két eleinte ellenséges, de összebarátkozó rendőr vonal se nyerte el a tetszésem. Nincs olyan kémia a karakterek között, mint a fentebb emlegetett amerikai filmekben szokott lenni. Amíg megkerülik egymást, amikor már összedolgoznak – nincs különbség az érzésben, ami gond.

A casting. Az Omar Sy filmek többségét bírom, de ez most nem tetszett tőke. Egy-egy ponton drámát kellene játszania, de ezek simán röhejesre sikerültek. A laza, menő zsaru jobban megy a színésznek, de most nem esett jól ez a komolytalan karakter. Luis Guzman lehet még ismerős, akinek meg a rosszfiú szerepek állnak jobban, nekem nem tud hiteles lenni, mint elkötelezett rendőr. (Bár inkább ő, mint Omar Sy.) Azt is furcsálltam, milyen multikulti lett a film. A francia, afrikai gyökerű rendőr az ázsiai barátnővel és mexikói baráttal…

Ettől is többet vártam, se elég vicces, se elég krimi nem volt.

 

A belleville-i zsaru - 5/3 az amerikai rendőrös filmeket koppintja, de kevesebb humorral és eredetiséggel.

https://www.youtube.com/watch?v=7ABftTJehn8