Cím: Chaos Walking - Kés a zajban 

Készítők: Doug Liman rendezi, akinek vannak olyan filmjei, amiket szerettem. A stáb meg mesés, röviden. A legutóbbi Pókember, Tom Holland szeret majd bele a legutóbbi Jedibe, Daisy Ridley személyében, akiknek olyan alakoktól kell megmenteni a jövőt, mint mindenki kedvenc kannibálja - oké, lehet, hogy van, akinek még Hopkins e cím birtokosa - Mads Mikkelsen.

Műfaj: disztópia, sci-fi

Cselekmény: Todd az egyik legfiatalabb férfi az emberiség új otthonában. Egy új bolygó, új élet, de jövőjük nincs. Még kisbaba volt a fiú, amikor minden nővel végeztek a közösségben. Mert ezen a bolygón mindenki képes volt a másik gondolatait hallani - csak éppen a nőkét nem hallhatták a férfiak, így leszámoltak velük. De Todd egyszer összetalálkozik Violával, és rá kell jönnie, mégsem olyan egyszerű ez a történet, mint amit egész életében hitt.

Várható megjelenés: 2019 március elején

Miért várós?

- Néztétek a készítőknél, milyen brutális lesz a szereposztása?

- Olvastam a regényeket, érdekel, milyen lett a film.

- Talán már kiment a divatból, de még lekötnek a YA disztópiák.

- Roppant kíváncsi vagyok, hogy viszik filmre a gondolatolvasást.

Vadnyugatos, bankrablós, életért küzdős, sokszínű.

A művész egyetlen dolgot tud: szavalni. Se keze, se lábai, de az irodalmi tudása széles. Gondozójával vándorolnak, és a fellépéseken beszedett pénzből élnek. Ám a bevételek fogyni kezdenek, és az impresszárió elgondolkodik, miből éljen meg. (Meal Ticket) Egy idős aranyásó, érintetlen, idilli völgybe érkezik. Keményen dolgozik, hogy az aranyra találjon. Nem is sejti, hogy nincs egyedül. (All Gold Canyon) Buster Scruggs nem néz ki veszélyesnek: vígan dalolászik, csicsás fehér ruhát hord, vézna. Ám ha valaki nem megfelelően viselkedik, kiderül, milyen gyors a pisztollyal. Egy városba érkezve folyamatosak a kihívások, amiket Buster ki is áll. De akkor érkezik egy harmonikázó idegen, aki őt keresi. (The ballad of Buster Scruggs)

A nyakunkon az Oscar, így talán nem meglepő, hogy belelendültem azoknak a filmeknek a nézésébe, amelyek érintettek valamiképpen. (Vagy korábban azok voltak, lásd tegnap Lady Bird.) A mai film is idei esélyes, három jelölése van. A számomra legmeglepőbb a legjobb betétdalé, de mellette a kosztüm és a forgatókönyv is esélyes még.

A legjobb adaptált forgatókönyvre szerintem esélye is van, nekem legalábbis tetszett, ahogy a kis történeteket felépítették, és kaptunk egy vadnyugati körképet a film végére. Ami 6 kisebb történetből áll – nincs köztük összefüggés, csak a sötét humor és a helyszín, ami a vadnyugat. A Coen testvérek alapvetően saját rövid történeteiket filmesítették meg, de mellette helyet kapott például Jack London egy kevéssé ismert története is.

A 6 történet, az utolsót leszámítva tetszett nekem. Még úgy is, hogy volt benne olyan, aminél leesett az állam és nem bírtam magamhoz térni, úgy megcsapott. A Meal Ticket, az valami brutális ilyen szempontból. Egyrészt, nagyon vadnyugati. Másrészt, nagyon sok mindent bele is tudok látni. A kulturális leépülését az emberiségnek: minek nekünk Shakespeare és magas irodalom, ha vannak ostoba madarak is, amin lehet vigyorogni. Vagy a részvét kérdése, hogy bánunk a nálunk gyengébbekkel. Itt konkrétan a művész a címbeli ételjegy, és nagyon nehezen emészthető, ami az ő sorsa lesz. A Coen testvérpár ráadásul remek érzéssel nem is mutatja meg, csak ráutal. És így, hogy én képzeltem el, sokkal megrázóbb, mintha mutatták volna a férfi végzetét.

Az egészet áthagyja egy jó fajta fekete humor, ami a részek nagyjában könnyed és vicces. Még akkor is, ha a főhősnek annyi lesz a történet végén, kikacsint ránk a film, és szórakoztat. Két kivétellel: a már emlegetett művészes, és a The Gal Who Got Rattled. Érezni ezekben is a fekete humort, csak itt nincs feloldás, ezek a szívbe tépnek.

Jól is néz ki a film. Nagyon hiteles, sokszínű és valóban széles tablót nyújt. Látunk indiánokat, a prérit átszelő szekérkaravánt, aranyásót, bankot, kisvárost, kocsiutat, ami csak szem-szájnak ingere.

A casting is erős. Liam Neeson itt újra játszik, nem akciópapa! De James Franco vagy Zoe Kazan is nagyon szépen teljesít. Jó karakterek vannak, akik a maguk 15-20 percében is emlékezetes tudnak lenni. Más film 2 óra alatt nem tud így jellemet építeni…

Nekem nagyon tetszett, drukkolok is neki majd a gálán.

The ballad of Buster Scruggs - 5/4,5 hangulatos, miközben humoros, nagyon az emberbe is tép. Látványos, jó színészekkel.

https://www.youtube.com/watch?v=_2PyxzSH1HM

Kamaszos, útkeresős, szerelmes, családos.

Christine McPherson végzős egy katolikus középiskolában Sacramentóban. Már nagyon tudja, mit akar. Egyéniségnek lenni, aki saját nevet is ad magának: így lett belőle Lady Bird. Valóban, madárként akar innen kirepülni, meg se állna New Yorkig. Csak éppen a szegényedő családjának esélye sincs fizetni ezért, a jegyei sem túl jók, hogy tanulmányi ösztöndíjat kaphatna. Kreatívnak kell lennie, miközben az anyja nagyon ellenzi lánya terveit. Vannak is konfliktusaik, nagyon másként látják az életet ők ketten. Önmaga keresése közben a szerelem is betoppan az életébe: az iskolai színjátszókör tagja, Danny álomszerű első barátnak tűnik. De aztán feltűnik a saját zenekarban zenélő Kyle. Lady Bird kergeti az álmait, a szerelmet, és pár csalódással később az életről és magáról is többet tud már.

Papíron ez a film lehetne, amit nagyon szerethetnék. Az agyammal nem nagyon tudok belekötni: a cselekmény, a casting, az üzenete, az egésznek a hangulata nagyon rendben van.

Ha sorba nézzük, a cselekménye összhangot talál abban, hogy kellően cselekménydús, de átélős is tudjon lenni. Történnek az események Lady Bird körül, vagy éppen vele, de semmin nem kell átrohanni. Mindent meg- és át lehet élni, ami az egészet nagyon közel hozza a nézőhöz.

Hiteles ez a film, simán el lehetne hinni, hogy valódi. Nem mese, nem szépít, csak emberi és valós. Lady Bird felnőtté válásának látjuk részeit, és sok mindenben rá lehet ismerni azokra a felismerésekre, amiken az embernek át kell esni. El kell veszteni illúziókat, harcolni kell, elbukni, felkelni, álmodni, változni. Ahogy szégyelli, hogy szegény környéken lakik. Amikor szembe kell néznie azzal, hogy a srác, akit a makulátlan szőke hercegnek képzelt a fehér lovon, ugyanolyan hétköznapi kamasz, mint ő maga. Ahogy a szülőkkel vitázik. Játékos csalások – a matek jegyének feljavítása egészen kreatív – munka, a barátságok igazi értéke.

Azzal tud nagyszerű lenni, hogy visszahozza az igazi, kamasz élményeket. Hangulatos az egész, beleeszi magát az ember agyába. Nem véletlen, hogy a forgatókönyv is jelölve volt Oscarra, ha meg nem is sikerült nyerni.

Mániám, hogy a stáblistát is alaposan böngészem, és itt arra sem lehet panasz. Saoirse Ronan nagyon átadja az egészet, simán elhiszi neki az ember, hogy ő Lady Bird, egy közülünk. Érzékeny, durcás, lázadó, szerelmes, megvan a lány ezernyi arca az alakításában. Nem véletlenül jelölték Oscarra – nem nyerte meg, de előbb-utóbb Ronan polcán ott lesz az a szobor. Több mindenkit ki lehetne emelni, de mivel pont a héten startol nálunk az új Chalamet mozi, kiemelem ebben is őt. Akkor nagyon brutális, amit ebben csinál, ha mellé teszem azt, amilyen kamaszt játszott a Szólíts a neveden-ben. Mintha nem is ugyanaz lenne, és hiteles mindkettő. Itt éppen a gimis álompasi, akiről kiderül, hogy annyira nem is álom.

És akkor most tegyük fel a kérdést, ha az agyam mindezt tudja, akkor miért nem tetszik nekem mégse a film? Valamiért az ilyesmi nem jön be nekem. Szégyen, de a Junót kifejezetten utálom is. Itt annyira nem rossz a helyzet, de hasonló kategória a kettő. Szeretnem kellene, értékelni tudom, de nincs meg az érzelmi kötődés.

Egyszer jó volt megnézni, jó film, csak nem szeretem. Bár érteném, miért…

Lady Bird - 5/3,5 hiteles, nagyon átadja a kamaszos életérzéseket, van drámája, jók a színészek. És mégse.

https://www.youtube.com/watch?v=p_S96EpOnFU

(A rákban haldokló öreg már rutinosan válaszol minden kérdésre.)

• Hol érez fájdalmat, mr. Lee?
• Gyorsabb lesz, ha azt mondom, hol nem fáj. (Chicago Med)

(A Joe gyilkosságaira ráébredő Beck bezárva ébred, de Joe még reménykedik, hogy lehetnek a tökéletes pár.)

• Tessék, hoztam reggelit!
• Az, hogy vödörbe pisilek, valahogy elvette az étvágyam.
• Nos, kiürítettem a vödröt, ha esetleg kételkednél, mire vagyok képes a szerelem nevében. (You)

(Sheldon szülei egy gyerekkori szerelem miatt kicsit játsszák a sértődöttet, amire Bonnie is felfigyel.)

• Ez meg mi volt?
• Büntetem.
• Miért?
• Igazából semmiért, de ha már elkezdtem, nehéz abbahagyni. (Young Sheldon)

(Benny összefut két ügyvédtárssal, akik láthatóan ünnepelnek.)

• Hát, igazság szerint volt egy nagy ötletem, hogy a kliensem kihozzam a sittről. Életfogytig lecsukták, szóval…
• Szóval mit csináltál? Sütöttél neki sütit fűrész töltelékkel? (Bull)

(A nő feje fáj, de nem adnak neki aszpirint. Közlik vele, hogy drognak minősül, így nem tartanak. Ő nagyot nevet, és magában narrál.)

Ezen Pablo is jót nevetett volna. Aztán megölette volna mindkettőt. (Escobar)

(Jake és társai akaratlanul nyomra vezettek egy bűnözőt, de a kis irónia ilyenkor sem árt.)

• Ez Gio Costa. Hogy jutott ki a börtönből?
• Biztos jó magaviseletért. Nagyon jó modorú pasas.
• Igen, ő meg a gorillája igazi tündérnek tűnnek. (Brooklyn Nine-Nine)

(Stine a városba érkezve, a káosz közepén felfigyel egy szálló, piros lufira, mint King „Az” című sztorijában.)

• Tudtam! Tudtam, hogy ezt én találtam ki! (Libabőr 2.)

Szuperhősös, pszichológiai intézetes, átverős.

David Dunn titokban az utcán járőrözik, és segít az embereknek. Fia, Joseph a háttérből mellette áll, és adatokkal segíti a munkát. Most éppen a sorozatgyilkos és emberrabló nyomában vannak, aki lányokat ejt áldozatul. David ráakad, lecsap rá, de az akció rosszul sül el, a rendőrség közbeavatkozik. Mindkét fél, David és Kevin is egy pszichiátriai intézetbe kerül. Dr. Staple olyan emberekkel foglalkozik, akik szuperhősnek képzelik magukat. Rá akarja őket ébreszteni, hogy nincs bennük semmi különleges, egy trauma és egy sérülés miatt hiszik maguk másnak. David és Kevin énjei is merengeni kezdenek, kinek van igaza. Csak képzelték, hogy természetfelettiek? Az intézetben kezelik Mr. Üveget is, aki csak látszólag van katatón állapotba. Még nem tett le róla, hogy bizonyítsa a világnak az elméletét. De nem ő az egyetlen, akinek van egy titkos terve.

M. Night Shyamalan olyan rendező, akit a kezdeteknél mennybe emeltek. A Hatodik érzék egy olyan film, ami a mai napig hivatkozási alap. De aztán nem akart összejönni az újabb siker, pedig próbálkozás volt bőven. Egészen a Széttörve címűig, ami újra kasszát robbantott, és aminek már nagyon vártuk a folytatását.

Amire a rendező húzott egy nagyot. Ugyan nem a legnagyobb sikerét mosta egybe ezzel, de volt még egy filmje, amit tematikailag ide lehet illeszteni, és amit nem tiport a kritika a földbe. A Széttörve és a Sebezhetetlen közös folytatást kapott, ez lett az Üveg. Annyit már leszűrtem, hogy megosztó lett. Van, aki nagyon utálja a végét. (Moziból kijövet volt, aki nagyon szidta.) Nekem tetszett, igaz a film egészére mondom, nem kifejezetten a végére.

A vége, amit nem fogok most elmesélni. Nem olyan, mint amit vártam. Igazság szerint el sem tudom dönteni, hogy érzek miatta. Van, ami miatt szomorú vagyok, de valami nagyszerűt is érzek benne. Keserédes? Talán ez a jó szó, de frappáns. Nem olyan csavaros, mint a Hatodik érzéké. Olyan még egy nem lesz. De jó, ötletes és nagyon megy a tematikához. De ezzel le is álltam, nem a végét akarom elemezni!

A cselekmény is ötletes. Már eleve az, ahogy David, Mr. Üveg és a Horda egy univerzumba kerülnek. De ezt megfejeli a pszichiátriai intézet, ahol a film akció helyett intellektuális kihívás lesz. Meséltem már nektek Az őslakó című filmről, melyben egy történelem professzor azt állítja, már több ezer éves és a tudós barátok igyekeznek cáfolni ezt. Itt ugyanezt a jelenséget látjuk, egy szellemi párbajt, csak egy sokkal divatosabb és mai témával. Létezhetnek-e szuperhősök? Shyamalan nagyon jól csinálja, hogy a film sokáig nem foglal állást. Mi láttuk az előzményeket, tudjuk, hogy Kevin állati énje mennyivel több embernél. Láttuk, ahogy David sebezhetetlen volt, nem csak képzelte. Mégis, engem sikerült pöccögetnie a filmnek, hogy megkérdőjelezzem, amit láttam. És a színészek is remekül adják, ahogy inog a hitük. A csapda, a gondolkoztatás, ez a pszichés feszültség nagyon bejött.

Az is, ahogy a képregényes sablonok, világ, mindent áthat. Szinte enciklopédikusan.

Nagy a sztárdömping is. James McAvoy iszonyat nagyot játszik ebben a filmben, de Samuel L. Jackson is. De rajtuk kívül is, nagy nevek és feltörekvő csillagocskák, jó alakítások vannak.

Nem az akció lesz maradandó élmény. Hanem a film intellektuális kihívása és McAvoy.

Üveg - 5/4,5 a vége miatt talán nem fog mindenkinek tetszeni. De a sztori okos, McAvoy meg remek.

https://www.youtube.com/watch?v=cHC9CgJOEk8

5: Csizmás kandúr - Shrek ellenségéből barát lett, majd saját filmjének hőse is: Csizmás, a kandúr címmel. A Shrek sikerét messze nem érte el, újabb egész estés kaland nem is indult belőle, de rövidfilmekben azóta is felbukkan a legnagyobb szemekkel nézni tudó, spanyol virtusú kandúr. Saját filmjében különben az ő múltjába is betekintést nyerhettünk. Melyben akad kaland, szerelem, bűnbocsánat. Meg a macska, aki Antonio Banderas hangján beszél, és hatalmasak a szemei. Tanulságnak meg annyit, hogy a romlott tojást ki kell dobni!

4: Alejandro - a Sicario első részében még a különös mexikói volt, akinek nem is látta át sokáig a hősnő a szerepét a kartell elleni harcban. A második részre azonban már övé az abszolút főszerep. Megint van egy merész akció, mellyel jó nagyot lehet ütni a drog bizniszen. De a politika bekavar, és a sicario maga kell, hogy boldoguljon. Lehet egy korrupt, gyilkos alak is erkölcsös? Sokkal inkább akciófilm, mint az előzménye. Látványos, szikár, de az a pofoncsapás nincs benne. Az elsőben benne volt az illúziók halála - Alejandro mindezen már régen túl van, ő megy a saját útján véren és golyókon keresztül. A szereposztásra, a látványra nem lehet panasz, és akciófilmnek is korrekt.

3: Vadász - a mese újrázások egyik szép reményű vállalkozása volt a Hófehér és a Vadász. Darkosabb, sötétebb Hófehérke kalandfilm készült, de a filmmel, és a hősnőjével is akadtak bőven gondok. (De most komolyan, Kristen Stewart, mint Hőfehérke? Hol kellene a varázstükörnek szemüveget íratni? Theron jó pár évvel idősebben is messze jobban néz ki, a színészi képességekről nem is beszélve.) Nem is meglepő, hogy a folytatásra már csak a Vadászt vitték át, akinek megismerhettük a múltját, a szerelme történetét, és kaptunk egy újabb boszorkány királynőt is. Látványos, tele A listás sztárokkal. Nálam messze felülmúlta az első részt, mondhatni, minden tekintetben.

2: Dumbledore - oké, elvileg ez Göthe története, akit csak emlegetnek a Harry Potterben a tankönyvvé lett könyve miatt, de kezdem azt gondolni a 2. részt látva, hogy ez sokkal inkább lesz Dumbledore nagy kalandja, mint a legendás állatok megfigyelőjéé. Mert még Voldemort előtt is volt egy olyan sötét lelkű mágus, aki készen állt felforgatni a muglik és varázslók életét. Az első rész kifejezetten szerethető volt, bevezetett jó szereplőket. Azt nem is bánom, hogy láttam és szerettem. A Grindelwald bűntetteiről már nem tudok ilyen kedvesen beszélni. Tartalmában nagyon üres lett, csak egy hosszadalmas expozíció a sorozat következő része előtt. Hát igen... most erről akarnak annyi bőrt lenyúzni, amit nem szégyellnek. Hiába a jó színészek, látvány, ha a sztorit ennyire semmibe veszik...

1: Bilbó - mert tudjuk, az Egy Gyűrűt meg is kellett találni, hogy a Gyűrűk ura eseményei beindulhassanak, és megalakulhasson a Gyűrű Szövetsége. Egyszer régen volt egy hobbit, akit egy minden lében kanál mágus a törpék útjába sodort, akik elindultak visszavenni az otthonuk és a vagyonuk egy sárkánytól. A durva az, hogy a legfontosabb aztán nem is az lett, hogy mi történt Smauggal vagy a törpökkel. Hanem, hogy Bilbó beesett egy barlangba, ahol összefutott egy igencsak mutálódott másik hobittal. Akinek volt egy drágasága... mondhatni, a többi már történelem. A recept nagyjából ugyanaz volt, mint a nagy testvér esetében: gyönyörű tájak, neves színészek, szemkápráztató CGI és akciók, miközben szerelmi szálat is kreáltak, és igyekeztek a korábbi nagy kedvenceket is bevonni egy kicsit. Csak éppen, szerintem, nagyon túlnyújtották. Hogy is lehet újabb trilógiát forgatni egy akkora regényből, ami a GYU első kötetének a felét, ha kiteszi? A kevesebb több lett volna, de így is helye van a polcon.

Zaklatós, nyaralós, kapcsolati gondos.

Bryan és Cassie egy olaszországi nyaralással próbálják a kapcsolatukat helyrehozni. Egy veszekedésüket követően a nő megcsalta a férfit, és most sérült a köztük levő bizalom. Cassie találta az elragadó vidéki házat, ahol maguk lehetnek egy elragadó környéken. Bryan azonban a gyönyörű környezet ellenére is szenved. A helyzetet bonyolítja, amikor Cassie futás után egy olasz férfival jön haza. Elbotlott, megsérült és Federico hozta haza. Bryan féltékeny lesz, látja, hogy Federico hogyan néz a barátnőjére, és mindig felbukkan a környezetükben. Vacsorát főz nekik, kirándulni viszi őket, és elkezdi szétzilálni a megmaradt kapcsolatukat is. Amikor már az életük is veszélyben forog, Bryan rádöbben arra, Federico milyen őrült játékot játszik velük, és harcolni kezd magukért.

Már a napokban írtam, hogy mennyire szívesen mutatják a filmek azt, hogy az amerikai turistákra csupa veszély leselkedik a nyaralásokon. A Zsarolásban elrabolták a fél családot váltságdíjért. De az ugye, a harmadik világban volt. De nehogy azt higgyétek, hogy Európába jönni jobb! Ha elég keletre mennek, megszállhatnak olyan hotelekbe, ahol a menün a brutális meggyilkolásuk szerepel. De mi van az olyan helyekkel, mint Olaszország?

Az otthon melege egy ilyen szituációt mutat meg. A kifinomult, európai bűnözők már okosabban használják ki az amerikai turistákat. Bekamerázzák az egész házat, és olyan honlapokat hoznak létre, ahol kellő díj ellenében bárki leselkedhet utánuk. Ha nagyon szerencsés az amerikai turista, még egy szociopata is rájuk kattan, és zaklatni kezdi őket. Hol vannak már a régi szép idők, amikor Chevy Chase felpakolta a kis családját és a Szex házszámot keresték Németországban, mert gondjuk volt a 6-os szám megfelelő ejtésével…

A film cselekménye a megszokott zsánereket követve mozog. Nem pörögnek az események, de ez most nem zavaró, mert lelki konfliktusokkal növelgetik a feszültséget. Mondjuk, kissé eltúlzottnak érzem, ahogy Bryan lelki traumáit részben kifejtik. Megcsalták, ezen nem bírja túltenni magát, és most se bizalom, se szex. Azért abban van valami beteg, hogy még önkielégítését is arra végez, hogy elképzeli, a barátnője éppen mással csinálja. Amiért nem képes a nővel lenni, de elhagyni se akarja. Ahhoz képest, hogy ez elvileg egy zaklatós thriller, nagyon sok hangsúlyt kap, hogy Bryan nem bízik a nőben. Hiányzott nekem, hogy leüljenek ezt megbeszélni, haladjanak, csak szenved mindkettő. Ilyen szempontból Federico legalább terapeutának bevált… kimozdította őket a holtpontról.

Az is érdekes, hogy a férfit mi mozgatja. Mármint, Federicót. Az elején csak egy helyi férfinak tűnik, aztán a film fokozatosan megmutatja, miben mesterkedik. És szépen keverednek a szakmai – amennyiben ezt szakmának nevezhetem – és a magánéleti húzásai. Különben lenne egy tippem arra, hogy a szervezet eredetileg csak kukkolni akart, Federico beavatkozásai nem a nézők szórakoztatását szolgálta. De ki tudja?

Nem egy nagy stúdiófilm, amit mutat a szereposztás is. Aaron Paul kapaszkodik, de még mindig a Totál szívás a csúcsa. Emily Ratajkowski meg biodíszlet. Mi más indokolná, hogy kis túlzással minden 20 percbe zuhanyozik egyet a filmben?

Vannak jó részei, de összességében valami többet vártam. Egyszer érdekes volt.

Az otthon melege – 5/3,5 a hangulata megvan, érdekes a szkript is. De a karakterekről keveset tudunk meg.

https://www.youtube.com/watch?v=DJyfgoZXoqM