Lenne kedvem azon viccelődni, hogy Colin Firth lefokozásra került. Legutóbb a világháborúban még György királyként láttam, most viszont csak egy csavar a megtévesztések kémjátszmájában, mint Ewen Montagu. (Bár legalább, majdnem Shakespeare-i nevet kapott.) De azért többet érdemel ez a film, mint hogy ennyivel beérjük róla.

Először is, megtörtént eset az alapja, amiről könyv is született. Bár a partraszállások közül a normandiai a híresebb, azért a szicíliai is fontos lépés volt abban, hogy a nácik elveszítsék a háborút. A film azt dolgozza fel, hogy a nácik számítottak is ilyen akcióra, és hatalmas veszteségek lettek volna, ha nem sikerül a németeket valahova másfelé elcsalni. Így megindul az agyalás és a kémgépezet, hogy azt hitessék el, Görögországban akarnak a szövetségesek partra szállni.

Az egyik őrült ötlet volt a címbeli művelet. Vagyis: egy hullát beöltöztetnek angol katonának, és az egyik nála elhelyezett levél utal arra, hogy hol és mikor jönne a partraszállás. Olyan egyszerűnek tűnik, de minden részletnek passzolnia kell. Megalkotnak egy egész életet a halottnak. Még azon is komoly töprengés megy, hogy melyik levelet melyik zsebébe tegyék. Innen túlzásnak is tűnik az alaposság, amivel a kamu alakot megalkotják. Pl. miért van kedvenc étele? Ezt rajtuk, a kitalálókon kívül ugyan ki tudná? A nácikat biztosan hidegen hagyja, hogy egy megtalált holttest életében a tojást vagy a szalonnát szerette jobban. Az tűnik fontosabbnak, hogy hol érjen partot és mennyi idő telik el, amíg nem kezd el rohadni és lesz nyilvánvaló, hogy nem vízbe fulladt.

Ez is volt a filmmel a bajom: sok mindent kitalálnak neki és mesélnek róla, ami szerintem teljesen felesleges részlet és minek?

A hadművelet még két szállal játszottak: az egyik, hogy a kémeket ők maguk is keresik, és mindenki gyanús. Ewen, aki egy nagyon elkötelezett katona, aki a családját is hanyagolja a munka miatt, a főnöke szemében mégis gyanús, mert van egy különc bátyja. Charles, aki szintén benne van a hadműveletben, felsőbb parancsra kémkednie kell a munkatársa után.

A másik, hogy Ewen és Jean, akiről mintázzák a halott kitalált barátnőjét, elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz. A nő özvegy, a férfi családja Amerikába menekült. Megvan a szikra, de egyikük sem az a személy, aki tönkretenne egy családot vagy viszonyt kezdene. Charles, akinek szintén tetszik a nő, ennek ellenére nagyon féltékeny és kicsinyes, értelmetlen személyes sérelmek miatt a műveletet is majdnem veszélyeztetik. De mindegyikük annyira hazafi, hogy azért addig nem mennek el.

Jót tettek a filmnek a kis színes, gyakran humoros betoldások a kor ismert alakjaival. Megjelenik Churchill, és visszatérő mellékszereplő Ian Fleming. Azon végig viccelődnek, hogy mindenki kémregényt ír szabadidejében. A végén Fleming is kopácsolni kezd az írógépen, és mai fejjel tudjuk, ő mit ír meg: James Bond alakját teremti meg.

Amennyire egy kémfilm látványos tud lenni, ez az. Bár a vonzóerőnek inkább a színészeit érzem. Firth simán húzónév, és olyan színészek lépnek mellette színre, mint Matthew Macfadyen, Kelly Macdonald (a Broadwalk Empire óta utálom, de ez már a személyes gondom), Jason Isaacs többek között.

Az egész abszurditásán túl az már önmagában érdekes, hogy ilyesmiken is múlik egy háború. Mekkora baj tud lenni, ha a helyi, tanulatlan halottkém helyett éppen a fulladásokra specializálódott madridi fejes van a helyszínen…

Azért már magyar tartalmak is tűnnek fel a szolgáltatókon. Ilyen lett ez a film is, amit adtak a mozik is, és most otthon is lehet nézni.

A történet egyszerű, mondhatni egyenes. Pesten egy idős férfit telefonon hívnak, az unokája balesetet okozott. Ha fizetnek, a sértett eláll a feljelentésről. Az öreg persze mindent odaad, hogy azután rádöbbenjen, csalás áldozata lett. A rendőrség nem tud mit tenni, az idős úr kórházba kerül és hitét veszti. Az unoka maga kezd el nyomozni.

Amiért működött ez a film, hogy el tudta hitetni, hogy Rudi belecsöppen ebbe az egészbe és a maga kis módszereivel hogyan nyomoz. Csupa olyasmi, amit el lehet hinni, hogy ő is meg tud tenni egyszerű irodai kisegítőként. (Pontosan nem derül ki, mi a végzettsége, de egy multiban ő hordja a postát, meg ugráltatják, ha pl. az értekezletre be kell állítani a kivetítőt. Nem éppen karrier.) Az igaz, hogy a szerencse néha segíti és vannak nagy véletlenek, de ez az ára annak, hogy haladjon előre az ügy. Mert egy ponton az, hogy más áldozatokkal is beszél, megnéz minden eladó órát a környéken, nem vezet előre. Az viszont igen, hogy észreveszi az egyik csalót és követi a lakhelyére.

Úgy tud moralizálni az önbíráskodás kérdésén is, hogy nem lesz tőle lassabb vagy szájbarágós. Kifejezetten tetszett, amikor az öregek terápiaként lőnek, meg elképzelik, mit tennének, ha elkapnák az őket becsapókat. Majd tényleg ott a bandavezér, számon lehet kérni. De mit tehetnek meg? Összecsapnak a nézetek, és igazat lehetne adni mindenkinek. A civileknek nem dolga, hogy bíróságot és hóhért játszanak. Viszont, abban is ott az igazság, hogy 1 vagy 2 évre leültetik, ha le tudják a férfit, aztán szabadul és folytat mindent tovább. Hol ott akkor az igazság? A film eldönti a kérdést, azt meg a néző eldönti, egyetért vagy sem.

Amit nem tudtam eldönteni: Rudi mennyire is szerencsétlen? Ahogy feltalálja magát, és megteszi, amit a rendőrség nem tudott (vagy nem akart), talpraesettnek tűnik. Ahogy azonban viselkedik mellette, amilyen a beszéde és a tartása, az egész összkép, olyan esetlen és lábtörlő. A munkahelyén is az utolsó, mindenki bábjának tűnik. Zsuzsi, a cégnél az egyik telefonos munkatárs sokkal karakánabb. Ő mondja egyszer a fiatalemberről, hogy mennyire gyenge karakter – abban van félrevezetés is a rendőrség számára, de érzek benne igazságot is. Blahó Gergely vagy nagyon elkapta Rudi esetlenségét, vagy nem tetszett, ahogy megformálta az alakját.

Nem egy látványfilm, de két dolog kárpótol: ahogy összeáll a történet és Rudi a csalók nyomára akad, majd összerak egy csapdát is némi segítséggel. A másik, hogy elég jó a stáblista. Főleg az időseket játszó színészek között akadnak nagy nevek – bár, a célközönséget könnyen lehet, hogy nem Voith Ági, Hámori Ildikó, Jordán Tamás vagy éppen Tordai Teri miatt ül le a film elé.

Kellemes meglepetés volt összességében. Kifejezetten szerettem benne, hogy nem szálltak el és forgattak egy hihetetlen bosszú történetet, nagyon sok eleme éppen annyi és olyan, hogy akár meg is történhetett volna így.

Még emlékszem, milyen boldog voltam, amikor az új Kacsamesék egyik részében feltűnt a Csipet Csapat is. Szépen animálva, helyesen, egy kaland kezdetén. Aztán nem lett belőle sorozat. Most viszont itt van ez a film, és kb. úgy érzem magam, mintha beletapostak volna a gyerekkoromba.

Az még csak hagyján, hogy félig élőszereplős, félig animált. Egy olyasmi világot mutatnak nekünk, mint a Roger nyúl a pácban esetében, ahol a mesefigurák éppen úgy részei a való világnak, mint a hús-vér emberek. Még az is hagyján, hogy itt Chip és Dale egykori jó barátok, akik együtt mentek szerencsét próbálni Los Angelesbe, és Dale önző döntései miatt ért véget a sikersorozatuk, a Csipet Csapat, és most évekkel később kénytelenek megint összedolgozni, hogy Lipit megmentsék. (Sose próbáltam leírni a nevét… Angolul Jack, az jobban menne.)

De – a történet és a figurák tele vannak olyan elemmel, ami miatt ez az egész paródia is lehetne. Vajon az akart lenni, a Disney a saját paródiáját forgatja? A történetben van egy banda, akik régi klasszikusok béna folytatásait hamisítják. Hát ez a film is olyan, mintha az ő műhelyükből került volna ki. Mindenkibe rúgnak egyet, akibe lehetett. Pedig nem, ez csak komédia – nem paródia. A kritikák, a szinkronhangok, az egész egy komoly műsornak tűnteti fel, és zavar is, hogy csak én érzem elárulva magam.

Már ott felvontam a szemöldököm, hogy Dale mesehős plasztikának vetette alá magát, és 3D átalakítást végeztetett magán. Pont olyan lett, mint amilyenek az ilyen mesehősök lenni szoktak: ronda. Chip maradt rajzolt és milliószor jobban is nézett ki úgy.

Aztán, Disney hősök utóélete. Fognak egy tucat szereplőt, és látjuk, miképpen nyomorog most. Sonic, aki köznevetség az emberi fogaival. Az új Batman film, amiben Batman ET ellen küzd. Ahogy a Polar Expresszen szörnyülködnek többen is. Cuki Péter, aki egykor Pán Péter volt. Most meg bandavezér, pocakkal és borostával, de még mindig a régi zöld ruhájában. De még Paul Rudd is bevállalta, hogy meséljen arról, hogy a Hangya helyett (Ant-Man) eredetileg Bogaras Srác lett volna, azzal a tehetséggel, hogy az idős nénik szeretik (Aunt-Man).

Miért jó az a Disney-nak, ha ilyen szinten alázza magát? Én annyira paródiának és gyakran sértőnek éreztem, ami belekerült. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ez nevetősen vicces is lehet. Mégis, hogyan? Azt meg hagyjuk, hogy Sziporka és Zümi házasok és családot alapítottak. Ahogy kinéznek a légy – egér vegyes gyerekei…

A nyomozás, a két egykori barát újra egymásra találása is unalmasra sikerült. Azzal próbáltak egy kis csavart belevinni, hogy a rendőrök között van egy áruló, de az is inkább idegesített. Pláne, hogy a legegyszerűbb indokot adták neki, amiről még monológot is kapott: szeretem a pénzt.

Egy poén volt, amin azért mosolyogtam és volt egy ’jé, tényleg’ pillanatom. Amikor a mókusok el akarnak tűnni a tömegben egy mesehős fesztivál félén, és Dale szól Chipnek, hogy csak kapjon fel valamit a mellettük levő ruhákból. Éppen egy Indiana Jones stand mellett álltak, és Chip az Indy-féle kalapban és dzsekiben kiköpött önmaga a Csipet Csapatból. Eltűnés helyett mindenki rájuk ismer.

El nem tudom képzelni, annak, aki most találkozik először az amerikai mókusokkal meg sok más Disney mesehőssel is, milyen kép jön le ebből. Nem olyasmi, amit a Disney helyében magamhoz akarnék társítani.

Sokadik része a történetnek. Harmadik vagy negyedik? Az előzményekhez különben nem sok köze van, ártani nem árt az előismeret, de a lényeg anélkül is érthető.

Otto megtanítja a méret varázslatra Felixet, hogy vigyázzon a dolgaira, amíg azokat elviszik egy kiállításra. Persze, Hulda meg akarja szerezni az erőt, ármánykodik és még diákokat is épít be Felix osztályába. Meg is van az új konfliktus: Ella már nem csak a legjobb barát, a barátnő is szeretne lenni Felix mellett, akinek viszont az új lányon, Melanie-n akad meg a szeme. Aki különben Hulda egyik diákja és tolvaj. Akad bőven komikus helyzet, félreértés, meg kamasz útkeresés.

Ami a gond vele: a történet szerint a srácok 14-15 évesek. Csak éppen a filmek óta több év eltelt, és nem ennyinek néznek ki. 17-18-nak sokkal inkább. (Különben ennyi idősek voltak a forgatáskor, rákerestem.) Ott a szerelmi téma is jobban feküdne, mint végzős általános iskolásoknál.

Kettes gond, Axel Stein. Értem, hogy ő a legismertebb a stáblistán, de egyre kevesebb a szerepe és csak írják neki az idióta jeleneteket. Az még vicces volt, ahogy folyton megfeledkezik róla, hogy az ételben/italban altató van, és kb. fél nap folyamatosan kiüti magát a kávéval. Jelen van szinte végig, de a cselekményhez nem ad hozzá semmit.

Túl gyerekesek a poénok? Ez is áll. Pl. az igazgatónő nagyon odavan a gondnokért, és szintén, de csak kerülgetik egymást. Az már tragikus, ahogy még csókolózni se tudnak, amikor végre rászánják magukat, hogy kifejezzék az érzéseiket, az orruk folyton ütközik, és inkább feladják az egészet.

Ebben különben is nagyon korhatáros a film: Felix és valamelyik lány első csókja várt esemény a cselekményben, a szülők pl. nagyon meg is akarják lesni. Nem is azért, hogy Melanie vagy Ella lesz a barátnő, hanem, hogy az első csók elcsattanjon. Ehhez képest valami mindig közbejön: beüt az altató és kidőlnek, vagy csak simán közlik, kiszólva a filmből, hogy ezt nem lessük meg és elveszik a képet. Különben sem tetszett, ahogy Felix a végére inog a két lány között, de ez már egy másik történet.

Látványra tévéfilmes és olcsó, cserébe valósággal ízléstelenül színes és harsány. De legyen, a kisebbek a célközönség. Neveljünk ízlésficamra…

Üzenet se nagyon van benne, de tévés komédia kamaszokkal, legyen.

Annyira nyitva hagyták különben a történetet, hogy akár folytatni is lehessen, de azt nagyon nem szeretném, ha huszonévesek játszanának elsős középiskolásokat. Aranyos, nem egy ízléstelen és bántó film, csak buta. Elég fáradtan ez még nézhető volt.

Ha választhatsz, mit nézel meg előbb: az előzménysorozatot vagy az alapot? Én már ezt is, azt is próbáltam, és mondhatni, mindig a történettől függött, hogy melyikkel lett volna érdemes kezdenem. Mert néha tényleg az adja a pluszt, hogy a már meglevő tudásunkat egészítjük ki.

A Twin a Kakegurui előzménysorozata, amit még nem láttam. Ez az előzmény, hogyan kerül az Akadémiára Mary és válik ő is a szerencsejátékok rabjává. Mivel most az időrendre szavaztam, ezt vettem előre, majd meglátjuk, mennyire döntöttem így jól.

Az alapokat gyorsan megkapjuk és bevezetnek az Akadémia életébe, a csoportokba és a kezdődő viszályokba. Mary kívülállóként érkezik, de egyetlen célja van: nyerni. Ő ezt társadalmi felemelkedésként kezeli: jó tanuló, népszerű diák, vezető egyéniség. De az Akadémián ehhez nem jól tanulni kell, hanem remekül játszani és csalni. Mary így belevág – szereznie kell egy játékbarlangot, nyereséget kell termelnie és megnyernie a játszmákat. Itt, amit lehet, megtöltenek szerencsejátékkal és mivel ez a gazdagok iskolája, hatalmas tétek mennek. Milliók. Ugyan Mary családi múltjáról nem volt szó, de azt nézve, hogy az első nyereménye a kiinduló tőkéje, szegény családja lehet.

A részeket megtöltik az aktuális játékok, és itt mindenből játékot faragnak. Még a párkeresésből is. Mary pedig roppant céltudatos és gyorsan tanulja a szabályokat. Arra is pillanatok alatt rájön, hogy a csalás sem tilos, csak ne bukj le. Ötletes, mi mindent ki nem találnak. Az már egy fokkal nehezebben követhető, hogy a statisztikai arányokat hogyan manipulálják és válnak ez által nyertessé. A legtöbbször azt látjuk, hogy a valószínűségszámítással szórakoznak és döntik a maguk javára a játszmát. Csak éppen ebben a pár részben a szerencse nem jelent meg. Az, hogy pl. 75% esélyed van nyerni, nem jelenti, hogy tényleg nyerni fogsz. Most viszont, ha az arányokat a maguk oldalára állították, nyertek is. Hol marad így a véletlen? Mert azt nem lehet teljesen kizárni.

A játékok kiegészülnek azzal, hogy ez milyen hatással van a társadalmi hierarchiára. A vesztesek cicuska/kutyuska státuszba kerülnek, akiknek mindenkinek engedelmeskedni kell. Az kifejezetten perverz, ahogy személyi rabszolgákat is használnak, és nyakörvet adnak az ilyeneknek. Még olyan szereplő is van, aki szereti, hogy személyi rabszolga, és féltékeny arra, akit az úrnője szintén rabságba akar vetni. Azért ez már komolyan beteg.

Mellette érdekcsoportok is alakulnak, és ők is mesterkednek. Ennek a szálnak csak az alapjait kapjuk meg, tippre ezzel az iránnyal kezd többet az alapsorozat. Ahogy egyes szereplőkben is sokkal több a lehetőség, mint ahogy itt feltűntek. Róluk is gyanítom, hogy az alapsorozatban számítanak.

Van itt értelme jókat és rosszakat hirdetni? Nincs. Aki ebbe a rendszerbe belemegy, már van egy ferdülése. Érdekek ütköznek, vannak kiemeltek, akiknek drukkolunk és ennyi. Mary azért lehet hősnő, mert neki még vannak igazi barátai és ez olyan érték, amivel a többség már nem rendelkezik. Csak nyerni akarnak, manipulálni és mások nem érdeklik őket. (Mary barátnője különben a jóságában ellenszenves: ahogy Mary-ben a megmentő lovagot látja. Már szinte szerelmi szál részéről.)

Grafika: szép. Élénk színek, látványos és annyiféle helyszín van az Akadémián belül, hogy fel sem merül, hogy be vagyunk zárva a szereplőkkel. Látványos, mutatósan összerakták.

Kedvcsinálónak működött, ha rászántam magam az angol feliratokra, majd elkezdem a sorozatot is. Azért a statisztika – matek részétől angolul idegenkedem, de majd túlteszem magam rajta.

Amit megnéztem, mielőtt elmegyek és el leszek vágva a sorozatoktól. Most bajban is vagyok, hogy több a kérdésem, mint a válaszom.

Nagyon sok színtér között mozogtunk, minden szereplőt megmozgattak, akit eddig megismertünk. Kicsit mindenki haladt előre, és érezni is, hogy minden szál halad valami felé.

Délen csatára készülnek, a maradék ember készül szembenézni az orkokkal a torony védelméből. Sok esélyük nincs, egy tünde nem fogja őket megmenteni. Ott is van titok, a kardé. Ami nem is kard???

Galadriel Numenor régenskirálynővel indul háborúba, és a hajón ott van Isildur is. Meg a trónörökös, akit nem tudok még mindig hova tenni. Lesz másik emberi királyság is? Még azon is töröm a fejem, hogy lehet, azt is meg kellene néznem, Rohan királyi családfája honnan ered. Bár ez a srác inkább kovács, mint lovász.

Elrond azzal nézett szembe, hogy a tündék igazából miért küldték el a törpökhöz. Az a szál különben irritál is - egy ritka nemesfém most misztikus jelentőséget kap? Jaj.

Végül, ott van az égből zuhant férfi. Akinek fura szerzetek járnak a nyomában, nagy és sötét a mágiája. Most sikerül a kis barátját is megijesztenie - érdekes lesz, mi lesz, ha jönnek vissza az emlékei és jobban tudja használni a mágiát.

Bennem már felmerült az is, hogy egyes események nem egyidőben játszódnak a többivel. A Westworld szerkezetéhez hasonlóan meglephetnek, hogy illenek össze a részek. Majd kiderül. Bár, egyes utalások szerint meg mégsem, és egyidőben járunk... Ha belegondolok, megvannak a közös pontok és ahogy egyik helyről mentek a másikra. Délen utaltak a zuhanásra, ami beköti a mágust. Az a kettő lehet más idősíkon. Elrond és Galadriel története van összekötve, ők mozogtak egy légtérben, aztán vált szét a száluk.

Nem is tudok érdemben beszélni róla, annyi most a kérdőjel. Mi lesz, ki kicsoda, mi micsoda. Így pláne fájni fog, hogy a jövő heti részt egy hét késéssel tudom megnézni, annyira sok most a kérdőjel a fejemben. Van vajon arra esély, hogy a zuhanás és a déli harcok a múltban zajlottak? Hogy onnan menekült az emberi trónörökös? Vissza kellene keresni, hogy a tündék látták-e a zuhanást, azzal lehetne sakkozni...

Különben megvolt a humor, a játékos részek, és még mindig jól néz ki a sorozat. A zenéje is szép, most kaptunk egy kellemes dalt is.

De nem tudok elszakadni attól, hogy mennyire érdekel, merre haladnak most az események. Hogy jutunk el a gyűrűkhöz? Az egyik szálon van harcos kovács trónörökös, a másikon akad mágikus erejű kómás, ott az a kardtöredék is...

Majd meglátjuk...

Már készülök nyaralni és pakolok, így csak két sorozatrészre volt időm.

Az American Horror Stories (s02e04) ezen részében kicsit időutaztunk. Vagyis, nem napjainkban, hanem történelmi korszakban játszódott a rész. Kb. mint a Roanoke, vagy talán kicsit később, de mindenképpen a szigorúan vallásos telepesek korában.

Adott egy járvány, meg egy pap, aki arra használná a betegséget, a félelmeket, hogy hatalmat szerezzen magának. Elég messze elmennek és egyre inkább horroros a hangulat. Már a felvezetés is megfeküdte a gyomrom a fekélyes lánnyal, de amikor jött a szívevés is…

Rendben, szerencsére nem premier plánban bontják a holttesteket és hasonlók, de az egésznek a hangulata sötét. Nem véres, de majdnem. Ez a rész jól sikerült fele, ahogy az emberek egyre inkább fanatikusok.

A másik szálon két fejőlány jön rá, hogyan lehetne védettséget szerezni a fekete himlő ellen. De, ott a pap velük szemben, aki meg könnyen rájuk süti a boszorkány bélyeget. Csak belekevernek némi szerelmi szálat, szexualitást – nekem ez nem hiányzott a részből.

Pedig külcsínre rendben van, és a szereposztásban is van poén. Az egyik telepest az American Crime Story-ból hozták, a másik meg a Salem egyetlen lelkiismeretes, kedves papja, aki itt az őrült szerepét kapta. Meglepően jól – pedig nekem annyira a jófiú ugrik be róla.

Horror történet a vége is – vigasztalan és sötét. De ez az egész részre igaz.

Haladtam egy résznyit a The Lazarus Projecttel (s01e02) is. A szerkezetet tudtam benne értékelni, de magát a részt unalmasnak találtam.

A jelenben Sarah balesetet szenved, és pont abban az idősíkban, amiről nem akarnak visszaugrani, mert a terror eseményt sikerült elhárítani. George nagyon fogja a kezét, meg imádkozik, hogy a nő jobban legyen. Archie is sulykolja, hogy a nőért nem mehetnek vissza, a világ sorsa a fontosabb.

A csavar az benne, miközben George a barátnőjéért drukkol, visszapörög az idő, és látjuk, ahogy Archie megmentette a világot Ross oldalán. Nagyon sokszor vissza kellett menniük, és közben egymásba is szerettek. Ez pont az az idő, amikor George és Sarah összejöttek, és látjuk azt is, mindig másképpen hogyan alakult a pár sorsa. És vajon mi lesz Ross és Archie sorsa? Szépen összecseng minden. Ez az, ami tetszett.

Még annak is van értelme, hogy George hogyan és miért fordul Rebrov felé.

Csak maga az, ahogy George várakozik és a páros korábban próbál megoldást találni egy válságra, önmagában semmilyen. Legtöbbször azt látjuk, hogy Archie és Ross ülnek, nézik a lassan átrepülő és becsapódó rakétákat.

Nem mondanám látványosnak sem. Pl. a rakétákat becsapódni sem látjuk. Az akciók egyszer, tévében elmennek, de ott is van ismétlődés és buta megoldás.

Vagyis, még mindig nem barátkoztam össze a sorozattal.

Mivel még pakolok, van egy ledőlt könyvespolcom, amit rendbe kell tennem, holnap is csak sorozatokról mesélek. Viszont, utána majd jönnek filmek és lesz évadismertető is – a nyaralásom alatti időre előre írtam posztot, ne maradjunk filmek nélkül.

Egy jó dolog volt ebben a filmben – simán tudtam úgy nézni, hogy amíg reklám volt a vetélkedőben, átkapcsoltam rá, és néztem 5-10 percet. Bármikor gond nélkül ki-be ugráltam a cselekményébe, és a reklámnál azért jobb volt. Másnál nem.

Az alapötlet még tetszett is – a gazdag pár váratlanul érkezik meg a vidéki villájukba, és ott találják a betörőt. Ő máris kényszerhelyzetben van, és kénytelen sakkban tartani, bezárni, alaposan kirabolni a párost. Amikor elmenne, észrevesz egy kamerát, vissza kell mennie még több pénzért, hogy eltűnhessen. Amíg várnak a táskára, kezdenek elszabadulni az indulatok és kimondanak dolgokat, amelyek különben rejtve maradnának.

Amit legjobban utáltam benne, a keret nélkülisége. Mintha színházi darab lenne – ott van a birtok, és semmi nem ér el ide. Sem a szereplők múltja, az indokaik, sem a külvilág. Még csak nevet sem adtak a figuráknak – van a gazdag vállalatvezető, a felesége meg a betörő. Így aztán sok minden csak utalás, és nem kapunk egy részletet sem. Minek jött ide a betörő? Meg akarta nézni, hogy élnek a gazdagok, pont ez a férfi. De miért ő? Mi a múltbeli kapocs? Nem derül ki.

Az gyorsan érezhető, hogy a házaspár között sincsenek rendben a dolgok. A férfi gyereket akar, a nő táskájában meg ott a fogamzásgátló tabletta. A nő munkája miatt is van vita – érezhetően semminek sem tartja a férfi, hogy a nő vezeti a cége jótékonysági ügyeit. Az igazgató különben is undok figura, aki mindent és mindenkit megvenne. Ahogy könnyeden megszerzi a pénzt, azt is lehet sejteni, hogy a neje mellett más női is vannak. Mi több, az ügyvédekre való utalás, titoktartási szerződés alapján még azt is simán el tudom képzelni, hogy szexuálisan zaklatott egy asszisztenst. De tudni nem tudom, mert semmit nem mondanak el.

A ház a semmi extra kategória. Vagyis, jól néz ki, kényelmes vidéki kúria, de nem kiabál messziről, hogy milyen gazdag a tulaj. Nincs az a hangulat, túltolás benne, mint pl. a Dynasty belső tereiben. Még a medence is nagyon szimplának tűnik. Nem kellett sokat költeni, egy helyszínen lement minden. Mivel a filmidő is rövid, kb. másfél nap, a szereplőknek nem kell átöltözni sem, nem kellett több ruha sem.

A színészek már nevesebbek, de azért nem mozisztárok. Mindenkiről inkább sorozat ugrik be, nem film, bár van moziszerepük is. Jesse Plemons az igazgató – a legdurvább benne, hogy mennyire elhagyta magát. Pocak, kerek arc… Lily Collins a feleség. Jason Segel a betörő – nyomorult, nem tud kicsit sem félelmetes lenni.

Talán csak a film végére betett csavar dob egy kicsit az egészen – de ahogy elindul a jelenet, már lehet sejteni, hogy mi lesz a végjáték. Így van értelme mindannak a feszültségnek és titoknak, amit addig felépítettek.

Nekem nem tetszett – tipikusan az a film, amit fejfájás mellett félkómásan átszendereg az ember.

Kezdek megint belefáradni a Resident Alien (s02e13) évadba, pedig még pár rész van vissza. Ez most megint egy átlagos rész volt – a történet ment előre kicsit, de az a humor, amit szerettem benne, nincs. Újfent Harry lelkileg fejlődik téma volt.

Újfent azzal küzd a szerencsétlen, hogy egyre emberibb. De nem akarja, így most a gyereknevelést akarja űrlény módra intézni, hogy a rész során ráébredjen, mégsem úgy kellene. Persze a baby nem tűnik fel, csak a körötte levők szenvedései miatt jár Harry agya. D’Arcy próbál visszatérni a versenysporthoz, de a lába nehezen bírja. Kitől zsarolni ki gyógyszert? Harryből, aki ad is neki, mert éppen nem akar törődni az emberekkel, és mit érdekli, hogy ezzel a nő árt magának? Asta pedig az anyja nyomára bukkan, aki annak idején elhagyta. Így Harry megnézhette, mennyire szenved attól a nő, hogy úgy bánik vele az anyja, ahogy Harry népe teszi a kölykökkel.

Hol maradt a humor? Mindenki lelkizett. A seriff és a helyettese. Harry és a két nő. Talán csak a polgármester – üdülő építés volt más, de az meg olyan érdektelen…

A pozitív az volt, hogy kiderült, melyik lények ügyködnek még a Földön. Nekik jobb a kinézetük is, mint Harry űrlény alakja. A szürkék pedig veszélyesek, majd kiderül, miért és hogyan.

Továbbra is szürreális élmény a The Good Fight (s06e02). Nem tudom hova tenni, mire akarnak kilyukadni a tüntetésekkel a háttérben, valamint Diane kizökkentő kísérletezéseivel. Már nem ment bele a vállalatvezetési játszmába, nincs ügy, amit tárgyalna. De beszél a férjével, drogterápiát próbál ki és lebeg. Egyelőre nagyon nem tudom hova tenni – az egész nőt.

A külcsínben is megvan ez a furcsaság. Néha olyan, mint korábban a sorozat. Tárgyalások, megbeszélések, játszmák, drága ruhák és ügyvédi sikk. Viszont, néha elcsúszik az egész és olyan, mintha átcsúszna egy álomjelenetbe. Még egy hibát is találtam: a madarak megint nekirepülnek Diana mögött az ablaknak, és hagynak maguk után véres foltokat. A kamera vált a nő beszélgetőtársára, és amikor újra Diana van a fókuszban, a vérnek már nyoma sincs. Ennyire gyors az ablakmosó?

Ri’Chard hozza a vállalati játszmát, és kicsit méregetik egymást az irodában. Még semmi komoly. Marissa pedig megkapta erősítésnek az apját, és apa – lánya egymásra kacsintásokkal dobták fel a tárgyalást. Eli különben kapott saját ügyet is, hogy állandó szereplő lehessen. Még nem döntöttem el, ez mennyire lesz jó vagy sem.

Az biztos, hogy nem esett jól, ahogy Alicia és Peter emlegetve lett. Tudom, a nagy gázsi igény miatt a színészek nem lesznek, de ez még így olyan snassz. ’Persze, érdekel, mi van vele, de a kapcsolatot nem tartjuk, az nem lett volna egészséges.’ Nem mintha Alicia és Diana pajtásokként élnének az emlékeimben, de nem volt fájdalmas az elválásuk, hogy ilyen körítés kellene.

Most már azért várnám, hogy kiderüljön az évad központi témája.

Mennyire legyen kedvem írni a Targaryen család legutóbbi húzásairól? Az biztos, hogy a House of the Dragon (s01e05) jó kis GoT hagyományokhoz nyúlt vissza. Vagyis, ha Westeros az otthonod, kerüld el jó messzire az esküvőket!

Ezzel elárultam, hogy elérkeztünk arra a pontra, ahol Rhaenyra férjhez megy. Az unokatestvére a kiszemelt vőlegény, és a lánynak még alkut is sikerül kötnie vele. A Velaryon-fiú a férfiakhoz vonzódik, és könnyen megegyeznek abban, hogy összehoznak egy örököst és mindenki tarthat szeretőt. Csak éppen a trónért való ármány mindig pörög: Daemon is lép egyet, hogy közelebb legyen a trónhoz és az unokahúgához, meg Alicent is kezdi felfogni, hogy nem jó barátnőnek, jó anyának kell lennie és ez bizony hatalmi harcokkal jár.

Kis lépések, kis cselszövések, és bár az elején is akadt egy durva lépés - Daemon özvegyülése kapcsán -, a végére hagyták a tetőpontot. Az esküvői ünnepséget, ahol Alicent harci színekbe öltözött és ahol vér is folyt, jó szokásokhoz híven.

Vagyis, felrakták a játékosokat a táblára. A zöldek már színre léptek, és Rhaenyra - Daemon is készen áll a vörösek kezdőlépéseire. Tényleg az érdekel már csak, hogy meddig húzzák még, amíg kitör a polgárháború és a tini szereplők helyére beteszik a felnőtteket. Előzetesen nem is gondoltam volna, hogy az 5. részre nem Emma D'Arcy és Olivia Cooke lesznek színen.

Kis részleteiben szép ez a sorozat is, meg lehet nézni milyen összképet kapott az esküvői lakoma is, vagy mennyire ki voltak dolgozva a jelképek a Targaryen hajón. Csak éppen... most már ott van a LotR-sorozat, amely ilyen téren is jobb a szememben. Pedig ebben is akad jó színészi játék, megvan a hangulata - lehet, hogy mégsem kellett volna újraolvasni a könyvet? Így túlzottan tudom, hogy minek kell jönnie és melyik tett hova fog vezetni. Vérfürdőhöz, ezzel gondolom, nem árulok el sokat.

A helyzet az, hogy most a The Patient (s01e05) sem ösztönöz nagy írásra. A szokott recept szerint haladtak tovább az események.

Vagyis, jött egy újabb mellékszereplő, megismertük Sam volt feleségét. Annyira rettenetes az a nő, hogy azt csodálom, ő élve megúszta a férjét. Tudjátok, vannak azok a macskás öreglányok, akiknek a cicáik jelentenek mindent. Ő ez a kategória, csak cicák helyett indiai árvákkal levelezik és támogatja őket. De el tudom képzelni, hogy ott verik át, ahol csak akarják...

Megint csöpögtettek kicsit Alan múltjából, de már eléggé látszik, hogy a felesége halálán túl a fia mély vallásossága, amit emésztenie kell. Illetve, a kettő össze is függ. Egyre érdektelenebb az a vonal.

Viszont, a végére megint hozták a nagy lépést. Sam nem tudott parancsolni magának, és Alan végignézhette, mit kellene kikezelnie. Reménytelen menet? Könnyen lehet.

Most is szobába zártan létezünk, és a színészeket érdemes nézni. Van azért dráma, de egyre kevésbé látom, merre tartunk. Lassan már nem tudom, mit lehet ebből még kihozni.

Kis lépések, haladtunk megint kicsit - de tényleg nem tudom, hova és meddig lehet ezt nyújtani.

Láttunk már ilyet, csak mindig kicsit másképpen csavarják. Amikor az idegesítő, problémás új ismerősöket legszívesebben elüldöznéd, a végére meg kiderül, hogy nem kevés rejtett értékük van. Szeretik pl. a konzervatív szülőt nagyon szabados jövőbeli vővel sokkolni.

Itt egy hagyományos, mondhatni gazdag pár találkozik a nyaralásukon életművész másik párossal. Már ott ők sem értik, de különben én sem, miből telik nekik olyan életre. A férfi parkőr, a nő ápolónő segéd, és ők laknak az elnöki lakosztályban, luxushajót bérelnek, míg a milliomos vállalkozó Marcus ugyanezeket nem engedheti meg magának. Hogyan is van ez?

De, amiről a film szól: a mexikói nyaraláson Ron és Kyla eláztatják Marcus és Emily lakosztályát, ezért meghívják őket magukhoz. Eltöltenek együtt egy bulis hetet, majd elköszönnek. Az esküvőjük előtt azonban Ron és Kyla beállítanak, és nem tudják lerázni őket. Az őrület folytatódik, és egyik kellemetlen meglepetés jön a másik után.

Komédia, csak éppen túl vannak tolva a karakterek. Mindenki. Amennyire Marcus idegeskedik és begyöpösödött, Ron annyira úszik az árral. Az apósjelölt, Harold annyira kemény Marcusszal, mintha komolyan utálná a férfit. A fia, Gabe, meg annyit tesz hozzá az egész fimhez, hogy még mindig sérelmezi, hogy egy vita során Marcus kiütötte, és most mindenfelé személyi edzővel jár, meg bizonygatja, hogy most ő tudná földre küldeni leendő sógorát. Gazdagék még az itallal is óvatosan bánnak, életművészek meg kedveskedésnek gondolják, ha meglepetésként bedrogozzák az italukat.

Azon még töprengek is, hogy milyenek a párosok. Mert elsőre Ron és Kyla nagyon ostobának tűnnek, de mégsem azok. Nem az a tipikus white trash személyiség egyik sem. Teljes szívvel barátkoznak, meglepően sok mindenhez értenek – Ron pl. korábbi tengerészgyalogos, jó golfjátékos és az erdőben jobban kiismeri magát, mint egy mintacserkész. Harsányak, nagyon szeretnek élni, de nem idióták és nincs bennük egy cseppnyi rosszindulat sem. Sokkal nyíltabbak, emberileg szerethetőbbek, mint a gazdagék. Igaz, Marcus és Emily már azzal leírták maguk, ahogy lekoptatták őket a nyaralás végén, bár a hétköznapokban ők a ’normálisak’. Azt próbálja a film összehozni, hogy a végére mindenkit tudjunk kedvelni, és meglássuk az értékeiket. Ez nálam nem feltétlenül jött össze.

Látványra, amit lehetett, igyekeztek a filmbe benyomni. Még egy drogos trippet is végignézhettünk benne, de lőnek, sportolnak, szép helyeken járnak.

Tulajdonképpen a szereposztás se rossz. John Cena elsőre talán fura választás, de a Peacemaker óta látom benne a komikust is, nem csak az izomembert. A fura talán az, hogy Andrew Bachelor mennyire ütnivaló lett benne. Végig várta az ember, hogy valaki üsse már le.

Egyszer elment, voltak jól sikerült részek benne, de az év vígjátéka címtől messze van.