Kutatós, családot terelő, egyensúlyt kereső.

Maria fiatal lengyel tudós, tele ambícióval. Lengyel otthonát hátrahagyva Párizsba költözik, hogy megfelelő körülmények között folytathassa a kutatásait. A laborvezető azonban rosszul viselő a nő éles nyelvét és egyedi módszereit, megszabadul tőle. A nevét már franciásan használó Marie maga igyekszik boldogulni, és szerencséjére Pierre Curie szeme megakad a munkáján. Maga is szenved az akadémia mellőzésétől, így ad egy esélyt a nőnek. Együtt kezdenek dolgozni egy új elem izolálásán, közben egymásban a szerelmet is megtalálják. A sikerük átütő lesz: ám Pierre komoly harcot kell vívjon, hogy a felesége is részesüljön a munkájáért a dicsőségben, miközben két lányt is nevelnek. A radioaktív anyagok vizsgálata azonban áldozattal jár: mindketten egyre betegebbek. Marie azonban kitart a végsőkig, gyászban és botrányban, háborúban és tudományban.

Keveseknek adatik meg, amit Marie Curie elért. Forradalmasította a tudományt, fizikai és kémiai Nobel-díjat is kapott, elismert tudós és boldog feleség is volt. Olyan alak, aki megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és példaképként álljon előttünk.

A film a visszaemlékezés technikájával élve mondja el a történetét. Már a halálos ágyán fekve elevenedik meg Marie szeme előtt a múlt: a párizsi nehézségek és Pierre megismerésétől haladunk egészen a világháborúig, majd a véghez. Szerencsére kevés a visszacsatolás a kórházba, az szinte csak keretet nyújt a film többi részének.

Érdekessé az tesz, hogy ezekkel párhuzamosan más dolgokat is látunk. Megyünk előre az időben, különféle képsorokkal becsatolva. Miközben azt nézzük, ahogy a Curie házaspár megteremtette a radioaktivitást, az időszalagon egyre előre haladva megnézhetjük, mit kezdett a felfedezéssel a világ. Igen, lehet vele gyógyítani is. De mi lett kiemelve? Hirosima. Csernobil.

Azt szerettem, ahogy a végére mindezt hozzá tudja csatolni Marie életéhez. Frappáns az a jelenet, ahol számot vet azzal, mi indult el vele. Töpreng azon, hogy a felfedezése előre vitte a világot, vagy veszélyesebb hellyé tette. Pierre árnya emlékezetes választ ad – valahol szomorú, hogy mégis inkább a sötét események pörögtek végig az időszalagon.

Szórakoztatóan igyekszik a tudományról beszélni, és fel lehet figyelni arra is, amikor olyan jeleneteket építettek be, melyekben a nézőknek van elmagyarázva, mit és hogyan tettek. Amikor pl. bemutatják a tudósoknak az eredményeiket, az olyan nyelvezeten van megfogalmazva, hogy az átlagos néző értse meg és érezze át, milyen munkát végeztek el.

Azonban a laborban fémet törni, meg anyagokat vizsgálni nem éppen hálás téma, így aztán Marie magánélete is megkapja a maga fejezeteit. Az idilli házassága, majd a gyászban a viszonya az egyik – ráadásul nős – kollégájával, amivel botrányt robbant ki Párizsban. Nincs túlmagyarázva, vagy szirupba mártva, realistán áll a szerelmi szálakhoz is.

Odafigyeltek arra, hogy Marie alakja nagyon modern legyen. Sok olyan témát felkaroltak vele, ami a feminista mozgalmakhoz kötheti. Marie férfiak felségterületén lesz szaktekintély, és az elismerést is kiharcolják. A magánéletében is a maga útját járja: felvállalja a viszonyát is, és nem érdekli, a sajtó miképpen reagál. Számára nincsenek tabuk, és a korban teljesen szokatlanul a szexualitás témája sem tabu a számára. Amikor Paul féltékeny neje lehozatja a sajtóban a szexuális tartalmú leveleit, csak vállat von. Nem érti, miért botránkoznak meg.

Csempésztek bele egy kis humort. A legjobbat akkor mosolyogtam, amikor a nagyobb lánya hazaviszi a vőlegényét, és Marie elég szokatlan módon dönti el, tetszik-e neki a férfi.

Jó volt a szereposztás, lekötött a film. Sok minden volt benne, amivel több tud lenni egy életút fő eseményeinek felmondásánál.

Radioaktív – 5/4 életrajzi film, némi romantikus betéttel és egy érdekes ötlettel: mellé teszi, mi jön még.

https://www.youtube.com/watch?v=mU0oOUTo5zo

Rémálomba forduló nyaralós, sorozatgyilkosos, vadonbéli.

Ausztrália vadonja vonzó a turisták számára. Megélhetési forrást is jelent, hogy buszos utakat szerveznek nekik. A mostani csapatban sokféle ember gyűlt össze: az összeköltözésüket ünneplő meleg pár, az egykori katona, a házasságát menteni próbáló házaspár, egy német család többek között. A sorozatgyilkos Mick Taylor követi a sajtóból, hogy egy nyomozó kezdi észrevenni, hogy függenek össze a gyilkosságai. Kicsit őt is a helyszínre csalva, nem is kicsit kiélve saját ösztöneit a buszos csapat után veti magát. A vezetőjükkel végez, a helyére lép és miközben a csapat kábultan hever, elviszi őket a Farkas-patak vidékére. Ott aztán módszeresen elkezdi levadászni őket, míg a többféle ember alkalmi szövetségeket köt, hogy valamiképpen túléljék a rájuk váró borzalmakat.

Már az első évadnál is írtam, hogy a kontextus egy része nekem kimaradt. A filmekhez nem tudom kötni, és ez nincs másként most sem. Ami viszont zavar, hogy az első évadot megnéztem, és annak zárt vége volt. Abból semmiképpen nem jön össze számomra, hogyan került ide ez az évad. Vagy csak egy random korábbi történet Mick egy vadászatáról? Egyszerűen nem derül ki, az előzőhöz képest hol vagyunk időben.

Ha azonban önálló műsorként nézem, már nincsenek problémáim. Menekülős, vadászó horrornak megállja a helyét, ami nem is véres annyira, hogy kicsapja a biztosítékot. Sokkal keményebben is el lehetett volna ezt készíteni, de igazság szerint nem is bánom, hogy nem azon volt a hangsúly, hogy Mick miképpen trancsírozza fel a turistákat. Alapvetően késelni szeret, de a korhatár besorolásoknak megfelelve vért nem is igen látunk.

Helyette inkább játszma van: a turisták taktikáznak és ötleteik vannak, miképpen folytassák a harcot. Mondjuk, jókora hátrányból indulnak. Fogalmuk sincs, hol vannak és a természet is ellenséges. A sivatagban, víz és élelem nélkül, miközben mérges kígyók veszik körül őket, még Mick se kell, hogy bevégezzék. Van is egy olyan tippem, ha Mick csak otthagyja őket, akkor sem más a film vége, legfeljebb pár nappal később halnak meg – csak nem elvérzésben, hanem kiszáradásban. (Mondjuk, egy szereplő van, akiből kinézem, hogy a túlélésért megenné az esettek tetemét.)

A vidék kietlensége és keménysége most is jellemző az évadra, de most a környező emberek nem olyan ellenségesek. Segíteni próbálnak, akikkel összefutnak. Barátságosak. Sokra nem mennek vele, de azért ez más hangulatban.

Mivel Mick karaktere most jobban a háttérben marad, a turisták kerülnek előre és ismerjük meg őket kicsit alaposabban. Mindenki kap 1-1 jellemző konfliktust, és elég sűrűn elszakadnak egymástól, hogy az magával hozza a dinamikát, amikor a maguk útján életben próbálnak maradni. Ahhoz sokan vannak, hogy mindenkit egyformán mélyítsenek, de megvannak a kiemelt szereplők és a kiemelt problémakörök. Hogy mennyire kell egy ilyen horror közeli sorozatba olyanokat beletenni, mint a melegekkel szemközti ellenszenv? Mondjuk, Mick az ellenérzései ellenére is ugyanúgy bánik a meleg áldozatokkal, mint a többiekkel. Nem kínozza őket jobban, ugyanolyan célpontok…

Most sem hoztak be neveket. Azon csak magamban mosolyogtam jót, hogy azért a korai áldozatok között felbukkan Josephine Langford – a Miután filmek női főszereplője. A kiemelt szereplők még annyi nevet sem szereztek maguknak, mint Langford azzal a nyálfilm folyammal. Legalább volt valaki, akit szívesen néztem, hogy Mick elintéz…

Mert bizony előszedték a győzhetetlen sorozatgyilkos toposzt, nem is kicsit eltúlozva.

Mindezekkel együtt jobban szórakoztam rajta, mint az első évadon. Nem mindenben jobb, de máshogy hihetetlen, ezt most jobban tudtam emészteni.

Farkas-patak – 5/4 jobban összeállt a történet, másként kegyetlen, mint az első. De a vége… ez most mi volt?

https://www.youtube.com/watch?v=Gz3cGyoh9Z8

Nos, azt tudom, én mire vagyok képes, de azt nem, hogy mit tenne a helyettesem, ha kineveznék. Amit tudunk, az mindig jobb annál, mint ami megtörténhet. (The Good Fight)

• Sokszor rejtély, hogy mit miért csinálnak az emberek.
• Sok gond van velük.
• És épp ettől értékesek. (Dragon’s Dogma)

Szeretem a hidakat. Minden hídon úgy érzem, a következő percben máshol lehetek. (A berlini Farkasok)

Ez a legnagyobb művészet. Szépen meghalni, méltósággal. Képes vagy rá? Nem. Nem vagy szamuráj. Csak szemét. (Bartkowiak)

(Amikor a musical rajongó meg a földhöz ragadt párja egy musicalvilágban ragadnak...)

• Mint a Glee-be oltott The Walking Dead.
• Nézted a Glee-t?
• Tudtam, hogy van. (Schmigadoon)

Pisztollyal lőni könnyű. De a kard a becsület fegyvere. (Kígyószem)

Apám nem volt hitbuzgó keresztény. De a falra kiakasztott egy táblát, amin ez állt: Nyíljon meg előtted az út, bármerre jársz. (Farkas-patak)

(A sárkány ítélete az emberiségről.)

Az ember saját társain élősködik, hogy kielégítse étvágyát. Ha szeret is, érzéseit képtelen kifejezni. Saját társát bünteti. Önzésbe burkolózva hanyagolja kötelességét, és elmerül az élvezetekben. A becsületes is egy pillanat alatt becstelenné válik, ha ezzel anyagi javakhoz juthat. A gyenge akaratú örömmel hagyja, hogy eleméssze mindenét a bujálkodás. Az ember úgy tesz, mintha erkölcsös lenne, ám a legalantasabb ösztönök vezérlik. Mind romlott és velejéig gonosz. Nem értesz egyet? (Dragon’s Dogma)

Bosszút állós, bűnbandát megállító, nevet tisztázó.

Tomasz Bartkowiak tehetséges harcos volt, aki készült szintet lépni. Egy fontos meccset azonban csúnyán vesztett el: a teszt szerint nem megengedett szerekkel élt. Az edzője szinte mindenét elvesztette miatta, és Tomasz is hazatért szégyenben. Kevesen voltak, akik elhitték, hogy nem doppingolt. A kevesek egyike a bátyja, Wiktor volt, aki még a klubja vezetésébe is igyekezett bevonni a testvérét. Tomasz nemet mondott, de elkezdte átértékelni a dolgokat, miután Wiktor egy autóbalesetben életét vesztette. Látja, milyen erőszakosan akarják megvenni a helyet, vagy tönkretenni. Így üzemeltetné tovább, és nyomozni kezd, mi történt a testvérével igazából. Rendezné a viszonyát Pawel edzővel, akinek közelebb kerül a lányához, Dominikához, aki nem mellesleg annak a cégnek dolgozik, akik megvennék a klubot.

Egy tagadhatatlan érdeme mindenképpen van a Netflixnek, ha az egyéb előnyeit el is felejteném: olyan filmekre akadok rá, melyeket különben biztosan nem találnék meg. Mert igyekeznek nem csak amerikai és angol tartalmakat feltenni, van választék. Így néztem most lengyel filmet – talán nem is láttam ilyet még korábban.

Amin megakadt a szemem, Zakopane. Igaz, nem sokat mutatták a várost, de megvolt a komfort érzetem attól a panoráma képtől a hegyekkel, ami annyira jellemző a városra. Utána már zárt terekben vagyunk, elsősorban a bárban, de így már nyitottabban fogadtam a történetet.

Ami sajnos nem tud több lenni egy átlagos thriller – akció kombinációnál. Nem igazán nyomoznak, a gonoszak sem elég elvetemültek az ízlésemnek. Van kis sport, kis szerelem, kis bárfejlesztés, de egyik sem meghatározó. Olyan kis semmilyen is ettől a végeredmény.

Leginkább egy ütős háttértörténet hiányzott, valami nyomozás és tét. Magától jön a megoldás, miért kellett Wiktornak korán halnia, majd a helyzet megoldása is nagyon egyszerűen meglesz. Már szinte röhejes is, ahogy egy egész banda ellen felvonulnak hárman – akik közül az egyik idősebb is, sérült is – és mégis ők nyernek.

Elnéztem volna azt is, ha a bárban tartanak rendet és fejlesztik. Kicsit az Országúti diszkót idézve. De talán csak 2 ilyen jelenet volt, aztán ez a vonal is elsikkad. Beépítették abba a történetbe, hogy a bűnözők akár azon az áron is megszereznék a klubot, hogy azt szétveretik és tönkreteszik a hírét. Mondjuk, akkor számolhattak volna azzal is, hogy az új tulaj hivatásos harcos és jobban kiteszi a rendbontókat, mint a kidobók…

A sport szálat is sajnáltam, hogy annyira elvágták. A végére kiderül, mi történt a színfalak mögött azon a meccsen, de nem éreztem úgy, hogy aztán lenne jóvátétel vagy a dolgokat rendeznék hivatalosan is. Azt is hiányoltam, hogy legyen íve, hogyan tovább. Tomasz visszatér a ringbe, vagy a bárt viszi tovább, esetleg mindkettő? De egy ponton azt is lebegtették, hogy edző is lehetne belőle.

A szerelmi szál meg csak azért kellett, hogy legyen az is. A kezdetektől nyilvánvaló, hogy van a szikra Dominika és Tomasz között, csak a srác nem akart kezdeni az edzője lányával. Mondjuk, azt a poént kár volt kihagyni, amikor az öreg rádöbben, hogy azok ketten együtt járnak a háta mögött. Így ez is csak olyan semmilyen, van is, nincs is, jelentéktelen.

Bár érezte, hogy helyenként humorosak próbáltak lenni, az mégsem jött össze. Nem ülnek a poénok, erőltetett is.

A lengyel színészekkel nem vagyok képben, így maradjunk annyiban, hogy eye candy faktor volt, és számomra senki nem volt máshonnan ismerős.

Közben beugrott, nem ez az első lengyel film, amit látok, mégsem. Sienkiewicz feldolgozásokat már láttam. Quo vadis, Tűzzel-vassal. Azok jobbak voltak.

Bartkowiak – 5/3 egyszer nézős, sok elemet összeömlesztő film, csak éppen nincs karaktere és átlagos is.

https://www.youtube.com/watch?v=Y4dawT5HGeY

Nem egy filmben jelent már meg szereplőket Isten. Elég széles is a választék, melyik filmes milyennek képzelte el a Mindenhatót. Nézzünk belőlük egy csokorral!

Mielőtt komolyan vennénk magunkat, eszünkbe juthat a Dogma. Ebben volt két angyal, akik vissza próbáltak jutni a mennybe, az ár nem számít, a katolikus egyház meg reformokba kezdett, hogy az emberek visszataláljanak a valláshoz. A Jézus Haver projekt maradt meg különben legjobban a filmből, azzal a vigyorgó Jézussal. De Isten: Alanis Morissette.

Továbbra sem komolyodunk meg. A Minden6ó-ban Isten egy embernek adta át kicsit a hatalmát, hadd tapasztalja meg Bruce, hogy nem éppen piskóta az egy igaz Istennek lenni. Természetesen hősünk is belátja a végére, akit különben Jim Carrey formált meg, hogy jobban jár mindenki, ha a hatalom marad Morgan Freeman kezében.

Sorozat is próbálkozott már a mennyek és Isten bemutatásával. Kezdjük a bolondossal: a Miracle Workers első évada mutatta be a mennyeket, melyben egy vállalatként kell elképzelni a túlvilágot, ahol Isten az igazgató. Csak éppen Steve Buscemi alakításában egy mihaszna, infantilis és kiakasztó Istent láthattunk.

Az Odaátban poénként jelent meg, hogy Isten igazság szerint egy író, aki az életben is alakítja a szereplői sorsát. Chuck prófétának indult, aki bestseller regényeket írt a Winchester fiúkról, hogy aztán jöjjön a csavar és kiderüljön, mennyire írja valójában az ő, és a világ életét is. A végére itt még az is összejött, hogy Isten lett a főellenség.

A viskó már drámai vizekre evezett. Egy gyermekét elvesztő apa kéri számon az Urat, hogy miért kellett egy ártatlan gyermeknek meghalnia? Kié a bosszú? Papa, vagyis Isten fokozatosan vezeti rá, hogy mit jelent az a gyakorlatban, hogy ő mindenki atyja, és esélyt kell adnia a gyermekeinek. A rosszaknak is. Octavia Spencer meglepő választás talán, de pont ettől működött a filmben.

Nők, férfiak, bőrszínre tekintet nélkül. Komédiák, drámák – úgy tűnik, jó alapanyag mindhez.

Sorozatgyilkos után nyomozó, ügyet elengedni nem tudó, rendőrös.

Karyn megszállott rendőr. Mai napig bűntudata van, mert kamaszként hónapokig viaskodott magával, amíg sorozatgyilkos apját feljelentette. Jóvá akarja tenni, hogy a habozása miatt több életet elvehetett még az apja. Az egyik sorozatgyilkos ügye máig nem ereszti – amikor visszatér a gyilkos, Karyn abban látja az ügy megoldását, ha megtalálja, mi köti össze az áldozatokat: mi a kapocs? Közben magát is össze kell tartania: a volt vőlegény, aki egyben a társa is, nősülni készül és apa lesz. Van ugyan egy férfi az ő látóterében is, de Karyn rendszeresen elrontja a kapcsolatait, mert a munka mindig fontosabb volt számára, mint a civil élete. Egy ponton pedig már az is felmerül benne, hogy Mark közeledési szándékát nem is az érzelem, sokkal inkább gyilkos szándék vezéreli…

A sorozatgyilkosok után nyomozó sorozatokat, filmeket szeretem. Sajnos, nem tudom azt mondani, hogy mindegyik ilyen alkotás sikerül és jól esik majd visszagondolnom rájuk. Ahogy minden zsánernél, ennek is van olcsó, tévéfilmes verziója.

Balszerencsémre A kapocs ilyen, és még úgy is nagyon untam, hogy közben átpakoltam a polcomat és selejteztem. Szinte nincs is olyan rész benne, amibe ne lehetne belekötni.

A legnagyobb baj, hogy krimi, de semmilyen meglepetést nem szolgáltat. Nagyon hamar rá lehet jönni, ki a gyilkos. Még az indítékára is bőven van utalás benne, és egy ponton el is szólja magát. Már csak azt vártam, a nyomozónak mikor esik le, mit is mondott neki egyszer a gyilkos civilben – hiszen simán ráutal egy olyan beszélgetésre, amit Karyn akkor mondott el neki, amikor a gyilkossal beszélt telefonon.

Nem izgalmas a hajsza, alig krimis maga a nyomozás. Ahogy az FBI képbe kerül, sokat ront az egész hangulatán. Nincs összedolgozás, és Karyn a film nagyjában magában nyomozgat megkerülve őket, szinte főnöki engedéllyel. Ilyet se sűrűn látni krimiben.

Mivel tévés, azt nem rovom fel neki, hogy látvány nincs is benne. Régi, tévéfilmes az egész. Ma már egy sorozat is sokkal komolyabb háttérrel dolgozik. Különben 2012-es a film, de a helyszínek, látványelemek alapján simán elhittem volna, hogy a nyolcvanas években készült.

A szereplők egyike sem volt érdekes. Ismétlődő cselekvéseik és megszokásaik vannak, amelyek még unalmassá is teszi őket. Vegyük csak Gavint, aki Karyn nyomozótársa, egyben a korábbi vőlegénye, akivel azért lett vége, mert a férfi megcsalta a nőt, aki rajta is kapta ezen. Most, hogy Gavin nősülni készül és útban a baba, mivel próbálkozik? Rányomul Karynra, mondván, hogy elbizonytalanodott. Karyn fő jellemvonása pedig a bűntudata, az apja miatt. Mindent szépen vissza lehet vezetni erre, elsősorban a munkája iránti megszállottságát, ami aztán minden magánéleti konfliktusának is az alapja. Ő maga is tisztában van ezzel, de nem olyan személyiség, aki képes lenne megváltozni.

Azt talán külön nem is kell kiemelnem, hogy egy ilyen filmben ismert színészt távolról sem lehet találni. De azt sem tudtam eldönteni, mi lehetett a casting alapja. Elvileg ezek nagyon üres karakterek, nagy tehetség – de talán kicsi sem kell –, hogy eljátsszák őket. A logikus az lenne, hogy akkor az eye candy faktor dominál. Csak éppen se szépnek, se szexinek nem nevezném a színészeket. Egyik-másik, élen Gavin – leharcoltak, idősek, cseppet sem nevezném őket a szemnek jóleső látványnak.

Tanulságokat sem fogok levonni. A bosszúfilm voltán még lehetne merengeni, de összevetve azzal, hogy pl. a Q ügyosztály első esetében milyen bosszú volt, ez semmi. Bár még a gyilkos nyakatekert logikája, amiben volt valami, csak a választott módszere nem az igazi.

Még fáradtan nézős filmnek sem működne, mert simán el lehet alatta aludni – és még csak zavarni sem fog, ha egy-egy rész kimarad belőle álomországi túra miatt.

A kapocs – 5/1,5 ügy sem kötött le – kitaláltam előre, ki a gyilkos -, a nyomozónő magánélete unalmas.

https://www.youtube.com/watch?v=BBynkV4hwRs

• A beszéd - francia komédia
• A kuflik és az akármi - magyar animáció
• A bárány - izlandi/svéd/lengyel misztikus dráma
• Örökkön örökké - német romantikus komédia
• Free Guy - amerikai akció komédia
• Respect - amerikai/kanadai zenés életrajzi dráma
• Végtelen útvesztő 2. - amerikai horror

Apáért bosszút álló, új célt találó, többé válós.

A fiúnak az apja volt a mindene. Végig kellett néznie, hogy megölik és a saját életét is majdnem elvesztette. A Kígyószem nevet vette el, az apja után. Felnőtt, pénzért harcolt, cél és otthon nélkül. Egy idegen figyel fel rá, és alkut ajánl. Ő meg tudja találni a férfit, aki végzett Kígyó apjával. Cserébe be kell épülnie egy titkos nindzsa klánba, és ellopni a szent ereklyéjüket. A kezdetet meg is szervezik: csapdába csalják a klán örökösét, Tommy-t és Kígyó lehet az, aki megmenti. Tommy hazaviszi magával, és megkezdődnek a próbák, hogy a férfi méltó-e csatlakozni hozzájuk. Kígyó pedig lassan ráébred arra, hogy rossz oldalra állt, itt találhatna igaz célt és családot magának. Ám a saját vágya, a bosszú az apjáért túl régi és túl fontos vágya. Kockára tesz érte mindent, és nem biztos, hogy minden kárt helyre tud hozni.

Már ott tartunk, hogy még az olyan sorozatok esetén is franchise építés folyik, amelyek nem tudták az elvárt számokat hozni. Volt két G.I. Joe film, de nem lehet azt mondani, hogy kasszát robbantottak volna. Valaki emlékszik még a történetükre? Nekem annyi maradt meg, hogy Channing Tatum volt benne a minta kommandós.

Nem is azt a történetet igyekeztek továbbvinni, hanem visszamennek a kezdetekhez. Az alapok erre már adottak: létezik a G.I. Joe és a Kobrák szervezete is, és már ekkor nagy közöttük a harc. A Kobra előnyhöz akar jutni, ehhez kell nekik az ékkő, és így keveredik a képbe a nindzsaklán, amely majd kitermeli a két oldalon álló nindzsát, akik ellenségek és testvérek egyszerre. Ezzel meg is van a téma: az eredet. Hogyan lettek azok, akik és miért nem adja fel Kígyószem a reményt, hogy visszatéríti a helyes útra a másik nindzsát?

Az egész történettel az a baj, ami a franchise gondja is. Egy gyerekmese az alap, amiből 15-20 perces sorozatrészeket jól lehet animálni. A Kobrák terveznek valamit, a hős katonák pedig megállítják őket. De hogy lehetne erre filmet ráhúzni? Túl egyszerű a világkép, a benne mozgó rosszak és hősök is, a kalandokról nem is beszélve. Korábban a látvány ellensúlyozott.

Most is van ilyen törekvés is, de legalább a karakterekkel is játszani próbáltak, hogy legyen múltja a nindzsáknak. Sajnos, túlzottnak érzem a végeredményt. Mert az egy dolog, hogy sok mindent lehetett sejteni előre: mivel Kígyószem a Joe osztag tagja később, tudhatjuk, hogy most nem áll be Kobrának. Miért is izgultunk volna? Viszont, Tommy nem kap akkora pofont a családjától, hogy az indokolná a teljes pálfordulását. Azt korrekten összerakták, hogy Kígyó legyőzi magát és az útjára talál. De az ellenpólus, ahogy Tommy a sötét oldalra kerül, igencsak hiányosnak érződött.

Túlságosan meseszerű a keret, a klán által őrzött ékkőnek a megszerzéséért folyó harc is. Egy reális világképben van elhelyezve, amiben többszörösen is röhejesen néz ki egy kő, ami tűzgyújtó képességgel ruházza fel az embereket. Azt már hagyjuk is, ahogy a végén Scarlett és Bárónő egy harc erejéig tűzszünetet kötnek. Kb. annyira hinni el, mint a varázskövet.

A látvány sem akkora, hogy a gyengébb történetet ellensúlyozza. A sima akciójelenetek különben sem kötnek le eléggé, pedig itt kardharc is akadt, ami azért jobban megfog, mintha simán lövik egymást. Csak sok a sötét vagy éjjeli jelenet és a CGI nem győzött meg. Legalább a kígyók nézhettek ki volna jobban.

A szereposztás elment, azért látszik benne a törekvés, hogy akár új franchise is indulhasson és Ázsiában is eladható legyen a film. Golding sajna nekem nem akcióhős alkat…

Nem bánom, hogy megnéztem, de nem ez lesz számomra a nyár emlékezetes filmje.

Kígyószem – 5/3 helyenként látványos, még némi humor is akad, de összességében erőltetett, túltolt.

Snake Eyes | Final Trailer (2021 Movie) | Henry Golding, G.I. Joe - YouTube

Izzy már kezdi elhinni, hogy vele nem stimmel valami, és kész lenne gyógyszereket is szedni. Tommy még idejében fedi fel előtte, hogy az apját és a féltestvérét megszállták. Éjszaka, amikor alszanak, rádión tud beszélni az igazi apjával, akinek átvette a helyét a szellem. Őt csak azért nem szállták meg, mert a nénje tett rá egy védelmező áldást.

A család visszamegy a szigetre. Izzy-t elkapják, és ki akarják lökni a testéből. Az asszony a fiát kéri meg, hadd vegye át kicsit a testét, és hívhasson segítséget. Mae elsőre visszautasítja, de amikor kell, mégis ott van, és segít a családnak visszaszerezni a megszállt tagjait. Visszacserélik Tommy és Izzy testét, majd megtisztítják Ethant, és sorra kerülne Emma is. Emmába azonban nem egy szellem, egy démon költözött be. A kiűzése nagyobb áldozatot követel. Izzy feláldozná magát, de Mae a helyére áll. Míg Emma megmentheti a nevelt lányát, ő meghal helyette és a tóba süllyed.

A család egyesülve, önmagukként ebédel boldogan – amikor látjuk megvillanni, a legkisebb, a kisbaba Lilly szemét. Benne még ott van egy démon.