Családért bosszút álló, sorozatgyilkosra vadászó.

Eve olimpiai reménység volt, futó és öttusázó. Egy vállsérülést követően azonban rászokott a fájdalomcsillapítókra. Rendőr apja, egyben a lánya edzője, segíteni akart a leszokásban. Az egész család: szülők, Eve és az öccse felpakoltak, és Ausztráliába mentek túrázni. Egy alkalommal egy krokodillal találták szembe magukat, és egy vadász sietett a segítségükre. Vacsorára is meghívták – Eve volt az egyetlen, aki korán lefeküdt, nem volt szimpatikus neki a vadász. Éppen csak lepihent, amikor Mick kimutatta a foga fehérjét. Meggyilkolta a családot, és a menekülő lányt is meglőtte. Eve kisodródik a folyóval, még idejében rátalálnak és megmentik. Az ügyet Sullivan kapja meg, akiben az is felmerül, az eltűnéses esetek összefüggenek, és sorozatgyilkos garázdálkodik az ausztrál vadonban. Bizonyítani semmit nem tud. Eve nem is képes hazamenni, megszökik és maga ered Mick nyomába.

Ausztrál filmet se nézek sokat. Termelt a földrész világsztárokat, de ők mentek Amerikába és Hollywood égisze alatt alkotnak. Nem is emlékszem, mi volt az utolsó ausztrál film, amit láttam. A Wolf Creek is kimaradt, ami ennek a sorozatnak az alapja.

Pontosabban, a Farkas-patak sorozat egyfajta spin-off a két Wolf Creek filmhez. Mivel azokat nem láttam, nem tudom megmondani, hogyan kapcsolódnak össze. A gyilkos alakja köti össze őket valamiképpen, ő az egyetlen szereplő, aki minden stáblistán rajta van. A lényeg azonban az, hogy nem volt hiányérzetem a sorozat nézése közben azért, mert a filmeket nem láttam. Teljesen jól érthető volt minden.

A középpontban Eve áll, aki bosszúhadjáratba kezd. Nem egyszer jutott eszembe, hogy nagyon hihetetlen az egész történet. Eve egyetemista volt, sportoló. Itt meg olyan profin feltalálja magát a vadonba, mintha mindig is így élt volna. Azt valahol el tudom képzelni, hogy most elég nagy a gyásza és a lelki kínja, hogy a gyógyszereket le tudja tenni – ami különben korábban nem ment neki. De az, hogy a motoros bandával meg a sorozatgyilkossal is egyenlőként álljon ki… inkább nem is gondolok bele jobban.

Maga Eve története szépen fel van építve, és ha nem is hiszem el, hogy valóban így le tudná vezetni a nyomozást, különben rendben van. Egyre közelebb jut, csapdát állít, és túléli az embereket, akikkel közben találkozik. Ha nem is körömrágóan izgalmas, de elég mozgalmas végig, hogy lekössön.

Nálam járt egy plusz pont a kutyáért is, akit Eve befogad. Nem sok mindent csinált, amikor helyzet állt elő, rendszeresen el is bújt, de olyan aranyos volt, amikor ült Eve mellett a kocsiban, hogy nem is keresem az okot, legalább akkor miért nem ugrott Eve támadójára, amikor a lányt meg akarták erőszakolni a sorozat egy részében.

Kegyetlen világ képét rajzolja meg a sorozat, ahol az emberek szikárak és kemények. Eleve van egy élvezetből gyilkoló sorozatgyilkos benne, de sok kis bűne van errefelé szinte mindenkinek. Nem lehetett tudni, mikor és hogyan csap le valamilyen veszély. Adott ez a sorozatnak hangulatban, és vizuálisan is szépen megtámogatták a sivataggal.

Számomra ismerős színész nem akadt benne, de nem is volt rá igényem. Többre értékeltem volna, ha a szereplők közti kapcsolatokat építik fel kicsit jobban. A végén az a szerelmi vallomás a haldokló rendőrnek… nem is tudtam, poén vagy komolyan gondolták.

Van második évada is – a filmhez még nem kaptam kedvet, de az érdekel, mégis hogyan találtak ki ehhez még egy évadot. Teljesen elvarrtak minden szálat az évad végére.

Farkas-patak – 5/3,5 hangulatos, a vadon kegyetlensége benne volt. A történet egyes mesés elemei túlélhetők.

Wolf Creek Season 1 | OFFICIAL TRAILER | Stan Original. - YouTube

Mágikus hegyen válaszokat kereső, családot egyesítő.

Az anyakirálynő mélyen megveti a menyét, akit a fia szerelemből vett el. Az asszony a királyságot és magát akarja gazdagabbnak, hatalmasabbnak. Ebbe a képben nincs helye egy királynénak, aki egykor parasztlány volt. Ahogy sorra születnek az unokái, elrabolja őket a bölcsőből kutyákat tesz a helyükre és az igazi gyermekeket a folyóba öletné. A szolga azonban képtelen végezni a kicsikkel, akiket egy-egy kosárban bíz a vízre. A folyó egy tóba halad, melynek partján gyermektelen, de jólelkű házaspár él. A gyermekeket ők mentik meg és nevelik a sajátjukként. 12 év telik el, amikor a királyné rádöbben, hogy mi történt az unokáival. Mielőtt a fia bármit is megsejthetne, újabb tervet sző a testvérek elveszejtésére: a Varázshegyre küldené őket az igazmondó madárhoz, csakhogy onnan még nem volt, aki visszatért. Nem sejthette, mit indít ezzel el.

A heti meseadagom most nem a csehek szolgáltatják, hanem a németek Grimm mese sorozatából választottam egyet. Igaz, ez nem Grimm mese, hanem egy másik történet, de nem éreztem műmesének.

Nem egy magyar népmese van, ami ezekkel a motívumokkal dolgozik. Ahogy a királyi gyermekeket állatokra cserélik és a folyóra bízzák. Ahogy a Varázshegy feladatait úgy lehet teljesíteni, ha az ember nem elzavarja, hanem barátkozik az ott élő állatokkal. Ez különben annyira tipikus motívum: már amikor megláttam a macskát, beugrott.

Kellemes, a cselekményben minden benne van, ami egy mesében kell. Vagyis, ez egy jó feldolgozás, de pont azt éreztem a hibájának, hogy mennyire a klasszikus mesebéli fordulatokat és elemeket használja. Nincs benne semmi meglepetés, folyamatosan azt látom és kapom, amit a népmesék tucatjaiból ismerek. Egyetlen jelenet volt, amit mese szabályokkal máshogy vártam volna: a végén nem a tó partján egyesültek volna családdá, hanem a kertész házaspár költözött volna fel a királyi kastélyba. Bár gyanítható, hogy a végeredmény így is ez lesz, csak itt nem mutatták.

Most talán az is a bajom volt, hogy a nagyon mese elemeket nem emésztettem jól. A kapcsolatok olyan könnyen válnak idillivé, hogy azzal nem tudtam mit kezdeni. Ahogy 12 év után ugyanúgy folytatnak egy házasságot, vagy ahogy a gyerekek – a legidősebb minimum 15 éves – csettintésre nagyon szeretik a nevelő- és a vér szerinti szüleiket is. Valahogy túl szép és súlytalan, hogy igaz legyen.

Külcsínben ugyanazt tudja, amit ennek a szériának minden darabja. Fogtak egy vidéki kastélyt, és a szereplőket meseszereplőnek öltöztették némi középkori hangulattal. A szememben furcsa is volt, hogy a gyerekek paraszti öltözete mennyire elütött a király úrias, és inkább egy operettbe illő ruházatától. De a tájak és a kastély is szép, így igazából nem panaszkodom. Pont azt hozza ez is, amit a többi mese feldolgozás is e szériából.

Abban sincs különbség, hogy nem ismert színészek dolgoznak benne. Senkit nem láttam még másban, de ez sem gond. Meseszereplőket keltenek életre, eltúlzottak a jellemek és mindenki fekete-fehér. Nem kell idő különösebben színészi tehetség. Még csak az eye candy faktor sem. Ha a gyerekek némileg aranyosak, már ki is van pipálva az elvárás.

A tanulság is a meséké. A gonosz elbukik és a jó győz. A családnak össze kell tartania és segítenie egymást, ha a vér, ha a szeretet is a kapocs, ami összeköti őket.

Az a plusz hiányzott, amitől nem csak egy korrekt mesefeldolgozás lenne. De nincs meg.

A király három gyermeke – 5/3 korrekten néz ki, ahogy a sorozat filmjei szoktak. Aranyos is, mesés is – túl ismerős is?

A király három gyermeke 2019 - YouTube

Sárkány ellen induló, emberi természet sötét oldalát meglátó, kalandos.

Ethan gyerekkorában elvesztette a családját, magányos és meg nem értett fiatalemberré nőtt fel, akit a városában is különcnek tartottak. Olivia, a gyerekkori barát azonban szerette, összeházasodtak, saját család alapítására készültek és boldogok voltak. Egy nap azonban eljött a sárkány, és felperzselte az otthonukat. A férfi szeme előtt égette halálra a várandós feleségét, majd kitépte Ethan szívét. Még egy üzenetet is súgott neki: ha bosszút akar állni, keresse meg, várni fogja! Mikor magához tér, egy különös nő van mellette. Ő egy Gyalog, aki a Haláljártak kísérője, amilyen Ethan is lett. Együtt indulnak el a hegyekbe, a sárkány nyomában. Ethan közben segíteni próbál az embereknek: a falusiaknak, akiket kizsigerel a földesuruk. A fiatal párnak, akik egy sárkány által leégetett városból menekülnek. Ahogy a célhoz közelednek, a Gyalog és Ethan is gyökeres változáson esik keresztül.

Már volt róla szó, hogy idén a Netflix ráerősít az anime és animációs sorozatokra. Szeretem ezeket, én még örülök is ennek a tendenciának. A Dragon’s Dogma már sokadik egy sorban, mely ismert franchise újabb fejezetét hozza el. Volt többek között idén már Tűzgyűrű, Resident Evil, Castlevania – ez a széria egy játék köré szőtt történet.

Alapvetően szerettem a koncepcióját, amit már az előtt felismertem, hogy a sárkány a végén mindent szájbarágósan el is magyarázott volna hősünknek. Ethan megkapja a küldetést, és a segédjével útra kel, közben minden részben van egy-egy kalandja.

Ezek a kalandok egy-egy főbűn köré szerveződnek. Láthatjuk a bujaságot, falánkságot, haragot, az irigységet, és felsorolhatnám mind a hetet. Egy ponton arra is rájöttem, hogy a végkifejlett is mindig megegyezik. Ez nem egy boldog sorozat. Ethan az emberiség legszörnyűbb arcát látja, miközben a sárkány felé tart. Egy ponton azt is felismertem, hogy a sorozat elején az intro is ezeket foglalja össze. Már szinte művészien, csontvázakkal jelenítették meg a bűnöket – a végső képben meg szinte a sorozat poénját is lelőtték.

De mennyire lehetett ezt lelőni? Egyben néztem a 8 részt, így nekem nyilvánvaló volt onnan, hogy Ethan szeme először elvörösödött, hogy mi lesz a csavar és a végjáték. Pontosan azt is kaptam a végére, amit vártam. Ez talán kicsit csalódás is volt. Szerettem volna, ha meg tudnak lepni, de ilyen szempontból nagyon kiszámítható a sorozat.

Tetszett benne, hogy visszatérő szereplőkkel is dolgoztak. Olyan szereplők, akikkel egy kalandnál találkoztak, életben maradtak, egy későbbi ponton újra feltűnhetnek. Bár az megfordult a fejemben, hogy mégis, mennyire lassan halad Hannah (a Gyalog menet közben nevet kap) és Ethan, ha a két katona közben a fővárosból is megfordul és feladatot kapnak.

Az a szál is működött, hogy a két főszereplő miképpen kezd el változni. A Gyalog fokozatosan válik nem csak nevében emberré, érzéseiben is. Ethan viszont egyre embertelenebb, ahogy szembesül a bűnös emberekkel.

Bár általában a Netflix sorozatok külcsíne tetszik, ezzel most nem voltam elégedett. A sárkány nem egyszer tűnt a szememben guminak, de az emberi alakok is furcsák. A játék látványvilágát nem tudom, mennyire idézi, de csak sorozatnéző szemmel nekem ez már szinte ronda volt. Ok, túlzok, de nem tetszett. Egy-egy kivétel akad – az kifejezetten jól nézett ki, amikor halálában a fösvény pap zombiseregeknek kezdett parancsolni.

Nem olyan történet, aminek el tudok képzelni folytatást, de nem is kell. Minden szálat szépen zártak, nem maradt bennem hiányérzet.

Dragon’s Dogma – 5/3 elment, de nem lett kiemelkedő. Nem tetszett a grafikája, és a csavar nem ült: ezt vártam.

Dragon's Dogma | Official Trailer | Netflix - YouTube

Melyik film a kakukktojás?

Egy kicsit súgok: mindegyiknek van azonos kategóriában Oscar-jelölése. Némelyik meg is nyerte.

Megoldás: Tovább!

Hegyekben elvesző, életért küzdő, elzárt csoportos.

Egy huszonéves baráti társaság a hegyekben kirándul és próbál kikapcsolódni. Köztük van az életvidám Jen és az építész barátja – a helyiek furán is néznek a fehér, szőke lány és az afroamerikai fiú kettősére. Felmennek egészen magasba, maguk mögött hagyva a civilizációt. Ott azonban valami különössel szembesülnek: az éjszaka mintha valaki megleste volna őket. Az egyik társuk, Milla eltűnik, a keresés közben a barátját, Luist elkapja egy csapda. A feltűnő, maszkos és szótlan idegeneket gyilkosnak vélik, és Luis megöli az egyiküket. Milla előkerül, és ekkor már tudják, mekkora a baj. A hegyen élők le is vadásszák őket, és a saját törvényeik szerint ítélnek felettük. Jen próbál alkut kötni. Hetekkel később Scott, a lány apja érkezik a kisvárosba és a lányát keresi. Egy asszony akad, aki el meri neki mondani, kik és hogyan élnek fent a hegyekben. Scott pedig útra kel.

A Halálos kitérő is egyike azon horror sorozatoknak, amelyek időnként kapnak egy-egy újabb részt, vagy valamiféle vérfrissítést és folytatódnak tovább. Az örökség a vérfrissítés szellemében készült el, és több mindenben el is tér azoktól a Halálos kitérő filmektől – talán 2 volt -, amit már láttam.

Amin meglepődtem, hogy most a hegyi emberek nem torzszülöttek és nem primitív társadalmat alkotnak. Egy rendes közösség, akik visszavonultan élnek a saját szabályaik szerint. Több a barbár vonás bennük, de emberiek, még testileg és szellemileg is jól vannak, kifejezetten hangsúlyt fektetnek az egészségre és testi-lelki épségre.

Így még ijesztőbbek is, mert nem lehet szörnynek nézni őket. Ugyanolyan emberek, csak innen nézve szektásokra hajaznak, és nagyon kegyetlenek magukkal is, de az idegenekkel még inkább. A film azonban nem démonizálja őket, ami szintén meglepetés. Vannak értékeik, és egy közösségen belül szorosan összetartanak, egység van. Nem véletlen, hogy amikor lehetőség nyílik a szökésre, Darius nem akar elmenni innen – pedig alig pár hete végeztek a barátaikkal, és a barátnőjének is el kellett adnia magát, hogy életben maradjanak. És mégis, egy olyan közösség része lett, amiben hasznosnak és jónak érezhette magát.

A törzs brutális tettei – a megvakítottak, akiket a sötétségbe zártak igazán kegyetlen – és ez a nagyon más élet, ami ijesztő a filmben. Nem sokkolnak a látvánnyal, vér sincs, és nem mutatnak kegyetlenségeket sem. De a hangulat meg lett teremtve, és van hatása.

Csak éppen a történet sok-sok sebből vérzik. Ez a törzs a hegyen élt, kezdetleges körülmények közt és elzárva a városból. Mégis, hogyan mentek volna le és úgy a városba, az ország egy más részébe, mint amit a végére betettek? Azt sem tudom elhinni, hogy Jen 6 hét alatt az a gyilkos amazon lett, akinek látjuk. Profi íjász, és amikor kell, késsel és íjjal is gondolkodás nélkül öl.

Az olyan sztorikat, mint a hegyi vadászé, valósággal röhejesnek éreztem. Nagyban szónokol, hogy Scott nélküle pillanatok alatt halott lenne a hegyen, aztán azonnal csapdába sétálnak a fiával és csúnya véget érnek, bár legalább gyorsan. Scott meg a hegyre is feljut élve. Ennyit arról, hogy ott élt egész életében és mennyire ismeri a hegyet…

Maga a közösség, ahogy élnek és ahogy a más emberekkel kapcsolatba kerülnek, lekötött a filmen. A fiatalok története, Jen menekülése már hidegen hagyott. Abban sok volt a hihetetlen elem, és Charlotte Vega sem győzött meg a szerepben.

Igaz, az egy pozitív ötlet, hogy ismeretlenebb színészek kapták a szerepeket. Sorozatból, innen-onnan volt ismerős arc, de ismertebb nincs köztük.

Ha az agyam kikapcsolom, egyszer nézhető, de nem az a film, amit kedvem lenne bármikor is másodszor is megnézni.

Halálos kitérő: Az örökség – 5/3,5 a hangulata megvolt, néhol ijesztő, de a vége több szempontból sem tetszett, Vega sem.

https://www.youtube.com/watch?v=ccaNMcPqpQ0

Cím: Cry Macho

Készítők: az új Clint Eastwood-film, amiben a legenda nem csak rendez, de színészként is visszatér. Külön-külön is bevonzana, így duplán pláne. Azért nem semmi, hogy ennyi idősen Eastwood még így bírja. Igaz, a többi színész számomra abszolút ismeretlen, és most láttam pl. először Dwight Yoakam nevét is, aki az Államokban különben country sztár.

Műfaj: dráma

Cselekmény: az egykori rodeósztár, Mike Milo egykori főnökétől újra munkát kap. A férfi fiatal fiát kell hazahoznia Mexikóból. Az egymásnak nem éppen szimpatikus páros aztán kalandokba keveredik a Texas felé tartó úton. Érdekel is, hogy milyen jellegű film. Ennyiből még akár komédia is lehetne, de Eastwood azt nem szokott rendezni, és azt már ki is adták, hogy dráma. Gondolom, kicsit road movie is lesz, majd kiderül. Regényfeldolgozás, azokat általában szeretem.

Várható megjelenés: szeptemberben lesz mozi premier is, de már megvette az HBO.

Technológiát ellopó, visszavágó, igazságért küzdő.

Várady Attila remek informatikus volt, a biztonsági rendszerek szakértője. Fél éve egy baleset azonban összetörte az életét. A testvére életveszélyesen megsérült, maradandó károsodást szenvedett és Attila magát okolja. Nem mer bemenni a nőhöz, és a munkáját is elvesztette, mert nem bírt koncentrálni. A feje is sokat fáj, szemész barátja kezdi meg a vizsgálatokat, nem-e ott van a gond. Közben egy különös állásajánlat érkezik: egy kutatási anyag biztonságát kellene tesztelni. Már a csapattal megismerkedéskor döbben rá, hogy éppen az ellentétjét várják tőle. Egy vezető tudós szemébe ültetnének be egy kamerát, lopnák az anyagait, míg Attila szoftvere egyszerre másolja és pusztítja az anyagot. Nem akar részt venni ebben, de megzsarolják a testvérével és a férfi másra is rájön. Csak a csapat szépséges bérgyilkosnőjétől remélhet segítséget.

Mennyire legyek gonosz? Beültetni egy kamerát a tudós szemébe a tudtán kívül, és így ellopni az anyagait? Felrémlett egy film, amelyben egy gazdag üzletember üzleti terveit akarták befolyásoltatni úgy, hogy a férfi ne tudjon róla, hogy befolyásolták. Ott egyenesen az álmaiba férkőztek be és a tudat alattit manipulálták… Azt kell mondanom, a Vakfolt nem az Eredet, semmilyen téren.

Már azon, ahogy a kettő sztorija feljebb ott van egymás mellett, nagyon látszik a különbség. Az egyik olcsóbb, kevésbé ötletes és ez minden téren igaz az alkotásra. A Vakfolt egy kevés sci-fi elemmel operáló menekülős, összeesküvést leleplező akciófilm, de nem teremti meg a hihetőség légkörét egy pillanatra sem.

Fáradtan néztem, így elnézőbb is vagyok vele, de két dolog így is nagyon tudott zavarni. Az egyik, hogy nagyon nyilvánvaló a csavar, amin kiéreztem a filmből, hogy azt várták, nagyon meglepődöm. Már eleve az, hogy szemvizsgálattal és fejfájással kezd a főhős. Hogy amikor rákérdez, alkalmazták-e már a szemkamerás kémkedéses módszert, azt a választ kapja, egyszer igen. Ki nem rakja már ebből össze, hogy mi történt? Ismerjük Attila múltját is, vagyis azt sem nehéz összerakni, mikor.

A másik, hogy nagyon erőltetett az egész film. Még a párbeszédeknek is műanyag íze van, rendszeresen kizökkentem a történetből, hogy élő ember szerintem nem beszél így. Nem csak maga a szöveg, de ahogy előadták is…

Az akciófilm különben sem az én zsánerem, az okos thrillereket jobban szeretem. Így itt is jobban érdekelt az ipari kémkedés, és hogy ki kinek és miért dolgozik, stb. De a filmben teszik szépen mellé az akciójeleneteket is. Elég csak a bérgyilkoslányra gondolni, aki nem egy verekedős jelenetet kap, és a páros fizikailag is fel kell vegye a harcot a CIA-val. (Még valami, amit fel lehet írni a butaságok listájára. Majd pont három ember: egy szemész, egy informatikus és egy egykori prostituált akadályoz meg egy titkos CIA műveletet szinte nulla forrással és hátrányból indulva.)

Nem szerettem a szerelmi szálat sem. Ez egyáltalán az volt? Vagy csak bele kellett erőltetni ez szexjelenetet is? Nem látom semmi funkcióját azon túl, hogy Réti Nóráról egy jelenet erejéig lekerült a melltartó. Akciófilm, kellenek cicik… Nem tiszta nyolcvanas évek?

Magyar filmnél ritkán vonz be a stáblista. Itt is hiába néztem a színészeket, nem tudnék senkit kiemelni. Kálid Artúr hangja maradt meg a fülembe, a karakteréről meg az értetlenkedés. Ő most akkor amerikai politikus itt, vagy egy hazáját eláruló magyar? Mindegy is, nem oszt nem szoroz, nem lesz értelmesebb egyik verzióval sem a film.

Rossz filmnek azért nem mondanám, akadt benne ötlet is - az átlagfilmek gyengébb eresztései közé tenném egy fáradt, esti filmnézést követően.

Vakfolt – 5/2 egy próbálkozásnak elment, de olyan érzésem volt végig, hogy erőltetett. Még a beszéd is.

https://www.youtube.com/watch?v=d3OkAEPLoz4

Baráti esküt tartó, szerelem miatt viszálykodó, történelmet túlélő.

A második világháború véget ért, Berlin romokban. A lakosok ügyeskednek, ha élni akarnak. Bernd kamasz, akinek van érzéke az üzleteléshez. Két barátjával üzletelnek, az álmuk egy kocsma megnyitása. Ehhez azonban segítség kell, és a holokauszt túlélő zsidó kamaszfiú, Jakob így keveredik közéjük. Neki van idősebb rokona, aki beszerezheti nekik az engedélyt, és tőle tanulnak meg lopni is. Ám a két fiú közti ellentétet felerősíti, hogy mindketten a környék szépébe, Lotte-ba szeretnek bele. A lány pedig képtelen dönteni köztük: Bernd sokat tett érte és a testvéréért, hálás neki. Jakob viszont osztozik a zene iránti szeretetében, és a szíve hozzá húz. A csapat lánytagja, Silke csalódottan is veszi tudomásul, hogy benne mindkét fiú csak a barátot látja. Már fiatal felnőttek, amikor a berlini fal épülni kezd, és a keleten ragadtaknak szökni kellene. Egy tragédia választja el őket, hogy évekkel később a párok gyermekei révén újra találkozzanak és a régi sebek felszakadjanak.

A mini sorozat három filmet foglal magában, mind egy-egy korszakot mutat be. Sikeresen összehozták, hogy a szereplők életének alakulása szorosan összefügg a történelemmel, így a meghatározó események mindig hatnak rájuk, ott vannak és megélik.

Az első rész közvetlenül a háború után, Berlin az utcagyerekek szemszögéből. Az adja a kalandot, hogy a kamaszok hogyan ügyeskednek, és milyen ügyekbe keverednek az utcán. Viszont, a korról sokat elmond az, ami a szüleikkel történt, és ahogy viselkednek. Az egyiknek fogságból hazatérő katona az apja, a másik mindenkit elveszett Auschwitzban. Egy másik még mindig várja haza a szüleit, noha megölték őket, míg van, aki csak kívánja, bár meghalt volna részeges és bántalmazó apja.

Ezek jobban le is kötöttek, mint a szerelmi szálak. Mert már itt megvan a szerelmi négy-, vagy ötszög, attól függően, hogy a harmadik fiút, aki csak álmodik az egyik lányról, beszámolom-e. (Neki nincs reális esélye viszonzásra.)

A második szakasz, a fal épülése is a szerelmi szögek köré rendeződik. Ugyan ott van benne a kommunizmus kiépülése és az elvakultság is, szemben a menekülőkkel, de talán ez a leginkább szerelemre épülő rész. Ez is kötött le a legkevésbé – azt sem díjaztam, hogy a kedvenc szereplőm halt meg a történet közben.

Ha már ezt nézzük, pont az a lány a leggyengébb karakter, akibe a fiúk beleszeretnek. Gyámoltalan, dönteni se tud. Mintha őt akarnák a szép lánynak eladni a történetben, de Silke helyesebb volt, mint Lotte. Életrevalóbb is. Itt kifejezetten zavart, ahogy Lotte ingadozása szedi szét a baráti társaságot, és amit a két fiúval művelt…

Végül, amikor a nyugaton és a keleten élő párok gyerekei összetalálkoznak Magyarországon, nem tudva, ki a másik. Itt megint szervesen megjelenik a kor, és megint a szerelmi szálak gabalyodnak tovább. Csak itt jobban elviselni, mert ott van mögötte a változó rendszer, a történelmi helyzet. Pl. érdekes volt, hogy Jakob milyen munkára lett kárhoztatva.

Az egész történetet nézve megvan az íve, és minden rész megkapta a külön történetet is. Igen, együtt nagyobb történetet mondanak el, de külön is értelmezhetők.

Látványra tévéfilm. Még az akció jelenet (menekülés, határvédelem, stb.) sem látványos, és kifejezetten zavarónak találtam azt is, amit a színekkel játszottak. Minél korábban vagyunk az időben, annál több a fekete-fehér és a jelenre színesedik ki teljesen a film.

Ismerős színészt sem találtam benne, de az átmenet az életkorok között szépen megvolt. Nem hiányzott bele nagyobb név, akkor nehezebb lett volna fiatalabb – idősebb ént találni hozzá.

Egyszer érdekes volt, tetszett a történelem beépítése és ahogy a Farkasok története összeállt – csak egy fokkal több volt benne a szerelmi háromszög, mint amit tolerálok.

A berlini Farkasok – 5/4 a történet tetszett, szépen összeértek a szálak is – a kivitelezés lett gyengébb és tévés.

https://hu-hu.facebook.com/EpicDramaHu/videos/1951770274860414/