Kémes, kapcsolatot menteni próbáló, menekülő.

Sarah szerelmes és férjhez akar menni. A nő asszisztens, és a tudósba szeretetett bele, akivel együtt dolgozott. Arra is képes, hogy egy konferenciára a keserű Michaellel tartson. A férfi Washingtonban dolgozott, komoly rakétakutatásokat végzett, de a kormány leállította. Most vissza kell mennie tanítani, amit nagy visszalépésnek érez. Sarah nem: ő büszke rá így is, és a felesége akar lenni. Meg is lepi, hogy Michael ellenséges vele és haza akarja küldeni az Államokba. Egy különösen rossz pillanatban a megbántott nő haza is utazna, de akkor rájön, hogy Michael a Vasfüggöny túloldalára készül a németekhez. Követei, és szembesül vele, hogy a kísérletei folytatásáért Michael a kommunisták oldalára állna. Neki is választania kell: a férfival tart, vagy hazarepül. Ott jön rá arra, hogy Michael egészen más céllal vállalta a németeknél a munkát, mint amit mindenki hisz. Kémként azt kutatja, hol tart a másik oldal.

Alfred Hitchcock több zsánerben is maradandót alkotott, volt, amiből többszörösen is. A kémfilmek sem voltak idegenek tőle, és ebbe a csoportba illik a Szakadt függöny is. Azért ez nem egy James Bond film, sokkal finomabb a története.

Egyrészt, párkapcsolati dráma is, bár ez a fele a legkevésbé érdekes. Sarah és Michael szerelmesek egymásba, a férfi védeni akarja a nőt. Amint ezt Sarah is átlátja, máris erős csapatot alkotnak és minden rendben van köztük.

Az már más kérdés, milyen a kémia a két színész között. Nem bízták a véletlenre a szereplőválogatást, két ma is nagy név kapta a főszerepet. Paul Newman lett a professzor, Julie Andrews meg a szerelmes és hűséges asszisztens. Két remek színész, de a párt nem nagyon hittem el nekik, hiába van több csókjelenet is a filmben. De simán benne van az is, hogy a két színész fura nekem egymás mellett, és Andrews annyira a musicalek miatt maradt meg a fejemben, hogy így nem nagyon tudtam mit kezdeni velük. A színésznő frizurája meg rátesz egy lapáttal. Akárhányszor megjelent a filmen, az jutott eszembe, hogy rémes ez a hajzat, amit viselnie kellett. Szín és fazon is.

De a filmre vissza. A kémkedés. Olyan egyszerűnek tűnik, és pont ez a szépsége. Michael, mintha csak sakkozna, arra akar rájönni, hogy a német tudós hol tart az atomkísérletekben. Már az ad egy alaphangot, ahogy a politikai rendőrséget ki kell játszani, követik, de a korona az a jelent, amikor a két tudós beszélgetni kezd, és Michael csapdába csalja a németet, akinek később esik le, mi volt az amerikai célja. Szinte, mint a sakk.

Majd jött a menekülés, ami szintén tele volt jó ötletekkel. Ebből a kedvencem a buszos jelenetsor volt. Feszültséggel teli, izgalmas, még akkor is stílusos, amikor azt simán belelátom, hogy nem mindig haladtak igazán, csak a busz mögé vetítették a helyszínt, ahol a történetben haladnak. Plusz, ahogy feltöltötték karakterekkel az utasteret: a bölcs vezető, a vidám fiatalok, a vészmadár szőkeség… Egy-egy jelenet, egy-egy megmozdulás, és emlékezetesek, működnek.

Nem tetszett az egész film, és némely megoldás ma már furán néz ki. Amikor a farmon küzdenek a némettel – műnek látszik a harc, mint a vér a német ingén vagy Michael kezén.

Tanulságokat nem nagyon kerestem benne, nem is az a célja. Szórakoztató film, amiben a pár békéjéért és túléléséért lehet izgulni. Mellette meg azért odaférnek olyan dolgok, mint a hidegháború természete vagy az emberi segítőkészség diadala.

Ha nem is lesz egy sokszor nézős film, ez is egy klasszikus, érdemes megnézni.

Szakadt függöny – 5/4 érdekes a casting, a történet is okoz meglepetéseket. Pár nagyon eltalált jelenet eladja.

Torn Curtain Official Trailer #1 - Paul Newman Movie (1966) HD - YouTube

Nyomozós, családi titkos, börtönös.

Malcolm sokat adott fel magából, hogy a húga biztonságban és áldott tudatlanságban lehessen. A sokk miatt Ainsley nem emlékszik, hogy ő vágta át Endicott torkát, Malcolm eltüntette a nyomokat. Ám a lány érzi, hogy valami nem stimmel és idővel Endicott halálának körülményei is felkeltik a gyanút. Malcolm igazán attól kell, hogy féljen, hogy az apai öröksége elhatalmasodik rajta. Benne is megvan az a szikra, ami zseniális gyilkossá tenné. Így dolgozik, hogy elterelje a figyelmét. A sakk nagymester esetén, aki látott egy gyilkosságot, de egy fóbia miatt a házból sem képes kilépni. Egy netes csoportén, akik hobbiból olyan bűnügyeket igyekeznek megoldani, ami más figyelmét nem keltette fel – és valaki végzett az egyik tagjukkal. De egy álomvilágból is ki kell szabadulnia, miközben az apja is a szabaduláson dolgozik, megkörnyékezve a börtön orvosát.

Ez a sorozat is rövidebb lett idén, tulajdonképpen a fele az első évadának. Így dupla öröm volt, amikor januárban visszatért: humoros, szórakoztató és véres ügyeket hoztak, amiket jó volt nézni, miközben örültem a folytatás tényének is.

A gondok később jöttek. Bármit is nézek, kevésbé tetszett a sorozat évadának második felében, mint az első részében. Az első etap nagy konfliktusa és titka Endicott halálának igaz története. Malcolm és Ainsley is a sajátos pokluk járták, miközben kaptunk egy újabb emlékezetes nyomozót és Martin is onthatta a megjegyzéseket. A záráson azonban már érezni lehetett, hogy jönnek a bajok. Nagyon röviden: összecsapták. Túl könnyen és túl vidáman megoldódott minden, a családi gondokat is besöpörték szépen a szőnyeg alá. Malcolm, aki annyira jól belelát másokba, mintha a húgával szemben vak lenne.

A második félre pedig Martin egyre célratörőbben dolgozott a szökésen. A különféle gyilkosokból összerakott csapata még szórakoztatott is, a vallási fanatikus Pete kifejezetten színes alak lett. Csak ott volt dr. Vivian Capshaw is. Azt a szálat utáltam, ahogy Martin lassanként elcsábította az orvost, hogy kihasználhassa. Majd a végére betett csavar… Inkább bosszantott, mint meglepett.

A szerelmi szálak pedig mély mélyebbre vezetnek. Olyan kapcsolatokat kezdtek el harangozni, amelyeknél nem szimpatikus a kettős. Dani és Malcolm, vagy Jessica és Gil. (Ok, Gil különben is irritál, akkor is, amikor Jessica közelében sincs.) Martin börtönrománca sem éppen lopta be magát a szívembe.

A krimi, a részenkénti ügyek lekötöttek és még mindig szerettem bennük Martin – Malcolm dinamikáját, vagy amikor már szinte beteg humor felé kilengenek. Csak sajnos ezektől is elmozdultak az átívelés felé. Az sem emelte a hangulatom, hogy a kasza is hirtelen jött, így majdnem minden nyitva maradt a végén. Próbálják ugyan máshova eladni a sorozatot, és így egy folytatással zárni, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy lesz eredmény. Vagyis, aki nem bírja, ha valaminek nagyon nyitott a vége, ebbe a sorozatba még ne kezdjen bele.

Idén sikerült színesebbé tenni a színészek névsorát is. A nagy szerződtetés Catherine Zeta-Jones, aki a börtönben játszik orvost. Kár, hogy a végső csavar ellenére is unalmas figura, nem nagyon tudták kibontani 6-7 részben az alakját. Az Interpol nyomozója, Hoxley, Alan Cummings alakításában sokkal kevesebb megjelenéssel emlékezetesebb tudott lenni, igaz extrémebb is a figura. Az alap felállásban pedig nincs változás: Sheen továbbra is adja a show-t. Tom Payne számára nem éppen hízelgő, hogy gyakran az kötött le legjobban az alakításában, hogy mennyire másképpen fest, ha máshogy áll a haja.

Bár vannak problémáim, összességében szerettem nézni ezt a sorozatot. Jók a plakátjai is, és nekem hiányozni fog, hogy nincs lezárás a végén és 3. évad.

Prodigal Son – 5/3,5 erős nyitás után minden téren esett: az ügyek, az átívelés, a szerelmi szálak alakulása…

https://www.youtube.com/watch?v=VL29bFAN3_Q

(Alucard elvezeti a túlélőket az apja kastélyához. Az alkimista lenyűgözve, a falu vezetője kevésbé tetszéssel méregeti.)

• Drakula kastélya. Elképesztő. Eléggé…
• Bűnronda.
• Nem is ronda.
• De, az. Ronda. Szomorú és hideg. Rossz dolgok helyszíne.
• A gyerekkori otthonomról beszélsz.
• Ez sok mindent megmagyaráz. (Castlevania)

(Egy időhurokba ragadva azt hiszed, már nincs min meglepődni. De amikor végre szóba tudsz elegyedni a rád küldött bérgyilkossal, annak sikerül meglepnie a pisztolyával.)

• Dobd el!
• Mit, a fogat?
• Nem, dehogy a fogat!
• Nem dobom el.
• Hát vagy eldobod, vagy elejted.
• Ez egy egyedi, kézi gyártmányú Walther PPK, félmillió dollárt fizettem érte egy aukción.
• Félmillió dollárt fizettél egy pisztolyért?
• És a fegyverkovácsom felszerelte egy SD-22 SpielWaffen hangtompítóval, amiből csak hat van a világon, és 250.000 dolláromba került.
• 750.000 dolcsi.
• Helyes.
• Miért csinálna valaki ilyesmit, Pam?
• Pam?
• Sosem mondtad a neved, így elneveztelek Pam-nek.
• Találkoztunk már?
• Nagyon sokszor. Futólag. Hadd lássam! Lassan!
• A ravaszkengyelnél fogd. Bánj vele úgy, mintha porcelán lenne. Kérlek! Nagyon gyengéden.
• AH?
• Adolf. Hitler.
• Mi?
• Carl Walther személyes ajándéka. Hitler egy íróasztalban tartotta, Münchenben.
• Te mindvégig Hitler kibaszott pisztolyával lövöldöztél rám?
• Egy amerikai katona nyúlta le, 1945-ben.
• Jesszusom! (Boss Level)

(Amikor az orvos nehezen fogadja el, hogy a betege kész elmenni, és nem küzd tovább.)

• Készen áll a közelképre, Mrs. Stanley?
• Egy "Alkony sugárút" utalás? Pedig mikor is született, úgy 10 éve?
• Én sosem láttam, de a "bubbe"-m... A nagyanyám... folyton ezt mondogatta. Ő tanított meg madzsongozni.
• Ő volt olyan naiv, mint amilyennek maga engem hisz? Van jobb dolga is, fiatalember. És életem ezen szakaszában már nincs szükségem új barátokra.
• Meg akar halni?
• Ilyet csak a fiatalok kérdeznek. Mert azt hiszik, van más választás.
• Néha, ha szerencséje van, eldöntheti, hogy mikor.
• És néha, ha igazán szerencsés, megválaszthatja a hogyanját. A táncparketten akarok meghalni, egy dallal a szívemben, itallal a kezemben. Maga azt akarja, pár hónap múlva haljak meg, fájdalmak közt, miközben már azt sem tudom, ki vagyok. Bocsássa meg, hogy nem köszönöm meg a lehetőséget. (The Good Doctor)

• Még lázas vagy.
• Nem maradhatok megint itthon. Sokan várják a segítségem.
• Várhatnak még holnapig. Örülj, hogy csak influenza. Kirakom a gyerekeket anyámnál, aztán az irodában leszek. Hozzak valamit?
• Egy erősebb immunrendszert. (New Amsterdam)

(Amikor a részeg észre sem veszi, mi történik vele. Pása totál részeg, nem is érez fájdalmat, pedig durván elcsapják és a lába is kifordul.)

• Semmi bajom, srácok.
• Megütötted magad?
• Szerintem csak elestem.
• Elütött egy autó, Pása.
• A kocsinak nem esett baja?
• A kocsinak nem. De a lábad… Kissé kicsavarodott.
• Nem sérülés, hajlékonyság. Tudod, a jóga. (Eladó a menyasszony)

(Ha Severide nősül, Matt a tanú. Van elvárás…)

• Oké, hát... feldobnám a hangulatod.
• Kérlek!
• Ez magától értetődő, de azért szólok. Azt akarom, hogy te legyél a tanúm.
• Komám! Részemről a megtiszteltetés.
• Jó. És egy oltári legénybúcsút kell szervezned. Egy tetőn akarom végezni Mike Tyson tigrisével.
• Vízió elfogadva. (Chicago Fire)

(Egy barátság kezdete, avagy a felügyelő és a pap közös nevezőre jut egy nyomozás elején.)

• Letartóztathatnám.
• Tényleg? És miért?
• Rabolja a rendőrség idejét. De legalább elterelte a figyelmemet a magyar fiaskóról.
• Nem nézek futballt. Általában csalódás a vége.
• Mindig csalódás a vége. (Grantchester bűnei)

Anya az egész életét rám és Dillonra áldozta. Azt mondta, legyünk büszkék arra, akik vagyunk és ahonnan jövünk. Megtanított kizárni a zavaró dolgokat, és a boldogságra koncentrálni. Esélyt adott nekünk, hogy a saját lábunkra álljunk. Most, hogy végre megfogadta a saját tanácsát, nem akar nagy ügyet csinálni belőle, pedig ez nagy ügy, anya! Néha úgy érezhetjük, olyan sok rossz dolog van a világban, hogy elfelejtjük megünnepelni a jót. De megérdemled, hogy megünnepeljenek. (All American)

(Belmont szó szerint a Halál elleni csatából tér vissza elég rossz bőrben, de még így is viccelni van kedve a párjával, aki még nem mondta meg, hogy babát vár, de a férfi már rájött.)

• És mi van veled? Minden rendben?
• Remekül vagyok.
• Helyes. Tudod, mi ijesztett meg legjobban?
• Mi?
• Hogy a végén még a Trefor nevet adod a gyereknek. (Amíg orvosért megy a nő, Belmontot Alucard is üdvözölheti. Akinek kiderül, van humora.)
• Mit keresnek itt ezek az emberek?
• Isten hozott a falumban!
• Van egy falud? Hogy hívják?
• Treffy.
• Idejönne valaki, és végezne velem? (Castlevania)

(Egykori barátokat is elválaszt egy kis zsarolás.)

• Lődd le!
• Fejbe lőjem?
• Térden.
• Nem tennéd meg.
• Az önvédelem igen erős biológiai ösztön. Akit sarokba szorítanak, mindent megtesz a túlélésért. (The One)

• Miért akar látni, azután amit vele tettem?
• Megszökött a börtönből érted. Ő mindig hinni fog benned. Talán ideje, hogy te is elkezdj hinni benne. (The Equalizer)

Újságírós, igazság nyomába eredős, pszichés beteges.

Hannes Rastam régi vágású riporter, akinek mindene az igazság felderítése. Bár a szerkesztője nincs oda az ötletért, de egyre jobban foglalkoztatja Thomas Quick esete. A férfi Svédország leghírhedtebb sorozatgyilkosa, akit közel 10 gyilkosságért ítéletek el, de annál sokkal többet bevallott. Mióta börtönbe került, nem ad interjút és nem lehet hozzá bejutni sem. Hannes a segédje javaslatára levelet ír a férfinak, aki Hannes kedvéért kivételt tesz, és elbeszélget a férfival. Hannes pedig egyre biztosabb abban, hogy Quick nem gyilkolt meg senkit, csak egy figyelemre vágyó beteg volt egy klinikán, aki bármit bevallott volna a rá vetülő hírnévért és a vallomásért kapott drogokért. De nem elég az ő hite, bizonyítania is kell az elméletét. Sokan gáncsolnák el: ha kiderül, hogy Hannes elmélete a helyes, nem csak a svéd jog legdurvább tévedése esett meg, de tucatnyi család is elveszti a nyugalmát, hogy a szerettük gyilkosa megfizetett a tettéért.

Adná magát, hogy gyorsan besoroljam a filmet skandináv kriminek. Egy sorozatgyilkosság részleteibe másznak bele, nyomoznak és nagyon benne van az a vigasztalan hangulat, ami a zsáner sajátja. Csak éppen a Gyilkos szerepben ennél egy lépéssel messzebb megy.

Már a film eleji mottó lelövi, mi is lesz ez igazán. Ott arról van szó, hogy az emberek inkább lesznek hírhedtek, minthogy senki ne ismerje őket. Ami a 15 perc hírnév alapja is: lehet, hogy rossz lesz a megvilágítás, de az is jobb, mint a semmilyen. Az ember bármire képes, hogy megkapja a neki kellő figyelmet. Hiszen mindenki azt akarja, hogy ne múljon el nyomtalanul.

A film folyamatosan lebegteti és boncolja, hogy mi vesz rá egy ártatlan embert, hogy bevalljon tucatnyi gyilkosságot, amihez semmi köze nem volt. A film ad egy könnyű magyarázatot is: a vallomásokért tömhette magát olyan gyógyszerrel, amilyennel csak akarta. Ahogy mondani szokás, a drogos sok mindenre kész az adagjáért. Ugyanakkor azt is szépen bemutatja, hogy Quick mennyire szomjazza a figyelmet. Meg akar felelni, azt akarja, hogy elégedettek legyenek vele. Egy sokkal elemibb emberi tulajdonságot mutatnak meg, mint ami a függőség. A vágyat, hogy kedveljenek és számítsunk. Nem véletlenül volt az egyik kedvenc részem az, amikor Hannes azért kérdőjelezi meg a saját elméletét és hitét, mert felmerül benne, hogy Quick neki is azt mondja, amit szerinte hallani akar, hogy kedvelje.

A pszichés játék tehát működik a filmen és extrém helyzetben mutat meg egy olyan jelenséget, amivel könnyű azonosulni. Ez működött is.

Csak éppen mellette a krimi lassú és vontatott. Minden téren lassan haladnak: a jelenben az interjúkkal, a múlt feltérképezésével. Hiányos botrányos, amikor mutatják, hogy a múltban hogyan gyártotta a rendőrség és Quick orvosai a bizonyítékot, ha közben az ember kétszer elalszik. Nem is értem, hogy ment át a bíróságon, amit leadtak bizonyítékként. El sem tudom dönteni, melyik a legbotrányosabb. Ahogy betanították Quicknek, hogy el tudja mutogatni, hogyan ölt meg valakit, vagy amit az egyetlen tárgyi bizonyítékról megtudunk. Az akkor baki, hogy a fal adja a másik pofont az ügyésznek.

Hannes szimpatikus figura, de valahogy furcsák az arányok. Elkötelezett újságíró, de mellette családapa is. A lánya… nem tudtam eldönteni, szellemi fogyatékkal él? De Hannes, mint magánember, olyan megközelíthetetlen, még haldoklásában is. Quick alakja jobban átjött.

Korrektül néz ki, több helyszínen és a skandináv szürke, komor hangulattal a köbön.

Egyszer nem bánom, hogy láttam, de szerintem újranézni nem fogom.

Gyilkos szerepben – 5/3 a mondanivalója érdekes, a történetnek van súlya, de lassú, nehézkes és komor is.

Quick | Officiell trailer | Se den hemma - YouTube

5: Miss Americana – mindent Taylor Swiftről. Dokumentumfilm, és több szempont szerint mutatja be az énekesnő életét. Karrier, zene, magánélet, a botrányok és politika. Profin el van készítve, és nagyon kész a kép, amit átad vele. Megcsináltnak is érzem, de ebben a zsánerben ez így működik.

4: Ellenállás – Marcel Marceau a pantomim kiemelkedő alakja volt, és ez a film arra az időszakra koncentrál, amikor a II. világháború zajlott. Miközben megmutatja, hogy a szülői ellenérzés ellenére a fiatalember hogyan építette a karrierjét, egy fájdalmas mese az ellenállásról, a hősiességről és gyerekek megmentéséről is.

3: Hamilton – a musical óta szerintem mindannyian megjegyeztük az amerikai államatya nevét: Alexander Hamilton, aki megragadja az esélyét és feljebb tör. Aki védte az alkotmányt, harcolt a függetlenségi háborúban és összerakta a kormány pénzügyi rendszerét is. Az utóbbi idők legsikeresebb musicalje, amit a Disney filmesített.

2: Mű szerző nélkül – igaz történet alapján egy fiúról, aki a nácik uralma idején elvesztette a családja jelentős részét, majd a megszülető rendszer szocialista művészt akart faragni belőle. Ő azonban kitört a keretek közül, disszidált, és felépített magának egy életet a nagy szerelmével és a festészettel. Az meg simán sokk, ami az apósáról kiderül. Az még nagyobb, hogy Kurt történetét mennyire az élet írta.

1: Alelnök – Bush kormányzat, az iraki háború és Dick Cheney. Hogy lehetett a világ sorsáért egy olyan ember felelős, akinek a nevét is utólag jegyeztük meg? Nem volt kirakatember, de amit a háttérből művelt… Remek színészi játékkal elmesélve, játékos formátumban, ami ellensúlyozni és kiemelni is képes, hogy mennyire elképesztő helyzetek eshetnek meg, és nem csak a filmeken. Ami nekem megmaradt belőle? Amikor még maga Cheney is ledöbben, hogy Bush mennyire a bábúja lesz.

Baráti társaságos, nyaralós, kísértett szálloda felderítős.

Lex könyvet készül írni, a témája egy hotel. Hawaii nagy beruházása volt, az egyik szigeten egy többcsillagos csoda. Csak éppen a kezdetektől nem voltak rendben a dolgok, és a vendégeket látomások kísértették. A legrosszabb egy kislány volt, aki a legenda szerint egy turista kapott el és gyilkolt meg, majd a lány szelleme keresni kezdte a gyilkosát és fenevaddá vált. A lány születésnapjára a barátai egy úttal lepik meg, és sikerül megszervezniük, hogy a szigetre is elmehessenek, ahol a hotel áll. Hiába figyelmeztetik őket, hogy messze kerüljék el a helyett, egy kis fürdés és kirándulás után megkeresik az elhagyatott épületet. Fotóznak, körbejárnak, és Lex tovább is akar maradni, éjjelre. A többiek leszavazzák, de a hátra maradt felszerelésért kénytelenek visszafordulni. Este pedig kiderül, mennyi igaz a mesékből.

A városi legendák kelendőek. A hotelek, azoknak bizonyos szobái, melyekben valami borzalom történt. Tipikus horror alapanyag, amit nehéz megunni. Filmek, de reality műsorok is készülnek erre a témára.

A Véres vakáció is ebből dolgozott, egy kis helyi kísértetmesével megtoldva. Alapból tudnám értékelni az ötletet, még akkor is, ha ilyen történet is volt már, itt csak a helyszínen és az őslakos népen változtattak. Ha a hawaii őslakosokat indiánokra cseréljük, akiket egy bizonyos helyen leöltek, eltemettek, a helyszínen lakótelep, hotel, stb. épült, máris ugyanott vagyunk, mint amit már mások sikerre vittek. Vagy unalomig felhasználtak. De a helyszín tényleg szép, és az olyan részek, mint amikor átrepülnek a sziget felett, vagy felfedeznek egy vízesést, dobnak a helyszínen.

A gond az, hogy a horror mennyire béna lett a filmen. Mivel a szellemet rendesen nem látjuk, még csak azt sem tudjuk meg, mennyire találó a neve: a félarcú lány. Az egyik turistából csinál ugyan félarcú kísértetet, de az arc lenyúzása, majd a srác ilyen formán való kísértet volta is rémesen néz ki. Olcsó maszknak néz ki, és nem tudott megijeszteni. Inkább szörnyülködtem, mennyire igénytelenül nézett ki a végeredmény.

A jump scream is annyira működésképtelen, hogy mielőtt a szellem lecsap, simán lehet látni mászkálni a háttérben. Így meg nem ijesztő, hogy kinyúl és beránt valakit.

Hogy még rosszabb legyen az összkép, említeni kell, hogy mennyire rángatva van a kamera, főleg a menekülős részeknél. Értem, ezzel akarják érzékeltetni az eszeveszett rohanást, de a zseblámpákkal való kalimpálással együtt csak azt sikerült elérni, hogy hányingerem lett, miközben néztem. Határozottan rossz ómen.

A történet egyszerű, amivel horror esetén gond sincs, csak éppen sok butaság gyűlik össze a végére. Vegyük csak a zseblámpákat! Azon nyavalyognak, hogy merül az elem, és a végén sötétben kell kibírniuk. Az azonban nem jut eszükbe, hogy nem négyet kapcsolnak be egyszerre, csak egyet, aztán, ha az lemerült, jöhet a következő…

De a film végére betett csavar sem jobb. Most azon el kellene borzadni, hogy a kísértet nem csak arcokat tép és gyárt újabb kísérteteket, de pszichés hadviselést is folytat a holtakkal? Értelme különben a nagy nulla, csak kellett valami meglepő a végére. Jobban működött volna, ha bármi indokolja, így felesleges az is.

Nevenincs színészek egyszerűsített karakterekben, nulla mondanivaló, béna látvány és hányingert keltő kamerakezelés. A sziget természeti szépsége, maga az alap ok, de különben egy teljesen felesleges horrorfilm lett, semmi több.

Véres vakáció – 5/1,5 az alaphelyzet klisés, de abból még lehetett volna valami. A horror viszont nézhetetlen.

THE RESORT Trailer (2021) - YouTube

• Sokkal több mint testőr 2. - amerikai/brit akció, komédia
• Rosa esküvője - francia/spanyol romantikus komédia
• Luca - amerikai mese
• Hang nélkül 2. - amerikai horror
• A hívatlan - amerikai horror

Időhurkos, bérgyilkosok elől menekülő, családot mentő, harcos.

Roy Pulver egykori kommandós minden napja egyforma, szó szerint. Megébred, és bérgyilkosok sora akar végezni vele. Üldözik helikopterrel, egy bombákkal dobálózó törpe szabadul rá, egy karddal profi nő fejezné le, két pisztolyos lőné le vagy éppen egy csörlőre kötve húznák a halálba. Bármit tesz, mindig egy a vége: valaki megöli. Aztán megint megébred az ágyában, és kezdődik minden elölről. A volt neje, az egyetlen szerelme, a tudós Jemma alakította így az eseményeket, de segítséget sem tud kérni tőle, mert a nőt az éjjel meggyilkolták. Roy úgy dönt, ideje rengeteg van, mindent begyakorolhat és megtanulhat, bosszút áll a feleségéért. Lassan összerakja a történetet, ki és mit tett vele, miért. Van pár esélye, hogy megmentse a szeretett nőt, a fiukat és magát is – talán a világot is.

Ha három szóban kellene összefoglalnom ezt a filmet? Időhurok, akció, bérgyilkosok. Egy adrenalinbomba, sok pörgés és azt messze elfelejtjük, hogy értelmet is keressünk benne. Nem az a cél. Szerencsére még azon a határon belül van a film, hogy összeállnak benne a dolgok, és a maga szabályai között értelmes is.

Hiszen tulajdonképpen kétféle összetevőt adagolnak nekünk: egyrészt az időhurkot, amiben valaki mindig végezni akar a főhőssel. Másrészt, a hajszák, küzdelmek és menekülések közepette Roy szép lassan összerakja a történetet, így egy kis krimi és tervezés is kerül bele. Ahogy nem csak sodródik már az eseményekkel, de célirányosan tervez, az kifejezetten szórakoztató lett. A holnap határában is ezt szerettem, és ebben a filmben is hibátlanul működik, ahogy újra és újra próbálkozásokkal összeáll a tökéletes forgatókönyv, hogy Roy mindenkit meg tudjon menteni. Nem is tudom, melyik volt a kedvencem. Ok, tudom. Ahogy a kardozós csajt kiiktatja, amikor Ventor irodájába akar bejutni.

Eladja, hogy mennyire őrült figurák a bérgyilkosok. Nem is akarom részletesen kifejteni, mert az tele van poénokkal. Őrültek, egyediek, és abszolút nem hihetőek, de ez jól áll nekik. Olyanok, mintha egy játék ellenségei lennének, akiken átgázolva eljutunk a főgonoszig.

Ezzel el is jutottunk a film egyik jellegzetességére, ami különben a címben is megjelenik. Level – a videójátékok szintjeire utalva. A film maga is olyan, mint egy régi videójáték, amiben sorra vered le az ellenségeket, és ha meghaltál, kezded újra. Nem véletlen az sem, hogy Jemma és Roy fia, Joe a videójátékok rajongója, és az apja egy játékteremben talál rá, ahogy együtt játszanak majd. Bevállalják, része a történetnek, vannak kikacsintások – így abszolút működött, és ez értéke lesz az akciófilmnek.

Talán kissé fekete a humora, de nekem ez nagyon bejön, így én jókat vigyorogtam menet közben. Itt nem vagyunk elvetemültek attól, hogy azon vigyorgunk, hogy az egyik szereplő sorra tépi ki a fogait, hogy a biztonsági szakértő majd elájulva a látványtól meg tudja mondani, melyikben van beültetve a jeladó.

A szereposztás is kellemes. Frank Grillo nagyon eltalált a szerepre. Kellően laza, el lehet hinni szuper kommandósnak, és azért az érzékeny oldalát is hozza, amikor a fiával – tényleg a fia játssza – közös jelenetei vannak. Viszi a filmet a hátán. Naomi Watts is nagy név a feleség szerepére, de még hagyján. Azt viszont nem értem, miért kellett egy Mel Gibson egy ennyire sablonos, szürke főgonosz szerepre. A bérencek sokkal egyedibb, jobb karakterek lettek.

Ezt az egy, nagyobb negatívumot találtam csak. Annyira béna a gonosz világuralmi terve…

Jópofa kikapcsolódásnak találtam, nálam simán újranézős lett.

Boss Level – 5/4,5 pörgős, humoros akciófilm, ami nem okos, de kellően szórakoztató. Grillo karakteres.

Boss Level: Játszd újra (18) - Hivatalos magyar nyelvű előzetes - YouTube

Kórházi, gyógyszerkísérletes, viszonyos.

A COVID a kórház és a benne dolgozók teljesítőképességét is próbára tette. Külön osztályt hoztak létre és olyan ideiglenes otthonokat, ahol az orvosok a családjuktól távolabb, de őket a fertőzéstől megóvva élhettek. Az oltások, a javuló helyzet lassan megengedi, hogy visszatérjenek a dolgos mindennapok. April szenved is attól, hogy a COVID osztályon fontos volt, önálló döntéseket hozott, míg most megint az orvosok utasításait követő nővérnek kell lennie. Natalie és Marcel szomszédokként egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám kibontakozó szerelmük nehezíti, hogy a férfi a múltját legszívesebben elfelejtené, míg a nő igényli, hogy beavassa az életének azon részébe is. Ethan osztályvezetőként igyekszik helytállni, míg Will a kísérleti gyógyszer tesztelésébe veti bele magát. Közben a betegek érkeznek, és legyen a bajuk szervi vagy lelki, segítséget kapnak.

Ahogy minden Chicago sorozat, a kórházi évad is rövidebb lett, mint a korábbiak. Azonban ez az, amelyben a legtöbbet foglalkoztak azzal, mi történt a világban. Láttuk a működést a vírus tombolása alatt, bár fokozatosan tértek vissza a normál kerékvágáshoz.

Nem volt jó különben nézni az ilyen részeket, miközben örültem, hogy bevállalták, és nem csináltak úgy, mintha mi sem történt volna. Annak hangulata volt, és pozitív képe, ahogy a kezdeti sok halál után már láttuk a felépülőket is.

De szeretem ebben a sorozatban, hogy még nem dőlt el végleg a szappanopera felé. Egy részben általában 2 nagyobb orvosi eset van, amit esetleg kisebb kórházi eseménnyel színesítenek. Még vissza is jönnek esetek: a beteg, aki beképzelte magának, hogy fel kell ébrednie egy szimulációból – nem mondták ki, de tisztára Mátrix másolat volt. Még piros tablettát is vett be, amitől az ébredést remélte. (Nem is értem, miért nem ugrott be senkinek a Mátrix, úgy nézett mindenki, mintha új ötlet lenne, amit a beteg elmondott.) Az elütött gyerek, akinek agyműtétre volt szüksége. A teniszsztár, a rejtélyes rosszullétekkel.

Az egész évadon átívelő, nagy téma volt a gyógyszereke engedélyeztetésének folyamata is. Itt láttuk, ahogy gyűjtötték az alanyokat, majd adták a gyógyszert és a placebot, gyűjtötték az eredményeket. Már csak azért is lekötött, mert a The Resident egyik évadában éppen azt láttuk, mennyire korrupt tud lenni ez a rendszer, míg itt azt mutatták be, milyen amikor szabályosan működtetik.

Természetesen a szappanopera sem maradt el, de még olyan szinten van tartva, hogy nem csak arra emlékszem, hogy az orvosok és nővérek magánéletében mi történik. April és Ethan most szünetelnek, így előtérbe került Natalie és Crockett egyre komolyodó kapcsolata. Ez még aranyos is volt, tetszett, ahogy a férfi egyre közelebb engedte a nőt. A vége azért kurta-furcsa: most szakítottak, vagy mi volt? Tudom érteni így is, úgy is azt az utolsó beszélgetést.

Will kínszenvedése meg lassan röhejes. Különben is kezdek ott tartani, hogy már unom a dolgait. Mindig annyira jót akar, és mindig ugyanazokat a hibákat követi el. Ahogy Sabeena bizalmát elveszti, ahogy megint Natalie felé kanyarodik…

Kaptunk egy új állandó orvost is dr. Archer személyében. Nem szépfiúnak jött, inkább intrikusnak. Forgatókönyvírói kényelemnek is érzem, ahogy hasonló eseteket adnak neki, hogy kidomborodjon, mi a végzetes jellemhibája. Az viszont érdekes lesz, Ethan helyén mit kezd majd magával. Jön a Chicago Med diktatúra?

A casting tehát változatlan, ugyanazok a színészek tértek vissza egy frissítéssel. Majd meglátjuk, a 7. évadra merészebbek lesznek-e Will és Natalie ügye kapcsán.

Vannak gyengéi, de nem keresem őket, amit meg látok, hamar elfeledem. Szerettem ezt a sorozatot a kezdetektől, még nem is untam rá.

Chicago Med – 5/4,5 még mindig ez a kedvenc Chicago sorozatom. Dráma, orvoslás és nézhető szappan.

https://www.youtube.com/watch?v=mTWWObSu-Ek