• A nagymamám francia, de én eredetileg amerikai vagyok. Egy forradalmár.
• Attól, hogy párszor látta a Hamiltont, még nem forradalmár.
• És ha hatszor láttam?
• Ejha! Nagyon imádhatja a musicaleket. (A Discovery of Witches)

(Vitya és Gyima nyugdíjasként is egymás agyára mennek. Csak pár méh, ami megcsípi Gyimát...)

• Bajszos majom! A mocskos kis fickóid megint összecsípkedtek!
• Köszönetet kellene mondanod! Csak kezelik az érelmeszesedésed.
• Ááá! Neked? Semmi pénzért sem!
• Beszerzek néhány bűzös borzot is, hogy szívhass velük egy levegőt! (Igen séf: Az utolsó csata)

(A fiatal herceg már maga sem tudja, mi lesz vele. Ivar sem éppen a tipikus vigasztaló.)

• Halljuk, mit akarsz csinálni?
• Megölni magamat.
• Ahhoz még korán van. (Vikings)

• Sosem hittem a sorsban.
• Miben hiszel hát?
• A szabad akaratban.
• A szabad akarat és a sors együtt léteznek.
• Hogyan?
• Képzelj el egy csecsemőt, aki egy asztalon mászik! Ha tovább mászik, leesik. Ezt te sokkal előbb tudod, mint a gyermek. Előre látod, a csecsemő viszont nem. De ez nem jelenti azt, hogy megvontad a szabad akaratát. (Blood of Zeus)

• Meg tudja idézni a meggyilkolt nők lelkét? Elvégre: sarlatán.
• Az összes szép nő sarlatán. Jól csőbe húznak minket. (Gyilkos a pokolból)

(Hogy veszel rá egy nagymacskát, hogy ne egyen meg, ha bemerészkedsz a területére?)

Te fekete párduc vagy, én fekete férfi. Mindörökké Wakanda! (Sneakerheads)

• Ne menjenek túl messzire! Ha elveszítjük szem elől a tisztást, eltévedünk.
• Ne aggódjon! Itt kevesebb az esély, hogy a gyilkosba botlunk.
• Kivéve, ha közülünk valaki.
• Ez esetben jobb, ha távolságot tartunk. Együtt vagy nem együtt? Ez itt a kérdés. (Tízen voltak)

A nagyapád, az apám csodálatosan bánt a nőkkel. Csodálatosan! Bátorított, tanított engem. Ő tett azzá, aki vagyok. Elhatározta, hogy határtalan ambíciót nevel belém. És megpróbálta a nagyanyáddal is. De nem tehetünk sokat, ha az adott személy se képes sokra. (The Crown)

(Amikor némi pénz és a jó beszédkészség mindent megold: mert tényleg az a kettő rabolta ki a bankot, akit a rendőr lefogott.)

• Szóval tényleg ők rabolták ki a bankot?
• Tessék? Elnézést, de maga tényleg elhiszi, hogy ez a két szerencsétlen képes lenne rá? Fantasztikus!
• Akkor mi van a készpénzzel? Csak úgy itt termett?
• Megmagyarázom. Mi tárgyalóképes emberek vagyunk, nem tolvajok. A szeszcsempészet egy dolog, de az államtól lopni teljesen más. Hadd mondjak valamit! Ez a két idióta csak két dologra jó. Semmire és az égvilágon semmire. De nekem szabadon kellenek. Szóval vagy maga engedi ki őket, vagy nagyobb kutyát keresek. Tudom, úgy drágább lesz, de maga egy fityinggel sem lesz gazdagabb. (The Great Heist)

Misztikus gyilkosságok után nyomozó, halottlátós, kosztümös.

Oliviának volt egy képessége, amely az emberek nagyjától elűzte őt. Többet látott, mint bárki. A férje mellett lelt szakmára, mint spiritiszta előadó. Ugyan a férfi nem bánt vele kesztyűs kézzel, de a lányukért Olivia kitartott mellette. A gyermek halálával azonban a férfi eszét vesztette, és a holtak könyvével akarta visszahozni a lányát. Olivia ellenszegült, a könyvvel egyedüli túlélőként távozott. Szentpétervárra hívták meg, és adott sikeres esteket az asszony. Ám a rendőrség is megjelent nála: misztikus gyilkosságok történtek, ugyanazon jellel, mely a nő plakátjain is szerepel. Olivia hamarosan kénytelen szembenézni azzal, hogy a tőle ellopott könyvvel valaki a holtak visszahozására készül, de ennek nem szabad megtörténnie. Egyesíti erőit Rostov nyomozóéval, és együtt igyekeznek megakadályozni, hogy a gyilkos rászabadítsa az élőkre a poklot.

Ha most poénkodni lenne kedvem, akkor valami olyasmit hoznék ki belőle, hogy az oroszok megcsinálták a maguk A pokolból verzióját. Itt is van brutális módszerekkel ölő, mitikus színezetet is kapó gyilkos, meg egy szomorú sorsú nyomozó, aki pont azzal a nővel lép szövetségre, aki a gyilkosnak is a célpontja lesz. Kosztümös is. Csak éppen ez nem egy Hasfelmetsző Jack sztori, és a történet spekulatív jellege is kimarad, hiszen ez teljesen fikció, és nincs mögötte valós alap.

A történet elsősorban a nyomozást követi, kicsit inkább érzem Rostov nyomozót a főszereplőnek, nem Oliviát, noha a nő az, aki az események szempontjából fontosabb a filmen. Az elején hangulata is van, hiszen akkor még nem gyanakodnak mágiára sem, csak egy eszelős módszerekkel dolgozó gyilkosra. Elég durván csonkítja az áldozatokat, mintákat éget beléjük és tárgyakat is hagy hátra, mint egy festett tojást szütyőben a kivágott szív helyén.

Az elején még Olivia szála is érdekesebbnek tűnt, hiszen a film sokáig nyitva hagyja, hogy a nő mennyire sarlatán, vagy valós képességei vannak. Csak aztán a két történet összeér: a mostani nyomozás és Olivia múltja, ami már elvette a kedvem a történettől. Már az elején sem volt nekem hiteles: annyira fiatal színésznő játssza a nőt, hogy nagyon furcsán mutatott a férje mellett, inkább tűnt a lányának. Meg is fordult a fejemben, hogy félrement a szinkron és elfordították a családi kapcsolatukat.

Szerencsére a romantikus szál Rostov és Olivia között nincs erőltetve, ha nem lett volna, sem lenne hiányérzetem. Leginkább csak azért van benne, hogy ki legyen pipálva a románc is.

A film látványvilága… alapjában nem bántotta a szemem, ha voltak is olyan városképek benne, amelyek nagyon műnek hatottak. Hogy CGI vagy stúdió volt, nem tudtam eldönteni, de nem hittem el, hogy valóban Pétervárt látom. A kosztümös jelleg sem dominál, a hitek és eszközök miatt mondjuk nem nézném mai filmnek, de nem is éreztem benne történelmi hangulatot sem.

Viszont, helyenként kifejezetten hatásos képeket alkottak. Olivia első fellépése, abban a fekete ruhában és szemfestéssel kifejezetten hangulatosra sikerült.

Maga a történet, ami a végére kifulladt és összecsapottá vált. Az már csak hab a tortán, mennyire súlytalan benne a halál. A legfontosabb mellékszereplő halálán is csak átlenül.

Tanulságot se kell levonni belőle, ez egy szórakoztató film.

Bár nem élveztem túlzottan, egyszer nézhető. De, ha hasonlót keresünk, jobb a From Hell.

Gyilkos a pokolból – 5/2 – a nyomozós alap leköt, ha a film nem is annyira. Kevés látvány, beleerőszakolt románc.

The Ninth (Devyataya) theatrical trailer - Nikolay Khomeriki-directed Russian thriller - YouTube

5: Fogadom – Leo és Paige boldog házasok voltak, egy szép fiatal pár. Egy balesetet követően azonban Paige elveszti az utóbbi pár év emlékeit: a férje nem több neki egy idegennél. Leo igyekszik segíteni neki, visszahozni, ami elveszett. De vajon együtt tudnak-e, kell-e maradniuk, ha a nő nem emlékszik már rá?

4: Bloodshot – Ray katona volt, az egyik legjobb a szakmában. Ám bosszúból rátámadtak, és nem csak vele, a feleségével is végeztek. Ám egy orvosi kísérletnek hála erősebben és gyilkosabban tér vissza a halálból, egyetlen céllal: elintézni azokat, akik ártottak. Nem sejtheti, milyen gyilkos játszmában használják sakkbábuként.

3: A felejtés bére – Michael sikeres mérnök, aki egy különleges projektben vett részt. Álomfizetés, de vállalta, hogy a szerződés lejárta után törlik a memóriáját. Sokként is éri, hogy a memóriatörlés után nem pénzt, néhány kacatot kap csak. Állítólag ő kérte így. Hamarosan azonban kiderül, hogy az élete a tét, és azok a kacatok életben tarthatják, míg kideríti, milyen emlékeket vettek el tőle és min is dolgozott korábban.

2: Megmaradt Alice-nek – Alice professzor, okos és kreatív asszony, aki ezek mellett szerető feleség és anya is. Ám észre kell vennie, hogy a memóriája kezdi cserben hagyni. Nagyon küzdeni akar, de esélye sincs a korai Alzheimerrel szemben. Meddig marad még önmaga, miért érdemes még kitartani, ha mindent elveszít, ami korábban az életét jelentette számára? Ha már nem tud dolgozni, nem emlékszik a családjára, ő még Alice marad?

1: Memento – Leonard mindent elvesztett. A feleségét meggyilkolták, ő pedig olyan sérüléseket szenvedett, melyek a memóriáját tették tönkre. Mindössze pár percnyi emléket képes tárolni az agya, és aztán minden törlődik. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy a felesége gyilkosának a nyomába eredjen. Saját testét használva üzenőtáblának, fotókkal és jegyzetekkel nyomoz, nem sejtve, igazából mi is az, ami körötte folyik. A film különlegessé többek között az időrendje: hátulról haladunk a cselekmény elejére.

Árvaként felnövő, útkereső, művészet közelében létező.

Theo kisfiú, amikor elveszti az édesanyját. Múzeumban voltak, ahol terroristák robbantottak. Kevés a túlélő: Theo volt az egyik, de az anyja nem élte túl. Egy barátja családja fogadja be, az előkelő Barbour család, ahol hamar megmutatkozik, hogy a gyereknek remek ízlése van a műtárgyakhoz. Már sejteni lehet, hogy örökbe is fogadnák, amikor felbukkan Larry, aki rég elhagyta a családját. Magával viszi a fiát, akinek új és lepukkadt környezetben, részeges és szerencsejátékos apa mellett kell életben maradnia. Két vigasza van: a múzeumból elhozott és rejtegetett kép, Az aranypinty és egy új barát. Boris sokat költözött az apjával, már a fél világot bejárta. Zűrös kölyök, aki a drogokkal és a lopásokkal is megismerteti a fiút. Larry élete azonban egyre jobban kisiklik, és Theo vissza akar menni New Yorkba. Épít magának egy jobb életet, de Boris újbóli felbukkanásakor szembe kell néznie a tetteivel és megpróbálnia jóvá tenni a bűneit, javítani a kapcsolatain.

Azért érdekelne, hányan olvastuk a regényt, mielőtt leültünk megnézni a filmet. Az még inkább, az olvasók közül hányan tudják őszintén azt mondani, hogy az a téglányi, gyilkolásra is alkalmas kiadvány kellemes kikapcsolódás volt, amire jó szívvel emlékeznek. Ezzel kissé el is árultam magam, mert azzal a regénnyel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Tipikusan annak a példája, amikor papíron értem, miért nyer annyi díjat és miért lesz modern klasszikus, de egy kínszenvedés volt végigolvasni.

(Jó, elég erős madárfóbiám is van, így nekem a borító miatt minden egyes alkalommal trauma volt egyáltalán kézbe venni és kinyitni is a könyvet. Az már rossz kezdet, tudom.)

Így a regényhez képest nekem pozitív élmény volt a film. Vannak ugyan benne nagy ugrások, és a végének nyitottsága is több szempontból zavar, de sokkal jobban lekötött, mint amikor olvastam. Nem egy tipikus, szórakoztató film, nem is dráma, de egy felnövés történet és van benne karakterdráma némi thriller végszóval.

Theo egy naiv, szenvedésekkel teli kölyök, aki próbál megkapaszkodni valamiben. Ám mindig csalódnia kell, és minden fordulattal egyre lejjebb süllyed. Az anyja elvesztése miatt bűntudata van, emészti magát. Az apja csak kihasználná, és erre neki is rá kell jönnie, miközben a fizikai erőszakot sem ússza meg. A barátja több tekintetben elárulja, és erre is későn, még nagyobb pofonnal jön rá. Azt is lehetne ecsetelni, a szerelemben mennyire szerencsétlen. Pippa menekül – nem előle, de a végeredmény tekintetében előle is. Kitsey pedig nem a szívével, az eszével köteleződik el mellette. (Ez különben Theo kapcsán is fennáll – papíron jók együtt, a gyakorlatban nagyon nem.)

Ahhoz képest, hogy mennyire rosszul alakulnak a dolgai, hány csalódás éri, meglepően könnyen lép majd túl mindenen, amikor megvolt az amszterdami kaland. Nekem nem hiteles, hogy ott minden varázsütésre helyrejön – sok mindent meg nem is látunk, merre halad tovább. Legalább a főbb karakterekkel érdekelt volna, mi lesz és benne maradnak-e Theo életében.

Még azon is merengek, mi volt a lényeg. Az aranypinty végigkíséri a filmet, de mi a mélyebb üzenet? Miért őrzi mániásan Theo, ha megnézni sem meri, évekig csak egy csomagot tárol? Abból is tudnom kellene leszűrni valamit, amit Hobie mond a művészet és a kép kapcsán, de valahogy Theo története mellé téve nem akar meglenni az egység. A művészet halhatatlansága mellett minden személyes dolgunk eltörpül? Nem tudom.

Igaz, a szereposztás miatt is megnéztem volna. Tele van nevekkel, feltörekvő színészekkel.

Az aranypinty – 5/4 remek a szereposztás, jól építkezik a film, bár a sok tekintetben nyitott végét nem bírtam.

THE GOLDFINCH - Official Trailer 1 - YouTube

Most sincs semmi.

Néma csend...

Rendőrös, bosszút állós, embervadászatos.

Az is ugyanolyan munkanapnak indult, mint a többi. Martin rabszállításra lett beosztva, egy másik körzetben. Vannak igencsak erőszakos jellemek a csapatban, fel is készítették őket arra, hogy a banda megpróbálhatja kiszabadítani az egyik vezetőjét. A fagyos úton haladnak, amikor egyszer csak eltűnik előlük a kísérő kocsi, és a rabszállító is kisiklik. A fegyencekkel utazó rendőr kiszáll körülnézni, de eltűnik ő is. A sofőrként elöl ülő Martin is kimerészkedik, majd látva a meggyilkolt rendőröket, rá is lőnek, kénytelen bemenekülni a rabszállító. A rabok szöknének, ő próbál mindenkit bent tartani. A vadász hamarosan rádión felveszi velük a kapcsolatot: neki csak az egyik rab kell, ha őt kiadják, a többiek távozhatnak. Bent megindul a harc, miközben az egykori rendőr is ügyeskedni kezd, hogy kiszedje a kocsiból az embereket. Martin a törvényt igyekszik képviselni, sokáig nem is sejtve, milyen történetbe csöppet bele.

Netflix thriller, és pont annyit hoz, amit egy hasonló csatornán vár az ember. Nem mozis látvány, a színészek se voltak ismerősek, de a történet lekötött és itt tudtam értékelni a kevesebb több elv okos alkalmazását.

Egyrészt, nincs eltúlozva, milyen játszmákat folytatnak a kocsin belül és kívül. Hiszen ez egy zárt szoba rejtvény thriller verziója. Kint van a gyilkos, aki bizonyította, hogy bárkit lemészárol, hogy közel jusson a célpontjához. A célpontja a rabszállítóban, más bűnözőkkel és egy rendőrrel. A rendőr és a célpont bent maradna, a többiek – akik bűnözők, és szintén nem sok erkölcsi gát fékezi őket – kitennék a fiatalembert. Egyrészt, Miguel is ügyködik, hogy kényelmetlenné tegye a bent létet, és ki akarjanak onnan menni. A fagyos télben a fűtés lekapcsolása az alap, de lesz, akit sikerül benzinnel begyújtania, és ennél merészebb ötletei is akadnak. A bűnözők meg azon szenvednek, hogy szerezzék vissza a kulcsot anélkül, hogy a célpontot megölnék. Ugyanis ő lenyelte a kulcsot, de a kibelezés nem opció.

A filmnek megvan a maga feszültsége. Egyszerű eszközökkel, zárt térben, minimális eszközzel, amikor maga a szituáció olyan feszült és extrém, hogy azzal pótolja a látvány- és akcióelemeket, mert azokkal valóban nem vagyunk elkényeztetve. A gyengébb részek közé tartozik, amikor konkrétan küzdenek és lőnek egymásra.

Tetszett az is, ahogy rejtély van hagyva a történetben. Az egykori rendőr miért lett ilyen gyilkos vadállat, mit követett el ellene a célpontja? Az elején már láttuk, hogy valakit elég gyilkos módszerrel kivégzett. Martin szemszögéből ismerjük meg őt, a célpontot és a többi rabot is. A férfi sokáig nem is tudja, kinek higgyen és mi a teljes történet. Amikor az igazság nyilvánvaló lesz, akkor választ ő is oldalt, és dönti el az események kimenetelét.

Különben az is a filmen van, hogy lesz rugalmasabb Martin szemlélete. Az elején ő az a karakter, akinek a szabályok pontos betartása az alap. Még a saját épségét is hátrébb rangsorolja, mint a törvény betartását. Csak aztán olyan történeteket ismer meg, melyek rávilágítanak, hogy a törvény nem mindig egyenlő az igazsággal.

A hangulat nekem eladta a filmet, és tetszett, ahogy a kocsiban ragadva kint és bent is megindult a játszma, de azért voltak hiányérzeteim is. Leginkább a film végén: el nem tudom képzelni, kire mi vár, és hogyan lesz igazság ott. Legfőképpen Miguel kapcsán. A film pedig semmilyen támpontot nem ad erre vonatkozóan.

Nem tartozik a zsáner jobbjai közé, de korrekt darab, ami egyszeri nézésre pont le tud kötni. Másodszorra már gond lenne, hogy ismerem a csavart a végéről.

Fagypont alatt – 5/4 egyszerűségében jó thriller, amiben pörgetik az adrenalint is. A végére betett csavar is ül.

Bajocero | Tráiler oficial | Netflix - YouTube

Cipőre vadászó, barátos, régi életet felelevenítő.

Devin mindene egykor a sportcipők voltak. Üzérkedett és kereskedett velük, nem egyszer járt egy-egy ritka darab nyomában. Ám szerelmes lett, és a családalapításhoz fix kereset és kiszámíthatóság kell. Felhagyott a régi élettel, teljesen száműzte az életéből a régi berögződéseket. Most azonban egykori legjobb barátja, Bobby felkeresi és egy biztos üzletet javasol neki. Ha levadásznak egy ritka cipőt, azzal egy hatalmas gyűjteményt szerezhetnek meg, amiből megvalósíthatnák a régi álmuk: egy saját boltot. Mivel a főnöke kiakasztja – Devin nagyon nem tud kibékülni a cégnél kötelező öltözködési normákkal – beleegyezik egyetlen közös munkába, szigorúan a felesége háta mögött. A biztos üzlet azonban pénzügyi katasztrófához vezet, és már nem lehet kiszállni anélkül, hogy ne kelljen bevallania a nejének, mi történt a félretett pénzükkel.

Ha már azt hiszem, nem lehet nagyon meglepni, biztosan jön valami, amit nem tudok ésszel felfogni. Ilyen szempontból a Sneakerheads is újdonságot jelentett. Ok, az emberek sok mindenért tudnak bolondulni és gyűjteni őket, de sportcipőket? Nekem is van pár kedvenc cipőm, de eszem ágában sincs azt nézegetni, hogy melyik cég mikor milyen cipőt ad ki, és fejből tudni az egyes darabok jellemzőit.

A sorozat alapján viszont az Államokban van egy mikroközösség, akiknek a cipők jelentenek mindent. Mániás cipőbolondok. Pedig nő vagyok, és nekem is megvan az érzés, amikor beszabadulok egy cipőboltba, és próbálgatok… Ez viszont annál sokkal mélyebb, és valahol betegebb is. A filmben van is egy jelenet, amikor azon merengenek a szereplők, hogy a cipővadászatból milyen jó sorozatot lehetne készíteni – valamelyik pedig azonnal rávágna, hogy mégis kit érdekelne az ilyesmi?

Ezzel meg is van fogva az egyik gond. Nem tudott lekötni a sorozat. Egyszerűen nem éreztem elég alapkonfliktusnak, hogy meg kell keresni egy ritka cipőt. Amilyen kisebb kalandokba keverednek mellette, azok pedig nem kicsit vannak eltúlozva. Michael B. Jordan, aki a Fekete Párduc után kapott a stúdiótól egy igazi párducot, akivel nekik most meg kell küzdeni? Erre csak annyit mondanék, hogy nem is Jordan játszotta a Párducot, csak annak kuzinját. De a világot átutazni és Ázsiában vakon kutatni, az sem jobb. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy valakik ennyire elmennének egy pár cipőért.

Mivel az összes fontos szereplő ennyire megszállott, nem is tudtam megkedvelni őket. Devin folyton billeg a családja és a szenvedélye között, és ezt rossz volt nézni. Bobby meg simán olyan életművész, akik az agyamra mennek. Másokat is bajba kevernek, nem gondolnak át semmit, csak élnek a mában és teljesen felelőtlenek.

Nem jött az életérzés, nem értettem a szereplőket, a kalandjaik meg nem érdekeltek.

Komédia sorozat is, de talán az egész évadban két olyan jelenet van, amin mosolyogni tudtam, de nem szívből. Ahogy a szereplők kalandjai, a poénok is túl agyamentek.

Az különösen zavart, ahogy a sorozatban megjelent Mark Wahlberg, akit mondanom se kell, hogy nem a színész játszott. Volt rosszabb is: egy egész rész ki volt arra játszva, hogy véletlenül összefutnak Jason Stathammel, aki rákattan Bobbyra és csomó mindenben segít nekik. Csak éppen ő sem tűnt fel, mindössze mindig emlegették. Csodálom is, hogy nem lehetett hallani, hogy nem tetszésüket kifejeznék a sorozatról.

2. évados berendelés még nincs, ne is legyen!

Sneakerheads – 5/2 akadt benne pár mosolygós jelenet, különben nem tudtam vele mit kezdeni. Nem kötött le.

Sneakerheads | Official Trailer | Netflix - YouTube

• Boszorkányok

Ahogy a nagyi rájön, hogy egy boszorkány felfigyelt az unokájára, menekülőre fogják és elmennek egy hotelbe. De pont itt van a boszorkányok éves találkozója, és a fiú pont abban a teremben játszik az egerével és bújik el, ahol a gyűlés lesz. Halja, hogy egy szerrel minden gyereket egérré akarnak változtatni. Egy itt nyaraló dagi fiút be is csalnak és egérré változtatnak. Segít az egérnek megszökni, de így őt is elkapják és egérré változtatják.

A három egér a nagyihoz megy, aki a varázsszerből akar szerezni, hogy visszafordítsa a mágiát. Lopnak egy fiolával, de nem tudja megtörni a varázst. A három gyerek egér marad, de azt meg akarják akadályozni, hogy más is így járjon.

A szert belecsempészik a boszorkák levesébe, akik elkezdenek egérré változni. Majd mennek a főboszorkány szobájába, aki rájuk támad, de közben egérré változik. A saját macskája kapja el és végez vele.

A nagyi a pénzzel, a varázsszerrel és a boszorkányok listájával távozik, és boszorkányvadászok lesznek belőlük. Évekkel később új gyerekeket vonnak és adják át a küldetést.

• A kis lord

Cedric Erroll kapitány halálával a felesége özvegyen marad, akinek a fia lesz az egyetlen vigasza. A kis Ceddie jó gyerek, aki mindenkivel jóban van a környéken és őt is mindenki kedveli. Az anyjával nagyon közel állnak egymáshoz.

Egy ügyvéd keresi fel őket, Angliából. Cedric apja gróf volt, aki kitagadta kisebb fiát, amikor az amerikai nőt vett el. Nem is ismerte meg a menyét, ahogy az unokáját sem. Most viszont meghalt az elsőszülöttje, és Ceddie az egyetlen örökös. Magához akarja venni, és mindenét rá hagyná. Mivel az asszony tudja, hogy a férje mennyire szerette az otthonát, azt a birtokot, beleegyezik, még akkor is, ha az apósa rá továbbra sem kíváncsi.

Az asszony beköltözik Angliában, a birtokon az udvarházba, míg Ceddie a nagyapjához a kastélyba. Ő nem tudja, miért nem lakhat vele az anyja, és látatlanba is szereti a nagyapját. Ő elsőre nem is tud mit kezdeni azzal, hogy a fiú kedves vele, szeretetteli. De nem akarja elveszteni, így a kedvéért változni kezd. Elnézőbb a bérlőkkel, segít az embereknek, még Ceddie-t is leengedi az anyjához, ha továbbra sem akarja fogadni az asszonyt. Megszerette a kisfiút, és örül, hogy ő lesz az örököse.

Ám felbukkan az elsőszülöttje özvegye, és van vele egy fiú, akiről állítja, hogy a gróf unokája. Ez alapján Tom, és nem az ifjabb Cedric az örökös. A nő is, a gyereke is közönséges, a gróf tudni sem akar róluk. Most veszi fel a kapcsolatot a másik menyével, és látja be, milyen igazságtalan volt vele és a fiával.

Az újság is lehozza a híreket, és Ceddie egyik amerikai pajtása Minában felismeri a sógornőjét. Tom apja az ő bátyja, és nem Ceddie nagybátyja. A helyzet tisztázódik, Ceddie az örökös és a nagyapja már a menyét is szívesen látja.

Világot mentő, útkereső, képességes.

A kis Clark amióta megtudta, hogy földönkívüli, próbál rájönni, hol a helye a világban. Emberfeletti képességekkel rendelkezik, és ezeket az emberiség szolgálatába állítaná. Felnőttként bele is kezd: pilóta ruhába öltözötten Metropolis vészhelyzeteit oldja meg, miközben gyakornokként dolgozik a Daily Planet stábjában. Most érkezik új tag is: a Lex Luthor ösztöndíjas Lois Lane, aki első ügyeként lebuktatta Lex csalásait és börtönbe küldte egykori mentorát. A következő célpontja a repülő ember, akit ő kezd Supermannek nevezni, hogy majd nagyobbat szóljon, amikor leleplezi, hogy nem is ember, hanem űrlény. Clark próbálna hatni rá, de közben új fenyegetésekkel kell szembenéznie: egy csillagközi fejvadász érkezik levadászni Kripton utolsó fiát, megismeri az utolsó marsit és egy új ellenséget is szerez, amikor egy egykori katona a harcok közepette vegyszerek közé zuhan.

Hányszor nézzük meg még a szuperhősök eredettörténetét? Van egy olyan tippem, hogy még sokszor. Ha csak Supermanbe gondolunk bele, az utóbbi években ott volt a DC film, volt már animálva és alternatív animációt is kapott, hiszen pl. a kommunista Superman felemelkedését is láthattuk már. Most pedig itt egy újabb verzió.

Amiért érdekes lehet, hogy más a megközelítés. Ahogy Pókember is béna jelmezekkel kezdett, itt Superman sem az ikonikus ruhájában esik neki a város megmentésének. Elég bénán is néz ki, arról nem is beszélve, hogy akad olyan rosszfiú, aki simán lelövi, leégeti a ruháját. Az meg elég furcsa jelenet, ahogy pucéran elkapja az aktuális rosszfiút, aztán elrepül. De ez a legkevesebb, még hősként is keresi a helyét. Bizonytalan, és itt a múltját is nehezen deríti fel, semmit nem tud magáról.

Lobo és J’onn segítenek képbe kerülnie, és megtalálnia az utat, amelyen járnia kell. Az egyik ugyan ellenségként érkezik, de tőle hallja először a Kripton nevét. J’onn pedig minden mást elmesél, pl. a múltját is általa ismeri meg. A filozófiája kialakításában is döntő szerepe lesz, hiszen az utolsó marsi hatására vállalja fel a származását, és kezd el bízni abban, hogy az emberek félelmét a mástól, az űrlényektől ő megváltoztathatja.

Váltás az is, ahogy Lex Luthor feltűnik és egymás ellenfelei, olykor szövetségesei lesznek. Lex most sem jófiú, nagyon nem, de nem is olyan mérges a kettejük viszonya, mint ahogy általában ábrázolni szokták.

Lois, Clark is fiatalabbak, pályakezdők és nyomokban sincs még köztük kémia. Nekem ez is tetszett, nem erőltettek bele feleslegesen egy szerelmi szálat. Ez az útkeresés meséje volt, nem másé.

Grafikában korrekt, hozza azt a szintet, amit a DC animációk szoktak. Nem kell egy nagy stúdió alkotásának minőségét várni, nem is az a cél. Hagyományosabb, nyersebb, de ezt így szoktuk meg, és működik is.

Azt hiszem, szinkronnal még nem létezik, így elmondhatom azt is, hogy meglepően erős lett a hangsáv is. Nem kevésbé ismert karakterszínészek adják a hangjukat, hanem olyan színészek, akik sorozatot vagy akár filmeket is vittek már a hátukon. Zachary Quinto Lex Luthorként a számomra legemlékezetesebb, de Lois és Clark hangja se panaszkodhatnak (Darren Criss és Alexandra Daddario szólaltatja meg őket.)

Azért jobban örültem volna, ha nem újra elmesélt történetet kapunk, hanem a Flash visszatekerése után nézzük meg a világot – vagy ennyire visszatekert?

Superman: Man of Tomorrow – 5/4 már unalomig ismételt történet, összeraktak egy korrekt sztorit, és erős szinkron stábot.

Superman: Man of Tomorrow | Official Trailer 2020 - YouTube

Házasságra lépő, időutazó, biológiai és mitikus rejtély nyomába eredő.

Diana és Matthew utazása sikeres volt, a reneszánsz Angliában találják magukat. Ám a helyszínnel tévedett kissé a lány mágiája: nem vidéken, Londonba érkeztek meg, ahol a férfinak fontos szerepe volt. I. Erzsébet embere volt, akinek ekkor éppen Skóciában kellett volna lázítania. Egy titkos társaság tagja, olyan rajongókkal, mint Kit Marlowe, aki igencsak ferde szemmel néz a boszorkányra, akit Matthew a feleségeként mutat be. Míg a túlélésért szerepet kell játszani, Diana egy helyi boszorkánytól kezdi el megtanulni, hogyan kell mágiát fonni. Közben a könyv után is nyomoznak, ami nagy valószínűséggel Prágába került egy tudóssal. Az út során Matthew apjával és saját érzéseikkel is meg kell még birkózniuk. Közben a jelenben a boszorkányok mestere tovább ármánykodik, és egyre többen törnek a Clairmont családra, a hagyományokat védve halálig.

Deborah Harkness sorozata sikerregény volt, amit mi sem mutat jobban, hogy lassan ebből is épülni kezd egy univerzum. A trilógia már magyarul is végig olvasható – szerintem a zárás megjelenését simán a sorozat sikerének tudhatjuk be, és már megjelent egy plusz rész is, amelyben Matthew vámpír fiának bonyolódik tovább az élete. (Igen, Marcus története lesz, ha ez súg egyeseknek.)

Már a sorozat első évada is megfogott. Jobban, mint a regény. Így én vártam is a folytatást, ami csúszva ugyan, de megérkezett. Előzmények kellenek hozzá! Vagy a regény, vagy a sorozat első évada! Abban van benne, hogyan ismerkedett meg és szeretett egymásba a főszereplő páros, abban van benne a sorozat mitikus világának alapja és a szabályai, és onnan lehet tudni, mi az a könyv, amit még a múltban is keresnek.

Hangulatos az egész, a személyes kapcsolatokat és a történelmi korszakot is számolva. Látszik, hogy a 2. évad már több pénzből is forgott. Diana esküvői ruháját különben nagyon imádtam, nem meglepő, hogy a sorozatról készült sok képen feltűnik. Több a helyszín, látványosabb a mágia bemutatása, és nagyon eltalált lett a Tudor-kor Angliája is. (Az jobban sikerült, mint a cseh jelenetek helyszíne.)

Még erősebbé válik Matthew és Diana kapcsolata – itt már nem egy fellángoló szerelem van, hanem egy partnerségen alapuló szerelmi kapcsolat, majd házasság. Még az olyan plusz kis árnyalatok is tetszettek, mint Matthew kórja, amitől betegesen féltékeny a nőre. Marcus is megkapja a maga történetét, ez viszont pontosan az a viszony, ami sokkal kevesebb alapra épül fel. Phoebe éppen csak színre lép, és már nagyon komolyan benne is van az életükben. Miatta lenne kedvem előkeresni a regényt is, mert ezt már régen olvastam, és megnézni, Harkness is ennyire gyors és végzetes szerelmet írt-e nekik.

Minden szereplő visszatért, és ez az a sorozat, ami miatt elkezdtem megkedvelni Teresa Palmert. Most is jól állt neki Diana alakja, bár még mindig Matthew Goode a kedvenc. Igaz, erre az évadra akadtak trónkövetelők, mert nagyon jól eltalálták az új karaktereket és az őket játszó színészeket. Kit Marlowe az a Tom Hughes, aki Viktória Albertjét játszotta egy másik történelmi sorozatban több évadon át. James Purefoy meg annyira szimpatikus és karizmatikus Philippe de Clairmont lett, hogy simán elnéznék egy olyan sorozatot is, melyben az ő történelemformáló tetteit követhetnénk nyomon.

Még azt is bele tudom magyarázni, hogy a rasszizmus ellen szóló sorozat, csak fantasyban.

Már most várom a 3. évadot, addig is majd elolvasom a regényt is, jó lesz ragtapasznak.

A Discovery of Witches - 5/4,5 hangulatos, a regények világát életre keltő sorozat. Romantikus és kalandos. Folytatás?

A DISCOVERY OF WITCHES Season 2 Official Trailer (HD) Teresa Palmer - YouTube