Zenés, álomért küzdő, bevándorló családos, küszködő.

Jolanta egykor arról álmodott, hogy neves zenész, zongorista lesz belőle. Helyette édesanyjával és a lányával kivándorolt, a jobb megélhetésért mentek Litvániából Írországba. Egy halakat feldolgozó üzemben kap állást, és szabadidejében fellép a lányával rendezvényeken – Monica szépen énekel, míg az anyja szintetizátoron kíséri. Egy temetésen egy jól szituált úr felfigyel rájuk, és meghívja őket egy koncertre a várba. Jolanta erre az időre jön rá, hogy az álmait fel kell adnia, és eladja a szintetizátort. Monica kétségbe esik, ő még hisz abban, hogy énekes lehet belőle és el akar menni a fellépésre. Igyekszik pénzhez jutni, és amikor az nem sikerül, meggondolatlan lépésre szánja el magát. Demenciával küszködő nagyanyját a szomszéd lakásba zárja, és zsaroló levelet ír az anyjának.

Nem hiszem, hogy jót tesz nekem, ha ennyire komor filmeket nézek. Ahogy ment előre a történet, rossz volt nézni, hogy az élet miképpen oszt egyre nagyobb pofonokat, és mennyire reménytelen minden. Szinte minden szereplőt lehet sajnálni, és nagyon küszködnek.

Monica a gyerek, aki még mer álmodni. Ő még nem tapasztalt annyit, mint az anyja. Nem is olyan a saját anyja, mint a nagyanyja. Mert azért kiderül, hogy a nagyi, amíg még eszénél volt, szépen elültette a lánya fejében, hogy az álmai és ő maga is mennyire semmit nem érnek, esélye sincs abból megélni, amit szeretne. Még az erőszak is ott van a partvonalon, hiszen amikor visszaköszön a régi énje, pofonokat oszt és az a tekintet…

A film annak a története, Monica meddig képes elmenni. Mert az, hogy összeszedi a konténerből az üvegeket, és újra eladják, még csak ügyeskedés. Próbálni kölcsönt kérni, ezzel nincs gond. A zsarolás viszont durva, hiszen pontosan tudja, hogy mennyire szegények. Meg egyáltalán, kinek jutna eszébe a nagyanyjával zsarolni meg az anyját? Gyerekes. Igaz, Monica is gyerek még, aki az álmáért küzd. Azt hiszi, a várbeli fellépés lesz a fordulópont.

Jolanta egyre több mindent ad fel, de megtalálja az útját. Az álmok helyett a realitást választja, és keményen dolgozik a családért. Az ő esetében azt borzalmas nézni, hogy mit kap ezért cserébe. Monica természetesnek veszi, nem fogja fel, mennyire küszködnek. A nagyi meg alig van eszénél, rohamai is vannak és megbízhatatlan. Mániásan menne Litvániába, nem egyszer a tengerből kell kirángatni. Ahogy beszél a lányával… Fájdalmas az egész együttélésük. Ok, értem, a lánya nem akarja beadni sehova, próbál róla is gondoskodni, az anyja. De az eredmény csak egy állandó pszichés terror, mert a nagyi stílusa lekezelő és durva, vagy annyira el van veszve, gyakran szó szerint is, hogy fogni kell a kezét és terelni, mert nem is kicsit önveszélyes. Talán durva ezt leírni, de ahogy otthon tartják, az mindenkinek rossz – nem lenne humánusabb is szakellátást szerezni neki?

Az egész filmben, folyamatosan egyre nagyobb a lefelé nyomás. Depresszív, ahogy minden küszködés ellenére oda jutnak, ahova. Semmi nem tud jól alakulni, és ha valamit össze is hoznak, biztosan nagyobb szerencsétlenség közeledik.

A végén is az volt az érzésem, hogy most már csak a semmibe mehetnek. A nagyi már megtört, Jolanta is feladott mindent, és Monica is megkapja az első nagy pofont. A hangulat finoman szólva is öngyilkosnak érződik a végére.

Színészileg is ok, képileg is visszakapjuk, ami a cselekményben benne van. Nem látvány, hanem kortárs dráma, amit a színészei visznek a hátukon.

Drámának korrekt, de nagyon rossz érzés nézni. Nekem a reménytelenséget adta át.

A vár – 5/3 elég komor dráma, sok teherrel és reménytelenséggel. A vége is… mint egy pofon. Jaj.

5: Alice in Borderland – egy sorozat, melyben Tokió hirtelen elnéptelenedik. Csak pár ember ragadt itt, akiknek játékokban kell részt venni, ha életben akarnak maradni. Aki nem játszik, halott. A klasszikus, csak véres szabaduló szobás feladványokon túl akad itt extrém bújócska és hasonló finomságok is.

4: Tomb Raider – Lara gazdag örökösnő, akinek extrém hobbija akad: kincsvadász. Az első etapban Angelina Jolie még nagyon kalandornő volt, az újabb Vikanderrel már családi drámát is beemel, és éppen csak születőben van a klasszikus Lara, aki nem csupán ereklyéket gyűjt be, de egy titokzatos társasággal is szembe kell szálljon. Apáért mindent…

3: Jumanji – itt kicsit fordult a helyzet. Nem a játék volt előbb, hanem a film. Az eredeti verziókban még a táblás társas szippantotta be a gyerekeket egy dzsungel kalandra, az újabbakban már egy videójátékba kerülnek bele és kell átverekedniük magukat a feladatokon, ha haza akarnak érni. A poén, hogy a népszerűség miatt valóban jelent meg Jumanji társas.

2: Perzsia hercege – valahol szomorú vagyok, hogy moziból még mindig ez a film vezeti a videojátékból készült film top listám. Az Assassin’s Creed… hát igen, nagyon reménykedtem, hogy trónfosztó lesz, de nem lett. Így marad ez a sztori, melyben Jake Gyllenhaal a perzsa király örökbefogadott fiaként hozzájut egy mágikus tőrhöz, amellyel vissza lehet pörgetni az időt. Így van esélye megmenteni a családját és vele a birodalmat, valamint összejönni a tőr őrzőjével, egy bájos hercegnővel.

1: The Witcher – már egész franchise épült köré. Volt egyszer egy videójáték, ami megihletett egy írót és egész sorozatot szentelt a szörnyvadász karakterének, aki horrorizált tündérmeséken küzdötte át magát. Volt átívelés, ami megtetszett a Netflixnek, és látványos, kalandos fantasy sorozatot kaptunk, melyben Geralt, a vaják sorsa összefonódik egy trónörökös hercegnővel, akin a világ sorsa fordul meg. Hiszen az egyik királyság hódításba kezd, és valamiért nagyon kell nekik Ciri… a vaják pedig védi a lányt.

Menekülős, személyiséget lopó, jó útra térő.

Justin és Tyler zűrös kamaszok, akik éppen egy katonai javító intézetben senyvednek. Mivel egyikük sem saját akaratából van itt, amint lehetőségük nyílik rá, meg is szöknek. A lopott kocsi azonban lerobban, más menekülőutat kell találniuk. Két mormon fiatal parkol mellettük a semmi közepén álló mosdónál, és amíg ők bemennek, a két fiú ellopja a kocsijukat és a személyiségüket. A mormonok helyett mennek el egy közeli kisvárosba, hogy térítsenek. Hamar pénzt akarnak szerezni, egy jobb kocsit és már mennének is. Csak éppen itt ragadnak, és elkezdenek beilleszkedni. Ők is most tanulják, hogyan kell mormonnak lenni, mi a hit, de sok jó ember és a közösség mindkét fiúra hat. Justin a helyi kis étterem fiatal tulajába és egyben pincérnőjére szemet is vet, csak éppen a mormonok nem randizhatnak. Csak éppen Justin apja befolyásos szenátor, és már nagy erőkkel keresik a fiukat. A két mormonról nem is beszélve, akik gyalogosan, de egyre közelebb érnek hozzájuk.

Nálunk azért nem olyan gyakoriak a mormonok, mint az Államokban, így azért még érdekes is lehetett volna a film, hogy róluk többet megtudjunk. Pontosan hogyan élnek, miben hisznek, mi ez a térítés dolog? Azonban a film se erről nem okosít ki, se nem szórakoztat kellőképpen. Mondhatni, kár volt megnézni.

A cselekmény a tipikus sablont követi. A két srácról alapból nem sokat tudunk meg, csak hogy a sivatagban egy katonai stílusú javító táborban vannak. Miért kerültek ide? Egyik sem bűnöző, legfeljebb svihák egy kicsit. Már a kezdésnél megakadtam ezen.

Majd jött a mormon álca és a kisváros, ahol még inkább irritáltak a részletek. Sarah az étterem pincérnője, de egyben a tulaja is? Szinkronnal néztem, de megfordult a fejemben, hogy az eredetiben más lehet, mert nem áll össze a sztori. Kb. középiskolából kimaradt lányként kezelik, aki pincérkedik az étteremben és az anyja is egész életében, a haláláig itt volt pincérnő. Hogy fér ez össze azzal, hogy ő a tulaj? Sehogy. Pláne, hogy a végén a többiek adják össze neki a pénzt, hogy elmehessen New York-ba kirándulni.

De lehetne azt is elemezni, hogy itt milyen gyorsan megy a térítés. A két srácnak fogalma sincs a vallásról, egy oktató füzetecskéből olvasnak fel az egyik helyinek, aki hirtelen maga is meg akar keresztelkedni? Én meg azt vártam, mikor kérdez rá a láthatóan semmit sem értő srácoktól, hogy miért beszélnek ennyire össze-vissza. Neki úgy tűnik, pont ez tetszett. De hosszan lehet sorolni, nem stimmel itt semmi.

A cselekményt is eléggé untam. Kevés dolog történik, és alig adagolnak humort. Amikor már sokadszor sütik el, hogy a magát mormonokból kiokosító Tyler magyaráz a barátjának, vagy a két mormon szerencsétlenkedik a sivatagban, már inkább csak fájt és nagyon nem vicces ez az egész. Vagy van, aki még azon nevet, hogy a térítőknek gondolt srácoknak ganézni kell egy istállóban, és mondhatni a kerti sufniban kapnak szállást? Én nem. Legfeljebb azon vigyorogtam, hogy az igazi mormon térítők miket beszélgetnek.

Látványelem nincs benne, amit kicsit annak szántak, nem néz ki sehogy. Mint amikor a két álruhás térítő összeverekszik a helyi menőkkel.

Ismert színész sem akad benne, de nem is lep meg. Nem jó a története, a karakterek még annyira sem, és a film vége is irritáló. Az apa – fia szál a végén… Most komolyan az a film üzenete, hogy a két srácnak jár a megbocsátás, de nekik másnak nem kell új esélyt adniuk?

A két mormon miatt lett 2 és nem 1 pontos. Nagyon nem talált rám ez a film.

Eltérített térítők – 5/2 – nem lett igazán vicces, furcsa a vége és láthatóan nem egy mai darab. De nem alpári.

Eltérített térítők Romantikus vígjáték 2005 - YouTube

MOZI:

Még zárva. Kit lepett ez meg? Vigasztaljon, hogy kezdenek mozifilmeket is eladni digitális sugárzásra! A DC már megkezdte a sort. Akartok tippelni, hogy érkezik majd a Fekete Özvegy?

DVD:

• Sonic, a sündisznó
• Amundsen
• Judy

Középiskolát rendbe tevő, tanáros, rossz környékes.

Rick Latimer élete kisiklott. A felesége elhagyta, elvált tőle és a férfi észrevette, hogy az egykori ügyvédjével jár el. Fájdalmában baseball ütővel esett neki a férfi kocsijának, nem sok kellett volna testi sértéshez sem. Számít arra, hogy ezzel az állását is elvesztette: hogy taníthatna az, akinek ilyen rendőrségi ügye van? Az iskola tanács azonban más módszert választ. Kirúgás helyett iskolaigazgatóvá nevezik ki a férfit. Csak éppen a Brandel az a hely, ahova a kezelhetetlen és reménytelen gyerekeket küldik. A termeket bandák uralják, a drog és az erőszak mindennapos. Rick eleinte csak szabadulni akar innen, de aztán rá kell jönnie, hogy neki már csak ez az állás és iskola maradt. Kemény kézzel lép fel és meghirdeti a programját, melynek az a lényege, hogy minden bűnt fel kell számolni. Így kerül szembe az iskola nem hivatalos bűnkirályával, Duncannel. Harc kezdődik, minden eszközzel.

Két érdekes kérdés is felmerült bennem, ahogy ment előre a film és egyre inkább eldurvultak az események benne.

Az első: ki volt az, aki akciósztárt próbált faragni James Belushiból? Ebben a filmben még fiatalabb, de egyértelműen nem akciósztár alkat. Az még hagyján, ahogy a motorján száguldozik itt, de amikor baseball ütővel veszi fel a harcot késsel és pisztollyal, vagy motoros-autós üldözésbe keveredik… Nagyon nem éreztem a karakteréhez illőnek. Mondjuk, annyi filmjét nem láttam, hogy határozottan véleményt alkossak, de nekem komédiákhoz, legfeljebb akció komédiákhoz jobban megy.

A második: most komolyan így kell az erőszakot bevinni az iskolai környezetbe? Mert ok, van olyan film, hogy valaki elkapja a srácokat, terrorista vagy valami bűnszervezet, és fegyvert ragadnak ellenük. De olyan filmet találni, ahol a tanár szó szerint megveri a diákjait… Ma egy pofon is sok lenne, itt viszont keményen verésekről beszélünk, és van gyilkosság is benne. Ahogy a tanár szerepet ötvözik ezzel az eszköztárral, az azért sokkolóan hatott rám. Pedig ott van mellette, ahogy tényleg tanít, behozza a kieső diákokat – az a tanári munka, amit az ilyen filmekben inkább nézek. Csak sajnos itt dominálni kezd a visszaütés technikája, mint módszertan.

Igaz, nem nagyon tudom, mi lenne az alternatíva. Olyan diákok vannak itt, akik a tanári fegyelmezésre úgy reagálnak, hogy csapdába csalják és megerőszakolják a tanárnőt. Felakasztják egymást, szétverik a tanár járművét, de őt magát is véresre verik. Ez már nem is iskola, hanem háborús övezet. Miért nem csinál semmit a rendőrség?

Egyszerűen nem áll össze a fejembe, hogy ezt hogyan gondolták. Vagy tényleg voltak ilyen középiskolák az Államokban a nyolcvanas években? Ahol szó szerint élet-halál harcot jártak a tanárok a diákokkal? Nagyon túlzásnak érzem akkor is.

Mivel elég régi film, kivitelre is látni ezt rajta. Mai szemmel kifejezetten bénán néz ki, amikor Rick összeverve megy le a motorjához, és véres a feje meg a ruhája is. Annyira nem tűnik valódinak, hogy az már fájdalmas. Az akció jelenetek sem jártak jobban. Van egy, amikor Rick motorját üldözik autóval Duncanék. Duncan meg pisztolyt lóbál ki az ablakon. Ritka szánalmasan néz ki.

Mai szemmel a stáblista sem vonz be új nézőket.

Az vigasztal kissé, hogy nem csak nekem nem tetszett. A kritika is lehúzta, ha a mozipénztáraknál mérsékelt sikereket el is ért.

Az új diri – 5/2 bár a tanáros filmeket szeretem, ezt nagyon elvitték akciófilmes irányba. Kellett ez?

The Principal Trailer (1987) - YouTube

Rejtélyes, halálos játszmás, kártyát gyűjtő.

Arisu tokiói fiatalember, akinek a családja mélyen csalódott a fiúban. Hiába okos, többre hivatott, kimaradt az egyetemről, most csak a számítógépes játékai érdeklik és olyan fiatalokkal lóg, akik rossz hatással vannak rá. Lemondtak róla. Arisu éppen Chotával – szerény informatikus – és Karubéval – nagydumás, bunyós, nőcsábász – lóg, amikor hirtelen mindenki eltűnik. Mintha egyedül lennének Tokióban. Bolyonganak, és estére egy játéktérre jutnak. Halálos játékot kell végig játszaniuk, cserébe kapnak pár napot és egy kártyalapot. Rá kell jönniük, hogy ha nincs elég nyert napjuk, kivégzik őket. Találkoznak más játékosokkal is, és egyre több mindenre rájönnek – van logikai, fizikai és manipuláló, gyilkos játék is. Az első szív játszmájuk azonban mindent megváltoztat. Arisu egy új társadalmi rendben kell, hogy életben maradjon a helyzet miértjét és megoldását keresve.

Most kicsit bajban vagyok, mennyit mondhatok el előre a cselekményből. Hiszen nem hosszú az évad, mindössze 8 rész. Ez a nyolc azonban két részre bontható: az első három az alapozás, ott történik valami és teljesen másfelé megy el a sorozat. De arról akkor lehetne igazán mesélni, ha lelövöm a csavart, miért lehet akkora váltás 3 rész után. Nincs kedvem senki meglepetését elrontani, így viszont miről írjak?

Kezdjük talán azzal, hogy egy japán manga a történet alapja. Most, hogy jött és látott a sorozat, a manga is ismertebb lesz, neten már láttam belőle sztorikat és a karaktereket is le lehet nyomozni. Valahol azért örülök, hogy élőszereplős sorozat lett, és nem anime, némelyik karakternek igencsak jót tett, hogy színész játssza el.

A történet elég beteg, de az a fajta horror popcorn, amin jól tudok szórakozni. A kezdet teljes egészében egy agyament, gyilkos szabadulószobás hajsza. A megélhető napokért játszani kell, és aki elbukik, meghal. Ha rossz irányba mész az útvesztőben, halál. Ha nem szaladsz elég gyorsan a fogócskában a gyilkos elől, lelőnek. A dinamikát a játékok adják, ahol megismerünk új játékosokat, egy újabb agyament halálos játékot és lassanként a világról is többet megtudunk. A 4. résztől azonban szintet lépünk – maradnak játékok, de már más izgalmakat kapunk. Egy szerveződő társadalmat, egy karizmatikus vezért egy küldetéssel. Senki nem tudja, mi az igazság és játszani mindenkinek kell.

Annyi anime sorozatot láttam egyetemistaként, hogy meg lehet ismerni a tipikus karaktereket belőle. Abszolút jól elvoltam ezzel – a főhősök szimpatikusak, lehet nekik drukkolni és a mellékszereplők között bőven akadnak izgalmas figurák. Nem lehet egyértelmű jó – rossz oppozíciókat felállítani, hiszen senki nem tudja pontosan, mi zajlik. Viszont vannak másokat kihasználó, erőszakos figurák is, meg a jobbak, erkölcsösebbek. Még az is tetszett, ahogy elkezdték felépíteni őket, betekintést nyújtva abba is, kik voltak korábban.

Látványra is korrekt. Nincs eltúlozva a technikai rásegítés, inkább valóságos keretek között mozog és hangulata van annak, ahogy ez a kihalt nagyváros kinéz benne. Amúgy is szeretem a posztapokaliptikus cuccokat, és ebben volt valami azoknak a hangulatából kinézetre is. Sokféle akció akad benne, nagy lövöldözős mészárlástól harcművészetig. Szóval, elég változatos ilyen téren is.

Lehetne elmélkedni a kapcsán társadalmi beállítottságról, vagy a japánok beteg ötletein – mint egy nagyon durva Battle Royale kártyákért – de simán nézhetjük szórakozásért is.

A 2. évad már berendelve, alig várom, hogy érkezzenek a figurás lapok is!

Alice in Borderland – 5/4,5 hangulatos, dinamikus sorozat, amit a játékok mozgásban tartanak. Még sok a kérdés is.

Alice in Borderland | Official Trailer | Netflix - YouTube

Norval kihívja a mentőket az apja összeesése után, de ő is pontosan látja, a férfi halott. Elviszik a hullaházba, előkészítik a testet, de aztán vissza is hozzák, az idő miatt nem üzemel a hullaház. Norval kiüvölti magát a hullával, de valami feltűnik neki.

Feltúrja a házat és talál egy csapóajtót. Odalent összevert, megkínzott és megkötözött férfi vár. Kiderül, ő az igazi apja. A többiek az egykori bandája tagjai, akikkel egy nagy rablást csináltak meg. Csak éppen Brian lelépett minden pénzzel. Most találtak rá, és vallatják, hol a pénz. Brian a fiának elmondja, tényleg elfogyott minden. Ugyan a nőt és a fiút elhagyta, de mindent ő fizetett. Soha nem volt gyanús a fiúnak, hogy Beverly Hillsben élnek jól, miközben az anyjának állása sem volt soha?

Norval kénytelen szembeszállni a megmaradt bandatagokkal. Az apja súlyosan sérült, ő kint bújik el, míg a fia segítségért indul. Jethro elkapja, és további részleteket mesél neki a családjáról. Elmeséli, a fiú anyja prosti volt, akire Brian rákattant. De a nő nem csak vele volt, neki is afférja volt vele. Az autóbalesetük után Norval végez a férfinak, aki utolsó szavával Brutusnak nevezi a fiút.

Norval haldokolva tántorog vissza az apjához és lehanyatik mellé. Beszél hozzá, de lassan mindkettő halottnak tűnik.

Nyugdíjra készülő, családdal bajlódó, családi.

Marilou és Philippe készen állnak az életük új fejezetébe vágni. Philippe elmehet nyugdíjba idő előtt, és Marilou is kész eladni a fogorvosi praxisát – egyre több betege keres külföldön olcsóbb fogászt. A házukat meghirdetik, és az álomotthont Portugáliában kezdik el építeni. Csak éppen a családnak nem sikerül bejelenteni: a férfi anyjának egy orvosi vizsgálat szerint már csak hetei vannak hátra, a maradék időt még itthon töltenék. Közben nem győznek trükközni, hogy a gyerekeik ne őket használják bébicsősznek és mindenesnek. Hiszen a lányuk éppen válni készül, két kisgyereke van, és a gyerekes vejük hozzájuk akar beköltözni. A fiuk pedig elfoglalt tévés, akinek a divatbaba felesége éppen terhes és már most azzal viccelnek, vigyázhatnak majd a kicsire, amikor ők dolgoznak. Elkezdik mindenki életét igazgatni, hogy nyugodtan elutazhassanak. De lehet, hogy nem is ezt akarják igazán?

Nálunk még nincsenek olyan anyagi körülmények, hogy ez legyen az átlag. Ha valaki elmegy nyugdíjba, az ismerőseim nagyja inkább keres egy részmunkaidős állást vagy olyan otthoni tevékenységet, amiből kiegészíti a nyugdíját. De az tény, hogy nyugaton más a helyzet. Ott belefér, hogy tényleg kiélvezik a nyugdíjas éveket, költöznek és utaznak.  Nekünk meg marad komédiákban ilyet nézni.

Igaz, itt éppen az lenne a poén, hogy valami mindig közbejön, amit gyorsan igyekeznek megoldani, hogy szabad legyen az út. A gond azonban kettős.

1: ez egy komédia, de nem lett vicces. Nem bírtam rájönni, mit gondoltak, min fogunk nevetni a filmet nézve? Hogy nem tudják a kutyát kiterelni a hálóból, és az köztük alszik? Hogy az ingatlanos mindig felbukkan a házukban, hajnalban, miután ők felébredtek? Hogy a gyerek lazán az idős nőnek megmondja, hogy rondának tartja, a házával együtt? Legtöbbször inkább kínosnak ítéltem meg a helyzetet, nem viccesnek. Nem tudom, találnék-e benne három olyan jelenetet, amit tényleg eltaláltak.

2: a film sem dönti el, hogy a főszereplő páros tettét milyennek értékelje. Egyrészt benne van, hogy már átdolgoztak egy életet, joguk van könnyebben és nem a gyerekeik által leterhelten élni, ami még visszavan. Hiszen látni, amint nyugdíjasok lettek, jön folyamatosan a telefon, hogy mit segítsenek. Ugyanakkor azt is nyomják, hogy önző dolog is tőlük, hogy ennyire magukért akarnak élni. Ha szeretik a családjuk, miért menekülnek előlük? Egyik jelenetben az egyik, a másikban a másik hangnem a vezető, és ez nem tett jót a filmnek. Lenne kritika vagy kiállás, de nem ilyen ingadozó a hangvétel.

Az is tudott idegesíteni, ahogy a gyerekek magánéletét mutatják és kezelik. A lányuk életét legalább kereken összerakták – a házassági gondjait, miből fakadnak, a viszonyát, majd ahogy visszatalál a férjéhez. Itt tényleg kettőn állt a vásár, mindenkinek változnia kellett, hogy rendbe tegyék az életüket.

A fiú viszont – őt alig látjuk a történetben, és behoznak hozzá egy olyan témát, aminek semmi értelme. Felesége van, gyereke lesz, erre kiderül, hogy férfiakkal is kavar? Legalább kezdtek volna vele valamit, de itt szőnyeg alá van söpörve az egész, mintha az lenne a normális, hogy a terhes felesége előtt mindenki úgy tesz, mintha a sráccal minden rendben lenne.

Szimpla komédia, így látványelem nincs benne, nem is hiányzott. Szórakoztató, színes, középpolgári környezet, ahogy kell. Semmi extra.

Egyszer meg lehetett nézni, de komédiának gyengébb fajta és szíven se talált.

Családból is megárt a sok – 5/3 maga az alapötlet elment, de mintha a film sem tudná eldönteni, ki mellé áll. A vége is…

Családból is megárt a sok (12E) szinkronos előzetes - YouTube

Bűnügyes, házasságos, megcsalós, családi.

Grace Fraser irigylésre méltó életet él. A csinos asszony sikeres pszichológus, jóképű és szerető férje orvos és van egy jól sikerült fiuk is. Az életét a fia iskolájának egy új tanulója és annak anyja kavarja fel. A fiatal, egzotikus Elena különösen viselkedik Grace-szel: mintha kísérteni akarná a szexualitásával, egy alkalommal meg is csókolja. Még nem találta ki, mit kezdjen a helyzettel, amikor Elenát brutálisan meggyilkolják. A műtermében felismerhetetlenségig verték agyon. A sokkot növeli, amikor a fő gyanúsított Grace férje lesz. Jonathan kezelte a nő fiát, és közben viszonyuk lett. A nő kisebb gyerekének, a kislányának Jonathan az apja, aki el is menekül. Visszatér, a viszonyt elismeri, de a gyilkosságot nem. Grace hinni akar neki, és bár nem tudja, a házassága megmenthető-e még, de a tárgyaláson a férfi mellé áll. Közben azonban egyre több mindenre jön rá, és másként kezdi látni a férjét.

Bár odaírtam, hogy első évad, azért itt megjegyezném, hogy van esély, elég nagy, hogy ez inkább limitált széria. Vagyis, sorozat, de nem olyasmi, amiből folytatást várhatunk. Egy regényt dolgoz fel, nem filmen, sorozatként, de zárja a szálakat és végig érünk a cselekményen is. Ám mindig hagyok menekülőutat, hiszen a Hatalmas kis hazugságok megmutatta, hogy zárt, regényből készült fix sztorit is lehet folytatni, ha van rá igény.

De akkor térjünk rá a sorozatra!

Korrekt adaptáció, benne van a regény világa, miközben szórakoztatóan sorozatra van adaptálva. Igaz, azért minimális hiányérzeteim voltak a cselekménnyel kapcsolatban. Nem egyszer találtam olyan szálakat, amiket bedobnak, de aztán nem kezdenek vele semmit, és ezek zavarni szoktak.

Az egyik ilyen Elena viselkedése. Mi abban a logika, ahogy Grace felé közeledik? Azt még meg tudnám érteni, hogy felméri a szeretője feleségét, a vetélytársát. De ő flörtöl, meztelenkedik előtte és még csók is csattan. Semmi magyarázat nem érkezett erre. A másik Jonathan kapcsán: az ügyvédnek bevallja, korábban már volt egy viszonya. Nem tudjuk meg kivel, pedig erre is lehetett volna csavart húzni. Ezt is csak bedobják, aztán felejtik is el.

Grace története szépen ívet kap, ahogy az asszony egyre inkább elkezdi látni a férje igazi jellemét. Ahogy inog, hinni akar, de egy ponton már nem álltathatja magát. A sorozat jól eljátszik azzal, hogy más is gyanús, egy ponton Grace is, és eljutunk a felismerésig a végére. Ugyan ott hirtelennek éreztem a váltást, mintha Grace egyszer csak megvilágosodna – valahogy durva, hogy egy bizonyos dolog bekattan neki, és minden korábbi véleményét, meggyőződését felülírja. Az a pont, ahol betelt a pohár?

Sajnos, a végét nem éreztem akkora csavarnak és poénnak, amennyire szerintem annak szánták, de nézhető és korrekt volt így is.

Kivitelre igényes, korrekten összerakták. A helyszínek, a divat is egy felsőbb osztályt mutat. Elnéztem a házakat, a külcsínt, a ruhákat.

Ami azért böki kicsit a csőröm. Nicole Kidman jó színésznő, el is játssza a karaktere több oldalát is. Grant is jól hozza a szépfiút, aki előtt dőlnek a nők. Csak éppen nem tudok attól szabadulni, hogy nem öregek már ezekhez a karakterekhez? Mintha Jonathan és Grace 15-20 évvel fiatalabb lehetne, mint az őket játszó színészek.

De különben is erős a casting, még mellékszerepre is Lily Rabe, Donald Sutherland jutott.

Elnéztem, lekötött, még talán bírtam is, de azért maradtak kis tüskék bennem.

The Undoing - 5/4 korrekt regényfeldolgozás, a történet eladta. Kidman és Grant is ok, de nem öregek ehhez?

THE UNDOING Official Trailer (2020) Hugh Grant, Nicole Kidman, HBO Series - YouTube