Zombis, kijutásért küzdő, nyerészkedő.

4 év telt el, amikor a zombijárvány a feje tetejére állította Koreát. A kormány egy nap alatt elvesztette a kontrollt, és a hírek, mely szerint Busán biztonságos, nem bizonyult igaznak. Az egyik menekülteket szállító hajóra is felkerült egy fertőzött – a kínaiak látták a mészárlást, és az ország zárlat alá került. Többet esély sem volt kihozni bárkit. Jeong-seok tiszt volt, aki azon az utolsó hajón vesztette el a nővérét és az unokaöccsét. Csak a sógora maradt neki, akivel keserű élet vár rájuk Hongkongban. Amikor egy banda megkeresi őket azzal, hogy menjenek vissza, hozzanak el egy pénzszállítmányt és a részükből kezdjenek új életet, elfogadják a javaslatot. A zombi hordák azonban lecsapnak, és a túlélők sem barátságosabbak. A katonákból létrejött milícia vezére minden eszközt bevetne a menekülésért, míg Jeong-seok egy családdal barátkozik össze és kezdenek el segíteni egymásnak.

A filmben azt mindenképpen díjazni kell, hogy el merte engedni a Zombi expresszt. Sajnálom is, hogy rákerült a 2. rész címkéje, mert fel lehetne fogni önálló filmnek is, ami ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a Vonat Puszánba. Mindössze annyi érintkezési felületet hagytak, hogy a Busán = menedék híre kamu, és Korea el lett szigetelve a későbbiekben.

Majd 4 évvel később láthatjuk, mi lett. Kintről megy be egy csapat, és nagyon éles a különbség. Nem sajnálták arra a pénzt, hogy megmutassák, 4 év alatt mennyire szét tud hullani minden – különösen Hongkong után éles a váltás. A modern nagyváros, meg a zombik pusztította káosz. Bár az ilyen apokaliptikus képekre nem igazán találó azt mondani, hogy szép, de a maga módján megejtő a látvány.

Látszik, hogy mennyire tágultak a készítők lehetőségei. A vonat zárt volt, kevés helyszín és a zombikra ment el a pénz. Most viszont nyílik a kép, és a tönkrement országot, városokat látjuk. Már nem is a zombikat éreztem a legnagyobb fenyegetésnek, hanem a nyerészkedő és önző embereket.

Több módon is megmutatják, mit hoz ki az egyénekből a világvége. Ahogy a remény elvesztésével megszületnek a szörnyetegek, akik nem jobbak a zombiknál. De még jó emberek is hoznak olyan döntéseket, amiket később megbánnak. Sokkal könnyebb hátra sem nézve menekülni és sorsára hagyni a segítségre várót, mint vállalni a kockázatot. A főszereplőnek is van egy ilyen története, de mivel ő a hős, ő esélyt kap, hogy jóvá tegye a múltját. Mi másért botlana bele pont annak a családnak a túlélőibe, akiket ő hagyott a sorsukra az út szélén évekkel korábban?

Azzal, hogy horror helyett ez sokkal inkább társadalom kritika, nyerünk is, vesztettünk is. Nekem hiányzik az a zsigeri, ijesztő horror, ami az első rész volt. Félelmetesek voltak a zombik – ezt már nem éreztem. Ugyan gyorsak, a tömegnek ereje van és nem semmi látvány, ahogy a horda lecsap, de itt terek vannak és eszközök. Fegyverek. Katonák. Az akciófilm elemek dominálnak inkább – itt már ügyesebben küzdenek az emberek, és nincs az a reménytelenség sem, mint korábban. Lehet, hogy jól néz ki, amikor a nyitó jelenetében a kamaszlány a Halálos iramban filmeket idézően hajt át a zombikon és vezet autóversenyzőhöz méltóan, de nincs olyan érzelmi hatása.

Szimplább a történet is, nem érintett meg annyira a karakterek drámája, pedig igyekeztek azt is adni nekik, és fejlődési ívet. Ahogy a főszereplő eljut oda, hogy most már nem fut el, hanem visszavág és hősként viselkedik. Különben az is mutatja, hogy nem horror, hogy áldozat nélkül össze is hozza az utolsó nagy tettet. Az első részben minimum zombiként végezte volna.

Akciófilmnek korrekt, van benne némi üzenet is, de akkor is hiányolom a horrort belőle.

Peninsula: Holtak szigete - 5/3,5 már nem üt úgy, mint az első. Akciódúsabb, látványosabb a pusztulás, de tipikusabb is.

https://www.youtube.com/watch?v=eI0RUX5-1jI

5: Birodalom - Victor nagyon alulról tört fel, és már terve van arra is, hogy szálljon ki az Alvilágból, legyen tisztes üzletember, férj és apa. Csak éppen így sétál bele egy csaló hálójába - mire észbe kap, már mindene veszélybe került, a családjától kezdve a vagyonán át az életéig. Mindezt egyetlen, benézett csalás miatt...

4: Kincseim - Patrick nagyon nem volt jó apa. Ellenben szélhámosként egész jól megélt. Amíg át nem verték, és a bosszúhoz szüksége van a két lányára, akik egymást sem ismerték eddig. Az egyik szépséges, apjához fogható csaló, a másik szürke, de okos egérke, aki a számítógépek mágusa. A kezdeti nehézségek után a kis család együtt lép a megtorlás és a bűn útjára.

3: Csaló csajok - leginkább azért kell megnézni, hogy össze lehessen vetni, egy klasszikus filmet hogyan tesznek tönkre azért, hogy a trendeknek jobban megfeleljen. Josephine dögös házasságszédelgető és csaló, aki kénytelen együtt dolgozni a duci, harsány Pennyvel. A célpont a milliomos Thomas, aki szintén tartogat meglepetést a lányoknak. Vajon ki ver át kit?

2: A Riviéra vadorzói - amiből aztán a Csaló csajok lettek - és máig ez a jobb. Ebben Lawrence és Freddy küzdenek azért, hogy a gazdag asszony elcsábításával pénzhez jussanak. Csak éppen az asszony sem éppen az, akinek mutatja magát. Átverős komédia, ami különben szintén remake volt. A Dajkamesék hölgyeknek az alapja, de azt azért nem vettem fel a listára :)

1: Szívtiprók - Angela megjárta a szerelemmel. Egyedül maradt a lányával, Page-dzsel, de megtanulta a leckét. A lányával igazi svindlerek lettek - Angela hozzámegy a gazdag pasihoz, Page eljátssza a csábítót, és máris vastag csekkel be van nyújtva a válás. Mivel Page önállósodna, az anyja hazudik neki egy nagy adósságról, és egy nagy, utolsó közös munkára szervezi be. Csak éppen Page pont most botlik bele az utolsó rendes srácba a parton, és szerelmes lesz. Csak éppen Angela egyik exférje a nyomukra akad, és bosszút akar állni. Az új célpont ügyeiről már nem is beszélve.

Tárgyalótermi, korrupcióval szembenéző, illúziókkal leszámoló.

Sean Casey megdolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen. Az apja példáját követve rendőrnek állt, és mellette végezte el az egyetemet. 33 éves, amikor az ügyészség gyakornokaként megkezdi a pályáját. Éppen ekkor az apja egy rajtaütést vezet a társával. Egy hírhedt drogdíler ellen mennek, de csak ők ketten – az öreg Casey tart a korrupt rendőröktől. Washington súlyosan megsebesíti a férfit és el is menekül. Rafinált ügyvédje tanácsára feladja magát. Az újraválasztásán dolgozó főügyész meglátja a lehetőséget az esetben: Sean kapja az ügyet, hiszen az apja lesz a koronatanú. Ő lelkiismeretesen neki is áll a feladatnak, és a korrupcióra terelődő tárgyalást is kézben tartja. Amikor a főnöke betegség miatt vissza kell, hogy vonuljon, a párt bizalmat is szavaz neki kezdő létére, és indítják a főügyészi székért. Ám még a választás alatt rá kell jönnie, hogy a korrupció már mennyire beette magát mindenhova.

Valahol szomorú, hogy nagyon nem mai ez a film – elég csak megnézni, mennyire fiatal volt még Garcia a főszerepben, most meg nagypapákat és dédpapákat játszik – mégis mennyire aktuális ma is. Úgy tűnik, amíg az ember megőrzi emberi természetét, ugyanaz a selejtes faj maradunk a férges almákkal a kosárban.

A Manhattanre leszáll az éj igazság szerint nézhető lenne tárgyalótermi krimiként is. Nem kellene a felhangokat nézni benne, csak követni a tárgyalás menetét és Sean karrierjét. Mellette van egy szerelmi szála is – mondjuk, elég egyszerű. Meseszerűen indul és pillanatok alatt jut el lánykérésig. Igaz, elég különös konfliktus, hogy a nő nem akar férjhez menni, szívesebben marad csak a férfi élettársa. Ebbe is bele lehetne menni, hogy milyen társadalmi változásokat jelzett a film készültekor, mert ma már nem ennyire sokkoló egy ilyen viszony, mint a filmben, ahol még a választásokon is botrányt igyekeztek belőle faragni.

A tárgyalótermi részek korrektek, ahogy kell. Meghallgatják a tanúkat, gyűlnek a bizonyítékok, és Sean jó taktikát választ, hogy elérje a megfelelő ítéletet. Kicsit eszembe is jutott az Egy becsületbeli ügy, ami az egyik kedvenc tárgyalótermi krimim. Itt is az a trükk, hogy ki kell hozni a sodrából a tanút, hogy kimondja az igazat, megmutassa a valódi énjét, amit különben nem tenne meg.

De bármennyire is szeretném ennyivel elintézni a történetet, nem lehet. Nagyon komoly rész benne, hogy Sean szeme felnyílik, és elveszti az ártatlanságát. Bár maga is volt járőr, nem volt tisztában azzal, mi folyik az utcákon. Itt konkrétan szembe kell néznie azzal, hogy a drogdíler 3 körzetet is lefizetett, és abban is igazat mondott, hogy amikor nem akart többet fizetni, a korrupt rendőrök nem letartóztatni akarták, hanem kivégezni. Sean ismerősei között is vannak rohadt almák, és ez sokkolja. Az egész karrierjét megkérdőjelezi, és el kell döntenie, tudja-e így folytatni, vagy feladja.

A történet eladja a filmet ma is, annak ellenére, hogy sok minden nincs, ami ma megszokott. Abszolút nem hiányzott a modern technika sem, és a látványvilág sem zökkentett ki. A régebbi filmeknél gondban szoktam lenni azzal, hogy a film korabeli divat és elsősorban a hajkoronák irritálnak – csúnya tőlem, de ezért viselem nehezen A sebhelyesarcút… azok a nadrágok és ingek, a hideg is kiráz. Itt viszont nem volt ilyen problémám.

A szereposztás még mai szemmel is tetszetős. Andy Garcia karakter és erő van a szerepében. Simán elhiszi az ember, hogy megválaszthatják pályakezdő létére is kerületi ügyésznek, olyan kiállása és hite van mellé. Azért is szép, hogy ennek a hitnek az ingását is visszaadja. Olyan színészek segítik ebben, mint James Gandolfini vagy Richard Dreyfuss.

Végül, csak egy gondolat erejéig. Szembesülni kell azzal, hogy ilyen problémák vannak. Ha mindenki szemet hunyna a korrupció felett, soha nem lenne javulás sem.

Manhattanre leszáll az éj - 5/4 Andy Garcia emlékezetes karaktert játszik egy ma is aktuális, érdekes történetben.

https://www.youtube.com/watch?v=1bZ_L0GOaYw

MOZI:

• Fortuna istennő - olasz dráma
• Notting Hill-i cukrászda - brit dramedy
• Óriásláb - Családi bevetés - belga/francia animáció

DVD:

Scooby-Doo mesék jönnek, de még nem az új verzió.

Gyógykezeléses, kamaszos, képességekkel szembenéző.

Dani utolsó emléke, hogy az apjával menekülnek a rezervátumban. Valami üldözi őket, és az apja visszamegy segíteni, a lány hiába kéri, hogy maradjon mellette. Egy kórházat idéző helyen tér maghoz, ahol megtudja, ő az egyetlen túlélő. Ráadásul más, mint a többiek. Képességei vannak, de ezzel nincs egyedül. Ez az intézet, dr. Reyes arra specializálódott, hogy az új mutánsoknak segítsen megtanulni az erejükkel bánni, és feldolgozni, amit akaratlanul tettek. Dani lesz az ötödik bentlakó, és ahogy telnek a napok, egyre jobban kiismeri a többieket. Rahne kerül hozzá a legközelebb, aki több is lehet, mint barát. Ám a fiatalokat kínozni kezdik a legnagyobb félelmeik, a múltjuk árnyai. Dani képessége sötétebb, mint amit bárki várt. Ráadásul dr. Reyes sem volt őszinte a terveit illetően. A fiatal mutánsoknak össze kell fogni, ha mind túl akarják élni.

Mi lesz az X-Men sorsa? A Marvel nyomul, és ennek vannak járulékos veszteségei. Van, amit nem tudok sajnálni. A Sötét Főnix úgy volt rossz, ahogy elkészült, pedig abban még ott volt Magneto és X Prof is, jó szereposztásban. Az új mutánsokhoz azonban több reményt fűztem.

Kalandos is a film története, mert csak toltál és tolták a bemutatót, lehetett tippelni, miért nem kerül már bemutatásra. Pedig az új mutánsokat igencsak nézőcsaló szereposztással sikerült összerakni. Meg is voltak a tervek: trilógiává bővülés, vagy akár a szerepek beolvasztása a Marvel égisze alá. Ma már tudjuk, ebből nem lesz semmi. Érződik is a filmen, hogy elvesztette a folytatását, a végét.

A történet is kicsit félkész. Addig ok, hogy összegyűjtik ezeket a fiatalokat, és nevelgetik őket. Az is ok, hogy valami nem stimmel. Már az gyanús kellene legyen, hogy nagy erejű fiatalokról van szó többségben, mégis, egyetlen doktornő van csak mellettük. Még abban is van ötlet, ahogy a nagy félelmeik sorra megelevenednek, így pedig megismerjük a múltjukat.

Csak aztán minden kisiklik, mintha egyszer csak az asztalra csaptak volna, hogy ok, most jöhet az akció és a harc, a filmnek meg vége. A lelki sérülések meg megoldva azzal, hogy összedolgoznak és leverik a medvét?

Az első trailer alapján ijesztő horrornak tűnt, de igazából egyikük se olyan traumát hordoz, hogy elmenjenek igazán horror irányába. Noha a lehetőség megvolt rá, mert azért kemény dolgok derülnek ki. Rahne egy ördögűzés túlélője, Illyana meg egy gyerekkereskedő és megrontó bandát élt túl. Ahhoz képest a rémálmaik nem voltak horror szintűek. A másik kettőt direkt nem is említem, azok még ennyire se ütöttek.

Hamar észre lehet venni, mi bennük a közös pont. Amikor az erejük megnyilvánult, van aki szándékosan, van aki véletlenül, de gyilkossá lett. Ezen már el lehetne gondolkozni, mi is lehet velük az igazi cél. A titokzatos szervezet, mely képezni akarja őket. Ez megint egy olyan vonal, amit éppen megemlítenek, és egy esetleges folytatásban lehetett volna kibontani. Itt csak titokzatoskodnak a háttérben, jelentősebb szerep nélkül.

Nem túl látványos a film, de azért a nézhető kategórián belül marad. Nincs olyan költségvetés mögötte, mint a saját Marvel filmeknek, ehhez mérten kell nézni a megmutatott dolgokat. A medve azért lehetett volna ijesztőbb. Bobby képregényben már sokkal izgalmasabban bánt az erejével, itt nagyon egyszerűsítve lett a látvány egyszerűsítése végett.

A fiatalokat viszont gondosan válogatták. Maisie Williams – a Trónok harcából. Övé az egyik legszerethetőbb figura. Charlie Heaton karaktere is hajaz arra, amit a Stranger Things első évadában mutatott. Anya Taylor-Joy karakterének őrülete meg a Széttörve világából ismerős, ha ő annyira nem is tudja játszani, mint McAvoy.

Jobbat vártam, de mindenképpen ijesztőbbet. Az is gond, hogy nincs kerek vége. Kár érte…

Az új mutánsok - 5/3,5 korrekt szereposztással készítettek felejthető filmet, ami nem igazán horror, se akció.

https://www.youtube.com/watch?v=JMnstsgbJaQ

Középiskolás, könyvet írós, kapcsolatokat építő.

Dr. Jack Carlson Griffin első terve nem jött be. Kibékült a nemezisével, aki segített volna megszerezni egy álomállást, csak éppen Jack egy másik terve is bejött, ami miatt hitelét vesztette a férfi, és vele együtt a pártfogoltja, vagyis Jack itt. Ő azonban nem az a típus, aki hosszan keseregne. Ha így nem jut ki Toledoból, megpróbálja máshogyan. Csak írnia kell egy könyvet, kiadatnia, díjat nyernie és sikerszerzőként válogathat az egyetemi állások között. Témát is talál. Mitől boldogok az emberek ebben az államban? Eleinte ő maga gyűjti az anyagot is, de gyorsan belátja, gyorsabb lesz, ha a diákokat is befogja. Így ők is másodállásba kezdenek, és szenvednek Jack utasításaitól, biológiát pedig most sem tanulnak. A helyzet akkor kezd változni, amikor Jack belebotlik a könyvelésen a csinos Lynette-be. Csak nem talál valamit itt, amit akár meg is szerethet?

A történet pont ott folytatódik, ahol az első évad végén abbamaradt. Jack egy tervének annyi, de van másik. Ennek a kibontása a 2. évad.

Amit még mindig szeretek benne, hogy Jack mennyire ellenpéldája a jó tanárnak. Abszolút nem érdekli a munkája, és a diákok is teljesen mást csinálnak nála, mint ami az iskolai feladat lenne. Még most is keményen beszól bárkinek, és megvannak a maga agyament ötletei.

Az egésznek a hangulata lesz azonban más. Már nem egy antihős akar lenni, hanem elkezdik szimpatikussá tenni Jack alakját. Közelítenek ahhoz, hogy majdnem jó ember legyen. Mert ugyan nem tanít nekik biológiát, de kiáll a gyerekek mellett és más dolgokat megtanít nekik. Egy összetartó, ütős csapatot alkot belőlük, akik ugyan a tananyaggal nincsenek tisztában, de bármilyen problémát leküzdenek. Kiakasztani egy őket bántalmazó zenekarost? A jelentkezési lapot a jó mappába csempészni? Nincs lehetetlen.

Maguk a diákok hozzáállása is más lesz Jack óráihoz. Már csak Sarika küzd azért, hogy az emelt biológia valóban tanóra legyen, a többiek úsznak az árral és még jól is érzik magukat.

Fontos változás lett Lynette, aki sok tekintetben ideális nő Jack mellé. A férfi is érzi ezt, udvarolni kezd neki, és a kettősük még emberibbé teszi a karaktert. A sok sértődés és gyűlölet lassan elkopik, és egészen szerethető alak kezd lenni belőle. Természetesen arra is írnak poént, hogy Jack ettől beijed, és szabotálja saját magát.

A humor most is alapvető a sorozatban. Jack húzásai az alap, de ehhez hozzájön a tanári kar egyéb ügyködése. Durbin, a kedves és nem is kissé kihasználható igazgató alakját még meg is kedveltem, de a titkárnőjét/asszisztensét egyre irritálóbbnak találom. Helen nagyon jóindulatú, de mellette annyira… buta is. A végére már komolyan fárasztott, ha ő kapott nagyobb szerepet és a képernyőn több idő jutott neki.

A tanári kar és a főszereplő maradt ugyanaz – aminek lehetett örülni is. Glenn Howerton jól hozza a karakterét, és alapvetően Helen – Paula Pell karakterét leszámítva bírok mindenkit. A lökött tanárnőket is. Az viszont irritált, hogy az osztályt nem tudták megtartani, és úgy tesznek, mintha nem lenne változás. Vannak olyan diákok, akik korábban több játékidőt kaptak, most meg egyszerűen nincsenek. Most komolyan úgy kellene tenni, mintha ez nem lenne zavaró? Az is jobban kijött volna, ha odavetnek egy mondatot, hogy pl. Devin anyja férjhez megy és költöznek, vagy valami. Így meg csak van egy lyuk, mintha az a gyerek nem is létezett volna.

Megvoltak az évadnak az emlékezetes pillanatai, és még azzal is ki vagyok békülve, hogy a bunkó Jack helyét lassan átveszi egy vállalhatóbb tanár karater. Mondjuk, még messze van attól, hogy átlagos tanár legyen, de az irányváltás érezhető.

A 3. évad is elkészült, majd lassan elkezdem azt is adagolni magamnak. Mi lesz Jack sorsa?

AP BIO - 5/4 továbbra is megvan az elvetemültsége, de elkezdik javítani a tanárt. A körítés miatt ok.

https://www.youtube.com/watch?v=AYDtolc3pp4

A Caspar újra összejön Johannával, aki azt kéri tőle, ejtse az ügyet. Ne védje a nagyapja gyilkosát, hiszen Hans az ő mentora is volt. Caspar meg is próbálja leadni, de azt tanácsolják neki, vigye végig az esetet. Majd már maga sem akarja befejezni, tudni akarja az igazat.

A gyilkos fegyver elgondolkodtatja. Volt egy ugyanolyan, elrejtve, Hansnak is. Így Hans múltját kezdi el lenyomozni, és rádöbben, a II. VH alatt SS tiszt volt. Eljut egy olasz kisvárosig, ahol Collini családja is lakott. Talál egy tanút, aki el tudja mesélni, mi történt annak idején.

Tanúként a férfi elmeséli, az apja tolmács volt Hans Meyer SS tiszt mellett. Amikor partizánok pár német katonával végeztek, megtorlásra érkezett parancs. 2 halottért 20 olasznak kell halnia. Ráböktek a térképen egy kisvárosra, és oda mentek megtorolni.

Collini itt kezd el beszélni, ő tesz vallomást és mondja el a történet végét. Ő még kisfiú volt, akit Hans Meyer elkapott. Megkérdezte, ki az apja. Rámutatott és Meyer beállíttatta a halálra szántak sorába. Fogta a gyereket, míg lőttek. Collini apja még élt, így Hans lőtte agyon, kényszerítve a fiát, hogy nézze végig.

De kiderül az is, Collini egyszer már perelt ezért. Egy elavulási törvény miatt Hansot felmentették. Caspar Johanna ügyvédjét ülteti a tanúk padjára, aki részt vett a törvény megalkotásában is. Kimondatja vele, hogy rossz az a törvény, és el kellett volna ítélni Hansot háborús bűnökért.

A bíróságnak már nincs esélye igazságot tenni. Másnap azzal folytatják, hogy Collini az éjjel öngyilkos lett a cellájában. Caspar elmegy a temetésére, otthon temetik el a családja mellé.

Válást feldolgozó, családi.

Grace és Edward közel 30 éve házasok. A férfi tanár, az asszony mindene a költészet, most éppen egy antológiát készít a kedvenceiből. Egyetlen fiuk már felnőtt, elköltözött, és a saját életét éli. Az anyja hiányolja is, és Edward fel is hívja őt, hogy jöjjön haza hétvégére. Amíg a neje távol van, Edward segítséget kér a fiútól: belefáradt abba, ahogy egymás mellett élnek. Grace sokat bántja, soha semmi nem elég jó neki. Ő az iskolában megismert valaki mást, szerelmes, és új életet akar kezdeni. Grace mellé viszont kell valaki, hogy ne omoljon össze. Ezt a szerepet szánja Jamie-nek. Grace valóban értetlenül áll az események előtt, és képtelen beletörődni a házassága felbomlásába. Több időnek kell eltelnie, hogy mindenki képes legyen tovább élni, és civilizált módot találjon, hogy közelítsen a többiek felé.

A legnehezebb olyasmiről írni, ami se nem tetszett igazán, se nem váltott ki belőlem gyűlöletet. Csak olyan egyszer megnézem, aztán gyorsan el si felejtem. Ennek tipikus példája volt számomra az Inkább lennék özvegy.

A film címe remekül elkapja azt az érzelmi képet, amit a film főszereplője átél. Grace az, aki szerette a férjét, biztosnak hitte az életét és a házasságát, erre meg kell birkóznia azzal, hogy a férje boldogtalan és elhagyja. Gyötrődik, és érzelmi skála egésze szakad rá. Alkudozna és követelne – helyre kell hozni a dolgokat, nem lehet a válás a megoldás! Ígérget, fenyeget és már viszonzatlanul szeret. Majd lesz itt tagadás is, bosszú is és düh is. Amikor már be kell, hogy lássa, hogy Edward végleg elhagyta, jön a cím mutatta fázis. Amikor rádöbben, hogy özvegyen is jobb lenne, mint így. Kevesebbet kap a váláskor, mint a férje halála esetén. A társadalom megítélése is rosszabb egy elvált, mint egy özvegy asszony felé. Az érzelmi részről nem is beszélve: neki meg kell gyászolnia a férjét és a kapcsolatukat, mintha özvegy lenne – pedig Edward nagyon is él még.

Akinek a karakterdrámák bejönnek, nem lő ezzel a filmmel mellé. Grace egész története, érzelmei és a fejlődési íve itt van. Helyenként még olyan kis poénokat is megengedve magának, mint amikor vesz egy kiskutyát. Különben egy nagyon édes, cuki kutyája lesz. Mi lesz a kutya neve? Edward, mint a férfinak, aki elhagyta. Olyan szuper parancsokat tanít be neki, mint az Edward, halj meg! – mire a kutyus a földre veti magát és a hátára fordul.

Edward története nem ilyen fontos. Belőle azt kapjuk meg, miért rúgja fel a harminc évet. Azt elmagyarázza többször is, mi nem működött, hogyan érezte magát. Meg lehet érteni őt is, de nekem sok volt, ahogy ugyanazt szajkózta a teljes filmen át. Az meg elég gyáva dolog volt, ahogy minden kapcsolatot elvágott az exével – még a fiukat is bevonva a játszmába. Pl. lecserélte a telefonját. A fiának persze megadta a számát, az exének nem. A nő vajon kitől akarta megszerezni a számot? Naná, hogy a két tűz közé került fiútól, aki hiába mondogatta, hogy nem akar állást foglalni. Nem hagytak ilyen lehetőséget neki.

Sokat ad a filmnek, hogy nagyon gondosan válogatták meg a szereplőit. Annette Bening remek színésznő, és ezt a karaktert is a sajátjává teszi. Látjuk a teljes érzelmi skáláját, miközben nem válik szélsőségessé sem. Bill Nighy érzékenységet tesz a karakterébe, míg Josh O’Connor azt mutatja meg, ami szerintem süt az arcáról is. Szerencsétlennek tűnik, és ez a vonás illett is Jamie alakjához.

A másik nagy ötlet, a helyszín. A doveri fehér sziklákkal a háttérben, a tengerrel. Ez nálam szubjektív dolog, egyszerűen szeretem azt a vidéket, és szívesen nézegettem a nagy párbeszédek hátterében azokat a partszakaszokat.

Csak éppen, hosszú a film. Érzelmileg is megterhelő – és ez nem egy szórakoztató film. Merengő, borús időre ok, de esti pihentető filmnek nem jött be.

Inkább lennék özvegy - 5/3,5 drámának korrekt, elnéztem. Jó színészek jutalomjátéka egyben. De oly… fura a téma.

https://www.youtube.com/watch?v=vfK66zjCcBg

Éttermes, munkahelyi problémás, szerelmes.

Maxim fiatal kora óta arról ábrándozott, hogy egyszer séf lesz belőle. A seregben is a konyhán dolgozik, és a felettese egyik vendége meg is jegyzi neki, hogy tehetséges. Névjegyet is ad neki: ha leszerelt, van egy étterme Moszkvában, keresse meg és talál neki helyet a stábban. A lelkes Max 1 évvel később meg is érkezik, de azzal kell szembesülnie, hogy már nem emlékszik rá a tulaj, és a séf sem akar új embert. Az sem segít, hogy a múlt éjjeli egyéjszakás kalandja az a nő, aki az étterem menedzsere. De van annyi trükk a tarsolyában, hogy a ranglétra végén ugyan, de sikerül maradnia. Itt aztán folyamatosan bajba keveredik, vagy éppen nagy diadalt arat. Kisegíti az éttermet egy fogadáson, új mártást talál ki, miközben utánozni igyekszik a séf mártását – közben új barátokat szerez és a szerelem is színre lép az életében.

Orosz filmről már írtam többről is, most pedig egy sorozatra is rábukkantam, amit elég lelkesen nézek. Igaz, már a téma is közel áll hozzám. Az egyik kedvenc játékom az egyetem alatt egy étterem felépítéséről és a főzésről szólt – az anyám meg szakácsnő, úgyhogy a fél gyerekkorom konyhákban töltöttem. Arról nem is beszélve, hogy a séfek mindig olyan alakok, akiknek megvannak a maguk bogarai, és egyszerre érdekes, komikus figurák. Ezt némileg az életben is megfigyeltem, és a filmeken is ez a majdnem kötelező, amióta Gordon Ramsey annyira sikeres.

Ez a sorozat okosan nem az étterem csúcsára vezet el minket. May ugyan tehetséges és valóban jól főz, de a ranglétra legalján kezdi. Ennek némileg humorbéli okai vannak – így lehet neki olyan feladatokat adni, mint a raktározás, a banánokról a cetlik levakarása. Közben meg így lesz klasszikus karriertörténet: legalulról építi majd fel magát és a karrierjét.

Mivel amerikai receptet követünk, a sorozat nem csak a konyha és az étterem mindennapjairól szól. Itt emberek dolgoznak, akik között sokféle viszony feszül. Vannak, akik egymással akarnak kiszúrni, mások szerelembe esnek és szerencsétlenkednek, de akad itt sok minden. A részekre jellemző is, hogy miközben van egy helyzet az étteremben, egy nagyobb magánéleti kérdés is terítékre kerül.

Több kiemelt szereplő is van, így nem csak egyemberes show, amit látunk. Ahogy az életben is, az éttermekben mindenkinek megvan a pontos helye és faladata. Egyes részek átjárhatóak, és be tudnak segíteni egymásnak, de nem véletlenül van sértődés, amikor a desszerteket készítő szakácsnak be kell segítenie a zöldségekkel. De amit ebből ki akartam hozni, hogy nem csak Max az, akit alaposabban megismerünk. A legjobb barátja a mixer lesz, az ő barátnője az egyik pincérlány. Ott van a szerelmi érdekeltsége, a menedzser. Természetesen a séf és az étterem tulajdonosa. Őket is építi a sorozat, és egyes részeknek ők a kiemelt szereplői, nem Max. A többi szakács is megkapja a maga tizenöt perc hírnevét, és így az is mozgásban tartja az eseményeket, hogy éppen kivel mi van és hogyan hat a többiekre.

Megtettek mindent, hogy látványra se maradjanak alul a nagy amerikai sorozatoktól. Ugyan a kis CGI elemeket feleslegesnek találtam, de az étterem és a karakterek nagyon működnek. Nem teljesen eye candy színészek vannak benne, de ez ízlés kérdése is. Podkaminskava kifejezetten szép, és olyan ruhatárt is adtak neki, hogy ez kiderüljön. A May szerepét játszó Bogatyrev annyira nem helyes, szerintem – de ahogy írtam, ízlés kérdése. Ezt a sorozatot nem azért nézem, mert bevonzottak a szereplők.

Könnyed, kellemes kikapcsolódás, könnyen emészthető humorral. Díjaztam, hogy nem mennek le alpáriba, úgy is tudnak viccesek lenni.

A végén elég nagy kérdőjel is van, így folytatom a nézését a 2. évaddal. Majd mesélek.

5/4 klasszikus hagyományokat folytató komédia, sok mókás karakterrel és konfliktussal.

https://www.youtube.com/watch?v=jkiX7mz99g0