Sajnos, már ott is tartok, hogy nem tudok mit írni a Watson (s01e03) kapcsán. Áll minden, amit már megállapítottam. Az átívelés Moriarty személyével és manipulációjával már most idegesítő. Az orvosi krimi nem elég érdekes és nem tudok mit kezdeni a hirtelen és ritka megoldásával. Ebben a részben különben genetikai mutáció, ami egy elég ritka betegséget okoz. A főszereplő színészt ugyan bírom, és abban is látnék potnciált, hogy a maga köré gyűjtött csapat titkaiba belemegyünk, de összességében nem elég. Se nem szórakozásban, se nem krimiben, de még csak Sherlock Holmes sorozatnak sem.

Továbbra is erős évadnak tűnik a The White Lotus (s03e02) idei etapja. Mesteri szinten keveri az idegesítő és a szórakoztató elemeket. A szereplők kapcsán is úgy vagyok velük, hogy gyakran nem tudom eldönteni, rühellem vagy sajnálom őket. A már megkezdett drámákat nyomják tovább, egyre feltűnőbbek a történetek. A barátnők szeretlek - kibeszéllek helyzetei, a Ratliff srácok különféle pszichózisai (Egyre gázabb, ahogy a kamasz a fiútestvérét bírja bámulni, most éppen a pucér fenekét, amíg Saxon aludt.), Chelsea kedves ostobasága. Fura, de amennyire utáltam azt a lányt elsőre, most Aimee Lou Woodot éreztem a rész egyik legjobbjának. Ahogy a csinoska, nagyon naiv és mindenre rácsodálkozó szinte kamaszlányt adja, brutális. Megint az a helyzet, hogy nem tudom, szörnyülködjem vagy nevessek. Amikor Rick megpróbálta felvilágosítani, hogy az új barátnője, Chloe egy fizetett szerető, akit az öreg és gazdag pasija Dubajban szedett fel, az maga felérne egy komédiával. Továbbra is gyönyörűen van felvéve a sorozat, elképesztő környezetet és luxusvilágot kapunk a szereplők köré. Néha úgy érzem, magam is ott vagyok a szigeten, vagy már el tudnék jutni egyik helyről a másikra. Lassan különben a helyiek és dolgozók is kapnak történetet, de ez a kisebb rész. Egyelőre nem jelentős, de valami majd abból is ki fog jönni szerintem. Egyedi a humora, szatírikus, és a sztárparádé elképesztő. A heti legjobbat már meghirdettem, akkor a végére a csalódást teszem. Parker Posey játssza a Ratliff anyát/feleséget és egyszerűen értelmi fogyatékosnak nézném néha. Utáltam, ha csak feltűnt.

Elindult a foci az All American (s07e03) évadban, mégiscsak focistákról szól. Mindkét kamasz leendő sztárjátékos egy lelki traumával néz szembe, amit a pályán is le kell küzdeni. Egyre inkább mozgásba hozzák a szerelmi szálakat is. Amara körül többen vannak, mindkét fiúval jóban van. De van egy kedves pomponlány is. Egyelőre ők négyen vannak kiemelve a suliból. Mert a volt szereplőknek is kell történet, ha nem is nagyon tudnak mit kezdeni velük. Leyla és Jordan mentorkodnak, nem is volt önálló történetük. A meccsekkel, a lelkesítő beszédekkel sportos részként lecsúszott, de azt még mindig nem látom, érdemben mi lesz az évad meséje. Remélem, nem az a megtalált rokon vonal, amit Jordan belendít a végén. Ne legyen családi szappanoperett!

A My Happy Marriage (s02e08) a lehető leginkább maradt az időhúzás mellett. A herceg elmagyarázta, miért vonja az embereket össze. Különben meg egy lányos estét tartottak a szereplők. Ott nem is értettem, mi van. Hogy került oda a herceg? Az eddig is fura volt, hogy miképp festi a szemét, de nem gondoltam hozzá ilyesmit. Most viszont felmerült bennem, hogy annak ellenére, hogy ő a herceg, nőnek tartaná magát? A manga/anime forma sok mindent elbír, de ez furcsa volt. Lelki téren meg Miyo küszködik továbbra is azzal, hogy kimondja az érzéseit. Pedig a vőlegénye már próbálkozik, éppen csak azt nem mondta, hogy szereti. És te engem? Szóval, időhúzás a szokott képi minőséggel.

Kb. semmit nem tudok hozzátenni a Prime Target (s01e07) heti részéhez. Meghallgathattunk a magáncég és amerikai kormány szervének álláspontját és az egyik szereplőről kiderült, hogy áruló. Bár volt gyilkosság, menekülés, matek is, valahogy teljesen unalmas a sorozat és ez a rész is. A főszereplőt is egyre hiteltelenebbnek érzem. Komolyan gondolkozom, hogy ezt végig se fogom nézni.

Amennyire fanyalogtam a Tracker (s02e10) múltkori része miatt, ez most annyira tetszett. Több minden is volt benne, ami ebben a sorozatban működni tud. Az egyik, ahogy a helybéli emberek között segítőkre és hátráltatókra bukkan Colter. Mondjuk, a sorozatrész hossza miatt vannak bajos elemek is benne. Az nagyon nem volt fair, ahogy szegény öreget elintézték, aztán mindenki túl is volt azon, hogy fejbe lőtték. Mintha nem is lett volna. De sokkal jobban tetszett, ahogy a helyiek kerültek vele interakcióba és onnan tudta meg a történteket, nem a sorozat mellékszereplői súgtak meg telefonon részleteket. Voltak kint a vadonban, akadt némi harc is, de inkább agymunka volt összerakni, ki kivel van és mi is itt a valódi helyzet. Kifejezetten jól csavargatták, hogy ki a jó és ki a rossz a részben. Szimpatikus lett Ben alakja, ahogy az énekes lányt védelmezte és a maga módján igyekezett rendbe tenni a dolgokat. Bár azt is lehetne nézni, hogy mennyire egyező a háttere a főszereplőével - apa kint az erdőben nevelte túlélőnek -, nekem inkább Russ jutott róla eszembe. Ahogy Colter bátyja, Russ is a hadseregben folytatta a különös családi háttere után. Azt különben nem ragozták, mi lesz a vége után Bennel, de a sorok között azért adtak nyomokat. Hogy nem marad az erdőben, az énekesnővel tart a továbbiakban. Nem mondták ki, hogy a párjaként, még csak egymás kezét se fogták, de mi másért menne vele, ha nem érzelmi okokból? Plusz, még egy, ami tetszett a részben. Volt humora. Akár a motoros banda vezére kapcsán, de leginkább Ben nagyanyja után. Hát, tényleg nem az a törékeny néni volt, akinek telefonban elhitette magát...

Még egy kis csavarás a Harley Quinn (s05e06-07) vége felé. Lena rohan segítségért, mert Braniac megbolondulva elkezdi a város felszámolását. Harley és a csapat meg egy musicallel akarják figyelmeztetni az embereket. A vége az lesz, hogy valaki meghal, valaki bosszút esküszik és kiderül, ki az évad igazi gonosza. Erről csak annyit mondanék, hogy az itteni Batman nagyon a gonosztevőkhöz vonzódik. Már zavar, hogy ebben a sorozatban minden erős karakter nő. Kezd olyan hatása lenni, mint a Supergirlnek. Előfordul egy-egy pasi, de mellékszerepben. Hős vagy szupergonosz, ha jelentős nő. Próbál vicces is lenni, de ez most nem sikerült arra. Még a musical se, pedig abban reménykedtem. A legjobb része az volt, amikor a musical hatására Braniac ráébred, hogy Coco mlyen állapotban van igazából. Amit az kivált. Az fekete humorral inkább vicces, mint bármi a két epizódban. Jöhet a leszámolás?

Húsvéti részt kapott a Matlock (s01e13). Ez kimerült annyiban, hogy a gyerekeknek tojáskeresést rendeztek és Junior egy beöltözős nyúl miatt volt sokkolódva, aminek Olympia el is lopta a fejét. Volt ügy is - egy lánykollégiumban halálhoz vezetett az ivászat, de megint inkább nyomoztak, mint a tárgyaláson alkottak. Mattie meg újfent igyekszik feldolgozni a bűntudatát, de most a lánya halála miatt. Nincs haladás, nincs érdekes jogi eset. Marad annyi, hogy Bates mit hoz ki a szerepből. Most sírhatott és beszívhatott.

Fullad az unalomba a Spade nyomozó (s01e02) is. Most többet nyomozott, kezdi átlátni, hogy mi is történt és miért. Bár minden válasz még nincs meg. A szomorú helyzet az, hogy nem is nagyon érdekelnek. Ebben a részben Spade egyik embertől ment a másikig, beszélgetett és kb. ennyi. Se kriminek, se noirnak nem adta el magát. Az egyetlen, hogy Clive Owennek jól áll a szerep. Meg kellene néznem, hány részes az évad, mert csak ezért 10 körül nem fogok kibírni ebből. Annyira nem tud érdekelni a történet.

Ezt se gondoltam volna, hogy pont A mi kis falunk (s9e12) agyamentsége, ami hétvégén jól fog esni. A héten más koncepció volt, és ez jól esett. Nem sok kis rész volt, hanem egy nagy, amibe bővülve vonták be a szereplőket. Kulturális pályázaton nyertek, és be kellett mutatni, miket fejlesztenek és hoztak létre. Így Károly tartotta a körbevezetést, míg a többiek egyik helyszínről a másikra hozták létre a néznivalókat. A szokott kis kifigurázott falusi alakok és események, de így egyben működött. Még akkor is, ha azért az megfordult a fejemben, milyen kritika az országképre, ha a bemutatott szemetet el lehetett adni a hollandoknak, mint autentikus magyar skanzent. Mindegy, ezt el is engedem, ezen legalább jól szórakoztam a héten.

Volt az a dokumentumfilm stílusban forgatott film, amelyben egy idősödő nyugdíjas megmentett egy vízi állatot, ami aztán visszajárt hozzá. Talán valami emlősféle lehetett... A tengeri vágóképek most jobban beugranak, mint maga az állat. Jean Reno filmje annak a párja lehetne.

Ebben is van egy idős férfi, aki a tenger mellett él. Joao, a brazil halász. Élete traumája, hogy a kisfiát kivitte magával halászni, és amikor a vihar miatt a gyerek kiesett a hajóból, odaveszett. Még csak a teteme sem lett meg, hogy eltemethessenek valamit a feleségével. Ennek ellenére helyben maradt, halász maradt. Hosszú évekkel később egy sérült, halálosan fáradt pingvinbe botlik. Nincs szíve sorsára hagyni, hazaviszi és meggyógyítja. A pingvin aztán minden évben eljön, hogy a nyarat a férfival töltse.

Nyomtak bele a végére némi feszültséget is, de azt már valóban belenyomásnak éreztem. Egy tévés stáb is kijön, annyira nagy szám, hogy a pingvin visszajár. Aztán, amikor mégsem jelenik meg az állat, Joao kétségbe esik, mi történhetett vele. Égre-földre - vagy inkább vízben keresi és sérülten rá is talál. Az indulás előtt megsérült, de akkor is visszaúszott. Majdnem bele is pusztult.

Ennél már csak az volt rosszabb, amit egy környékbeli nő kapcsán megjátszottak. Joao fiának egy helyi kislány volt a legjobb barátja. Az ő kislánya sündörög sokat a pingvin és az öreg körül, aki szép lassan az anyjával is beszélő viszonyba kerül. Mintha megtanulná kicsit elengedni a gyászát és nem csak fájdalommal nézni arra és azokra, akik a fiára emlékeztetik. De ezen a vonalon is inkább azt éreztem csak, hogy kellett bele még pár szereplő, hogy ne csak a halász és felesége alkossa a történetet.

Látványelemnek több mindent kaptunk, ha egyik sem akciófilmes értelemben értendő. Végig víz mellett, az óceán partján vagyunk. A pingvin aranyos. Ezeknek kell kipótolni azt, hogy milyen szegénységben élnek a szereplők és pl. Joao kunyhója is milyen minimalista. De milyen is lenne egy szegény halász hajléka? Annál valószínűleg ez is több, mint ami Hemingway öreg halászának jutott.

A forgatókönyvíró igyekezett ívet adni neki, megható tetőpontot. Így filmes film lett, noha bizonyos tényekkel nem lehetett játszani. Igaz történet az alap és ez jelent némi kötöttséget. Szerintem megugrották, nézhető családi filmmé formálták az alapanyagot.

Ami viszont nem kicsit fura számomra, hogy Jean Reno a főszereplő. Annyira kilóg a környezetből, hogy jobban már nem is lehetne. Az elején simán azt hittem, hogy azért, mert nem helyi ember, csak bevándorló. De nem, Reno autentikus brazilt igyekszik játszani. Az idős ember bánata, barátsága az állattal vagy a feleségével való kapcsolata szépen meg is volt. De hogy brazilnak elhiggyem? Még akkor sem, ha nem ismerném fel benne a színészt.

Messze nem az a film, amit még egyszer meg akarnék nézni, de egyszer nem fájt. Állatbarátoknak még tetszhet is, vagy olyan kisgyerekes programnak oké, ahol a gyerek szereti a pingvineket.

Elbambultam, pedig néztem filmet. Akkor; hamar és gyorsan pár gondolat erről a konferenciáról. Sok mindent nem tudok hozzátenni, nem egy átbeszélős film.

A története mindössze pár óra, a címbéli konferenciát kapjuk meg összefoglalva. A náci vezetők megjönnek, elkezdenek beszélgetni, tartanak egy tízórai szünetet, majd megegyeznek még pár részletben. Eredmény: beindulnak a munka- és haláltáborok a végső megoldással.

Ennyi. Beszélgetnek, tárgyalnak. Minimális érzelem, a németeknek tulajdonított már szinte szociopata profizmussal. Nézőként talán sokkoló, hogy milyen könnyen beszélgetnek egy egész népcsoport kivégzéséről, ha úgy tetszik, a fajírtás gyakorlati oldaláról. De ők nem is igazán emberekről, hanem számokról és megoldandó feladatról gondolkodnak. A plakáton különben van egy nagyon találó mondat: amikor az emberiség vesztett a háborúban. A film különben azt bizonyítja, hogy vesztett az már korábban. A nácik már tevékenykedtek, csak éppen itt csináltak belőle nagyüzemet. Egy sem volt, aki azt mondta volna, a zsidók is emberek, miért gyilkoljuk le őket? Legfeljebb annyi merült fel, hogy kitelepíthetnék őket, de nem menne, ki fogadná be őket, és akkor később az újabb területeken megint kezdhetnék a programot.

Minimális feszültség van benne. Heydrich egy tervvel érkezett, gázzal és haláltáborral, és azt akarta elérni, mindenki bólintson rá. Nem is ez volt a nagy kérdés, hanem, hogy övé maradjon a vezetőség. Egy fej az egésznek, nem pedig mindenki maga ura. És az a kis játszma, ahogy ebbe mindenki szépen bele is egyezik.

Fájdalmas, hogy milyen problémákat vetnek fel, azok annyira gyakorlatiasak és mellőzik az emberséget. Legyen az a törvények módosítása vagy a transzportok megszervezése.

Száraz, nagyon beszélgetős. Igazán a színész se tud villanni benne, a történet végét meg mindenki ismeri. Dramatizálva egy történelmi dokumentum. Nem is tudok mit hozzátenni. Ez inkább egy érdekes formája annak, hogy ezt a háborús traumát feldolgozzák. Hogy mennyire embertelen és gazdasági volt ez a döntés.

A film számomra inkább történelmi ismeretterjesztés volt. Nem is igazán filmszerű - el tudom képzelni színházban is, csak éppen a konfliktust nem lelem. Annyira nincs itt szembenállás, mindenki egyet akart és meg is egyeztek hamar.

Az egyik kedvenc ifjúsági regénysorozatommá nőtte ki magát a Jó kislányok kézikönyve. Kamaszos is, de kriminek is kerek és érdekesek Pip esetei is. A formátum is szerethető.

Szerencsére a sorozat több mindent át tudott venni a regényekből, amit szerettem bennük. Pl. az egyik legikonikusabb, vizuális elem: Pip táblája. Itt igazából inkább a fala, de ugyanolyan kiemelt szerepet kap, mint a regényben is. Szépen húzza a vonalakat, összefüggéseket, és lekövethető rajta, hogyan függenek össze a történések. Mire jön rá a lány.

De, kicsit a történetről. Krimi. Pip középiskolás, egyetemi felvételi feladattal. Ő valami mást akar készíteni: évekkel korábban eltűnt Andie Bell, majd a barátja levélben bevallotta a meggyilkolását és drogtúladagolással végzett magával. Pip nem hisz abban, hogy valóban Sal volt az elkövető. Újra előveszi az esetet és nyomozni kezd. Erről akar írni és kideríteni az igazat. Sal öccse, Ravi is hajlandó segíteni neki, valamint a barátai rokonait is elkezdi kivallani. Sokan visszatértek, sokan még mindig itt élnek és sokaknak vannak titkai. Pippa pedig nem adja fel válaszok nélkül, ha fenyegetik is.

A sorozat jól fel tudja építeni az esetet és logikusan végigveszi, kitől mit tudnak meg, hogyan állnak össze a részletek. Megvannak a tévutak, de a nagy felismerések is. Változnak a kapcsolatok: mivel Pippa kényes témákat érint, olyasmiket feszeget, amiket el akarnak felejteni. Azért alapvetően igaz, hogy az igaz barátságok és kapcsolatok kitartanak, vagy a végére a megbocsátásra is sor kerül. Elég nehéz is lenne haragudni, amikor Pip valóban a válaszokat találja meg és leleplezi a kisváros sötét alakjait. Akad belőlük több is.

Ez adja a dinamikát. Ki mit titkol, hogyan kapcsolódik az Andie Bell-esethez, ha kapcsolódik. Mindig tudunk meg valamit, mindig kerülhet fel valami a falra. Biztonságérzet sincs: a fenyegetések nem csak szóbeli. A legnagyobb fájdalmam volt ebben az évadban/kötetben, hogy Pip kutyáján szemléltetik, meddig képesek elmenni.

Nem látványsorozat, ez nyomozásra, beszélgetésekre épülő tini krimi. Inkább krimi, szerencsére. Minimalizálva van, hogy Pip és Ravi egymásba is szeretnek, míg együtt nyomoznak. Szinte a többiek kis ügyei, a baráti kör magánéleti szálai jobban ki is vannak dolgozva. De a tempó jó, a beszélgetések is, és amit egy ilyesmi krimibe bele lehetett tenni, beletettek. Volt még hajsza is.

Bejött az is, hogy nem nagy nevekkel tömte tele a BBC. Ha nagyon megerőltetem magam, azért találok ismerős arcokat, de egyelőre szépen ide tudom kötni a színészeket. Emmy Myers elsőre nem volt szimpatikus, rémes ruhákat is adtak a színésznőre, de aztán kinőtte magát a részek közben. Iqbal talán még szimpatikusabb is volt, mint Ravi a regényben.

A második évad már be lett rendelve, én örülök is neki. Érdeklődve várom, abban benne lesz-e az egyetlen, amit innen hiányoltam. A podcast. Talán majd legközelebb...

A francia komikusok egyik klasszikusa eredetileg spanyol és nemesi származású. Avagy, elkezdtem megint Louis de Funes-filmeket nézni. Mindig is szerettem őket, de egy jó ideje nem néztem egyet sem. Most azonban belém hasított, hogy van még pótolnivalóm.

A kezdetet ez a komédia jelenti, aminek a címe hetekig el is ijesztett. Heves jeges - inkább el se mesélem, micsoda ötleteim lennének csak a cím alapján, milyen film ez. Biztosan nem az a családi komédia, amilyen ez a film.

A történet különben egyszerű, de sok szórakoztató elemet rajt magában: Hubert azzal szembesül a fia tervezett esküvője előtt, hogy a felesége nagyapja mégsem halott. Egy sarki expedíción veszett oda, de most előkerült egy jégkockába fagyva. Kiolvad, életre kel, csak éppen élete utolsó éveire nem emlékszik és nem szabad felzaklatni azzal, hogy elmesélik neki, milyen évet írnak. Mivel Paul a tulaja mindennek, ami a család vagyonát adja, a férfi kezébe akarja venni az irányítást, és hazaviszik a nagypapát, eljátszva, mintha a jelene és a családja lennének. Ebből meg jön a sok kellemetlen vagy éppen humoros helyzet, attól függ, honnan nézzük.

A filmet két dolog tudja eladni: az egyik a halmozás. Egyik különös helyzetet követi a másik, itt valami mindig történik, mindig van egy kis félreértés vagy mesterkedés. A szerelmi szálak is zavarosak: Hubert fia nem akar nősülni, sokkal szívesebben bonyolódna viszonyba a család cselédlányával. Paul nem emlékszik arra, hogy volt már nős és apa is lett, csak egy vonzó fiatalember, akinek éppen Didier menyasszonya tetszik meg. (Hozzáteszem, a fiú nem is bánja, ha lecsapják a lányt a kezéről.)

A másik, Funes karaktere. Hubert mindent kézben akar tartani, mindig ugrásra kész és a helyzetből fakadóan nem nyerhet szinte semmiben. Funes sok hasonló karaktert játszott: nem a történet jófiúja, nem is gonosztevő. Megvannak a maga kis céljai, aztán komikusan belebukik vagy sikeres lesz, filmje válogatja. Ebben különben parádés véget adnak neki: felméri, hogy neki nem terem babér és egy meglepő húzást tartogat a végére.

A szereposztás mai szemmel nem sokat mond. Louis de Funes neve kiugrik. Neki ez a figura nagyon ment, elképesztő, ahogy mérgezett egérként rohan végig a történeten. Ami még érdekes, hogy a filmbéli fiát, Didier-t a színész fia játszotta el. Különben önálló jogon nem jegyezné meg az ember a nevét, ahogy elnézem, az összes filmjének az apja volt a sztárja, ő meg kapott mellette egy szerepet.

A helyszínek, a család villája mutatósak. Tetszett az is, ahogy a múlt korát életre keltették és két korszak között egyensúlyozott a film. Ebbe a típusú történetbe ez is megtenné látványelemnek önmagában, de a főszereplő személye igazából a látvány.

Nem lesz a kedvenc filmem a színésztől, pl. Paul újraéledt alakja sok mindenben nem tetszett, de egyszeri megnézésre megtette. Könnyed, egyszerű, lazán szórakoztató.

A Gladiátor után keresnem kellett még valami 'szandálosat'. Itt kötöttem ki.

A helyzet az, hogy nekem sokkal jobban tetszett, mint a kritikusoknak vagy amilyen az általános fogadtatása. Így nekem szívfájdalom is, hogy nem úgy tűnik, lesz folytatása. Pedig lehetne, bőven van még történet, amit ebben a környezetben el lehetne mesélni.

A sorozat több színtéren mozog. Ha felülről nézzük, akkor a nagy kérdés az benne, ki lesz Vespasianus utódja a császári trónon. Két fia van, másban jók és mindketten lehetnének képességeik okán vezetők. Titus a katona, győztes hadvezér, a komoly elvek embere. Domitianus a politikus, a játszmák embere. A gond éppen csak az, hogy a fiatalabb testvér nem hajandó beletörődni az apja döntésébe, és akkor is kész intrikálni, ha az éppen a saját testvére tönkretételét és akár halálát is jelenti.

A másik szint alattuk van. Tenax nagyon mélyről küzdötte fel magát - most fogadóirodája van, és eltökélt szándéka, hogy saját lovaskocsi csapata lesz. A gond ezzel csak az, hogy hagyományosan csak bizonyos számú csapat lehet és mivel ez komoly üzlet, nem is akarnak újakat beengedni. Tenaxnak így magasan kell szövetségest keresni, és vajon ki az a főnemes, aki ármánykodása miatt mindig rá van szorulva a plusz pénzre? Igen, és sajnos. Domitianus.

A két szint története így fonódik össze. Tenax vállalkozása és a császári cím birtoklása akkor is egy történetté válik, ha nagyon komoly játszmákba is kell beleártania magát a férfinak. Így egyaránt láthatjuk a magas politikában ténykedni, meg hispán lovakat venni, a híres hajtóját egyben tartani. Mindkét téren jönnek az ármányok, zsarolások, a nagy betűs és korrupt játszma, amit a császári Róma olyan magas szinten művelt.

A fájdalmas az a történetben, hogy nem Domitianus a jobb fivér. Semmilyen tekintetben sem. Álnok, gyáva, bosszúálló, hataloméhes. Titus a jó ember, de Rómában nem a jók nyernek. Nagyon szemléletes az a pont, amikor már minden kártya felfedve az asztalon hever és Domitianus meg kell ölje a testvérét, nincs visszaút. És ha nincs ott Tenax, még az sem megy neki. Titus körbefogva, elárva és esélytelenül majdnem kibeszéli magát, legyőzi a testvérét. Pedig csak az igazat mondja, ő nincs rászorulva lefizetésre vagy hazugságokra. Mennyivel jobb Róma jött volna, ha Tenax benne látja meg, aki segíthet a céljaiban...

Csak éppen Tenax is azzal akar próbálkozni, hogy bábjátékosként vezesse a császárt. És ez lehetett volna a második évad, ha elkészülne. Mert Titus bukásával a császári oldal kevésbé érdekelt volna, de Tenax elvihette volna a show-t. Neki is van egy nagyon sötét oldala. Gyilkos és könyörtelen, végtelenül ravasz és számító. Ugyanakkor jó barát, nagy álmodozó és az egyik legjobb koponya a sorozatban. Kissé olyan, mint egy sötétebb Kaz Brekker. A bandája nélkül.

Erre a környezetre kapcsolják rá a kocsiversenyzők világát, a gladiátorokat és a rabszolgák körüli ügyeket. Egy numídiai család is a túlélésért küzd, és a sorozat családjainak világába illeszkednek. Az anya és a nagylány Tenax mellett dolgoznak, a kisebb leány a rivális kocsitulaj nemes rabszolgája lesz, a fiú pedig az arénába kerül. De ott van a sztár hajtó is, Tenax jó barátja, akin felülkerekednek a végére a démonjai. Annyira a hírneve a mindene, hogy szörnyeteggé kezd lenni és a bosszú köre majd felemészti. Kár érte.

Elég látványos is lett a sorozat. A kocsis versenyekkel, a gladiátorjátékokkal. Nincs olyan CGI benne, mint a Gladiátos 2-ben, de ennek is megvannak a maga emlékezetes jelenetei. Pl. ebben is el lesz árasztva vízzel a Colosseum - Tenax megkapja a játékmesteri címet és valóban olyan műsort ad, hogy még Titus álla is leesik. Mondjuk, nála nem gályák és cápák jönnek be, hanem hihetőbben meglékelt egyiptomi gályán a halálra ítélt árulók, míg a vízben egyiptomi krokodilok indulnak vadászni. Lesz itt fejleharapástól kezdve csonkoláson át minden. DE minden részre jut valami látványelem - ha azért a játszmák és az ármányok nekem jobban is tetszettek, ezek is kellettek, hogy szórakoztató legyen a sorozat.

Megjegyzem, nem egy happy sorozat. Öli a szereplőit, folyik a vér, erőszakos az egész. Vannak okos részei is, nem is kevés, de kimaxolják a cirkuszt is.

Még a szereposztás is tetszett, ellőttek nem egy nagy nevet. Mondjuk, Anthony Hopkins éppen csak feltűnt benne, de Iwan Rheon antihősnek zseniális, ahogy Tom Hughes meg az erényes nemest és vezetőt hozza jól.

Vagyis, nekem tetszett a történet, a látvány elment és a színészeit szerettem. Még reménykedem, hátha nézhetem tovább is, de a regénynek is tudnék örülni magyarul, ami az alapja volt.

Vannak igazságtalanságok a filmek körül. Az Oscar legalább annyira politika, sőt még jobban is, mint érdem. A Gladiátor, az első. Az aztán sok mindent vitt. Azt viszont nem fogom megérteni, hogy Russel Crowe miért kapta meg az Oscart, ha Phoenix nem. De hagyjuk, évek óta nem fejtettem meg, most sem fogom.

Viszont, azt el tudom mondani, hogy a folytatásban egyik főszereplő sem ért annak a párosnak a nyomába. Itt egyből két őrült császárunk volt, Geta és Caracalla. Utóbbi még az ikre szerint sem volt normális, annyira beleőrült valami nemi betegségbe. Nekik is van olyan jelenetük, amikor felveszik az ikonikus császári fehéret. Nekik is van őrületük, tisztább perceik. De sem Quinn, sem Hechinger nyomában sincs annak, amit Phoenix Commodusként hozott. De még ez volt a díjazhatóbb - Joseph Quinn azért kapott egy-egy olyan jelenetet, amiben tudott valamit villantani. Viszont, érkezett Paul Mescal Lucius szerepében és elmondani nem tudom, hányféleképpen nem éreztem hitelesnek. Kezdve azzal, hogy már a szereposztás sem tetszett. Az elsőben a császárfi egy finom vonású, szőkés, helyes kölyök volt. Nyurga. Most meg kaptunk egy köpcös, nem is igazán izmos, nem jóképű Hannót, aki igazából Lucius. Valahol értem a koncepciót - lehetett olyasmire formálni, hogy hasonlítson távolról Crowe-ra, mivel a folytatás érdekében kitalálták, hogy Lucius valójában Maximus fia. Csak éppen Mescal nagyon nem tudott felnőni a feladathoz: sem a kiállása, sem a fájdalma, sem a megtalált célja. Kb. semmi nem passzolt. Mondanám, itt látszik meg, hogy a másik párost miért jelölték Oscarra, és az egyiket oda is adták. De itt jelölés sincs, nem véletlenül. Mescal nagyon-nagyon nem hitette el velem sem Róma hercegét, sem Maximus fiát.

Nem bírom megállni, kikívánkozik belőlem, hogy eléggé ki is akadtam, amikor magához vette Maximus páncélját és kardját, amit sikerült eltörnie is a végére. Annyival kisebb, kevésbé sportos alkat, hogy eleve nem hiszem, jó lett volba rá a vért és nem volt idő se kovácshoz, se vargához menni, hogy ráigazítsa. Másrészt meg annyira nem érzem, hogy Mescal odaér a nyomdokba.

Pedig, igazából nincs ez rosszul megírva. Igen, bele kellett erőltetni valamiképpen Maximust, hogy erősebb legyen az első és a második közti kohézió. Ha az elsőben utalás sincs arra, hogy Maximus és Lucilla valaha is szeretők lettek volna. A nő részéről valami gyengédség akadt, és kis kémia volt, azt pl. el tudtam volna képzelni, hogy ha a férfi életben marad, összejöhettek volna. De Maximus annyira a halott felesége és fia bolondja volt, hogy én el nem hiszem, hogyha lett volna még egy fia, Lucius, akit ugyan  nem ismerhetett volna el, érte ne harcolt volna. Ha lett volna itt egy fia, akkor nem hal meg olyan békésen, hogy menjen a másvilágra a halott családjához. Amikor itt Lucilla lenyomja Luciusnak, hogy az apja az ő nevével az ajkán halt meg... Na, az aztán szövegkörnyezetből nagyon durván kiragadott jelenet volt. Egész más értelmezést adott neki, mint ami abban a filmben volt. De még ezzel együtt is meglepően korrekten összerakták a történetet. Korábban el nem hittem volna, hogy kitalálnak valamit, ami indokolja, hogy kerül egy herceg gladiátorként az arénába. De kitalálták.

Még az is tetszett, ahogy játszottak azzal, Hanno valójában kicsoda. Lucilla ugyan állította, hogy a fia, de akár lehetett volna más is. Szépen azonban kaptuk a nyomokat, és azok felülírták az egyebeket, el lehetett hinni, hogy így tért vissza Lucius Verus Aurelius. Különben sokat mond, hogy az Aurelius a vezető vezetékneve - a nagyapja neve, nem az anyja férjéé. A klasszikus költészet idézete, olyan harci eszköz ismerete, amihez Numídiában nem fért volna hozzá. De a legerősebb, ami már biztosra hozza, ki is ő, amikor a nagyapjáról és az ő álmáról mesél. Annyira rímel arra, ahogy Maximus és az emberei is a Róma nevű álomért küzdöttek, amit Marcus Aurelius adott nekik...

Ennél már csak az tetszett jobban, ahogy Macrinus a hatalomra tört háttéremberként. Rabszolgából eljut oda, hogy tulajdonképpen ő irányítson mindent. Mondjuk, nem sokáig, mert összefognak ellene és a császárok ellen, de akkor is megvan az íve. Szépen össze van rakva, kire és miért haragszik, hogy készül a bosszú és a hatalom megszerzése. Okos figura, fenyegető. Denzel Washington meg simán lopja a show-t az egész filmen. Itt meg nem mondanám a korát, meggyőző és tényleg lehiteti velem azt a figurát, akit játszik.

Talán még Pedro Pascal, aki erőteljesen hozta a karakterét. Valahol szomorúnak is érzem, hogy Pascal a chilei származásával a legrómaibb római a filmen. Nem mintha olasz színész akadna benne, de akkor is. Még csak nem is európai, bár Crowe sem... Mindegy, nem is ez a lényeg. Ő is az a kategória, akinek elhitte az ember a kemény tábornokot, akit tisztelnek, aki Róma hőse, akinek elvei vannak és még harcolni is tud. Az durva volt, amikor leküldték az arénába, aztán a légiósokkal még végzett is. Ha Lucius nem az, aki - őt is leverte volna szerintem. De a felesége fiát nem bántotta volna.

Akkor, elértünk a film látványeleméhez. Nagyon az. A CGI nem mindig tökéletes, de nem is zavaró, még olyankor sem, amikor az orrszarvú jön harcolni lovasával. Jól néz ki, izgalmas. Azt nem kutatom, mennyire lehetséges a látvány, itt most beértem azzal, hogy remekül nézett ki. Pedig, azért fogtam a fejem, amikor elárasztották az arénát, aztán még cápákat is telepítettek a vízbe. Sokat és gyilkos nagy fehéreket. Mégis, hogy fogtak volna be az ókorban több nagy fehér és emberevő cápát? Hogy vitték volna oda? El nem tudom képzelni. De az jól nézett ki, amikor valaki vízbe esett, aztán már szét is lett harapva.

A kosztümökre sincs panasz, megvan az ókori hangulat. Az egyetlen, amin felhúztam magam, már emlegettem. Maximus felszerelése... de ott sem maga a ruha a bajom.

A zenében szépen idézték az első, már klasszikus dallamvilágát. Le is döbbentem, egy-egy ismerős dallam mennyire vissza tudta hozni az első filmjeleneteit is az emlékeimbe.

Nagyon félve álltam neki, én valami borzalomra számítottam. Ahhoz képest elszórakoztam rajta, látványos is volt, és el tudom engedni a bosszantó elemeket, mert van, ami ellensúlyozza. Mescalt Washington, a cápák ottlétét az, hogy mennyire jól néztek ki az arénában, stb. A kritikái is elég jók, sikeresnek is mondható. A Napóleonnál bőven jobban sikerült. Ha esetleg lesz 3, annak már több esélyt adok.

Elkezdtem az új sorozatokat is behozni. Rögtön egy papíron érdekesnek tűnővel kezdtem: a Watson (s01e01-02). Mielőtt felmerül a kérdés, igen, Sherlock Holmes társa. A doktor. A sorozat pedig ötvözni igyekszik a Holmes-világot a kórházi sorozatokkal. Igazat adnék annak, aki felkiált: de olyan már volt! Gregory House neve ismerősen cseng? Ez annyiban más, hogy itt nem Sherlock karaktere orvosként dolgozik, hanem Watson old meg orvosi rejtélyeket. Úgy tudnám megfogni, hogy a Holmestól tanultakat igyekszik felhasználni az orvoslásban. Így aztán elhangzanak a nyomozó híres mondatai és sokat emlegetik is. A történetet különben napjainkba, és Amerikába helyezték. Watsonnak van egy orvosi csapata, ezzel is idézve a már emlegetett House-t. Csak éppen Watson sokkal szimplább és nem olyan egyedi figura. Jobb a modora, sokkal. Igyekszik az elhidegült feleségénél még egy esélyt szerezni. Az orvosi esetek egyelőre nem kötöttek le. Volt egy rejtélyes betegségben szenvedő terhes nő, akinek az unokatestvére is hirtelen beteg lett. A másik meg egy fejbe lőtt férfi volt, aki különben történelmi szerepjátékos volt. Magához térve meg azt hitte, az eljátszott karaktere az igazi énje. Az átívelés érdekesebbnek tűnik: a vízesés és Sherlock eltűnése után vagyunk. De Moriarty már színre lépett és bele-beleavatkozik Watson életébe, aki erről látszólag nem tud, dolgozna orvosként. A szereposztásról még nem döntöttem. Morris Chestnut már játszott dokit, kellemesen nosztalgikus újra orvosként látni. Bár azt túlzásnak éreztem, mennyire nyomja a sorozat, hogy ő jó pasi is. 2 rész és már volt póló nélküli feszítés. Peter Mark Kendall az ismerős még, aki kettős szerepet kapott: egy nagyon más személyiségű orvos ikerpárt játszik. Ítéletem még nincs, de 2 rész után nem vagyok meggyőzve, hogy le fog kötni hosszan a sorozat.

Amihez nem fogok sokat írni: Chicago Fire & Med (s13/10e13). Az egyikben Daniel ment tanúskodni, hogy az egyik ápolónő ne veszítse el a gyereke felügyeleti jogát. A pláne az volt benne, hogy valami kezd köztük alakulni, de már nem lenne etikus. Megjegyezném, szerintem nem is illenek össze. Másik részről meg Ripley szenvedett, verekedésbe keveredett, aztán a kórházba menthette meg a másik fél életét. Hannah is nehéz esetet kapott, így átgondolhatta a kapcsolatukat. Vagyis, a szokott elmebaj és a gondom: a magánélet van a munkára is kivetítve. Az egyetlen örömöm az volt, hogy feltűnt a zseniális sebész és kezdek esélyt látni rá, hogy Samhez hasonlóan visszatérő szereplő lesz egy-egy nehezebb műtétnél. A túzoltók viszont megint hidegen hagytak. Koktélt kevertek és Carver küzd az alkohol iránti vágyával. Ebből hiányzott az akció, ez megint a tűzoltóság = család epizód volt. Emlékezetes rész nem is jut eszembe.

A Tracker (s02e09) visszatérése kapcsán nincs ennyi mondandóm. Lezárták az eltűnt lány esetét, amivel nyitott a sorozat. Valahol durvának is érzem, hogy Colter 10 év alatt nem jut sehova, de bevonja a nyugdíjas rendőrt és egy 40 perces részben meg is kapunk minden választ. Nem a szokott rész volt - nem eltűnt személyt keresnek, hanem egy sorozatgyilkost igyekeznek leleplezni. Az már a szokott, hogy beépítik Colter segítőit, akik egy-egy jelenetre feltűnnek és fontos információkat osztanak meg. Ahogy az is, hogy Colter kell, hogy akcióval megoldja a helyzetet. Túl kényelmes, nem kicsit éreztem összecsapottnak. Bár én sírok mindig, hogy komolyabban vehetnék az átíveléseket, ez nem az volt, hiába lett egy egész rész ennek szentelve. Az öreg rendőrt bírtam, de ennél több jó dolgot nem nagyon tudok erről írni.

A Georgie and Mandy"s First Marriage (s01e10-11) 10. része vendégszereplőt hozott, jött Mary és a két nagymama vetélkedett. A pappal is próbálkoztak, de nagyon mű volt az egész. A második, a szerelőműhely és bolt vezetése körüli veszekedés már jobb volt, ebben Audrey lopta a műsort. De az egészre igaz, hogy nagyon műanyag. Nem vicces. A legjobb részek azok voltak, amikor Sheldonon poénkodtak. Pl. Mary kedvenc gyereke elköltözött és a végére a nagymama szerződés, ami Sheldon fejéből is kipattanhatott volna. Annyira kis semmilyen, unalmas az egész, hogy már az a számomra kérdés, lesz-e második évad.

Na, most sokkolódtam. Megírtam ezt a bejegyzést, és jó része elszállt. A The White Lotus (s03e01) kezdete is. Jaj... Pedig erről a sorozatról érdemes többet írni, beszélni, de ennyit és duplán gépelni nem sok kedvem van. De azért összekapom magam. A történet antológiaszerű, vagyis ebben az évadban új szereplőkkel és új helyszínre megyünk. Thaiföld. Egy visszatérő szereplő van, az első évadból egy hotel alkalmazott, aki testvér hotelnél próbál feltöltődni és pihenni kicsit egy program kereketében. Ismerős lehet az alapkeret is: megnézzük, hova fogunk eljutni. Egy polgárháború vagy iskolai mészárlást idéző estére, ahol lőnek, halott van és félelmetes az egész. De természetesen nem tudjuk, ki halt meg, ki kattant be. Így ugrunk egy héttel korábbra, amikor megérkeznek a nyaralók. Több csoportot lehet megkülönböztetni, de van egy közös pontjuk. Titkok és komoly feszültségek vannak közöttük. Minden csapatban már vonalazni kezdik, milyen titkok és rossz helyzetek kezdenek elmérgesedni. A gazdag feleség és a filmsztár a szerencsétlenebb barátnőjükkel, aki szerintem legszívesebben végezne a két sikeresebb, szebb nővel. A három nagygyerekes család, ahol mindenkinek megvan a maga tikkje. Az apa üzleti múltja tűnik sötétnek, a nagyfiú olyan narcisztikus, hogy azt tanítani lehetne. A lány furcsa, az öccs meg a csajozás helyett inkább azt nézi érdeklődve, ahogy a bátyja pucéran kivonul a mosdóba egy pornófilmmel. Van egy idős pasi - fiatal lány páros is, ahol szerencsétlen lány azt sem tudja, hogy nem édelegni és nyaralni jöttek, így eléggé ki tudja akasztani a láthatóan embervadászatba fogott szeretőjét. Mindenki megkapja a maga játékidejét, és jó érzékkel vannak már most nyomva a drámáik és a sötét pontjaik. Csak dicsérni lehet a látványos, egzotikus helyszínt. A zenei aláfestést. Ezekkel látványelemet is kaptam, egyszerűen bámulatos a környezet, ahol a sorozat játszódik. Megvan a vonzereje a stáblistának is. Mozifilmet is eladna, amilyen színészekkel dolgoznak. Mozi- és sorozatsztárok sora, az a csoda, ha olyan szereplőt látok, aki ne lenne valahonnan nagyon is ismert. Kedvencet még nem hirdetek, ahhoz talán 3 részt hagyok lemenni. Egyelőre tehát ez nagyon is nézősnek tűnik: a helyszín, az érdekes történet és a drámák, az erős szereposztás.

A Matlock (s01e11-12) egyre inkább fáraszt. Mattie most azon volt kénytelen ügyködni, hogy leállítsa az utána kutakodókat. Kicsit többet láttunk abból az időből, amikor meghalt a lánya. Behozták kérdésnek azt is, mi van Alfie apjával. Nem nagyon hiszem, hogy szép ember lehet - Mattie lánya magas szőke volt, a gyerek meg vörös, alacsony és duci. Az ügyek közül a 12. részé volt érdekesebb, de csak a mellékszereplő miatt. Christopher Gorham jött perelő cégvezért játszani, és ő kifejezetten szépen öregszik. Sokkal meggyőzőbb, feltűnőbb volt, mint a korábbi sorozataiban. Olympia és Junior párbaja idegesítő és komolyan kiakasztó, hogy 12 részben válni akartak, újra összejöttek, megint szakítottak és most megint válni akarnak. Tényleg csak azon tudok szórakozni, hogy a nő két szék között esik a padlóra. Vagyis, megint dörgölőzne Elijah-hoz, aki sokkal inkább illik is hozzá, mint a volt férje. Csak éppen legutóbb duplán is megbántotta, továbblépett és Olympia egyelőre hoppon maradt. Kár, hogy ez a legjobb szórakozásom benne...

Buta árnyalások sora a Prime Target (s01e05-06) két részében. Minimálisat haladtunk és nőtt a következetlenség. A menekülők elmentek az ásatásra, mert főszereplőnk az ott írtak alapján akarja a prímszámok világát megfejteni. Taylah meg folyamatosan nyaggatja azzal, hogy bűn ezzel dolgoznia. Ha megváltoztatja a diszciplinát, a prímekre épülő biztonsági rendszerek nem fognak érni semmit. Ed különben meg tud neki felelni: nem maga a tudomány a rossz, hanem az ember, aki rosszra használja. Elég meddő a vita, annyira mást gondolnak, nem fognak kiegyezni. De különben sem ez a lényeg. Az őszi szöveg összeállítása a két rész cselekményi háttere, a rejtélyben meg Taylah rájön, hogy Jane nénje milyen mocskos játékot játszik. Mentené Edet, már Jane-től is. A változás abban a körben van: már más is keresi Edet és használnák a tudást, így mér nem likvidálni akarják, hanem a segítségével fegyvert, a prím gépet akarják megalkotni. (Kódtörőt?) Csak kellene Ed, de Taylah már nem bízik bennük, nem közvetít. Butaság még mindig és nem tudják érdemben beletenni, min dolgozik Ed. Az akció unalmas. Már egy szereplőt sem tudok, aki szimpatikus lenne. Én már különben ott tartok, hogy Andrew Cartert akarom benne megfejteni. Elég gátlástalan, de jó vagy rossz? Alkalmazkodik a világhoz? Mennyire kémfőnök? Az meg nem jó előjel, hogy a mellékszereplő érdekesebb, mint a főszereplők. Pedig volt Csalagút, üldözés, gyilkosság is.

A történetet előre nem vívő rész volt a Harley Quinn (s05e05) esetében. Egyfajta családi vacsora volt a Wayne családnál, és amilyen társaság összejött... Damian, Joker és a nevelt lánya, Harley és Ivy, az egyik kiscápa, Alfred és miss Lane. A Wayne-ék problémái, a végére felbukkanó meglepetés karakter eladta. Azért az unalmas, hogy már megint azt nézhettem, mit meg nem zabál a cápagyerek, de azért megvoltak a rész pillanatai is. Harley, amikor Bruce Dick kapcsán nosztalgiázik - vajon tudja, hogy Harley nyírta ki? Vagy a Joker - Bruce beszélgetések. A Lane - Quinn páros meg együtt fog dolgozni a jövőben, tulajdonképpen ez az egy esemény volt a menekülések, harcok közepette, ami több egy fillernél.

Heti krimiből lassan az Elsbeth (s02e11-12), amit legjobban várok. Ugyan még mindig irritál, hogy Elsbeth ügyvéd és mégis nyomoz, ő oldja meg az ügyeket és szó sincs jogról, de egy olyan irányt képviselnek, amit szeretek. Nagyon a Columbo, amit hoznak, de ezt talán már írtam is. Ebben a két részben is megismertük a gyilkost, a miértet és a hogyant. Majd jött Elsbeth, egy dologra felfigyelt, ami nem stimmelt, és addig járt még egy kérdéssel vissza, míg meg nem oldotta az esetet. Érdekesség különben, hogy ez a sorozat adott részt a Valentin-napnak. Azok közül, amiket hetiben nézek, ez dolgozta fel egyedül, hogy február 14. volt. Az esetben is volt szerelem: a gyilkosságot egy videó kapun keresztül Skóciában végignézték, és a nyomozásban segített a szemtanú, aki annyira összemelegedett Elsbeth-szel, hogy ide is utazott. Jó ötlet volt a kapu, ahogy abból is sokat kihoztak a következő részben, hogy mit meg nem tesz a szülő a gyereke megfelelő iskoláztatásáért. Van humoruk, kellően színes és Elsbeth jó kérdéseket tesz fel. Mondjuk, ami még nagyon bevonz, és most is maximálisan megvalósult, az a vendégszereplők. Ioan Gruffudd volt a skót romantikus, Matthew Broderick az egyetemekkel suttogó. Ennek a sorozatnak sikerült leküzdenie az ellenérzéseim és már várom az új részeit.

Na, erről semmi kedvem írni. Annyira semmilyen még a Spade nyomozó (s01e01) kezdete. Éppen csak bemutatták az alapszereplőket, vázolták a helyzetet. Ez nem az a Spade, akit a regényekből vagy filmből ismerünk. Idősebb, fáradtabb, visszavonult. Már özvegy, de egy zárdában nevelkedő lányra rendszeresen ránéz. Eddig nem kellett az apja családjának, Spade fizette a neveltetését is, de most közel a 18-hoz már dörgölőznének, hiszen hamarosan örököl. Spade vigyázni akar rá, és a rész végére megjon a veszély, a fordulat is. Clive Owen legjobb jelenete az volt, amikor szembesül azzal, mi történt a zárdában. Ott látni az arcán, hogy visszahozza magát a nyugdíjból, most megindul és kő kövön nem fog maradni semmi. A színész különben is jónak tűnik a szerepre, már hozzá is van öregedve. Nem akarják fiatalítani, szerencsére. Itt az a koncepció, hogy megöregedett, visszavonult, de most kiderül, mit bír még el. A történet egyelőre nem nagyon tud érdekelni. Viszont, két dolog jónak tűnik. Az egyik a Franciaországba, vidékre helyezett cselekmény. Megvan a maga bája és hangulata. A másik, a párbeszédek, a stílus. Van benne valami olyan él, kifinomultság, amit szívesen hallgattam. Akkor is jókat beszélgettek, ha a cselekmény nem kötött le és nem is igazán illik még a noir színezet a látottakra. De majd a folytatás eldönti, mi a véleményem a sorozatról.

Bírom ezt a sorozatot, de hetiben The Pitt (s01e07-08) kapcsán se tudok újra mondani. Most már úgy érzem, ugyanazt hozza, amit a többi orvosi sorozat is, csak itt nem választják el a történetet napokra, hetekre, nem lehetnek magánéleti átívelések, mert egy napon van minden. De ahogy a betegek jönnek-mennek, akár klasszikus sorozat is lehetne. Ami még mindig nyerő: az esetek között bőven van mindenféle dilemma. Most egy kislány halálát kellett kimondani, volt visszatérő beteg és elköszöntek az agyhalott fiú szülei is. De magánéletben is megnyomták a történetet - az egyik rezidens valószínűleg elvetélt, de folytatta a munkát, nem szólt senkit. Az azért kemény. Ami a szokottnál érdekesebbnek tűnik, hogy az egyik gyakornok gyógyszerlopásra gyanakodik, és már kezd szervezkedni. Még pár rész van, érdekes lesz, mire lyukadnak ki. Ahogy mondtam, ezt szeretem. Pörgős, drámai, nincs benne esély nagyon magánéletezni.

Kezd zavarni, hogy nem tudok semmi újat írni a My Happy Marriage (s02e07) kapcsán. Cselekményben hőseink beköltöztek a palotába, Miyo mindenre rácsodálkozott. Kiyoka meg rájön, hogy áruló van a soraikban. A grafika, a történetvezetés, Miyo viselkedése - minden a szokott. Az a kis érzelmi pendíts meg, ahogy azzal nyüglődnek, mit mond ki a másik vagy mit érez... Na, anélkül jobban is meglennék. Még szerencse, hogy nem az a fő profil.

A mi kis falunk (s09e11) most annyiban volt más, hogy a 3 történetszálból kettőt összekapcsoltak. Kipróbálásra kaptak nyugdíjas kismotort, az egyiket elvitte Károly. A másokért meg versenyezni kellett - az volt a jópofa benne, annak jó hangulata volt és nem nézte hülyének a helyieket. Valamint, volt rendőri ellenőrzés, Hóbortos hétvége stílusban. Az már erőltetettebbre sikerült, de több szerepet adott Nagy Sándornak. Vagyis, ez hozta a szokásost.

Folytatódott az All American (s07e01-02), és a szinkronos változat okán előre megvan a poén is. Nálunk Spencer címen megy - és most konkrétan Spencer lett kiírva. A bevezető, pár mondatos narrációt felmondta ugyan, de látni már nem láttuk. Hogy lesz egy így Spencer 7. évad? Egyértelműen új kamaszokat kapunk főszereplőnek, és a Jordan - Leila páros lép előre. Részemről ez örömhír, mert kezdettől a Spencert játszó színészt láttam a leggyengébb láncszemnek a sorozatban. Viszont, igazi újdonság nincsen. Ahogy a leírt csapat edzője felhúzza magát és megint bajnok akar lenni? Friday Night Lights. Már megvan a szerelmi sokszög - új fiú; a rossznak elkönyvelt és a tanár lánya. Ha Coop is távozott volna, boldogabb lennék, ez a legnagyobb problémám. Eddig kifejezetten Spencer körébe tartozott, az ő barátja volt. Most simán átteszik ugyanebben a szerepben Jordanék mellé? Vsizont, Liv vendégszereplésének örültem. Azt is hozzá kell tennem, hogy jó időre szerintem le is léptették a színről. Meg lennék lepve, ha a terhesnek kimondott szereplő sűrűn visszajárna. Szokás szerint dráma és magánélet több volt, mint sport. Éppen csak elkezdenek csapatot építeni egyelőre, meccs még láthatáron sincs. Lehet ez még jó, pláne, ha kiveszik a 'szegény feketék nehéz élete' panelt. Az első kettőben nem nyomatták, talán elfelejtik végre. Mégiscsak elég kiváltságos főszereplőkkel dolgozik a sorozat.

Arról is lehetne szavazni, melyik a legismertebb Dumas-történet. A három testőr és a Monte Cristo grófja biztosan benne lenne a top3-ban, már csak azért is, mert ezekből nagyon sűrűn készülnek feldolgozások.

A testőrök tértek vissza legutóbb, ráadásul egy hosszabb, több részből álló filmben. Mivel ezt még nem olvastam, csak sokféle feldolgozást láttam, nem tudom, mennyire az eredeti tükre. Az biztos, hogy részletesebb és több minden zajlott benne, mint pl. a Disney vagy a Chambers-verzióban. Ahogy mondtam, sokkal hosszabb. Nem kell 1,5-2 órában mindent elmondani.

Az alcím D'Artagnan személyét emeli ki, és valóban az ő nyomában járunk a történetben. Vele ismerjük meg a három testőrt, akikkel sikerül elsőre összevesznie, és egymás utáni párbajokat megbeszélnie. Csak éppen a bíboros emberei jönnek, és egymás lemészárlása helyett harcostársak lesznek. Ez még egyezne is a többi feldolgozással, ez annyira eltalált alap, hogy nem szoktak variálni vele.

Utána viszont jönnek a bonyodalmak. A vallási megosztottság, kezdjen-e háborút Lajos. Az öccsével való problémák, akit kiházasít, holott nagyon jól tudja a király, hogy a testvére azt nem bírja megemészteni, hogy ő csak egy jövő nélküli herceg, míg a bátyja mindenek ura. A felesége és Richelieu közti ellentét, ami egyre inkább elmérgesedik. Ezen a ponton a bíboros szervezkedik, és ezen a vonalon kerül a történetbe Milady is. Sok elem ismerős lehet a feldolgozásokból, de itt sokkal részletesebben van elbeszélve, több a kitérő és nagyobb ívben állnak össze a szálak. Athos megvádolása gyilkossággal, a királyné és Buckingham plátói szerelme, amire a bíboros tervet is épít. Athos testvére és az ő ügyködése, amiben benne van a király elleni merénylet is. Annyi cselekményszál van ebben az egyetlen filmben, hogy ez önmagában lehetett volna több rész is. De nem az, egyben összekötöttek mindent és el is varrták a szálakat, hozzátéve, hogy már megvan a küldetés, amivel lehet menni tovább.

A szereplők ismerősek lehetnek a történetekből. Athos, a szomorú úriember, aki szívvel-lélekkel a király testőre. Aramis, aki a nők nagy hódolója. A jóhiszemű, fiatal D'Artagnan, aki egyre szerelmesebb a királyné egyik hölgyébe. A kegyetlen, jól tervező Milady, aki simán a legfigyelemre méltóbb nő az egész történetben. A gyarlóságaikkal együtt épít a történet hősöket vagy gonoszokat, nem egyértelmű és fekete-fehér a világképe.

Kicsit talán zsúfolt, és a sok szál szokatlan ebben a történetben. Mondjuk, én azért díjaztam, mert el tudom képzelni, hogy ebben van több az eredetiből. Valahogy regényesebb, mint a rövidebb, egyszerűsített verziók.

Látványra közepes. Kosztümös, még a korhangulat is stimmel. A jelmezek nagyjából még tetszettek is. Több helyszín is volt. Nem is tudom, miért van hiányérzetem. Pedig korrekten összerakták, mégis, mintha láttam már volna ezt jobban is. Pedig, a 2011-es verzió, az nem tetszett, ami abba az irányba ment el, amit itt kissé hiányolok.

A szereposztásin még rágódom, talán a Milady után jobban el tudom dönteni. A legtöbb választás minimum furcsa. Az eredeti három testőrt alapvetően öregnek érzem a karakterhez. Cassel már közelebb van a 60-hoz, mint az ötvenhez. Igen, volt, amikor nagyon illett volna rá a karakter, de nem most. De talán ebben van a legidősebb D'Artagnan is. A napokban már morogtam azon, hogy olyan, mintha nem lenne fiatal generáció, minden szerepet kiöregedett színészek kapnak. Itt kb. egyetlen színész van, akire rászabott a szerep. Eva Green. Hozzátéve, ő sem éppen az a harmincas, akinek fejben képzelném Milady-t, de kinézetben ő van hozzá a legközelebb.

Vagyis, még merengek a film kapcsán. Sokkal rosszabb feldolgozások is vannak, de még van valami hiányérzetem. A Milady-t is megnézem, talán akkor jobban képben leszek ezzel is.

Direkt rámennek arra az alaphelyzetre, ami egy vicc alaphelyzete is lehetne. A hitetlen szöszi meg a rabbi találkoznak, egymásba szeretnek, aztán...

Eljutunk oda, amit a cím mutat. Senki nem akarja ezt, vagyis őket. Tulajdonképpen ellendrukkerekkel vannak körülvéve és a sorozat annak a története, hogyan igyekszik Joanne és Noah mégis működtetni ezt a kapcsolatot. Nem kevés kompromisszum, önáltatás és próbatétel vár rájuk. Azért van pár segítő is, de ők vannak lényegesen kevesebbek. Ha rövid akarnék lenni, akkor kezdettől azzal kell szembenézni, hogy Noah ambíciói és egy nem zsidó barátnő nem összeegyeztethető. De akkor mi legyen?

A sorozat gyorsan fejlődik - vagy inkább a kapcsolatot kellene írnom. Megismerkednek, aztán már együtt is vannak. 10 rész az egész, így nem nagyon lehetett húzni, ha valóban arra akarták kihegyezni, mi minden van ellenük. És arra akarták kihegyezni. Menet közben lesz táborozás, kínos családi vacsora, szexshop beszerző körút meg hasonlók. Nem harsány a sorozat, de eléggé egy irányba haladnak kezdettől.

A humorára is azt mondanám, hogy langyos. Van neki, de nem olyan vicces, hogy nevetgéljek rajta, helyenként el tudtam mosolyodni. Igaz, ez a romantikus alap nem is a zsánerem. A fekete humort szeretem, az meg fura lett volna egy ilyen sorozatban. Ahogy most belegondolok, tudom, mihez lehetne hasonlítani. Edward Norton volt a katolikus pap, Ben Stiller a rabbi. Rég látott gyerekkori barátnőjük bombanőként hazatér és mindketten kicsit beleesnek, az egyikük komolyabban is. Talán Ég veled volt a címe? Ezt ahhoz lehet hasonlítani, csak ahhoz képest sem harsány vagy feltűnő. Akkor sem, ha Joanne történetesen egy olyan podcast készítője és lelke, amely a szexualitás és tabu témák körül mozog. Talán az a már emlegetett, szex shop jelenet volt benne a legpikánsabb, ahogy vonultak a vibrátorral, amiről egész sokat beszéltek a részben.

Mennyire szerethetők a karakterek? Mert nem látványsorozat, a párosnak és a humornak kell eladnia. Azt már fejtegettem, hogy a maga zsánerében mókás, de nem éppen a stílusom. A páros meg... az velük a bajom, ami sok akciófilmmel is. Egyszerűen úgy érzem, hogy nincs új generáció, és már kiöregedett színészekkel akarnak eladni valamit, amit egy 10-sel fiatalabbaknak kellene játszani. Maguk a karakterek elmennének, más casting mellett. Noah az egy az egyben a jófiú, lelkiismeretes rabbi, akin nem csoda, hogy megakadt Joanne szeme. A nő pedig bevállalósabb, pajkos, megéli az életét. Vagyis, hozza azt a színt, amit a zsidó lányok mellett Noah hiányolt. A mellékszereplők közül bírtam a zsidó feleségek 'baráti klubját' és Morgant, Joanne húgát. Szerencsére nem kétszemélyes sorozat, ha az is igaz, hogy a mellékszereplők nem kapnak külön történeteket, a főszereplőknek asszisztálnak.

Akkor, amit már említettem. Adam Brody és Kristen Bell. Nekik kellene eladni. 10 éve semmi bajom nem lett volna velük. De Bell már egy 45 közeli kétgyerekes családanya, Brody meg egy 45 éves kétgyerekes családapa. Egyszerűen nem tudom őket harmincas szinglinek látni, akik keresik az igazit. Olyanok, mintha már lekéstek volna mindarról, amit elvileg el akarnak érni. Nem rémlik, hogy a sorozatban a karakterek kora szóba került volna, de ahogy már írtam, simán egy 10-sel kevesebbel működik, mint ami a színészek életkora. A húgot játszó színésznő, ő az, aki annak néz ki, amit játszik: harmincas szingli. Pedig Brody-t különben bírom, Bellt kevésbé, de valahogy nem hitelesek nekem koruknál fogva ebben a történetben. (Ez meg kész röhej, ahogy előadják, hogy Bell dögösebb lenne, mint Lupe. Ez pont olyan eset, mint amikor a Hófehérkében azt akarták elhitetni, hogy Kristen Stewart szebb, mint Charlize Theron. Mégis, melyik álomvilágban?)

De a sorozat mindezek mellett/ellenére sikeres, be is van rendelve a 2. évad. Egy dolog miatt várom is - jön állandó szereplőnek Leighton Meester, vagyis Brody felesége és gyerekeinek anyja. Ezek után én sem akarom majd a Joanne - Noah párost, pláne, ha Abby (Meester) szimpatikus is lesz benne.