Külön sorozatok és külön évadok. Akinek egyik nem szimpatikus, nyugodtan nézheti csak a másikat. Akkor miért vettem őket egy poszt alá?

A helyzet az, hogy eddig ez a leginkább olyan párhuzamosan futó sorozat, amit ennyire szépen összeillesztettek és nézem őket. Pedig próbálkoztam már testvérsorozatokat nézni, de eddig Shonda Rhimes és csapata, akik legjobban megcsinálták. Konkrétan együtt darálom őket. Megnézek egy részt a tűzoltókból, majd folytatom a kórházassal. Majd egy rész tűzoltóság, egy rész Grey - Sloan Memorial. Tényleg érthetők önállóan, de ha egymás mellett nézed őket, összeérnek a történetek. Nagyon gyakori, hogy egy mentéssel indul egy eset, aztán a kórházban folytatódik a történet.

De ezen felül a szereplők között is vannak olyanok, akik nagyon átlógnak egymásba. A leginkább Bailey és Ben párosa adja magát, de ezekre az évadokra a DeLuca testvérek a leginkább ingázók. Konkrétan Carina a tűzoltók között találta meg élete szerelmét és egyre inkább abban a sorozatban szerepel, nem az eredeti kórházas munkájában. Ez még erősödik az öccse távozása után. Magánéleti szálak és az életmentések és összefűzik a két sorozatot.

Ahogy sokat írtam, közös a szappan jelleg is. Mindig is kiemelt téma, ki-kivel kavar és éppen milyen pontan vannak az életükben. Akár már fáraszthatna is, amit a kapcsolatokkal művelnek. Mindkét sorozatra igaz, hogy legfeljebb 1 fix párt bír el tartósan. Az egyikben ez Carina és Maya, a másikban Meredith és Derek voltak, most leginkább Bailey és Ben férnének ide. A többiek hol szakítanak, hol összejönnek és mint a körhinta. Az idegesítő volta az, hogy teljesen működő, jó kapcsolatok is szétesnek a semmiből. A Grey'sben teljesen ki is akadtam, amikor Amelia és Linc boldogan nevelgetik a fiúkat, jól megvannak, aztán amikor Lincoln a jövőről kezd beszélni - házasság, még egy gyerek, Amelia szakít vele. És ez a bevett módszer. Szétrobbantanak és ok nélkül kapcsolatokat.

A tűzoltóknál is volt ilyen - Andy és Sullivan, Jack és a bántalmazó házasságból kimenekített kis nő. (Hozzáteszem, az utóbbit nem bánom, hogy kiírták a sorozatból. Ott jól megfogalmazta a nő, Jack inkább szerette a családot, amit a nővel kapott, mint magát a nőt.) Jó lenne némi változatosság, ha fel akarják dobni a szappanopera effektet. Nem ezek a buta szakítások... Teddy és Owen kapcsolatának drukkolok, nekik adtak egy újabb esélyt, majd kiderül, meddig bírják így egymással.

Voltak karakterkilépések is. Andrew szomorú halála, mire összeszedte magát a betegségéből, kezdett megint jól lenni, olyan értelmetlenül feláldozta magát. Értem is, Carina miért zuhant meg utána annyira. Jackson legalább boldogabb útra lépett: átveszi az alapítvány vezetését és megy vele April is a kislányukkal. Ha nincs is kereken kimondva, de most már nekik is minden adott egy újrakezdésre. Ami elválasztotta őket - a hit, már Jackson is rátalált. Tom is velük tart, miután Teddy összetörte a szívét, Jackson elképzeléseiben meglátta, amiért orvosként még harcolni akar és önként jelentkezett munkára nála.

Jut eszembe - bírom az új szereplőt. Vagyis, Maggie új párja, leendő férje. A színész, a karakter is szimpatikus. Ők is kaptak külön jó részeket, a COVID idején autós az évad erős percei között volt.

Ezt a két évadot összeköti az is, hogy a készítők nagyon levették és bemutatták azt, ami abban az évben uralta a történéseket a világban és a médiában. Amerikában még jobban, de mindenfelé. Vagyis, a COVID és a Black Lives Matter. Mindkét jelenség mindkét sorozatban jelen volt, de nem egyforma arányban. A klinikán a járvány uralta a terepet, míg a tűzoltók inkább a tüntetésekből és az érzékenyítésben vették ki a részüket.

Mindkettőt nagyon megfogták, alaposan bemutatták és nagyon rászánták az időt. A The Good Doctor próbálkozott anno hasonlóval, de az meg sem tudta közelíteni azt a terjedelmet és alaposságot, amit itt végig vittek. Ok, természetesen a szappan is volt adagolva mellé. Meredith olyan beteg volt, hogy többször kérdéses volt, életben marad-e. Pláne, hogy az élet és halál határán, ami neki tengerpartként jelent meg, sorra látogatták a halottai. A legnagyobb csáberő pedig Derek, a nagy szerelem, aki ott van és vár rá. Aki próbálta az élet felé terelni, mert ő itt mindig vár rá, de a gyerekeiknek még kell a nő. A másikban meg sokkal több a színes, más rasszú szereplő, mint a fehér. Ott adta magát, hogy mindenki magáénak érzi az ügyet. Jack meg most tanulta a dolgot, mosolyogtató is volt, ahogy kis naivan igyekezett részt venni. De kifejezetten jól sikerült az a rész, amikor az első megmozdulások, a rendőrségi brutalitás után Maya pszichológust hívott és egy ponton mindenki beszélni kezdett. Személyessé tették az ügyet, nem csak szólamok lettek belőle.

A színészek már annyira szerepben vannak, hogy arra kár is szót vesztegetni. Már újat mutatni ennyi évad után nem elvárás, hozzák, amit várnak tőlük a nézők.

Mindkét sorozat esetében ezeket a jobb évadok közé sorolom. Úgy éreztem, valóban képet kaptam arról, hogy ott és akkor mi mehetett végre az Államokban.

Ha elmondom, mire emlékeztet, pont a csavar miatt, azzal le is lőttem, mi a film poénja. Bajban is vagyok, mert nagyon oda szeretném tenni és méricskélni őket. De akkor beérem annyival, hogy az a másik komoly és bűnfilm, ez sokkal inkább romantikus és bájos, csak éppen azonos poénnal adták el mindkettőt.

De, akkor a konkrét történet. Van egy nagyon hírhedt bankrabló, Marmalade. A bűntársa lebukott, börtönbe került és naivan már tervezi a szökést, hogy újra együtt legyen a lánnyal. A cellatársát vonná be, akinek el is meséli a megismerkedésük és a bűnözői pályafutásuk. A lényege az tulajdonképpen, hogy Marmalade a bűnöző, ez a szerencsétlen meg a szerelmes marha, akit nagyon könnyű volt megvezetni. Még csak az sem tűnik biztosnak, hogy Marmalade tényleg szerette, nem csak kihasználta.

A film a múltból rendszeresen visszakapcsol a jelenbe - az az érdekesebb. Ahogy a cellába zárva Baron és Otis beszélgetnek. Amit mondanak és tesznek, de az is, ami ezzel igazából a szándék. Mert a múlt, az a románc inkább szánalmas, mint nézhető. Magamban végig azt mondtam, hogy Baron egy idióta. A végére ugyan kiderül, miért volt ez a benyomásom, és az átértékel dolgokat, de addig is, így tudtam nézni. Baron mit szerencsétlenkedik össze és mit el nem hisz a problémás csajnak.

Elkalandoztam. Otis és Baron. Főleg utólag érdemes elemezni a kettőst, mert mindenkinek megvan a maga titka. Így a film két fordulatot is hoz, amikor ezeket megismerjük. És itt lenne kedvem megint emlegetni azt a jobb filmet, de nem teszem. Nem azok a szereplők, akinek látszanak. Ezzel a trükkel csak az a baj, amiben először látod, abban megjegyzed és gyakran az lesz a klasszikus. A többi csak annak valamiféle újrajátszása. Mint most is.

Akció nem sok van benne. A jelenben, a szökés kapcsán valamit azért összekaptak, de a múlt ilyen téren is szánalmas. Eleve Baron meséje csak és belengi a szerelmesek vattacukor-rózsaszín világa. Marmalade maga is olyan, mint egy drogos álom a rózsaszín hajával és a ruháival.

Nagyon nem bírtam azt a csajt, de hangsúlyozom: Baron és Otis a lényeg. Hozzájuk ismert neveket is szerződtettek. Joe Keery remek szerencsétlenke lett, kb. mintha a Stranger Thingsben nem magát játszaná, hanem Charlie Heaton (Jonathan) szerepét. Aldis Hodge meg a Cross miatt kicsit szintet lépett nálam, bár áll a kritika, amit a filmben is megfogalmaznak neki: nagyon mű a bűnöző négere. És itt direkt a szteretípia.

A kritikái elég vegyesek, én is kb. így érzem magam vele. Egy része tetszett, de a film egy jelentős részét kedvem lett volna áttekerni. Nem szokásom, de most volt késztetésem. Az a románc nagyon nem feküdt.

Nagyon kiskamaszoknak van szánva. Akadnak benne cuki részek, de alapvetően felnőttebb fejjel túl sok a lyuk vagy butaság ebben a történetben.

Kezdve az alaphelyzettel: a fiú az állatkertben/szafari parkban van a szüleivel. Ledobja a hátizsákját, és mire felveszi, már elbújt benne egy pár hetes kölyök tigris. És hazaviszik úgy a táskát, hogy nem tűnik fel nekik. Ok, nem egy böhöm nagy valami egy kicsi tigris, de annyi biztosan van, hogy érezni lehessen a hátizsákon. Arról nem is beszélve, hogy az állat kibírja minden jelzés nélkül, hogy táskában cipelik? Persze.

Az sem okosabb, ahogy a főszereplő kisfiú kitalálja, hogy kicsit magánál tartja az állatot. Történetesen a kislány, aki tetszik neki, odáig van a tigrisekért. A srác meg azt gondolja, bevágódik nála, ha megmutatja neki a kistigrist. Persze, a szülőknek meg fel sem tűnik, hogy hirtelen egy nagymacskával többen vannak. Ha meg mégis, pl. egyedül hagyva felfordulást csinál, azt simán ráfogja a gyerek a család kutyájára. Szegény állat, pedig ő aztán nem tehetett semmiről.

Az is irritált, hogy a főszereplő gyereknek a környék buta kölyke a jó barátja. Megvan a Young Sheldonban a szomszéd gyerek, aki tyúkokat tartott? Még ő is értelmesebbnek tűnt, mint az itteni gyerek.

Annyira... buta, hihetetlen és ostoba az egész cselekmény!

Szerencsére, legalább nem hosszú. Van pár félreértéses kaland a tigrissel, a környék rosszalkodó gyerekeit majd a gazdi segítségével megrendezik és minden happy. Apa a tigristől olyan ötletet kap, hogy megmenti az állását. A főszereplő gyerekek meg bevágódnak az osztálytársnőiknél. Kifejezetten rövid film és így gyorsan meg lehet nézni - ebben is érezni, hogy kisebbekre van szabva. Őket még nem igazán lehet órák hosszat a tévé elé kötni.

Ha mese lenne, rajzolva, talán jobban működne. Mivel élőszereplős, valami okosabbat és hihetőbbet várnék, de az annyira nem az. Ha mese, igazi mese lenne az alapja, simán azt mondanám, hogy mesefilm kicsiknek.

Egy olyan dolog van benne, ami kellően pozitív és tetszett benne: az állatszereplők. Nagyon cuki a család kutyája, de a kicsi tigris is helyes állat. A végén vannak videók arról is, hogyan forgattak vele. Természetfilmet nem pótol, de arra tényleg jó ez a film, hogy a legkisebbeknek is megmutassa, mennyire szépek és megmentésre méltók ezek az állatok. Abszolút meg lehet szeretni a fajt a történet végére.

A felnőtteknek maximum az akad benne mosolyognivaló, hogy a szülők honnan ismerősek. Az anya a Pacific Blue-ban tekerte a rendőrbiciklit, míg az apa a a Heroes gondolatolvasó rendőre volt. Voltak már szebb napjaik, nem igaz?

A kis tigris miatt egyszer elment, de ezt eszem ágában sem lenne újranézni. Maximum a kis unokahúgomnak elindítom és annyi.

Fokozódik a Friday Night Lights érzetem a Landman (s01e08) esetében. Ainsley történetszála teljes egészében olyan, amit abban a sorozatban is el tudtam volna képzelni. Meglepett az is, hogy mennyire visszavettek a lány kapcsán. Amikor megismertük, nyalták-falták egymást a focista pasijával - akkor nagyot koppant. Most óvatosabb és sokkal jobban ki van számolva, mit enged meg, milyen programokra mennek. Talán az sem mindegy, hogy már mellette van a védelmező apja is, nem csak az anyja, akinek a napi edzés a legfontosabb a gyereknevelés kapcsán. Cooper is kezd valamit mutatni - az ügyvédekkel szemben már egy határozott fiatalembernek és nem csak egy kölyöknek tűnt. Ezzel együtt is, Ariana és az ő szála... nem látom, hogy bármi jövője is lenne. Túlzottan elátkozott a körülmény, ahogy egymásra kezdenek találni. De különben ebben is van FNL hatás. A rész nagy durranását azonban a sereg hozta - roppant érdeklődve várom, erre mit lép a kartell. Csak nem kapunk még drogháborút is? Vagyis, mozgalmas, sokféle és még mindig bőven van mocskos oldala az olaj biznisznek. Mondtam már, de áll, hogy bírom ezt a sorozatot.

Elérkezett a merénylethez The Day of the Jackal (s01e07), avagy Charles belevágott a nagy tervbe. Mit ne mondjak, egészen ledöbbentem, mit meg nem tesz a célért. Az meg sem lepett, hogy napokig képes egy lehetetlen kis lyukban gubbasztani, de hogy prostituálja magát? Pedig nem érdekházassága van, eléggé oda és vissza van a feleségéért és a gyerekéért. Ott is fokozódik a helyzet. Sokkal szívesebben is nézem az ő szálait, mint Bianca nyomozását és próbálkozásait. Pedig a célpont is szimpatikus, sajnálni fogom, ha Charles/Alexander/Sakál levadássza. Most még nem sikerült, de nem szokása munkát félbehagyni. Vagyis, folyt.köv. Volt látvány és akció, fokozódó dráma, meg dilemma, mégis, kinek kell itt drukkolni.

Bolondok szerencséje, avagy A mi kis falunk (s09e04) továbbra is ugyanolyan, mint eddig. Károly pénzt próbál pályázatból szerezni, és milyen meglepetés: a nagyon rossz helyzet jóra fordul, mert olyan nincs, hogy Laci és Saci teljesen le legyenek nullázva. Ha buták is. Mellette barátnőt kerestek a szomszéd falu rendőrének és a doktornőt a volt férje helyettesítette a rendelésen. Eredmény: minden vénlány, de pár fiatalabb is tolongott. Azért valahol szánalmas, hogy mennyien és kit meg nem akarnak fogni a sorozatban. Kb. ugyanaz, ami a pappal is megy. Sok szereplő, visszatérő helyzetek és poénok, könnyed és semmilyen. De háttérnek ok.

A regényt elég rég olvastam, de nem nagyon szerettem. Meg is lepett, hogy a környezetemben mennyieknek mennyire tetszett. Én nem sokkal többet láttam benne, mint egy szimpla románcban, amiben a háborús múlt nyomozása jelent egy nagyon kis extrát.

A filmet sem véletlenül csak most láttam. Ha nincs olyan szereposztása, amilyen, most sem. Pedig, ez kellemes néznivalónak bizonyult. Ami olvasva untatott, a filmen a szereplők és a hangulat el tudta adni. Kedélyes lett a megszállás alatt a klubtagok barátsága, az összejöveteleik. Jobban átjött, hogy Elizabeth miért volt annyira lehengerlő személyiség, hogy mindenki a hatása alá került. A sziget hangulat, az angol kisvárosi jelleg egy olyan helyszínen, ami nem is szervesen Anglia.

A történet viszont nem lett izgalmasabb. A múltból rejtett titkok kívülről nézve annyira nem titkok, könnyű mindenre rájönni. A szigetre érkező, olvasóklubban felolvasást tartó Juliet is pár nap alatt megfejt mindent. Miért alakult a klub, miket tett Elizabeth és Kit körül mi a titok. Egyszerűen nagyon adja magát, hogy minek kellett történnie, hogy a jelenben a látottak alakuljanak ki. Igazából csak az nem lett értelmesen megmagyarázva, hogy Kit miért nem a nagyanyja mellett nő fel. Tippem lenne - mert Elizabeth a férfira bízta a babát, mielőtt a végzetes útra elindult, de ez nem lett túlragozva a filmen.

Igaz, nem egy rossz taktika, hogy a nyilvánvaló dolgokat nem mondják ki. A látottakból egyszerűen adott. Így nem kell ugyanazt sokszor végighallgatni, megmutatva is éppen elég. Ilyen különben a zárókép is a gyűrűkkel.

A film jelenének a történetét nagyban ezzel már el is meséltem: Juliet megérkezik, összebarátkozik a helyiekkel, és elég hamar rájön, mi zajlott a szigeten a háború alatt. A másik történetszál a szerelmi. Juliet éppen az előtt lett eljegyezve, hogy eljött a szigetre. Ugyanakkor azt is lehetett látni, hogy valami hiányzik az életéből, nem igazán boldog. A szigeten sokkal jobban érzi magát, és itt van Dawsey is, akivel már levelezve nagyon egymásra kattantak. Aki nem egy kövér, öreg könyvtáros, hanem egy nagyon is fess fiatalember jó szívvel. Mivel történelmi környezetbe tették, mindkét fél elég félénk is, nagy szerelmi románcra nem kell számítani, de szépen benne van a sorok között, hogy ők nem csak barátot jelentenek majd egymásnak.

Látványra a kosztümös angol kisvárosi hangulat van meg. Nem nagy költségvetésű, a háborús részek is leginkább az egyenruhások jelenlétéből volt felfedezhető. A történet és a színészek, akikkel a filmet lehet reklámozni.

Mert jó nevű színészekkel van tele. Kapásból 4 olyan név, akik kisebb túlzással maguk is eladnák a filmet. Lily James azt a helyeske, kedves lányt játssza, aki a Hamupipőkében is volt. Michiel Huisman a csendes, szép mosolyú szigeti férfi, akinek a múltbéli jelenetekkel azért több jut, mint Lily James nagy szemekkel bámulása. Jessica Brown Findlay és Matthew Goode már inkább mellékszereplők, de simán felférnek ők is a plakátra.

Rajongó nem leszek, de egyszer kellemes néznivaló volt. Ritkán írom, de a filmmel jobban kijöttem, mint a regénnyel. Csak a történet nekem nem volt elég, így látvánnyal és színészekkel igen.

Újabb gyilkos játékok. Az elején azért rám ijesztettek kicsit, hogy ismétlődő vagy unalmas lesz, de aztán szerencsére magára talált a sorozat. Kereszt az ujjakkal és úgy mondja bárki, hogy nem a halálos játékokért nézi ezt a műsort!

Mert az elején bizony alapozták, hogy érdemben folytatható legyen. Az előző évad nyertes csapatot fizet, hogy a játék szervezőire bukkanjon. Véget akar vetni az egész játéknak. A beépült rendőr pedig a szigetet keresi, de nem jár sikerrel. Amikor összefutnak, egyesítik az erőiket, akkor a lehetőség is adott lesz. A beszervezőre találnak rá és 456-os újra a játéktérben találja magát, míg csapata igyekszik vele együtt a játékra is rátalálni.

Ami ijesztő volt, hogy a rendőrös szál elég érdektelen lett. Mennek szigetről szigetre és sehol nem találnak semmit. Kifejezetten rühelltem, ha oda váltottunk, mert az jelenleg nagyon csak előkészítés, nem sok értelme volt. A végére tettek be csak egy olyan csavart, amellyel majd lehet haladni és hozzátesz a történethez.

A másik ijesztő elem az volt, hogy az első játékot már nagyon jól ismertem. A babával, meg a lövészekkel, akik agyonlőnek, ha megmozdulsz a baba tekintete előtt. Annak nagyon nem örültem volna, ha ugyanazokat kell végigjátszani most is. De hála égnek, utána jöttek az újabb játszmák. Még annyira gonoszak és nehezek, mint az előző körben, nem voltak. Csapatmunkával nagyon sok mindent meg lehetett oldani. De ahhoz elég érdekes volt, hogy várjam, mi lesz még.

Egy más játszma is volt, kettő is, amivel ezt az évadot másították. 456-os forradalmat indítana, a szervezők ellen hadakozna és menet közben lesznek társai is. Nem ismeri fel, a rendőrnek ment volna, hogy ki az, aki elég hamar mellé keveredik és látszólag támogatja. Nézőként jobban lehetett tudni, mi már láttuk a saját közegében. 456 nem. Így ők is játszanak egymással és egészen mások a tétek. 456 le tud-e állítani mindent, vagy nyer a játék és soha nem lesz megállás?

A másik újítás, hogy a játékosok most szavazhatnak, tovább akarnak-e játszani, vagy az addig megnyert pénzzel távoznak. Az emberi természet sötét oldalára alaposan rávilágítanak és a jóravaló szerencsétlenek mellett megteremtik a szemét játékosokat, akik még szinte élvezik is a Squid Game megpróbáltatásait. A szavazások mindig hangsúlyosak és egyre nagyobb tétjük van. A játékoknál nem jobbak, de egy másféle feszültséget okoznak.

Már használt, de a részre szabott elemként jelenik meg, hogy megismerjük a játékosokat. Miért játszanak, mi a történetük és kapcsolatok is akadnak. Már várom is, hogy a kismama és a baba apja, aki elhagyta a nőt, de itt most újra találkoztak, története hogyan alakul. Többen vannak, akik megérdemelnék, hogy éljenek, de hát ez a Squid Game. Ölik őket. Halomra.

Erről jut eszembe, kicsit az őrök játszmáiba is bepillanthattunk. Azt az első részek után elvágták, de az is valami más volt, egy új nézőpont. Az ilyesmik miatt lehet más a 2. évad, mint az első volt.

 Neveket különben most sem tudtam megjegyezni. Arcról megismerem, ki kicsoda és ennyi most elég is volt nekem. Az nem mostanában lesz, hogy 456 vagy rendőr helyett a neveket fogom írni/mondani.

A látvánnyal is minden ok volt. A játékok egyszerre egyszerűek és mégis véresek, hatásos a kivitelezés. Nem spóroltak se vérrel, se lőszerrel. A szereplők hitelesen rémülnek halálra.

Amiben még tudnék kötekedni, az a vége. Elsőre az is hittem, a Netflix két etapban teszi fel az évadot, ez csak az A rész. De nem, ez az egész évad. Ennyire nyitott és lezáratlan a vége. Ezt még emésztem is. Segít, hogy 3. évad biztosan lesz még, így nem maradunk befejezés nélkül. Mert az most nagyon nincs.

Nem titkoltan az egyik kedvenc filmem a 12 dühös ember. Láttam több feldolgozásban, olvastam az eredeti színdarabot is. A tárgyalótermi krimi különben is a gyengém, ez meg pszichológiailag nagyon jól meg is van támogatva.

Miért emlegetem fel Henry Fonda klasszikusát? Az Esküdt #2 nem ennek a remake változata. De annyi ponton rímelnek össze, hogy szinte az is lehetne. Itt a 2-es esküdt, abban a 8-as vetette fel a kérdést, mi van, ha a gyilkossággal vádolt fiatalember ártatlan? Itt is feláll a ’mindenki a kérdést feltevő esküdt ellen’ felállás, és itt fokozatosan kezdik el megváltoztatni a véleményüket, ahogy átbeszélik az esetet. Itt is döntő, ki milyen előélettel bír. Pl. van egy esküdt, aki a vádlotton felismert egy bandatetoválást. Az öccse a bandák miatt halt meg, és így neki édesmindegy, mi történik, bűnösnek tartja Jamest. (A másikban a fiával nagy haragban levő apa volt hasonló, aki szintén kivetítette az apa meggyilkolásával vádolt fiúra a sajátjának dühét.) De nagyon hasonló az idős tanú is, akinél ugyanúgy meggyőződhetünk arról, hogy gyengén is lát, befolyásolták is, és nem láthatott jól rá az esetre. Szóval, a deja vu érzet simán adott.

De azért csak deja vu, mert jelentősek az eltérések is. Itt a barátnője agyonverésével van megvádolva a vádlott és a 2-es esküdtnek, Justinnak sokkal nyomósabb oka van hinni az ártatlanságában. Ugyanis, Justin gyógyult alkoholista. Itt, a tárgyalás megkezdésekor döbben rá arra, hogy tavaly, a kocsmából hazafelé az esőben – zaklatottan, de nem részegen – mégsem szarvast ütött el. Vagyis, ő tudja, hogy James ártatlan. A lányt pedig nem agyonverték, hanem sajnos elütötték és olyan szerencsétlenül esett az út mellé, hogy Justin hiába kereste, mit ütött el, nem vette észre. Azt gondolta, szarvas, ami aztán továbbszaladt.

Más abban is, hogy az egyik esküdt, aki különben nyugalmazott rendőr, annyira elgondolkodik, hogy nyomozni is kezd az eset után. Annyira közel jut a valódi megoldáshoz, hogy Justin kénytelen trükközni, hogy Harold ne tudja végigvinni az esetet.

Más abban is, hogy az esküdteket is alaposabban megismerjük, ahogy külön szálat kap a vádat képviselő ügyész-helyettes is. Az esküdtek kérdései, Harold nyomozása kibillenti Faith-t. A nő egészen addig hittel küzdött, hogy egy gyilkost készül lecsukatni. De most kételkedni kezd, és egy dilemma előtt találja magát. Az ügye nyerhető és az segítene neki a választásokon, hogy ügyész lehessen. De ezért feláldozhatja az igazságot?

Egész más a film vége is, de azt azért nem mesélem el. Annyit írok csak, hogy kétszer is ledöbbentem úgy, hogy csak ültem és néztem. Nem akartam elhinni, amit látok. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan esetnél, ahol tudom, ki és miért, mit tett, meg lehet csavarral lepni. Itt viszont sikerült. Ráadásul mindkettő olyan erkölcsi dilemmán billeg, hogy napokig nem tértem magamhoz, mit gondoljak, mi lesz most, mi a helyes.

Erkölcs. A filmben ez nagyon fontos. Az etika. Sokszor elhangzik, hogy a jogrend nem tökéletes, de ennél jobbat még nem sikerült kitalálni. Justin és többek, pl. Faith is beszélgetnek majd arról, hogy mi lenne igazságos, egyáltalán lehetséges-e ebben a helyzetben igazságot tenni. Mert sajnos ebben a filmben és nagyon nyugtalanítóan egyszerűen nem lehet megtalálni a választ. Miért nem állt fel Justin, és mondta el az igazat? Ki hitt volna neki? Nem cserbenhagyásos gázolás volt. Érezte az ütközést, kiszállt, kereste, mit ütött el. Arról szerencsétlen nem tehetett, hogy beláthatatlan útszakaszon volt zuhogó esőben. Ki hinné el, hogy nem volt részeg? Hogy nem gázolt, aztán elhajtott? De James lecsukása sem igazság, mert ő tényleg elmondta, mi történt az éjjel. Ő nem bántotta a barátnőjét. Akárki megy is börtönbe, az nem lesz igazságos. Mert, sajnos annyira nincs igazság és valódi igazság, hogy az fel sem merül, hogy az igazság győzne. Hogy mindenki azt kaphatná, amit érdemel.

A szereplők folyamatosan szenvednek azzal, velük mi is, hogy mit tegyenek. Tudják, tudjuk, mi lenne az etikus. De, ha meglépik, akkor szenvedni fognak és nem igazságosan. Vállalod az igaztalan büntetést más helyett, ami se neki, se neked nem járna?

Jó a karakterépítés, szimpatikusak a szereplők, így duplán nehéz a nézőnek. Annyira együtt lehet érezni mindenkivel, hogy engem totálisan meg is csapott, hogy nincs jó megoldása a helyzetnek. A filmnek sem lehet ezért. És ez micsoda kritika korunknak – nincs igazság.

Clint Eastwood rendezőként különben is remek filmeket készít, de ez most különösen rám talált. Eddig talán a Levelek Ivo Dzsimáról volt tőle a top nálam, de ez most jobban felkavart. Az egyik kedvenc filmem megidézve, jó kriminek és jó erkölcsi kérdésfeltevésnek, bírtam a szereposztást. Még azt is szeretem benne, hogy ennyire nem tudok megbékélni tőle, mert fogalmam sincs, ennek hogyan lenne jó és hiteles vége. Szerintem nincs is olyan.

Nem tudnám kiválasztani, melyik színészt emeljem ki. Nicholas Hoult a főszereplő, és igen messze van már, amikor újraéledő zombiként tinisztároskodott. Egy ideje már jegyzem, hogy Hoult igencsak beérett színészként is, és ez is abba a sorba illik. Toni Collette ügyésznője, JK Simmons nyomozgató esküdtje, Leslie Bibb szerethető okoskodása az esküdtek vezetőjeként, összeáll az egész. Zoey Deutch veszett el kicsit Justin feleségének szerepében, de ő legnagyobbrészt úgyis annyit játszhatott csak, hogy nagyon terhes már.

Szerettem ezt a filmet, a 2024-es kínálat egyik kedvence nálam. De tény, hogy nagyon nem lettem tőle boldog, iszonyatosan tudott nyomasztani.

Évek óta a karácsony, szilveszter, újév fix sorozatnézős programja nálam Az élet dícsérete. Annyi minden van ebben a sorozatban, amit szeretek és annyira egy színvonalon, jól tudják hozni még az 5. évadban is, hogy mindig megfordul a fejemben, akár az egész sorozatot is újranézhetném.

Az 5. évad a háborús éveket dolgozza fel - előzetesen tartottam is tőle, hogy marad állatorvosos a sorozat úgy, hogy James pilótának van kiképezve. Mindig nem botolhat bele egy állatos feladatba a seregben sem. Hiába tudtam ezt, mégis meglepett, mennyire gyorsan megoldották ezt a helyzetet. Az előző évadban kezeltek egy fertőző betegséget, amiről kiderült, hogy Jamesben lappang. Így nem engedik repülni, bármikor rosszul lehet és kitörhet rajta a láz. Leszerelik, és már folytathatja is az állatorvosi mindennapokat kiegészülve azzal, hogy apuka is lett.

Mégsem váltottak teljesen vissza a korábbiakra. A háttérország mindennapjai elevenednek meg és folyamatosan vannak emlékeztetők, hogy háborús időket élnek. Audrey pl. légoltalmi megbízott lesz, szó van az élelmezési problémákról, vagy éppen feltűnik olyan szereplő, aki a mezőgazdasági munkában időszakos kisegítő lesz a háború alatt. A legextrémebb talán az volt, amikor a teheneket csíkosra kellett festeni, Siegfried nagy idegességére, hogy éjszaka ne okozzanak közúti balesetet.

Újabb változás: volt egy szereplő visszacserélés. Carmody letette az állatorvosi vizsgát, annyira jó eredménnyel, hogy kutató ösztöndíjat is elnyert vele. Fájó szívvel, de büszkén engedték el: a felszabaduló hely pedig jól jött Tristannek, akit állatorvosi tanárnak hazahelyeztek az afrikai frontról. Csak bajuszt ne növesztett volna, az valami borzalmas...

A sorozat remekül egyensúlyoz tragédiák és kedélyes pillanatok között. Nagyon tudtam sajnálni kis Bingo kutyát, de jókat mosolyogtam Carmody és Tristan vetélkedésén, ki aludjon matracon, ki a rendes ágyban. Ebben a sorozatban mindig is megvolt, hogy nem festenek mindent rózsaszínre. Igen, benne van az idill, amit nosztalgikusnak érzek, ugyanakkor ezt nem boldog mesékkel érik el. Halnak emberek, szenvednek, és nem minden állatot sikerül megmenteni. De a légkör, a szeretet és egymás segítése, az egésznek a miliője nagyon nézette velem, és lélekmelegítőnek élem meg.

Szeretem, ahogy fejlesztik a karaktereket. Tristan már félig sikeresen megkomolyodott - még szeret bulizni és idegesíteni a bátyját, de mellette már van egy komoly énje. Jó tanár lett, ért az emberekhez és biztos tudás van mögötte. Öröm volt nézni, amikor oktatott a seregben. James és Helen szülőkként igyekeznek helytállni, és nekik is megvannak a maguk pillanatai. Amikor James elvállalta a babát és simán elhagyta - először csak a pelenkát és ételt, másodjára már magát Jimmy babát is. Kész.

Külcsínre a szokott minőséget tudja prezentálni. Igényes, angol, BBC minőségben.

Vagyis, még mindig ez az egyik kedvenc sorozatom. Egyszerűen boldogabb vagyok utána, ha 1-2 részt megnéztem belőle.

Szilveszteri film, ami mégsem annyira szilveszteri. Az inkább csak a keret neki. Mesélem, miképp.

A történet szilveszterkor indul, amikor két kismama vajúdik. Az egyik fél, a másik csitítja, még azt is elmeséli, milyen nevet választott a kicsinek. Quinn - jó fiúnak, lánynak, és szerencsét hoz. Egy Quinn-nel jó dolgok történnek! Lesz is sokk, amikor a félős kismama gyermeke lesz az év első újszülöttje, szép pénzösszeget kap érte és még a gyereket is Quinn-nek hívja a másik nő ötlete alapján. Évekkel később Minnie túlélni próbálja a szilvesztert, ami ugyan a születésnapja, de az év legszerencsétlenebb napja is számára. Mert Quinn-nek kellett volna lennie, de ő csak Minnie és Minnie-vel rossz dolgok történnek. A szilveszteri buliban bent is ragad a mosdóban, ahonnan másnap reggel egy szimpatikus fiatalember szabadítja ki. Csak éppen - ki ő? Igen, az a Quinn. Minnie utálni akarja, de a srác kedves és visszatérően segít neki. Mi meg követjük őket a következő szilveszterig, ahol kiderül, hogy egymásnak lettek-e teremtve, vagy nekik nem való a szerelem.

Romantikus komédia. Ezzel szerintem költőivé is tettem a kérdést.

De, a film szerethető. Számomra azért, mert nem negédes, nem szentimentális és nem akarnak valami giccset lenyomni a torkomon. Quinn és Minnie nem lesznek azonnal szerelmesek, nincs azonnali vonzalom sem köztük. A nehéz kezdet után barátok lesznek, és sok mindenben segítenek egymásnak. Hónapokig legjobb barátokként működnek, amikor felmerül bennük, nagyjából egy időben, hogy megvan a szikra is, ez nem lehet szerelem? Ennek a filmnek el tudtam hinni, hogy igen, ők menet közben tényleg egymásba szerettek.

Kaptak hozzá mókás mellékszereplőket, akik miatt nem csak róluk szól a sztori. Minnie anyja, aki mániásan bele van őrülve abba, hogy ellopták a lánya nevét és vele a szerencséjét. Beteges, ahogy pl. a lányával beszél. Mintha belebeszélné, hogy neki soha és semmi nem jöhet össze, mert ő csak egy Minnie. A szakácsnő, aki odaégeti a kaját. A másik anya, aki ki sem tud lépni a házból. A lökött ex, aki inkább él a közösségi mádiában, mint az életben. Egy másik, aki slágert ír a szakításból. Még lehetne sorolni - kapcsolódnak a szereplőkhöz, igazán nincsenek is saját történeteik, de a főszereplőkét többé teszik.

Kellemes, hangulatos az egész film. Nem az a nagyon nevetős, inkább az építkezős. Akadnak benne poénok, de közben összerakják, hogy melyik szereplőnek mit kell magán dolgoznia, és hogyan lehet egy szerelmet érdemben megélni, felvállalni. Sokkal inkább elhiszek egy ilyen filmes románcot, mint pl. a Lindsay Lohan karácsonyi romkomokat.

Nem sztárparádés, de azért lehet a főszereplőket másból is ismerni. Cookson pl. nekem tipikusan az a színésznő, akit nem értek, miért nem kaptak fel jobban. Helyes, játszani is tud, de valahogy megragadt mellékszerepeknél és nincs igazi sikerfilmje. Azt még emésztem is, hogy a Kingsman 2. részében mi lett a karakterével. Itt is helyeske, szerethető, nem csak egy csinos pofi. Laviscount inkább eye candy, mondjuk, ellene szól, hogy nem szívleltem az Emily Párizsban történetében.

De ez egy kellemes, nézhető film. Nem minden évben újranézős, de egyszer még tetszett is.

Hogy mit gondolkodtam azon, honnan olyan ismerős nekem a férfi főszereplő. Biztos voltam benne, hogy már láttam valamiben, de nem bírtam rájönni, miben. Különben úgy lett összerakva a film, hogy szinte mindenki ismerős legyen valahonnan.

Talán kezdjük ezzel. Lindsay Lohan az egyik legismertebb név a stábból - szerintem a maga műfajában Kristin Chenoweth nagyobb név, ezért nem mondom húzónévnek. Ahogy már pár napja fejtegettem, ő különben is a romkomok világában igyekszik még valamit kezdeni magával. Nyomában sincs a kamaszfilmjeinek, se sikerben, se történetben, se semmiben. Ez a tévében elmegy, de mindenki gyorsan elfelejti szint. Megjegyzem különben, hogy ez a sikerültebb karácsonyi Netflix romkomja. Egy fokkal viccesebb és kevésbé Halmark kompatibilis, plusz, ebben néz ki sokkal jobban a színésznő. Ha nem nézem meg direkt, melyik mikori, ebben fiatalosabb és valahogy jobb a vibe-ja.a  színésznőnek. Chenoweth musical világsztár, és elég sok filmben vállal kisebb-nagyobb szerepet is. Szerintem már rajta ragad, hogy Wicked boszi volt, így megtalálják az ilyen megosztó szerepek. Nem gonoszakat játszik, de a nehezen szerethetőket. (Igaz, ő Glinda volt, nem a zöld.) A többiek meg keményen sorozatszínészek - Czerny a Revenge-ből, Reyes a Devious Maids-ből, Parnellt legutóbb a Falloutból, Bucatinsky a Scandelből, és Harding a Pretty Little Liarsből lehet ismerős. (Aria tanár szerelme volt, amint PLL meglett, már megismertem.) Vagyis, kifejezetten az a szereposztás, amit a Netflix szeret. Egy húzónév és köré sok-sok sorozatos ismerős. Túlzottan senkinek sem kell megerőltetni magát, szeretik eléggé hasonló karakterben tartani a színészeket.

A történet meg abban szenved, amiben a Netflix romkomok egy ró része. Se romantikus filmként, se humorosként nem tudom értékelni. Ha romantikusként nézzük, akkor simán kimaradtak belőle az olyan részek, amiért elhinné az ember, hogy ez a két ember újra egymásba szeret. Ok, egyfajta múltban gyökerező bajtársiasság van köztük, de ezentúl se szikrák, se semmi. Nincs olyan jelenet, ami nyálas értelemben kicsit is romantikus lenne. Még csak nyoma sincs annak, hogy azok kezdenének merengeni, ne adj isten érezni, hogy 10-15 év után még lehetne köztük valami.

A komédia pedig azon bukik el, hogy próbálkoznak humoros jelenetet írni, csak nem nagyon akar sikerülni. A filmnek olyan ötletei vannak, mint a süti befalását a kutyára kenni, vagy bedrogozott állapotban beszédet mondani a templomban. Pedig azzal lehetett volna mit kezdeni, hogy az egykori szerelmes pár úgy dönt, letagadja, hogy ismerik egymást - pláne, hogy a jelenlegi párjaik testvérek és együtt kell karácsonyozni. A gond az, ha eltekintek sok mindentől, ha minden jól menne, akkor miképpen képzelik a jövőt? Ha együtt maradnak, egy család lesznek. Közös családi eseményekkel. Hogy tagadnák le, családdal együtt, ami volt? Nem is véletlen, hogy azon buknak meg, hogy a nagymama kifecsegi, hogy milyen régi és mély is ez az ismertség. Nevettetés helyett legfeljebb mosolyogtatni sikerül.

A szereplők is vérszegények, klisések. Még a fekete bárány a leginkább életre való, csak vele se nagyon tudtak mit kezdeni. Ok, zsarolja az Avery - Logan párost, de annál jobb nem jut eszébe, mint ajándékot cserélni a húzós Jézuskánál? Nagyon korhatárosan akarják tartani a filmet, miközben felnőtt poénokat is szeretnének, és ettől aztán egyik se működik. Se nem mocskos, felnőtt komédia, se nem igazán családi film.

Nem látványfilm, de ebben a zsánerben nem is szoktak azok lenni. A színészeknek és a helyzeteknek kellene eladni. Több-kevesebb sikerrel megy is, azt mondanám, próbálkoztak.

Inkább ez, mint a karácsonyos vasmacskás Lohan-film, de továbbra is a Nem férek a bőrödbe és az Apád-anyád idejöjjön, esetleg a Bajos csajok, amiért emlékezni fogok rá.