Még egy lépés, hogy több legjobb film Oscar-nyertest lássak. Ez a film a 30. legjobb film a díj történetében. És még ma is teljesen jól nézhető és értékelhető. Hiába, az ötvenes években nem egy olyan háborús filmet készítettek, amelyek ma is aktuálisak és nézhetők tudnak lenni.
A Híd a Kwai folyón különben filmadaptáció. Egy regény az alapja, és a döbbenetes az, hogy egy vékony kis kötet. Abból faragtak egy közel 3 órás epikus filmet. Miközben nem sok plusz dolog van benne, lényegében a regény szellemiségében forgott a történet. Csak a vége más – itt elég sokan meghalnak, de a híd le lesz rombolva. A regényben Nicholson megakadályozza.
Mert több szintje van a történetnek és a film ezt meg is tudja mutatni. Egyrészt, képet ad arról, hogy a japánok miképpen bántak a foglyaikkal. Igaz történet az alapja, hiszen Burmában így épült a vasút ebben az időszakban. Elég hírhedt is, hogy mennyire belepusztultak és több filmben fel is merült az emléke. Ez a film különben még a visszafogottabbak között van: ugyan látjuk, hogy ássák a sírokat és szóban elmondják, hogy az embertelen körülmények miatt hullanak az emberek, de ezt a film nem mutatja. Ami a vásznon van, az a gördülékeny munka és nem a halálok. Nincs is olyan jelenet, hogy valaki annyira rosszul lesz, hogy belehalna.
A második, hogy kalandfilm is. Shears megszökik a táborból, de majd egy kommandós osztaggal visszatér, hogy lerombolja a hidat. Neki konkrétan kalandjai vannak, és ez a történetszál hozza a filmbe az akciót. A titkos haladás, az úton levő nehézségek, majd a rajtaütés a hídon, ahol Nicholson elköveti a nagy és tragikus vétségét. A film ezzel önbeteljesítő is, mert Shears már a történet elején kijelenti, hogy az a fajta bátorság, ami a tábornokban megvan, sokak halálát okozhatja. Igaza lesz.
Végül, Nicholson története. Aki a nagybetűs brit katona, akinek a becsülete a mindene. Brutális, hogy mennyire félreértelmez dolgokat és néha olyan, mintha tébolyult lenne. A doki ugyan próbálkozik, de képtelen a férfi nézőpontjára hatással lenni. Szavazhatnánk, melyik a top3 bűne. Én biztos feltenném, hogy a saját embereit is kínozza, hogy elkészüljön a híd. Pl. a betegeket is kirángatja dolgozni, vagy éppen elveszi a pihenőjüket, növeli a napi kötelező munkát. Az, ahogy lelkesen dolgozik a hídon, mert komolyan azt képzeli, ezzel bemutat a japánoknak, hogy micsoda teljesítményre képesek az angolok. Nyomorult doki próbálja neki felvezetni, hogy ez az ellenség segítése és inkább akadályozni kellene a munkát, de a férfi fel sem fogja. Neki a szabotázs eszébe sem jut, pedig mindenki abban mesterkedik körötte. Amikor nagy kacsingatással magyarázzák neki, hogy 1 sérültet 4 ép kísért vissza a táborba? Gőze sincs, hogy mi történt és miért a kacsintás. Míg a tisztjei pl. egy rosszul feltett kapocs láttán valakit kitüntetnének, Nicholson trehány munkát lát, amit javítani kell. Még veszélyesebb attól, hogy másokat is megfertőz és tényleg munkára tudja ösztönözni a többieket. Tényleg olyan, mint egy kollaboráns.
A regény nem menti fel, a film azért valamit visszaad neki. A filmben a legvégén rádöbben, mit csinált és megbánja. A regény ezt nem adja meg neki, az lényegesen súlyosabb befejez, mint a filmé.
Dinamikát ad a filmnek, ahogy váltja a helyszínt és a szereplőket. A híd épül, a szökevény katona lassan halad a cél felé, majd a kommandóval jön vissza. Remek pszichés játszmák vannak, Nicholson és Saito között nagyon is.
Látványra, amit abban a korszakban várni lehetett, megkaptuk. Sok ember, dzsungelt idéző környezet, a híd. A katonai akció a végén mai szemmel nem szól akkorát, de a híd összezuhanása azért ma is elég erős zárókép.
Sztárok is bőven szerepelnek benne. Igaz, ma már nem olyan a nevük csengése, de a korszak nagy színészei vitték a hátukon a történetet. William Holden, aki remekül hozta az amerikait, aki egyfajta életművész. Alec Guinness Nicholson kapitánya, akit az ember néha legszívesebben megrázna, hogy fogja már fel, hol van és mit csinálnak.
Összességében ennek a filmnek nem ártott az eltelt lassan 70 év. Ma is élvezhető és értelmes, egyszer sem merült fel bennem, hogy kellene egy feldolgozás, hogy ma is értékelhető legyen.
választanak és egyre többen családosak. Még Alex is belekezd egy hosszabb, stabilnak tűnő párkapcsolatba, noha eddig azzal nagyon volt szerencséje. Már nem csak annyi az életük, hogy versengenek a műtétekért és hajtják magukat a kórházban. Arra ott vannak a fiatalok, akikre különben partnerként is tekintenek. Döbbenetes is valahol, hogy mennyien gabalyodtak össze valakivel a frissek közül. Még Christina is egy tanulóját használta búfelejtőnek...
ha Steve Carell bevállalná a szinkront. Szóval, kicsit keresem az állam, hogy mióta megy ez a mesefolyam és még mindig milyen sikerrel. Mert bizony Gru ezen gonoszkodása is bődületes bevételt hozott. Meg is lep valakit, hogy legközelebb a Minions rész jön? Így engem már nem. De akkor is – a 4. rész? Nem bírom megemészteni.
Még egy, ami bántotta a szemem. Gru baba. Szó se róla, cuki jószág és nagyon az anyja színeit hozza. Csak éppen annyira a Hihetetlen család Furi babáját formázza, hogy elsőre el is gondolkodtam, mit keres itt a Pixar figurája. Ok, némileg túlzok, de nem nagyon. Gru baba képességgel nem bír, Furi igen, de a vörös haj, a nagy élénk
szemek, a mosolygós és a morgós arcuk is hasonló. Értem én, cuki és jópofa, mondják azt is, hogy minden baba egyforma, de ennyire?
Bőven volt mit: a film Nicholas Winton nyomába ered, aki a bejutáshoz szükséges dolgokat kezdi intézni Londonban. A hibátlan úti papírok csak egy dolog, de eleve rendelkezni kellett családdal, aki fogadja a gyereket. Pénzt kellett letenni előlegbe – nem is keveset, amelyet majd a háború után a gyerekek hazaútjára szántak. A filmet elnézve minimális lehetett az a gyerek, aki visszakerült a hazájába a történet után. A kiderülő történetekben inkább az hangzik el, hogy az otthon maradt családtagjaik hogyan haltak meg a gettóban betegen, vagy melyik táborban gázosították el a németek, vagy lőtték agyon egy menetelésben.
gépek visszaküldenek egy terminátort, hogy végezzen Malcolm Lee vezető tudós gépevel, aki a Skynettel felérő MI-t fejlesztett ki. A cél érdekében a doki gyerekei is céltáblába kerülnek, akiket véd egy saját identitását sem ismerő dada, és akik összetalálkoznak és szövetkeznek a terminátort megállítani jött nővel is a jövőből.
A ház mögött ott van Auschwitz, aminek a családfő, Rudolf Höss a vezetője. Néha látjuk, miket tárgyal munkaügyben. Tényszerűen hatékonyságot növel, rendelkezik – mintha tényleg egy szimpla gyárat vezetne csak, és nem érinti meg semmiképpen, hogy ő a halálmester. Konkrétan nem megy le a táborba – egy olyan jelenetet kapunk, amikor fel van hozzá rendelve egy fiatal nő, de hogy mi történik, azt csak abból sejthetjük, hogy a nő lazítani kezdi a ruháját és kiengedi a haját, majd a következő jelenetben Höss intim mosakodást végez, mielőtt hazamenne. Az otthon, ahol partit adnak, kertészkednek, ölelgetik és szeretik egymást. Hedwig és a gyerekek, a személyzet olyanok ott, mintha egy üveggömbben lennének.
Pillanatok alatt túlléptünk azon, hogy Diego szerelme másnak a felesége lett. Mi több, még szimpatizál is az ifjú férjjel. Ármánykodnak a szülők, és kiderült az is, hogy miért érkezik a bérgyilkos az anyjának álcázott nemesasszonnyal. Nekem nagyon olyan érzetem volt, hogy minimum még egy évadot összecsaptak 2-3 részben. Hogy aztán Zorrót átvigyék más helyszínre, ami nem illik hozzá. Zorro New Yorkban? Maradjunk annyiban, hogy meg tudom érteni, miért nem készült 2. évad. Volt benne ötlet, más ez a Zorro, de nem feltétlenül jobb. Ahogy a végére a színészek is kiábrándítottak, annyira egyformának tűntek különféle helyzetekben is.
Kezdett az Only Murders in the Building (s04e01) és szokás szerint ezen tudtam mosolyogni. Nagyon abszurd, ahogy a két öreg szerencsétlenkedik össze-vissza és most a róluk készülő show miatt játszótársakat is kaptak ehhez. A készülő sorozatban mindenkit név játszana, és el is szórakoztak azon, hogy utánozzák egymást, miről beszélgetnek. Azért menet közben arra is rájöttünk, ki az évad hullája, ha még minden más tisztázatlan is. Minden esetre az egykori dolgozó kutya nagy ötlet volt, pláne, amikor kiderült, milyen szakmában ténykedett. A főszereplő trió jött vissza, és azért a nagyobb nevek is visszaköszönnek. Volt Streep jelenet, szinte álomszerűen belibegett egy partira. Más új szereplőt még nem lepleztek le, mert azt azért nem hiszem, hogy a színészek, mint Longoria, rendszeresen színészek lesznek az évadban. Az alaphangulat megvan, a jópofa szerencsétlenkedés, aztán majd meglátjuk, mit építenek belőle.
Végül, Hálaadás az All American Homecoming (s03e07) ezen részében. Konfliktuselvarrás. Az eddig húzott szembenállásokat, a párok közti titkokat vették elő, hogy összecsapjanak, mindenki elmondhassa a félelmét és ezzel visszataláljanak magukhoz. Vagyis, igazán nem mentek előre a cselekménnyel, lelkiztek és erősítették a meglevő párokat. Tudom is díjazni, hogy már nem azzal akarnak bonyolítani, hogy ki kivel kavar. Mivel úgy tudom, ennek a sorozatnak ez a vége, arra már nem is igen van idő. Marad egymás támogatása, kis egyetemi gondok megoldása és a menőség. Mert ez a sorozat nem véletlenül van heti szinten kibeszélve, ki milyen ruhában szerepel a héten. Nehéz is a szegény feketék témát nyomni, már nem is nagyon teszik, amikor mindenki mehetne a divathétre fellépőnek... De ezzel együtt is, ez egy pozitív, megerősíti rész és a barátság istenítése 40 percben.
miért kell neki életében még utoljára arról a bizonyos helyről egy szelet pizza.
jön egy újabb világvége is. Amit meg kell akadályozni, de most az évad rövidsége miatt ezt extrém gyorsan intézik.