A heti részt már jobban meg tudtam emészteni. Igaz, The Regime (s01e02) még mindig kiakasztóbb, mint amit el bírok viselni, de most legalább volt, amin nevettem is. Elena pillanatok alatt került az új testőre hatása alá, és igazítja hozzá a politikát. Némelyik agyament ötlet még vicces is, ahogy a képzett orvos hirtelen a népi gyógyászatba veti minden hitét, mások már kevésbé. A túlzások és a karikatúrához képest is felnagyított elemek most is taszítottak. Az a végén a vérvonalas történet? Nincs változás a kívülről ronda szerkesztett palotával sem, ahogy a kormánytagok ármánykodásával sem. Lehet, itt az lesz a legérdekesebb, hogy a nőn keresztül hogy akarja mindenki a maga pecsenyéjét sütögetni? Plusz, hetente ledöbbenhetek rajta, hogy volt, aki ilyen jeleneteket bevállalt.

Érdekes ponthoz ért a The New Look (s01e07). Dior most nyitja majd az új szalont, és már keresik a tökéletes helyszínt hozzá. Chanel meg a parfümökkel bűvészkedik, hogy Svájcban nyithasson üzletet. Minden eddiginél jobban ki van hangsúlyozva, mennyire más ez a két ember, akiket csak az köt össze, hogy mindketten átírják a divat történetét. Chanel maga csinálta ember, kellően önző, a jég hátán is megél. Benne megvan az a gátlástalanság, ami Diorban nyomokban sem. Mi több, ha nem lennének az emberek, akik Christian mögé állnak és segítik, itt simán úgy látszik, el is bukott volna. Már a befektető oda állította volna, ahova csak akarja. De ez a rész több teret adott Maisie Williamsnek is, aki a haláltáborból hazatérve próbálja hasznossá tenni magát. Ott is lesz még valami titok, majd kiderül, mit kezdenek vele. Továbbra is Binoche benne számomra a legemlékezetesebb, ő tényleg hoz egy olyan jelenséget Chanel bőrébe bújva, akit megjegyez az ember.

Azt se gondoltam volna, hogy a Tokyo Vice (s02e07) eljut oda, hogy azt a jakuza tagok kezdem el sajnálni, akit az első évadban ki nem állhattam. A hatalmi váltás a szervezeten belül nagyon nem jön jól ki neki, és a testvérével nem kicsit szorítják sarokba. Nyomorult kissrác meg nagyon kezd belesüllyedni a mocsokba, észre se veszi, és már tönkre is tették az életét. Érdekel is, hogy azon a történetszálon majd mire lyukadnak ki. Lesz onnan még visszaút? Különben ez egy kitekintő rész volt, megnézhettünk, Jake honnan származik. Azzal meg csak szaporodnak a kérdések, mert egyáltalán nem olyan az otthona, ahonnan menekülnie kellett volna. Szerető szülők, rajongó húg. Talán abban van a válasz, amit majd a húga kérdéseire válaszol. Hogy az unalom miatt menekült innen, neki kellett a kiszámíthatatlanság és a pezsgés. Aztán azért kicsit majd itt elérik a japán szálak, és már készítve van elő a következő nagy összecsapás. Elvben tudni vélem, hova lyukadunk ki, de azért még ebbe nehezen látom bele. Nem segít, hogy Keller történetszálát egyre feleslegesebbnek érzem, és ezzel a családi háttérrel Elgort még inkább fiatalítva van. Minden esetre, minden szálon haladtak kicsit, nár érezhetően elő van készítve a finálé elővezetése.

Texasban visszaváltott a Young Sheldon (s07e04) a szokott felállásra. Vagyis, a német tanulmányi útnak vége, visszatért a család. Most szembesülnek azzal, mi változott, amíg nem voltak itt. Nyomorult Marynek azért fájhatott, hogy mennyire jól elboldogultak nélküle. Nem nagyon haladtunk semerre, poénok se igazán voltak. Így maradt annyi a benyomásom, hogy túl gyorsan lezavarták Németországot, vagy Taylort Missy szálán. Gyors visszarendeződés volt, talán csak Connie kivételével, akinek nem lesz háza egyik részről a másikra.

A mi kis falunk (s08e17) kapcsán már nincs új a nap alatt. Újfent több kis részből jött össze a nagyobb, és igyekeztek legalább 1-1 mondatra minél több szereplőt belenyomni. A poénok is ugyanarra épülnek – Janó és a doktornő, vagy Bazsó üzelmei. A polgármester kapcsán ugyan volt célozgatás, mi alakul közte és Zömbikné között, de meglepne, ha tartósan abból valami kijönne. Nem rosszabb az átlagnál, de nem is kiemelkedő rész.

A Resident Alien (s03e03) kapcsán lassan eljutok oda, hogy minden jobban érdekel, mint Harry szerencsétlenkedései. Kb. mindenki előbb el tud jutni valamilyen megoldáshoz, mint ő. Ott van körötte minden válasz, az emberek, akik kapcsán rájöhetne a szürkék mesterkedéseire, de egyszerűen van rá. Dudik remekül komédiázik, de engem már fáraszt a karakter butasága. Azt várom, a polgármesteréknél mikor esik le a tantusz. De akár a seriffhelyettes is belenyúlhat valamibe, és ott van még Linda Hamilton is, akit most ugyan nem mutattak, de ő is esélyesebben tesz valamit, mint Harry. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megértette az úrlény, amit felfedezni vélt a Yellowstone Parkban. Pedig elvben sokkal intelligensebb, mint az emberek, de ezt egyre jobban meg tudom kérdőjelezni. De nem ez a mélypont, mert ezek bosszantanak kicsit, de azért még elszórakozom a beszólásokon vagy a kisvárosi idiótákon. Az űrlény maszkok, azok viszont megviselnek. Megint volt Harry feje helyén is, és a rész végére jött egy új lény is. Ő madárszerű. Még rondább, mint Harry űrlény alakja. Hát az volt a mélypont.

A Masters of the Air (s01e09) a végére tartogatta a poént. Vagyis, ebben a kisebb film hosszúságú záró részben hangzik el, hogy ők voltak a levegő urai. Mondhatnám azt is, hogy a Luftwaffének erre a részre lett annyi, és a légteret az USA és az angolok uralták Európa felett. Nem is nagyon tettek mást, mint első körben hazaért mindenki. Vagyis, Rosie is ki lett lőve a végére, de a szövetségesek fölé még elvezette a gépet és a szovjetek gyorsan haza is küldték. Ő kapta meg a torokszorító részt is, mert ahogy menten át Lengyelországon, ő látott haláltábort. Mivel ő zsidó szereplő benne, pláne hatott rá. Nem véletlen, hogy amikor az egyik társának később bűntudata van, simán tudja mondani neki, hogy azért, amit ők megtettek másokkal, megérdemlik. A fogolytáborból is szabadultak – volt, aki megszökött, volt, akit felszabadítottak. A végén már nem is volt más küldetésük, mint élelmet szórni a kiéheztetett vidékre. Mindenki már a jövőt tervezte – kaptunk újdonsült apukát, meg friss jegyes vőlegényt is. Stílusosan meg a záróképen hazarepült a század. Igaz, az nem maradt el, hogy megnézzük a végén az eredeti fotókat, és pár sort kiírjanak arról, kivel mi történt később. Egyedül azért volt hiányérzetem, mert voltak olyan fontos mellékszereplők, akik egyszerűen eltűntek, pedig az is érdekelt volna, velük mi lett. De korrekt zárást írtak, lezárva a háborút és a közös kalandokat. Nem ez volt a leglátványosabb vagy a legizgalmasabb rész, de kerek véget adott a szakasz történetének.

Végül, ha nem is új évad, de folytatás. A téli szünet után visszatért az Invincible (s02e05) és jókora vérfürdővel. Mark még fel sem épülhetett teljesen a sokkból, otthon is egy vészhelyzet közepébe csöppent. A Földön, az űrből is eszméletlen veszély jön, és a csatában meg hatalmas vérfürdő lesz. Kétszer is fordult akkorát a gyomrom, amit eddig a The Boys tudott csak produkálni, de most sikerült itt rajzban is megismételni a bravúrt. Már az durva volt, ahogy a magát másoló lányt tucatszor tépték darabokra, de ami a Hangya helyi verziójával történt… Na, ott kezdett ugrálni a gyomrom. Nyilván nem azzal lesz vége a sorozatnak, hogy most mindenkit megölnek, de azért ez brutális. Egyre jobban sajnálom ezeket a szerencsétleneket is. Magánéleti nyomor, bűntudat, meg ezek a brutális csaták is. A történet viszont kerek, ki van találva, és jól meg is vannak rajzolva az akciók. Az már más kérdés, hogy egyre inkább gyomor kell hozzá. Mondjuk, amíg az egyéb és személyes drámákkal többé teszik a sorozatot ilyen kegyetlen akcióhalmaznál, nem fogok panaszkodni. Hiszen volt már olyan sorozat is, amit csak a véres csaták miatt néztem. Ebben meg van más is.

Amiután apa elhagyta egyszer a gyerekeket, most megnézhetjük, milyen, ha az anyáknak jön össze hasonló mutatvány. Nagyon próbálkoztak különben, hogy ne ugyanazt meséljék újra, csak nőkkel, de nem vagyok benne biztos, hogy igazán sikerült volna.

Egyrészt, túlságosan hasonló az alaphelyzet. A szülők az utolsó pillanatban még leszállnak a szerelvényről, ami aztán elindul. Másoknak nem szólhatnak, mert nem akarnak a szülőtárstól beolvasást kapni, hogy egy éve ezért bántják őket, és ők sem voltak jobbak. Szóval, akcióba kezdenek, hogy minden titokban maradjon, de el is rendeződjön. Naná, hogy visszatérő szereplőként felbukkannak olyan alakok is, akiknek az apákkal is akadt ügyük, mint a rendőrök. A gyerekek újfent kalandoznak a vonaton, és megint ott van az a bizonyos kalauz is.

Talán ez az, amiért ez a rész nekem kevésbé tetszett. Az még hihető volt, hogy a gyerekek bujkálnak a jegyvizsgáló elől, aki ráérzett, hogy tilosban járnak. De az, hogy most egy kémtörténetbe kezdik képzelni magukat, és közbe is avatkoznak. Pláne, hogy külső szemlélőként teljesen nyilvánvaló, hogy mennyire félreértik a helyzetet, és megoldás helyett csak bajt kevernek. Most nem mókás volt a gyerekek része, hanem egyszerűen csak fárasztó.

A szülők oldala jobban tetszett, ha azért itt is elengedték a gyeplőt, és olyasmiket is megtettek, amit igaziból nem tudok elképzelni. Mint a helikopter eltérítés. Nem létezik, hogy ezt per vagy valami komolyabb dolog nélkül megússzák, itt meg nem lett semmi következmény.

Fokozva lettek a jellemek is. Paz Vega játssza a hihetőbb anyát, Clarát. Mellé viszont odatették Paz Padilla alakításában a kelekótya Susanát, aki közel áll a dilis jelzőhöz. Bevállalós, felelőtlen, gyerekes. Minden, amit Clara a férjében nem szeretett, benne sokszorosan megvan. Nem is csoda, hogy a volt férj ledöbben, hogy ő nem kellett kísérőnek, de Susana elmehet a csapattal. Közben meg érthető, miért ilyen a nő. Ő hozza a poénokat, ha azok kretének és fárasztók is. Clara magától megakadna, de Susana mindig rákényszeríti a rugalmas gondolkodást, és csak megoldódik minden köröttük.

Az kicsit fura is, hogy a gyerekeken nem nagyon látszott, hogy eltelt némi idő az előző rész fogatása óta. Egyedül Susana fián, aki már korábban is túl nagynak tűnt, hogy szülői felügyelet mellett kelljen utaznia. Most kész fiatalember, és ki is vették azon gyerekek közül, akik a vonaton utaznak.

Ahogy folytatáshoz illik, minden szereplőt visszacsábítottak erre a részre is. Talán az arányokat megkavarták, és most az apák helyett az anyák kapták a több képernyőidőt, de megvannak a másik szereplők is a maguk jeleneteiben.

Most sem látványfilm, és ami látványelem lehetett benne, jobb lenne, ha nem is lett volna. Értem itt a vonaton kialakuló túszdrámát a gyerekekkel, ami nélkül jobban kedveltem volna a filmet. Az megint egy olyan extrém és hihetetlen része a filmnek, ami miatt kizökkentem és azon kezdtem gondolkodni, mennyire kretén ez a film.

Egyszer meg lehetett nézni, nagy baj nincs vele, csak a folytatások szabálya: látványosabban, fokozottabban jelennek meg az első rész elemei, nekem elvitték nagyon a hiteltelen sáv felé a filmet.

Jobb híján ezt a sorozatot találtam, amiben szóba kerül a magyar forradalom és szabadságharc, bár inkább a megtorlás van benne előtérben. És nem is a magyarok benne a lényeg.

Ez a sorozat egy történelmi romantikus sorozat, amire ki kellene írni, amit a The Great is megkapott. Vannak benne igazságmorzsák, de azokat aztán szabadon kezelték és írtak belőle egy saját történetet. Itt fogták Sisi alakját és olyan szinten kiforgatták, hogy nem ismertem rá. Mert hiába máig körötte a romantikus máz, Sisi nem volt egy hősnő. Igen, az nagyon romantikus regényes, ahogy a nővére helyett őt jegyzi el az ifjú császár, de onnantól kezdve jön a lejtmenet. Egy boldogtalan házasság a nőnek, olyan társadalmi elvárásokkal, amiknek nem tud és nem is akar megfelelni, a sok meneküléssel. A szépségének megőrzése az utazásokkal a szenvedélye, mellette rossz anya és feleség, és a császárnéi/királynéi feladatokat is hanyagolta. Egy beteg, depresszív asszony, akit megtört az élet, csak a körötte levő luxus és álmok miatt nem így akarjuk látni.

Ez a sorozat nem is ezt a nőt mutatja. Mintha egy teljesen más személy lenne. Ez a Sisi buja – most komolyan, az a nyitó jelenet, hogy a 15 éves kamaszlány maszturbál? Értem, hogy most divat Sisi újraértelmezése és feminista színeket beletenni, de se a társadalmi helyzetére, se a történelmi személyre nem jellemző, amit itt a szexualitásával műveltek. Itt Ferenc József ’játssza a fejfájóst’ – míg Sisi el nem csábítja, aztán átmennek nyúlba. Itt bámulatosan tudja kezelni, hogy megcsalják, míg neki hűségesnek kell lennie. Mi több, harcol is a férjéért. Amin legjobban ledöbbentem, hogy itt jól kijön az anyósával is, akivel valójában kb. háborúztak egymással. Belefolyik a politikába, nevelheti a gyerekeit – igazából az anyósa nem engedte neki. Nincsenek utazások, menekülés Bécsből és még nyoma sincs annak a szépségkultusznak, ami épült köré már életében.

De nem csak a császárné, Ferenc József is új személyiséget kapott. A császár született hivatalnok volt, aki nagyon szabályszerűen végezte a napi rutint, és ízig-vérig bürokrata volt. Ehhez képest itt egy G.I. Joe Ferenc aktivizálja magát, aki kimegy a frontra és maga küzd az olasz területek megtartásáért. Szabad idejében meg kéjenc nemes, aki bordélyokat látogat, és simán belemegy abba is, hogy amíg a felesége terhes, az anyja küldte lánnyal tartsa fenn aktivitását. De mit is várnánk, amikor a családi rendezvényről, a menyasszonyától megy bordélyba? De lehetne ilyen szempontból Andrássy Gyulát is említeni, aki az évad végére Assassin’s Creed stílusban késeli meg a császárra törő merénylőt a budai várban az erkélyen.

Megjegyzés: most komolyan nem futotta jobb budai várra? Még csak nem is emlékeztet rá.

Történelmi sorozatként is komoly bajok vannak vele. Ha már ma írok róla, akkor csak egy nevet írnék: Arad. Az egy dolog, hogy ide azért kellett, mert az egyik kivégzett felesége megátkozza a császárt, ami majd el is rontja párszor a kedvét. De időben sem stimmel. Itt Aradról megy a császár lánynézőbe. Amikor merényletet követnek el a császár ellen, itt felnagyítva és nagyon drámaian a lánya keresztelőjén késelik meg, majdnem bele is hal.

Egy ponton már igyekeztem is elengedni, hogy azt listázzam, mi minden nem stimmel és nagyon más, mint a történelem. De nehéz, amikor folyton jön egy dolog, ami kibillent az egyensúlyomból, hogy ezt mégis ki gondolta komolyan. Ld. G.I. Joe Ferenc. Egy steampunk romantsy-ként még elmenne, de ez történelmi romantikus akarna lenni…

Ami viszont jó benne: korrekten néz ki a sorozat. Ki van maxolva az eye candy faktor, és a ruhákon sem spóroltak. A magyarországi részeken ugyan erősen fintorogtam, de különben a királyi luxus és a szép belső terek is megvoltak.

Még egy, a magyar szál miatt és a szinkronizálás nehézségei kapcsán. Sisi beszélt magyarul, itt már kamaszként is. Ferenc rá is érez, a magyaroknak bejön, ha a császárné magyarul beszél hozzájuk és a férjét tolmácsolja. Nem kicsit fura, amikor Sisi magyarról, ami ’német’, magyarra vált és kapunk egy akadó, furcsa akcentusú magyart. Annál csak az furább, amikor a magyar nemesek teszik ugyanezt, és hallásra nem változik semmi.

A történelemhez annyira minimális köze van, annyira mese, hogy azon tudnék morogni, de most elengedtem. Kosztümös romantikusként elnéztem.

Ezt én is úgy olvastam, de annyira találó, hogy ezzel kezdem én is: a Trópusi viharban Kirk Lazarus megmondta, hogy nem lehet fullban nyomni a kretént. Akkor nem jön Oscar. Ez a sorozat viszont fullban nyomja, és nem is szeretjük. Én legalábbis biztosan nem.

A történet szerint van egy ausztrál tábornok, aki pár katonáját átküldi egy szigetre, hogy ott egy hercegnő mobiljának tartalmát töröljék. Kimenekítésről aztán nem gondoskodik, a kis csapatot meg elkapják a szerencsétlen lázadók. Az ausztrál katonák meg felfedezik, hogy ezzel beindíthatják a népszerűségüket. Ők kezdenek el tippeket adni a lázadóknak, milyen videókat forgassanak, és szívesen játsszák is a szegény, halálosan rettegő túszok szerepét. Közben persze a lázadó vezér kiakad, hogy mennyire nem érnek semmit el, így kivégezné őket, de erre megint elindul valami agyament szerencsétlenkedés.

Egyszerűen kreténség, ami ebben a sorozatban zajlik. Nem simán paródia, mert nem csak felnagyítják a kliséket, de annyira el is túlozzák, hogy az már zavaró. Most mit mondjak arra, ha a szépfiú katona innen kezd edzővideókat leadni, meg építeni a szexi fogoly katona imázsát? A riporternő, aki a szakmába visszakerülésért ki akarja deríteni az igazat, a Justice vezetéknévre hallgat, mi másra? De van egy katona, aki kb. a Kung-Fu Pandából lett lopva. Vagyis, akinek megrázkódtatást okozott szőke, fehér bőrű létére, hogy az őt felnevelő kínai pár nem a biológiai szülei. Az amerikai katonák rágózása. A terrorista vezér, aki simán összefogja a kezével a szétvágott nyakát.

Az egyetlen jó dolog, hogy legalább rövidek a részek és gyorsan meg lehetett nézni. Olyan szinten buta itt minden, hogy különben kínzásra alkalmas eszköz ez a sorozat maga is. Buták a szereplők, az alaphelyzet és a poénok is. Nem is tudtam nevetni, inkább csak morogtam, hogy megint sokaknak elgurult a gyógyszere és ez lett az eredmény.

Azt meg fel nem fogom, hogy komolyabb mellékszereplőket hogy tudtak ebbe leszerződtetni. Tudom, a pénz nagy úr, de nem feltételezném Susan Sarandonról vagy Sean Pennről, hogy rá vannak szorulva egy ilyen mellékszerepre. Mondjuk, Penn kapta a sorozat egyetlen vicces részét. Amikor azt mondja, őt nehéz megijeszteni, volt már Madonna férje is.

Jellemző az is, hogy nyitva hagyták a végét. Ha akarnák, lehetne folytatni, de jobb lenne, ha mégsem. Bár kétlem, hogy az írásába beleszakadnának. Ez az a sorozat, amiben bármi megtörténhet. Kínos szóviccek, altesti humor és minden kreténség, ami az ember eszébe jut. Szopnak ki mérget intim helyről, rejtőzködnek WC-ben és lesz, aki állatbőrben kommandózik.

Próbálhatok kedves lenni vele, de nem fog sikerülni. Ez simán eléri azt a butaság szintet, ami fárasztó és nem vicces. Az első gondolatra visszatérve: fullban nyomták a kretént.

Már csak azt kell megfejtenem, hogyan bírtam ezt a filmet végignézni. Ha azt hittem, a Marlowe volt szenvedés tegnap, nem voltam felkészülve erre a háborús drámára.

A történet helyszíne Antwerpen. A fiatal Wil most lett rendőr, és az első és legfontosabb parancs, amikor munkába áll, hogy ha a nácik valamit csinálnak, ők játsszák Bálám szamarát, és csak néznek. Mégis, amikor egy náci elkapja Wil-t és társát, hogy egy begyűjtésre kísérjék el, és a begyűjtött zsidó család egy ponton menekülni kezd, a fiúk a család mellé állnak. Kissé szerencsétlenkedve és nem céllal, de Wil megöli a németet. Ezzel máris kész a patthelyzet: ezért a németek nem csak velük, de a családjukkal is simán végeznének. A fiúk hallgatnak, de Wil társának családja meg akar győződni arról, hogy Wil valóban nem lesz árulóvá. Fenyegetnék, de valahogy úgy alakul, hogy Wil belehabarodik a társa nővérébe, és Yvette bevonja a fiatalembert az ellenállás munkájába is. A németek nyomon vannak, ők nyomás alatt és a film tetőpontján tényleg oldalt kell választani. Tudják, hogy az életük a tét és dönteni kell, melyik oldalra állnak.

Nem csak azért nem tetszett a film, mert nem tudtam mit kezdeni a végével. Wil van központi szereplőnek beállítva, és a film végéig igyekszik jót cselekedni. Segít az ellenállásnak, kiad belsős titokat és azt a családot is ő bújtatja, akik miatt az egész történet elindul. De amikor a náci tiszt ott van vele szemben, és mondja, hogy mindent tud – most választhatsz. Feladsz mindenkit vagy az elvek embere maradsz, és megölnek; akkor Wil az életet és a megalkuvást választja. Látjuk, ahogy pakolja fel a zsidó családokat és gyerekeket is a halálba tartó kocsira. Most ebből mit hámozzak ki?

A jó emberek is feladják az elveiket, ha olyan egyszerű a választás, hogy kitartva mellettük biztosan halni kell? Azt akarná a film megértetni, hogy milyen könnyen tud a hatalom kollaboránsokat nevelni? Mert az életért küzdenek, lealjasodnak. Vagyok annyira rossz véleménnyel általánosságban az emberekről, hogy el tudom hinni. Csak éppen filmen nem ezt szerettem volna látni. Az átlagember Wil nyomába lépne, a könnyebb utat és az életet választaná. Csak éppen egy filmben az átlagembert akarom nézni és megérteni? Én nem annyira.

A másik bajom Yvette volt. Elmondani nem tudom, mennyire idegesített az a nő. A viselkedése, az agressziója, az egész habitusa. Meg a színésznő is, az arckifejezéseivel. El nem tudtam képzelni, Wil minek és mikor szeret bele, amikor Yvette kb. végig úgy néz ki, mintha minimum Auschwitzban lenne szigorú tekintetű kápó. A filmben meg ő a jó nő? Nem mintha Wil alakját egy jóképű fiatalember játszaná, de ő nem is úgy van bemutatva, mint egy jó pasi. Yvette viszont jellemezve van azzal, hogy megkívánják és szép nő. Éppen csak nem annak látszik, és nem csak a fizikai adottságai és kora alapján, az egész kisugárzása és a nézése miatt.

Szenvedtem azzal is, hogy nagyon lassan a halad történet, alig szól valamiről. Vagy, pontosabban, azt ragozza túl, hogy mennyire félnek, mennyire nem tudják, mit kellene csinálni. Gyötrődnek csak, azt meg nehezen viselem. Ismételten: emberi, reálisként el tudom fogadni, de egy filmen nem ezt akarom látni.

A külcsín tévés. Leginkább a ruhákkal teremtik meg a korhangulatot, és még a helyszínekkel se vagyunk elkényeztetve. Stúdiós tévéfilmnek néz ki, még csak városi vágóképeket se alkalmaztak.

Remélem, ezzel megvolt a heti mélypont, mert jelen esetben azt lenne nehéz megmondani, hogy lehetett volna ez a film még rosszabb.

Ilyen ritka rossz kritikákat is ritkán látok egy film mellett. Nem is tudom, Liam Neeson mikor nyúlt ennyire mellé utoljára. Mondjuk, én azért annyira nem utáltam, de számomra is messze van a jótól.

Még akkor is, ha én díjaztam, hogy Neeson most egy kiöregedett, de erkölcsös magánnyomozót játszik, nem pedig egy akciópapát, aki a fél stábot laposra veri vagy lövi. Lehet, az a fő baj, hogy ki ez a kiöregedett nyomozó. Philip Marlowe. Ikonikus irodalmi és filmes alak is, és nekem sem ilyen kép élt róla a fejemben, mint amit ez a film szállított.

Ez a Marlowe lassabb és bárhogy igyekeznek is kendőzni, Neeson egészen megfáradva adja elő. Ahogy mellé tették Adewale Akinnuoye-Agbaje-t, simán egy nyugdíjas klubban éreztem magam. Amikor kedélyesen csevegnek, akár a film végén is? Az valami ritka borzalmas.

Aztán, ott van az is, hogy a mellékszereplők se nagyon érzik a zsánert. Diane Kruger kellene legyen a végzet asszonya szereplő benne, de egy téren se brillírozik. Nem tűnik veszélyesnek, még akkor sem, amikor kimutatja a foga fehérjét és bizony megkeveri és lövi a dolgokat a film végére. Kinézetre sem hozta azt a buja szépséget, aki mindenkit levesz a lábáról. Ráfognám arra, hogy ő is öregebb a szerepre, mint kellene, de akkor mit mondjak Jessica Lange kapcsán? Hagyományos értelemben ő kevésbé szép, mint Krueger. Jóval idősebb is, itt egyenesen az anyját játssza a másik nőnek. Mégis, Lange tudta hozni azt, amit egy ilyen filmben a femme fatale kellene, hogy beletegyen. Szép, de éppen annyira veszélyes is, és nem a szabályok szerint játszik. Megégeti a főszereplőt is. Vagyis, nem tudom csak a korra fogni. Egyszerűen nem volt meg a színésznő játékában az a plusz.

Ha már hangulatok. Annyira tévéfilmes a történet, annyira akadozik, hogy az ki is zökkentett a történetből. Van az egészben valami annyira művi, hogy kicsit sem tudtam beleélni magam vagy elhinni a látottakat.

Pedig, a pénzt beletették a dolgokba. Korrekt a szereplőgárda. A ruhákat jól összeválogatták, azok hozták a legjobb színeket és hangulatokat a történetbe. Csak éppen maga a sztori és annak elbeszélése nem működik. A szereplők közül talán csak az egyetlen Francois Arnaud, akinek elhittem a figuráját. Alan Cumming, mint gengsztervezér? Én bírom a színészt, de ki volt az, aki szerint jó ötlet volt neki adva a maffiafőnök szerepét? Még csak az a keménykedés sem volt meg benne, amit a The Good Wife egy-egy részébe bele tudott tenni. Bár, ott inkább az eszével tűnt ki a karaktere és a trükkjeivel, nem azzal a nyers erővel, ami itt kellett volna, és nem is volt meg.

Magát a cselekményt nem akarom túlírni. Adott a szép nő, aki az eltűnt szeretőjét keresi. A magánnyomozó akkor sem áll le, amikor kívülről többen sugalmazzák neki, hogy ne dolgozzon ezen az eseten. Illetve, áruló sem lesz, pedig van, aki külön is fizetne bizonyos csúsztatásokért és információkért. Aztán a végére kiderül, hogy senki sem ártatlan, sokakat átvernek és a jó öreg önzés és mások hátán kapaszkodás célt ér. Annyira kiszámíthatóan noir, csak éppen a film nem az.

Lehet, ez is a gond? Van egy nagyon noir történet, amit tévéfilmes kriminek forgattak le. Egyszerűen nem passzolnak össze, hogy ismételjem kicsit magam.

A heist movie az egyik kedvenc zsánerem. Így ennek a filmnek is lelkesen ültem neki, aztán nagyon gyorsan fordultak visszájára az érzéseim.

Igazság szerint tudom, hogy a valódi és nem mellesleg sikeres rablások nem látványosak. Kis trükkök, szinte észrevétlenek, és nem olyan nagy játszmák, mint Danny Ocean csapatában. Ettől függetlenül az utóbbiakat nézem szívesebben. Ez megtörtént eset alapján készült, és inkább jutott róla eszembe a Kapj el, ha tudsz Leójának trükkje, mint valami elmés átverés.

A filmben mindössze annyit használnak ki, hogy a nagy utalások megerősítéséhez telefonálni kell. Ha azt te irányítod, kinek szól, már mehetnek is a milliók a saját számládra. Kb. mint amit Frank tett a csekkekkel, csak Spielberg sokkal látványosabban és szórakoztatóbban tudott egy egyszerű trükköt is eladni. Ez a film nem kicsit fulladt unalomba.

A nagy balhé napját pedig kiemelték és igyekeztek izgalmasabban elkészíteni, de még az sem lett az igazi. Komolyan nem nagyon lehet azon izgulni, hogy időben fel lehet-e venni a telefont, illetve bedugni a kábelt. Mert itt kb. az volt az izgalom, hogy gyorsan be kellett kötni a készüléket. Igen, erre voltak képesek jelenetet felhúzni. Időben sikerül-e bekötni a telefont.

Az sem tett jót neki, hogy egy ponton elcsavarták olyan irányba, hogy fekete film legyen belőle. A főszereplő már nem azért akarja a balhét, mert meg lehet csinálni és könnyen sok pénzhez jutni, hanem hogy bosszút álljon a rendszeren. Mert ott volt ő, a tehetséges fekete, aztán esélyt sem kapott sosem. Ahogy most itt van a csapata, a fiatal és tehetséges fekete fiatalok, akiknek esélyük sincs feljebb lépni, vagy megkapni, amit a teljesítményük alapján kaphatnának a színük miatt. Amiben persze van igazság – az egyik fiú milliókat ment meg a bankban, zseni szinten számol. Aztán mi lesz a jutalom? A kinevezést egy fehér kapja, neki meg adnak egy olcsó kupont kajára. De akkor sem kellett volna az egész filmet ebben az irányba kilökni: egyszerűen semmit nem bizonyít azzal, ha megcsinálja a balhét. Összekötni a bankrablást a feketék elnyomásával, erőltetett.

A trükk jellegéből adódik, hogy ezt nem is lehet látványfilmként eladni. Kicsit gyakorolni kell a célpontok beszédét, aztán csak telefonálni. Még a személyes játszmákra sem mentek rá, simán és gyorsan indokolták, hogy miért kell mindenkinek pénz. Az álmaiért, a családjuk reménytelensége miatt vagy éppen a saját lábra álláshoz. Itt is éreztem azt benne, hogy a feketék esélyt sem kapnak. Mert mit is csináljon a tehetséges fekete lány, ha az anyja egy olcsó nőcske, aki általában részegre issza magát, pasizik; a számlákat meg fizesse a lánya és nevelje a kisebb féltestvéreit, de azért otthon legyen kaja is, ha néha hazaesik enni. Megvolt az ilyesmik kapcsán is az érzésem, hogy alaposan nyomják a sztereotípiát, amivel éppen a céllal ellentétes hatást érnek el. Meg különben is, a white trash körébe születettnek nem éppen ilyen rossz a helyzete?

Ismerős színész akadt benne, de nem sztár szinten. A főkolompos egyik régi barátját pl. Keesha Sharp játssza, aki a Halálos fegyver sorozatból lehet ismerős – a tévéből, nem a moziból. Mivel nincsenek olyan egyéni történetek, hogy igazán játszhassanak, nem is kell megszakadni senkinek. Ha Sharp példájánál maradunk, neki szép ruhát kellett venni, meg párszor csábosan mosolyogni, egyszer meg főnökösködni. Murtaugh nejeként nagyobb kihívás is volt előtte.

Zárásul, a vége is nagyon idegesít. Ez nem egy olyan ismert eset, hogy mindenki vágja – itt Európában meg pláne -, hogy mi lett az eset vége. A balhé vége megvan, de mi lett az emberekkel? Azt teljesen elfelejti közölni, még egy feliratot is sajnáltak a végére betenni.

Nem szerettem ezt a filmet és nem ragozom tovább. Se drámának, se fekete filmnek, se heist movie-nak nem működik.

Elkezdtem pótolni a kb. másfél kezdett új sorozatokat. Hogy a ragtapasz letépésével kezdjem, a Tokyo Vice (s02e01-06) ezzel az évaddal sem képes belopni magát a szívembe. Papíron teljesen rendben van: elég érdekes az alapötlet és ebbe a sorozatba azért sikerült neveket is szerződtetni. Ansel Elgort az, aki még mindig kilóg a sorból. Túl kölyökképű ehhez a szerepkörhöz, és nem nagyon tudom elhinni neki, hogy ennyire maffiaközeli helyzetekbe keveredik, és egy ilyen szerelmi viszonyba belemegy egy maffia-barátnővel. Pedig Rachel Keller nekem ellenszenves, de ő hiteles ebben a saját lábra álló, nem csak a külsejével boldogulni akaró nő szerepkörben. Az már más kérdés, hogy mennyi olyan döntést hoz, amit nem szívlelek, de róla elhiszem, hogy így boldogul Tokióban. Jake, Elgort karaktere elveszettebb és ártatlanabbnak tűnik. Pedig a színész próbálkozik, csak a tinifilmes külseje itt nem előnye. A történet ráadásul lassan alakul, alig történik valami, és utána is csak lépésben történnek a válaszok. Ennyire steril, lassan kirobbanó jakuza háborút. Még úgy is, hogy ennyi részt összevártam, és egyben néztem, gyakran elkapott, hogy ugrassam a jeleneteket, mert annyira vártam már valami történést, nem csak azon gyötrődést, hogy várjanak tovább vagy valamit tegyenek is. Pedig a külcsín is rendben, korrekten is van filmezve. Egy jól megcsinált sorozat, csak el is untat közben.

Bár ez még a Young Sheldon (s07e03), nem tudom nem megjegyezni, hogy már látni, hogyan építik az újabb spin-off sorozatot. Már tudni, hogy ez a sorozat utolsó évada, de Georgie és kis családja megkapja a külön folytatást. Várom is, mikor költöznek és folynak bele az autók világába, de lehet, hogy ezt az évad végére hagyják. Ez a rész különben a levelezésé volt. Mivel a telefon drága, Mary és George levelezni kezdenek, és mindenki utánozni kezdi őket. Így mindenki megkapja ennek kapcsán a maga fejezetét és humoros helyzetét. Szomorú, hogy a korábban az egyik legjobb szereplőnek, olyan poén jut, hogy nehéz együtt aludni, ha az egyik fél nagyon büdöset ereget, a másik meg elviselhetetlenül horkol. De Sheldon vonatos kalandját sem nevezném lebilincselőnek. Viszont, a levelekkel és a kis családi képekkel valamit visszahoztak abból a kedvességből is, amit ebben a sorozatban szerettem, így minden bajom ellenére ezzel a résszel még ki voltam békülve.

A mi kis falunk (s08e16) kapcsán viszont nem tudok mit hozzátenni. Talán annyit, hogy most megint volt Reviczky, de csak egy szokott poénsorba vitték bele megint. Mikor lesz olyan, hogy a doki és Kati? Ezen a szálon kívül ment tovább a Laci balhé, szokás szerint ők annyira buták, hogy az a rész csak fáj, nem poénos. Illetve, Bazsó edzése helyi nevezetességé vált, ami szintén elég erőltetett volt. Teljesen a szokott ez a rész is, vagyis, a vasárnapi ebéd mellett elkopott a héten is.

A végére értem a Leverage: Redemption (s02e10-13) ezen évadának, és sokkal jobban szeretem az önálló eseteket, mint a múltjukkal kapcsolatosakat. Különösen jó volt az, amiben borították a szokott sémát. Vagyis, az egyik epizódban egy olyan lány lett kiemelve, aki a cégnél dolgozott, rájött dolgokra és rendet akart tenni. A Leverage Team meg hátulról segített neki, vigyázva, hogy semmit ne vegyen ebből észre. Így a csapat csak a háttérben volt benne, és ez jól is sült el. Szimpatikus volt a lány, jót tett, hogy nem Sophiékat kellett premierben látni. Az maradt a végére, mert természetesen arra a nő múltjával kerültek szembe és el kellett mesélnie a teljes történetét annak, hogyan volt egykor hercegné. A semmiből jött új szereplő: a mostohalánya, aki annak ellenére, hogy lady, az egyik legjobb ügynök a műkincstolvajok ellenében – még Parker is a nem hivatalos nemeziseként tartja számon. Irritált is, ahogy felváltva hívták a rendőrségi beosztása vagy a nemesi címe után ladynek. Kár, hogy pont ezt hagyták a végére, mert ez hozta mindazt, amiért már nem élvezem ezt a sorozatot. Nincs specifikáció, mindenki csinál mindent. Nincs okos ügy. Már az erkölcsi fölényt sem adom meg egyértelműen, mert én bizony megértem, a mostani rosszfiú miért tette, amit. Sophie is ugyanolyan bűnös volt, mint a társa, aki kb. 20 évet ült. Most Sophie-nak minden el van nézve, és a másikat utáljuk, amiért ő nem tud így továbblépni? Meg is lepne, ha tudna. A szereplők látványosan öregednek, nincsenek már jó csavarok. Egyszerűen nem értem, hogy lehetett a 3. évadot is berendelni. Nyomorult Harry minden évad végén elköszön, aztán visszakozik újra meg újra. Kb. ilyen a sorozat is – menő helyett szánalomra méltó.

A másik, behozott sorozat a The New Look (s01e01-06) volt. Ez tetszik jobban. Bár nagyon más a Tokyo Vice-hoz képest, az közös bennük, hogy mindkettő nagyon profin össze van rakva. Sztár szereposztás, jól néz ki, komoly munka van mögötte. De ez egy jobb történet. Ok, meg jobban is érdekel a Dior és a Chanel divatházak története és a II. világháború alatti tevékenységek, mint a jakuza lassú belharcai. Az első, hogy van benne egy nagy ötlet, ami mellett még a címet is kissé átverésnek érzem. Mert nem a New Look születését, a Dior-ház feltörését követjük nyomon. A kiindulási ponton Coco Chanel próbál visszatérni, míg a világ Diort ünnepeli. Éppen az egyetemen tart beszédet, amikor rákérdeznek a háború alatti tevékenységére. A film pedig visszapörgeti az időt, és az lesz a nagy trükkje, hogy ellentétként mindig ott van egymással párhuzamosan Dior és Chanel. Christian felvállaltan egy olyan szabászatban tervezett, ahol kiszolgáltak náci feleségeket is. Dior maga is ment ki estélyre, hogy egy barátnőre igazítsa a ruhát a náci bál közben. Chanel viszont bezárta az üzletét és nem tervezett a németeknek. Viszont, Dior családja keményen benne volt az ellenállásban, ő is tudva erről, ha olyan aktívan nem is vett részt, mint a húga. Chanel viszont német szeretőt tartott, és egy ponton náci segítséggel szabadult volna meg zsidó társtulajdonosaitól. Ahogy egymás mellett van a két ember története, úgy van egymás mellett a látszat és a valóság is. Két külön történet ez, amiket a divat köt össze. Mert ez nem csak Dior sorozata, legalább annyira Chanel is. Ráadásul Juliette Binoche durván köröket ver Ben Mendelssohn alakítására. Nagyon más a két alak habitusa, de nem csak erről van szó. Az egyiknek jelenléte van, uralja a jeleneteit, Dior esetében ő simán eltűnne a sarokban, ha nem ő lenne a fókuszban. Még egy, aztán a színészeket elengedem. Angolul nézem, és nem tudok mit kezdeni a hangjátékokkal. Mendelssohn Diorja kb. beszédhibásnak hangzik. Tényleg így beszélt? John Malkovich Lelong szerepében meg olyan, mintha akcentussal beszélne. Ez még inkább zavar, mint a selypítés. A sorozat különben jól néz ki – már csak a ruhák miatt elnézném, van benne korszellem.

Kis lépésekkel halad űrlényünk terve a Resident Alien (s03e02) új részében. Most inkább komédia volt, mint tényleges haladás. Harry és Asta kémkedésbe kezdtek, amiből csúnya bukta lett, meg egy érdekes alien csapda képe. Eszembe is jutott a kocka, csak itt elég volt kihúzni a konnektorból. Nem is mondok semmit, ezen nevetni kell, nem komolyan venni. Talán az a baj, hogy annyi a szerencsétlenkedés és a komoly dolgok figyelmen kívül hagyása, hogy az már az agyamra megy. Harry körül kb. minden második embert elraboltak és vizsgáltak a szürkék, neki meg semmi nem esett még le. Annyi nyom van, annyi mindent lehetne csinálni, ők meg csak szerencsétlenkednek. Igen, így jönnek a vicces helyzetek, de ezzel együtt a bosszankodás is. Amikor arról beszélnek, mennyire kudarcok ők maguk is? Sajnos, nagyon tudtam rajta bólogatni. Nyilván nem fog komolyodni a sorozat, legfeljebb majd Linda Hamilton alakja keményít be. Kiderül majd. Addig meg bosszankodom azon, hogy mennyire utálom, amikor a polgármester fia szemével látjuk Harry-t, mert ilyenkor előkerül az űrlény maszk. Az meg most is ronda, mint eddig is.

A Masters of the Air (s01e07-08) részeit szívesen osztom be tematika szerint. Nem adtak nekik címeket, de sűrűn lehetne. A 7. számomra leginkább a kvótáról szólt. Ahogy már elhangzott, a hazatérés feltétele a 25 túlélt bevetés. Rosie eléri, de akkor szabályt változtatnak: megemelik 30-ra. Közben meg azt látják, hogy egyre fiatalabb és tapasztalatlan újoncok jönnek, és egy-egy bevetésen iszonyatos veszteségeik vannak. Rosie nem hazudtolja meg magát, ő újrasoroztatja magát, nem hagyja cserben a társait. Közben majd vezetői szerepet kap, és ő ott van emberek mellett. Nem véletlen, hogy amikor a D-nap előtt magát kiütő tervező kiüti magát, Rosie van mellette, amikor felébred. Ahogy korábban Buck volt a vezér, a foglyok közt marad az is, a században Rosie lép a helyére, és szerintem még jobban is csinálja. A szakmában profi, nagyon emberséges és rajta nem lóg egy Bucky, aki egyre jobban tud irritálni. A 8. meg az Egyéb harcterek. Az a D-nap rész is, de sokkal izgalmasabb benne, hogy kitérnek, mások és más hadszíntereken hogyan állnak helyt. A cserfes, konferencián megismert lány, aki a franciákhoz jár át rendszeresen, és közvetít az ellenállás felé. A fekete pilóták, akiket simán elküldenek öngyilkos bevetésekre, és maguk is jól tudják, hogy mennyire nem egyenlően bánnak velük. Az egyik legkifejezőbb jelenet volt, amikor közölték, ha elvégzik a küldetést, esélyük sincs hazarepülni, nincs elég benzin. A válasz: ugorjanak ki, és olvadjanak be a helyiek közé. Az a röhögés, ami spontán kiszakad belőlük… A fogolytáborokba is belesünk, és meg is kell jegyezni, hogy azért velük egész emberségesen bántak. Hol van ez attól, ami a munkatáborokban folyt… Ezek a részek nem a légi csatákra koncentráltak, a D-nap is annyira vérszegényen lett bemutatva, hogy az leírhatatlan. De az emberi drámák jók, és simán megvannak a kedvenc szereplőim is.

A végére egy új sorozat, ezzel le se maradtam. Viszont, nem véletlenül hagytam a végére a The Regime (s01e01) nyitányát. Már most azon gondolkodom, hogy ezt kaszálom és nem fogom nézni. Nem dráma, nem is komédia, ez szatíra és azokat nem szeretem. Itt rendszeresen fogtam a fejem, hogy nem hiszem el a látottakat és utálom az egész történetet. Az egyetlen, ami miatt kitartok, hogy az HBO nagyon brutális szereposztással készítette a sorozatot. A főszereplő diktátor Kate Winslet, aki porfin hozza ezt a neurotikus, idegbajos diktátort. A mellé beosztott, simán PTSD-ben szenvedő katona Matthias Schoenaerts alakításában jelenik meg, és az a beszéd tőle a végén, azért átszenvedtem a részt. De a történet tragikus és rossz nézni. Nem tudok azon nevetni, hogy Elena a fél részben méreti a páraszintet, légfertőzéstől rettegve, egy ponton még el is barikádozza magát meg hermetikusan zárt rekeszben cipelgetik. A külcsín többségében remek. A diktátor olyan ruhatárat kapott, ami magáért beszél. A lakberendezőre sincs panasz. A palota tűnik kívülről CGI munkának, az viszont borzalmasan néz ki. 3 részt szoktam adni egy sorozatnak, annyit ez is fog kapni, de jelenleg csak a színészek miatt érdekel, a történet nem jön be.

Nem is tudom, mi ijeszt meg jobban. Hogy valakinek eszébe jutottak olyan szellemek, amelyek robotokat tartanak megszállás alatt, vagy hogy Matthew Lillard már simán el tudja játszani Elizabeth Lail apját. Bármelyik is, ebben a filmben mindkettőt megkaptam.

A film különben egy küszködő fiatal, Mike kálváriája. Megárvult, és neki kellene felnevelnie a problémás kishúgát. Különben nem igazán derül ki, mi a gyerek baja. Először azt hittem, skizofrén vagy az autizmus határán áll, de tulajdonképpen csak magába zárkózott, hogy a gyászát valamiképpen feldolgozza. Nem is nagyon értettem a betegség vonalat azon túl, hogy azzal adtak egy muníciót a nagynénjüknek, aki át akarta venni a gyerekfelügyeletet. Állítólag az állami támogatásért, ami megint fura. Kétlem, hogy olyan jól fizetnének, ha Mike-nak soha nem volt pénze semmire, meg a legpócsékabb munkákat is kész elvállalni, hogy bevétele legyen. Mindegy, nem ez a lényeg. De már mutatja, mennyire nincs átgondolva a film.

Mike új munkája egy bezárt pizzéria, ami annak idején robot állatokkal és figurákkal reklámozta magát és a vevőtérbe is betették őket. Ezek a robotok kezdenek el furán viselkedni, és fokozódik a helyzet, amikor majd Mike Abby-t is magával viszi. A környéken dolgozó rendőr, Vanessa igyekszik figyelmeztetni őket, de eszükbe nem jutna az, ami a végére kiderül a robotokról meg a pizzéria múltjáról.

Nem paródiát forgattak, de nem is tudom a filmet horrorként komolyan venni. Ahhoz túl röhejes dolgok vannak benne, plusz ott van az a sok logikai hiba, amit már elkezdtem fejtegetni. Ha már látta az ember a filmet, még többet is lehet találni, de annyira spoileres nem leszek. A  lényeg, hogy ijeszteni akarnak, Blumhoouse horrorral van dolgunk, de maga a történet annyi téren vérzik, hogy a film kivérzik tőlük. (Az elveszett testvéres szál is, egy katasztrófa teljes egészében.)

Plusz, lehetne a látványon is fintorogni. A legijesztőbb az a filmben, hogy valaki komolyan gondolta, hogy ilyen ijesztő robotok gyerekbarátok lehetnek, és bevonzzák majd a pizzériába a családokat. Pont olyanok, mintha eleve horrorfilm kellékeknek készültek volna. Ez olyan dolog, mint az, hogy el nem tudom képzelni azt sem, hogy ki akarna egy olyan bűnronda babát a polcra tenni, mint Annabelle.

Ezzel már el is árultam, hogy a látvány nem nyerte el a tetszésem. Igazán horror elem sincs benne, bár azt nem bánom, hogy nem olyan trancsírozós filmet kaptunk, amelyben a robotok szedik szét az emberi testeket. Max a becsomagolt hullákat látjuk, annál véresebb elem nincs benne. A feszültséggel egy fokkal jobban sikerült eljátszani, hogy mi is zajlik a pizzázóban és Mike mire kap észbe. Nehezen ment neki, mit ne mondjak.

Akkor, karakterek és színészek. A szereplők a filmben butácskák, egyszerűek és rájuk is igaz, amit a történetre. Ha tényleg belegondolsz, mit és miért csinálnak, akkor komoly bajok vannak a történeteikkel. Mike, aki nonstop nem hagyja magát rendesen aludni? Nyomorultamnak minimum kórházi kezelés kellene már. Vanessa mégis hogyan lett rendőr? De mindegy is. Nem kell belegondolni.

A színészekre meg azt mondanám, az egyszer futottak már kategória. Mindenki ismerős, volt már olyan filmjük/sorozatuk, amiért meg lehetett jegyezni őket. De sztárnak egyiket se mondanám. Ebben a filmben meg se kellett erőltetni magukat.

Ha az agyam kikapcsolom, egyszer meg lehetett nézni, de amint elkezdem szálazni, szétesik. Butább ez a film még annál is, amit egy szellemek robotokat szállnak meg alapó horrornál várnék.

Szépen nem tudom megfogalmazni, így inkább tömör leszek. Ez a film nem tudott lekötni. Néha nem is értettem, hogy min megy a feszültségkeltés. Tény, hogy a napóleoni háborúkban pl. jobban kiismerem magam, mint a XX. század második felében, ami itt segített volna, de sűrűn kedvem volt Google keresést indítani, hogy értsem is, éppen mikor min töprengenek és tétováznak.

A film Golda Meir, Izrael miniszterének egy korszakát mutatja be. Az asszony titokban a rákkal küzd, de az ország érdekében semmit nem mutathat ki. Háborúba keverednek Egyiptommal, és épen ki kellene keveredni belőle. Én meg elvesztettem a fonalat, hogy mi is van. Annyi lejött, hogy rá kellett venni az amerikaiakat, hogy segítsenek. De hogy miképpen kötöttek békeszerződést, még most sem értem. A filmből kb. az jött le, hogy az arabok minden téren nyerésre állnak, és sorra verték az izraeli erőket vagy ütős csapdákat állítottak nekik.

Azt még értettem, hogy Golda miképpen játszmázott Kissingerrel, de különben elveszett a film. Nekem kimaradt, ahogy fordult a hadi helyzet és rendeződött a helyzet.

Igaz, a filmben azt is nyomatékosították, hogy Goldát a saját országa nem feltétlenül ismerte el, és ezeket a tetteit sem értékelik. Míg a világ számára hős lett, otthon bírálták. DE amit célul kitűzött, elérte, és a betegségnek sem adta meg magát. Egy politikai hős portréját festettek meg.

 Helen Mirrenben meg is találták a színésznőt, aki el tudta játszani az asszony arcait. A kemény vezetőt, az erős asszonyt és az elrejtett ingásokat. Mást nem is nagyon tudtam megjegyezni mellette, Kissinger kapcsán is maximum annyi maradt meg bennem, hogy ezért a pár mondatért kár volt Schreibert leszerződtetni.

A film tömény dráma, lassabb a tempó, és érezhetően alapismeretekre épít. Nekem az nem igen volt, szenvedtem is a filmmel. Olyan érzésem volt, hogy kimaradtak dolgok. Amiket a történelemből kellene tudnom.

Nem is látványfilm hiába zajlik a háború. Nem a csatatéren járunk, legfeljebb rádión keresztül halljuk, ahogy az izraeli erőket kivégzik. Drámaként így ütősebb, látványelem viszont nem jutott.

Kb. ennyi maradt meg a filmből. Drámának karcsú, de bármi más nem illik rá. Nem háborús film - ok, talán a politikai történetet még elfogadnám, de az simán bemehet a dráma alá.