Haladtam tovább a The Wilds részekkel (s02e03-04).

Továbbra is vegyíti a 3 oldalt: a fiúk kezdik a túlélő kiképzést és egymás megismerését, a lányok nem nagyon haladnak semerre, csak érzelegnek – míg a jelenben Leah akcióba lendül és szervezkedik a vezetőség ellen.

A lányok múltbeli része egyre érdektelenebb. Szépen elvannak, és szülinapi bulit rendeznek, meg érzelmileg erősödnek. A szerelmi szál már nyomasztóan sok is – pláne, hogy milyen döntéseket hoznak egyesek miatta.

A fiúknál hozzák azt, amit az első évadban láttunk a lányoknál. Raf után más is megkapja a maga részét, és jönnek a visszaemlékezős részek, amit hiányoltam már korábban. Fel is tudnak dobni nehéz témákat, hiszen most pl. bántalmazó családfőt és elszegényedett fekte családot kaptunk. Nem is csoda, hogy úgy robbant ki az agresszió, ahogy itt a fiúkból. A 4. rész végével azonban nem nagyon tudtam mit kezdeni – az mi? Ahogy kezdetkor beharangozták, hogy szexuális zaklatás jön, valami durvábbat vártam. Ráadásul azt sem értem, mi hozta ki azt a támadást ebben a formában?

A jelenben meg húzzák a határvonalakat, játszmák indulnak – itt érdekesebb, hova jutunk, annyira alapoznak. De ez már az évad fele, szóval, gyorsítani kell a tempón.

Külcsín, helyszín, színészek, semmi új. Talán annyi, hogy a jaguáron lehetett látni, hogy nem éppen olyan sorozat, amire volt pénz bőven. Talán csak egyszer tűnik fel, éjszaka, gyorsan el is kapják a képet. Különben csak halljuk.

A kezdeti lelkesedésem már kopik, de még leköt. De jobb lenne, ha a lányok története is érdekesebb lenne, kevesebb lelki nyavalyával.

A Chicago Med (s07e20) érezhetően készül a zárásra, és elkezdett olyan konfliktusokat behozni, amelyeket lehet vinni tovább – a hosszan húzott szálak némelyikét pedig zárják.

Dean ármánykodása, hogy vezető maradhasson – kifejezetten szánalmas volt, díjaztam, hogy végre zárják. Azzal még küzdök is, hogy ez a férfi pozitív vagy negatív szereplő. Most próbálják vinni a jobb oldal felé, de korábban nem egy megosztó döntése volt, vagy előítélete és az sem volt túl szimpatikus, amit a barátjával tett.

Maggie és a lánya kapcsolata az évad során egyre stabilabb lett, és most jön az a pont, amivel drámázhatnak majd a jövő évadban. A lányban felmerült, hogy szeretné azt is tudni, ki az apja. Pont olyasmi, amit lehet nyújtani. Meg nagyon szappanfaktor is.

Crockett és Pamela kapcsolatát is elvitték egy nyugvópontra, hogy a végére adjanak nekik egy drámát. Remeg a nő keze – keveredhetnek az érzelmek, mert a nő barátjaként Crockett nem feltétlenül úgy dönthet, mint orvosként.

De alapvetően ez van a legtöbb kapcsolattal: eljutottak egy nyugvópontra, és most keresnek valamit, amivel fel lehet dobni. Ezek némelyike érdekes is lehet, más kevésbé, de sok benne a szappan. Az a szerencse, hogy pár kivételtől eltekintve szimpatikus és jó emberek sorsát követi, 7 évad után már érdekel, mi lesz velük. (Egy orvos meg nem úgy öregszik ki a szakmából, mint egy tűzoltó, ami nagyon tud zavarni a Fire-ben.)

Amit sajnálok: kiemelt szál lett Dylan románca a beépített rendőrrel. Értem, hogy akarnak ezzel izgalmat hozni a sorozatba, de egyre inkább azt érzem, engem nem tud érdekelni, hogy a férfi mikor gondolkodik orvosként, mikor rendőrként. Ha van új szereplő, akiket nem bírok, az ő és a barátnője. Van esély, hogy a maffia kilövi őket? Reménykedem. Biztosan valami ilyesmi lesz a vége, meghal-e XY a maffia miatt.

Még két rész van vissza, de a PD-re kellene rászánnom magam, azzal vagyok nagyon lemaradva…

Egy újabb sorozat, amit el is olvashattunk – eredetileg regény –, de filmen is láthattuk már a figurát. Nem is rossz filmen, sztárszereposztással. The Lincoln Lawyer – mit tud a fentiek után a sorozat?

A történet az említettek ismerőinek ismerős lesz. Mickey Haller elszánt és jó védőügyvéd, aki nagy ügyet kap. A milliomos technikai zseni, Trevor Elliot állítólag megölte a hűtlen feleségét a szeretőjével együtt. Mickey egyedi alakja a jogi világnak – pl. nincs irodája, azért is Lincoln Lawyer, mert az autójából intézi az ügyeket.

Az ad egy pluszt színt, hogy itt Mickey egy gyógyult függő, aki másfél év után tér vissza egy megörökölt praxisba. Összeszedi az embereit, akadnak újak is – mint a sofőrje. Az elején még több kisebb ügy után is rohan, aztán teljesen középpontba kerül az Elliot-eset. Nyomoznak, készülnek a tárgyalásra és látjuk a bíróságon történteket is. Mindkét irány érdekes: ahogy pillanatok alatt kitalál valamit a bíróságon, alkut köt, gyorsan átlát mindent. Az Elliot-esetben meg stratégiát készít, módszeresen halad és jut el a célhoz.

Elég sűrűn van jogi sorozat hiányom, ez kicsit most segített ezen. Van ugyan magánéleti szál, és kiemelt mellékszereplő Cisco, Haller nyomozója, akinek szintén követjük a ténykedését, de alapvetően a bíróságokon járunk, vagy az ügyön dolgoznak irodában/autóban. Krimi is, de jogi krimi és kifejezetten jól sikerültek a tárgyalótermi jelenetek is.

Ha már emlegettem a magánéleti szálakat: szerencsére nem volt sok. Jelzés értékűen, árnyalja vele a szereplőket, de nem a szerelmi drámára teszi a súlyt. Talán csak azért van kis hiányérzetem, mert a regények miatt tudom, hogy Harry Bosch és Mickey Haller féltestvérek. Amikor ezt tisztázzák, ők igyekeznek családdá alakulni, dolgoznak is együtt és a lányaik össze is barátkoznak. A két sorozat – a Bosch és a Lincoln Lawyer azonban teljesen más világban mozog. Van egy jelenet, amikor Mickey kimondja, hogy négy ember van, akiért bármire képes lenne. A két volt neje, a lánya és nem derül ki, a negyedik ki. Ez mozgatja az agyam. Az emlékeim szerint itt még nem tud a testvéréről, de azért motoszkál a fejemben…

A szereplők működtek, a szereposztás is jól sikerült. Manuel Garcia-Rulfo karakteres Haller lett, és a két volt nej is telitalálat. Talán Lorna (Becki Newton) pörgése, életvidám figurája tetszett jobban, egészen más színeket tudott ő hozni, mint a munkamániás, hivatásában mélyen hívő, komolyabb Maggie (Neve Campbell). A gyenge szál Hayley, Mickey és Maggie lánya, de szerencsére nagyon kevés jelenetben tűnik fel. Simán ő a leggyengébb a stábban – a színésznő is, a karakter is. Előzetesen és látatlanban Christopher Gorham szerződtetése nem tetszett, de jól hozta a figuráját. Nem idézte fel bennem azt a kémes sorozatot, ahol szintén technikai embert játszott – Kettős ügynök, talán…

Látványra is rendben volt a film. Megvannak a fő helyszínek, de sok a váltás és mozgásban vannak a szereplők. Mivel Maggie is dolgozik egy eseten, és azt is követhetjük, egy sokkal ijesztőbb Los Angeles is feltűnik, mint a milliomosok világa, ahol Mickey ténykedett.

Elég izgalmas, volt meglepetés – hangulatos kis sorozat lett. Könnyedebb, mint a Bosch, de azért érezni, hogy egy univerzumba tartoznak. Mivel más csatorna készíti őket, a kettő összekötése csak vágyálom egyelőre, és még második évados berendelés sincs, de talán lesz. Addig meg ránézek, a Perry Mason mikor jön a második évaddal, ha már ügyvédek…

Nagyon hamar beugrott róla egy másik film: Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. A Szerelmi taktikák sok mindent hoz onnan, bár szerencsére nem egyezik a kettő története. Az ismerős panelek ellenére élvezhető maradt ez a film is.

Itt van egy divattervező blogger és egy reklámszakember, akik nem hisznek a szerelemben. A nő, Asli egy barátnője rossz élménye után köt fogadást, hogy magába bolondít egy férfit a taktikákkal, amiket a blogon is megoszt. A férfi, Kerem nagyon könnyen hódít, az egyéjszakás kalandok királya. Ő arra köt fogadást, hogy nem csak ez megy neki, rá tud venni egy nőt, hogy beleszeressen és nem csak egy éjjelre. Egy rendezvényen Kerem számára kiválasztják alanynak Aslit, és megindul a játszma.

Az valahol poén, hogy a film minden romantikus klisét eléjük pakol, hogy egymásba szeressenek. A véletlen találkozások sorozata, amit mindkettő a másik mesterkedésének hisz, pedig tényleg ennyire adott nekik minden. Az, ahogy adnák magukat a dolgok, nagyon könnyen átcsúszhatna az egész egy romantikus csöpögésbe, de a taktikákkal mindig manipulálnak, módosítanak a helyzeteken. Sikeresen el is veszik az érzelgős romantikus hangulatot.

Jó a dinamikája, szerettem a humorát. Egyszerre tud tipikus romantikus komédia lenni, de fekete tükre is azoknak. Talán jobban is élveztem, amikor befolyásolni akarják a másikat és játszmáznak, mint amikor már kezdenek rájönni, hogy ez már nem játék és az érzelmek egyre igazabbak. Itt pontosan megvan az a pont, mindkét fél esetében, amikor feladja a taktikákat, és elkezdenek igazán megnyílni. Ezzel együtt is gyorsnak érzem, ahogy váltanak és szerelembe esnek, de romantikus film. Határidőkkel. Nem lehetett elnyújtani.

Bár, nem az a leginkább meredek benne. Amikor minden kiderül és sebeket okoznak egymásnak. Vártam a nagy gesztust, valamit, ami indokolja, hogy meg tudnak bocsátani. De úgy tűnik, itt elég a szerelem, hogy ne számítson semmi más. Mit számít pár rossz nap és érzés, amit a másik okozott, ha együtt is lehetnének és boldogan? Lecsapottnak érzem a végét az előzményekhez képest.

Török film, ez a helyszíneken vehető észre, amúgy simán hozza a romkom világszintet. Az meg, hogy pl. szép vágóképeket látunk ismert turistalátványosságokról, egyáltalán nem zavart. Még szépnek is találtam, én szeretem az ilyen szempontból képeslap filmeket. Akkor pláne, ha élőben is láttam már, de így sem rossz, hogy csak képen és most filmen láttam őket.

Ki kell még emelni, hogy az eye candy faktor mellett a ruhák, amire még odafigyeltek. Asli nem véletlenül divattervező, odafigyeltek, milyen ruhákat adnak a színésznőre. Sokféle ruhát visel, szinte minden jelenetben másik van rajta. Akad egy-egy kifejezetten csinos és látványos, akad furább összeállítás is. Kerem esetében meg a kiegészítőkkel játszott – pl. milyen napszemüveg van rajta az adott jelenetben. (Ennek tekintetében különösen lehangoló az unalmas, ronda reklámkép.)

Egy estére kellemes kikapcsolódás volt – pláne, hogy a török volta miatt előítéletem is volt, hála a soha véget nem érő, és messziről került török szappanoperáknak.

Az Amazon folytatta a The Wilds történetét, vagyis, már nézhető a 2. évad elejétől végéig. Az elsőt szerettem, így kicsit csúszva, de nekiálltam ennek is.

Mit lehet elmondani két rész után?

Ami biztos, hogy nőtt a helyszínek száma, bár elég erős a gyanúm, hogy abból kettő igazából egy. A lányok már a létesítményben vannak, folynak a meghallgatások. Mesélik tovább a történetet, mi történt velük a lakatlan szigeten. A fiúk is itt vannak, ők is mesélik a maguk történetét. Csak ők kevesebbet voltak kint, azért lehet, hogy nekik a kezdet az, ami a lányoknak már féltáv. A két lakatlan sziget, az tűnik azonosnak. Pl. Leah elég megszállottan keres egy csapóajtót, ahol Norah-t látta az első évad végén. A fiúk simán megtalálják az övéket. Ugyanaz? Tehát: zajlanak az események a kihallgatóban és a 2 vagy 1 lakatlan szigeten a visszaemlékezésekből.

Jó dinamikát ad neki, hogy három fázisban zajlanak az események. A lányok, a rutinos szigetlakók és a fiúk, akik még csak barátkoznak a helyzettel. Nagyon másként zajlanak az események, még a korábbi kezdetekhez képest is. Ami jó, nem ugyanazt nézem fiúkkal, így érdekesebb. Leah leleplező hadjárata a jelenben, az talán kevésbé érdekes egyelőre, de majd meglátjuk, mi lesz belőle.

Ami hiányzott: a korábbi életre visszanézés. A lányok valamiképpen sérültek voltak, és korábban minden részben visszanéztünk a zuhanás előtti életükre. A fiúk kapcsán ki van emelve Raf, az ő múltjába bele lehetett nézni, de a többiek még nagyon üresek. Ami elsőre látszik és eddig csak klisé: van a sikeres sportoló, az emós, a nagyszájú. De sokat mond, hogy még a neveiket sem tudom.

Látványra tudja azt, amit az első évad. Kevés helyszín, de azt kihasználják. A dráma is inkább érzelmi, mint akció a szigeten. Sokat beszélgetnek, külsőből levenni, mikor vannak a jelenhez képest.

Minden fontos szereplő visszajött, plusz itt vannak a fiúk is. Ahogy az első évadnál, itt sem ismert színészek tűnnek fel, de legalább nem jut eszembe róluk, hogy huszonévesen játszanak kamaszokat.

Egyelőre érdekel, hova lyukadnak ki – az már most működik, hogy vannak előre utalások, amelyek húzzák a sztorit, hogy mi is lesz.

Volt egy kis meglepetés, amikor a heti nézős sorozataim néztem a hétvégén. Nekem most esett le, hogy a múlt heti részt évadzárónak is gondolták A séfben. Hát… Nem érződött annak. Ahogy látom, nem lett igazi siker nálunk a széria, most várom is, hogy ugyanarra a sorsra jut-e, mint a Rém rendes család Budapesten.

De, ami még nem évadzárás. A mi kis falunk (s06e17) kapcsán bejönni látszik, amitől féltem. Elment Teca, jött a doktornő és id. Janó nagyon nem mondott le arról, hogy a fiát letérítse a papi pályáról. Az új terve azért nem semmi: beköltözteti albérlőként magukhoz a nőt. Mondjuk, azért meg lennék lepve, ha a püspök unokahúga miatt váltana János atya… De ahogy mondtam, a felekezet a legnagyobb baj. Inkább az lehetne az öreg baja, miért katolikusok – ha evangélikusnak keresztelteti a gyerekét, lehetne unokája is…

Mellette végre pontot tettek a megcsalós félreértések végére. Még rátettek egy lapáttal, és kicsiben megmutatták, milyen könnyen félre tudják érteni egymást. Az a humor, ami nagyon a sorozaté, de ezt legalább olyan szereplők kapták, akiket bírok.

Laci és Saci meg a postás néni történetét inkább hagyjuk. Nekem inkább az volt vicces, ahogy a háttérben nevetgélt rajtuk Viki.

Külcsín, színészek, hangulat – minden a szokott. Tudom, mindig írom, de ez a sorozat fixen hoz egy szintet, ami szerintem nem magas, de azt tudja.

Pepe (s01e08-09) életében jönnek a nők. Mariann férjhez megy, tőle el kell köszönni. Az a rész elég szerencsétlenre is sikerült, legjobb volt gyorsan letudni. Az a szint, amit akár évadzárónak is el tudtam volna képzelni. Jön össze új pár, volt esküvő és megható pillanat, az étterem sínen van – a végén meg belebegtetnek egy új szereplőt, akivel lehet folytatni.

A történet már nem tud lekötni, de hangulata még van. A mediterrán életérzést próbálják csöpögtetni, és most egész jól sikerült is nekik. Az biztos, hogy szép helyszínen vannak és a vágóképek alapból adnak egy pluszt. Nem véletlen, hogy a Duna mellett volt a lagzi és Dóri is a vizet használja csábításra.

Ezzel át is lépek a 9. epizódra, mert feltűnt egy visszatérő elem, ami nem jó a karakternek. Dóri ledobta a ruháit és fürdőzni kezdett a Dunában fehérneműben – most meg az új bikinijét mutogatta Gábornak nem is titkoltan azzal a céllal, hogy elcsábítsa. Miközben eddig azt hangsúlyozták, hogy eltökélt szakács a lány, most inkább az van kiemelve, hogy jó nő. Ezzel leépítettnek érzem az alakját – nagyon nem lesz jó, ha csak Gábor dekoratív csaja lesz.

De, a nagy téma, hogy visszajött Franciska, és kezdenek felszínre jönni a titkok, ki kinek kicsodája igazából. Kissé túlpörgetett dráma ez már, pár rész alatt nagyon rá lehetett unni.

Ami eladta, bár van benne fárasztó elem is, hogy titokban megnyitják a teraszt a helyieknek és hogyan szereznek pénzt, hogy Gábornak se tűnjön fel, mit csinálnak. Elit és átlag megint összecsap, és ahogy ebben a sorozatban mindig is volt, a végére lesz konszenzus és mindenki boldog lesz.

Végül, amit leginkább várok a heti nézősöknél: Balthazar (s04e06). Hoznak humort egy forgatócsoporttal, akiket Balthazar nagyon arra vezet, amerre csak akarja. Teljesen úgy adja elő, mintha a főnöke bulizós, szabályokat megszegő, alkalmatlan nőszemély lenne. Közben meg egy ügyön is dolgoznak – sorozatgyilkos, régi baleset és egy szörnyű tette, ami kísért. Van megint megkapó csavar, nem egy szokványos megoldásnál lyukadnak ki.

Ugyan a lelki trauma még elnyomás alatt van, érezni, hogy haladunk a megoldás felé. Már közel vagyunk ahhoz, hogy Camille titka is kiderüljön – szerintem az a kamaszfiú az elhagyott fia. Ugyanakkor hamarosan megszületik a baba, és a dokinak döntést kell róla hoznia. A halott neje szelleme már bedobta, hogy örökbe adás lesz, de valahogy nem nézem ki a dokiból, hogy eldobja a gyerekét, még ha az is az anyja, aki.

Már egyéb konfliktusokat is varrnak el, ami elég közhelyes tud lenni. Eddy és Fatime románca túl könnyen zökken vissza, ahogy az is nagyon kényelmes, ahogy Balthazar a leleplező botrányos dokumentumfilmet visszatekeri családi történetté, ami nem árt senkinek.

De jól van megírva, megvan a horog, ami összeköti a részeket – és igen, nem tetszik minden benne, de az lenne a fura, ha tetszene.

Rövid leszek, mert akciófilmről túl sokat nem tudok írni. Ez nem igazán az a zsáner, ami megmozgatja a fantáziám.

A cselekmény: adott egy veterán, akit egy bűnöző nevelt fel és a mostohatestvére maga is bűnöző lett. Sikeres bankrabló. Amikor Will feleségének műtétjét nem fizeti a biztosító, Danny lenne, akitől kölcsön kérne. Pénzt nem kap, de munkát igen: legyen a sofőr a következő, még aznap lezajló bankrablásnál. A dolgok azonban elszabadulnak, és Will - Danny egy haldokló rendőrrel egy mentőben kötnek ki, amivel igyekeznek elszökni, míg a túszul ejtett mentős a rendőrt igyekszik életben tartani.

Nem valami agyas sztori, ez gondolom látszik. már kapásból az agyament, hogy Will besétál, aztán szinte azonnal mennek is bankot rabolni? De vannak még benne ilyenek. Ha sikerül az agyat kicsit lekapcsolni, azért nézhető, de ez nagyon nem az a film, amit át kellene gondolni. (A végére ez különösen igaz - onnantól, hogy a kartell megjön, a maradék ész is elszáll.)

Tele van autós üldözéssel, amiben az lenne a pláne, hogy a rendőrök mindenféle spéci autóval a mentőt üldözik, és Will annyira jó sofőr, hogy mindig ő kerekedik felül. De ez az, amit nem tudok eldönteni, milyen volt. Az autós üldözés engem untat - a Halálos iramban filmek ugrottak be, bár ez talán kevésbé fizikát meghazudtoló, mint azok a filmek. Bár, nem olyan sokkal...

Nekem jobban bejöttek az orvosi vészhelyzetek, ha itt is áll, hogy az agyat le kell kapcsolni. Will ezerrel menekül a rendőrök elől, kunsztokat kell csinálnia, közben meg veszik le a vérét nem is egyszer? Néha már vártam, mikor ájul el. Néha úgy is tűnt, hogy rosszul van - filmes csoda, hogy végig talpon tud maradni.

A történet tehát nem izmos, végig az akció adja el. Will és Danny kapcsolata is annyival le van tudva, hogy testvérekként nőttek fel és más emberek lettek, de a kötődés még megvan. Ennyi - egy-egy szereplő elmondásából derül ki, hogy Danny milyen zseniális bűnöző, vagy Will mennyire hősies katona volt. Ezekkel nem lettek mélyebben a szereplők. Hiába kapott elég erős szereposztást a film.

Döntően pozitívak a kritikák, akciófilmnek szerintem is korrekt, bár azért láttam már jobb Michael Bay filmet is. 

Nézzük, mitől is köszöntem el a héten.

Kiderült, hogy a Bull nem csak a 6. évadra, de az egész sorozatra véget ért. Mi több, szerintem nem is csak dupla sorozatzáró rész volt, de tripla. Ugyan a 20. epizód nem része annak az ügynek, amit a dupla zárásban oldanak meg a tárgyaláson, de előkészítette, hogy Bull végleg el fog köszönni. Miért is néztük volna a nagy pillanatokat, és miért is lett volna másért kimondva, hogy Jason Bull életében már a lánya és a felesége a legfonotsabbak?

De, akkor az utolsó rész. Miután az ügyfél az előző végén bevallotta Bullnak, hogy bűnös, mi több, korábban meggyilkolt egy lányt, akit már 10 éve eltűntként keresnek a szülei, dokink meghasonlott. Nem jelenthette fel az ügyfelét, őriznie kellett a titkát, miközben legszívesebben megölte volna. Így trükközni kezdenek, hogy az igazság mégiscsak nyerjen.

Megint egymáson vannak a rétegek, amelyek miatt rég fintorgok: nem szakemberként, magánemberként gondolkozik. Azért nem bírja ezt elviselni, mert maga is lányos apa, és ő tudja, mit érezne, ha Astriddal történne valami hasonló. Végig azon vitatkoznak a részben, hogy miért nem mondhatják simán el az igazat? Ha tudják, hogy az ügyfél bűnös. Chuck képviseli a jogrendszert: ez is része a folyamatnak. A védőügyvéd köteles védeni az ügyfelét, attól függetlenül, ártatlan vagy sem. Nagyon kényelmes is volt eddig a sorozatban, hogy mindig a jó oldalon állhattak. Talán egyszer fordult elő, hogy Bull felmérte, erkölcsileg a negatív oldal bérelné fel, erre átszerződött a másik félhez. 

Bár ez a jogetika adott valami pluszt, a pszichológia megint nulla. A trükközés a tárgyalás érvénytelenítésére nagyon béna, és ahogy szaladgáltak össze-vissza... rossz volt nézni.

Az ügy tehát nem nyűgözött le, bár jobb volt, mint sok másik az évadban. A végén meg természetesen ott van az elköszönés, egyesével mindenkitől, hogy aztán Bull hazasétáljon, most már végérvényesen. Mert milyen megoldást talál? Valamit, ami a karrierjének véget vet.

(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy Bull nem ügyvéd. Emlékeim szerint volt olyan rész, ahol pont azt játszotta ki, hogy rá nem vonatkozik az ügyvéd - ügyfél titoktartás, mert nem jogász.)

Vagyis, sok tekintetben ugyanolyan betegségekkel szenved a rész, mint a korábbiak. Jó is elköszönni, mert bőven 2, talán 3 évaddal hosszabb lett ez a sorozat, mint amíg még tényleg nézős volt.

Az All American és alsorozata még folytatódni fog, így ott inkább újabb konfliktusokat és irányokat vezettek fel, amelyekkel majd lehet tovább haladni. Ezek némelyike rendben volt, mások azért erőltetettek és jutott egy-egy drámai pillanat is a részre.

Spencer és a fiúk megvívták a bajnoki meccset, miközben mindenkinek jutott valami szerelmi szál is. Jordan megtette a nagy vallomást Layla felé, és most futott a lány után. Spencer és Liv meg küszködnek, és az is a nagy nyitott kérdés, hogy ennyi volt-e, vagy még próbálnak küzdeni egymásért.  De volt itt lánykérés, végleges szakítás is többek között.

Jót tett a résznek, hogy tényleg focistak is, nem csak beszélgettek a sportról. Így visszaköszönt, hogy ez miért is sportsorozat. Annyi igazi drámát nem, legfeljebb szappant tud hozni, hogy teljesen lecseréljék vele a sportot.

Továbbra is tartom, hogy a színészeknek eye candy szerepük inkább van, mint valódi színészi. Daniel Ezra, aki 4 évad után is ugyanolyan arccal játszik minden. Kb. ugyanúgy nézett ki, amikor végre összejött Livvel, mint most, hogy a szakítás réme lebeg felettük, de bármilyen más helyzetet is emlíhetnék. Bántóan nincs mimikája, és elvileg ő a főszereplő, de az ő történetszálai és jelenetei a majdnem legrosszabbak. (Igen, Coop, akit leginkább nem bírok, csak azért nem az övé az utolsó hely.)

Az idei szakállnövesztést már szidtam egyszer, most egy más külsőséget emelnék ki. A nyakláncok. Rémesen idegesít, amikor a férfi szereplők nyakában lóg egy vastag lánc. Focisták, futnak és edzenek, minek hozzá olyan ékszer?

Ettől függetelnül guilty pleasure sorozatnak még elmegy, bár messze nem Spencer, akinek a sorsa érdekel. Jordan és Liv, Layla, vagyis a többiek.

A Homecoming is ugyanúgy, elvarr egy-egy szálat, hogy felvezesse az újabb történeteket.

Simone nem került be a legjobb hatba, így már átjelentkezésen gondolkozik más egyetemre. Nem sejtheti, hogy Thea milyen sérüléssel küzd és ennek milyen következményei lesznek. Ez az, ami nagyon műbalhé felé viszi el az eseményeket: amit Thea rendez a rész végére, az annyira béna és rossz volt nézni, hogy komolyan fájlalni fogom, ha ezt kezdik el majd tovább ragozni a 2. évad elején.

A szerelmi szálakat ebben is nyitva hagyják. Ugyan Simone most szingli, de nem véletlen, hogy Thea annyira ki van rá akadva. Szerintem nem is annyira a sport, mint a ki nem mondott féltékenysége miatt a barátja miatt. De majd meglátjuk, a készítők merre viszik tovább a történetük.

A Bringston megmentése projekt lezárul, és azzal kapcsolatban is lesz változás a 2. évadra. Változik az igazgató, és valószínűleg ezzel az egyetem profilja is. Kényelmes húzás lesz ez a megoldás, de lehetett sejteni, hogy 1 rész alatt ennél jobbra nem fog telni.

Sport - tenisz is volt, bár csak említve. A fiúknak viszont megvolt a nagy baseball összecsapás. Nem éppen izgalmas, mert a személyes dráma volt fontos belőle, nem a sport. Damon pipa az új edzőre, aki JR apja. Aki miatt a kis Damon örökbe lett adva. Lesz is jó nagy pofon, amikor Damon meglátja a DNS teszt eredményeit és rá kell jönnie, hogy Raymond edző hogyan tette tönkre a családjukat. Az tényleg meglepő húzás volt, és súlya is lett, amit kihoztak belőle.

Most is feltűnő volt, hogy ebben a sorozatban mennyire divatoznak. Talán az alapsorozatban vannak a helyesebb színészek, de ebben vannak a jobb ruhák. Nem először merengek azon, hogy egyetemistaként hogyan van ilyen ruhatáruk? Pláne, hogy a szegény afroamerikaiak helyzete visszatérő téma. Nem éppen hiteles ilyen körülmények közepette.

Ugyanakkor ez is heti nézős guilty pleasure sorozatnak elmegy - kis dráma, több szappan, némi sport.

Bár az első évad vége kissé a kedvem szegte, azért érdekelt, merre halad Philip sorsa. Hogy fog megint egy éles túszdrámába keveredni?

Az első rész után komolyan voltak is kétségeim, hogy ezt meg akarom-e nézni. Nagyon nem tetszett, ahogy Philip összejött a pszichiáterével, hajót javít meg csak úgy van. Szó sincs róla, hogy visszamenne dolgozni, éppen ellenkezőleg, felmondani készül.

De akkor jön a múltjából egy arc, aki bajban van. June, akinek a szülei menekültként érkeztek meg az országba, és el nem tudják képzelni, hogy a lányuk miért akar harcolni Szíriáért és egy másik rezsimért. A lány pedig harcolt, és olyasmit is hozott magával, amiért vadásznak rá. Mire Philip észbe kap, már az elrabolt June megmentésén dolgozik, miközben az emberrablók kínjukban egy hajónyi embert túszul ejtenek, csak June-t kézre kerítsék valahogy.

Nagyon más a felállás. Philip most nem az osztag élén áll, hanem egy a túszok között. Kicsit olyan, mint az Úszó erőd, azzal a különbséggel, hogy Philip nem olyan szuperkatona, aki mindenkit lever pár mozdulattal. De így is megvannak a húzásai, a trükkjei és elkezdődik a játszma.

Komolyabb dolgokat feszegetnek, az egész helyzettel és az európai beavatkozással, hatalmi viszonyokkal. Az sem véletlen, hogy a sorozat fő gonoszai az oroszok lettek. De ami legjobban megfogott benne, az személyes. June állásfoglalása, aki azt mondja, csak a beszéd nem old meg semmit. Ő pedig hű az elveihez, és cselekszik. Ha ehhez az kell, hogy katonának álljon és a zsarnok rezsim ellen gépfegyverrel harcoljon, akkor azt teszi.

Talán azért is, mert nem tetszenek Philip döntései, inkább June volt a sorozat szíve. Az nagyon tiszteletre, talán csodálatra méltó is, ahogy hű az elveihez és tényleg dolgozik is a megoldáson.

A sorozat mozgatja a szereplőit, és miközben a túszejtőkkel megy a játszma, sokkal inkább akciósorozat, mint a korábbi évad, azért megvilágít életutakat és karaktereket. Mint a testvérpár, ahol a báty a megszállott vallási fanatikus, míg a befolyásolható öccse puliként követi.

Krimiből annyi maradt, hogy a túsztárgyaló egység - már Philip nélkül - nyomozgat és próbálják felmérni, kikkel tárgyalnak, milyen oldalon áll June. A semminél több, de már annyira sem vezető szál, mint korábban.

Egyszer érdekes, annyira látványos is, hogy könnyen nézhető legyen, de nem ugrott szintet a sorozat. Nekem talán az első évad tetszett jobban, de nálam számít az is, hogy Beate nagyon nem volt szimpatikus.

Most döbbenetesnek tartom, hogy a beharangozó alapján ez engem még érdekelt is. Adott egy fiatal, helyes lány, akit elrabolnak. Egy házaspár kezei közé kerül, akik babákat gyártanak. Vagyis, mossák a lányok agyát, amíg nem engedelmeskednek mindennek, és el nem adhatják őket. Most azonban egy olyan lányt sikerül elrabolni, aki nem törik meg...

Mi rossz lehetne egy ilyesmi thrillerbe? Hát, itt van példa.

Az indokolatlan, máskor indokolt erőszak még ok. Azt meg tudom érteni, hogy a lány, akit éppen meg akarnak erőszakolni, küzd minden erejével és kiharap egy darabot a támadója arcából. Azzal sincs bajom, hogy a féltékeny feleség levágja a lány egy lábujját, mert nem tetszik neki, ahogy a férje ránéz. Bár azt nehezen hiszem el, hogy nyomorult lányokkal nézetett felvételek tényleg tudnak agyat mosni, legyenek bármilyen erőszakosak is, de még ezt is hajlandó vagyok lenyelni. Pedig tényleg nem hiszem, hogy ha párszor levetítik erőszakos és szexuális videók mellé a feliratot, hogy a 'Rabszolgaság jó. Legyél rabszolga. A szex jó.' akkor valaki máris programozható szexbaba lesz.

Viszont, itt az erőszak mellett van egy csomó indokolatlan és ízléstelen, sok esetben tabudöntő szexuális tartalom, amibe tényleg csak azt tudom belelátni, hogy polgárpukkasztanak. A menekülő lány ledobja a ruháit, hogy az utcán pucéran sétáljon? A lány némi kínzás után boldogan szexel több pózban a kínzójával, miközben annak felesége egy pengével vagdossa a láttukra a karját? A kínzó felesége egyszer csak rámászik a lányra, nagyobb a pénisze, mint a férjének és ő is meg akarja erőszakolni a lányt, akit egészen addig kínzott és vert? Tudnék még példákat, de szerintem a lényeg lejött. Már nem is thriller szint ez, hanem egy rossz light pornó. A vérfertőzésen át a nem éppen édes hármasig van itt minden.

Van még egy vonala, ami még agyzsibbasztóbb, mint a fentiek. Heinrich betegesen és eltúlozva valami drogot nyom magába, és a készítők mutatják, ahogy ő lát és néha megcsillan, ami igazából van. Ő azt képzeli, hogy valami isteni lénnyé alakul, de csak meghülyül teljesen és vannak látomások, víziók meg értelmetlen elméletek. A beteg, ami a legjobb jelző. Most minek nevezzem, amikor a férfi fél arca leszakad, a neje tűzőgéppel rögzíti vissza valahogy a fejéhez, ő meg azt képzeli, hogy az isteni erejével meggyógyította magát és már felsőbb lény?

De az elrabolt lánynak is van valami kattanása. Azt már meg sem próbáltam megérteni.

Véres, erőszakos, tele szexuális tartalommal és zavaró képsorokkal. Úgy filmezve, hogy a látottakon túl is zavaró legyen nézni, és a beletett számítógépes elemek is borzalmasak. Az a bohócfej, amihez Heinrich néha beszél? Mintha 'Az' nagyon béna verziója lenne, és mit is keres itt?

Számomra borzalmas volt az egész, a történet és a karakterek, és semmi értelmet nem is láttam benne. Sajnálom, hogy láttam, és igyekszem törölni az emlékeim közül is.

Gyilkos szobát és lakást is ismerünk már bőven. Most kapunk egy újabbat, ez a 203-as szoba. De mi vár itt minket?

Elsőre semmi különös. Szépen felújítva, bútorozva, és az egész helyszínnek hangulata van. Csak aztán kiderül, hogy a falban van egy lyuk, amivel nem lehet mit kezdeni. Ha betömöd? Mintha soha nem is lett volna benne semmi. Valamit elé akasztanál? A szög nem fogja bírni, leesik és darabokra törik minden. A két beköltöző lány egyike meg hordani kezdi a medált, amit a lyukban talált. Ő egyre különösebben viselkedik, a másik lány meg egyre biztosabb benne, hogy itt valami nem stimmel. Szerencsére újságírónak tanul, ahogy a srác is, aki itt megtetszik neki, és együtt nyomozni kezdenek.

Látszik, már ennyiből, hogy sok ismerős panel benne van. De mi pluszt tud nyújtani? Nem egy átlagos szellem, aki itt áldozatokra les. Ez a vonal még tetszett is volna, más, ha lett volna normális indoklás hozzá. Nekem nagyon nem ok, hogy egy kelta istennőt csak úgy bezárnak egy amerikai város random épületének üvegablakába. Minek és kinek volt ez jó? Folyamatosan gondoskodni kellett áldozatról, és nem úgy tűnt, hogy bármi járt volna érte cserébe. De, ismétlem, már az alap: minek lenne tükörbe zárva az istennő?

Nem szerettem a lányok közti lelki drámát sem. Kim lelkiismeret-furdalást igyekszik mulasztani, Izzy meg elnyomja a traumákat, míg bele nem csöppennek ebbe a természetfeletti helyzetbe. De semmi nincs kibontva, megbeszélve. Pedig akadna trauma a lányok között is…

Annál már csak azt utáltam jobban, amikor Ian arra a sorsra jut, amire és mi a barátnője reakciója? Terít rá egy takarót, aztán mintha nem is ismerték volna egymást korábban? Értem én, kellett egy szimpatikus szereplő halála is, de akkor miért lett ennyire súlytalan az egész? (És mi is ölte meg?)

Valahogy nem áll össze a történet veleje. Morrigan lelkeket gyűjt, ennek az eszköze a medál. Az áldozatok öngyilkosok lesznek. De képes másokkal is végezni, Ian is így végzi. Akkor most kinek a lelke kell és miért úgy gyilkol, ahogy?

Fel is adom, nem olyan film, ahol válaszok és logika lenne. Van helyette borzongatás és korhatáros horror. Nem túl látványos, de nem is nézhetetlen – sokkal rosszabbat is láttam már. Az meg csak az én agybajom, hogy a madárfóbia mellett a hollókkal való kísértés nekem ijesztő, ha nem is esnek neki a szereplőknek, csak néha felbukkannak és talán kétszer átrepül egy a szobán. Nem egy Madarak, szerencsémre. Ha nem lenne madáriszonyom, nem találnám ijesztőnek.

A szereplők sem nyertek meg, már maguk a színészek sem voltak szimpatikusak. Izzy és Kim végig egy ellentétpár, és másként, de egyformán zavart mindkettő lány. Két véglet: a bulis meg a túlzottan komoly. Egyik sem nyerő. Pláne, ha a színésznők inkább külső alapján lettek válogatva.

Egyszer elment, de már szinte annak is sok volt. Ha az agyat sikerül nézés közben lekapcsolni, jobb szórakozás, de értelmes történet és elbeszélést várva csak csalódás.