Minden napra egy film

Minden napra egy film

Hasadék

2022. február 04. - BBerni86

Szülőföldre visszatérő, hátrahagyottakkal szembenéző.

Bálint megcsinálta, ami csak nagyon keveseknek sikerült. Orvos fia volt, maga is orvosnak készült, és olyan tehetséges volt, hogy Romániából kapott ösztöndíjat Angliába. Haza sem jött, később Budapesten csinált karriert, nősült meg és várják a feleségével első gyermekük születését. Ám az apja halála miatt kénytelen visszatérni a régi életébe. A legnagyobb gondja, hogy mit kezdjen balkézről született fiával. Simon egy nyári románc eredménye hasadek.jpgvolt, akit ő nem is akart, az abortuszt is fizette volna, de a nő meg akarta tartani a kicsit. A halála után Bálint apja vette gondjaiba a fiút, de már ő sincs és senki nem akarja vállalni a gyámságot. A 17 éves fiú tehetséges dobos, de rossz társaságba keveredett. Egy olyan férfi rángatja madzagon, aki meg akarja szerezni Bálint földjeit és ezért bármire kész.

Egy okos cím sokat dob számomra egy történeten. Ennek ez megvolt. A Hasadék ugyanis több szinten megvan a történetben. Egyrészt, ott van fizikailag. A hegyen, amin majd át is kell kelnie a szereplőknek, ha életben akarnak maradni. De hasadék van Bálint régi és mostani élete között is. Hasadék van közte és a fia között. Hasadék van két életmód között.

Mi a gond? Itt minden a dráma felé hajlik. Olyan nyomasztó nézni, hogy mivel alapból nem voltam valami fényes hangulatban, a végére szinte halálvágyam lett. Az egyéni történetek, az egésznek a színvilága is lök a depresszió karjaiba.

Bár Bálint budapesti életéről nem sokat tudunk meg, az erdélyi körülmények rémesek minden téren. Van egy fiú, aki tudja is, hogy az apja nem akarta és ellenséges is vele. Milyen más lenne: nem is ismeri. Bálint elvágta a szálakat és most is az lenne az első reakciója. Az ittenieknek nincsenek kilátásai, szinte nyomorognak és bűnöznek. Rossz nézni, ahogy az emberek és az épületeik is kinéznek. Erdélyben nagyon szép tájak vannak – nos, ez a film nem fogja ezeket bemutatni.

A magánéletükben is csak a nyomor dől rájuk. Ha Simont nézem, most ő van hasonló helyzetben, mint egykor az apja, csak még kevesebb kilátással – ő nem egy olyan tehetség, akinek bárki is adna kiutat innen. Plusz 17 évesen ejtette teherbe a barátnőjét, itt a lány is elvetetné, csak pénz kellene rá. Még valami, amin fogtam a fejem. Ugyan nem tudom az árakat, de túlzásnak érzem, hogy elkérnek érte 2000 eurót. A nagyapa halála sem baleset. A rosszarcúak nem riadnak vissza az erőszaktól. A jó barát halálos beteg. Soroljam még?

Lassan is építkezik a film. Időnként bedobnak valami meglepő fordulatot, pl. hogyan halt meg igazából a nagyapa, vagy Simon barátnőjének terhessége – de még azokkal együtt is el lehet rajta aludni.

A balladai homályát akár szeretni is lehetne, de most nem volt hozzá semmi hangulatom. Olyasmiket meg nem is értettem, hogy mi az alapja a birtok körüli vitának. Az tiszta, hogy most Bálint tulajdona. Miért akarják elvenni tőle? Milyen múltbeli történet van itt? De különben is igaz a filmre, hogy egyes témákat sokáig lebegtet, aztán a végére vagy kiderül még valami, vagy nem.

Ha több kedvem lesz drámát nézni, lehet, kap még egy esélyt, mert most leginkább azt vártam, mikor lesz már vége. Mert még hosszú is, bár sok minden nem történt benne.

 

Hasadék – 5/2 más hangulatban talán jobban értékelem, de most hosszúnak is, fárasztónak is érzem.

München

Kémkedő, béketárgyalásos, igazságot felfedni próbáló.

Hugh és Paul régi barátok, akik az oxfordi évek alatt lettek elválaszthatatlanok. Még akkor is, ha a politikában nem egyeztek a nézeteik. A nácik felemelkedése volt az időszak, amikor a barátság meg is szakadt. Paul büszke németként várta, hogy Hitler visszaadja az ország régi dicsőségét. Hugh nem értett egyet vele, ahogy a barátnője,munchen.jpg Lena sem. Paul mindkettőtől elszakadt. 1938-ban mindketten a magas politika köreiben mozognak. Paul szeméről már lehullt a hályog, és amikor Chamberlain Münchenbe érkezik béketárgyalásra Hitlerrel és Mussolinivel, eléri, hogy Hugh is a miniszter kíséretében lehessen. Fontos iratokat akar átadni neki. Bizonyítja, hogy Hitler mindenkit csak hiteget a békével, háborús tervei vannak és meg kell állítani. Ha az angolok segítenek, még a hadsereget is megpróbálnák lázadásra bírni. Hugh szembesül azzal, mért és mennyit változott a barátja, és igyekszik segíteni neki.

Két dolog is van, ami miatt kevésbé tudott lekötni a film. Az egyik, hogy pontosan tudom, mi lett a béketárgyalások eredménye. Ezt pontosan tanítják történelemből: a Birodalom miként harapott egyre nagyobbat a környező országokból, hogyan szegett meg korábbi egyezményeket, és a nagyhatalmak milyen messze elmentek, hogy megmaradjon a béke.

Mondjuk, ezt is álszentnek érzem. Ok, nekik megmarad a béke. Anglia messze van Németországtól. De mi van azokkal, akiket így magukra hagynak? Utólag már csak azért is okosabbak vagyunk, mert tudjuk, hiába adták a karjuk is a kisujj után, az sem volt elég.

Ezért is van egy nézet a filmben, amivel nem tudok azonosulni. Úgy van szövegezve, mintha azzal, hogy Chamberlain aláírta a békét, kért egy szándéknyilatkozatot, azzal hozzájárult volna, hogy később hadba lépjenek az amerikaiak, és időt nyert a felkészülésre. Csak éppen azt is tanultam történelemből, hogy a villámháború annyira felkészületlenül érte Európát, hogy mire feleszméltek, már német terület volt fél Európa. Az amerikaiak meg nem akartak háborúzni, ha nincs Pearl Harbour, nem lépnek be. Mit számított nekik egy szándéknyilatkozat a békéről… Így nem is kicsit érzem hamisnak a film üzenetét.

Azt fogja meg, hogy Chamberlain mennyire jó szándékkal volt tele és magyarázza, miért volt annyira a béke mellett. Igen, utólag könnyű okosnak lenni. Ausztria mellől más a nézőpontunk is, mintha angolok lennénk, a csatornán túl. Ezt is tudom, de akkor is megvan az érzetem, hogy ez a film kimosdatná az angol politikust, aki még időben léphetett volna. Mert szerintem is, abban az évben nem a Nyugat készült fel, hanem a nácik a hódításra.

Mellette kicsit kémfilm is próbál lenni, de olyan vérszegény módon, hogy rossz volt nézni. Egy-két papírlapot adogatnak egymásnak, meg dugdosnak a WC mögött vagy a ruhájukba. Ha van nagyobb terv, már hamvában holt. Annál már az is izgalmasabb, hogy a két fiatalember barátsága hogyan alakul, és mi volt az a pont, amiért Paul kiábrándul Hitler birodalmából. Személyes drámának jobban működött, mint kémfilmnek. (Bár valószínűsítem, hogy ez inkább visszaadja a kémkedést, mint bármelyik James Bond.)

Amit lehetett, azt külcsínbe és a színészekkel megpróbálták beletenni. Egész jó kritikái is vannak a filmnek. Jeremy Irons végtelenül szerethető alaknak mutatja a miniszterelnököt, miközben csillant valamit abból is, amit a Borgiák pápájaként játszott egy-egy pillanatra. George MacKay már rutinosan hozza az átlag katonát, aki olyan helyzetbe keveredik, amikor helyt kell állnia. Niewöhner meg nagyon küzd, hogy ne a tinifilmes szerepei miatt emlékezzünk rá. Most pl. bevállalt egy brutális szemüveget érte.

A helyszínek, a belső terek, a müncheni hangulatok is mind megvannak.

Végül, amit már emlegettem. A másik ok, amiért nem tudott megfogni a film. Olvastam a Harris-regényt, amiből készült. Már azzal is ugyanaz volt a bajom, mint a filmmel. Nagyon nem tudok azonosulni azzal, hogy bármi jót lássak a béke aláírásában.

 

München – 5/3 a kivitel rendben, a történetnek is igyekeztek ívet adni, de a végső üzenet nekem nem jött át.

All of us are dead

1. évad

Zombis, túlélésért küzdő, középiskolás, vírust megfékezni próbáló.all_of_us_are_dead.jpg

A Hyosan középiskolában már szinte mindennapos a zaklatás és egy banda többeket terrorizál, zsarol és kiközösít. Az iskola biológia tanára korábban gyógyszerészeti cégnél volt kutató, és családapaként azzal szembesül, hogy a fia már öngyilkos akar lenni, annyira kikészítik az iskolában. Segíteni akar, így azzal a vegyülettel kezd el dolgozni, amit abban a halálfélelmet leküzdő egérben találni meg, amelyik visszatámad a macskára. A szer azonban nem várt hatást produkál: a fia gyilkos szörnnyé válik, zombivá, aki harapással terjeszti a vírust. Hiába próbálja meg megfékezni a vírust a kitörése előtt, elég pár diáknak megsérülnie és egy mentőnek elindulnia az egyik sérülttel, hogy a város pillanatok alatt halálos harcmezővé változzon. Miközben a katonaság igyekszik ellenszert találni, néhány diák az iskolában rejtőzve próbál túlélni.

Újabb koreai sorozat – úgy tűnik, jól állnak nekik a sötétebb tónusok. Horror, gyilkosságok, vérengzés. A téma és a vírus különben nagyon emlékeztet egy korábbi sikerre, a Vonat Buszánban koncepciójára. Annyira, hogy még a sorozatba is az egyik gyerek szájába adták, hogy úgy érzi magát, mintha abban a filmben lenne.

A film gyorsan eljut abba a pontba, hogy mindenütt ott vannak a zombik és túlélni lehetetlenségnek tűnik. Erre a cím is réerősített: én azt is vártam miatta, hogy a sorozat végén győznek a zombik és a hagyományos emberi lét ideje lejárt.

Mozgalmas és tele van akció jelenetekkel. Mivel több fontos szereplő van, akik külön utakon járnak, az is hozzájárul a pörgős cselekményvezetéshez, hogy folyamatosan váltják a nézőpontokat és a helyszíneket, és mindenki halálos veszélyekkel néz szembe. Van itt fontos információval menekülő, de minden bajba jutottnak segíteni próbáló nyomozó. Van tűzoltó apa, aki a lányát mentené – jellemző különben, hogy korábban valamilyen spéci katona lehetett, mert a katonai egységeket úgy veri szét, mintha ő lenne a koreai Ethan Hunt. Vannak bujdosó diákok, vannak terrorizáltak és bandatagok, vannak versenyről visszaérkező íjászok és még lehetne sorolni.

Azzal is több a sorozat, hogy nem csak olyasmi miatt kell aggódni, hogy jön a horda és megeszik őket. Ahogy telik az idő, egyre fenyegetőbb az is, hogy nincs mit enni és inni. Itt még olyan jelenetet is látunk, amikor azt kell megtárgyalni, hogy egy terembe zárva hogyan oldják meg a WC kérdését.

A sorozat egy fele nagyon tini téma mellett is halad. 17-18 éves diákok vannak a középpontban, és még egy zombi járvány közepén is képesek azon drámázni, hogy kinek ki tetszik és viszont, ki kire féltékeny.

Szerencsére hangsúlyosabb, hogy a jó és a rossz kérdését feszegessék. Egy ilyen helyzetben mennyit kell megtenni a másikért? Mit lehet még megbocsátani? Az egyik legdurvább rész az volt, amikor a gazdag lány megvádolja a szociálisan hátrányos helyzetűt, hogy fertőzött. Amit utána művel, hogy neki legyen igaza… De az is, hogy a sérült társad meddig kell vinned, mikor menekülhetsz egyedül tovább? A sorozat különben az erkölcsök mellé teszi le a voksát, mert kiemeli az önfeláldozókat, és ha valaki önzőn magát kezdi menteni, a többieket hátrahagyva vagy akár ártva nekik, ők mindig rusnya véget érnek.

A zombik ábrázolása modern, mint a már emlegetett filmben. Gyorsak, halálosak és félelmetes, ahogy tömegben vonulnak és gyilkolnak. Nagyon véres is, vannak undorító kinézetek, de nem az a kaszabolós horror, amitől hányingerem lenne. Nem kell emberek megevését megnézni, és az is ritka, amikor beleket szaggatnak. Akad, de láttam sokkal undorítóbb zombikat meg gyilkosságokat is hasonló filmben már.

Tele van szimpatikus vagy éppen ellenszenves alakok halálával. Tipp: nem érdemes senkit sem megkedvelni, mert itt minden részben hullanak a szereplők. Nem csak a mellékszereplők, a kiemelt szereplők sincsenek biztonságban.

Nem egy mély darab, de nem kell annak lennie. Egy horror, ami mozgalmas is, van benne dráma is és a maga módján szórakoztat.

 

All of us are dead – 5/4 nem egy agyas sorozat, de a horror igényem kielégítette és a függő végek áthúztak egyik részből a másikba.

A hazai csapat

Sportos, értékekre találó, csapatépítő.

Sean Payton a munkájának él, és el is ér vele a csúcsra. Edzőként a csapatét elvezeti az NFL döntőig és meg is nyerik azt. A férfi többször is az év edzője lesz és megkerülhetetlen név a szakmában. Ám a csapat körül robban a botrány: kiderül, hogy a játékosok fejpénzt kaptak az ellenfél kiütése után. Vezető edzőként Payton vállalja a felelősséget és kap egy év felfüggesztést. Ugyan fellebezik, de addig is ki kell töltenie valamivel a felszabadulóa_hazai_csapat.jpg idejét. A családját látogatja meg, akiket elhanyagolt a foci miatt. A volt neje már egy új férjet koptat, aki tele van keleti bölcsességgel és különc szokásokkal. A kiskamasz fiát már nem is ismeri igazán. Connor az iskolai csapatban focizik, de nagyon rosszul megy nekik a játék. Már akkor is ünnepelnek, ha egy pontot sikerül szerezniük. Egy jó tipp után az edző felkéri a férfit, hogy segítsen be a támadásokkal, a támadósor edzését vegye át. Belemegy, és a végére nem csak a gyerekek tanulnak tőle, de neki is jut egy fontos lecke. Nem a győzelem a legfontosabb.

A sportfilmek egy külön csoportja, amikor a felnőtt sikeres edző vagy sportoló gyerekek mellé kerül és a reménytelen csapat szárnyalni kezd, miközben a felnőtt is elkezdi rendezni az életét. Igazság szerint még csak sikeresnek se kell lennie, pl. az Aranytartalékban Keanu Reeves az edzés előtt fogadni jobban tudott, mint tényleg a sporttal foglalkozni… De a lényeg, hogy ez a zsáner nagyon megy, folyamatosan készülnek ilyen filmek több sportággal.

A hazai csapat azzal akar több lenni, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Sean Payton valóban edző, aki NFL-döntőt nyert és az eltiltása alatt a fia csapatát edzette. Egy egész történetet meg írtak köré, ami egészen Disney családi filmes.

Megvannak az edzések, a meccsek és az a folyamat, ahogy apa és fia elkezdenek hangot találni egymással. A sport lesz a közös nyelv, de legalább elindul valami és érezni, hogy újra kezdenek épülni az elveszett szálak.

Igaz, hiányérzeteim is voltak. A csapatban sok gyerek van, és legfeljebb egy-egy jellemzőt adtak nekik, hogy valami megkülönböztesse őket. Pl. van a jó rúgó, aki lámpalázas a lány előtt, aki tetszik neki. Van az irányító, aki képtelen a taktikák rendes nevét megjegyezni, így mindig kajás neveket mondanak neki. Még Connor, az edző fia sem ugrik ki a t9bbiek közül – neki az a plusz ilyen jellemzője, hogy ő az edző fia.

A humora és a története azonban nagyrészt szerethető és kedves még akkor is, amikor az edző annyira nyerni akar, hogy azzal mindenkit ellök magától és a legrosszabb arcát mutatja. Akkor is ott van a csapat mögötte, akik kiállnak egymásért és összetartanak és hozzák az érzelmi pluszt. Itt többek is példát mutatnak, hogy kell önzetlenül szeretni – még akkor is, ha különben botrányos alakok. Pl. Connor mostohaapja, akire nem elég kifejező szó, hogy fura. Szappant főz, buddhistának képzeli magát, meg olyan… más. Rob Schneider karaktertől azonban ez kifejezetten visszafogott karakter, teszem gyorsan hozzá. Vagy, a segédedző, aki semmire nem jó, folyton részeg, de amikor kell, odaáll a csapat mellé és Payton védelmére is kikel, ha nem is ért egyet a férfi döntésével.

Sajnos, a humorába beszivárgott az a humor is, ami engem taszít. Ez a csapat a döntőbe szó szerint behányja magát. Nem is értem, hogy nem fújták le a meccset azok után, ami ott zajlott. Nem is akarok arra a jelentre gondolni, nagyon nem vicces – több, mint undorító.

Adam Sandler cége készítette, és ez látszik is. A színészek nagyja Sandler cimborája és a történetben is megvannak a tipikus Sandler-elemek. De szerencsére nem játszik benne.

Mivel a zsánert szeretem, és voltak jó részek benne, én elvoltam vele.

 

A hazai csapat – 5/3,5 akad benne pár poén, ami minősíthetetlen, de különben tipikus, kedvelhető családi film.

Kockázatos telekocsi

Sorozatgyilkosos, más életébe férkőző, beteg módon családegyesítő.

Jaye összekötötte a megélhetését a hobbijával. Kiváltotta a telekocsi engedélyt, és rendszeresen is vesz fel utasokat. Ami azonban valójában izgatja, az életük és a döntéseik. Hogy mennyire hiszékenyek és sebezhetőek. Valakinek van egy szép háza, ami megtetszik? Valaki beszól a hátsó ülésről, mert valami nem tetszett neki? Vagy kockazatos_telekocsi.jpgéppen ellenkezőleg, még a fülét is bedugja, hogy köszönnie se kelljen a sofőrnek? Jaye őket nem engedi elmenni. Levadássza és elveszi tőlük, ami kell neki. A kamerájával meg mindent felvesz, így később is visszanézheti a kedvenc jeleneteit. Sorozatgyilkosok történetei izgatják, és az egyik különösen megragadja. Abban egy házaspár szerepel, akiknek az ölés volt a közös hobbijuk. Ő nem férfira, egy barátra vágyik. A kiszemelt a divattal foglalkozó Tess lesz, akinek a közelébe férkőzik és igyekszik elérni, hogy az ő útját válassza.

Olcsó thriller olcsó kivitelben – tipikusan az a film, ami mellett kell valamit csinálni, különben csak értetlenkedünk, hogy minek is nézzük mi ez? Kiváló háttér pl. takarításhoz – az sem gond, ha közben porszívózunk és nem halljuk, mi történik.

A film alapvetően két nézőpontot variál. Jaye és Tess nézőpontja váltja egymást, de egyik sem tudott lekötni. Tess az, aki még idegesíteni is tudott, noha ő a jó a filmben, míg Jaye a sorozatgyilkos. Mondok egy példát: van egy beszélgetés benne, amikor Jaye azt a témát feszegeti, hogy az embernek el kell vennie, amit akar. Tess meg szörnyülködik, mert ő a jó, aki törődik másokkal. Ahogy Jaye azonban felteszi a keresztkérdéseket, eléggé látszik, hogy Tess emberbarátsága is kimerül a szólamban, igazából nem tesz semmit és ez csak egy olyan elv nála, amit mondogat, de csak ennyi. A bor, amit isznak, másnak egy egész évi fizetésébe kerül. Zavarja? Nem, megissza és élvezi. A telefonja kínai gyártmány, azért olyan olcsó, mert gyerekekkel dolgoztatnak, szinte rabszolgamunkában. Zavarja, nem veszi meg? Nem, veszi és használja. Tess nem tud mondani semmit, hogy tenne is valamit, csak zavarja mások szenvedése és nyomora. Tényleg? Hát éppen az derül ki, hogy ezt csak mondja, lehet, hogy elvben tényleg zavarja is, mert ő olyan kedves, de ebben ki is merül a dolog.

De kiemelhetném azt is, amikor Jaye elkezdi eltenni láb alól Tess barátait. Többek között a barátját is megöli, akit akkor vett fel a telekocsival, amikor az a lánytól távozott egy közös éjszaka után. Hősnőnknek még csak fel se tűnik Danny hiánya, az egész film meg is feledkezik róla. Mintha nem is lett volna. Pont azt példázza ez is, Tess mennyire törődik vele is, nem igaz?

De végig zavart, hogy Jaye nyílt utcán öl meg embereket, semmi védelmi eleme nincs, mégis mindent megúszik. Komolyan ennyire észrevétlen tud lenni egy nem is rejtőzködő sorozatgyilkos?

Néha azt sem tudtam eldönteni, hogy a film komolyan veszi magát, vagy paródia akar lenni. Pl. Jaye rendszeresen gyakorolja tükör előtt, hogyan kell mosolyogni. Még lelkesítő beszédeket is tart magának.

Nem néz ki jól a film és olyan bénának is tűnik, amit sorozatgyilkosként Jaye tesz. Ahogy az autóval hirtelen fékez, és azzal üti ki az utasát… Szánalmas. Bár, az egyetlen késelős jelenet rosszabb volt. Egy kihegyezett fogkefe volt a gyilkos eszköz.

A végére betett csavart meg hagyjuk is. Miért pont Tess van kiszemelve barátnak? Még az is jobban tetszett volna, ha véletlenszerű lett volna, nem ez.

Takarítás mellé ok. Különben – felejtsük el hamar!

 

Kockázatos telekocsi – 5/1 a koncepcióban látok ötletet, de a kivitelezés, a csavarok és a színészek is mind tévések.

Várható heti megjelenések

  • Ammonita - brit/ausztrál/amerikai történelmi dráma
  • Moonfall - amerikai/kanadai/kínai/brit sci-fi kaland
  • Rémálmok sikátora - amerikai/mexikói/kanadai thriller

Az Ammonitát már láttam, így marad Bradley Cooper és Cate Blanchett thrillere - mivel Guillermo Del Toro rendezte, biztos nem lesz egy könnyen felejthető darab. Mondjuk, az eredeti címe, a Nightmare Alley jobban tetszik, mint magyarul a sikátoros...

Time

(limitált sorozat)

Börtönös, családért áldozatot hozó, jobb útra térő.

Mark Cobden tanár volt, férj és fiának szerető apja. Ám volt egy végzetes gyengesége: az alkohol. Már volt belőle baja, de nem tudott lemondani az italról. Egy alkalommal is vodkázott a kedvenc bárjában, majd hazavezetett. Egy biciklist gázolt, otthont mindent elmesélt és a feleségével bementek a rendőrségre. A férfi meghalt, és Mark nem keresett mentségeket, nem kért enyhítést sem. Börtönbüntetést kapott, amit tudomásul vett és jogosnak is érzett.time.jpg A börtön viszonyai azonban újabb és újabb arcul csapást jelentenek: a cellatársa erősen öngyilkos hajlamú, nem egyszer ébred arra, hogy próbált végezni magával. Egy másik elítélt kiszemeli magának, és ellopja az életét, nem hagyja telefonálni és rendszeresen megalázza. Közben Eric McNally fegyőr élete legnehezebb kérdésével szembesül: a saját fia is börtönbüntetést tölt, és az egyik helyi elítélt megfenyegeti: ha nem teszi, amit kérnek tőle, akkor a barátai a másik börtönben a fiának fognak ártani.

BBC sorozatot, akár drámát is szívesen nézek. Általában jellemzi őket egy olyan igényesség, amiért megéri rászánni az időt a sorozataikra. A Time is elmondhatja ezt magáról, csak éppen gondban vagyok az egész sorozat üzenetével.

A koncepció különben világos: váltott nézőpontból nézhetjük meg Mark és Eric történetét. Mark jobb ember igyekszik lenni és vezekelni. Közben a börtönt is túl kell élnie, és folyamatosan van egy libikóka, hogy mennyit tehet még úgy megy, hogy ne váljon valami szörnyűvé? Meg kell védenie magát. De itt mindennek ára van, a védelemnek is. Mark pedig egyre inkább azt az utat választja, hogy elvisel verést és bántalmazást, de nem tér le az útról, amit helyesnek érez. Neki valóban ébresztő volt, amit elkövetett – tudja, hogy jóvá nem teheti, de próbálhat maga jobb lenni és tanulni az esetből.

Eric pedig egy jellemes férfi, egy jó fegyőr. Nem megy bele azonnal az alkuba, a törvényes úton akarja biztonságban tartani a családját. A rendszer azonban elbukik, a fiát majdnem megölik. Így neki azt a döntést kell meghoznia, hogy az elvei vagy a fia. Különben biztosra veszem, ha neki is az elvei és a saját testi épsége lenne a választás, mint Mark esetében, ő is az elvei mellett maradnak. De a gyereke fontosabb. (Az különben irritált, hogy nem derül ki, a fiú miért került börtönbe.)

Mindketten haladnak a végzetük felé, és mivel Eric Mark fegyőre, így egymás mellett zajlik a tragédiájuk. Végig megvannak a párhuzamok: amikor Mark elmegy, Eric bemegy és hasonlók.

Csak éppen egy lassú, melankolikus dráma ez, amiben tulajdonképpen nem sok minden történik. Nem mozgalmas, nem igazán izgalmas, ez karakterdráma. Mennyit teszel meg a családért, magadért?

De, ahonnan elindultam, mi ennek a célja? Nem tudok rájönni. Egyedül a börtönök életképtelenségét, a rendszer hibáit látom benne. Ahol simán öngyilkosnak lehet lenni a rácsok mögött. Ahol meg lehet ölni egy fegyencet, ha az nem akar drogot csempészni vagy még jobban bűnözővé válni. Ahol a tisztességes ember, lehet az őr is, hiába kér segítséget és akar helyes úton maradni, a rendszer képtelen megvédeni és magára marad. A börtön nem az a hely, ahol a rosszak megfizetnének vagy megjavulnának: inkább a kevésbé rosszak válnak ördögivé, hogy túléljék.

Szépen filmezett, jól eljátszott szerepekkel teli, de nagyon nem egy szívderítő darab.

 

Time – 5/3 a dráma vonal szépen megvan, a párhuzamos életút is, de mi lenne a lényeg? Jó emberek is tesznek rossz dolgokat?

A professzor és az őrült

Szótárt készítő, pszichés betegséggel küzdő, barátságot kötő.

Dr. William Chester Minor az amerikai hadsereg veteránja. Katonai orvos volt, aki egészen Angliáig menekült az őt kísértő démonok elől. Az egyik férfi, akit neki kellett megbélyegezni a dezertálásért, kísérti. Egy éjjel biztos benne, hogy betörtek hozzá és az életére törtek. Fegyvert ragad, az utcára üldözi támadóját és agyon is lövi. Ám az a_professzor_es_az_orult.jpgáldozata csak egy londoni gyári munkás, aki munkába tartott. Egy özvegy és 5 gyermek maradt utána. A bírság is látja, hogy Minor nem hidegvérű gyilkos, de beteg ember. Elmegyógyintézetbe utalják. Minor maga is gyógyulni és vezekelni szeretne – az özvegynek juttatná minden vagyonát és keresi a bocsánatát. Közben egy könyvben felfigyel egy felhívásra: szavakat kell gyűjteni példamondatokkal a készülő Oxford angol szótárhoz. Minor olvasni és írni kezd – a szószedete pedig éppen a legjobbkor találja meg a szerkesztéssel megbízott James Murray-t, aki az eredeti célokhoz ragaszkodva, a kiadóval folyton harcban állva lassan halad a feladattal. A két férfi között levél, majd igazi barátság szövődik – Murray akkor is kiáll a barátja mellett, amikor annak arra a legnagyobb szüksége van.

Kezdem talán azzal, hogy elkezdődött a film és nem értettem, mit látok. A plakát alapján abszolút abban a hitben voltam, hogy fordítva játsszák a szerepet. Penn a professzor, Gibson az őrült. Ám pont fordítva volt, Mel Gibson játszotta a nyelvészt, Sean Penn az orvosdoktort. Szerencsére nem ez volt, ami legjobban lekötött a film közben.

Winchester kötetét már korábban olvastam, amely alapján ez a film is készült. Így nekem az volt a vezető fényem, hogy mennyire hű a film története a történelemhez és mit tettek hozzá a készítők, hogy bevonzzák a nézőket. Mert be lehet vallani, ki ül be szívesen egy filmre, ami arról szól, hogyan készült el egy szótár? Szerintem elég kevesen.

A történet alapja azonban egy remek anekdota. Egy őrült meséje, aki nélkül nem létezhetne a világ talán legismertebb szótára. A részletek már kevésbé izgalmasak: olvassa a regényeket és a figyelemre méltó szavakat kijegyzeteli egy papírdarabra, amit aztán elküld a szerkesztőknek. Ez már unalmasabban hangzik, nem igaz?

Így a film a részleteket dúsította fel. Minor és az özvegy kapcsolatát, amit a filmen elvittek a plátói szerelem megszületéséig és Eliza rendszeres látogatója lett a doktornak. Nem is kicsit nagyították fel ezt a szálat, és adták a szerepet Natalie Dormernek, aki karaktert adott az asszonynak. Mert igazság szerint róla nem sok izgalmasat lehet mondani: egy szegény, műveletlen nő, aki el akarta tartani a gyerekeit. A színésznő adta hozzá azt a finom bájt, ami miatt el lehet hinni, hogy Minor bele tud szeretni minden démon ellenére.

A másik, hogy a szótár elkészültéért Murray mondhatni állóháborút kellett, hogy vívjon. Keveset adtak el, lassan haladtak a kötetek és volt pár nyomdász, nyelvész, akik a helyére pályáztak és akadékoskodtak. Az ellenpont a férfi családja volt, főleg a felesége, aki biztos sziklaként mindig ott állt mellette és támogatta. Jennifer Ehle szintén nagyon szépen megfogta a karakterét: Mrs. Murray talán az egyik legszimpatikusabb szereplő lett az egész filmben.

Az a harc, hogy Minor visszakapja az életét, már kevésbé tetszett. Ki is lóg a cselekményből, meg nagyon nem passzol az eredeti történethez sem. Így is hosszú lett a film, így az a fejezet nekem nem hiányzott volna. Talán csak azért, mert Sean Penn nagyon elkapta a karaktert. Mel Gibson elvhű, munkamániás karaktere sokkal egyszerűbb, de az a hullámvasút, amit Minor és így Penn kapott, hatalmas mélységekkel bír, és ez az egyik mélypont benne.

A regény miatt nekem érdekes volt, szerettem a szereposztását is, de ez nem az a film, ami elé könnyű leülni.

 

A professzor és az őrült – 5/3 a szereposztás eladta. Mellette meglepő volt, hogy az eredeti regényt hogyan bővítették filmmé.

Hellbound

1. évad

Természetfeletti lényes, elkárhozó, magyarázatot hamisító és kereső.

Eljött az apokalipszis ideje. Amikor megjelenik előtted egy angyal, akkor közli veled, hogy pontosan melyik nap, melyik percében el kell kárhoznod. A megjelölt percben természetfeletti lények érkeznek és egy alapos verés után végeznek a kárhozottal. Az első eset idején még kevés a hívő. A koreai rendőrség gyilkossági ügyként vizsgálja a halálesetet, és mindennapi válaszokat vár. Jin Kyeong-hoon nyomozó egy vallási vezér nyomába szegődik, akihellbound.jpg hirdeti, hogy Isten megelégelte az emberiség bűneit és így mutatja meg, ne tovább. Jeong Jin-soo hamar válik tömegimádat tárgyává, és megvan a terve, hogy mindenkinek megmutassa a rideg tényeket: élő adásban mutatná meg a tévében, ahogy egy nő elkárhozik. Ám neki is van egy titka, amelynek a rendőr a nyomára akad és így neki kell eldöntenie, milyen irányba haladjon tovább a világ. Évekkel később egy fiatal producer bukkan rá ugyanerre a dilemmára: pár órás újszülöttje megkapja az angyali jelenést. De mi bűne lehet egy pár órás csöppségnek?

Lassan meg kell barátkozni a gondolattal, hogy olyan neveket jegyezzek meg, mint a Jeong Jin-soo. Jelenleg ott tartok, hogy a szereplőket arcról meg tudom különböztetni, de a nevek még nagyon nem mennek.

Szerencsére ez a történet nem annyira bonyolult, hogy így ne boldogultam volna vele. Az évad 6 részből állt és ez két, 3-3 részes egységre oszlik. Az elsőben megnézhetjük, hogy a fentebb emlegetett Jeong Jin-soo (különben ez az egész a keresztneve, vagy az egyik a vezeték? És melyik?) hogyan és miért formálja a világ gondolkodásmódját a jelenésekkel kapcsolatban. A másik 3-ban pedig megnézhetjük, hogy merre haladtak aztán tovább.

Nem tudott nem eszembe jutni, hogy még a legjobb szándék is milyen rémes eredményre vezethet. Mert meg tudom érteni, miért alakították így az egyházat és az eseményeket. Adott egy keretet, amiben hihetnek és elkerülték a káoszt.

Csak éppen a második részből megtudjuk, hogy az emberi hatalomvágy és elvakultság a jó szándékot is hogyan változtatja valami diktatórikus és elnyomó rendszerré. Így már kicsit más lesz a kérdés: mennyit lehet feladni a viszonylagos nyugalomért? Az igazság ugyanis nem értelmezhető, nincs benne logika. Az ember mindig keresi a léte értelmét, és ha tetszik, ha nem, a tömegek szeretik, ha megmondják nekik, mit csináljanak és miben higgyenek. Könnyebb, ha nem kell a felelősséget cipelni mindenért, mert van, aki dönt helyettük.

Szerettem, hogy mennyire rímel össze a két történetrész. Mindkettőben az élő közvetítés lenne az emberek eszmélésének eszköze, mindkettőben a jelenlegi rendszerrel kell szembeszállni. Csak éppen az eredeti rendszer nem volt annyira elvakult, mint a második részben. Hiszen az első felében senki nem tudta, mit higgyen és gondoljon – a másikban egy csoport már tud mindent, és kész a tényeket elferdíteni és hamisítani, hogy a saját hatalmát megőrizze. Mert bárki bármit is mond, Jeong Jin-soo hagyatékának már nem az volt a célja, hogy az emberek egyensúlyérzetét fenntartsa. A vezető akarta a hatalmat és így tartotta meg. Azért, azt megnéztem volna, ha neki jelenik meg az angyal, mit tett volna.

A két történetszálat kevés közös szereplő köti össze, de ez pont elég ahhoz, hogy az eltelt idő ellenére is megmaradjon a folytonosság.

Eltalálták a sorozatban, hogy a horror – thriller alap mellett olyan kérdéseket is boncoljon, amelyek túlmutatnak a történeten. Ugyan nekem fura volt, hogy pont egy koreai sorozat kezd ennyire Istenről és hitről elmélkedni. Nem is tudtam, hogy ennyi a keresztény arra, valami ázsiai vallást, mondjuk a buddhizmust jobban el tudtam volna képzelni arra.

Talán ez is a titok nyitja: simán nézhető egy nyomozós, bűnügyi elemeket is tartalmazó szórakoztató thrillernek, miközben örök kérdések vannak a háttérben. Ad szimpatikus szereplőket, vagy éppen nagyon utálhatókat, és nem is lehet kiszámítani, kivel mi fog történni. A végén még mindig meg is vagyok lepődve – eszembe nem jutott volna, hogy ez lesz a baba és szüleinek a sorsa.

Amit azonban nem szerettem: a külcsín. Amennyire furának találtam a keresztény elemeket – bár koreaiul nem tudok, simán lehet, hogy amit itt angyal meg hírnök, Isten meg hasonlókként emlegetnek eredetileg más volt – annyira nem illenek a megjelenítései a mitológiába. Amit ők angyalnak neveznek az simán ijesztő és nem is tudom, milyen elnevezés illene rá. Ha görög mitológia lenne az alap, inkább szibillának hívnám, de angyalnak… A lények is, amelyek eljönnek a kárhozatot elhozni. Azoknál már a külcsín működik: robosztus, ijesztő, másvilági és megy hozzá a furcsaság. Igaz, nincsenek is olyan képzettársítások mellettük, mint ami az angyal hallatán az eszembe jut.

Mivel magyarul is jön hamarosan az eredetijéül szolgáló képregény, ki fog derülni, mi merre és van-e tovább. A cselekmény különben simán megengedné, hogy legyen egy második évada is. Bőven van merre haladni innen.

 

Hellbound – 5/4 a mitikus lények inkább furák a szememnek, mint ijesztőek, de szerettem, ahogy a thriller/horror máz alatt komoly kérdéseket dob fel.

süti beállítások módosítása
Mobil