Cím: The Guilty (A bűnös)

Készítők: felsorolni is nehéz. Antoine Fuqua rendezi Nic Pizzolatto forgatókönyvéből, ami az Oscarra jelölt dán sikerfilm alapján készült. (De szerettem azt a filmet, máig az egyik kedvenc skandináv filmem.) Jake Gyllenhaal játssza a főszerepet, de mellé olyan színészek kerültek, mint Ethan Hawk, Riley Keough, Paul Dano vagy Peter Sarsgaard. El vagyunk kényeztetve.

Műfaj: thriller

Cselekmény: azért érdeklődve várom, a dán változattól mennyiben térnek el. A lényeg, hogy a lefokozott rendőr kénytelen a segélyhívónál kivárni, mi lesz a sorsa. Egy nő hívja fel, életveszélyben. Joe pedig a telefon mellől igyekszik megmenteni a nőt.

Várható megjelenés: szeptemberben megy a torontói fesztiválra, október elejétől pedig megnézhetjük mi is a Netflixen. Rég vártam filmet ennyire – amióta hallani, hogy JG-vel forog az amerikai változat, vártam.

Szenzációt híressé tevő, szellemes, csodatevős.

Gerry egykor a szakmája csúcsán volt. Hatalma volt, olyan újságíró, akire figyeltek, aki már a Pulitzer küszöbén állt. Ám lebukott azzal, hogy nem az igazságot írja, kitalál dolgokat. A karrierjének annyi, most kénytelen szennylapokba bulvártörténeteket megírni. A legújabb eset már önmagában röhejes: vidéken valaki teheneket csonkított meg. A helyszínen kiderül, hogy ez mindössze a tehén szőrébe nyírt mintát jelent, egy kamasz csínyt. Hogy mégse menjen el üres kézzel, egy fa tövében talált furcsa babát tör össze és fotózza le, mintha démoni tárgy fordult volna ki a földből. Már elmenne, amikor egy lányt majdnem elüt. Követi, ahhoz a fához megy és elájul, miközben kántál. Visszaviszi a lányt a templomba, ahol nem hisznek neki. Alice születése óta süketnéma. A lány azonban megszólal, állítja, Szűz Mária gyógyította meg. Majd a fánál újabb csodát tesz – Gerry pedig tudósít. Nem sejtheti, hogy ez a Mária nem feltétlenül Jézus anyja és nem jót akar tenni az emberiséggel.

A maga módján hangulatos ez a horror, de azért még ez sem az igazi. Ok, kicsit keresem a kákán a csomót, de egy ilyen szellemes horror akár meg is lephetne. Itt viszont nem volt olyan elem, ami igazán meglepetés lehetett volna.

Talán azért is, mert a készítők azt a módszert választották, hogy a néző az elejétől tisztában van az események valódi arcával. A nyitó jelenetben egy boszorkány megkínzatását majd halálát látjuk, és megjelennek azok a tárgyak, amelyek a jelenben fontosak lesznek. A maszk, vagy az a különös baba a láncokkal. Mi tudjuk kötni, hogy mit jelentenek igazából.

Így számunkra nem meglepő, hogy Alice csodái mögött ki áll és mi a célja. Csak egy-egy olyan információ jön később, amit nem lehetett az előzményekből előre látni. Pl. miért Alice lesz az, aki látni kezdi Máriát és csodákat tesz általa.

Nem véres horror, de ennek még örültem is. Lesznek halálok, elég borzasztók is – az elevenen elégésnél kevesebb szörnyű halált tudok elképzelni – de ezeket nem mutatják direkt, elkapják a kamerát vagy már csak a halott sziluettje tűnik fel később. Nem is jump scream, talán 2 olyan jelenetet tudnék kiemelni, amiben a lény hirtelen felbukkanása alkalmas lenne egy kis gyors riadalom keltésére. Inkább az idegek játszmája: ahogy sejtetve van, hogy valami nem stimmel és Gerry is elkezd ráébredni, hogy itt a lelkek a játszma tétje és nincs is csoda.

A nyomozás talán gyors, de ezt sem bántam. Csak pár plusz részlet derülhet ki ahhoz képest, amit mi a nyitányból már tudtunk. Egészebb képet kapunk, de ahhoz kevés, hogy krimi is legyen a filmből.

Ha már horror, milyen a látvány? Ez az, ami a leginkább tudott fájni. Ahogy a szellem néha feltűnik és mozog, fáj nézni. Látványosan csak számítógépes trükk és nem hiteles.

De szimpatikusak lettek a szereplők és hozzá a szereposztás is. Rég láttam filmen Jeffrey Dean Morgant, és ez egy illő figura volt. Kicsit viharvert, de karakteres és fejlődésre képes. A többiek kevésbé ismertek, de nem egyszer merengtem azon, honnan ismerősek. Cary Elwes látott már szebb napokat is, de a korából adódóan neki ilyen szerepek maradnak. Diogo Morgado esetében meg elmegy plusz poénnak, hogy miközben Jézus szerepe tette ismertté egy sorozatban, itt ő az a pap, aki lelkesen leplezi le a csodákat. Alice karaktere meg hihetően hozza a hívő, ártatlan teremtést, aki szinte belülről ragyog.

Lekötött benne a nagyon is világi szál is. Ahogy a médiának a szenzáció kell. Ahogy az egyház is beszáll a játékba, és az igazságtól függetlenül meglátják a reklám lehetőségét. A csoda eladható, jól jönne egy új kegyhely is…

Határozottan jobbnak éreztem, mint amilyennek az agyammal találtam a filmet. A hibái ellenére ez most nekem tetszett.

Gonosz csoda – 5/4 sok mindenbe bele tudok kötni – az a szellemalak, jaj – de összességében tetszett.

https://www.youtube.com/watch?v=NmQiJPLYzPI

Apóssal barátkozó, kapuzárási pánikot túlélő, kapcsolatos.

Thomas gyerekkora óta zenél, és az a nagy álma, hogy egyszer befut. A szerelmet is a zenének köszönheti: egy esküvőn adta elő a dalát, szóba elegyedett vele egy csinos vendég, és hamarosan Lola lett a nagy Ő. A nő kedvéért képes lenne az álmokról lemondani, és átlagossá válni. Elmenni egy céghez, feladni a zenét és nősülni. Hogy minden szabályos legyen, a lánykérés után a szülők beleegyezését is kéri. Lola szülei azonban meglepik: Suzanne elkötelezett emberbarát és jótékonykodik megállás nélkül, míg Gilbert teljesen depressziós. Most adta el a cégét, és semminek nem látja az értelmét, unatkozik. Egy közös vásárlást és bulizást követően Gilbert az egész életét kész megváltoztatni: a feleségét elhagyva szórja a pénzt, bulizik. Ő lesz az, aki igyekszik rávenni Thomast, hogy adjon még egy esélyt az álmának, és megnősülni sem kell sietnie.

Ez most nem tetszett. Nem nevettem rajta, nem volt megható része sem, leginkább csak unatkoztam rajta. Igaz, így utólag az alapötlet sem tetszik túlzottan: több lehetőséget láttam benne az előtt, hogy láttam, mit hoztak ki a filmből.

Azon még tudtam mosolyogni, ahogy Gilbert teljesen magába fordulva ült a kanapén, és a lánya barátját igyekezett lebeszélni a nősülésről. De a körítés már itt sem tetszett: ahogy a neje sorolja a világmegváltó ötleteit, ahogy Thomas próbálja eldönteni, hogy viszonyuljon hozzájuk. Talán még az első elszabadulás elment, de aztán Gilbert állandósítja a bulit, és az már nem poén.

Nem lettek viccesek a helyzetek, és mivel ismétlődnek is az alaphelyzetek, egy ponton már kifejezetten untam is. Elsőre mosolygós, hogy egy kiskamasz srác lesz a dílerük. Amikor már sokadszorra tűnik fel és szívnak együtt, az már csak ismétlés. De lehetne Gilbert életébe lépő nőket is ebbe sorolni: tipikus aranyásók, akik addig voltak mellette, amíg tartott a pénze. Ahogy visszatér az is, hogy Gilbert zavarba hozva Thomast nosztalgiázik a fiatalságán, és hogy mennyire jó nő volt Suzanne. A Thomas köré épült világ még ennyire sem tetszett, bár ott legalább volt olyan, amin mosolyogtam. Szegény operaénekes, akinek a gyereksztárral kellett duetteznie… az arckifejezése végig a klippen…

De lehet, hogy két másik dolog miatt lett egyre ellenszenvesebb nekem a film: az egyik maga Thomas. Olyan szerencsétlen és semmilyen. Nem néz ki jól, nem tehetséges – Lola simán találhatott volna jobbat. A legtöbb, amit el lehet mondani róla, hogy rendes srác. Csak éppen teljesen unalmas is mellette. Ha a másik pasi nem lett volna MILF rajongó, őt jobban bírtam is volna. (Az a poén se tetszett a mosdóban. Mondjuk, az altesti humor az én humorérzékemen kívül esik. Tudom, ez nem fekete komédia, ami nekem vicces, de akkor is.)

A másik, zavart, hogy mennyire nincsenek következmények. Mert az, hogy Gilbert és Suzanne visszatalálnak egymáshoz, nem problémás. Nem csalták meg egymást, nem voltak kirívó dolgaik – bár az elszórt pénz miatt lehetne dráma, de nem foglalkoznak ezzel. Viszont, Lola a különlét alatt beújított egy pasit, akivel szinte össze is költözött. Mégis, azonnal visszamegy Thomashoz, akit nem is zavar, hogy Lola milyen könnyen továbblépett rajta? Azért az megkongathatná a vészharangot, hogy az egyik percben jegyesek, a másikban meg már Lola egy másik férfit mutat be a szüleinek, mint a párja.

Könnyed komédiának kellene nézni, én inkább bosszankodtam csak rajta. Az egyetlen, amit ki tudnék emelni, hogy Alain Chabat jóízűen komédiázott. Jó energiái voltak, de kellett is, mert a párja – Thomas karaktere – nagyon nehézkesnek tűnt.

Nem az a francia vígjáték, ami a szeretett filmjeim közé kerül. Egyszer elment, de nem mondhatnám, hogy tetszett.

Sose növünk fel – 5/2,5 kevés poén ült, untam is kissé. Az egyetlen, ami lekötött, amikor a kisöreg felpörgött.

https://www.youtube.com/watch?v=atR5KkH-PHs

• Minden németül van. Remek.
• Akkor találja ki!
• Piros, zöld, kék... Ki fest kékre egy gombot?
• Mi az, az amerikai aranyifjúnak nem megy a gombnyomogatás?
• Együtt töltöttem egy hétvégét Hedy Lamarral, de nem németül tanított. (What if)

(Diane és Kurt Olaszországba mennének nyaralni, de egy buta ügy miatt a nőt egy ház alagsorába zárják el. Kurt pedig csatlakkozik hozzá.)

• Engedélyezték a házastársi látogatást.
• Kurt, ne! Menj haza! Ez őrültség.
• És lemaradjak a vakációnk első napjáról?
• Mit művelek az életemmel?
• Nem tudom, de együtt csináljuk végig.
• Később hozok vacsorát. Négyszer kopogok az emeleti ajtón, hogy időben felöltözzenek. Itt egy Biblia.
• Igazán szép szoba.
• Adtak egy képet, hogy rakjam ki a falra. A Comói-tó. Sajnálom, kicsim. Azt hittem, 2020-szal véget ér az őrület.
• Hoztam valamit a munkahelyedről.
• Vicces. Én is hoztam valamit a munkahelyemről.
• Gumicukor?
• Bizony ám!
• Még sosem próbáltam a marihuánát.
• Ez komoly? Manapság nagyon divatos.
• Jól van. Úgy fest, mégis elrepülünk nyaralni. (The Good Fight)

(Egy kis szellemi lelki erősítés a halott legjobb barát szellemétől, hogy meg legyen pályázva az álomállás.)

• Nézz rám! Akarod ezt?
• Igen.
• Te vagy a legjobb ember a melóra?
• Igen.
• Ezzel nem győztél meg. Próbáld még egyszer. Te vagy a legjobb ember erre a melóra?
• Igen!
• Ezaz!
• Én vagyok a legjobb erre a melóra.
• Az én erős barátom. Az élet rövid a gyávasághoz! (Kaptál még egy esélyt)

(Amikor a tények az elvakult dolgozót is kezdik felébreszteni.)

• Mi ellenségek vagyunk, de elmondhatnátok, mi az a Greyscale?
• Annak idején az AIA ezzel a programmal mosta ki az ügynökök agyát, különösen a queer ügynökökét.
• Biztos? Pedig az Ügynökség annyira rendes. Bármelyik tengerészeti bázison eltölthetem a tízévenként esedékes két nap szabimat.
• Azta! Nem is tudom, mit mondjak. (Q-Force)

• Nekem jó volt itt.
• De lehet, hogy ott még jobb lesz. Ha nem mész el, nem tudod meg. És illatokat kreálsz. Hiábavalóságnak tűnhet, de csodás, mert szép. És a szépség fontos, tudod? De ha mégsem tetszik, akkor nehogy ott maradj a kedvemért! A tehetség nem kötelez. Ez a te életed. Az számít, amit te akarsz. (A rózsák királynője)

(A rendőrség pont akkor jön ki, amikor Alma pár dolgot kölcsönözne, hogy lenyűgözze Ritát és a sznob klubját.)

• Hozd a festményt.
• Azt akarod, hogy lopjam el a rendőrség orra előtt?
• Nem lopjuk el. Csak kölcsönvesszük.
• Biztos vagyok benne, hogy megértik a különbséget. (Why woman kill)

• Tudod miért van annyi tükör a táncstúdiókban?
• Hogy lásd, amint táncolsz?
• Igen. De nemcsak ezért. Hanem hogy ki tudd javítani a hibákat. A hibákat, amik egy-két fokos eltérést jelentenek. Apróságok, amiket más észre sem venne. De a tükör pártatlan. És kegyetlen. Arra használtam, hogy kijavítsam minden hibámat. Aztán mégis azt mondták, hogy nem vagyok elég jó. Mi lesz így velem? Egy táncos vagyok, aki nem táncol. (This is us)

A legokosabb emberek bírnak a legélénkebb képzelőerővel. (Grantchester)

(Bűnmegelőzés by Stoki.)

Maradj, és légy éber! Ha el akarnak rabolni, akkor ne engedd! És nézd meg őket alaposan, hogy részletes személyleírást adhass! (A mi kis falunk)

• Apám szerint a világ jobb hely lenne, ha az emberek rájönnének, hogy kisebbségben vannak.
• Kisebbségben vagyunk?
• Hahó! Akárhol is vagy, mondta, nézd meg, hol vannak a kijáratok! Légy közelebb a kijárathoz, mint a kozákok a bejárathoz!
• Az apja kissé paranoiásnak tűnik.
• Az volt, de nem tévedett. Vigyázzon, óvatosan! Maradj távol a felvonulásoktól, mondta. Csak egy ideig viccesek. Ne bízz egy olyan pápában, aki a Hitlerjugendben volt! Hogy hívják ezt a törvényt?
• Godwin törvénye.
• Igen, ez az.
• Apám szerint aki Godwin törvénye mellett érvelt, még sosem volt igazi tömeg közelében. A tömeg szeret téged, megölelnek, aztán fegyvert ragadnak, és megpróbálnak megölni.
• Miért? Miért csinálják?
• Nem tudom. A gyűlölet jó móka. Egyszerűek a szabályai. (The Good Fight)

(Benny csók helyett pofont kap.)

• Mit képzelsz magadról?
• Bocsi! Azt hittem, ennél a résznél el kell csattannia egy csóknak. Először ellenségek voltunk két külön világból, aztán tanultunk egymás kultúrájáról, és egymásba szerettünk. Vagy tévedtem?
• Nagyobbat nem tévedhettél volna.
• Oké, akkor nem lesz csók. (Miracle Workers)

Cápás, túlélésért küzdő, céget mentő.

Charlie tengerbiológus volt, aki cápák vadászszokásait vizsgálta. Egy alkalommal maga is támadás áldozata lett, de a rosszban jó is volt: a kórházi ápolónője, Kaz elbűvölő teremtés volt, akivel egymásba szerettek. A felépülése után is együtt maradtak, és most közösen vezetnek egy kirándulásokat kivitelező céget. Az üzlet rosszul megy, Kaz már komolyan aggódik, hogy mindent elvesztenek. Pedig fontos lenne a biztos háttér: gyermeket vár. Éppen a bankkal készülnek beszélni, amikor befut egy megrendelés. Egy fiatal pár ki akar menni egy hírhedt öbölbe. Elvállalják. Az öbölben egykor zátonyra futott egy halászhajó, és a gyöngyhalászok közül csak egy tizennyolc éves fiatal japán maradt életben. Michelle ennek a férfinak az unokája, aki nagyapja utolsó kívánságát teljesíti férjével az oldalán: a nagyapja egykori társai mellett akar nyugodni, és a hamvait hozták magukkal. Egy baleset azonban mindent megváltoztat: nem tudnak elmenni, és egy fehér cápa kezd vadászni rájuk.

megint kedvet kaptam a cápás filmekhez, de még nem találtam meg a nyertest. Ez már egy fokkal jobb, mint amit a hétvégén néztem, de még ezt sem mondanám jó filmnek. Pont a cápás részei azok, amelyek lehúzták.

A történet újfent ismerős elemekkel dolgozik. Történik egy baleset, emberek kint ragadnak a nyílt vízen, a cápa meg rájuk támad. Nem egy cápás film ezt variálja – itt éppen azzal, hogy két pár ragad kint a csónakban meg a segéd. Vagyis, összesen 5 ember van. Nem éppen sok rágnivaló a cápának…

Az mondjuk pozitív, hogy ezért figyelni kellett arra, hogy ne csak arról szóljon, hogy a cápa sorban megeszi a szereplőket. Ahhoz túl kevesen voltak. Keretet kap Charlie és Kaz, de Michelle és Joji is. Azt még érdekesnek is találtam, hogy hasonló traumára mennyire másként reagált a két férfi. Charlie a cápatámadás után is a víz szerelmese maradt, és ha nem is a cápákat kutatja már, másoknak mutatja be őket a tenger szépségeivel. Joji gyerekként fulladt majdnem meg, és nála komplett víziszony alakult ki. Különben is gyakran ellentétes oldalra kerül a két férfi és vitáikkal húzzák előre a sztorit.

Még némi humort is fel tudtam ebben fedezni. Mondjuk akkor, amikor latolgatják, hogyan próbálják életben tartani magukat. Joji alaposan és nekem viccesen be is tudott szólogatni azzal kapcsolatban, hogy ő mennyire profi kockázati tőke befektetés elemző, és most is kielemezte a helyzetüket. Azért azt megnéztem volna, hogy fordítja le matematikára, hogy vajon a cápa megunja-e a várakozást és elúszik, vagy köröz tovább köröttük.

De szerencsére nem mennek le a gagyi cápás filmek szintjére, és nem csak az van benne, hogy a cápával mit kezdjenek. Kinek az ötletét valósítsák meg? A szűk helyen, összezárva, milyen játszmák indulnak meg az emberek között. Ez azért nem Hitchcock Mentőcsónakja, nagyon nem, de legalább nem is egy cápaetetés filmes formában.

Pont azt éreztem rosszabbnak, amikor tényleg eljutnak addig, hogy menekülnek és küzdenek a cápával. Az annyira tipikus, ahogy a végén valaki áldozatot hoz, hogy aztán a még életben levők ki tudjanak úszni és életben maradjanak… Az is annyira adta magát, hogy kik fogják túlélni a filmet. A meglepetés, hogy eltérjenek attól, amit az ilyesmi filmekben szoktak betenni, nem jött össze.

A cápa szerencsére egész korrekten néz ki, és cápás az úszása is. A színészek az eye candy jegyében érkeztek, ez sem újdonság.

Egyszer elment, de már kevésbé rossz szájízzel. Nem az igazi, de nem is egy rettenet.

A nagy fehér – 5/3 egy része még nézhető is, amíg nem a cápával akarják eladni. Az akció a végén lehúzza.

GREAT WHITE Trailer (2021) - YouTube

Batman legnagyobb ellenfele, az egyik legkarakteresebb DC gonosz. Volt nem egy emlékezetes formátuma már a moziban, tévében...

Jack Nicholson egy bohém, színpadias alakot kapott Tim Burton Batman: A denevéremberében. A poén az volt, hogy ő és Batman egymás teremtői is lettek. Joker még piti tolvajként éppen a kis Bruce szüleit rabolta ki és lőtte le, majd Batman lökte őt a vegyi anyagokba, amelyek megteremtették Jokert. A holdfény és tánc egy mondatban még mindig eszembe juttatja.

Heath Ledger és A sötét lovag. Egy igazi anarchista, aki bár bankot is rabolt, nem a pénzért teszi. Milliókat éget fel, neki a káosz a lényeg. Bizonyítani akarja, hogy mindenki megrontható - Gotham fehér lovagján illusztrálja is - és a város romlottságára is bizonyítékot gyűjtene némi bomba segítségével. Oscar-díjat ért, sajnos, csak posztumusz.

Majd jött egy nagyon extrém figura az Öngyilkos osztagban. Jared Leto már Oscar-díjasként formálta meg e maffiavezért, de újabb díjakat nem gyűjthetett érte. Őrült nevetés, az a haj és a tetoválás, a fogairól nem is beszélve... Eléggé PR figura lett, a filmben aztán alig szerepelt. A bővített Igazság Ligájában is ott van, de nem lesz az övé a fentiekhez hasonló sikertörténet.

A legutóbb pedig Joaquin Phoenix lett Joker, egy modern feldolgozásban. Az már nem is képregényfilm, inkább modern dráma. Egy pszichésen beteg ember, akit a társadalom magára hagy. Egy őrült, sebzett figura, aki felismeri, hogy mit akar a nép. Szórakoztatást. A 15 perc hírnév nevében pedig lesz téséshow, lesz gyilkolás és jön az őrület egy egész városban. Batman nélkül is zseniális és más, mint a fentiek.

A végére egy sorozatot hagytam. Bár a Harley Quinn is megfordult a fejemben, de inkább élőszereplős jut ide. A Gotham azt vette végig, hogyan született meg Batman és az ő legnagyobb ellenségei, Jim Gordon szemszögéből. Joker nem is egy, két személy volt. Hiszen volt egy ikerpár: egy gonosz és egy jó zseni. Csak sajnos a rossz iker megrontotta a testvérét, és aztán belőle lett Gotham legnagyobb réme. Cameron Monaghan volt olyan emlékezetes ebben, mint Ian Gallagher bőrében.

És hogyan folytatódik a sors? A legközelebbi Batman-film nemhoz Joker karaktert, de ha sikerük lesz, ki tudja, hogyan folytatódik a sztori...

Titkos falut felfedező, gonoszt megállító, családi ügyes.

Shaun és Katy 10 éve barátok, máig együtt birkóznak meg a családi és szakmabeli nehézségekkel. Éppen munkába tartanak, amikor idegenek kötnek bele a férfiba, és verekedést kezdeményeznek. Katy döbbenetére Shaun elintézi őket – eddig azt sem tudta, hogy tud harcolni. Majd meghallgathat egy történetet egy hadúrról, aki megszerezte a Tíz Gyűrűt, ami legyőzhetetlenné és halhatatlanná tette. Ám Ta Lo elrejtett és misztikus falujának kutatása közben beleszeretett a falu őrzőjébe. Ying Li elhagyta a falut, Wenwu a Gyűrűket tette le a nőért és boldog családdá váltak. Két gyermekük született: Shang-Chi és Xialing. Az asszony halála után a férfi bosszút esküdött, a fiából bérgyilkost nevelt. Shang-Chi tizennégy évesen szökött meg, ment Amerikába és lett Shaun. Most azonban vissza kell mennie a húgáért és megállítani az apját, aki valamire készül.

Beindult a Marvel gépezet. Éppen csak megjött a Fekete Özvegy, már itt van a nyomában Shang-Chi is. Még nem döntöttem el, mennyire tetszett nekem ez a film. Van, ami jobb a vártnál, más viszont nagyon nem tetszett.

Kezdjük azzal, hogy kiemelt mellékszereplő a kínai amerikai jó barát szerepében Awkwafina. Katy pedig annyira irritált, hogy néha komolyan drukkoltam, hogy egy Gyűrű-tag hányja kardélre, vagy a végén valami mitikus lény egye meg vacsorára. Jóindulatú, jó barát, de annyira fárasztó! A széles gesztusai, a hangereje, az egész karakterének a bohém volta. Az is furcsa, hogy női karaktert választottak erre a szerepkörre. Nincs benne semmi nőies, abszolút egy buddy karakter. Humoros mellékszereplő, csak itt éppen más hatást váltott ki belőlem a figura. Bosszantott és idegesített.

Folytassuk azzal, hogy sokkal nagyobb ellenséget vártam a végére. Mert az igazi gonosz nem Wenwu, akit még meg is tudtam érteni. A szeretett nejét akarta visszakapni, és egy varázs megtévesztette. Ami viszont minden mögött áll… Egy mesébe jobban illett volna, mint egy Marvel filmbe. Nem is írom le, mi/ki az, aki megnézi a filmet, majd sokkot kaphat.

Harmadszor, nem érzem annyira jónak a castingot, mint általában a Marvel filmeknél szoktam. Simu Liu játssza Shang-Chi szerepét, és olyan semmilyennek találtam! Ok, komolyan készült rá, és lehetett arról olvasni, mennyi mindent megcsinált maga és mennyi izmot felszedett a szerepért. Nem is az akció jelenetekben éreztem kevésnek, hanem az egyéb részekben. Tony Leung sokkal karakteresebb Wenwu szerepében. Ahogy Michelle Yeoh is emlékezetesebb a harcos nagynéni, mint Meng’er Zhang a harcos húgként.

De akkor nézzük azt, ami azért tetszett a filmben. A látványban a Marvel mindig is nagy volt, és most is kitettek magukért. Látványosak a harcok, és a misztikus lények is jól sikerültek. Még akkor is, ha a főgonosz személye azért most is zavar még.

Már kezd látszani, hogy illenek össze az újabb nagy történetszál darabkái. Thanos után most valami mágikus közeledik és Tony Stark elvesztésével Strange lép majd elő. Már itt elkezdünk felé kapcsolódni – még persze sok mindennek ki kell derülnie, de már valami elindul. Bírom az átlépő szereplőket, az összekötéseket. (Humorral pláne, lásd Kingsley.)

Úgy tűnik, már a kritizáló a felem az erősebb, mert most még az is felötlött bennem, hogy mennyire emlékeztet ez a sztori másokra. Érzek hasonlóságot Iron Fist történetével, és volt egy DC Batman animáció is, aminek nagyon hasonlított ehhez a története. Zavarja is a fejem, főleg, a DC-vel való egybecsengés. De ezen majd túlteszem magam – Wenwu eredettörténete legalább lekötött.

Nem tudok ezért a részért lelkesedni. A Fekete Özvegy jobban tetszett, és a Pókember következő részét sokkal jobban várom. Az összkép miatt kell ez a rész.

Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája – 5/3,5 látványos, valamennyire szórakoztató is, de a történet laposabb és Awkwafina irritált.

https://www.youtube.com/watch?v=D8qv98IihwU

• 30 nap maximum - francia akció komédia
• Die Heinzels - német mese
• Hasadék - magyar dráma
• Miután elbuktunk - amerikai romantikus
• Szupernóva - angol dráma

A héten egy film se csábít moziba. Szerencsére, van még olyan film, amit a friss bemutatókból nem láttam.

Családos, betegséggel küzdő, esküvőre készülő.

A COVID minden Pearson életére hatással van. Kevin igyekszik színészként továbbra is a topon lenni, és olyan filmben kap szerepet, ami után végre komoly karrierje lehetne. A forgatásokat azonban nem egyszerű összeegyeztetni a családi élettel: ott akar lenni Madison mellett, és jó apa akar lenni. Ikreik születnek, és Kevin azt a családi életet kezdi élni, amit mindig is szeretett volna. Az esküvő is közeledik, de pár emberben felmerülnek kérdések. Toby elveszti az állását, így a feleségével cserélnek. Kate kap egy zenetanári állást, míg a férje marad otthon a két kicsivel és igyekszik újfent elhelyezkedni. Kate magára talál, de a férfi egyre elveszettebb munka nélkül. Randall pedig nagy kalandra indul: az apja után az anyja családját és történetét is megismerheti. Közben mindenki aggódik Rebecca miatt, akinek a betegsége egyre fenyegetőbb rém a család számára.

Még mindig a This is us, amely a heti dráma és felemelő pillanatokat szállítja. Az a családi sorozat, amelyben brutális egyéni és családi drámák jönnek sorba, mégsem ezekre emlékszünk belőle, hanem arra, hogy milyen jó ez a család és mennyi felemelő pillanat van az életükben.

Ehhez nézni kell különben, mert folyamatosan traumákból építkeznek, szenvednek és nyüglődnek, még sincsen rossz hangulata és erőt tud adni. Pozitív sorozat, pedig ha csak a történetet nézem, sírós dráma is simán lehetne.

Ebben az évadban is minden családtag megkapta a maga saját történetét. Mivel jöttek a babák, és készülnek az esküvőre, talán Kevin az, akié leginkább ez az évad. Annyira tudtam örülni neki, hogy sínre kerülnek a dolgai. Elsőre nem örültem, hogy pont Madison lesz a gyerekei anyja, de szépen megvoltak, jó anya is, megszerettem a párost. Ezért is rühellem, ahogy az évadot zárták. Kell a dráma, kell a nyitott kérdés, ezzel tudom csak indokolni, hogy ezt meglépték az évad végén. Komolyan sajnálom is, mert már nem izgatott vagyok, hogy vajon ki lesz mrs. Kevin Pearson, hanem már irritál, hogy egyik nőtől halad a másikig, és valami mindig hibádzik. Most is.

Ok, értem, hogy három erős házassággal és párkapcsolattal nehéz lehet a fordulatokat és a történetet érdekesen hozni. Randall és Beth nagyon fix pár, így a másik kettőnek kell bonyodalmakat írni. De már kezdek haragudni, hogy Kevin karakterét ez milyen sorsra kárhoztatja és az évad vége eléggé ráutal arra, hogy Kate is újabb válság elé néz. Pedig az idilli házasság is lehetne életképes, ahogy a gondokat leküzdik. Nem véletlen, hogy Rebecca és Jack házassága a sorozat fix pontja. Az 5 évad után is irigylésre méltó, és mindenki arra törekszik, ami nekik megvolt.

A történetet tehát bonyolítják, nem feltétlenül úgy, ahogy nekem tetszene. Bővítik a szereplőket, ez rendben van. Új családtagok, új barátok: jöjjenek csak! Csak ne lenne nyomorult Kevin és Kate folyton hullámvasúton…

Ez a sorozat pazarul hozta a vírus miatt megváltozott életet is. Mertek problémákat témává emelni, legyen az egészségügyi vagy a vírus miatt megszűnő állások, bezárásra kényszerített üzletek. Ettől is közelebb éreztem magamhoz, hihetőbbnek, mainak.

Az alap szereplők mind jöttek vissza és továbbra is megvannak a kedvenceim. Sterling K. Brown és Justin Hartley – igaz, a szerepek szerint is ők a kedvenceim.

A hatodik évadot sem fogom kihagyni, de tényleg szeretném a boldogságukat már.

This is us – 5/4 még mindig szeretem és érdekel, mi lesz a családdal. Csak már kezd a szerelem sok lenni.

This Is Us Season 5 Trailer (HD) - YouTube