Őrangyalos, hibákat rendbe hozó, másvilági.

Cassie most lesz 25, és ilyenkor a szokottnál is nagyobb buliba veti magát. A csinos, rendezvényszervező lány minden buli lelke, és nem hajlandó kizökkenni. Most éppen cikinek érzi, hogy az apja mennyire rákattant a jógára, és soha nem sikerül meglátogatnia. Lakótársa, egyben legjobb barátnője igyekszik visszafogni, amiből nagy veszekedés lesz. Cassie egy buli után otthon megcsúszik, és a fejsérülésébe bele is hal. Ez azonban nem a vég: a másvilágon egy segítő angyal elmondja, maradt három befejezetlen ügye. A barátnője, az apja és az anyja életét kell rendbe tennie 5 nap alatt, vagy a menny helyett a pokolba jut. Cassie kénytelen szembenézni az élete fájdalmas pontjaival is, miközben szellemként is megtalálja az alkalmakat, hogy jól érezze magát.

Könnyed Netflix komédia, ami egy ismerős alaphelyzetre épül. Hősünk meghal, de szellemként kap egy esélyt, hogy pár dolgot rendbe hozzon a szerettei életében. Csak éppen nem átütő a film, egyszer néző és felejtős.

Talán már ott a gond, hogy egy alig 25 éves lány meghal – ez az alap. Hogy lehetne könnyed poénokat sorakoztatni utána? Igaz, Cassie nem veszi tragikusan a végét. Ő sokkal lazábban kezeli a saját halálát, mint a környezetében élők a Földön. Egyetlen jelenet van, amikor Cassie is felfogja, hogy neki annyi és már semmilyen első nem lesz az életében. Akkor egyszer engednek meg érzelmesebb húrokat pengetni a filmben, különben ragaszkodnak a műnek érzett vidámsághoz.

A film vége is ezért fura nekem. Cassie életében egy énekes rajongója volt, akit a lelki társának érzett. A film végén az a lány számára a happy end, hogy nem egyedül megy a mennybe. Kedvence egy katasztrófaövezetben segített az embereken, amibe sikeresen bele is halt. Együtt mennek át – most komolyan annak kellene örülnie a nézőnek, hogy a srác is meghalt és Cassie-vel egymásra találnak a másvilágon? Hogy lehetne egy fiatal halála bármilyen szinten is happy end?

De vissza a filmre. Komédia, de nem mondanám viccesnek. Visszatérő poén, hogy mivel Lisa az egyetlen, aki látja a lányt szellemként, körötte bukkan fel gyakran váratlanul is. Lisa meg rendszeresen halálra rémül tőle. Elsőre se találtam viccesnek, negyedszerre meg kifejezetten nem.

Mennyire aranyos? Inkább, mint humoros, de nem az a szívmelengető fajta film. Cassie, ahogy ráérez arra, mire van az embereknek szüksége, tesz aranyos gesztusokat. Ahogy a kirakót összerakja, vagy Emme kávézójának kissé rendbe rakása. (Az különben látványra elég szánalmas, nincs is látványos különbség. Ha Emme kicsit összekapja magát, neki is eszébe juthatott volna, hogy tegyen virágot az asztalra meg hasonlók.) A kedves jelzőt simán rá tudom tenni a filmre, azért az aranyoshoz több kellene.

Nem látványfilm, Cassie transzportjai az egyetlen nem hagyományos elem. Amit esetleg ki lehet emelni, az csajos. A lánynak 5 napja van a változásra, és minden nap képzelhet magára másik ruhát. Az nagyon meg volt tervezve, hogy a színésznő mit viseljen a jelenetekben. Rögtön az első ruha: nem durva azért kisestélyiben menni és szellemként kisérteni?

Igaz, azt sem éreztem ütősnek, ahogy rendbe kell tennie dolgokat. Főleg az anyja kapcsán, akinek igazából csak meg kellett bocsátania.

Egyszer elment, de többet nem lenne kedvem megnézni. Elég semmilyen, ízetlen limonádé.

Kaptál még egy esélyt – 5/3 nagyjából komédia, a szereposztás is elmegy, de a vége kifejezetten irritáló volt.

Afterlife of the Party | Official Trailer | Netflix - YouTube

A Fekete Hattyúk magán zsoldosok csapata, akik éppen az angol kormány megbízásából segédkeznek egy gázvezetékhez szükséges földek megszerzésében. Az embereket meg kell félemlíteni, így a csapat öldöklésbe kezd. A nőket hagyják csak életben, hogy elterjesszék a félelmet a vidéken. A terv beválik, a vezeték megépül. Egy helyi túlélő azonban felvette a mészárlást és Hága most igazságot követel.

A kormány, titkolva a szerepét, végezne a Hattyúk fejével. Lecsapnak a családra, de a két örökösnek sikerül elmenekülni. Tom Buckingham SAS ügynök is része a birtokra vezetett támadásnak. Ugyan ölni nem kaptak engedélyt, de amikor a csapat veszélybe került, Tom kiiktatta a férfit. Ezért felfüggesztik.

A nemesi származású, gazdag Tom ezt az időt arra használná ki, hogy Párizsba vigye a barátnőjét és megkérje a kezét. A nagyanyja gyűrűjét is begyűjti hozzá – a nagyanyja állt közel hozzá a családban. Ahogy az asszony, Tom is pszichopata és nem képes úgy érzelmekre, mint a más emberek. Mereng is a fiatalember, hogy amit Sophie iránt érez, az szerelem-e. Az inas nyugtatja meg, nekik ez más, de attól még érzelem.

Mivel Sophie vonakodik utazni, Tom vonatra száll vele, mielőtt meggondolná magát. A férfi kimegy, a nő egy másik utassal arról beszélget, hogy Tom érzéketlensége ijeszti. Ha legalább egyszer el tudna érzékenyülni, már hozzá is menne.

A vonaton hamarosan kitör a káosz. A menekülő Grace a Hattyúkkal eltéríti és váltságdíjat követel a kormánytól, vagy a tetteik beismerését. Tom el tud bújni, és miközben Sophie kimenekítésén dolgozik, gáncsolja a terroristák terveit. Ő jön rá arra is, hogy a SAS csapatban kém van. Arra is, hogy mindenképpen robbantanak, Grace nem enged el senkit.

Az áruló, Tom barátja, Declan árulja el, hogy Sophie kicsoda és vele csalják elő Tomot. A férfi ugyan megsérül, de a nőt kimenti és Grace nyomába ered. Grace munkát ajánl neki: felismerte a férfiban, hogy ők egyformák. Nem szeretnek, nem éreznek, ölnek. Tom azonban már tudja, hogy ő nem teljesen ilyen. Az eset rádöbbentette, hogy szereti a barátnőjét.

A lánykérésre azonban Sophie nemet mond. Nem hiszi, hogy boldoggá tehetné a férfit. Tom könnyezni kezd, amire Sophie igent mond. A család spanyol birtokán kelnek egybe – épp a csók jönne, amikor Tom hívást kap. Megvan Declan menedéke. Tom már a SAS osztag kapitányaként, a felesége beleegyezésével indul levadászni az árulót.

Cápás, balesetet szenvedő, életért küzdő.

Paige három barátjával népszerű utazós és kalandozó videós blogot vezet. Idővel bevonja a húgát is, aki talán félénkebb a csapat többi tagjánál, de gyorsan összemelegszik Sammel, és a műsornak jót tesz egy pár is benne. A legújabb kalandjuk búvárkodás lenne egy olyan területen, melyet a turisták elől lezártak és természetvédelmi területté nyilvánítottak. A bérelt gép szárnya azonban leszakad, és a kis csapat lezuhan. A túlélők hamarosan komolyabb veszéllyel néznek szembe, mint az élelem és víz hiánya a nyílt vízen: három éhes cápa köröz köröttük, és hamarosan támadni kezdenek. El kell dönteniük, mivel próbálkozzanak: a közeli szigetre kellene kiúszniuk, vagy a segélyhívót kellene megszerezni és segítséget hívni? Közben Paige a lelkét is ki kell öntse: van egy titka, ami rég mérgezi a lelkét.

Talán azzal kezdem, hogy nem ez a legrosszabb cápás film, amit valaha láttam. De nem is a jók közé tartozik. Sok-sok bajom volt vele, így a végére leginkább csak bosszankodtam.

Az egyik, hogy a cápák ebben a formában nem hihetők. Spielberg cápája valóban guminak nézett ki, de cápás volt a viselkedése, és félelmetessé tudták tenni. Ez a hármas sokkal jobban néz ki, csak szemre hitelesebbek. De ahogy viselkednek és amiket tudnak… Már az is, hogy nem csapnak le, hanem a film dinamikájához igazodva közbe eltűnnek, hogy aztán visszajöjjenek egy újabb túlélőért. Az is, ahogy az egyik megsérül és a másik három széttépi. Ok, nem tudom, mennyire kannibálok a cápák, de ez furcsa volt ebben a közegben. Addig szinte egyként mozogtak, összedolgoztak, aztán lazán megeszik a sérültet? Végül, ahogy úsznak. Szélesebesek. Természetellenesen gyorsnak tűnnek, ahogy felbukkannak a láthatáron, aztán már ott is vannak, és valakit kettéharapnak. Így még rosszabb, amikor a törött lábú lány leússza őket, míg a sportoló és egészséges srácot korábban simán bekebelezték…

Ha már elkezdtem a látvány vonalát. Egyszerűen furcsák a cápák. Nem a nagy fehér képviselői, de nem jöttem rá, milyen cápák. Végig csak úgy vannak emlegetve, hogy cápák vagy halak. Ettől nem lettem okosabb. Furcsa a színük is, az alakjuk is. Ha legalább tudnám, milyen cápák akarnak lenni, rákereshetnék, hogy a cápa kellék/animáció nem sikerült jól, vagy tényleg ilyen ez a halfajta.

A horror is rémes, rossz értelemben. Nagyon bután néz ki, ahogy a cápa lecsap, emberke eltűnik, majd jön a vörös szín. Amikor Paige gyűjt be egy harapást, azt legjobb lenne feledni is. Annyira látszik, hogy semmi baja a színésznő lábának, csak egy kis művért/festéket öntöttek rá… Közben a történet szerint meg annyira súlyos, hogy elvérzik. Ki nem úgy nézett, még felületi sebnek is alig tűnt. De azt is említhetném, amikor a megrágott srác alakja egyszer csak feltűnik a vízben, és Lindsey reménykedni kezd, hogy Sam még életben van. Aztán kiderül, hogy a cápák szórakoznak a torzóval, ami valahogy felszínre került, ők meg húzkodják megint lefelé. Elmebeteg egy ötlet és nem is nézett ki jól.

Azt is rühelltem, amilyen drámát beleerőszakolnak a testvérek közti kapcsolatba. Az a kezdetektől nyilvánvaló, csak a hősnő nem veszi észre, hogy a nővére is Sambe szerelmes. Azt meg fokozatosan tudjuk meg, hogy Paige mit próbált tenni a húga szerelmi élete ellen. Persze, a legrosszabbkor jut eszébe mindent bevallani majd…

Gondolom, nem kell részeleteznem, hogy a film olcsó volta a színészeken is látszik. Nincs benne egyetlen színész sem, aki legalább ismerős lett volna valahonnan. Nem meglepő, a karakterek is üresek és ahogy fejtegetem egy ideje, maga a film sem emlékezetes.

Nem horror, nem akció, nem kaland – olyan semmilyen, ha belegondolok.

Nem bánnám, ha jönne egy értelmes cápás film. Talán A zátony volt az utolsó, amit érdemes volt megnézni. A Meg talán még elment, de az inkább popcorn moziként.

Bekerítve – 5/2 a cápák nem életszerűek és gyorsak, egyes jelenetek inkább komikusak, mint ijesztőek.

https://www.youtube.com/watch?v=0eKRiu4pVvk

Ügynökös, másságot ünneplő, csapatos.

Steve Maryweather a CIA legjobb új ügynöke lehetne: pályarekordokat döntött a kiképzésen, istenien néz ki és a kémkedés az álommunkája. A diplomaosztó után már várja az álomállás, sokat is várnak tőle. Csak éppen a köszönő beszédében megjegyzi, hogy milyen szerencsés, hogy egy modern és felvilágosult korban élhet, ahol nyugodtan felvállalhatja, hogy meleg. Mire észbe kap, már Mary ügynöknek szólítják Steve helyett és az izgalmas megbízatás helyett egy meleg közösségbe küldik ki, míg a macsó Buck kapja a jó szolgálati helyet. 10 évvel később Buck az egyik legmenőbb ügynök, míg Mary és a beszervezett társai legfeljebb csak malmoznak és unatkoznak. De változtatni akarnak ezen, saját szakállra kezdenek el egy nyomozást, hogy bizonyítsák, az ő LMBTQ csapatuk is ütőképes és akcióra kész.

A Netflix kapcsán már gondolkoztam el azon, hogy a más kezd a normális lenni. A Sex Education volt talán az a sorozat, ahol elsőként szúrtam ki, hogy az átlagos, heteroszexuális tinik kisebbsége kerültek. Mindenféle perverzió vagy identitás előkerült, és egyszerűen túlzottnak tűnik, hogy a többség annyira más. Most meg itt van a Q-Squad.

Egyáltalán, kinek készült ez? Gyereket biztos nem ültetnék le elé. Olyan kérdései lennének, amire valószínűleg válaszolni se tudnék. Steve Maryweather, aki simán csak homoszexuális, a legegyszerűbb eset benne. Eleve az a csapat szervező elve, hogy mind az LMBTQ közösség tagjai. Mindenkinél azonban nem tudtam megfejteni, hogy mi is ő. Steve és Deb melegek. Twink egy drag queen – eléggé nőies pasi, aki nőnek öltözik és fel is lép így. (Ha jól vettem ki, mellette meleg is, mert a pasik tetszenek neki szexuálisan.) Buck a hetero macsó, akit azért rendelnek ki, hogy felügyelje őket. De mi van a hacker lánnyal? Elsőre nekem csak emósnak tűnt. Aztán beleszeret egy számítógépes programba. Meleg, vagy ő mi?

Érzékenyíteni akarnak? Elfogadónak tartom magam, de ez annyira szélsőséges, hogy nem a szemellenzőm veszi le, inkább arra késztet, hogy visszavegyem. Mindenki sarkítva és eltúlozva van, mindenki egy hatalmas klisé. Nem csak a Q-Force tagjai, de Buck is. Aki gusztustalanul esik, sört vedel, imádja a csajokat és még szőrös is. Éppen csak ősember tábla nem lóg a nyakában. Túl sok és eltúlzott, amit ebbe a sorozatba beletettek. Simán taszítónak tűnik majdnem mindenki benne – elsőre mindenki, csak azért egy évad alatt hozzáedződtem a nem is kevés túlzáshoz.

Az ügyeik is ebbe az irányba mennek el, és még csak nem is változatosak. Ugyanazok az elemek térnek vissza a kis kalandjaikba. Stat feltöri a rendszert, Buck és Mary akcióznak, V a távolból irányít, Twink meg legalább egy sztárnak beöltözik és nőnek álcázza magát.

A poénok is a túlzásokra épülnek, a szexualitásra és a meztelenségre. Visszatérő poén, hogy a nőnek öltözött Twink flörtöl Buck karakterével, aki szép lassan egyre jobban érzi magát a csapatban, akiket a végére már becézve nevez langyiknak.

A külcsín harsány. Újfent kilyukadok oda, hogy a szereplők rajzolt alakja is a sztereotípiát követi. Ha nem mondok senkiről semmit, csak a képet mutatom meg és random felsorolom a jelzőket, akkor be lehet azonosítani, hogy ki kicsoda. Nincs rosszul megcsinálva, de az egész sorozatban zavart az eltúlzottság és ezt a külcsínben is éreztem.

A végére bejön a feminizmus és a nők elnyomásának is a kérdésköre a hercegnővel, akit a Neveletlen hercegnő karikatúrájának is nevezhetünk. Meg lehet nézni, hogy az egész ország szövegezése arra épül, hogy a hercegnőt alá rendelje a férjének és korlátozott hatalmat is csak akkor biztosítanak neki, ha már lesz egy király mellette. Csak ezt is túltolják.

Leginkább fura élmény volt, és ha nem fáj a fejem, akkor nem nézem végig ezt a szériát. Egyszerűen túl sok és karikatúrába hajlik végig.

Q-Force – 5/2 amikor már átesnek a ló túloldalára. Nem megbotránkoztatni akarnak, de néha sikerült.

https://www.youtube.com/watch?v=k2NsSOVNC0U

Egy héten bemutatott film poszteréről kiemeltem valami jellegzeteset.

Melyik ez a film?

Megoldás: Tovább!

Házassági engedélyért küzdő, tündért kutató.

Hosszú ideje nem esett az eső, és a környéken az emberek egyre jobban elszegényednek. A lenti területeket korábban megszerző Iven gazda megtalálja ebben a helyzetben is a számítását: a szomszédoknak drágán adja a vizet és a takarmányt, lassan még több földet megszerezve. Az egyik adósa, az özvegy Stine történetét az elalvó esőtündérről mesének tartja és kineveti. Még fogadást is ajánl: az asszony fia, aki rég udvarol a lányának, megkapja a beleegyezését a lánykéréshez, amennyiben sikerül másnap estig felébreszteniük az esőtündért és újra esni fog. A szerelmes lány kap is az alkalmon, szerelmével útra indulnak egy örökölt palack mézborral és Stine történeteivel, miközben egy tűzmanó igyekszik gáncsolni őket, hogy a neki tetsző, forró időjárás maradjon a világban.

A Klasszikus mesék sorozat részét képezi ez a mese. Műmese, vagyis nem népmese volt az alap, hanem egy jegyzett mese. Ez különben a végeredmény tekintetében nem fontos, csak mutatja, hogy nem csupán a Grimm meséket dolgozzák fel a németek, ha a legtöbb ilyen sorozatba bekerülő mesefilm alapja Grimm mese volt is.

A népmesék klasszikus cselekményszálaiból áll össze a történet, vagyis valamilyen formában a mese minden eleme ismerős lesz. A gazdag lány és szegény fiú egymásba szerelmesedése, hogy próbát kell kiállni, hogy a páros egymásé lehessen. A természetfeletti segítők és akadályozók megjelenése. Ha nagyon belemerülők, még a révész karakterének is megvannak a gyökerei – a görög mitológiában is révész vitte át az embereket, csak itt nem a halálba, hanem a tündér kertjébe kell átjutni.

Mégsem unalmas, egy mesében ezeket várja az ember és mindig vannak azért olyan részek is, amelyek saját elemek és egyénibbé teszik a történetet. Ahogy itt pl. a párnak szét kell válnia a folyónál: a lánynak kell mennie énekszóval ébreszteni a tündért, míg a fiúnak a révész csónakját kell javítania, hogy majd visszajöhessen a folyón át a párja. De új elem az is, hogy Iven gazda minden kapzsisága ellenére sem lesz negatív karakter. Ő fel tudja azt ismerni, hogy a lánya személye és szeretete fontosabb, minthogy a férjhez adásával a vagyonát próbálja növelni. A végére ő is segíti a párt, és az esküvőt akkor sem ellenezné, ha a fiatalok elvesztenék a fogadást és nem eredne meg időre az eső.

Rövid meséhez képest a karakterek kapnak színek, leginkább a gazda, akinek egy kis személyiségváltozása is lesz. A többiek maradnak önmaguk és jellegzetesek. A szép lány és fiú, akik kedvesek is, dolgosak is, és nagyon szeretik egymást. A jólelkű, dolgos anya. A manó, aki igazából jól elvan magában, dalolgat és élvezi a meleget. Ő sem egy kifejezetten gonosz karakter, inkább humort építettek az alakjába, és csak azért áll a fiatalok útjába, mert a tűz nem bírja az esőt.

Felnőtt fejjel mosolygós mese, olyan kedves. Van benne humor, de érezhetően a kisebbeknek készült a történet és nem felnőtt nézőkre van szabva a világképe és a poénok sem.

A látványvilága az ilyen mesékben megszokott. Kicsit olyan, mintha egy színpadi mű jelmezeit szedték volna elő. A környezet igazi, benne az emberek annyira nem valósak. A természetfeletti lények lehettek volna sokkal mesésebbek, a tündért sikerült legkevésbé eltalálni. Se nem látványosan szép, se nem fiatal, még csak a ruhájával sem emelkedik ki az átlagból. Simán alvó, középkorú nőnek lehet nézni, nem tündérnek. A tűzmanó ruházata is csak színeiben idézi fel, hogy ő mágikus teremtmény.

Azt kicsit sajnáltam is, hogy most nincs kastély, csak egy falu.

A sorozat kellemes meséi közé tartozik, de azért a legjobb részek közé nem sorolnám be. Gyerekkel simán nézhető.

Az esőtündér – 5/3 a mese része aranyos, gyerekekhez illő, de nem buta a humora. Nekem azért gyerekes.

https://www.youtube.com/watch?v=UQOMcDoiiSk

Cím: Titán

Készítők: francia film francia rendezőnőtől és francia színészekkel, de nem azokkal, akiknek mondana valamit a neve számomra. Vincent Lindon játssza a főszerepet. Nem a szereplőgárda vonz be.

Műfaj: sci-fi, thriller – de már azt is olvastam róla, hogy őrült horrorfilm lesz. Majd kiderül.

Cselekmény: a környéken rejtélyes bűnesetek történnek, amikor egy apa újra felveszi a kapcsolatot 10 éve nem látott gyermekével.

Nem sok, és a cím is rejtélyes. A rejtélyes bűneset az érdekes, az jobban érdekel, mint az apa – gyermek kapcsolatfelvétel.

Várható megjelenés: október végi a premier dátuma jelenleg

Kertészetet mentő, rózsát nemesítő, második esélyt kapó.

Eve Vernet élete a kertészete, amely egyben családi örökség. A Vernet egykor név volt a szakmában, Eve nem egy különleges rózsát nemesített és többször megnyerte a szakma csúcsát jelentő Arany Rózsát. Ám most a csőd szélén állnak, sorra mennek el a vásárlók és a versenyeket folyamatosan egy rivális vállalat nyeri, ahol a rózsák nem többek árucikknél. Megvennék a Vernet Kertészetet is, de Eve még kész harcolni a fennmaradásért. Titkárnője találja ki, hogy alkalmazzanak kormány által támogatott betanítható munkaerőt. Így érkezik hozzájuk egy nyugdíjas korú férfi, egy csendes fiatal lány és egy egykori bandatag. A kezdeti bizalmatlanság után együtt lopnak nemesítendő rózsatövet, Eve tanítgatja őket és még arra is felfigyel, hogy Fred orra annyira érzékeny, hogy azzal bűn nem kezdeni valamit.

Egy példa arra, miért szerettem meg a francia filmeket. A rózsák királynője pont az a film, amit mosolyogva nézek végig és egyszerűen jobb tőle a kedvem. Pedig nem mondhatnám, hogy annyira eredeti vagy vicces lenne.

A történet ugyanis kifejezetten egyszerű, és olyan receptet használ, amit már francia film is lőtt el, elég nagy sikerrel. Adott egy egykori sikerember, hullámvölgyben, és problémás elemek rángatják ki belőle. Mindenki profitál és jobb jövőt kap a másiktól. Éppen csak abban más, hogy most nem egy bajba jutott kap második esélyt, hanem három. A jó módú meg nem tolókocsiban sajnálja magát, hanem az üzletéért küzd.

Egyedül Eve problémáját ismerjük részletesen, ő a kiemelt szereplő és minden körötte forog. Együtt lehet érezni vele, és nagyon finoman van ábrázolva, ahogy változni kezd ő maga is, és már nem csak a kertészetről van szó, hanem emberként is megnyílik és más örömet felfedez, mint a virágok nemesítése. Kifejezetten szerettem, ahogy Fred mellett szinte pótanya lesz. Érzelmileg is sokat ad a fiúnak és a kettejük közti dinamika, ami miatt még mosolygós a film.

Fred, akiről azért még egy keveset megtudunk. Ahogy a vér szerinti szülei lemondtak róla, ahogy Eve mellett megtanulja, hogy néha előre kell nézni, és nem a múltban ragadni. Az, ahogy értéktelennek tudta magát, de Eve ráébreszti, mennyire tehetséges és a végére mer álmodni, egy jobb életért küzdeni magának. Szeretem az ilyen fejlődéses filmeket.

A másik két dolgozó, Eve titkárnője keveset szerepelnek mellettük, de egy-egy beszólással vagy érzelmes jelenettel ők is hozzájárulnak a történethez.

Lekötött, hogyan készülnek az új rózsafajok és értelmesen átadta a film a nemesítés folyamatát is. Talán könnyűnek van mutatva, mert a végére abszolút úgy éreztem, hogy magam is nekiállhatnék a kertünkben nemesíteni a rózsáinkat. Még csak nehéznek sem tűnt – gyanítom, azért a gyakorlat nehezebb a látottaknál. De érdekes volt, lekötött, szóval, ezért nem fogok panaszkodni.

A humor is visszafogott, de valahogy szívet melengető. Ahogy a kis csapat elmegy virágot lopni, vagy Eve szerencsétlen kémkedése és amilyen fotókat gyárt… Ha csak elmesélem, erőltetettnek érzem, de nézve teljesen jól működött és szórakoztatott.

Nem látványfilm, de azért női szemmel annak megvolt a maga szépsége, ahogy a virágkertészet kinézett vagy az a sok gyönyörű rózsa. Talán csak a verseny volt kicsit csalódás, a virágok nemesítése és a kertészet mellett olyan kis semmilyen volt, ahogy kiültették oda a bokrokat…

Catherine Frot karakteres Eve lett. A Marguerite-ben nagyobbat játszott, de ezt a szerepet is uralja és szerethetővé teszi.

Számomra kellemes szórakozás volt, szívesen néztem és el tudom képzelni, hogy máskor is leülök majd elé.

A rózsák királynője – 5/4 kedves komédia helyes alapötlettel. Valahol klisé is, de ilyet szívesen nézek. Felnőtt mese.

https://www.youtube.com/watch?v=Yn-203aw49s

Céget átalakító, magánbírósággal bajlódó, összeütközéseket kezelő.

A politikai rendszer megváltozása, a világban zajló folyamatok az ügyvédi irodát sem hagyják érintetlenül. Boseman eredeti tervei ugyan meghiúsultak, de kész így is visszavonulni és valami másba fogni. Liz és Diane így újra kacérkodik egy régi álommal: mi lenne, ha egy női vezetőkkel működő ügyvédi irodát működtetnének? Csak éppen a realitások hamar a két nő közé állnak. Liz több ügyvédtől is hallja, hogy ők fekete cég voltak. Diane miért lehet névadó partner? Szembekerülnek, hiszen Diane nem akarja a vezető pozícióját feladni. David igyekszik az egyensúlyt megőrizni a Dubai-i anyacég megbízásából. Közben Lucca nem tud visszautasítani egy másik ajánlatot, és Marissa ügyvédnek tanul, miközben egy ügyfél magánbíróságát is igyekszik egyenesben tartani. Az új ügyvéd, Carmen pedig egy gazdag, de kétes hírű drogbáró ügyféllel igyekszik tisztességes lenni és elvégezni a munkáját.

Kingék továbbra is szállítják, ami a sorozataikra egyre inkább jellemző. Odaszúrnak a politikának, megvannak a jellegzetes képi formáik és intelligens, ugyanakkor szórakoztató sorozatot tálalnak nekünk.

Mivel a The Good Fight egyre inkább reflektál az Államok politikájára, megint megkaptuk, hogyan reagálja le a közösség Trump leváltását az elnöki székből. Mondanom se kell, hogy a legtöbben ünnepeltek és nagy volt az öröm. Még Julius kapott egy új esélyt, hiszen Trump egyik utolsó cselekedeteként sokak büntetését eltörölte, így ő is szabadulhatott.

Az sokkal izgalmasabb, hogy a váltás a cég életét hogyan befolyásolta. Diane pont Trump miatt kerülhetett ide, hogy ne legyenek hátrányban azért, mert fekete jogi iroda voltak. Azzal viszont, hogy Trump megy, sokan vissza akarták adni a cég eredeti színeit, és Diane ebbe a képbe nekik nem fér bele.

Elemezhető, hogy ez miképpen rasszizmus. Abszolút egyet tudtam érteni a nővel, aki nem akarta feladni a vezető és névadó pozícióját. Mi volt ellene a kifogás? A szemébe senki nem merte mondani, Liz nagyon hárította is a kérdést, de a partnereknek egyetlen baja volt: Diane fehér. Ez meg egy hagyományosan fekete cég – miért névadó egy szőke, fehér nő? Annyira röhejesnek is érzem, hogy az irodában az egyenlőség harcosainak tartják magukat és rosszul vannak a rasszizmustól – és ők ugyanazt csinálják.

Más átívelő szálat is kaptunk idén. A bíróságok kapcsán. Hal Wackner a bíróságok minden hibájára rámutat és saját magánbíróságán valami jobbat igyekszik megvalósítani. Imádtam, ahogy odaszúrnak a rendszernek és tényleg vannak jó ötleteik – mint a jelmezek, hogy az előítéleteket – pl. a rassz kapcsán – megkerülhessék. Ugyanakkor arra is rávilágítanak, hogy ez sem lehet megoldás, mert ha mindenki maga írja a törvényét, akkor máris a káoszban és egyáltalán nem a jobb világban járunk.

Van ebben a sorozatban jog, ha már nem is a bíróságokon ülnek és viszik az ügyeket, mint egykor a The Good Wife évadokban. Van benne bőven politika és aktualitás. Van benne humor, szellemes párbeszédek, sodrás. Az egyik kedvenc sorozatom lett ez a széria.

Egyedi a megvalósítása is, már felismerek a készítőkre jellemző vonásokat. Mint az, ahogy kis dalokkal tesznek játékosabbá jogi fogalmakat vagy akár konfliktushelyzeteket.

Jól néz ki a sorozat. Stílusos. A ruhák, az atmoszféra – egy gazdag, előkelő környezet és én bizony a kosztümöket, öltönyöket is szívesen nézem benne. Nem guilty pleasure és gazdagok-szépek világa, mint a Dynasty, de itt sem az átlagpolgár életébe nyerünk bepillantást.

A szereplők leváltása is jót tett a sorozatnak, van frissülés. Bingwa és Patinkin jók!

Frissült, aktuális, és ezen a sorozaton lehet jó értelemben gondolkodni is. A hatodik évad már berendelve – mondanom se kell, hogy fogom nézni azt is.

The Good Fight – 5/4,5 bár egyes kicsinyes játszmák az agyamra mennek, van humora, érdekes és agyas is.

https://www.youtube.com/watch?v=NMJ5w1h6skA