James Newton Howard is olyan zeneszerző, akinek a dallamai a fülemben maradnak.
Így van ez a Véres gyémánt score-jával is, amiből a London szól most.
James Newton Howard is olyan zeneszerző, akinek a dallamai a fülemben maradnak.
Így van ez a Véres gyémánt score-jával is, amiből a London szól most.
Családi, másság miatt megbélyegző, titkos.
A Falcón család előkelő spanyol dinasztia, jómódúak és a társadalomban is fontos szerepet töltenek be. Gregorio tisztségviselő, a felesége és az anyja több társaságban is megbecsült tag. A házaspár örököse, egyetlen fia, Gabino az anyja családjánál nőhetett fel Mexikóban. Most hazahívják, és megvannak vele a tervek. Nősülés, folytatni a család hagyományait a munkában. Ám a fiúnak egészen más tervei vannak: mexikói barátjával Párizsba készülnek, majd vissza Mexikóba. Hamar terjedni kezd a pletyka, hogy Gabino és barátja többek barátoknál, amit a párt nagyon rossz szemmel néz. Ehhez hozzájön, hogy Gabino egy olyan titkot őriz, amelyet a nagyanyja mindennél jobban el akar rejteni – akár az unokája feláldozásával is. Mina meg akarja menteni a fiát, de hamarosan rá kell döbbennie, hogy ebben a történetben nincs happy end, és sokuknak pusztulnia kell, és nem biztos, hogy befolyásolni tudja, a régi sérelmek és politikai üzelmek kit találnak telibe.
A Netflix azon törekvését kifejezetten szeretem, hogy nem csak amerikai és angolszász tartalmakat oszt meg. Itt ázsiai, dél-amerikai, sokféle európai sorozatot is megnézhetünk. Változatosság, ez egy jó szó és itt megvan.
Ez a mini sorozat egy spanyol – mexikói sorozat. Mondjuk, a Money Heist sikere óta a spanyol műsoroknak van keletje, de a mexikói szál még így is ritkábbnak számít. Ha itt helyileg mexikói szálat nem kapunk, több karakter is ilyen származással bír, ahogy a színészek jó része is onnan érkezett. Meg is fordult a fejemben, hogy mennyi ennek a valóság alapja? Ennyire erős volt Mexikó – Spanyolország kapcsolata? Azt gondoltam volna, hogy a mexikói származású Mina pária lesz a spanyol férje mellett, de nem éreztem, hogy bármilyen rasszizmus lett volna felé. Ahogy a mexikói Lazaro (Gabino barátja) is egzotikumként lesz jelen, akit a sorozat női meg akarnak szerezni maguknak.
A helyzet az, a szereplőket szívesebben elemezgetem, mint a történetet. Nem unalmas, csak nagyon terhelt. Látunk egy politikai rendszert, amelyben nagyon sok az elnyomás és a diktatórikus elem. Mina titkon fuldoklik tőle, a férje mindennek a kiszolgálója és egyben fogja. Korrupció, sok önös érdek, nem jó elképzelni sem. Néha olyan érzésem is volt, mintha a sztálinista Szovjetunióban járnánk. A családi szálak is ugyanennyire, ha nem jobban terheltek. Sokan megjátsszák maguk, titkokat őriznek és minden sérelmet halálosan megtorolnak. A két fiú, Gabino és Lazaro ártatlanok csak, és a rendszer el is kezdi bedarálni őket. Nem véletlenül az a sorozat címe, ami. Nem csak a szexuális beállítottság, de a világnézetük és az őszinteség is áldozattá teszi őket.
A szereplőknél érdekesebb, mennyire a rendszer kihasználói vagy éppen foglyai. Vannak egyértelmű alakok, mint Amparo – a család nagyasszonya, aki mindenkit kézben tart és uralkodik. Aki tele van saját önző indítékkal és hozzá kapcsolódó titokkal. A fiuk, az ártatlanok. Gregorio, aki egyszerre áldozat és elkövető. De sorra mindenkit meg lehetne nézni, mit tesz az egyénnel ez a világ és hogyan korrumpálódnak vagy beolvadnak.
Egy mellékszereplő, Alonso különösen el lett találva. Ő még inog: már elindult a rendszer kiszolgálása felé, de még pár szál köti egy őszintébb létezéshez.
Hangulatos, még akkor is, ha nem jó hangulata van a sorozatnak. Végig feszült és több oldalról rossz érzeteket hordoz. Még a szerelmi szálai is – mintha egyszerre tabudöntő lenni, de annyira mégsem. Szolidan kezeli a meleg témát. Lazaro – Mina közti vonzalom jut el egyedül a beteljesülésig, és abban is benne van némi alapvető ítélet.
Egyszer érdekes volt, de szórakoztatónak nem mondanám. Inkább az, hogy annyira fertő itt minden, hogy a végére már érdekelt, ki fullad bele, kinek kell meghalnia a cím szerint.
Someone has to die – 5/3 – szenvedélyek és emberi drámák egy ellentmondásos korban, de minden dráma túlzó.
https://www.youtube.com/watch?v=25hk3z4COnU
A világ fontosabb, mint mi. Törődnünk kell vele, ez a lényeg. (Vikings)
(Üdv a Love and Monsters világában...)
Nem igazán volt tipikus gyermekkorom. Mármint, először az volt, aztán jött a világ vége. Nem hiszem hogy bárkit tényleg sokkolt volna. Mindig tudtuk, hogy be fog következni, és csak végre megtörtént. De ahogy megtörtént, na az már érdekesebb. Agatha 616. Ja, egy aszteroida tart a föld felé. Tudom. Elég kiszámítható. Szóval az emberiség összejött és megtettük amit tudtunk. Kilőttünk rá egy csomó rakétát! És felrobbantottuk! Óriási volt! De nem volt az. A rakétáktól nem csak kisebb kövek jöttek létre, hanem kémiai vegyületek, nagyon sok. Ami visszahullott ránk, és minden megváltozott. És mikor azt mondom "minden", úgy értem hideg vérű teremtények. És mikor azt mondom "megváltozott", úgy értem átváltozott, és egymást kezdte enni. Hangyák, gyíkok, rovarok, krokodilok. Te is tudod. Sok van belőlük. Ismertem valakit, akit megevett egy karneválon nyert aranyhala. Haver, Todd imádta azt az aranyhalat. És azt a cicát. Szóval a történelem során, ha meg akartál ölni egy rovart, elég volt hozzá a cipőd. Nos, most hirtelen egy shotgun kellett hozzá. És néha egy tank. De néha ez sem működik. Különösen, ha nem maradsz a tankban, Bob. Végül a nagyon nagyok és a katonaságunk adott egymásnak. Egy év alatt elvesztettük az emberi lakosság 95 százalékát. Az nagyon sok Bob. És nagyon sok Todd. Mi akik túléltük, elbújtunk ahol tudtunk... bunker, barlang, pánik szoba szerte a világon. Szóval az elmúlt hét évben egy föld alatti bunkerben laktam. Nem olyan rossz, mint ahogy hangzik. Tényleg. Egy nagy csoport ember és mind szeretjük egymást. Valahogy így képzeltem volna el a kollégiumot. (Love and Monsters)
(Van szakma, ami a bűnözőknek is büdös.)
Alkalmazkodás. Az ember ehhez nagyon ért. Ez a mi nagy előnyünk. Arrébb gurulunk, lecsapunk. Behódolunk, megváltozunk. (Snowpiercer)
Látod? Bánts, vagy téged bántanak. Mondtam neked, hogy mindenkinek ennyi választása van. (Two Sentences Horror Stories)
Ha a rasszizmus szó egyfajta elnyomást jelent, a szexizmus nem jelenthet egy másikat? (Rendbontók)
A múlt mindig velünk van, Tyler. Megpróbálhatsz elmenekülni, de mindig ott van. (Locke & Key)
A háború utáni Nagy-Britanniában egy hosszú, fájdalmas, folytonos krízis az élet. (The Crown)
(Vincent még akár udvarolni is tud, ha az szolgálja az érdekeit. Avagy, hogy nyugtassuk le alkalmi szeretőnket egy lakatlan szigeten.)
Utazós, posztapokaliptikus, szörnyes, kutyás.
A világ pillanatok alatt vált pokolivá. Egy aszteroida tartott a Föld felé, amit sikeresen szétrobbantottak még a becsapódás előtt. Csak éppen a darabok meg a sugárzás, a kémiai anyagok visszahulltak a Földre. Az élővilág pedig drasztikusan megváltozott: az állatokból szörnyek lettek, és az emberiség 95%-a meghalt. A túlélők bunkerekben húzták meg magukat. Joel is egy ilyen bunkerben él, pár fiatallal, akik magukkal hozták még az elején, miután elvesztette a szüleit. A többiek már párokat alkotnak, ő viszont magányos. A rádiójukon sikerült megtalálnia a gimis barátnőjét, aki egy hétnyi távolságra lakik tőle. Rászánja magát, hogy elmegy hozzá, bármilyen életképtelennek is tűnik a többiek szemében. A kezdeti sokk után rátalál egy barátságos kutyára, és két túlélőre, akik adnak neki pár leckét. Joel így egyre magabiztosabban száll szembe a kihívásokkal és maga is meglepődik, mit talál meg az utazás végére, elsősorban magában.
Egy ideje már vártam ezt a filmet, nekem bejönnek az ilyen posztapokaliptikus komédiák. A Zombieland is tetszett, és olvasva Az utolsó srácok a Földönnel is elvagyok – azért azt animációként még nem kezdtem el. Viszont, ezt a filmet megnéztem, és simán el tudnám képzelni, hogy folytassák vagy sorozat nyitánya legyen. Nekem tetszett.
A történet narrációval és a világ bemutatásával indul. Először nem esett le, mit juttat eszembe, de ahogy másodszor megnéztem, rájöttem. Joel stílusa és szarkazmusa kb. olyan, mint Hablatyé volt az Így neveld a sárkányodat első részénél. Ahogy a világát bemutatja, amilyen az egésznek a humora, az abszolút azt idézte fel bennem.
Majd jönnek Joel szerencsétlenkedései, ami közben sokat tanul is. Nem lesz belőle azért a szörnyek irtásának mestere, de határozottan fejlődik a karakter, és erősebbé válik lélekben. Így tudja majd elindítani az embereket egy új úton – még valami, amiben hasonlít a már emlegetett viking ifjúra. Ahogy ott is, itt is hasonló narrációval ér véget a film, mint a film elején, csak most már egészen más szemléletet hirdetve.
A cselekményben akció és humor keveredik, és odafigyelnek, hogy a tragédiák, a dráma soha ne legyen olyan mély, hogy letörje a nézőt. Vannak, és súlya is van, de nem hagyják a készítők, hogy pár pillanatnál tovább szomorkodjunk. Hiszen ez komédia, még ha éppen a világ vége után járunk is.
Az emberi karakterek vegyesek: itt könnyű jókra és rosszakra osztani őket. Akik emberségesek maradtak, és segítenek a többieken: jók. Azok, akik önző és csak a saját túlélésükkel foglalkozó alakok, a rosszak. Lesz összecsapás is, de messze nem The walking dead szinten. Megmaradt a humor faktor, ha kicsit feketébben is, mint a többi részben.
Ami még nagyon működik a filmben, és abszolút nézőcsalogató, az Boy. Gondolkodtam, magyarosítsam-e, de nem tudom, mi lenne megfelelő. Ő az a kutya, akit Joel az úton talál meg, és akivel összeállnak. Abszolút kutyahős, nagyon cuki és intelligens. Pont az a kutya karakter, ami után a gyerekek kijelentik, hogy nekik is ilyen kutya kell. Tudjátok mit? Nekem is! Még nekiálltam lenyomozni is, hogy milyen kutya lehet Boy. (Ausztrál kelpie a legjobb tippem, nagyon eszembe jut róla a Vörös kutya.)
De nem csak Boy, Dylan O’Brien is simán az a kategória, akit szívesen nézek. Jobban is állt neki ez a karakter, mint Mitch anno, visszatért Stiles stílusához. (Henwicket akkor is utálom.)
Nálam abszolút betalált, jókat mosolyogtam rajta és már most kétszer láttam. (Lesz több is.)
Love and Monsters – 5/4,5 egyrészt, bírom a főszereplő színészt is, meg a történet humora is elkapott. Bejött.
5: I still believe – Jeremy egyetemre megy, zenét fog tanulni. A saját dalait is írja, és egy mentort is sikerül találnia. Ahogy egy lánnyal is megismerkedik, aki felforgatja a világát. Melissa azonban egy szörnyű betegséggel néz szembe – a fiatalok harcolnak az életéért, hittel és zenével, a végsőkig kitartva és szeretve.
4: Múlt karácsony – egy karácsonyi George Michael dal, filmesítve. El is éneklik különben a film során. Adott egy helyes, de céltalanul sodródó lány, Kate. Karácsonykor belebotlik a megnyerő Tomba, és kezdetét veheti a téli románc. Csak éppen a lány még nem tudja, itt szó szerint kell érteni a dal szövegét: neked adom a szívem…
3: Yesterday – Jack zenélni szeretne, de már kezd lemondani róla, hogy elég tehetsége vagy szerencséje van. A barátja, Ellie tartja benne a lelket. Egy napon viszont hősünk arra ébred, hogy ő az egyetlen, aki emlékszik a Beatles zenekarra és a dalaikra. Azokkal a világhír könnyen jön, de Jacknek szembe kell néznie azzal, kit és mit akar igazán az életében.
2: Burlesque – a fiatal Ali énekelni vágyik, és nem beleragadni a kisvárosi életébe. Egy nap fel is pakol, belevág a nagy kalandba. Egy burlesque bárban lesz pincérnő, és a pultos személyében barátra is lel – Jack különben a saját zenéjén dolgozik. A lány hangjára felfigyelnek, gyorsan a show sztárja lesz, és Jack sem csak egy barát kezd lenni. Azonban van, aki a lányt és a zenéjét is magának akarja.
1: Moulin Rouge! – Christian maga mögött hagyja Londont, hogy bohém költő lehessen Párizsban. Toulouse-Lautrec és köre magával sodorja, és a szerzőjükként kell meggyőznie a Moulin Rouge sztárját és tulaját, hogy ők készíthessék el a mulató musicalét. Christian és Satine egy félreértés miatt összesodródnak, szerelembe esnek és a musical az ő szerelmi történetük kezd lenni. De a nőre a pénzt adó herceg is igényt tart, és a háttérben már egy nála is irigyebb szerető jelenti be igényét Satine-ra. Hiszen csak annyi tudható, hogy mindenkinek szeretet/szerelem kell, ami soha nem hal meg, örökké ragyoghat majd.
Jogokért küzdő, szépségversenyes, változást sürgető.
1970, Anglia több téren is érdekes korszakot él. Változás van a levegőben, de ennek nem mindenki örül. A nők elkezdenek kiállni a jogaikért, és egyre több az egyenjogúsági mozgalom. Sally a történelem tanszékre akar bejutni, de találkozik radikálisabb módszerekkel küzdő lányokkal, és lassan ő is arra az útra lép, hogy többet akarjon, fel mer szólalni is. A Miss World választás, ami itt lesz Londonban, olyan lehetőségnek tűnik, amikor a nők elmondhatják, hogy elég a szexizmusból. Közben érkeznek a lányok is, a világ minden feléről, hogy megmérettessék magukat a szépségversenyen. Van, akit a pénznyeremény motivál, mások viszont ezzel akarnak példát mutatni és változást elérni. Hogy lehet az, ha azt mondják, itt nem csak a külső számít, miért nem nyert még soha fekete lány? Jennifer hiszi, hogy ez változhat, és ezzel valóban el lehet érni többet.
Lehetne ezt a filmet szórakoztató alkotásként is nézni, de úgy nem sok örömem telne benne. Vannak benne poénok, és korrekten meg is csinálták, de ebben sokkal több van, mint egy szimpla komikus elemekkel is bíró angol filmben.
Ezt a filmet azért tudtam szeretni, mert intelligensen beszél olyan témákról, mint a szexizmus, a nemek közti ellentétek és a rasszok közti ellentétek. Haragszom a femináci filmekre, szerintem többet ártanak, mint használnak. De szerencsére vannak olyanok is, mint a Rendbontók, amelyek mögé fel is lehet sorakozni. Külön jó benne, hogy még azt is meg tudták oldani, hogy egy igaz történet alapján nézőpontokat állítsanak szembe, és több problémát felvessenek.
Sally küzd azért, hogy nőként ne tekintsék alsóbbrendűnek. Olyan iskolába verekszi be magát, ahol nem jellemző a női diák. A házassága nem volt jó, elvált – de nem férfigyűlölő, van egy stabil kapcsolata és szerelem az életében. Ő lesz az, aki intelligensen terelni kezdi a lányokat, hogy ne drasztikusan, de hathatósan felhívják az ügyükre a figyelmet. Feminista, de jó értelemben. Miközben a film azt a kérdést is fel meri tenni: hogy fér ez össze a hagyományos szerepekkel, melyek nőiek? Hiszen Sally anya is, akinek a kislányáról gondoskodnia kell.
Jennifer történetén keresztül egy másik kérdés jön be: a rasszizmusé. Ő azzal akar ez ellen küzdeni, hogy a szépségversenyen áll helyt. Hogy lássák, fekete lányként is lehet nyerni, és valakinek lenni.
Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor ez a két nő egyszer beszélget, és mindkettő el tudja mondani, mit akarnak elérni. Mindkettő fontos, és mindkettő meg van támasztva a filmben, miért kell. Hogy lehet az egyiknek a szépségverseny mindaz, ami ellen küzdeni kell, míg a másiknak ez az esély, hogy változtasson.
Nem egy mozgalmas, izgalmas film, de annyira okosan kezeli ezt a két témát, olyan jól megfogja a két hősnője karakterével, hogy nekem eladta.
Hozzá jön, hogy remek színészek kapták a mellékszerepeket és teszik szórakoztatóvá a történetet a komolyabb mondanivaló mellett. Keira Knightley és Gugu Mbatha-Raw mellett láthatjuk Greg Kinneart, Rhys Ifansot vagy éppen Lesley Manville-t. Nekem ő volt az egyik kedvencem – ahogy egy-egy mosollyal, egy-egy arckifejezéssel kifejezett egy egész életutat, a férjével való összetett kapcsolatát.
Jól néz ki a film, jól megragadja a 70-es évek elejének hangulatát, mint a The Crown.
Úgyhogy, nekem elsősorban nem szórakoztató volt, de valamennyire az is. A lényeg: tetszett.
Rendbontók – 5/4 talán nem izgalmas, de fontos témákat feszeget, és tetszett, ahogy több nézőpontot mutat.
Mozi még mindig nincs.
DVD-n kijön egy Hotel Transylvania pakk, ettől se vagyok lelkes.
Bűnökért megfizető, szigeten ragadó, gyilkost kereső.
A Karib-tenger egy szigetére 8 vendég kap meghívást, akik izgatottan repülnek együtt az úti céljukhoz. Van, aki üzletet szeretne kötni, másnak állást ígértek, de nyaraló is akadna, aki a párját várja a közös pihenésre. A szigeten azonban nagyon más fogadja őket, mint amit vártak. Minden elhagyatott, alig vannak készletek, és a két fős személyzet sem tud többet mondani nekik. Viszont, feltűnik 10 ijesztő figura egy központi helyen, és üzenetet is kapnak, hogy mindegyikük bűnös, amiért meg kell fizetni. Természetesen mindenki tagad: semmi rosszat nem tettek, miért is akarná bárki bántani őket? Ám, ahogy valaki elkezdi levadászni őket, a múlt titkai is felszínre kerülnek. Ha túl akarják élni, szembe kell nézniük egymással és a múltjuk démonaival is.
A Tíz kicsi indián/néger/katona, de más címe is van, Agatha Christie egyik legnagyobb klasszikusa. Nem véletlen az sem, hogy rengeteg feldolgozása van. Film, sorozat, és az eredetitől jobban eltávolodó széria is készült belőle. A Tízen voltak is ilyen, egy francia Agatha Christie feldolgozás, ami alapjaiban hagyta csak meg az eredeti történetet.
A legnagyobb változás, hogy modern korba lett helyezve, és a bűnök is a mai korhoz közelebb kerültek. Filmes szabály, hogy a gyilkosságok véresebbek legyenek és nagyobbat szóljanak, de maga az alaptörténet is sok esetben változott.
Mivel nem akarom a felfedezést elvenni attól, aki még nem látta, azt nem fejem ki jobban, ki és miben más bűnt kapott, mint a regényben. Azért annyi hasonlóság van, hogy fel lehet ismerni az eredeti bűnöket, de csak egy-egy vonásában hasonlítanak az eredetire. Név nélkül, pl: aki az eredetiben cserbenhagyásos gázolással ölt, itt is ez történik, annyival extrémebben, hogy nem a saját kocsijával tette, és a srác, akié a kocsi volt, börtönbe került ártatlanul, ahol öngyilkos lett. A kérdéses alak így több halálért is felelős.
Ami közös a részek felépítésében, hogy miközben a még élő szigeten rekedtek keresik maguk közt a gyilkost, felderítik a szigetet, 1-2 karakter múltját flashback elemekből megismerjük. Kik voltak, mit tettek és miért. Esetleg azt is, hogy megbánták-e a tettüket, vagy élnek boldogan tovább, egészen a mostani számonkérésig.
Közben a rendőrség próbál a nyomukra akadni, de ez elég meddő szál, nem is volt sok értelme. Mindössze azért kellettek a rendőrök, hogy a végén valaki majd rájuk találjon. Ehhez képest sokat voltak színen, és értéket nem adták hozzá a látottakhoz.
Ahogy haladnak az események, érdekes lesz az is, kiből mit hoz ki a helyzet. Lesz, aki teljesen begőzöl, más a legjobb arcát mutatja. De ahogy Agatha Christie világában, itt is meg kell fizetni a bűnökért. Amit talán sajnálok, hogy sokkal gyengébb az elterelés a gyilkos kapcsán, mint az eredetiben. Az a gyilkosság van a legbénábban megoldva, ráadásul annak a karakternek nem látjuk az előtörténetét sem. Pedig a gyilkos mindig hátrahagyja, kinek és miért kellett megfizetnie, nézőként pedig láthattuk a múltját. Ő a kivétel, ezzel maga a sorozat buktatja le – ez az, amiben a leggyengébbnek éreztem a sorozatot.
Nem véres, inkább thriller jellegű a műsor. Látványelemet nem tettek bele sokat, de nem is kellett. Itt inkább az idegek harca a fontos, és az emberi reakciók.
Igaz, a karakterek kapcsán én leginkább azt találgattam és vártam, hogy az eredeti regényben ki melyik karakter lenne. Volt, akit el is találtam, még a története előtt.
Egyszer simán meg lehet nézni, szórakoztató, de van jobb feldolgozás is ebből a történetből.
Tízen voltak – 5/3 az Agatha Christie áthallásokat szerettem, azt is amiben más. De néhol kidolgozatlan lett.
Rostov egyedi eszközzel dolgozó nyomozó, aki a kétes helyekre is gond nélkül kimegy álcában. Most új ügyet kap: brutálisan meggyilkolt nő, kimetszett szívvel. A testében egy zsákot helyeztek el, benne egy mintával megfestett tojás.
A jelet kezdik el lenyomozni. Ezt használja egy halottidéző, az angol Olivia, aki most Péterváron ad műsort. A két nyomozó is elmegy, és Olivia ki is szemeli magának a nyomozót, és kérdezgeti már most, ő kit vesztett el. A show lemegy, és Rostov meggyőződése, hogy a nő csaló. Újabb holttest kerül elő, neki más jel lett a bőrébe égetve.
Olivia képességei kezdenek visszajönni, és a látomásait követve rátalál egy újabb áldozatra. Rostov börtönbe zárja - pedig a nő segíteni akar neki. Volt egy varázskönyve, amit elloptak tőle. Valaki abból csinálja a rituálékat, hogy feltámassza a holtakat. Minden elemnek kell áldozni, és az utolsó, a kilencedik áldozat maga Olivia kell legyen, akit a tűznek adna a gyilkos.
Ahogy együtt kezdenek dolgozni, meg is nyílnak egymásnak. Olivia adottsága miatt figyelt fel rá a későbbi férje, aki keményen bánt vele, és mindent megtett, hogy tökéletes műsort adjanak. Olivia kitartott mellette a lányuk miatt, akit mindketten rajongva szerettek. De ő meghalt és a férje megszállott lett. Fel akarta támasztani, és vele szerezte meg a varázskönyvet. Olivia azonban felismerte, a holtakat nem szabad feltámasztani, mert az a világ vége lenne. Elmenekült a könyvvel, a férjét hagyta abban az ősi városban meghalni. Rostov pedig a várandós feleségét vesztette el: nem tudott megszülni, próbálták kivenni a babát. Egyik sem élte túl, és a férfinak máig bűntudata van.
Hiába vannak szorosan a gyilkos nyomában, az élve eltemetett lányt még időben meg is találják, a férfi elkapja Oliviát. A férje az, aki a lányukat akarja feltámasztani. Az utolsó áldozat, hogy egy vérrokont kell elégetni. Rostov még időben érkezik, hogy kimentse onnan a nőt, de a férj halálra ég.
Rostov keltegeti Oliviát, kéri, hogy ne hagyja el. A nő megígéri, amíg a férfi szereti, nem megy sehova. Megcsókolja. Majd látjuk, ahogy a férje lakásában egy víz alatt heverői női holttest egyszer csak felül és levegőt vesz.
Gyilkos nyomába eredő, széteső rendőrös, kisvárosi.
Snow Hollow békés kisváros, ahol télen van nagyobb élet a turisták miatt, akik jönnek élvezni a hegyeket és a síelést. Bűneset sem szokott erre történni, legfeljebb egy-egy részeg rendbontót kell megfékezni. Most azonban valami történik: egy nyaraló párt támadnak meg. Amíg a férfi bent zuhanyozott, a barátnőjét valaki elkapta és kivégezte, szétszaggatta. Hatalmas farkasnyom maradt a gyilkos után, ahogy a testen is fognyomok vannak. A rendőrök egy része nem is akar semmit tenni, kényelmesebb azt hinni, hogy állat tette, vagy ha valóban gyilkos jár közöttük, majd az FBI intézkedik. Amikor azonban újabb szétszaggatott áldozat kerül elő telihold után, terjedni kezd egy vérfarkas története. A seriff fia, aki maga is rendőr – szétesett házassággal és alkohol gondokkal – igyekszik kezelni a helyzetet, nem sok sikerrel.
Amikor elgondolkodom rajta, hogy mit nem veszek észre. Történetesen ennek a filmnek egészen jó kritikái vannak. Fesztiválokon mutatták be, és ha nem is lett kultfilm, összességében sokkal több jót, mint rosszat találtam róla. Olyan filmekhez hasonlítják, mint a Fargo vagy a Három óriásplakát Ebbing határában – amely kettőt különben szeretem, a Három óriásplakátnak az Oscart is megszavaztam volna.
De ez a film… számomra siralmas volt, és nem egyszer beszélgettem a laptop monitorjával, hogy kell-e nekünk ez az élmény. Azért végigszenvedtem, de nyomokban sem találom benne, amit a kritikusok jó része meglelt.
A Fargóból talán a fekete humor, részben. Ahogy ott kezelik a halálokat, a szerencsétlen főszereplő és a béna rendőri munka, a havas vidék – csak amíg ezt a Fargo szórakoztatóan hozza, itt inkább idegesített és olcsónak hatott. Gagyi ez a film. A Három óriásplakátból meg semmit nem tudok ide venni. Nem is akarok, mert méltatlannak érzem azt a minőségi drámát ehhez a… nem is tudom, mihez mérni.
Mert nekem még az sem jött át, hogy ez egy paródia, vagy csak ennyire béna lett a horror. A kivitelezés, a történet, a karakterek… egyik siralmasabb, mint a másik. Hogy magam ismételjem, ez gagyi. De írhatnám nagy betűkkel is.
Röhejes, ahogy a rendőrség nyomoz vagy úgy csinál, mintha nyomozna. Nincs itt rendőri munka, csak emberek, akiknek fogalmuk sincs, mit csinálnak. John is sűrűbben néz az üveg fenekére, mint az aktákba. Ahogy dührohamokat is kap…
Ő különben is borzalmas egy karakter. Az elején a semmin húzza fel magát, amikor még nem kellene stresszelnie. Ahogy inni is kezd, minden csak rosszabb lesz körötte. Nem logikusan cselekszik, és rendőr létére olyan akciói vannak, mint az arca elé fogott ruhával betörni a lánya barátjához, akit meg akar verni. Az apjával való kapcsolata is – most mégis mit akar? Amikor az apja dolgozna, ki van akadva, miért nem megy nyugdíjba és hagyja rájuk a munkát. Amikor pihenne, akkor meg túl nagy a rendőrségen a nyomás és miért nem kezeli a helyzetet? Egyszer ezt mondja, másszor azt, és ez egyre feltűnőbb, ahogy megy előre a film.
Az csak egy dolog, hogy a szörnyeteg hogyan néz ki. Van már a hátam mögött annyi gagyi horror, hogy ezt még a legrosszabbak közé sem sorolom, bár tény, hogy se nem ijesztő, se nem hiteles, csak gagyi. Bár, kicsit javít a képen, amikor a végén kiderül, hogy miért néz ki annyira bénán a farkas, ahogy. (Logika mondjuk nincs, pl. a fognyomok miatt.)
Marad a rejtély, miért szerették többen ezt a filmet. Én bánom, hogy láttam.
The Wolf of Snow Hollow – 5/1 még csak azt sem tudtam eldönteni, hogy ez béna thriller/horror, vagy horror paródia.