Minden napra egy film

Minden napra egy film

Downton Abbey

(film)

2020. október 03. - BBerni86

Kosztümös, romantikus, királyi látogatást túlélő.

Downton Abbey abban a kegyben részesül, hogy a királyi pár vidéki körútján a kastélyba is ellátogat. Nagy az izgalom az egész közösségben: a Crowley család érzi annak a súlyát, ez megkora megtiszteltetés, és az általuk rendezett fogadáson mindennek rendben kell zajlania. A személyzet izgatott, hogy kiszolgálhatják az uralkodót, és 10_3downton_abbey.jpga boltosoknak is élete élménye, hogy a terményeik a királyi család elé kerülnek. Azonban az érkező királyi személyzet mindenki dolgát megnehezíti: hallani sem akarnak, hogy közösködjenek a helyiekkel. Még saját szakácsuk is van, aki saját készletből főz. Downton lakói azonban nem olyanok, akik könnyen hagyják magukat. Közben lady Mary emlékeztetőt kap, miért fontos a ház örökségét tovább vinni és ahogy Tom, Thomas előtt is felcsillan a boldogság árnya.

A Downton Abbey egyike korunk kultikus sorozatainak. Egy zsánert hozott megint divatba, és ikonikus lett. Sikerült beletenni mindazt, amit az ember elképzel, ha az angol nemességre gondol. Persze, lehet azon gúnyolódni, hogy itt esemény egy teázás és unalmas a sorozat, de rajongóként nem tudok ezzel mit kezdeni. Nekem nem volt az – ok, a kedvenc színészeim kiírása megviselt, de a sztori akkor is lekötött – ha annyit be is ismerek, hogy a végére megértettem, miért pihentették le a sorozatot.

Azonban annyi idő eltelt, hogy egy mozifilmben megint összerakták a bandát. Egyetlen kivétellel minden meghatározó szereplő visszatért – Lily James csinált egyedül akkora karriert, hogy szinte elhatárolódik attól, amit ebben a sorozatban alkotott. Már az évadzárót is kihagyta, nem is lep meg, hogy a filmben még csak nem is említették a karakterét – az évadzáróban annyit azért odavetettek, hogy szült, és nem utazhat Rose.

Megint olyan a történet, hogy felületesen azt lehet mondani, nem szólt semmiről. Jön a királyi pár látogatóba, tartanak egy vacsorát, majd a városban egy bált. Ennyi. Mégis, ebben a két órában jól szórakoztam. Mert az igenis jó volt, ahogy Downton szolgái nyelnek a királyi cselédektől és személyzettől, hogy a végére azért megmutassák, mit tudnak és ki van itt otthon. A Crowley családban is felszín alatt komoly események zajlanak – Mary inog, hogy érdemes-e még a házat és ezt az életformát fenntartani. Edith küzdene, hogy maga mellett tartsa az elkövetkezendő fontos időszakban a férjét, ha a király más feladatot is szán a férfinak. Tom megismer valakit, aki érdemes lehet arra, hogy megint megnyissa a szívét.

Nem is fogom tagadni, ez volt az egyik kedvenc szálam. Mindenki megtalálta a boldogságot a szeretett párja elvesztése után – Mary és Edith is, Tomnak is kijár a boldogság. Ez a nő hasonlít is Sybillre, én drukkolok nekik. Pláne, miután az öreg lady is kijelentette, hogy maga nyalja fel a bélyegeket… ok, ezt megmagyarázhatnám, de nem fogom. Tessék megnézni, ezen jót vigyorogtam a végén!

Megint pazarul működik a fent és a lent kettőssége – hogyan viselkedik a nemesség, és a szolgáik köröttük. Mindkét szálon vannak jó sztorik, és tetszik, ahogy a kettő össze tud érni. Anna megint nagyot alkot, és Thomas is megkapja a maga tanulságos kalandját – nyomorult férfi kapcsán elég komoly témákat lehet feszegetni, de itt ebbe nem mennek bele. Nem véletlenül, nem feladata a sorozatnak, hogy az angol társadalom homoszexuálisok elleni beállítottságát és a törvényeiket fejtegesse. De a sorok között ott van.

A látvány szokás szerint pazar. Lenyűgöző környezetben játszódik a film, csodaszép a ház és a berendezése. De a nők ruháit még inkább kiemelném – a végén Mary fekete-fehér estélyije, vagy éppen Edith kosztümjei…

Remek volt megint elmerülni a Downton világába. Szép bevételeket is hozott, vagyis lehet remélni, hogy nem ez volt az utolsó kaland ezzel a családdal és szolgáikkal.

 

Downton Abbey - 5/4,5 hozza azt, amit a sorozatban szerettem. Hangulatos, családi, itt esemény a kis dolog is.

https://www.youtube.com/watch?v=tu3mP0c51hE

Zsenik közt

1. évad

Családi, gyereket nevelő, tehetséget gondozó.

Mike és Kay boldog házasok, akik négy gyermeket nevelnek. Nagy nap előtt állnak – a kisebbik fiúkat most mérik fel. Az eredménytől mélyen elkeserednek: Marc is zseni, olyan magas IQ-val, amilyet még a nevelő sem látott. Más ennek örülne, de ennek a párnak ez már négy gyerekből három zseni. Ők csak átlagosak, akiknek egy együtt töltött nap, némi sör elég a boldogsághoz. A gyerekeik viszont DNS-t kutatnak, zenét szereznek, vitaköröket 10_3zsenik_kozt.jpgvezetnek, tudományos versenyeket nyernek. Az egyetlen vigaszuk, hogy legalább Leila, a legkisebb nem egy csodabogár. Próbálnak mind a négynek biztos otthont nyújtani, és a zsenijük ellenére is boldog gyerekkort biztosítani. Már, amikor a gyerekek hagyják. Vagy, amíg ők bírják. Mert egy ilyen család nem is kicsit fárasztó.

Először is, nem lesz a sorozatnak folytatása. Ez a 10 rész, és ennyi. Elkaszálták, vagyis nem tudjuk meg, hogyan alakul a család további sorsa. Igazság szerint meg tudom érteni. Nincs meg benne az a plusz, ami miatt a Young Sheldon több évadot megért, és nem csak az anyasorozat körüli rajongóbázisra gondolok.

A Zsenik közt szerethető, de átlagos sorozat. Komédia, amibe nem sikerült igazán vicces részeket írni. Elég hamar egysíkú lett – ahogy a szülők próbálják túlélni a gyerekeik különcségeit. A gyerekek is nagyon hamar be lettek skatulyázva – annak ellenére, hogy zsenik, nagyon egysíkúak.

Nicole, az idősebb lány, aki mindig nyerni akar. Egy kis diktátor, aki parancsokat osztogat az egész családnak. Brian, a legidősebb, aki nagyon mulya. Marc, akiből valamiért ijesztő gyereket akartak csinálni, miközben cuki feje van. Halál témájú születésnapi bulit akart, ahol a torta sikolt, amikor felvágják… Zenét szerez, de kb. olyan, mint egy siratóének. Nem ilyennek indult, de aztán a 3. rész körül ez lett az ő bogara. Leila, aki Sheldon húgát koppintja. Amennyivel kisebb az értelmi intelligenciája, annyival nagyobb az érzelmi. A zseni tesók nagyon nem tudnak mit kezdeni a társas helyzetekkel, ő meg ebben remekel. Jó, a végére adnak neki egy plusz poént, de az már csak beleerőltetés.

Minden rész egy külön történet, amiben valamilyen szituációt meg kell oldani. Pl. a gyerekek robotversenyre készülnek, és egy iskolatársuk a csapattársuk. A szülők meg próbálnak barátkozni ennek a fiúnak a szüleivel, hogy ne legyenek annyira különcök a zseni gyerekek szülei között. Talán ebből is érezni, hogy valami van benne, csak nem sikerült egyiket sem átütőre megírni. A humora vállalható, de csak mosolygós. Azért minden esetre hálás vagyok, hogy nem az altesti poénok irányába mentek el és megmaradt családi sorozatnak.

Külsőségeiben egy tipikus tévés komédia. Elsősorban egy házban játszódik a család otthonában, ahol a nappali és a pince között száguldoznak a családtagok. Ritkán kimozdulnak más helyszínre, de nem ez a megszokott. Látványelem sincs, komédiában nem is szokott. De kellően színes és harsány, ebben visszaadja a családot.

Az egyik bevonzó elem a szülőket játszó két színész lehet. Jason Biggs az ismertebb, akit a korosztályom örökre összeköt az Amerikai pitével. Itt sem hagyják ki ezt a poént – a szülők, akikkel össze akarnak barátkozni a már említett részben – az anyát Alyson Hannigan játssza, aki abban a filmben a párja volt. Még azt is megengedik maguknak, hogy amikor megpróbálják őket almás sütire meghívni, Biggs karaktere megjegyzi, hogy neki a pite jobban bejön. De utáltam, amikor erre a nem is jó poénra bevágtak egy nagy ovációt…

Az azért szerethető benne, hogy a családi értékek hangsúlyosak benne, ha nem is meghatóak.

Bár nem tartom egy jó sorozatnak, ahhoz túl sok mindent hiányolok belőle, de szívesen néztem. Egy fárasztó nap végén jókat tudtam rajta mosolyogni.

 

Zsenik közt - 5/4 ártalmatlan kis komédia, ami inkább mosolygós, mint nevetős, de azért még szerethető.

https://www.youtube.com/watch?v=bQak7Mgw-0U

Egy behavazott hétvége

Nyaralós, karrierről döntős, szerelmes.

Cara a krimik megszállottja. Nézi és olvassa őket, az álma, hogy egy napon ő maga is krimi sikerszerző legyen. A jelenben viszont egy női magazin rovatvezetője, akinek randikról és a saját szerelmi életéről kell írnia – a címeket ráadásul a főnöke adja ki, még választása sincs. Miután a legutóbbi barátjáról kiderült, hogy elég csalfa, a lapnál 10_2egy_behavazott_hetvege.jpgdolgozó barátnője elhívja magával a hétvégi síelésre a hegyekbe. Munkát is visz magával a lány, és egy fontos döntést is meg kell hoznia: az egyetemre bejutott a kreatív írás szakra, de hogy elvégezze, fel kellene adnia a jelenlegi állását. Elsőre bosszantónak tűnik, hogy a bérleményük felét két fiatalember bérelte ki, de aztán a két nő megtalálja a hangot a két férfival. Miközben a párok alakulni kezdenek, kiderül, hogy nem csak Cara kell, hogy fontos döntéseket hozzon meg. A barátnője is karrierváltáson gondolkozik, és Ben is váltáson töri a fejét.

Elképesztő, mennyi téli filmet gyárt a Hallmark. Egyszer már megfogadtam, hogy leállok velük, de az a helyzet, hogy nekem ezek az ideális munka-filmek. Miközben legépelek egy havi jelentést, vagy összerakok egy költségtérítési adatközlőt, szépen elfut mellettem egy ilyen film. Nem kell komolyan ráfigyelnem, hogy értsem, és mégis jobban telik az idő, mintha csak az adatokat bújnám.

Egy behavazott hétvége – azért már kap egy piros pontot, hogy nem csak a szerelmi témát fejtegeti. Az van az előtérben, de a 4 főszereplőből három olyan helyzetben van, ahol az életük egyik legkomolyabb döntését kell meghozniuk. Majdnem szívesebben néztem munkahelyi komédiának, mint romantikus vígjátéknak.

Azért az igaz, hogy nagyon rózsaszín az ábrázolás. Azt leszámítva, hogy erőteljesen számít a munkájukra, és a szabadidejükben is munkát ad az embereinek, nem volt szörnyeteg a főnökük. Bizonyos ponttól az sajnos áll, hogy a szabadidő is olyan, hogy ezzel-azzal bármikor felhívhatnak. Nekem a csúcs élményem az volt, amikor éjjel 23:30-kor jött az e-mail, hogy véleményezzek egy készletadattáblát. Vagyis, azzal nem tudtam együttérezni, hogy mennyire sanyarú a lányok sorsa. A való élet keservesebb…

A romantikus vonal viszont tipikus, minden téren. A párok megismerkednek, a kezdeti ellenszenvet követi a barátkozás, majd a szerelembe esés. Egy hétvége alatt gabalyodnak annyira bele, mintha heteket randiztak volna minimum. Ez mindig zavar kicsit, de itt legalább akadtak normális programok, és olyan helyzetek, amikor tényleg beszélgettek a szereplők és elhiszem, hogy megismerték egymást. Nem csak azon alapul minden, hogy mennyire vonzódnak fizikálisan. Nem is az a nagy rózsaszín happy end van a végén, hanem a sokkal reálisabb verzió, hogy komolyan randizni kezdenek, és majd kiderül, mire jutnak.

A csatorna filmjei kipipálják, hogy olyan szereplőket nyújtanak, akik mintha igaziak lennének. Csak kicsit szebbek és idealizáltabbak, mint egy átlag ember. Jó, itt a srácok elég jól el vannak eresztve anyagilag, és a koruk ellenére komoly karrierjük van, de ennyi kell, hogy modern hercegek lehessenek fehér lovon – bocsánat, hódeszkán.

Kellemes, agy nélkül nézhető, limonádé, de nem is vártam többet. Ezt pedig megkaptam.

Látványra tipikusan tévés, minimális helyszínen, némi külső helyszínen forgatva, semmi extra. Romantikus filmben nem is várom, hogy akció jelenetek és látvány elemek legyenek. Utóbbihoz musicalnek kellene lennie, de itt nem fakad senki dalra.

Ismert színész sincs benne, de ez sem gond. Érdekes, most nem a szereplőkön akadt meg a szemem. (Mivel dolgoztam közben, a fülem volt a domináns.) Nem tudom, ki volt Ben szinkronhangja, de ő volt a filmes élményem. Az a hangszín…

Másként nézve negatívabbak lennék, de háttér filmnek kiválóan működött.

 

Egy behavazott hétvége - 5/3,5 nagyon limonádé, kiszámítható és átlagos, de a hangulata most kellemesen ringatott.

https://www.youtube.com/watch?v=Pm6EKkV4yBE

Mit várunk?

Cím: Last Night in Soho

Készítők: Edgar Wright rendezi, jó ideje az első munkája. Jónak tűnik a casting is: Matt Smith, Anya Taylor-Joy az utóbbi időszakban jól jegyzettek.mit_70.jpg

Műfaj: pszicho-horror

Cselekmény: egy fiatal lány visszakerül az 1960-as évekbe, ahol kedvenc sztárja nyomába szegődik.

Várható megjelenés: 2021 tavasz… ha…

Miért várós?

  • Pszicho-horrornak hirdetik, azt a zsánert pedig bírom.
  • Ahogy Matt Smith-t is. Hiányzik is nekem a The Crown utóbbi évadából…
  • A Baby Driver után kérdés nélkül megnézem az új Wright rendezést.
  • Még titokzatos a sztori, várom a további részleteket.

Utazás apánkkal

Családi utas, politika viharában senyvedő, útkereső.

Mihai és Emil aradi fiatalok. Emil még középiskolás, jövőre fog felvételezni az egyetemre. Nem szereti a fennálló politikai rendszert, és ezt ki is meri mondani, a bátyja aggodalmára. Mihai orvos, aki pontosan tudja, ha az apjukat nem viszik el komolyabb kezelésre, elvesztik. Mivel a testvére ügyei miatt is veszélyes helyzetben vannak, az öregnek azt mondják, csak kirándulni mennek, valójában azonban Drezda felé veszik az irányt, ahol elvégeznék a 10_1utazas_apankkal.jpgszükséges agyműtétet. Közben látják, ahogy a szovjet tankok megindulnak Csehszlovákia felé. Külföldön ragadnak, és haza csak a Nyugat felé lehet menni. Vagyis, itt a lehetőség, hogy maguk mögött hagyják a kommunizmust. A család gyorsan megoszlik: van, aki otthon akar jobb életet teremteni, más menekülne most, hogy megteheti.

Igaz történet az alapja, de nem is ez a fontos benne. Nem olyan személyek vannak a középpontjába, akik bármiképpen is alakították volna a történelmet. Nem is azokat a dolgokat mutatja meg, ami bekerülne egy történelem könyvbe.

Az akar a bája lenni, hogy az átlag ember szemszögéből ábrázolja, milyen volt egy olyan rendszerben élni és megalkudni. Hiszen, ha az ember más mert lenni, kimondta a véleményét, nem lett besúgó, az államhatalom pillanatok alatt elkaszálta a jövőjét és a mindennapi biztonságát. A film elején erre még inkább csak utalnak, de a végére komoly példákat is látunk. Mindenki tússzá lett, akivel a rokonait zsarolták. Disszidálsz? Számíthatsz arra, hogy az otthon maradtak kenyere keserű lesz!

De benne van az is, hogy semerre nem volt kolbászból a kerítés. Akkor néztem nagyot, amikor a kint maradt Mihai is felkérést kapott arra, hogy kémkedjen a családján és az ismerősein keresztül. Talán szabadabb volt kint, de ott is megvoltak azok a módszerek, ha finomabban is, mint ami elől menekülni akart.

Ki döntött jól? A film nem ad erre választ. Életképeket mutat – milyen volt itt, ott és hogyan lehetett dönteni, mi volt fontos az embereknek.

A családi drámát is lehetne elemezni, de az kevésbé fogott meg. Igazából pontosan tudták mit kell tenni, és mi lesz, ha nem viszik végbe a tervet. Az apa a műtét nélkül halálra volt ítélve. Olyan hiábavalónak is éreztem minden vitát és a pártokra szakadást. Nem volt alternatíva vagy csoda. Ebből talán érezni, hogy ebben a kérdésben Mihai pártján álltam. Attól, hogy nem csinálnak semmit, csak várnak, nem fog változni semmi.

Mondanivalójában érzem, miért készülhetett ez a film és mit tud megmutatni. Hála égnek én nem éltem a szocialista rendszerben, így ez nekem történelmi film és nem nosztalgia. Bár a kezem hazahúz, és nekem A tanú lesz a kommunista rendszert élesen és hatásosan bemutató film a magyar naranccsal, azért ebben is ott van az, hogy milyen volt az a világ.

Csak éppen, ezen túl, mint film, nem tudtam értékelni az alkotást. Nem szórakoztatott, nem izgalmas. Bár nem szeretem ezt így kijelenteni, de nekem unalmas volt. Lassan haladnak az események, a családon belüli konfliktusok nagyja fel lett fújva. A belekevert szerelmi szálaknál meg az is jobb lett volna, ha inkább nem is lettek volna.

A látvány a korhangulatban jelenik meg. Amilyennek fotókon mutatták a kommunista rendszert, kb. azt láttam a filmen is. A ruhák, de leginkább a kocsik idézték meg számomra azt az időszakot.

Ismerős színész nem volt benne, de ezen nem is lepődöm meg. A stáblista alapján románok, mint a szerepük. Nem is hiszem, hogy láttam román filmet korábban. Annyira nem tudott megfogni a film vagy a karakterek, hogy bárkinek megjegyezzem a nevét.

Egyszer meg lehetett nézni, van tanulsága, de nem esett jól. A végét is rühelltem.

 

Utazás apánkkal - 5/3 a kor hangulatáról elhiszem, hogy ilyen lehetett – de annyira untam így is a cselekményt.

https://www.youtube.com/watch?v=FDTDKQuwX9M

Summer of 84

Kamaszos, szomszéd után nyomozós, sorozatgyilkosos.

1984 nyarán pár 15 éves kamasz nyomozásba fog. Egy átlag nyáron a lányokat lesnék, újságot hordanának ki és elütnék az időt, de ezen a nyáron a környéken korukbeli fiúk tűnnek el, majd csak holtan találnak rájuk. Az egyikük, Davey, pedig rendelkezik egy elmélettel. A sorozatgyilkosnak is vannak szomszédjai. Akik nem is sejtik, 9_30summer_of_84.jpgki lakik mellettük. Az ő szomszédjuk egy rendőr, akivel még jóba is vannak. Davey időnként távcsővel rá is néz a házra, hiszen a másik szomszéd az egykori bébiszittere, aki igencsak dögös fiatal nővé érett, és gyakran vetkőzik nyitott ablaknál. Így lesz gyanús neki a férfi, de egy rendőrt nem lehet megvádolni bizonyíték nélkül. Így a srácok maguk közt szervezik meg a férfi megfigyelését és követését, hogy már tényeknek a birtokában vonhassák be a felnőtteket. A játék azonban kezd egyre komolyabbá válni, mert mi van, ha tényleg a gyilkosra bukkantak, aki észreveszi, hogy a fiúk megfigyelik?

Az miatt is divatba jött, amikor egy csapat gyerek/kamasz kezd el bűnügyeket megoldani és/vagy szörnyekkel felvenni a harcot. Nem véletlen, hogy ez a film is abból az érából származik, amikor a moziban egy csapat kamasz nézett szembe Stephen King bohócával, a Netflixen meg hódító hadjáratba fogott a Stranger Things.

Itt tulajdonképpen annyiban más a helyzet, hogy a szörnyeteg nem természetfeletti. Egy sorozatgyilkos, aki másképpen, de ugyanolyan veszélyes, mint a fentebb említett gonoszok. A gyerekeknek pedig egészen más az eszköztárjuk, mint a felnőtteknek lenne. Elég csak abba belegondolni, hogyan akarnak lehallgatni. Rendben, ha nem ’84 lenne a korszak, lennének jobb eszközeik is, de a lényeg nem változik. Ők könnyebben hivatkoznak olyasmire, hogy csak bújócskáznak, vagy egyéb játékban vannak nyakig, amikor settenkednek és pl. végigtúrják a férfi szemetes kukáit, hátha akad benne valami gyanús.

A gyerekek gondolkodása rugalmasabb, és könnyebben hisznek. A film is eljátszik azzal egy pontig, hogy nem tudjuk mi sem, igaz-e az elmélet, vagy egy ártatlan nyomába szegődtek. Nekik kisebb jelekből is kész a bizonyosság, és nem félnek kimondani olyasmit, amit egy felnőtt igen. Igazuk is van abban, hogy azért mert jóravaló embernek tűnik, nem lehet tudni, mit tesz a szomszéd a házában a tekintetektől távol. Azért, mert naponta látják, nem ismerik igazán. Ez különben olyan tanulság, amit innen magunkkal lehet vinni. A sorozatgyilkosoknak ugyanúgy vannak szomszédjai, mint bárki másnak…

A film hangulatában végig ott van a krimi és a gyerekcsapat összetartásának érzete. Rejtély van, amit megfejteni kaland. Ahogy megy előre a történet, és nőnek a tétek, úgy nő a feszültség és a játékosság helyét átveszi a fenyegetettség. Nekem nem ment elég messze – nem sikerült az ellenséget ijesztőnek beállítani, akkor sem, amikor már valóban nem csak játék zajlott a felek között.

Nem lett ijesztő a film. A vége különösen nem tetszett – a régi, és bocsánat a szóért, de gagyi horrorok húzása volt, hogy a rossz soha nem hal meg végleg, valamiképpen visszatér és gyilkol tovább. Ezt megjátszani egy fokkal valóság közelibben ebben is… Kétlem, hogy bárki azt gondolta volna, hogy ennek a filmnek akarnak majd folytatást, és azért hagyták így nyitva.

A kivitelezés – nem egy látványmozi. A hangulata inkább viszi előre, és ahhoz nem kellett horror effekt vagy a gyilkos dolgaira véresebb rálátás. Egyszer próbáltak ijeszteni és valami hullafélét mutatni a kádba, de messze volt az ingerküszöbömtől.

Ismertebb színész sem volt benne, bár az egyik kamasz arcát már kezdem megjegyezni. Judah Lewis két Netflix-film miatt ismerős, érdekes mód, ott is horrorszerű filmből…

Talán fáradt is voltam hozzá, de ez most nem tudott megfogni.

 

Summer of 84 - 5/3,5 a történet alapja rendben volt, de az izgalmak nem nagyon jöttek össze. A vége is…

https://www.youtube.com/watch?v=vkalLfx229o

Idézzünk!

(A séf a neki nem tetsző kinti sütögetés előtt részegre itta magát, amiért a főnöke nagyon ki van akadva és a nap végén mészárlást rendez.)

  • Mondj már valamit végre. Már mindenki ki van merülve.
  • Na és mitől? Mondd mitől, attól, hogy egész nap ittál, hogy felemelted az üveget?
  • Tudod milyen fárasztó az? Ha akarod, elmegyek egy kezelésre.
  • Milyenre? Elmebaj ellenire? (Igen, séf)

 

Néha fogj meg egy könyvet, és nyisd is ki! (A bébiszitter 2. A kárhozottak királynője)

 

(Amikor a segítség sem hangzik jól. Sarika segítséget kér a felvételi elbeszélgetéshez, amit Jack sajátos módon prezentál.)

  • Nos, ezek a toborzók az alázatosságot is szeretik, szóval kezdj egy önkritikus viccel! Gyerekek, mivel kritizálhatná magát Sarika?
  • Nyalizós.
  • Bénák a ruhái.
  • Udvariatlan.
  • Igen, jó. Igen. Oké, sok... sok választási lehetőségünk van. Rendben, akkor... valaki azt mondta, hogy udvariatlan?
  • Én voltam.
  • Tényleg udvariatlan, igazad van. Jól haladunk, Sarika. Bízz bennem! Mi van még, gyerekek? (A. P. Bio)

 

A bizalom hónapok alatt épül ki, de egy pillanat alatt elvész. (Young Wallander)

 

(Max besegít a séfnek a netes randizásban, de a köszönet a szokott üvöltözés.)

  • Te meg mit csinálsz?
  • A nevében elhívtam őt egy holnapi randira. Ma nincs épp jó formában.
  • Balfék, most meg akarsz ölni engem? Ide figyelj, ha most nemet mond, én felgyújtom az éttermet és azt mondom, hogy te voltál! (Igen, séf)

 

(Kay szembesül vele, hogy a gimiben nem vicces, hanem zaklató volt. A gyerekei meg rá ütöttek, amit a férje nagyon nem is próbál tagadni...)

  • Miért nem tudnak semmit megkönnyíteni?
  • Nem nyilvánvaló? Egy tulok voltam, és most egy tulok sereget nevelek!
  • Hát, nem sereget mondanék. Ez inkább egy elit különítmény. (Zsenik közt)

Peninsula: Holtak szigete

Zombi Expressz 2.

Zombis, kijutásért küzdő, nyerészkedő.

4 év telt el, amikor a zombijárvány a feje tetejére állította Koreát. A kormány egy nap alatt elvesztette a kontrollt, és a hírek, mely szerint Busán biztonságos, nem bizonyult igaznak. Az egyik menekülteket szállító hajóra is felkerült egy fertőzött – a kínaiak látták a mészárlást, és az ország zárlat alá került. Többet esély sem volt kihozni bárkit. Jeong-seok tiszt volt, aki azon az utolsó hajón vesztette el a nővérét és az unokaöccsét. Csak a sógora 9_29_peninsula.jpgmaradt neki, akivel keserű élet vár rájuk Hongkongban. Amikor egy banda megkeresi őket azzal, hogy menjenek vissza, hozzanak el egy pénzszállítmányt és a részükből kezdjenek új életet, elfogadják a javaslatot. A zombi hordák azonban lecsapnak, és a túlélők sem barátságosabbak. A katonákból létrejött milícia vezére minden eszközt bevetne a menekülésért, míg Jeong-seok egy családdal barátkozik össze és kezdenek el segíteni egymásnak.

A filmben azt mindenképpen díjazni kell, hogy el merte engedni a Zombi expresszt. Sajnálom is, hogy rákerült a 2. rész címkéje, mert fel lehetne fogni önálló filmnek is, ami ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a Vonat Puszánba. Mindössze annyi érintkezési felületet hagytak, hogy a Busán = menedék híre kamu, és Korea el lett szigetelve a későbbiekben.

Majd 4 évvel később láthatjuk, mi lett. Kintről megy be egy csapat, és nagyon éles a különbség. Nem sajnálták arra a pénzt, hogy megmutassák, 4 év alatt mennyire szét tud hullani minden – különösen Hongkong után éles a váltás. A modern nagyváros, meg a zombik pusztította káosz. Bár az ilyen apokaliptikus képekre nem igazán találó azt mondani, hogy szép, de a maga módján megejtő a látvány.

Látszik, hogy mennyire tágultak a készítők lehetőségei. A vonat zárt volt, kevés helyszín és a zombikra ment el a pénz. Most viszont nyílik a kép, és a tönkrement országot, városokat látjuk. Már nem is a zombikat éreztem a legnagyobb fenyegetésnek, hanem a nyerészkedő és önző embereket.

Több módon is megmutatják, mit hoz ki az egyénekből a világvége. Ahogy a remény elvesztésével megszületnek a szörnyetegek, akik nem jobbak a zombiknál. De még jó emberek is hoznak olyan döntéseket, amiket később megbánnak. Sokkal könnyebb hátra sem nézve menekülni és sorsára hagyni a segítségre várót, mint vállalni a kockázatot. A főszereplőnek is van egy ilyen története, de mivel ő a hős, ő esélyt kap, hogy jóvá tegye a múltját. Mi másért botlana bele pont annak a családnak a túlélőibe, akiket ő hagyott a sorsukra az út szélén évekkel korábban?

Azzal, hogy horror helyett ez sokkal inkább társadalom kritika, nyerünk is, vesztettünk is. Nekem hiányzik az a zsigeri, ijesztő horror, ami az első rész volt. Félelmetesek voltak a zombik – ezt már nem éreztem. Ugyan gyorsak, a tömegnek ereje van és nem semmi látvány, ahogy a horda lecsap, de itt terek vannak és eszközök. Fegyverek. Katonák. Az akciófilm elemek dominálnak inkább – itt már ügyesebben küzdenek az emberek, és nincs az a reménytelenség sem, mint korábban. Lehet, hogy jól néz ki, amikor a nyitó jelenetében a kamaszlány a Halálos iramban filmeket idézően hajt át a zombikon és vezet autóversenyzőhöz méltóan, de nincs olyan érzelmi hatása.

Szimplább a történet is, nem érintett meg annyira a karakterek drámája, pedig igyekeztek azt is adni nekik, és fejlődési ívet. Ahogy a főszereplő eljut oda, hogy most már nem fut el, hanem visszavág és hősként viselkedik. Különben az is mutatja, hogy nem horror, hogy áldozat nélkül össze is hozza az utolsó nagy tettet. Az első részben minimum zombiként végezte volna.

Akciófilmnek korrekt, van benne némi üzenet is, de akkor is hiányolom a horrort belőle.

 

Peninsula: Holtak szigete - 5/3,5 már nem üt úgy, mint az első. Akciódúsabb, látványosabb a pusztulás, de tipikusabb is.

https://www.youtube.com/watch?v=eI0RUX5-1jI

süti beállítások módosítása
Mobil